Gyerektartás módosítása 2.

Én azután érdeklődnék, hogy a 2003 novemberében I. fokon, majd 2004 májusában II. fokon egy gyermek után megállapított havi 35.000,- Ft-os gyerektartásdíjat hogyan és miként lehet módosíttatni?
(Egyezkedés kizárt.)
Havi 10.000,- Ft-ot fizetünk és a különbözet meg csak nő, nő és nő. Egyszer már a végrehajtó behajtotta a visszamenőleges gy.tartást, de most nem tudjuk miből kifizetni és rettegünk, hogy megint jön.
A párom fizetőképességének megállapítása oly módon történt, hogy figyelembe vették, hogy jelenleg milyen autót lízingel, milyen házban lakik, nekem milyen autóm van és az előző évben mennyi volt az exfeleség által bevallott jövedelme (nem a tényleges!).

Behajtják az tuti, ha másképp nem, a lakás elárverezésével - legalább is meg van a veszélye, bár nem láttam rá példát. Tehát fizessétek ki amint tudjátok, viszont azonnal kérjétek a biróságon a tartásdij csökkentését. Ugy is eltelik majd egy kis idő, amig lezárul a per (szerintem egy év, legalább is Pesten ennyi lenne kb.)

A segítségkérésem emiatt van/volt: nem tudunk fizetni ilyen magas összegű gyerektartást.
A csökkentésre mennyi esély van? NEm gond, hogy egy éven belüli az ítélet?

Utóiratként még a gyerektartás miatt kezdeményezett végrehajtásról még annyit, hogy nálunk kb. 500e forintra jött ki (kamattal együtt) és kb. 10milliós ingatlant nemhogy terhelt a végrehajtó, de már felhívta a másik adóst, akinek szintén széljegye van az ingatlanon, hogy árverezésre tűzi az ingatlant.
Lehet, hogy mi pont ahhoz a végrehajtóhoz kerültünk, aki tűzön-vízen megy a pénzért???

Látod lehet. Nem számit mikori az itélet, ha az anyagi helyzetetekben azóta következett be a változás - ezt persze igazolni kell. Javaslom, hogy minél előbb inditsd meg az eljárást, ha nem akarod az ujonnan felépitendő lakásodat azonnal elárvereztetni. Árverezésnél ráadásul fele annyiért sem fog elkelni, amennyit valójában ér. A pénzből kifizetik a hitelezőket (tehát a tartásdij jogosultját és a végrehajtót, meg ha még van más tartozásotok azt), a többi pénzt megkapjátok. Nem hinném, hogy megéri. Ebben az egészben az a szemétség, hogy akitől van mit behajtani, aki nem játsza ki a hatóságokat, mindig az jár rosszul. Ez kb. ugyanolyan, mint a vállalkozói jövedelmek. Tőlem köztisztviselőként mindent levonnak, emiatt két diplomával 40 évesen 130 ezer nettóból élek, mig egy vállalkozótól, aki adott esetben semmiféle végzettséggel nem rendelkezik, nincs hivatalosan vagyona, semmit nem tudnak behajtani, de ő rohangál mercivel, és lakik luxusvillában.

És mi van akkor, ha eleve helytelenül állapították meg a tartásdíjat? Szokott ilyen lenni? Vagy abba, ami elmúlt törődjünk bele és a jövőre koncentráljunk?
Mi legyen pontosan a beadványba? A városi bíróságra kell beadni? Mi van akkor, ha az anya is arra hivatkozik, hogy az anyagi helyzetében változás (rosszabbodás) állt be?

Akkor meg kellett volna fellebbezni. Igy utólag már nem sok mindent tehetsz. Hivatkozni mindenre lehet, nyilvánvaló, hogy a biróság a jövedelem és az aktuális életszinvonalatok alapján fog mérlegelni. Ha például mercivel rohangáltok, és minden nyáron Jamaicában nyaraltok, akkor hiába hivatkozol arra, hogy minimálbérből élsz, de ha tegyük fel fix bérből élsz, semmiféle mellékes lehetőséged nincs, és szerényen éltek, nyilván nem fognak luxusjövedelmet feltételezni. Az is lehet, hogy valaki nagyon sokat keres, de soha nincs semmije, mert elissza, elszórakozza, vagy valakinek kevesebb a jövedelme, de nagyon spórol, és minden pénzét a lakására költi. Tehát ebben, nagyon nehéz tanácsot adni, mert rengeteg körülménytől függ.
A beadványban konkrétan az, hogy ekkor, ilyen számu határozattal a biróság ennyi tartásdijat állapitott meg ilyen jövedelem figyelembevételével, de az eltelt idő alatt ezért (gyerekszületés, épitkezés, jövedelemcsökkenés stb.) miatt csökkent az egy főre jutó jövedelem, ilyen tartozás keletkezett mert nem tudtátok fizetni a tartásdijat, ezért kéri a csökkentését, és határozza meg, hogy milyen összegüre. Mindezt pedig iratokkal (jövedelemigazolás, rezsi, épitkezési számlák, gyerekszületésnél anyakönyvi másolat) igazoljátok.

Van egy rosszhírem: anno megfellebbeztük. A II. fokú ítéletben - idézem - "Az elsőfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatokat helyesen értékelte, azokbólo helyes következtetésre jutott. A felperes által is elismert életmódbeli és vagyoni körülményeket is mérlegelve helyesen állapította meg a tartás alapjául számítható és a felperestől ELVÁRHATÓ havi jövedelem összegét, illetőleg az általa fizetendő tartásdíj mértékét."
Az, ha a volt feleség korlátozza (széljegy) a felperes házát, ezért azt nem lehet eladni, tehát kényszerből fenntartja, de már állagmegóvást sem tud végezni, mert nincs miből. 2. Az, hogy van egy autó, aminek a törlesztésében nemcsak én, hanem az én szüleim is besegítenek - az szerintem nem alap. 3. Nem tudom kinél mit jelent az életmódbeli és vagyoni körülmény, mert itt nálunk senki nem láthatta, hogy kaviárt eszünk ráksalival és hozzá 8e forintos piát iszogatunk, mert ilyen még nem történt. 4. Sem tavaly, sem idén még nem futotta nyaralásra - ellentétben alperessel. 5. Amikor a kiskorú gyermek láthatáson volt nálunk, akkor mindig vettünk neki ruhát, cipőt, stb. - azon felül, amit itt nálunk használt (gondolok itt a pelenkára, fogkefére, bilire, tiszt.szerekre, stb.). Ezzel, igaz, az utóbbi időben teljesen leálltunk. :( Gondolom sejted az okát. 6. Én is elvárnám már felperestől, hogy annyit keressen, hogy tudjunk menni nyaralni, vagy ne kínai cípőben/ingben kelljen járnunk - bár a célnak megfelel... stb., stb., stb.
Hab a tortán: ha megnézzük felperes ítélethozatal előtti évében beadott jöv.bevallását, amit nem más, mint volt felesége készíttetett, akkor abból is egyértelmű, hogy minimálbér volt az akkori jövedelem.
Akkor hol itt az igazság?
Egyébként nem született másik gyerek, nem építkezünk és nem is élünk (nagylábon). Egyszerűen nagy teher és igazságtalannak érezzük.

ezt megértem. De amint látod,a biróság pont arra hivatkozott, amit irtam, hogy életkörülmények. Ha ugy láttad, hogy nem valóságos, akkor felülvizsgálati kérelmet kellett volna benyujtani azzal, hogy képtelenek lesztek kifizetni. Most az adósságokat tudjátok igazolni, amik alátámaszthatják azt, hogy jóval magasabb összegben állapitotta meg a biróság a tartásdijat, mint a teljesitőképességetek. De ennek ellent fog mondani az, hogy nem kölcsönből épitkeztetek, mig a feleség igen. Sajnos itt a tények számitanak, a biróság mérlegel, és mivel tudja, hogy vannak eltitkolt jövedelmek, ezért az életmódot is figyelembe veszi. Ez valahol jogos is. Egyébként az nem igaz, hogy nem lehet a házat eladni, hisz a korlátozás az valamiféle teher gondolom. Tehát eladhatjátok, csak a követelést ki kell belőle elégiteni. Csak akkor nem tudjátok eladni, ha holtig tartó haszonélvezeti vagy használati jog, elidegenitési tilalom, esetleg perfeljegyzési jog van bejegyezve. Perfeljegyzésnél ekkor is el tudjátok, ha van olyan, aki hajlandó egy per alatt álló ingatlant megvásárolni, ezzel megkockáztatva, hogy nem a tulajdonostól szerez - szerintem épeszü nincs.

Annyival kiegésziteném, hogy haszonélvezeti v. használati jog esetén is el lehet adni, lakott állapotban, csak általában nem éri meg.

Derill!
Mindent, alaposan visszaolvastam. Nem értem mire válaszoltál, hiszen én nem írtam semmiféle építkezésről. Sem mi, sem a volt feleség nem építkezik.
Mi a gyerektartást megfellebbeztük, amit írtam (szó szerint idéztem), az a II. fokú bíróság ítéletéből való. Hozzáteszem - újra - nem volt sem környezettanulmány, sem hivatalos igazolás bekérése, hogy mennyit keres felperes, stb.
A másik, hogy nem haszonélvezettel terhelt az ingatlan, hanem a feleség széljegyeztette. De ezt is írtam. Tudod, vagyont szeretne osztatni, pedig ez a párom házasság előtti szerzeménye.... 2 éve megy a per. :(
Ennyi helyesbítést mindenképpen hozzá szerettem volna fűzni.

Bocsi akkor összekevertem egy másik üggyel, ami pont ilyen, mint ez, csak ez a különbség.

"A feleség széljegyeztette" ez igy nem értelmezhető. A széljegy bármit tartalmazhat, hiszen a tartalma attól függ, hogy mi a bejegyzés alapjául szolgáló irat. Az pedig lehet adásvételi szerződés, öröklés, haszonélvezeti jog bejegyzés, elidegenitési tilalom, terhelési tilalom, jelzálogjog, végrehajtási jog, perfeljegyzési jog stb. Tehát az, hogy el tudod-e adni attól függ, hogy mit jegyeztetett be a széljegyen. A széljegy maga azt jelenti, hogy van egy irat, amit benyujtottak a földhivatalhoz, és ezt jelzi a széljegy, hogy annak az iratnak mi a tartalma. Még az sem biztos, hogy be fogják jegyezni, mert lehet, hogy elutasitják a bejegyzési kérelmet, de széljegyként 3 munkanapon belül fel kell tüntetni, hogy kérelem van benyujtva az ingatlannal kapcsolatban, tehát oda kell figyelni, mert a jogi sorsa rendezetlen - pl. változhat a tulajdonos. Ezt épp azért találták ki, hogy aki vásárolni akar, az lássa, hogy valami történik azzal az ingatlannal, nincs minden rendben, és nézzen utána, hogy mi az (tehát kérje ki a háttéranyagot (széljegytartalmat), mielőtt szerződést köt rá.

Amit irsz az alapján valószinü, hogy perfeljegyzési jog van széljegyként bejegyezve. Ekkor tényleg nem nagyon tudod eladni, mert nincs olyan személy, aki megvenné ugy, hogy lehet, hogy csak a felét veszi meg, mert a másik felét a biróság a feleségnek itéli.

Mindenesetre kérjétek a biróságtól a csökkentést, és hivatkozzatok a két család jövedelmi viszonyainak különbségére is, de ez csak egy része. Igazából a tényleges jövedelmet veszi figyelembe a biróság, meg azt, amit véleménye szerint a bevallotton felül az életszinvonal mutat.

A feleség tényleg perfeljegyzést széljegyeztetett - 2 éve. :( Azóta hiába kértük, nem törlik, pedig I. fokon a párom megnyerte a pert, II. fokon pedig hatályon kívül helyezték, ill. visszadták I. fokra.
Most újra I. fokon fogják tárgyalni.... Hát, ehhez nagyon kevés embernek van kedve, ideje, energiája, pénze!
Egyébként ez az ingatlan a párom nevén van 1/1 arányban és még a házasság előtt vette, igaz, egy hónappal, de annakidején külön megkérdezte erről az ügyvédet, aki biztosította arról, hogy ez bizony különvagyona lesz! Akkor miért húzzák ennyire az időt?????

Na ezért nem törlik, mert még folyamatban van az eljárás. Az I. foku határozat nem jogerős, mert II. fokon megsemmisitették. Valószinüleg az időhuzás okát Te is ismered. Gondolom a feleség arra hivatkozik, hogy a házasság fennállása alatt egy halom pénzt ráköltöttek a közös vagyonból, emiatt kér belőle részt, vagy arra hivatkozik, hogy már megvenni sem a saját pénzéből vette a férje, hanem ő is adott hozzá. Ha ezt tudja bizonyitani, akkor nyilván tényleg jár neki belőle.

Ha belegondolsz abba, hogy egy férfi és egy nő megismerkedik, összeházasodnak, de előtte a pasi vesz magának egy lakást, utána mondjuk a nő gyerekeket szül, emiatt persze nem dolgozik de vezeti a háztartást, mos, főz takarit, nyilvánvalóan nem jogszerü, ha a házasság megszünésével egyszercsak közli a pasi, hogy lehet távozni, főleg, ha a jövedelmük (közös jövedelem) egy részét a lakásra költötték. Akkor is közös, ha ő gyes-en volt, hiszen ha nem lett volna, hanem elmegy dolgozni, akkor házvezető nőt keleltt volna fogadni (ahogy amerikában divat). Ez esetben viszont a házvezetőnő munkabérét ő azzal, hogy otthon volt, megspórolta - quasi neki olyan összegü fizetés járt volna a férjtől, mint a házvezetőnőnek. Ez is egy szempont. Nézd az ő oldaláról is, mert részben biztos hogy neki is igaza van. Kérdés, hogy melyik, és milyen részben.

Az időt pedig nem huzzák, egyszerüen iszonyat mennyiségü ügye van a biróságnak. Ha megnézed a birók munkanaplóját szerintem kiakadnál. Ha azt nézem, hogy naponta átlagban 5 tárgyalást tartanak, és egy héten csak három nappal számolok az 15 tárgyalás egy héten. Ez szorozva 52 héttel az 780 ügy egy évben. Mondjuk 250 - szabik meg ünnepek, meg egy évben két tárgyalást számitok egy ügyre. Akkor is iszonyatosan sok, hiszen ezeket végig is kell olvasni, hozzá a kisegitő jogszabályokat, amiket nem kell fejből tudnia egy birónak sem.

Tehát nem szándékos időhuzás.

Nem tudom, de nagyon úgy érzem többször nem erről az esetről írsz. :(
Előszöris: az, hogy nem jogerős az ítélet, az kizárólag azért van, mert felperes (volt feleség) még mindig perli, pedig anno az I. fokú bíróság megállapította, hogy kizárólagos tulajdona alperesnek az ingatlan.
Másodszor: tényleg van gyerek, de! felperes nem hivatkozhat arra, hogy ő itthon babusgatta a gyereket, meg vezette a háztartást, mert volt bejárónő. (Erről nem írtam, de nem tartottam lényegesnek.)
Harmadszor: senki sem azon vitatkozik, hogy mennyit költött és ki a házra, hanem azon megy a huzavona, hogy kié a ház. Egyébként a házra nem lett költve. :( Tehát erre felperes nem hivatkozhat.
Negyedszer: pedig azzal egyetértek, hogy felperesnek, főleg, miután ő adta be a pert, neki kéne bizonyítani, hogy ő bizony x pénzt ebbe a házba befizetett, ennek ellenére nem került a nevére semmilyen hányad.
Alperes bizonygat, tűr és viseli az ingatlan terheit.
Az időhúzásról pedig tényleg van témi fogalmunk és tapasztalatunk már. :( Nem a bíróságot (bírókat) okolom ezért!

De most erről irtam:)) "Előszöris: az, hogy nem jogerős az ítélet, az kizárólag azért van, mert felperes (volt feleség) még mindig perli, pedig anno az I. fokú bíróság megállapította, hogy kizárólagos tulajdona alperesnek az ingatlan."

Általában azért nem szokott jogerős lenni egy itélet, mert fellebbeznek:)))) (vagy mert még nem telt le a fellebbezésre nyitvaálló határidő). - a "még mindig perli" igy nem igaz. Ugyanis amennyiben az I. foku itélet jogerőre emelkedett volna, mert nem fellebbezett, akkor ius redicata, tehát itélt ügy, nem perelhetné tehát ugyanazon tényállás alapján, tehát nem folyna még mindig a per. Nyilván fellebbezett.

Az I. foku biróság ilyenkor hiába állapitja meg, hogy neked van igazad, lehet, hogy a II. foku nem igy fogja látni. Ezért fellebbezett, mert ő is ebben reménykedik. Tehát amig nem zárul le jogerősen a per, addig folyik, és addig fennáll a veszélye annak, hogy más döntés fog születni.

Amiket irtam, példák voltak, tehát az egyik bejött az alapján amit irtál. Bejárónő volt, tehát felperes gondolom dolgozott. Ha nem, nehéz lesz bizonyitania, hogy neki is köze van a házhoz.

Ahhoz, hogy bármit irhassak még erről, további információk kellenének: milyen indokkal perel, magyarán szólva mire hivatkozik, amiért szerinte járna neki is a házból.

Az, hogy nem azon megy adott esetben a vita, hogy ki költött a házra és ki nem, azért nem számit, mert ha azon megy a vita, hogy kié a ház, akkor az is beleszámit, hogy ki mennyit költött rá, illetve a házasság fennállása alatt a közös vagyonból mennyit költöttek rá, ezért irtam le.

Sok olyan dolog számit egy döntésnél, amire adott esetben Te nem is gondolsz, de a biróság figyelembe veheti.

Fél információkból viszont nehéz pontos választ adni, ezért amiket itt olvasol, azok csak támpontok lehetnek, ugyanis nem biztos, hogy mindent tud a válaszoló - sőt általában csak az egyik oldalt ismeri. Lehet, hogy számodra apró információ, sőt nem számit, de épp az dönti el a pert.

Ha végigolvasod ujra amit válaszoltam, akkor látod, hogy mikor irok konkrétan erről az esetről, és mikor irok általánosságokat. "Ha belegondolsz abba..." ez nyilván nem rólad szól, csak egy általános megállapitás volt annak érzékeltetésére, hogy lehet, hogy a másik félnek is van valami igaza, vizsgáld meg az ügyeteket az ő szempontjából is. Ha Te lennél a helyébe, Te mit tennél. Igy könnyebb felkészülni arra is, hogy ő mit fog ténylegesen tenni.

Volt egy másik fórum, ahol anno kifejtettem teljesen nyíltan az ezzel kapcsolatos véleményem. Ott, mivel túlsúlyban voltak az elvált anyukák (másik oldal), ezért nekem nem lehetett igazam.
Azt tanácsolod nézzem meg a másik oldalt! Térjünk vissza akkor a gyerektartásra:
ha én válnék és lenne egy közös gyerek, MINDENT megtennék annak reményében, hogy a gyerek mind nálam, mind az apánál jól érezze magát. Semmilyen szinten nem gátolnám és nem húznám le - főleg úgy, hogy nincs is igazából szükség ekkora gyerektartásra - az utolsó bőrt is a volt társamról. Sőt! Örülnék, ha mind az én új, mind pedig a párom új társa elfogadná és szeretné a gyerekünket.
Így, hogy mindenért bennünket okol, nem hiszem, hogy jól járt, hiszen nem hozzuk el a picit, nem veszünk neki pluszban semmit és! újra sérül a gyerek. Eltűnt az életéből egy állandó pont. Kezdem megérteni és átérezni egy-egy szülő döntését, amikor elhatározza, hogy átmenetileg nem látogatja a gyermeket. Hogyan lehet elvárni, hogy kéthetente látogassa, nevelje, szeretgesse a gyermeket, alakítson ki vele egy szeretetteljes, belsőleges viszont, miközben a másik fél azon munkálkodik, hogy mindent, de mindent elvegyen tőle, perli még azt is, amihez aztán semmi köze és újabb és újabb rendőrségi feljelentéseket tesz (természetesen ismeretlen tettes ellen, aztán vagy lesz kihallgatás, esetleg még gyanúsítás is).
Végiggondoltam a másik oldalt!
Az ingatlanperben meg félreértettük egymást. Azzal tisztában vagyok, hogy nem jogerős az I. fokú bíróság ítélete, hiszen fellebbezett felperes, majd a II. fokú bíróság hatályonkívül helyezte az ítéletet. Most - 2 év elteltével - kezdődik minden előről. Csak azt nem értem, hogy felperes miért nem bizonyít? Azzal védekezik, hogy ők már régóta ismerik egymást. Ilyenkor persze megkérdezném a bíróságot: azzal, hogy valaki ismer valakit, netán szexuális viszonyuk lesz, hogyan alapítható vagyonközösség??? Mert, ha alapítható, akkor nagy gondban leszünk ha nem is mindannyian, de jónéhányan. :(
A házra egyébként nem költöttek, sőt, amikor összeházasodtak 2 évig nem is laktak benne. A per tulajdonjog megállapítása miatt folyik.
A többit, amennyiben szükséges, inkább priviben.
Szia

A per azért folyik tulajdonjog megállapitásra, mert házasok voltak, és csak a férj nevére lett megvéve az ingatlan. Függetlenül attól, hogy a házasság előtt, vagy alatt vették, a feleség arra alapitja a keresetet, hogy közös pénzből vették. Te azt irtad, hogy a férjed a házasságkötés előtt vette. Ha előtte vette, és akkor már együtt éltek, akkor erre alapitja, hogy az együtt élés alatt is közösen gazdálkodtak, és ezért közös vagyonból vették, vagy ha nem éltek együtt, akkor is közösen adták hozzá a pénzt.

Nyilvánvalóan neki kell majd bizonyitani, de elegendő lehet, ha azt bizonyitja, hogy évek óta már együtt éltek, amikor a leendő férje megvette az ingatlant, és az alatt az idő alatt, amig együtt éltek, közösen gazdálkodtak.

Amit irsz a gyerekről, azzal egyetértek, de amit leirtál abból az is kitünik, hogy igazából azért haragszol a gyermekre, mert az anyának követelései vannak a férjeddel szemben. Kizárólag anyagi követelésekre hivatkoztál, nem irtál olyat, hogy ellenetek nevelné a gyermeket - lehet, hogy korábban irtál, most nincs időm visszanézni - de most nem. Erről viszont a gyermek nem tehet. Próbáld az anyagiakat elkülöniteni az érzelmektől.

A nők iszonyatos bosszukra képesek, ha elhagyják őket. Az, hogy szerinted Te mit tennél, az mind nagyon szép, remélem, ha ugy alakulna, akkor is tartanád azt amit leirtál. Egy viszont biztos. Ezt a nőt a férjed választotta, és csinált neki gyermeket. Rosszul választott, de ez az ő hibája is, mindenki felelős a saját döntéséért. Te pedig egy elvált, már gyermekkel rendelkező férfit választottál. Tehát ő viseli választásának következményeit - és az ezzel járó pereket, anyagi vonzataival együtt, továbbá a felelőtlen gyermekvállalás következményeit, a tartásdij fizetési kötelezettséget. Te pedig viseled a férjválasztás következményeit - anyagi téren sohasem leszel biztonságban, hacsak a férjed nem milliomos, ugyanis minden jövedelmének x százalékát tartásdijként ki kell majd fizetnie.

Az ember sokszor nem gondolja át, hogy mit, és hogyan kellene, és rossz döntéseket hoz. Sajnos ez a következmény. Hibáztathatod a másik nőt, de felesleges, jobb ha tudomásulveszed, hogy ő ilyen, és megpróbáljátok valahogy kivédeni a támadásait. Ha elfogadjátok ilyennek, könnyebb lesz a védekezés is, mert megtanultok az ő fejével is gondolkodni, tehát megtanuljátok, hogy mikor mire számithattok. Enélkül viszont értetlenül fogtok állni minden lépésével szemben, na és persze felkészületlenül is, ami még rosszabb.

A nő szemében a férjed volt az állandó pont, és Te mondtad, hogy eltünt az életéből. Hogy mi az oka, azt ti tudjátok, vagy ő, vagy talán ő sem. Õ is rosszul választott, hisz veszitett. Most nem tudja elviselni, vagy szándékos volt már elejétől fogva, és számitásból csináltatott magának gyereket, hogy pénzhez jusson. Bármelyik is, fogadd el - mást ugysem nagyon tehetsz - hogy ő ilyen. És talán az ő szempontjából neki van igaza. A tiedből meg neked, a férjedéből neki. Ez farkastörvény, mindenki saját magáért harcol, kevésbé veszi figyelembe a másikat.
Azt kérdezted: "hogyan lehet elvárni..."-egoista módon bármit, bárhogy:)))

Én az ilyen tipusu embereket igyekszem kiiktatni az életemből - a baráti körömben sem fordul elő, nemhogy az intim életemben - , de látom azt, hogy vannak olyan emberek, akik mindig ilyeneket választanak társnak - nem tudom az okát, valahogy vonzza őket a folytonos ugráltatás, elutasitás, igényük van rá. Nekem nincs.

Nyilván a férjednek is oka volt rá, hogy őt válassza. Neked meg okod volt arra, hogy a férjedet válaszd - ilyen feltételekkel is.
Nem kell mindent és mindenkit megértened - én már régóta nem próbálom - csak fogadd el, hogy a nő ilyen, és nagyon sok nő ilyen. Főleg ha elhagyják.

Csak javítanám a hozzászólásod annyiban, hogy én nem haragszom a picire, sőt nem neheztelek rá. Azt hiszem korábban is világosan leírtam, hogy nem velem van a gond.... De lehet, hogy Te másként látod.
A másik, hogy ők miért válnak az szerintem nem ide tartozik. Azért valljuk be őszintén, hogy egy olyan párkapcsolatban, ahol minden rendben zajlik, nem igazán szokott válás előfordulni. De ez nem rám tartozik, hogy tényleg mi az oka a válásuknak. Elváltak már és kész.
Lehet, hogy én is rosszul döntöttem, hogy nem vártam meg amíg teljesen lezárul minden. Csak azért arra kíváncsi lennék, hogy kinek van arra ideje és türelme, hogy otthon ücsörögve megvárja, míg kimondják a válást, elhelyezik a gyereket, elosztják a vagyont. Mert ezek náluk 2 éve mennek és a vagyonmegosztás most kezdődik.
A házperben meg más állítani, igazolni valamit, mint hinni. Nem tudom hány olyan házasság köttetik manapság, ahol viszonylag nagyobb pénzről/vagyonról van szó és nem tisztázzák előre, szerződésben.
Ez náluk is egy kicsit sántít! Ráadásul abban az időben teljesen külön (külön lakcímen) éltek, elég érdekes lehet úgy megvalósítani az élettársi kapcsolatot, hogy sem anyagi (gazdasági), sem érzelmi, sem szexuális kapcsolat nincs a felek között.

Sziasztok! Az én problémám a következő:1997 junius 21.-én mentem férjhez.'97 nov.01-én megszületett gyermekünk.Apuka 8 hónap múlva lelépett.2ooo junius 21.-én kimondták a válást.Azóta kb. 5-ször fizetett gyerektartást.8 hónapos kora óta nem is látta,nem érdekli a gyereke. Azt hozzá kell tennem, a kislányom hallássérült,Pestre jár ovodába.Van egy élettársam,ő azóta van velünk amióta apuka lelépett.Kislányom őt tekinti édesapjának,hisz az igazit 8 hónaposan látta utoljára.A betegsége miatt nehezen kommunikál,azt a keveset amit beszél azt mi értjük.Egy idegen nem értené.Gyerektartást ügyben nem intéztem semmit,nem akartam,hogy apuka ennyi év után elvigye a lányom,hisz neki az apja csak egy idegen.Tanácsot kérek,mit is kéne tennem.

Újabb kérdés: mit jelent az a kérés, hogy a gyermektartásdíj megállapításánál vegyék figyelembe apuka új élettársának jövedelmét is? Apuka fizetésének 50 %-át minden hónapban átutalják 3 különélő gyerekének. Ennél többet követelhetnek tőle csak azért, mert együtt él valakivel, akinek a fizetése csak egy hajszállal haladja meg a mo-i átlagkeresetet, és maga is két gyereket nevel? Miért lenne az élettársnak kötelessége eltartani egy férfit vagy annak a gyerekeit, amikor neki magának a törvény semmilyen jogot nem biztosít pl. öröklésnél, ami egy házastársat megillet? Vagy az egész csak egy elhagyott nő bosszúszomjának vágyálma. Ha valaki hallott már ilyenről, kérem, ossza meg tapasztalatait velünk! Köszönöm.

ZFKata!
Én nemcsak hallottam, olvastam az alperes (elhagyott nő bosszúszomjának vágyálmában), azaz a beadványában, hogy nekem van egy autóm, amit felperes tart fenn, pl. fizeti a lízingdíjat, stb. Az, hogy én keresek-e egyáltalán az nem jött szóba! De kérdezem én, hogyan lehet egyáltalán beleírni egy beadványba, hogy nekem van autóm???????? Kinek mi köze hozzá?
Ja! Van lakásom is! Lehet, hogy az is felperes vette?
Komolyan mondom felfordult a gyomrom - ismét. :(
Nálunk amúgy a gyerektartás mértéke (figyelembe véve a gyermek szükségleteit is) havi 35.000,- Ft. A gyermek most töltötte be a 3. életévét.
No comment.

Kedves VLenke, és a bíróság, vagy egy ügyvéd mit reagál ilyenkor? Mert azt tudjuk, hogy mindennel próbálkoznak ilyenkor, csak az a kérdés, hogy jogilag mi az alapja ennek a törvény szerint.

Ügyvéd? Bíróság? Nem tudom, hogy mennyire kell naívnak lenni ahhoz, hogy az ember ma bízzon az igazságban, a jogban. Tudod, ez nem ugyanaz! Itt ismerősök segítenek, pénz beszél, .... A szépséghibája az ügynek, hogy az I. fokú ítélet ellen fellebbeztünk és kértük a tárgyalás megtartását, az ügyvéd meg "elfelejtett" szólni. Megtartották a tárgyalást, újból meghozták az ítéletet. Alperes beadványa pedig a tárgyalás előtt 1 nappal érkezett. Szerinted arra hogyan és hol lehetett volna reagálni?! Pedig lett volna néhány keresetlen szavam az autómat illetően.

A gyerektartásdíjat alperes így kérte és ezt állapították meg.
Felperes hiába mondott akármit, a saját gyereke, köteles a saját tartása rovására is tartani a gyereket, azaz fizetni a gyerektartást, mert ha nem, az törvénysértés, olyannyira, hogy büntetőügy, ha kevesebbet fizet, jön a végrehajtó, mint a mi esetünkben.
Több fórumon leveleztem ezügyben, de mindenki csak azt mondogatta, hogy ilyen nincs. Lehet, hogy ma Magyarországon mi vagyunk az egyetlen kivételek, akkor is van ilyen eset. :(
Az ügyvédünk meg azt mondja, 1 éven belüli ítélet megváltoztatásával ne is próbálkozzunk.
Mit tehetnénk? Fizetünk, amennyit bírunk. Hol az én fizetésemből, hol kölcsönből.

A kérdésed 2. részére a válaszom:
a bírósági ítéletben pontosan megfogalmazták, hogy miért hagyták jóvá az I. fokú ítéletben meghatározott összeget:
mert felperes képes arra, hogy ennyit keressen.... Szóval van lehetősége! Nagyszerű! Most már csak meg kell keresni ezt a lehetőséget! És én is ott szeretnék dolgozni - ha van még felvétel.