Gyermekelhelyezés - 1 hét itt, 1 hét ott

Hát mielőtt ezt leirtad, el kellett volna olvasnod, amit pont alattad irtam.

Tehát az állandóságot épp az adja, hogy a gyermeknek mindkét szülőnél kialakul a saját birodalma. Ne a saját szempontodat nézd, hanem a gyerekét. Neki mindkét szülő fontos, ő mindkettőt szereti. Az ő szempontjából sokkal jobb, ha mindkét szülőnél megfelelő körülmények várják, mintha egyiknél lakik, és időnként a másikhoz is elmehet. Ez esetben ugyanis ugyanerről van szó, csak jóval korlátozottabb mértékben. A másik szülőnél ugyanugy van neki szobája, játszósarka, ahol igazából sosem tud hosszabb távra kialakitani megfelelő körülményeket, hisz csak egy-két napig van ott.

Egyébként ennek külföldön elég nagy gyakorlata van.

Én speciel élvezném, és szerintem a legtöbb gyerek sokkal jobban élvezné, mint a hétvégi apukalátogatásokat.

Most Te gondold el. Egy gyerektől elszakitod az egyik szülőt, és néha pár órányi kapcsolattartást engedélyezel neki. Ez a szülő, bár szereti a gyermekét, igazából szinte képtelen megfelelő kapcsolatot kialakitani a gyermekével, hisz olyan keveset van vele, hogy lehetetlen. Ráadásul a gondozó szülők sokszor ezt is tönkreteszi, mert ahol tud, ott tesz keresztbe. A lélekromboló azt hiszem sokkal inkább ez, mint a szeretetteljes szülői kapcsolat, még akkor is, ha külön él a két szülő.

Gondold magad a különélő szülő helyébe. Hogyan alakitanál ki kapcsolatot a pár hónapos gyermekeddel ugy, hogy kéthetente két-három órányi tartamban láthatod? Ennyi idő alatt egy ilyen pici gyermek azt is elfelejti, hogy létezel. Márpedig sok biróság ennyit állapit meg az anya kérésére azzal az indokkal, hogy olyan pici a gyerek, hogy nem lehet elvinni. Miért is nem? Ha ő is alkalmas a gyerek nevelésére, akkor akár neki is itélhetné a biróság. Ha pedig arra alkalmas, hogy nevelje, akkor arra is, hogy kapcsolattartásra elvigye.

És most gondold magad a gyerek helyébe. Kéthetente megjelenik egy számodra vadidegen személy, akiről azt mondják, hogy az apád, és vele kell menned. Tudod, hogy az édesanyád utálja, mindenfélét mesélt róla, csupa rossz dolgot. Mivel anyu olyan kedves, mindig törődött veled, ezért eleve, fenntartások nélkül elhiszed amit mond. Sirsz, tiltakozol, Te egy ilyen "szemét alakkal" nem akarsz elmenni. De muszáj. Aztán elmész, és az idegen mindent megtesz azért, hogy jól érezd magad nála. Te elutasitod minden kezdeményezését, közlöd vele, hogy nem vagy az apám, mert nem vagy velem. Õ ideges lesz, próbálja valahogy megmagyarázni. Ezt nem lehet megmagyarázni.

Aztán egy idő után, ahogy nősz, rájössz, hogy apu nem is olyan szemét alak, és anyu nem mindenben mondott igazat.

Ez sokszor tapasztalt történet.
Egyébiránt meg kedvenc játék, ruha mindkét szülőnél lehet.

Nálad az volt a gond, hogy hiába volt berendezett szobád mindkét helyen, mindkét helyen hiányzott a szülői szeretet. Nem örömmel mentél egyik helyre sem. Elrontani pedig mindent lehet, a legszebb idillt is. Sok embernek vannak rossz tapasztalatai, de azt hiszem a Te esetedben akkor is rossz tapasztalatod lett volna, ha csak két napot vagy a másik szülőnél. Az, hogy a gyerek hogy érzi magát valahol, az ugyanis a szülőn mulik. A Te életedből tehát nem az állandóság, hanem a szeretet hiányzott.

Láttam már olyan apát, aki a kéthetente két órás kapcsolattartás alatt a gyerek anyjának minden tiltakozása ellenére alakitott ki a másfél éves gyermekével olyan bensőséges kapcsolatot, amilyet sokszor az a szülő sem tud, aki a gyermekével van minden nap.

Gyakorló szülők tudják, mennyire nehéz olyan kapcsolatot kialakitani a gyerekkel, ahol a gyermek kinyilvánitja a szeretetét mindkét szülő felé nap mint nap akkor is, ha már felnőtt. Én ilyen szerencsés vagyok (igaz, én sosem váltam el, gyermekem mindkettőnket egyformán szeret, talán az apját kicsit jobban, mert vele szinte felnőtt férfiként sokkal több a közös témája - számitástechnika stb.).

Tehát én azt gondolom, hogy a két szülőnek egyenlő esélyt kell adni ahhoz, hogy gyermekével megfelelő kapcsolata lehessen, és a gyermeknek is esélyt kell adni arra, hogy mindkét szülőjével megfelelő kapcsolatot alakithasson ki, és egyenlő időtartamot tölthessen mindkét szülőjével.

Természetesen, amikor a gyermek betölti 14. életévét, már korlátozottan cselekvőképes, és ha nem felel meg neki ez a felállás, neki is van már beleszólása abba, hogy hogyan legyen tovább.

De hangsulyozom, ez még mindig jobb verzió, mint a néha pár órai kapcsolattartás egy vadidegennel.

Derill,

olvastam én, pont azért regisztráltam, hogy a témában írt hozzászólásaidra reagáljak.

Én nem vagyok jogvégzett ember, mérnök vagyok (s mivel ez egy jogi tanácsadó fórum, ígérem, mindjárt el is némulok.)

Valami józan paraszti racionalitás azt súgja nekem, igenis gyökértelennek érezheti magát az a gyermek, aki így él (én fiatal felnőttként éltem így, jó szülői háttérrel, baráttal, tudtam, hogy rövid ideig tart és a magam érdekében és mégis.)

Lehet venni két kispárnát , két tucat rózsaszín kisbugyit, két szív alakú világító lámpát, de a tény akkor is tény marad: vasárnap délután össze kell pakolni a tesicuccot, az iskolatáskát, a megkezdett regényt, egy hétre félretenni a készülő papírmodellt, mert indulni kell a másik szülőhöz. Akit persze nagyon szeretek és nagyon utálom magam, hogy nyűgnek tartom ezt az egész hurcolkodást.

Egész biztos, hogy ez a gyerek érdeke? vagy pedig a szülők érdeke, hogy csudamód civilizáltnak tarthassák magukat, hogy lám, milyen frappánsan elintézték a gyermekelhelyezést?

Sajnos a "jó szülői háttér" nem azonos a szeretetteljes szülői háttérrel. Az esetedben ez történt, ha nem igy lett volna, jól érezted volna magad mindkét helyen, ráadásul a szülők kezelhették volna épp a Te érdekedben rugalmasabban az egy hét itt, egy hét ott kapcsolattartást. Normális esetben ez igy müködik. Sosem értettem azokat az elmebeteg gondozó szülőket, akik azért voltak felháborodva, mert az egyébként is kéthetente egy-két napos kapcsolattartási időről a másik szülő valamilyen ok miatt pár órával később vitte vissza a gyermeket, netán még egy éjszakát nála töltött a gyermek. Ezek a szülők általában ugy reagáltak, mintha a másik szülő legalábbis gyilkosságot követett volna el, erőteljes hisztériás rohamot kaptak (véleményem szerint teljes mértékben alkalmatlan egy ilyen szülő a gyermeknevelésre).

A szülők feladata, hogy megteremtsék gyermeküknek azt a környezetet, amiben a gyerek jól érzi magát. Az én dolgom, hogy kivivjam mások szeretetét, tiszteletét. Ha ez nem sikerül, nem ők a hibásak, hanem én. Ugyanez a családban is igaz. A gyerek kicsi korától ügy nő fel, hogy a szülők tanitják meg számára a szeretet kimutatását. Ehhez az kell, hogy ők maguk is képesek legyenek szeretetüket kimutatni.

Ennél jobb megoldást tudsz? Van olyan ország, ahol ez nem egy hét, hanem fél év. A másik megoldás szerinted jobb? Amikor csak két napra láthatod kéthetente a másik szülőt? És persze a másik szülő is csak két napra lát téged. Milyen alapon döntöd majd el, hogy melyik szülőnél maradj, ha mindkettő normális, mindkettő alkalmas a nevelésedre. Sorsolással? Vagy a mai módszerrel? Mit érez a másik szülő, amikor kirekesztik a gyermeke életéből. Milyen alapon? Mit érez a gyerek, amikor szeretne a másik szülővel több időt tölteni?

Jó módszer nincs, ha egyszer két szülő nem hajlandó a továbbiakban együtt élni.

A saját példád egy a sok közül. Több ezer gyerek tudna mesélni a másik oldalról. Szintén több ezer tudna arról mesélni, amikor a "gyerek érdekében" nem válnak el a szülők, azonban pokollá teszik egymás, és a gyerekeik életét.

Tehát a legjobb megoldás azt gondolom az, ha kiderül, hogy mégsem tudnak együtt élni, váljanak el, és a gyerek egy hétig az egyik, egy hétig a másik szülőnél legyen. Minden diszkrimináció nélkül azonos jogokat és kötelezettségeket biztositva mindkét szülő számára.

Természetesen az már csak a szülőkön mulik, mennyire kezelik ezt rugalmasan. Hiszen nem muszáj minden vasárnap összepakolni. Ha a gyerek még maradni akar hol az egyik, hol a másik szülőnél, erre lehetőséget lehet adni. Ehhez két normális szülő kell. Nem elég egy, mert a másik nélkül ez nem müködik.

Nem kell, hogy elnémulj. A jogi fórum nem azt jelenti, hogy csak jogászok lehetnek jelen. Másnak is lehet jó véleménye. Ez az én nézőpontom, az meg a Tied. Neked olyan tapasztalataid vannak, mint saját tapasztalatok. Nekem ilyen 17 évi gyámhatósági munka után, és persze van saját tapasztalatom is.

Az én szüleim nem váltak el, de jobb lett volna - talán. Vagy nem. Ez nem volt jó, nem tudhatom, az milyen lett volna, mert nem próbáltam. Nyilván akkor az nem tetszene. Mert az ember ugy van összerakva, hogy sohasem elégedett azzal ami van.

Sziasztok!
Lenne pár kérdésem, mert gyermekelhelyezési per van folyamatban, szeretnék tájékozottabb lenni.
Családtagok lehetnek-e tanúk? ill. az elfogultság fennáll-e? Mármint a nagyapa számtalanszor hallott fenyegetéseket.
Kérhetjük-e az igazságügyi orvosszakértőt? (Elmeorvos) Az apa többször beígérte, hogy elrabolja a gyereket. Hangposta felhasználható-e bizonyítékként? Hogyan lehet bizonyítani az agresszivítást?A gyerek most 17 hónapos, szopik, egyedül akarja elvinni az apa, és nem érti, hogy miért nem engedjük. A MEP kiadhatja-e, hogy mennyi gyedet kapok?

Lehetnek, de nem kötelesek tanuskodni. Ha viszont vállalják, kötelesek igazat mondani. Ettől függetlenül, ha elfogultság gyanuja merül fel, a biró nem köteles figyelembe venni a tanuvallomást.

Elrabolja? Mire gondolsz? Azt irtad, hogy most folyik a gyermekelhelyezési per, tehát még nem helyezték el a gyermeket sem nálad, sem az apánál. Ez esetben pedig nem elrablásról szól a történet, hanem arról, hogy ugyanolyan joga van a gyerekhez, mint neked.

Õ csak azt tenné, amit Te tettél (a gyermeket önhatalmulag kisajátitottad magadnak), csak azt jogszerünek tartottad, mig ha az apa teszi ugyanezt, az szerinted elrablás. A 17 hónapos szopós gyermekhez is legalább olyan joga van az apának, mint neked. Nyilvánvalóan ő is pontosan tudja, hogy csak akkor van esélye a gyermekelhelyezési per megnyerésére, ha magához veszi a gyermeket. Szoptatni pedig oda is járhatsz.

Tehát ő egyáltalán nem fenyegetőzött, egyszerüen nincs más lehetősége, ha a gyermekkel kapcsolatot akar tartani (mert Te önhatalmulag kivontad a gyermeket a közös szülői felügyelet alól, ami jogellenes, és én a biróság helyében negativan értékelném veled szemben. Ez azt jelenti, hogy amennyiben mindketten egyformán alkalmasok vagytok a gyerek nevelésére, emiatt a jogellenes lépésed miatt az apánál helyezném el a gyermeket), mert amit irtál, abból az derül ki számomra, hogy nem adod oda neki elvitelre. Az megint más kérdés, hogy amennyiben odaadod, és nem hozná vissza, akkor Te kerülsz hátrányos helyzetbe vele szemben.

Nyilvánvaló az is, hogy egy jó ügyvéd pontosan tudja, hogy mit kell csinálni, és természetesen a saját ügyfele érdekeit fogja képviselni.

A MEP nem, de a biróság bekérheti, és nyilvánvalóan be is fogja.

Szia Derill!

1 hete volt a bírósági meghallgatásunk a gyermekelhelyezési ügyben. A bírónő ráütötte a nagypecsétet az exemmel kötött egyezségünkre. ( Vagyis a közös szülői felügyelet - 1 hét itt, 1 hét ott-ra. ) Ami amúgy, már több mint negyed éve, mióta elköltözött az exem, gyönyörűen működik is.
A kapcsolatunk az exemmel jó, és talán ennek köszönhetően is,a kisfiunkon ( 5 és fél éves) abszolút nem látszik semmi. Kiegyensúlyozott és boldog, mindkét otthonában nagyon jól érzi magát és elfogadta a helyzetet.
És persze ismételten köszönöm a tanácsaidat! :-)

Gy

Gratulálok:)) Ezt hivják intelligens válásnak. De ehhez tényleg az kell, hogy mindkét fél intelligens, kulturált legyen, mert csak igy képesek belátni, hogy nem a gyerektől válnak, csak egymástól, és egymás utálatával csak a gyereknek ártanak. Attól, hogy nem tudtok együtt élni, még nem kell, hogy utáljátok egymást, barátok is lehettek.

És mennyivel nyugodtabb a Ti életetek is!

Még egyszer gratulálok!

????

Kedves derill!
Tudom, hogy sajnos nagyon sok anya él vissza a helyzetével egy válás után, eszközként használva volt férje ellen a gyermeket.
De hidd el, hogy vannak ilyen apák is. Pl nálunk.
Ha van időd és kedved, kérlek, olvasd el a naplómat, és segíts nekem.
http://www.hoxa.hu/?…
Kiváncsian várom a véleményedet, azt, hogy volt-e hasonló ügyed?!
Túl hosszú lenne még összegezni is az elmúlt 2 évet, ezért kérlek a naplóm elolvasására.
Köszönöm: Szilvi

www.hoxa.hu
naplók között megtalálod a válás után-harc a gyermekeimért, kicsiszilvi naplója

Üdv mindenkinek! Egy röpke történettel kapcsolatban várom a reakciókat tanácsot,segítséget.Volt párommal, aki igencsak hirtelen természetű, három évig voltunk együtt.Van már egy tizennyolc hónapos fiunk, és júniusban jön a következő gyermmek.Tavaly decemberben kirúgtak minket az albérletünkből, engem a munkahelyemről és az ő húgánál kötöttünk ki vidéken egy teljesen lelakot, komfort nélküli házban, ahol ugyan albérletet nem kellett fizetni, viszont amit el kellett viselni, az elmondhatatlan. Hozzá tartozik az egészhez, hogy volt párom volt házasságából van két fiú, akik közül a kisebbik kétszer is nálunk volt elhelyezve, gyakorlatilag akaratom ellenére, mivel komoly indulatkezelési problémái vannak, nem egyszer nekitámadt az anyjának.Családi vonás ez náluk, nagyon durva történeteket tudtam meg három év alatt, és volt párom sem sokkal különb.A húga szintén.Három gyereket már elvettek tőlük, mert az anya zártosztályon is volt és nem törődött velük.Van ugyan egy negyedik az élettársával, aki szintén agresszív természetű, felfüggesztetje is van.Ő az,aki engem idén pont Valentin napon elkergetett családom mellől, az asszony nevelőapjával közösen,csak mert még nem találtam munkát.Hozzáteszem, a sógor se dolgozik, otthagyta az építőipari munkáját, mert napi ötezerért ő nem dolgozik.Mégis az asszony húga és annak élettársa a sztár, bár egy nyugdíjas tartja el őket. Gyakorlatilag elmenekültem, mert fenyegetve éreztem a testi épségem.Eljöttem, ahogy számtalanszor, gyalog a megyeszékhelyre barátokhoz lakni, munkát keresni, hogy ha minden jól megy, akkor el tudjam hozni onnan a családom.
Viszont volt párom szépen beperelt gyermekelhelyezéssel, havi húszezer forint tartásdíjat követelve.Júniusban kell mennem a bíróságra, nem tudom, mire számíthatok, de főleg ha ezek ketten, a hugi meg a sógor is ott lesznek, akkor biztos buli lesz.Legszívesebben én vetetném el tőle a fiamat, mert bár gondoskodik róla, de tudom, hogy ugyanolyan agresszív gyereket nevelne belőle, mint a fentebb említett, és én ezt nem akarom.Viszont szerintem,amíg nem stabil az anyagi helyzetem, erre esélyem sincs.
Mire számítsak ill. mit tegyek?

Ha nála marad a gyerek a per alatt, akkor a per végére meg végképp nem sok esélyed marad.

Indítványozd a pszichológiai szakértői vizsgálatot.

Kötelező, ráadásul ilyen perekben a bíróság hivatalból vezet bizonyítást.

Osztott/váltott felügyeletnél csak a fele-fele működik? Olyat nem lehet hogy anyánál 2/3, apánál 1/3, de osztott felügyelet lesz a neve?

Egyezséggel bármit lehet.

Bocsánat, az előző kérdésemnél rosszul fogalmaztam. Nem váltott felügyeletről lenne szó, hanem váltott elhelyezésről.

De a válasz ugyanaz.

Köszönöm két oldalról is a megerősítést. Férje állítólag beszélt egy helyi ügyvéddel, aki azt mondta, csak fele-fele lehet, mert csak az a váltott. Ez azért lenne fontos, hogy felvehesse a 3 gyerek után a csokot a férjem, én mostani közös házunk meg teljes egészében az enyém maradhatna.

?????????

Ha nem megyek bele a váltottba, hogy felvehesse a 10 milliós csokot, akkor én sem maradhatok a pár éve épült házunkba. És akkor még a gyerekeket is teljes egészében magának akarja. Vagyis 3-ból 2-t.

Ugye, nincs ügyvéded?

Még nincs, mert közösen akarunk elmenni egyhez. Miért?

Mert ha lenne, akkor felvilágosított volna már, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt a férjed (volt férjed) elképzeli és veled elhiteti.

bodnarpetra, - legyen saját ügyvéded, - nem jól kezdődik, közös lónak túrós a háta, ez közös ügyvéd esetében is igaz ! válás esetében mindenképp!