Gyerektartás módosítása 2.

Azt elfelejtettem irni, hogy az, hogy kijelentette, hogy lemond a gyerekről, semmit nem jelent, mert lemondani igy nem lehet. Csak akkor lehet, ha a gyermek örökbefogadására lehetőség van. Tehát hiába mond le, a gyermek anyakönyvi kivonatában ő marad az apa. Max nem látogatja, tehát nem él szülői jogaival - a kötelességek ettől még terhelik.

cathy: ez rajtatok mulik. Ha ugy gondolod, hogy az élettársad örökbefogadná - és persze, hogy ez hosszutávu kapcsolat lesz, mondjuk minimum egy életre szóló, akkor érdemes lenne nyilt örökbefogadással örökbefogadni.

De ha kicsi kétségeid vannak is, jobb, ha ennyiben hagyjátok. Ugyanis ha örökbefogadja a párod, és közben szétmentek, a gyereknek egyáltalán nem lesz apja. Bár a szülői kötelezettségek átszállnak az örökbefogadóra, de ritka, hogy egy megszakadt kapcsolat után egy férfi képes olyan mértékben magáénak tekinteni egy idegen gyermeket, hogy a gyermekről a válás után is gondoskodjon.

A vér szerinti apja viszont mindig is az apja marad. Később megváltozhat, meggondolhatja, bármi történhet. Véleményem szerint az igazi apa nem nagyon pótolható, ha normális (tehát nem bünöző, drogos, alkoholista).

A férfiak alaptulajdonságaikból, és évszázadok alatt betöltött feladatukból adódóan teljesen másképp viszonyulnak a gyermekekhez, mint a nők. Ugyanugy képesek ragaszkodni hozzájuk, de kevésbé nyilvánitanak érzelmeket, és könnyebben mondanak le róluk, ha problémák elé állitja őket akár a gyermek, akár az anyjuk, akár a körülmények.

Szeretetük racionálisabb, a nőké közelebb áll a majomszeretethez. A nő óvja, félti mindentől, a férfi megpróbálja életre nevelni. Ez a természeti népeknél is igy van, és nem véletlen, hogy bizonyos korig az anya gondoskodik a fiugyermekekről, bizonyos kor után viszont kiveszik a nők kezéből a gyermeket, és a férfiak tanitják tovább (vadászni stb.).

Neked leányod van, igy nyilván az apa helyzete is nehezebb, és talán még könnyebben mond le az apa egy lányról. Ami viszont teljesen biztos, az az, hogy ez nem szolgálja a gyermek érdekét, és az apa is megbánja idővel. Nem látványosan, csak magában. Attól, hogy a férfiak kevésbé nyilvánitják ki az érzelmeiket, még nagyon is vannak érzelmeik. Főleg 40 éves kor után. A lányodnak pedig bármikor szüksége lehet az apjára.

Mi történik, ha Te hirtelen meghalsz? Gondolod, hogy a párod - egy uj kapcsolatban - majd gondoskodni fog a gyermekedről, akihez semmi köze? De ha a gyermeknek az apjával jó kapcsolata alakul ki, ő biztosan gondoskodni fog róla.

Tudod volt egy kolleganőm. Rákos lett. A gyermeke 14 éves volt. A nő elvált, a gyermeknek nem volt kapcsolata az apjával évek óta. Igy nem volt várható, hogy ha ő meghal, akkor a gyermek apja gondoskodni fog a gyermekről, hisz nem kötődött hozzá érzelmileg, nem is ismerte. Mennyivel egyszerübb lett volna, ha jó kapcsolata van a gyermekkel? A kolleganőm meghalt, mindent megtett azért, hogy legalább addig éljen, amig a lánya nagykoru lesz. Sikerült neki, nagykorusága után fél évvel halt meg. De egy nagykoru még nem felnőtt.

Gondolkozz el ezen. Én azt gondolom, hogy a válás után mindig minden a nőn mulik. Ha egy nő kulturáltan képes mindent végigcsinálni, és figyel arra, hogy ha már el is hagyja a párját, de legalább férfiasságában, önérzetében ne bántsa meg, jó kapcsolat alakul ki az elváltak közt. Egy nő manipulációs képessége nem ismer határokat, tehát képes a férfit ugy irányitani, hogy azt akarja, amit ő akar. Mi igy születtünk. Tehát szerintem rajtad mulik, hogy milyen jövője lesz a gyermekednek.

Kedves Derill! Köszönöm a válaszod. Lenne még egy kérdésem: kb. 1 éve a volt férjem megkereste az élettársamat azzal,hogy nem érdekli a lánya,nem is akarja látni és lemondana róla.Mi történik ilyenkor?

Kedves Derill!
Nem bántasz! Felnőtt ember vagyok, minden esetben igyekszem így gondolkodni, dönteni. De azért azt figyelmedbe ajánlanám, hogy itt nem az én gyermekemről van szó. Nem én döntök abban, hogy elhozzuk-e a picit vagy sem. A haragot nem én gerjesztem. Mindenki, így a párom is és a volt felesége is felnőtt, döntésképes ember. Tény, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember azt anno megálmodja... De képes arra, hogy ami nem úgy történt, azon vagy javítson vagy túllépjen rajta - lehetőleg minél kevesebb lelki sérüléssel.
A másik, hogy mindenkinek csak olyan "mostohája" lenne, mint én voltam ennek a pici gyereknek, akkor nem itt tartana a világ. És ezzel nem magamat szépítem, nem a dolgokat formálom mássá!
ÉS még egyetlen megjegyzés: az ügyvéd, aki intézi az ügyeket (az összes ügyet) és fogja a párom kezét ő sem ma kezdte és még mediátori szerepet is betölt. De erről a gyerekkérdésről ő sem tud másként vélekedni, mint ahogy mi. Nem is képes rá, hiszen az ex bement hozzá és először előadta, hogy a volt férje milyen aljas, húzza az eljárásokat, stb. és nem fizet gyerektartást egy fillért sem és ő ezt meg fogja bosszúlni. Mit gondolsz ezek után az ügyvéd megkínálta egy kávéval és azt mondta neki, hogy oké, készítsük ki együtt a palit??? Hát, nem. Próbált rávilágítani arra - sajnos sikertelenül -, hogy a gyermek nem véletlenül nem beszél és nem véletlenül nem szobatiszta. Kicsit többet kellene vele foglalkozni, nem pénzről van itt szó, hanem szeretetről, figyelemről. A gyerek azt még nem tudja értékelni, hogy hetente kap új Nike cipőt, meg naponta egy zacskó cukrot.... Azt viszont lehet, hogy szerette volna, hogy anyukája ne akkor menjen síelni, amikor ő lázas betegen fekszik otthon és a bébiszitter is beteg lett, így a nagymama viselte gondját a mozgásképtelen nagypapa mellett.
Ez csak a kezdet... Remélem, amikor már nagyobbacska lesz, újra elhozzuk majd és minden meg a maga útján. Az én lelkiismeretem ezügyben teljesen tiszta. És azon is elgondolkodtattak a barátaim, hogy erre nem sokan képesek, mivel nekem -még- nincs saját gyermekem, de őt sajátomként szeretem.
A helyzetet viszont én nem tudom megoldani, illetve kezelni. Szerintem nem is várható el ez sem a páromtól, sem tőlem.
Tudod, tegnap is tárgyaláson voltunk délelőtt, délután meg egy rendőrségi kihallgatáson, mert ex megint feljelentést tett - persze ismeretlenek ellen.
De ebbe most nem is mennék bele. Talán hiba volt elkezdenem ezt a fórumot, hiszen rengeteg olyan dolog, olyan körülmény van, amit itt nem lehet kitárgyalni.

Nem bántani akartalak. Amit leirsz, az szép, mögötte mégis ott van, amit válaszoltam, még akkor is, ha dühös vagy rám miatta. Ez ugyanis szakmai tapasztalat. 17 éve csinálom. Most, hogy tudod, tehetsz is ellene. Ha végigolvasod amit irtál, abból egyértelmü, hogy tényleg tenni akarsz azért, hogy a pici ne bánja a dolgot, tudod, hogy rajta csattan az egész, de az eredmény mégis az, hogy most nem hozzátok el. Ez csak a kezdet, később sem fog változni. Amikor egyszer csak arra döbbensz rá, hogy az életed másról sem szól, mint a párod gyermeke miatti hercehurcáról. Ezt nagyon nehéz elfogadni, és a gyerek tényleg nem tehet róla, ezt Te is jól érzed. Kérdés, hogy tudsz-e (hosszu távon, évekig) ugy viselkedni, hogy ne is érezze.

Kedves Derill!
Õszintén leírom a véleményem, kicsit felhúztam magam ugyanis a Te hozzászólásodon (igenis neheztelsz a gyerekre).

1. Havi 35.000,- Ft gyerektartást fizetünk - szinte a semmiből.
2. Kéthetente elhoztuk a picit, fizettük az útiköltséget, a pelenkát, ha szükséges volt a gyógyszereket (mert bizony sokszor kellett), vettünk neki ruhát, cipőt, mert vagy keveset csomagoltak neki, vagy kicsi, ill. koszosak voltak azok. Megvettük a gyermek itteni tartózkodásához szükséges összest, beleértve a bilit, a kiskanalat, a színes ceruzát, a gyurmát, könyveket, játékokat.
3. Szinte hetente járunk (mindketten) kihallgatásra (ex feljelentéseket tesz ismeretlen tettes ellen, de bennünket jelöl meg), tárgyalásra, ügyvédi egyeztetésre.

Mindezek ellenére a gyereket nem elviselem, hanem szeretem. Igen! Hiányzik ugyanúgy nekem is, mint a páromnak, hogy most nem hozzuk el. De azt hiszem a döntésünket nemcsak a mi ügyvédünk pártolja, hanem nagyon sok kivülálló, hiszen nekem senki ne mondja, hogy mindezek mellett mosolyogva menne el a gyerekéért!!!!
Mellesleg, az, hogy én kit látok a gyerekben - az a kép még ki sem alakult és vszínű nem is fog. Én ilyen vagyok, elfogadtam a picit olyannak, úgy, ahogy van. Tisztában vagyok ugyanis azzal a ténnyel, hogy ő az egyetlen, aki nem felel ezért a válásért, vagyonmegosztásért, kuszaságért, és ő az, aki leginkább kárát látja.

Ha ez a helyzet, azt kell tenned, amit irtam. De ha más a helyzet, nyilván nem fog bejönni a tanácsom, tehát ezért emlitettem meg ezt a lehetőséget is.

Derill: 4 éve váltunk el, a gyerektartást és a láthatást is megszabta a bíroság.Én azt akartam leírní,hogy ő azóta nem fizet és nem is jön a lányáért.Itt nem arról van szó,hogy én tíltanám el a gyerekétől hanem arról,hogy ő az aki nem is jön érte már 4 éve.

Na sorban: Vlenke: a hozzászólásodból az derült ki, hogy igenis neheztelsz a picire: Így, hogy mindenért bennünket okol, nem hiszem, hogy jól járt, hiszen nem hozzuk el a picit, nem veszünk neki pluszban semmit...". Ezek apró dolgok, de a bensődről árulkodnak. Megmagyarázni persze mindent meg lehet, de ez attól még tény. Azt ugyan nem mondtam, hogy emiatt Te hibás lennél, nehéz elvonatkoztatni a helyzettől, és kivülállóként elfogadni egy olyan nő gyermekét, aki szemétkedik, hisz akaratlanul is a nőt látod a gyermekben is, főleg, ha még hasonlit is hozzá.

Tényleg én is láttam ilyen itéleteket, és teljes mértékben jogszerütlennek tartom. Amikor például azon az alapon állapitják meg a tartásdijat, hogy az apának lehetősége van hálapénz szedésére is. Azonban a média és a magánemberek is elitélik az orvosokat, hogy hálapénzt fogadnak el. Ez az orvos azonban attól kezdve, hogy az itéletben megfogalmazták, hogy a hálapénz is a jövedelme részét képezi, nemhogy kérhet, hanem köteles is kérni hálapénzt, hiszen ha nem teszi, éhenhal. A tartásdijat ugyanis ugy állapitották meg, hogy ha nem kér hálapénzt jóval meghaladja a jövedelme 60 százalékát a tartásdij - egy gyermek után, akinek mellesleg az anyja több mint fél milliót keres nettóban. Kérdés: hol vette akkor figyelembe a biróság a gyermek szükségleteit? Hisz a normál, jövedelem alapján megállapitott tartásdij és az anya jövedelme együttesen bőven fedezte volna a gyermek szükségleteit.

Tehát rossz itéletek vannak. Ezekkel egyet tudsz tenni, fellebbezel, felülvizsgálatot kérsz, perujrafelvételt kérsz, médiához fordulsz, tehát mindent megteszel, hogy a rossz itélet megváltozzon.

Véleményem szerint főleg egy élettárs jövedelme nem vehető figyelembe, hiszen az élettársi kapcsolat egyrészt bármikor megszakadhat, másrészt nem az élettárs tartozik tartási kötelezettséggel, hanem a szülő. Az, hogy mennyi tartásdijat tudna egy pasi fizetni, tehát milyen összeg megkeresésére képes, egyáltalán nem vehető figyelembe, hiszen a mai gazdasági helyzetben nehéz munkát találni. Ha mondjuk minden idejét alkalmi munkákkal tölti, lehet, hogy tényleg nagyon sokat kereshetne, de akkor hol van az Alkotmányban biztositott pihenéshez való jog? Sajnos a sok rossz tapasztalat miatt a biróságok néha elég elszállt itéletet hoznak. Ilyenkor egy alkotmánybirót érdemes megkeresni, és rákérdezni, hogy az itélet alkotmányossági szempontból hol támadható. Mondjuk én megkeresném valamelyik jogi egyetem alkotmányjogi tanszékét, és ott egy alkotmányjogászt. Pl. a Pécsi jogi egyetemen Maczonkai professzort:)))

Cathy: a tartásdijnak régebben az ég világon semmi köze nem volt a kapcsolattartáshoz. Ez azt jelentette, hogy ha az apa nem fizetett egy fillért sem, attól még volt kapcsolattartási joga. Ma annyiban változott, hogy amennyiben bizonyithatóan nem teljesiti az apa a szülői kötelezettségeit - tartásdij fizetés, kapcsolattartás stb. - a kapcsolattartási joga megvonható.

Fordulhatsz ilyen kérelemmel a gyámhivatalhoz, illetve ha még nem volt gyermekelhelyezési per, akkor a birósághoz, és ott kérd a tartásdij megállapitását, és ezzel egy időben azon indokok alapján, hogy a gyermekével ezidáig nem kivánt kapcsolatot tartani, a kapcsolattartás megvonását. De előtte gondold át még egyszer. Ha az apa mégis ment a gyermekért, akart volna vele kapcsolatot tartani, és ezt bizonyitani tudja, csak azért nem sikerült, mert Te eltiltottad tőle, megakadályoztad stb., akkor elveszited a pert (legalább is remélem).

Egy nagyon kedves barátom tanácsára egy ideig nem foglalkoztam ezzel a témával, de mivel minden hónapban előjön a befizetésre váró csekkek csoportosítgatása, ezért nem tudom ezt napirendemről levenni. Eztúton is bocsánatot kérek tőle!

Még annyit akartam írni, hogy mit vesz figyelembe a bíróság és mit nem kérdésedre:

alperes beadta a bíróságra, hogy a gyermek havi pelenkaszükséglete 15.000,- Ft. (A gyermek ekkor 2 és fél éves volt.)
Tehát anyuka szerint:
egy hónapból nála van (30-4) 26 napot, a normál mértetű, árú pelenkából, aminek az ára kb. 50Ft/db, havonta 300 db-ot, NAPONTA 10-11 DB-ot használ.
Ezt nem számolta ki és nem is vette figyelembe a bíróság! Mert azért megkérdezném, hogy mennyire viseli gondját a gyermeknek, ha 2,5 évesen nemcsakhogy pelenkás, de ennyire az?!

A kérdésed 2. részére a válaszom:
a bírósági ítéletben pontosan megfogalmazták, hogy miért hagyták jóvá az I. fokú ítéletben meghatározott összeget:
mert felperes képes arra, hogy ennyit keressen.... Szóval van lehetősége! Nagyszerű! Most már csak meg kell keresni ezt a lehetőséget! És én is ott szeretnék dolgozni - ha van még felvétel.

Ügyvéd? Bíróság? Nem tudom, hogy mennyire kell naívnak lenni ahhoz, hogy az ember ma bízzon az igazságban, a jogban. Tudod, ez nem ugyanaz! Itt ismerősök segítenek, pénz beszél, .... A szépséghibája az ügynek, hogy az I. fokú ítélet ellen fellebbeztünk és kértük a tárgyalás megtartását, az ügyvéd meg "elfelejtett" szólni. Megtartották a tárgyalást, újból meghozták az ítéletet. Alperes beadványa pedig a tárgyalás előtt 1 nappal érkezett. Szerinted arra hogyan és hol lehetett volna reagálni?! Pedig lett volna néhány keresetlen szavam az autómat illetően.

A gyerektartásdíjat alperes így kérte és ezt állapították meg.
Felperes hiába mondott akármit, a saját gyereke, köteles a saját tartása rovására is tartani a gyereket, azaz fizetni a gyerektartást, mert ha nem, az törvénysértés, olyannyira, hogy büntetőügy, ha kevesebbet fizet, jön a végrehajtó, mint a mi esetünkben.
Több fórumon leveleztem ezügyben, de mindenki csak azt mondogatta, hogy ilyen nincs. Lehet, hogy ma Magyarországon mi vagyunk az egyetlen kivételek, akkor is van ilyen eset. :(
Az ügyvédünk meg azt mondja, 1 éven belüli ítélet megváltoztatásával ne is próbálkozzunk.
Mit tehetnénk? Fizetünk, amennyit bírunk. Hol az én fizetésemből, hol kölcsönből.

Kedves VLenke, és a bíróság, vagy egy ügyvéd mit reagál ilyenkor? Mert azt tudjuk, hogy mindennel próbálkoznak ilyenkor, csak az a kérdés, hogy jogilag mi az alapja ennek a törvény szerint.

ZFKata!
Én nemcsak hallottam, olvastam az alperes (elhagyott nő bosszúszomjának vágyálmában), azaz a beadványában, hogy nekem van egy autóm, amit felperes tart fenn, pl. fizeti a lízingdíjat, stb. Az, hogy én keresek-e egyáltalán az nem jött szóba! De kérdezem én, hogyan lehet egyáltalán beleírni egy beadványba, hogy nekem van autóm???????? Kinek mi köze hozzá?
Ja! Van lakásom is! Lehet, hogy az is felperes vette?
Komolyan mondom felfordult a gyomrom - ismét. :(
Nálunk amúgy a gyerektartás mértéke (figyelembe véve a gyermek szükségleteit is) havi 35.000,- Ft. A gyermek most töltötte be a 3. életévét.
No comment.

Újabb kérdés: mit jelent az a kérés, hogy a gyermektartásdíj megállapításánál vegyék figyelembe apuka új élettársának jövedelmét is? Apuka fizetésének 50 %-át minden hónapban átutalják 3 különélő gyerekének. Ennél többet követelhetnek tőle csak azért, mert együtt él valakivel, akinek a fizetése csak egy hajszállal haladja meg a mo-i átlagkeresetet, és maga is két gyereket nevel? Miért lenne az élettársnak kötelessége eltartani egy férfit vagy annak a gyerekeit, amikor neki magának a törvény semmilyen jogot nem biztosít pl. öröklésnél, ami egy házastársat megillet? Vagy az egész csak egy elhagyott nő bosszúszomjának vágyálma. Ha valaki hallott már ilyenről, kérem, ossza meg tapasztalatait velünk! Köszönöm.

Sziasztok! Az én problémám a következő:1997 junius 21.-én mentem férjhez.'97 nov.01-én megszületett gyermekünk.Apuka 8 hónap múlva lelépett.2ooo junius 21.-én kimondták a válást.Azóta kb. 5-ször fizetett gyerektartást.8 hónapos kora óta nem is látta,nem érdekli a gyereke. Azt hozzá kell tennem, a kislányom hallássérült,Pestre jár ovodába.Van egy élettársam,ő azóta van velünk amióta apuka lelépett.Kislányom őt tekinti édesapjának,hisz az igazit 8 hónaposan látta utoljára.A betegsége miatt nehezen kommunikál,azt a keveset amit beszél azt mi értjük.Egy idegen nem értené.Gyerektartást ügyben nem intéztem semmit,nem akartam,hogy apuka ennyi év után elvigye a lányom,hisz neki az apja csak egy idegen.Tanácsot kérek,mit is kéne tennem.

Csak javítanám a hozzászólásod annyiban, hogy én nem haragszom a picire, sőt nem neheztelek rá. Azt hiszem korábban is világosan leírtam, hogy nem velem van a gond.... De lehet, hogy Te másként látod.
A másik, hogy ők miért válnak az szerintem nem ide tartozik. Azért valljuk be őszintén, hogy egy olyan párkapcsolatban, ahol minden rendben zajlik, nem igazán szokott válás előfordulni. De ez nem rám tartozik, hogy tényleg mi az oka a válásuknak. Elváltak már és kész.
Lehet, hogy én is rosszul döntöttem, hogy nem vártam meg amíg teljesen lezárul minden. Csak azért arra kíváncsi lennék, hogy kinek van arra ideje és türelme, hogy otthon ücsörögve megvárja, míg kimondják a válást, elhelyezik a gyereket, elosztják a vagyont. Mert ezek náluk 2 éve mennek és a vagyonmegosztás most kezdődik.
A házperben meg más állítani, igazolni valamit, mint hinni. Nem tudom hány olyan házasság köttetik manapság, ahol viszonylag nagyobb pénzről/vagyonról van szó és nem tisztázzák előre, szerződésben.
Ez náluk is egy kicsit sántít! Ráadásul abban az időben teljesen külön (külön lakcímen) éltek, elég érdekes lehet úgy megvalósítani az élettársi kapcsolatot, hogy sem anyagi (gazdasági), sem érzelmi, sem szexuális kapcsolat nincs a felek között.

A per azért folyik tulajdonjog megállapitásra, mert házasok voltak, és csak a férj nevére lett megvéve az ingatlan. Függetlenül attól, hogy a házasság előtt, vagy alatt vették, a feleség arra alapitja a keresetet, hogy közös pénzből vették. Te azt irtad, hogy a férjed a házasságkötés előtt vette. Ha előtte vette, és akkor már együtt éltek, akkor erre alapitja, hogy az együtt élés alatt is közösen gazdálkodtak, és ezért közös vagyonból vették, vagy ha nem éltek együtt, akkor is közösen adták hozzá a pénzt.

Nyilvánvalóan neki kell majd bizonyitani, de elegendő lehet, ha azt bizonyitja, hogy évek óta már együtt éltek, amikor a leendő férje megvette az ingatlant, és az alatt az idő alatt, amig együtt éltek, közösen gazdálkodtak.

Amit irsz a gyerekről, azzal egyetértek, de amit leirtál abból az is kitünik, hogy igazából azért haragszol a gyermekre, mert az anyának követelései vannak a férjeddel szemben. Kizárólag anyagi követelésekre hivatkoztál, nem irtál olyat, hogy ellenetek nevelné a gyermeket - lehet, hogy korábban irtál, most nincs időm visszanézni - de most nem. Erről viszont a gyermek nem tehet. Próbáld az anyagiakat elkülöniteni az érzelmektől.

A nők iszonyatos bosszukra képesek, ha elhagyják őket. Az, hogy szerinted Te mit tennél, az mind nagyon szép, remélem, ha ugy alakulna, akkor is tartanád azt amit leirtál. Egy viszont biztos. Ezt a nőt a férjed választotta, és csinált neki gyermeket. Rosszul választott, de ez az ő hibája is, mindenki felelős a saját döntéséért. Te pedig egy elvált, már gyermekkel rendelkező férfit választottál. Tehát ő viseli választásának következményeit - és az ezzel járó pereket, anyagi vonzataival együtt, továbbá a felelőtlen gyermekvállalás következményeit, a tartásdij fizetési kötelezettséget. Te pedig viseled a férjválasztás következményeit - anyagi téren sohasem leszel biztonságban, hacsak a férjed nem milliomos, ugyanis minden jövedelmének x százalékát tartásdijként ki kell majd fizetnie.

Az ember sokszor nem gondolja át, hogy mit, és hogyan kellene, és rossz döntéseket hoz. Sajnos ez a következmény. Hibáztathatod a másik nőt, de felesleges, jobb ha tudomásulveszed, hogy ő ilyen, és megpróbáljátok valahogy kivédeni a támadásait. Ha elfogadjátok ilyennek, könnyebb lesz a védekezés is, mert megtanultok az ő fejével is gondolkodni, tehát megtanuljátok, hogy mikor mire számithattok. Enélkül viszont értetlenül fogtok állni minden lépésével szemben, na és persze felkészületlenül is, ami még rosszabb.

A nő szemében a férjed volt az állandó pont, és Te mondtad, hogy eltünt az életéből. Hogy mi az oka, azt ti tudjátok, vagy ő, vagy talán ő sem. Õ is rosszul választott, hisz veszitett. Most nem tudja elviselni, vagy szándékos volt már elejétől fogva, és számitásból csináltatott magának gyereket, hogy pénzhez jusson. Bármelyik is, fogadd el - mást ugysem nagyon tehetsz - hogy ő ilyen. És talán az ő szempontjából neki van igaza. A tiedből meg neked, a férjedéből neki. Ez farkastörvény, mindenki saját magáért harcol, kevésbé veszi figyelembe a másikat.
Azt kérdezted: "hogyan lehet elvárni..."-egoista módon bármit, bárhogy:)))

Én az ilyen tipusu embereket igyekszem kiiktatni az életemből - a baráti körömben sem fordul elő, nemhogy az intim életemben - , de látom azt, hogy vannak olyan emberek, akik mindig ilyeneket választanak társnak - nem tudom az okát, valahogy vonzza őket a folytonos ugráltatás, elutasitás, igényük van rá. Nekem nincs.

Nyilván a férjednek is oka volt rá, hogy őt válassza. Neked meg okod volt arra, hogy a férjedet válaszd - ilyen feltételekkel is.
Nem kell mindent és mindenkit megértened - én már régóta nem próbálom - csak fogadd el, hogy a nő ilyen, és nagyon sok nő ilyen. Főleg ha elhagyják.

Volt egy másik fórum, ahol anno kifejtettem teljesen nyíltan az ezzel kapcsolatos véleményem. Ott, mivel túlsúlyban voltak az elvált anyukák (másik oldal), ezért nekem nem lehetett igazam.
Azt tanácsolod nézzem meg a másik oldalt! Térjünk vissza akkor a gyerektartásra:
ha én válnék és lenne egy közös gyerek, MINDENT megtennék annak reményében, hogy a gyerek mind nálam, mind az apánál jól érezze magát. Semmilyen szinten nem gátolnám és nem húznám le - főleg úgy, hogy nincs is igazából szükség ekkora gyerektartásra - az utolsó bőrt is a volt társamról. Sőt! Örülnék, ha mind az én új, mind pedig a párom új társa elfogadná és szeretné a gyerekünket.
Így, hogy mindenért bennünket okol, nem hiszem, hogy jól járt, hiszen nem hozzuk el a picit, nem veszünk neki pluszban semmit és! újra sérül a gyerek. Eltűnt az életéből egy állandó pont. Kezdem megérteni és átérezni egy-egy szülő döntését, amikor elhatározza, hogy átmenetileg nem látogatja a gyermeket. Hogyan lehet elvárni, hogy kéthetente látogassa, nevelje, szeretgesse a gyermeket, alakítson ki vele egy szeretetteljes, belsőleges viszont, miközben a másik fél azon munkálkodik, hogy mindent, de mindent elvegyen tőle, perli még azt is, amihez aztán semmi köze és újabb és újabb rendőrségi feljelentéseket tesz (természetesen ismeretlen tettes ellen, aztán vagy lesz kihallgatás, esetleg még gyanúsítás is).
Végiggondoltam a másik oldalt!
Az ingatlanperben meg félreértettük egymást. Azzal tisztában vagyok, hogy nem jogerős az I. fokú bíróság ítélete, hiszen fellebbezett felperes, majd a II. fokú bíróság hatályonkívül helyezte az ítéletet. Most - 2 év elteltével - kezdődik minden előről. Csak azt nem értem, hogy felperes miért nem bizonyít? Azzal védekezik, hogy ők már régóta ismerik egymást. Ilyenkor persze megkérdezném a bíróságot: azzal, hogy valaki ismer valakit, netán szexuális viszonyuk lesz, hogyan alapítható vagyonközösség??? Mert, ha alapítható, akkor nagy gondban leszünk ha nem is mindannyian, de jónéhányan. :(
A házra egyébként nem költöttek, sőt, amikor összeházasodtak 2 évig nem is laktak benne. A per tulajdonjog megállapítása miatt folyik.
A többit, amennyiben szükséges, inkább priviben.
Szia

De most erről irtam:)) "Előszöris: az, hogy nem jogerős az ítélet, az kizárólag azért van, mert felperes (volt feleség) még mindig perli, pedig anno az I. fokú bíróság megállapította, hogy kizárólagos tulajdona alperesnek az ingatlan."

Általában azért nem szokott jogerős lenni egy itélet, mert fellebbeznek:)))) (vagy mert még nem telt le a fellebbezésre nyitvaálló határidő). - a "még mindig perli" igy nem igaz. Ugyanis amennyiben az I. foku itélet jogerőre emelkedett volna, mert nem fellebbezett, akkor ius redicata, tehát itélt ügy, nem perelhetné tehát ugyanazon tényállás alapján, tehát nem folyna még mindig a per. Nyilván fellebbezett.

Az I. foku biróság ilyenkor hiába állapitja meg, hogy neked van igazad, lehet, hogy a II. foku nem igy fogja látni. Ezért fellebbezett, mert ő is ebben reménykedik. Tehát amig nem zárul le jogerősen a per, addig folyik, és addig fennáll a veszélye annak, hogy más döntés fog születni.

Amiket irtam, példák voltak, tehát az egyik bejött az alapján amit irtál. Bejárónő volt, tehát felperes gondolom dolgozott. Ha nem, nehéz lesz bizonyitania, hogy neki is köze van a házhoz.

Ahhoz, hogy bármit irhassak még erről, további információk kellenének: milyen indokkal perel, magyarán szólva mire hivatkozik, amiért szerinte járna neki is a házból.

Az, hogy nem azon megy adott esetben a vita, hogy ki költött a házra és ki nem, azért nem számit, mert ha azon megy a vita, hogy kié a ház, akkor az is beleszámit, hogy ki mennyit költött rá, illetve a házasság fennállása alatt a közös vagyonból mennyit költöttek rá, ezért irtam le.

Sok olyan dolog számit egy döntésnél, amire adott esetben Te nem is gondolsz, de a biróság figyelembe veheti.

Fél információkból viszont nehéz pontos választ adni, ezért amiket itt olvasol, azok csak támpontok lehetnek, ugyanis nem biztos, hogy mindent tud a válaszoló - sőt általában csak az egyik oldalt ismeri. Lehet, hogy számodra apró információ, sőt nem számit, de épp az dönti el a pert.

Ha végigolvasod ujra amit válaszoltam, akkor látod, hogy mikor irok konkrétan erről az esetről, és mikor irok általánosságokat. "Ha belegondolsz abba..." ez nyilván nem rólad szól, csak egy általános megállapitás volt annak érzékeltetésére, hogy lehet, hogy a másik félnek is van valami igaza, vizsgáld meg az ügyeteket az ő szempontjából is. Ha Te lennél a helyébe, Te mit tennél. Igy könnyebb felkészülni arra is, hogy ő mit fog ténylegesen tenni.

Nem tudom, de nagyon úgy érzem többször nem erről az esetről írsz. :(
Előszöris: az, hogy nem jogerős az ítélet, az kizárólag azért van, mert felperes (volt feleség) még mindig perli, pedig anno az I. fokú bíróság megállapította, hogy kizárólagos tulajdona alperesnek az ingatlan.
Másodszor: tényleg van gyerek, de! felperes nem hivatkozhat arra, hogy ő itthon babusgatta a gyereket, meg vezette a háztartást, mert volt bejárónő. (Erről nem írtam, de nem tartottam lényegesnek.)
Harmadszor: senki sem azon vitatkozik, hogy mennyit költött és ki a házra, hanem azon megy a huzavona, hogy kié a ház. Egyébként a házra nem lett költve. :( Tehát erre felperes nem hivatkozhat.
Negyedszer: pedig azzal egyetértek, hogy felperesnek, főleg, miután ő adta be a pert, neki kéne bizonyítani, hogy ő bizony x pénzt ebbe a házba befizetett, ennek ellenére nem került a nevére semmilyen hányad.
Alperes bizonygat, tűr és viseli az ingatlan terheit.
Az időhúzásról pedig tényleg van témi fogalmunk és tapasztalatunk már. :( Nem a bíróságot (bírókat) okolom ezért!

Na ezért nem törlik, mert még folyamatban van az eljárás. Az I. foku határozat nem jogerős, mert II. fokon megsemmisitették. Valószinüleg az időhuzás okát Te is ismered. Gondolom a feleség arra hivatkozik, hogy a házasság fennállása alatt egy halom pénzt ráköltöttek a közös vagyonból, emiatt kér belőle részt, vagy arra hivatkozik, hogy már megvenni sem a saját pénzéből vette a férje, hanem ő is adott hozzá. Ha ezt tudja bizonyitani, akkor nyilván tényleg jár neki belőle.

Ha belegondolsz abba, hogy egy férfi és egy nő megismerkedik, összeházasodnak, de előtte a pasi vesz magának egy lakást, utána mondjuk a nő gyerekeket szül, emiatt persze nem dolgozik de vezeti a háztartást, mos, főz takarit, nyilvánvalóan nem jogszerü, ha a házasság megszünésével egyszercsak közli a pasi, hogy lehet távozni, főleg, ha a jövedelmük (közös jövedelem) egy részét a lakásra költötték. Akkor is közös, ha ő gyes-en volt, hiszen ha nem lett volna, hanem elmegy dolgozni, akkor házvezető nőt keleltt volna fogadni (ahogy amerikában divat). Ez esetben viszont a házvezetőnő munkabérét ő azzal, hogy otthon volt, megspórolta - quasi neki olyan összegü fizetés járt volna a férjtől, mint a házvezetőnőnek. Ez is egy szempont. Nézd az ő oldaláról is, mert részben biztos hogy neki is igaza van. Kérdés, hogy melyik, és milyen részben.

Az időt pedig nem huzzák, egyszerüen iszonyat mennyiségü ügye van a biróságnak. Ha megnézed a birók munkanaplóját szerintem kiakadnál. Ha azt nézem, hogy naponta átlagban 5 tárgyalást tartanak, és egy héten csak három nappal számolok az 15 tárgyalás egy héten. Ez szorozva 52 héttel az 780 ügy egy évben. Mondjuk 250 - szabik meg ünnepek, meg egy évben két tárgyalást számitok egy ügyre. Akkor is iszonyatosan sok, hiszen ezeket végig is kell olvasni, hozzá a kisegitő jogszabályokat, amiket nem kell fejből tudnia egy birónak sem.

Tehát nem szándékos időhuzás.

A feleség tényleg perfeljegyzést széljegyeztetett - 2 éve. :( Azóta hiába kértük, nem törlik, pedig I. fokon a párom megnyerte a pert, II. fokon pedig hatályon kívül helyezték, ill. visszadták I. fokra.
Most újra I. fokon fogják tárgyalni.... Hát, ehhez nagyon kevés embernek van kedve, ideje, energiája, pénze!
Egyébként ez az ingatlan a párom nevén van 1/1 arányban és még a házasság előtt vette, igaz, egy hónappal, de annakidején külön megkérdezte erről az ügyvédet, aki biztosította arról, hogy ez bizony különvagyona lesz! Akkor miért húzzák ennyire az időt?????

Bocsi akkor összekevertem egy másik üggyel, ami pont ilyen, mint ez, csak ez a különbség.

"A feleség széljegyeztette" ez igy nem értelmezhető. A széljegy bármit tartalmazhat, hiszen a tartalma attól függ, hogy mi a bejegyzés alapjául szolgáló irat. Az pedig lehet adásvételi szerződés, öröklés, haszonélvezeti jog bejegyzés, elidegenitési tilalom, terhelési tilalom, jelzálogjog, végrehajtási jog, perfeljegyzési jog stb. Tehát az, hogy el tudod-e adni attól függ, hogy mit jegyeztetett be a széljegyen. A széljegy maga azt jelenti, hogy van egy irat, amit benyujtottak a földhivatalhoz, és ezt jelzi a széljegy, hogy annak az iratnak mi a tartalma. Még az sem biztos, hogy be fogják jegyezni, mert lehet, hogy elutasitják a bejegyzési kérelmet, de széljegyként 3 munkanapon belül fel kell tüntetni, hogy kérelem van benyujtva az ingatlannal kapcsolatban, tehát oda kell figyelni, mert a jogi sorsa rendezetlen - pl. változhat a tulajdonos. Ezt épp azért találták ki, hogy aki vásárolni akar, az lássa, hogy valami történik azzal az ingatlannal, nincs minden rendben, és nézzen utána, hogy mi az (tehát kérje ki a háttéranyagot (széljegytartalmat), mielőtt szerződést köt rá.

Amit irsz az alapján valószinü, hogy perfeljegyzési jog van széljegyként bejegyezve. Ekkor tényleg nem nagyon tudod eladni, mert nincs olyan személy, aki megvenné ugy, hogy lehet, hogy csak a felét veszi meg, mert a másik felét a biróság a feleségnek itéli.

Mindenesetre kérjétek a biróságtól a csökkentést, és hivatkozzatok a két család jövedelmi viszonyainak különbségére is, de ez csak egy része. Igazából a tényleges jövedelmet veszi figyelembe a biróság, meg azt, amit véleménye szerint a bevallotton felül az életszinvonal mutat.

Derill!
Mindent, alaposan visszaolvastam. Nem értem mire válaszoltál, hiszen én nem írtam semmiféle építkezésről. Sem mi, sem a volt feleség nem építkezik.
Mi a gyerektartást megfellebbeztük, amit írtam (szó szerint idéztem), az a II. fokú bíróság ítéletéből való. Hozzáteszem - újra - nem volt sem környezettanulmány, sem hivatalos igazolás bekérése, hogy mennyit keres felperes, stb.
A másik, hogy nem haszonélvezettel terhelt az ingatlan, hanem a feleség széljegyeztette. De ezt is írtam. Tudod, vagyont szeretne osztatni, pedig ez a párom házasság előtti szerzeménye.... 2 éve megy a per. :(
Ennyi helyesbítést mindenképpen hozzá szerettem volna fűzni.