Gyermekelhelyezés - 1 hét itt, 1 hét ott

Sajnos a "jó szülői háttér" nem azonos a szeretetteljes szülői háttérrel. Az esetedben ez történt, ha nem igy lett volna, jól érezted volna magad mindkét helyen, ráadásul a szülők kezelhették volna épp a Te érdekedben rugalmasabban az egy hét itt, egy hét ott kapcsolattartást. Normális esetben ez igy müködik. Sosem értettem azokat az elmebeteg gondozó szülőket, akik azért voltak felháborodva, mert az egyébként is kéthetente egy-két napos kapcsolattartási időről a másik szülő valamilyen ok miatt pár órával később vitte vissza a gyermeket, netán még egy éjszakát nála töltött a gyermek. Ezek a szülők általában ugy reagáltak, mintha a másik szülő legalábbis gyilkosságot követett volna el, erőteljes hisztériás rohamot kaptak (véleményem szerint teljes mértékben alkalmatlan egy ilyen szülő a gyermeknevelésre).

A szülők feladata, hogy megteremtsék gyermeküknek azt a környezetet, amiben a gyerek jól érzi magát. Az én dolgom, hogy kivivjam mások szeretetét, tiszteletét. Ha ez nem sikerül, nem ők a hibásak, hanem én. Ugyanez a családban is igaz. A gyerek kicsi korától ügy nő fel, hogy a szülők tanitják meg számára a szeretet kimutatását. Ehhez az kell, hogy ők maguk is képesek legyenek szeretetüket kimutatni.

Ennél jobb megoldást tudsz? Van olyan ország, ahol ez nem egy hét, hanem fél év. A másik megoldás szerinted jobb? Amikor csak két napra láthatod kéthetente a másik szülőt? És persze a másik szülő is csak két napra lát téged. Milyen alapon döntöd majd el, hogy melyik szülőnél maradj, ha mindkettő normális, mindkettő alkalmas a nevelésedre. Sorsolással? Vagy a mai módszerrel? Mit érez a másik szülő, amikor kirekesztik a gyermeke életéből. Milyen alapon? Mit érez a gyerek, amikor szeretne a másik szülővel több időt tölteni?

Jó módszer nincs, ha egyszer két szülő nem hajlandó a továbbiakban együtt élni.

A saját példád egy a sok közül. Több ezer gyerek tudna mesélni a másik oldalról. Szintén több ezer tudna arról mesélni, amikor a "gyerek érdekében" nem válnak el a szülők, azonban pokollá teszik egymás, és a gyerekeik életét.

Tehát a legjobb megoldás azt gondolom az, ha kiderül, hogy mégsem tudnak együtt élni, váljanak el, és a gyerek egy hétig az egyik, egy hétig a másik szülőnél legyen. Minden diszkrimináció nélkül azonos jogokat és kötelezettségeket biztositva mindkét szülő számára.

Természetesen az már csak a szülőkön mulik, mennyire kezelik ezt rugalmasan. Hiszen nem muszáj minden vasárnap összepakolni. Ha a gyerek még maradni akar hol az egyik, hol a másik szülőnél, erre lehetőséget lehet adni. Ehhez két normális szülő kell. Nem elég egy, mert a másik nélkül ez nem müködik.

Nem kell, hogy elnémulj. A jogi fórum nem azt jelenti, hogy csak jogászok lehetnek jelen. Másnak is lehet jó véleménye. Ez az én nézőpontom, az meg a Tied. Neked olyan tapasztalataid vannak, mint saját tapasztalatok. Nekem ilyen 17 évi gyámhatósági munka után, és persze van saját tapasztalatom is.

Az én szüleim nem váltak el, de jobb lett volna - talán. Vagy nem. Ez nem volt jó, nem tudhatom, az milyen lett volna, mert nem próbáltam. Nyilván akkor az nem tetszene. Mert az ember ugy van összerakva, hogy sohasem elégedett azzal ami van.

Derill,

olvastam én, pont azért regisztráltam, hogy a témában írt hozzászólásaidra reagáljak.

Én nem vagyok jogvégzett ember, mérnök vagyok (s mivel ez egy jogi tanácsadó fórum, ígérem, mindjárt el is némulok.)

Valami józan paraszti racionalitás azt súgja nekem, igenis gyökértelennek érezheti magát az a gyermek, aki így él (én fiatal felnőttként éltem így, jó szülői háttérrel, baráttal, tudtam, hogy rövid ideig tart és a magam érdekében és mégis.)

Lehet venni két kispárnát , két tucat rózsaszín kisbugyit, két szív alakú világító lámpát, de a tény akkor is tény marad: vasárnap délután össze kell pakolni a tesicuccot, az iskolatáskát, a megkezdett regényt, egy hétre félretenni a készülő papírmodellt, mert indulni kell a másik szülőhöz. Akit persze nagyon szeretek és nagyon utálom magam, hogy nyűgnek tartom ezt az egész hurcolkodást.

Egész biztos, hogy ez a gyerek érdeke? vagy pedig a szülők érdeke, hogy csudamód civilizáltnak tarthassák magukat, hogy lám, milyen frappánsan elintézték a gyermekelhelyezést?

Hát mielőtt ezt leirtad, el kellett volna olvasnod, amit pont alattad irtam.

Tehát az állandóságot épp az adja, hogy a gyermeknek mindkét szülőnél kialakul a saját birodalma. Ne a saját szempontodat nézd, hanem a gyerekét. Neki mindkét szülő fontos, ő mindkettőt szereti. Az ő szempontjából sokkal jobb, ha mindkét szülőnél megfelelő körülmények várják, mintha egyiknél lakik, és időnként a másikhoz is elmehet. Ez esetben ugyanis ugyanerről van szó, csak jóval korlátozottabb mértékben. A másik szülőnél ugyanugy van neki szobája, játszósarka, ahol igazából sosem tud hosszabb távra kialakitani megfelelő körülményeket, hisz csak egy-két napig van ott.

Egyébként ennek külföldön elég nagy gyakorlata van.

Én speciel élvezném, és szerintem a legtöbb gyerek sokkal jobban élvezné, mint a hétvégi apukalátogatásokat.

Most Te gondold el. Egy gyerektől elszakitod az egyik szülőt, és néha pár órányi kapcsolattartást engedélyezel neki. Ez a szülő, bár szereti a gyermekét, igazából szinte képtelen megfelelő kapcsolatot kialakitani a gyermekével, hisz olyan keveset van vele, hogy lehetetlen. Ráadásul a gondozó szülők sokszor ezt is tönkreteszi, mert ahol tud, ott tesz keresztbe. A lélekromboló azt hiszem sokkal inkább ez, mint a szeretetteljes szülői kapcsolat, még akkor is, ha külön él a két szülő.

Gondold magad a különélő szülő helyébe. Hogyan alakitanál ki kapcsolatot a pár hónapos gyermekeddel ugy, hogy kéthetente két-három órányi tartamban láthatod? Ennyi idő alatt egy ilyen pici gyermek azt is elfelejti, hogy létezel. Márpedig sok biróság ennyit állapit meg az anya kérésére azzal az indokkal, hogy olyan pici a gyerek, hogy nem lehet elvinni. Miért is nem? Ha ő is alkalmas a gyerek nevelésére, akkor akár neki is itélhetné a biróság. Ha pedig arra alkalmas, hogy nevelje, akkor arra is, hogy kapcsolattartásra elvigye.

És most gondold magad a gyerek helyébe. Kéthetente megjelenik egy számodra vadidegen személy, akiről azt mondják, hogy az apád, és vele kell menned. Tudod, hogy az édesanyád utálja, mindenfélét mesélt róla, csupa rossz dolgot. Mivel anyu olyan kedves, mindig törődött veled, ezért eleve, fenntartások nélkül elhiszed amit mond. Sirsz, tiltakozol, Te egy ilyen "szemét alakkal" nem akarsz elmenni. De muszáj. Aztán elmész, és az idegen mindent megtesz azért, hogy jól érezd magad nála. Te elutasitod minden kezdeményezését, közlöd vele, hogy nem vagy az apám, mert nem vagy velem. Õ ideges lesz, próbálja valahogy megmagyarázni. Ezt nem lehet megmagyarázni.

Aztán egy idő után, ahogy nősz, rájössz, hogy apu nem is olyan szemét alak, és anyu nem mindenben mondott igazat.

Ez sokszor tapasztalt történet.
Egyébiránt meg kedvenc játék, ruha mindkét szülőnél lehet.

Nálad az volt a gond, hogy hiába volt berendezett szobád mindkét helyen, mindkét helyen hiányzott a szülői szeretet. Nem örömmel mentél egyik helyre sem. Elrontani pedig mindent lehet, a legszebb idillt is. Sok embernek vannak rossz tapasztalatai, de azt hiszem a Te esetedben akkor is rossz tapasztalatod lett volna, ha csak két napot vagy a másik szülőnél. Az, hogy a gyerek hogy érzi magát valahol, az ugyanis a szülőn mulik. A Te életedből tehát nem az állandóság, hanem a szeretet hiányzott.

Láttam már olyan apát, aki a kéthetente két órás kapcsolattartás alatt a gyerek anyjának minden tiltakozása ellenére alakitott ki a másfél éves gyermekével olyan bensőséges kapcsolatot, amilyet sokszor az a szülő sem tud, aki a gyermekével van minden nap.

Gyakorló szülők tudják, mennyire nehéz olyan kapcsolatot kialakitani a gyerekkel, ahol a gyermek kinyilvánitja a szeretetét mindkét szülő felé nap mint nap akkor is, ha már felnőtt. Én ilyen szerencsés vagyok (igaz, én sosem váltam el, gyermekem mindkettőnket egyformán szeret, talán az apját kicsit jobban, mert vele szinte felnőtt férfiként sokkal több a közös témája - számitástechnika stb.).

Tehát én azt gondolom, hogy a két szülőnek egyenlő esélyt kell adni ahhoz, hogy gyermekével megfelelő kapcsolata lehessen, és a gyermeknek is esélyt kell adni arra, hogy mindkét szülőjével megfelelő kapcsolatot alakithasson ki, és egyenlő időtartamot tölthessen mindkét szülőjével.

Természetesen, amikor a gyermek betölti 14. életévét, már korlátozottan cselekvőképes, és ha nem felel meg neki ez a felállás, neki is van már beleszólása abba, hogy hogyan legyen tovább.

De hangsulyozom, ez még mindig jobb verzió, mint a néha pár órai kapcsolattartás egy vadidegennel.

Kedves derill és többiek,

elsősorban derillhez szólok, de szeretném, ha együtt gondolkoznánk valamin (főként ezért regisztráltam a fórumra, idáig csak olvasgattam - többé-kevésbé egyetértve az olvasottakkal).

Derill említi az egy hét itt - egy hét ott gyakorlatot, s ahogy a szavaiból érteni vélem, követendő példának tartja.

Hol van ebben az esetben az állandóság, ami oly fontos a gyeermek nek (is)? Hacsak nem állandó költözködés és zűrzavar? A kedvenc ágyikóm, kedvenc ruháim, a kedvenc könyveim, a kedvenc játszóterem, a kedvenc barátaim, a kedvenc elfoglaltságom (hacsak a szülők nem szomszédos házakban laknak, de még akkor is nagyon nehéz fenntartani a folytonosságot.)

Kedves derill, gondold el, akár felnőttként (de jobb, ha kicsi gyermekkori énedbe éled vissza magad) most gondold azt el, hogy mától kezdve 10-15 éven keresztül úgy éled az életed, hogy egyik hetedet az itt, a másikat ott fogod tölteni.

Szerintem kevés ilyen lélekrombolót lehet elképzelni. (Egyetemista korom egy részét úgy töltöttem, ami hasonló ezzel a helyzettel: két különböző helyen volt lakásom, 1-2 heteket egyik városban töltöttem, míg a következő időszakot a másikban. Két évig tartott ez az időszak, felnőtt fejjel, szabad elhatározásomból vállatam, s tudtam, nem tart sokáig. Szépen berendezett kuckóm volt mindkét helyen, mégis: soha nem éreztem magam annyira gyökértelennek és otthontalannak, mint akkor...

Ezt kívánjuk a gyermekeknek?

Krétakör...

Az irányelv nem az egy hét itt, egy hét ottról beszél.

Ugyanis a gyereknek az a természetes, amit megszokik. Az pedig a szülőktől függ, hogy mit tudnak a gyerekkel elfogadtatni. Ha az összhang megvan, szinte bármi természetes lehet a gyermek számára.

Az irányelv arról beszél, hogy rossz hatással van a gyerekre, ha elhelyezik az egyik szülőnél, utána ez nem tud belenyugodni, indit egy gyermekelhelyezési pert, és elhelyezik nála, aztán a másik szülő indit egyet, és elhelyezik nála stb. A folyamatosan váltva inditott gyermekelhelyezési perek ugyanis a szülőkből feszült idegállapotot váltanak ki, ami a gyerekre nézve hátrányos.

Ráadásul az is hátrányos, hogy a gyerek sosem tudja, hogy végül is kinél lesz elhelyezve, ez az elhelyezés bármikor megváltozhat, igy nincs nyugalma, folyamatos bizonytalanságban él.

Emiatt a biróságok az állandóságra való hivatkozással nagyon sulyos esetben változtatják csak meg a gyermek elhelyezését, például akkor teheti, ha a gyermeket gondozó szülő folyamatosan a másik szülő ellen neveli a gyermeket, illetve folyamatosan akadályozza a kapcsolattartást, vagy ha a gondozó szülő iszik, drogozik, összességében tehát akkor, ha a gondozó szülő akár a kapcsolattartás akadályozásával, akár a gyermek megfelelő gondozásának, nevelésének elmulasztásával veszélyezteti a gyermeket.
Sajnos sok esetben még ekkor sem, például nagyon ritka az elhelyezés megváltoztatása azokban az esetekben, amikor a gondozó szülő folyamatosan akadályozza a kapcsolattartást. Emiatt persze nagyon elterjedt az, hogy a gyermeket gondozó szülők akadályozzák a kapcsolattartást (ha a biróságok ilyen esetekben mindig megváltoztatnák a gyermek elhelyezését, akkor ezen esetek száma jelentősen csökkenne).
Az irányelvnek tehát nincs köze az egy hét itt, egy hét otthoz.

Ez utóbbi esetben ugyanis két lehetőség van. Az egyik a közös szülői felügyelet, és a gyerek hol az egyik szülőnél, hol a másiknál lakik, mindkét helyen van saját szobája, vagy sarka, saját játéka, saját ruhái, saját barátai stb. Mindkét helyen egyformán szeretik és várják, és nincs a szülők közt rivalizálás. (A közös szülői felügyelet legalább is ezt feltételezi.) Itt a gyermek tulajdonképpen mindkét szülőnél el van helyezve, tehát a biróság ugy hozza meg az itéletet, hogy a gyermek elhelyezéséről külön vagy nem dönt, vagy ugy hozza meg a döntését, hogy pl. páros heteken az egyik szülőnél, páratlanon a másiknál van elhelyezve. (Sosem láttam ilyen döntést, de jogszabály nem zárja ki, és ez lenne a reális, hiszen ilyen esetben, ha közös szülői felügyelet van, milyen alapon dönti el bárki, hogy melyik szülőnél legyen elhelyezve? A közös szülői felügyelet miatt szükségtelen is erről külön dönteni, vagy csak ugy lehet, hogy mindkét szülőnél elhelyezik a gyermeket.)

A másik eset, amikor elhelyezik valamelyik szülőnél, és ez esetben kapcsolattartásként állapitják meg az egy hét itt, egy hét ottlétet. Itt is lehet közös szülői felügyelet, vagy annak felügyelete, akinél elhelyezték. Ezzel az a gond, hogy a közös szülői felügyeletet azonnal meg kell szüntetni, ha az egyik fél akarja. Ez általában a csapda szokott lenni, A feleség mindenbe belemegy - látszólag - hogy elérje, amit akar (ez többnyire pénz, lakás stb.). Amint elérte, kéri a közös szülői felügyelet megszüntetését.

Ez tehát egészen más helyzet. Ha egy hétig az egyik szülőnél, másik héten a másiknál van a gyermek, akkor ez számára kb. olyan lesz, mint amikor kollégiumba jár. Megszokja, hogy hétvégén otthon, hét közben máshol van. Teljesen természetes számára. Sőt. Ez esetben szivesebben megy, hiszen a kollégium a családi otthontól való távolság (és egyben szabadság), az iskolai kötöttségek, mig a másik szülőnél töltött idő a szeretet, a családi otthon melege, attól függően, hogy a szülő mennyire törődnek a szülők a gyermekkel. Az anya általában az, aki elkényezteti, de aki süt-főz neki, az apa aki ugyan szigorubb, de lehet vele focizni, moziba menni. Tehát mindkét szülőnél vannak jó élményei, mindkét szülőjével szivesen van. Valami olyasmi, mintha a szülők el sem váltak volna, csak épp különböző helyen laknak. Hisz amikor találkoznak egymással, nem gyülölködnek, amit ha titkolnak is, a gyerek akkor is érzi.

Kedves derill, az LB 17-es irányelvére gondoltam, amit a következô oldalon találtam: http://2000magyar.mindenkinet.hu/…elyezes.html?… , miszerint "...A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége. Az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között jelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni...". Egyébként apa vagyok, bontóperem folyamatban van, szeretnék félidôben gyerekeimmel lenni, ami két hónapja mûködik is. Mióta azonban megkérdeztem (még) feleségemtôl, hogy pontosan mire is fizetem én havonta a gyerektartást, ha félidôben nálam vannak a gyerekek, azóta azt mondja, hogy jó, akkor ne legyenek. Eme buta kis intermezzó óta jobban körül kell tudjam argumentálni, hogy a gyerekeknek tényleg jobb, ha mindkét szülejükkel ugyanannyi idôt töltenek. Ezért a kérdés.

Hát szerintem az egy hét itt, egy hét ottba, ezek nincsenek benne. Nem szabad, hogy benne legyenek. Bárhogy esik, vagy puffan, az egyik héten az egyik szülőnél van a gyerek, függetlenül attól, hogy beleesik szünet vagy nem, a másik héten a másiknál. Tehát az első évben a páratlan hetek az anyáé, a második évben pl. a párosak. Igy mindenkinek jut egy év husvét, és karácsony, és egyéb ünnep is. A többi meg a szerencsén mulik. De nem is igazán értem, hogy miért probléma az, ha egy nappal tovább van az egyik szülőnél, mint a másiknál? Mindenesetre 52 hét van, 26 hét az egyik szülőé, 26 a másiké. Az ünnepek pedig már lehetnek megbeszélés kérdése is, hoci-nesze alapon. Ha nem megy a megbeszélés, szerintem ugysem fog menni az egy hét itt, másik ott, mert az anya előbb-utóbb megelégeli, és mivel a biróságok általában mellette állnak, kéri a csökkentését. Tehát általában azért a nők azok, akik ennek keresztbetesznek. Viszont ha beáll ez a rend, és megszokottá válik, ennél jobb nincs a gyerek számára.

Repotnob, ti már csináljátok az 1 hét itt, 1 hét ott-ot, ha jól veszem ki az irásodból. Érdekelne, hogyan van szabályozva ez esetben az iskolai szünet, ami ugye különböző időtartamú? És az ünnepek, pl karácsony? Vagy egy nyaralásnál, ahol kötött a turnus és belelóghat a másik idejébe, vagy egy nappal esetleg előbb kellene a gyerek átadása.
Tudom normális esetben ez nem kérdés, de egyesek abnormális felfogásuk miatt direkt betesznek a másiknak, nem törődve a gyerek érdekével.
Nálatok ez hogy van? A gyerekelhelyezési határozatba ezt belevették?

Nem tudom milyen b) passzusra gondolsz. Ha a LB 17-es irányelvre, abban nincs b) passzus. A Csjt-nél viszont meg kellene jelölnöd a paragrafust és bekezdést is, hogy tudjam mire gondoltál. Azt viszont nem a LB adta ki, merthogy törvény.

Viszont a legjobban az szolgálja a gyermek érdekeit, ha egy hétig az egyik szülőnél, és ugyanolyan tartamban a másik szülőnél van. A cél egyébként a biróságok számára az (vagy legalább is annak kell lennie), hogy:

• egyezség szülessen a szülők közt, tehát a legkevésbé avatkozzon bele a biróság a családi ügyeikbe
• végrehajtható egyezséget kössenek
• a gyermek érdekeit szolgálja

Ha az egyezség pontosan tartalmazza, hogy miben egyeztek meg, tehát az egy hét kezdő időpontját, befejező időpontját, és mindkét szülő tökéletesen alkalmas lenne a gyermek nevelésére, akkor ennél jobban semmi sem szolgálja a gyermek érdekeit. Mindkét szülőnél azonos időtartamban tartózkodik, igy nincs vita, és ez a legkevésbé diszkriminativ is.

Ugyanis amennyiben mindkét szülő egyformán alkalmas a gyermek elhelyezésére, mi alapján döntenéd el, hogy mégis melyiknél helyezed el? Max. sorsolással tudnád. Ehelyett a mostani gyakorlat általában az anyáknál helyezi el, ez pedig akárhogy is nézzük, diszkriminativ döntés. Tehát a legjobb megoldás az egy hét itt, egy hét ott.

Kedves hozzáértôk,
nem áll szemben az 1 hét itt, 1 hét ott a Legfelsôbb Bíróság gyermekelhelyezési irányelveinek b) passzusával?

:))) köszönöm:))

Eképpen már viszont a copy-paste használatával - aminek én is nagymestere vagyok, nemcsak az ügyvédek ;-) - elő tudom állítani a beigért rózsacsokrot! #:-)

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

• (---(--@

Ha nem látszana, ez egy rózsa. Igaz, nem csokor, de mégis rózsa:))

Köszi derill. Asszem most már tiszta.
Fogadj el tőlem egy virtuális virágcsokrot... #:-)

Á, mégse. Nem tudok a klaviatúrámmal virágot rajzolni. #:-)
Nagyon köszönöm!

repotnob:
Nagyon kedves vagy, hogy segítenél, de én elsősorban jogtudorokra gondoltam válaszolóként... #:-)

Nem áll szemben az 1 hét itt, 1 hét ott a Legfelsôbb Bíróság gyermekelhelyezési irányelveinek b) passzusával, miszerint
"...A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége. Az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között jelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni..."?

Derill köszi a választ:-)
A srácok mind a ketten az enyémek, imádom őket, a pasival ellentétben.A lakásomba nem tudok beköltözni, mert ott lakik a nagymamája...Félek, és szorít az idő.Tegnap este is volt kempó, a kisebbik gyerek éjjel be is pisilt..
Kivagyok már és nem tudom mit tegyek.15-én el kell innen mennem, a Danim nélkül...De hát ez úgysem megy, valszeg meg fog ölni...
A gyámügy segít?

Korrektnek korrekt, csak sajnos semmit sem fog érni, ha az anya nem tartja be. Ugyanis nem birósági döntés, és minden egyezség addig egyezség, amig mindkét fél betartja. Ha nem, akkor viszont nem kikényszerithető. Igaz, ez vonatkozik a gyermekelhelyezési részére is, tehát ha anyus nem tartja be, akkor Te viszont megteheted, hogy fogod a gyerkőcöt, és magaddal viszed.

Esetleg az javit a dolgon, ha az ügyvéded benyujtja a gyámhivatalhoz mint egyezséget, és az jóváhagyja - mármint a kapcsolattartási részét, az elhelyezési részhez nem kell jóváhagyás. Ekkor ugyanis már kikényszerithető. Tehát javaslom, hogy mégiscsak legalizáltasd a birósággal, vagy legalább a gyámhivatallal ha azt akarod, hogy használható is legyen.

Függetlenül ettől eléggé kétlem, hogy anyus ebbe igy belemegy. Nem fog megelégedni a gyermekelhelyezés ügyvéd által leirt egyezségével, ugyanis ez esetben pl. utlevelet mégiscsak a Te engedélyeddel tud majd váltani a gyerkőcnek, mivel az utlevéltörvény elfelejtette figyelembe venni, hogy a gyermekelhelyezés kérdéséről csak a szülők megegyezésének hiányában dönt a biróság, és követeli a birói határozatot, vagy a másik szülő aláirását.

Tehát előbb-utóbb birósághoz fog menni. Én meg azt mondom, lehet, hogy jobb előbb, mint utóbb, főleg, ha most még ilyen nagy az egyetértés köztetek. Ez ugyanis néhány barinő hatására változhat később.

Másodszor meg persze megint kérdeznék, jogtudótól.
Valszeg a jóságos derilltől, ha erre jár. #:-)
Az az új fejlemény az alant vázoltakkal kapcsolatban, hogy most már viszont megkérdeztem a saját ügyvédemet is.
(Eddig azért nem akartam, mert ő nem semleges, vagyis inkább az én oldalamon állna, és ebből (felesleges)háború is lehet(ne)... #:-) )
Õ pedig azt mondta, hogy nem is kell bíróság, mert ő is leírhatja, és le is írja, és az elég.
Ismétlem azt, hogy: élettársi kapcsolat vége, az anya felügyeleti joga mellett, gyerek 1 hét (vagy 2 hét, vagy tíz nap - tök mindegy) itt és 1 hét ott, tartásdíj nélkül.
Korrekt ez így? - kérdé most már igen nagy kíváncsisággal:
a Zsolt

Először is anyától kérek elnézést, mert azt gondoltam róla, hogy "szimplán" anya. De most kiderült, hogy ő már egy anyának az anyukája ( konkrétan nagymama).
Mivel az enyémhez hasonló korosztályt feltételeztem, ezért a sablon mellé írt pár soros kisérőlevél hangvétele ( a generation gap-et figyelembe véve) egy kissé lazára sikerült. ( Na azért ne szisszenjetek fel, nem annyira! #:-) )
Azért bocsánat!

Zsolti: hogy napsütötte, az tulzás, de tényleg nem voltam. Időnként hol leszek, hol nem.

Lindy: kérdés, hogy miért romlott meg a viszony. Bocsi, de gyereket nem lehet lizingelni, még akkor sem, ha Te nem szereted. Ha van lakásod, akkor nyilván neked kell menned, hisz akkor ez esetben az önkormányzati valószinüleg az övé, ugyanis nem kaphat önkormányzatit, akinek sajátja van, vagy valamit eltitkoltál az önkormányzatnál?
Az esélyed jó, mert nő vagy, és általában a nőknél helyezik el a gyermeket. Feltéve, hogy a gyermek is náluk van az elhelyezés időpontjában.

Javaslom, hogy próbáld meg békésen rendezni a helyzetet, és megegyezni vele mindenben.

Sziasztok!
Segítségre lenne szükségem.Papíron egyedülállóként , a nagybetűs életben élettársként szerepelek.Megromlott a viszonyunk, egy közös gyermekünk van (6), a másik lízingelt(12).A lakás a kettőnk özös bérleménye az áldott önkormányzattól.MInt említettem viszonyromlás következtében szakadásra kényszerüünk.Számomra az általa felvázolt egyetlen lehetőség az az, hogy idézem:takarodjak....Természetesen gyerek nélkül, vagy max az igazából enyémmel.Kérdem én:van lakásom(máshol), ide be vagyok állandóra jelentkezve, a gyerekeim tisztán járnak suliba, van munkahelyem hála a MÁV-nak, ha esetleg gyermektartást is kapok akkor el tudom tartani magunkat.Kérdem én:ezekkel a tényekkel mennyi esélyem van a bíróságon?
Hozzátartozik még, hogy "párom" a lízingelt gyerekkel nem van jóban, állandóan szidja, a kisebbik meg mondta már, h ne szeretem aput.Félek , sőt rettegek, képes arra, h fizikailag is bántalmazzon...Mit tegyek?Előzzem meg és adjam be én a gyermekelhelyezést?Azt mondta két hetem van és kirak a lakásból....HELP MEEEEEEE

Hahó Derill!

Nagyon köszönöm az infót.
Reményt csepegtettél a szívünkbe.
Írtam.
Elmentél valami napsütötte helyre 1-2 hétre? #:-)

Papp Zsoltnak
Nagyon köszönöm!!!

Szia Anya!

Nekem van. 1 oldal az egész. Papíron van meg, de ma valszeg úgy is be kell gépelnem, mert valamit változtatunk benne. Küldöm majd mailen legkésőbb holnap