Hát mielőtt ezt leirtad, el kellett volna olvasnod, amit pont alattad irtam.
Tehát az állandóságot épp az adja, hogy a gyermeknek mindkét szülőnél kialakul a saját birodalma. Ne a saját szempontodat nézd, hanem a gyerekét. Neki mindkét szülő fontos, ő mindkettőt szereti. Az ő szempontjából sokkal jobb, ha mindkét szülőnél megfelelő körülmények várják, mintha egyiknél lakik, és időnként a másikhoz is elmehet. Ez esetben ugyanis ugyanerről van szó, csak jóval korlátozottabb mértékben. A másik szülőnél ugyanugy van neki szobája, játszósarka, ahol igazából sosem tud hosszabb távra kialakitani megfelelő körülményeket, hisz csak egy-két napig van ott.
Egyébként ennek külföldön elég nagy gyakorlata van.
Én speciel élvezném, és szerintem a legtöbb gyerek sokkal jobban élvezné, mint a hétvégi apukalátogatásokat.
Most Te gondold el. Egy gyerektől elszakitod az egyik szülőt, és néha pár órányi kapcsolattartást engedélyezel neki. Ez a szülő, bár szereti a gyermekét, igazából szinte képtelen megfelelő kapcsolatot kialakitani a gyermekével, hisz olyan keveset van vele, hogy lehetetlen. Ráadásul a gondozó szülők sokszor ezt is tönkreteszi, mert ahol tud, ott tesz keresztbe. A lélekromboló azt hiszem sokkal inkább ez, mint a szeretetteljes szülői kapcsolat, még akkor is, ha külön él a két szülő.
Gondold magad a különélő szülő helyébe. Hogyan alakitanál ki kapcsolatot a pár hónapos gyermekeddel ugy, hogy kéthetente két-három órányi tartamban láthatod? Ennyi idő alatt egy ilyen pici gyermek azt is elfelejti, hogy létezel. Márpedig sok biróság ennyit állapit meg az anya kérésére azzal az indokkal, hogy olyan pici a gyerek, hogy nem lehet elvinni. Miért is nem? Ha ő is alkalmas a gyerek nevelésére, akkor akár neki is itélhetné a biróság. Ha pedig arra alkalmas, hogy nevelje, akkor arra is, hogy kapcsolattartásra elvigye.
És most gondold magad a gyerek helyébe. Kéthetente megjelenik egy számodra vadidegen személy, akiről azt mondják, hogy az apád, és vele kell menned. Tudod, hogy az édesanyád utálja, mindenfélét mesélt róla, csupa rossz dolgot. Mivel anyu olyan kedves, mindig törődött veled, ezért eleve, fenntartások nélkül elhiszed amit mond. Sirsz, tiltakozol, Te egy ilyen "szemét alakkal" nem akarsz elmenni. De muszáj. Aztán elmész, és az idegen mindent megtesz azért, hogy jól érezd magad nála. Te elutasitod minden kezdeményezését, közlöd vele, hogy nem vagy az apám, mert nem vagy velem. Õ ideges lesz, próbálja valahogy megmagyarázni. Ezt nem lehet megmagyarázni.
Aztán egy idő után, ahogy nősz, rájössz, hogy apu nem is olyan szemét alak, és anyu nem mindenben mondott igazat.
Ez sokszor tapasztalt történet.
Egyébiránt meg kedvenc játék, ruha mindkét szülőnél lehet.
Nálad az volt a gond, hogy hiába volt berendezett szobád mindkét helyen, mindkét helyen hiányzott a szülői szeretet. Nem örömmel mentél egyik helyre sem. Elrontani pedig mindent lehet, a legszebb idillt is. Sok embernek vannak rossz tapasztalatai, de azt hiszem a Te esetedben akkor is rossz tapasztalatod lett volna, ha csak két napot vagy a másik szülőnél. Az, hogy a gyerek hogy érzi magát valahol, az ugyanis a szülőn mulik. A Te életedből tehát nem az állandóság, hanem a szeretet hiányzott.
Láttam már olyan apát, aki a kéthetente két órás kapcsolattartás alatt a gyerek anyjának minden tiltakozása ellenére alakitott ki a másfél éves gyermekével olyan bensőséges kapcsolatot, amilyet sokszor az a szülő sem tud, aki a gyermekével van minden nap.
Gyakorló szülők tudják, mennyire nehéz olyan kapcsolatot kialakitani a gyerekkel, ahol a gyermek kinyilvánitja a szeretetét mindkét szülő felé nap mint nap akkor is, ha már felnőtt. Én ilyen szerencsés vagyok (igaz, én sosem váltam el, gyermekem mindkettőnket egyformán szeret, talán az apját kicsit jobban, mert vele szinte felnőtt férfiként sokkal több a közös témája - számitástechnika stb.).
Tehát én azt gondolom, hogy a két szülőnek egyenlő esélyt kell adni ahhoz, hogy gyermekével megfelelő kapcsolata lehessen, és a gyermeknek is esélyt kell adni arra, hogy mindkét szülőjével megfelelő kapcsolatot alakithasson ki, és egyenlő időtartamot tölthessen mindkét szülőjével.
Természetesen, amikor a gyermek betölti 14. életévét, már korlátozottan cselekvőképes, és ha nem felel meg neki ez a felállás, neki is van már beleszólása abba, hogy hogyan legyen tovább.
De hangsulyozom, ez még mindig jobb verzió, mint a néha pár órai kapcsolattartás egy vadidegennel.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu