Gyerektartás módosítása 2.

Egy nagyon kedves barátom tanácsára egy ideig nem foglalkoztam ezzel a témával, de mivel minden hónapban előjön a befizetésre váró csekkek csoportosítgatása, ezért nem tudom ezt napirendemről levenni. Eztúton is bocsánatot kérek tőle!

Még annyit akartam írni, hogy mit vesz figyelembe a bíróság és mit nem kérdésedre:

alperes beadta a bíróságra, hogy a gyermek havi pelenkaszükséglete 15.000,- Ft. (A gyermek ekkor 2 és fél éves volt.)
Tehát anyuka szerint:
egy hónapból nála van (30-4) 26 napot, a normál mértetű, árú pelenkából, aminek az ára kb. 50Ft/db, havonta 300 db-ot, NAPONTA 10-11 DB-ot használ.
Ezt nem számolta ki és nem is vette figyelembe a bíróság! Mert azért megkérdezném, hogy mennyire viseli gondját a gyermeknek, ha 2,5 évesen nemcsakhogy pelenkás, de ennyire az?!

Na sorban: Vlenke: a hozzászólásodból az derült ki, hogy igenis neheztelsz a picire: Így, hogy mindenért bennünket okol, nem hiszem, hogy jól járt, hiszen nem hozzuk el a picit, nem veszünk neki pluszban semmit...". Ezek apró dolgok, de a bensődről árulkodnak. Megmagyarázni persze mindent meg lehet, de ez attól még tény. Azt ugyan nem mondtam, hogy emiatt Te hibás lennél, nehéz elvonatkoztatni a helyzettől, és kivülállóként elfogadni egy olyan nő gyermekét, aki szemétkedik, hisz akaratlanul is a nőt látod a gyermekben is, főleg, ha még hasonlit is hozzá.

Tényleg én is láttam ilyen itéleteket, és teljes mértékben jogszerütlennek tartom. Amikor például azon az alapon állapitják meg a tartásdijat, hogy az apának lehetősége van hálapénz szedésére is. Azonban a média és a magánemberek is elitélik az orvosokat, hogy hálapénzt fogadnak el. Ez az orvos azonban attól kezdve, hogy az itéletben megfogalmazták, hogy a hálapénz is a jövedelme részét képezi, nemhogy kérhet, hanem köteles is kérni hálapénzt, hiszen ha nem teszi, éhenhal. A tartásdijat ugyanis ugy állapitották meg, hogy ha nem kér hálapénzt jóval meghaladja a jövedelme 60 százalékát a tartásdij - egy gyermek után, akinek mellesleg az anyja több mint fél milliót keres nettóban. Kérdés: hol vette akkor figyelembe a biróság a gyermek szükségleteit? Hisz a normál, jövedelem alapján megállapitott tartásdij és az anya jövedelme együttesen bőven fedezte volna a gyermek szükségleteit.

Tehát rossz itéletek vannak. Ezekkel egyet tudsz tenni, fellebbezel, felülvizsgálatot kérsz, perujrafelvételt kérsz, médiához fordulsz, tehát mindent megteszel, hogy a rossz itélet megváltozzon.

Véleményem szerint főleg egy élettárs jövedelme nem vehető figyelembe, hiszen az élettársi kapcsolat egyrészt bármikor megszakadhat, másrészt nem az élettárs tartozik tartási kötelezettséggel, hanem a szülő. Az, hogy mennyi tartásdijat tudna egy pasi fizetni, tehát milyen összeg megkeresésére képes, egyáltalán nem vehető figyelembe, hiszen a mai gazdasági helyzetben nehéz munkát találni. Ha mondjuk minden idejét alkalmi munkákkal tölti, lehet, hogy tényleg nagyon sokat kereshetne, de akkor hol van az Alkotmányban biztositott pihenéshez való jog? Sajnos a sok rossz tapasztalat miatt a biróságok néha elég elszállt itéletet hoznak. Ilyenkor egy alkotmánybirót érdemes megkeresni, és rákérdezni, hogy az itélet alkotmányossági szempontból hol támadható. Mondjuk én megkeresném valamelyik jogi egyetem alkotmányjogi tanszékét, és ott egy alkotmányjogászt. Pl. a Pécsi jogi egyetemen Maczonkai professzort:)))

Cathy: a tartásdijnak régebben az ég világon semmi köze nem volt a kapcsolattartáshoz. Ez azt jelentette, hogy ha az apa nem fizetett egy fillért sem, attól még volt kapcsolattartási joga. Ma annyiban változott, hogy amennyiben bizonyithatóan nem teljesiti az apa a szülői kötelezettségeit - tartásdij fizetés, kapcsolattartás stb. - a kapcsolattartási joga megvonható.

Fordulhatsz ilyen kérelemmel a gyámhivatalhoz, illetve ha még nem volt gyermekelhelyezési per, akkor a birósághoz, és ott kérd a tartásdij megállapitását, és ezzel egy időben azon indokok alapján, hogy a gyermekével ezidáig nem kivánt kapcsolatot tartani, a kapcsolattartás megvonását. De előtte gondold át még egyszer. Ha az apa mégis ment a gyermekért, akart volna vele kapcsolatot tartani, és ezt bizonyitani tudja, csak azért nem sikerült, mert Te eltiltottad tőle, megakadályoztad stb., akkor elveszited a pert (legalább is remélem).

Derill: 4 éve váltunk el, a gyerektartást és a láthatást is megszabta a bíroság.Én azt akartam leírní,hogy ő azóta nem fizet és nem is jön a lányáért.Itt nem arról van szó,hogy én tíltanám el a gyerekétől hanem arról,hogy ő az aki nem is jön érte már 4 éve.

Ha ez a helyzet, azt kell tenned, amit irtam. De ha más a helyzet, nyilván nem fog bejönni a tanácsom, tehát ezért emlitettem meg ezt a lehetőséget is.

Kedves Derill!
Õszintén leírom a véleményem, kicsit felhúztam magam ugyanis a Te hozzászólásodon (igenis neheztelsz a gyerekre).

1. Havi 35.000,- Ft gyerektartást fizetünk - szinte a semmiből.
2. Kéthetente elhoztuk a picit, fizettük az útiköltséget, a pelenkát, ha szükséges volt a gyógyszereket (mert bizony sokszor kellett), vettünk neki ruhát, cipőt, mert vagy keveset csomagoltak neki, vagy kicsi, ill. koszosak voltak azok. Megvettük a gyermek itteni tartózkodásához szükséges összest, beleértve a bilit, a kiskanalat, a színes ceruzát, a gyurmát, könyveket, játékokat.
3. Szinte hetente járunk (mindketten) kihallgatásra (ex feljelentéseket tesz ismeretlen tettes ellen, de bennünket jelöl meg), tárgyalásra, ügyvédi egyeztetésre.

Mindezek ellenére a gyereket nem elviselem, hanem szeretem. Igen! Hiányzik ugyanúgy nekem is, mint a páromnak, hogy most nem hozzuk el. De azt hiszem a döntésünket nemcsak a mi ügyvédünk pártolja, hanem nagyon sok kivülálló, hiszen nekem senki ne mondja, hogy mindezek mellett mosolyogva menne el a gyerekéért!!!!
Mellesleg, az, hogy én kit látok a gyerekben - az a kép még ki sem alakult és vszínű nem is fog. Én ilyen vagyok, elfogadtam a picit olyannak, úgy, ahogy van. Tisztában vagyok ugyanis azzal a ténnyel, hogy ő az egyetlen, aki nem felel ezért a válásért, vagyonmegosztásért, kuszaságért, és ő az, aki leginkább kárát látja.

Nem bántani akartalak. Amit leirsz, az szép, mögötte mégis ott van, amit válaszoltam, még akkor is, ha dühös vagy rám miatta. Ez ugyanis szakmai tapasztalat. 17 éve csinálom. Most, hogy tudod, tehetsz is ellene. Ha végigolvasod amit irtál, abból egyértelmü, hogy tényleg tenni akarsz azért, hogy a pici ne bánja a dolgot, tudod, hogy rajta csattan az egész, de az eredmény mégis az, hogy most nem hozzátok el. Ez csak a kezdet, később sem fog változni. Amikor egyszer csak arra döbbensz rá, hogy az életed másról sem szól, mint a párod gyermeke miatti hercehurcáról. Ezt nagyon nehéz elfogadni, és a gyerek tényleg nem tehet róla, ezt Te is jól érzed. Kérdés, hogy tudsz-e (hosszu távon, évekig) ugy viselkedni, hogy ne is érezze.

Kedves Derill!
Nem bántasz! Felnőtt ember vagyok, minden esetben igyekszem így gondolkodni, dönteni. De azért azt figyelmedbe ajánlanám, hogy itt nem az én gyermekemről van szó. Nem én döntök abban, hogy elhozzuk-e a picit vagy sem. A haragot nem én gerjesztem. Mindenki, így a párom is és a volt felesége is felnőtt, döntésképes ember. Tény, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember azt anno megálmodja... De képes arra, hogy ami nem úgy történt, azon vagy javítson vagy túllépjen rajta - lehetőleg minél kevesebb lelki sérüléssel.
A másik, hogy mindenkinek csak olyan "mostohája" lenne, mint én voltam ennek a pici gyereknek, akkor nem itt tartana a világ. És ezzel nem magamat szépítem, nem a dolgokat formálom mássá!
ÉS még egyetlen megjegyzés: az ügyvéd, aki intézi az ügyeket (az összes ügyet) és fogja a párom kezét ő sem ma kezdte és még mediátori szerepet is betölt. De erről a gyerekkérdésről ő sem tud másként vélekedni, mint ahogy mi. Nem is képes rá, hiszen az ex bement hozzá és először előadta, hogy a volt férje milyen aljas, húzza az eljárásokat, stb. és nem fizet gyerektartást egy fillért sem és ő ezt meg fogja bosszúlni. Mit gondolsz ezek után az ügyvéd megkínálta egy kávéval és azt mondta neki, hogy oké, készítsük ki együtt a palit??? Hát, nem. Próbált rávilágítani arra - sajnos sikertelenül -, hogy a gyermek nem véletlenül nem beszél és nem véletlenül nem szobatiszta. Kicsit többet kellene vele foglalkozni, nem pénzről van itt szó, hanem szeretetről, figyelemről. A gyerek azt még nem tudja értékelni, hogy hetente kap új Nike cipőt, meg naponta egy zacskó cukrot.... Azt viszont lehet, hogy szerette volna, hogy anyukája ne akkor menjen síelni, amikor ő lázas betegen fekszik otthon és a bébiszitter is beteg lett, így a nagymama viselte gondját a mozgásképtelen nagypapa mellett.
Ez csak a kezdet... Remélem, amikor már nagyobbacska lesz, újra elhozzuk majd és minden meg a maga útján. Az én lelkiismeretem ezügyben teljesen tiszta. És azon is elgondolkodtattak a barátaim, hogy erre nem sokan képesek, mivel nekem -még- nincs saját gyermekem, de őt sajátomként szeretem.
A helyzetet viszont én nem tudom megoldani, illetve kezelni. Szerintem nem is várható el ez sem a páromtól, sem tőlem.
Tudod, tegnap is tárgyaláson voltunk délelőtt, délután meg egy rendőrségi kihallgatáson, mert ex megint feljelentést tett - persze ismeretlenek ellen.
De ebbe most nem is mennék bele. Talán hiba volt elkezdenem ezt a fórumot, hiszen rengeteg olyan dolog, olyan körülmény van, amit itt nem lehet kitárgyalni.

Kedves Derill! Köszönöm a válaszod. Lenne még egy kérdésem: kb. 1 éve a volt férjem megkereste az élettársamat azzal,hogy nem érdekli a lánya,nem is akarja látni és lemondana róla.Mi történik ilyenkor?

cathy: ez rajtatok mulik. Ha ugy gondolod, hogy az élettársad örökbefogadná - és persze, hogy ez hosszutávu kapcsolat lesz, mondjuk minimum egy életre szóló, akkor érdemes lenne nyilt örökbefogadással örökbefogadni.

De ha kicsi kétségeid vannak is, jobb, ha ennyiben hagyjátok. Ugyanis ha örökbefogadja a párod, és közben szétmentek, a gyereknek egyáltalán nem lesz apja. Bár a szülői kötelezettségek átszállnak az örökbefogadóra, de ritka, hogy egy megszakadt kapcsolat után egy férfi képes olyan mértékben magáénak tekinteni egy idegen gyermeket, hogy a gyermekről a válás után is gondoskodjon.

A vér szerinti apja viszont mindig is az apja marad. Később megváltozhat, meggondolhatja, bármi történhet. Véleményem szerint az igazi apa nem nagyon pótolható, ha normális (tehát nem bünöző, drogos, alkoholista).

A férfiak alaptulajdonságaikból, és évszázadok alatt betöltött feladatukból adódóan teljesen másképp viszonyulnak a gyermekekhez, mint a nők. Ugyanugy képesek ragaszkodni hozzájuk, de kevésbé nyilvánitanak érzelmeket, és könnyebben mondanak le róluk, ha problémák elé állitja őket akár a gyermek, akár az anyjuk, akár a körülmények.

Szeretetük racionálisabb, a nőké közelebb áll a majomszeretethez. A nő óvja, félti mindentől, a férfi megpróbálja életre nevelni. Ez a természeti népeknél is igy van, és nem véletlen, hogy bizonyos korig az anya gondoskodik a fiugyermekekről, bizonyos kor után viszont kiveszik a nők kezéből a gyermeket, és a férfiak tanitják tovább (vadászni stb.).

Neked leányod van, igy nyilván az apa helyzete is nehezebb, és talán még könnyebben mond le az apa egy lányról. Ami viszont teljesen biztos, az az, hogy ez nem szolgálja a gyermek érdekét, és az apa is megbánja idővel. Nem látványosan, csak magában. Attól, hogy a férfiak kevésbé nyilvánitják ki az érzelmeiket, még nagyon is vannak érzelmeik. Főleg 40 éves kor után. A lányodnak pedig bármikor szüksége lehet az apjára.

Mi történik, ha Te hirtelen meghalsz? Gondolod, hogy a párod - egy uj kapcsolatban - majd gondoskodni fog a gyermekedről, akihez semmi köze? De ha a gyermeknek az apjával jó kapcsolata alakul ki, ő biztosan gondoskodni fog róla.

Tudod volt egy kolleganőm. Rákos lett. A gyermeke 14 éves volt. A nő elvált, a gyermeknek nem volt kapcsolata az apjával évek óta. Igy nem volt várható, hogy ha ő meghal, akkor a gyermek apja gondoskodni fog a gyermekről, hisz nem kötődött hozzá érzelmileg, nem is ismerte. Mennyivel egyszerübb lett volna, ha jó kapcsolata van a gyermekkel? A kolleganőm meghalt, mindent megtett azért, hogy legalább addig éljen, amig a lánya nagykoru lesz. Sikerült neki, nagykorusága után fél évvel halt meg. De egy nagykoru még nem felnőtt.

Gondolkozz el ezen. Én azt gondolom, hogy a válás után mindig minden a nőn mulik. Ha egy nő kulturáltan képes mindent végigcsinálni, és figyel arra, hogy ha már el is hagyja a párját, de legalább férfiasságában, önérzetében ne bántsa meg, jó kapcsolat alakul ki az elváltak közt. Egy nő manipulációs képessége nem ismer határokat, tehát képes a férfit ugy irányitani, hogy azt akarja, amit ő akar. Mi igy születtünk. Tehát szerintem rajtad mulik, hogy milyen jövője lesz a gyermekednek.

Azt elfelejtettem irni, hogy az, hogy kijelentette, hogy lemond a gyerekről, semmit nem jelent, mert lemondani igy nem lehet. Csak akkor lehet, ha a gyermek örökbefogadására lehetőség van. Tehát hiába mond le, a gyermek anyakönyvi kivonatában ő marad az apa. Max nem látogatja, tehát nem él szülői jogaival - a kötelességek ettől még terhelik.