GyermeKtartás

Köszi kissember:))
Még valami eszembe jutott, amiről egyiktek sem beszélt idáig: ha egy nő TÉNYLEG nem akar teherbe esni, még mindig megvan a lehetősége, hogy ezt megakadályozza, ha a hancúrozás másnapján, mikor 'kitisztult fejjel' rájön, hogy nem védekezett és ebből baj is lehet, szépen elsétálhat egy nődokihoz, majd bekap egy esemény utáni tablettát, ami nem hiszem, hogy különösebben megterhelő lenne lelkileg, ezzel lényegében megoldotta a problémát.
Leszámítva a statisztikai hibaszázalékot és feltéve, hogy elég értelmes hozzá, hogy eljusson a tudatáig a probléma.

meszike utóbbi soraidért imádlak:)

Derill, nem mondtam olyat, hogy a nő a hibás, de nem lehet a felelősséget teljesen a férfira hárítani sem. Nekem mondjuk az a véleményem, még ha sokan nem is értenek egyet vele, hogy elsősorban egy nő felelőssége, hogy teherbe esik-e vagy sem. Mivel ő veszíthet többet, ő kockáztatja a testi épségét egy abortusz vagy terhesség esetén, rajta van a nagyobb lelki teher is, hogy dönt. És persze a karrierjét vagy a tanulási lehetőséget is ő kockáztatja. A férfiak hajlamosabbak nem a fejükkel gondolkodni, épp ezért kell egy nőnek jobban észnél lenni és időben gondolkodni. Nekem soha nem jutott volna eszembe a férfit hibáztatni, csak magamat, ha terhes lettem volna mondjuk főiskola alatt.
Sose fogom megérteni azokat a nőket, akik úgy próbálnak megtartani egy férfit, hogy szándékosan teherbe esnek, mert ezzel pont az ellenkező hatást érik el és magukkal tolnak ki.
vzoli, szó sincs arról, amit korábban írtál, hogy az exférjem álláspontjával értenék egyet, én biztos nem így oldottam volna meg a dolgot, sőt próbáltam is párszor beszélgetni vele a hozzáállása megváltoztatásáról, de mindig mereven elzárkózott előle. Én egyszerűen csak megértem, hogy dühös a tehetetlenség miatt. Persze a kezdetektől máshogy kellett volna hozzáállnia. Tudom, hogy a ti hozzáállásotok derill-lel sokkal jobb, mint a harag (talán totilacinál még nem késő?), de nem könnyű ezt megmagyarázni valakinek, aki életében egyszer megbízott egy emberben...
"Ha minden védekezést a nőre hárit, ezzel annak a döntésnek a jogát is a nőre háritja, hogy a nő akar-e gyermeket, vagy sem. "
Hmm... Erre idáig nem gondoltam, de van benne valami igazság:)

Na a bíróságról meg megvan a véleményem. Érdekes hogy a kötelességeink mindig azonnaliak, a jogaink meg váratnak magukra. Sokkal jobb volt régen, a gyerekét otthagyó apát vagy anyát kinézték a faluból, még a fröccsöt is több szódával kapták a kocsmában:) Most viszont sokkal "fejlettebbek" vagyunk ebben a fene modern korban, mégis sokkal furcsább embereket nevelünk mint apáink voltak a maguk egyszerűségében. Hová tűnt a parasztbecsület?

Derill hsz-a nagyjából lefedi azt, amit én szerettem volna írni még kissembernek, meszi99-nek.

Ezért inkább annyit tennék hozzá ahhoz, amit idáig is leírtam, hogy emlékszem, hogy zsenge ifjonti fejjel milyen furcsának tartottam azt, hogy pl. egy válóperben a gyerek hirtelen "dologiasítva" lesz. Nagyjából egy szintre kerül a házzal, a hobbikerttel meg a gépkocsival. Legalábbis atekintetben, hogy ugyanaz a huzavona megy rajta, ugyanolyan harcot csinálnak a birtoklásából, és sokszor nem az érzelmi háttér és ragaszkodás miatt, hanem presztizskérdésből. És amikor a csemetét az egyik bőszen harcoló félnek ítélik: néha jön a meglepődés, a meghökkent kifejezés az arcon; mert harcolni érte sokkal könnyebb, érdekesebb, élvezetesebb volt, mint ezután mondjuk majd' 2 évtizeden keresztül a szürke hétköznapokon a megélhetéséről gondoskodni.

Számomra mindig is egy kicsit nonszensznek tűnt, hogy a jog néha alapvető értékeket a dolgokra vonatkozó szabályok szerint, vagy legalábbis azokhoz hasonló módon kezel. Mert ha vannak még egyáltalán alapvető értékeink, akkor a gyerek biztos köztük van. Természetesen értem, hogy a döntéskényszer azt diktálja, hogy függésben lévő, megoldandó problémák elintézetlenül ne maradjanak.

De ha már be kell avatkozni, ha dönteni kell olyan esetekben, amikor a döntés tárgya valamely alapvető, kiemelt fontosságú érték: akkor mindig annak szemszögéből kell meghozni a döntést; a döntésnek ezen alapvető érték maximális védelmét kell szolgálnia.

Az anyával a fogamzás feltételezett időpontjában nemi kapcsolatot fenntartó férfit mindenáron (ha nem az ő gyereke is) tartásra kötelezni: ez nyilván csak amolyan költői túlzás volt részemről. Csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a gyerek érdekét mennyire fontosnak, mennyire minden más érdek elé rendeltnek tartom.

Az emberek egy sor olyan joggal rendelkeznek, melyeket nem annyira a logika, az ésszerűség, hanem inkább a demokrácia és a szabadságjogok elmúlt évszázadokban történt fejlődése juttatott számukra.

Valami ilyesmi történt a gyerekvállalással-gyereknemzéssel kapcsolatban is. Nem mintha az ehhez való jogot korlátozni akarnám, csak ki szerettem volna emelni az ezzel kapcsolatos felelőtlenséget. Hogy néha az embernek kétsége támad atekintetben, hogy össztársadalmi méretekben a juttatott jog arányban áll-e a mögötte megkívánt felelősséggel.

Nem kizárólag a férfiak felelőtlenségét szerettem volna hangsúlyozni, mert meggyőződésem, hogy ha az emberi jó és rossz tulajdonságoknak egy katalógusát állítanánk össze: elég nagy számú populáción, embertömegen vizsgálva azt találnánk, hogy a jó és rossz tulajdonságok tekintetében nincs lényeges különbség nők és férfiak között.

A gyerek érdeke meg nemcsak azért elsődleges, mert kiszolgáltatott helyzetben van, hanem azért is, mert ő még tiszta lappal indul. Neki még van választási lehetősége, belőle még bármi lehet. De ha már az indulásnál kihúzzuk alóla az egyenlő esély fundamentumát, akkor erkölcs és jog egy fabatkát sem ér. No, nem mintha pusztán anyagi vonzatai lennének az egyenlő esélynek. A gyerek így is sokszor olyan emberhez kerül, aki a saját felnőtt élete irányításában is csődöt mondott; túl sokat tehát nem tud produkálni egy maximális odafigyelés, tervezést, gondoskodást igénylő kis életnél sem.

meszi99: nem gondolnám, hogy a nő a hibás egyedül. Itt a pasi ugyanugy jól érezte magát az ágyban és tudhatta, hogy ennek következményei is lehetnek. Felelőtlen volt, és ennek következményei voltak, ez esetben pedig a következményeket is viselnie kell. Nem gondolod ugye, hogy a pasi jól érzi magát, és ha a nő véletlenül terhes lesz, akkor kötelezően abortuszra kellene küldeni?

Lehetőség van, a gyermek 6 éves koráig az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül hozzájárulhat az örökbefogadásához, ez esetben a jelenleg hatályos jogszabályok szerint (Csjt. 48. § (3) bekezdés) a szülői felügyeleti joga megszünik az összes joggal és kötelezettséggel együtt. (Egy másik topicban részletesen irok róla, akit érdekel, lapozzon vissza.)

Ez a szabály évek óta áll, és évek óta semmit sem változott. Tehát a nő is tudhatta, hogy esetleg egyedül marad a gyermek felnevelésében, és a pasi is tudhatta, hogy mit vállal.

Nem értek egyet viszont azzal, hogy a totilaci tipusu srácok kefélnek szerteszanaszét, és ugy gondolják, hogy mindezt következmények nélkül megtehetik. Amikor pedig következménye lesz a dolognak, egyszerüen kijelentik, hogy megmondták, hogy akkor tartsák is el a gyereket. Ez nem igy müködik. Ha nem akar gyereket, huzzon óvszert. Ez igy müködik.

Ha minden védekezést a nőre hárit, ezzel annak a döntésnek a jogát is a nőre háritja, hogy a nő akar-e gyermeket, vagy sem.

vzolinak szerintem maximálisan igaza van, leszámitva azt, hogy azért más gyerekét mégsem kellene kötelezően eltartani.

donetta: ez nem a www.chat.hu, de egyébiránt a fiam is pázmányos, majd megadom neki az email-cimedet:)

meszi99: Egy 18 éves gyerek is tudja, hogy a szexből gyerek lehet. Ráadásul ilyenkor általában a nő még ennyi sincs. Sajna nem volt szerencséjük, ha a gyereket nem tervezték, azonban azt gondolom, hogy ez esetben is pontosan tudja, hogy mi lehet a következménye (ugy emlékszem általános iskola 7. vagy 8. osztályában tanitják biológiából).

Szerinted közösen kellene dönteni de miről? Ha már terhes a nő, akkor két lehetőség van. Elveteti, megszüli. Ha ő elvetetni nem akarja, hogyan lehet közösen dönteni szerinted arról, hogy most akkor köteles abortuszra menni? Ha a pasi rábizta a védekezést, ugy gondolom, a döntést is rábizta azzal kapcsolatosan, hogy megtartja-e a gyermeket vagy sem. Ez vonatkozik arra is, hogy ha a nő nem akarja megtartani. Bár a gyermek a pasié is, ha a nő nem kivánja megtartani, olyan szinten még nem áll az orvostudomány, hogy a pasi hordhassa ki (bár arra már van lehetőség, hogy más nő hordja ki, csak ez Magyarországon még nem elfogadott - béranyaság), és semmiféle szabályozás nincs erre az esetre.

Véleményem szerint előbb-utóbb lesz arra lehetőség, hogy ilyen esetben ne abortusz történjen, hanem a gyermeket más hordhassa ki.

vzoli: ezt írod:"a férfi vállalja a következményeket, mert ettől férfi a férfi".
Ez igaz, persze nem csak a férfiakra. De mi van azzal, aki mondjuk 18 évesen (vagy még korábban) kerül ilyen helyzetbe? Egy szinte még gyerektől nem biztos, hogy el lehet várni, hogy teljes felelősséggel viselkedjen és mindig tudja, mit tesz és annak milyen következményei lehetnek. Főleg, ha nincs olyan családi háttér, ami erre nevelte volna őt (vagy legalább egyszer is beszélgettek volna vele ezekről a dolgokról).
Mindenesetre úgy gondolom, egy ilyen helyzetben, egy nem kívánt gyerek esetén közösen kellene dönteni a továbbiakról, de a legtöbb nő meg sem hallgatja a férfi véleményét.
Egyébként arra is tudok példát, hogy egy házasságban két gyerek után a feleség harmadszorra is teherbe esett és úgy döntött, nem tartja meg, bár a férj tiltakozott és boldogon felnevelte volna a harmadikat is. Később ez is oka volt annak, hogy a kapcsolatuk megromlott és elváltak.
A volt férjem esetében vérvizsgálat történt, ami kilencven-valahány %-ban apának állapította meg őt, de nem próbálta bizonyítani az ellenkezőjét, mivel egyrészt akár ő is lehet az apa, másrészt anyagi okokból. Most nem tudom, hogy áll a dolog, 4 éve elváltunk és azóta nem sokat tudok róla.

"vzoli ne haragudj, de nem adok igazat teljesen Neked...", így kezdtem el írni a véleményemet arról amit mondtál. A sarkalatos pont az a mondat, amire utaltam, nem akarom megismételni. Volt egy olyan íze a dolognak, hogy az Õ baja, ha ilyen hüle volt akkor fizessen 18 évig és ebben kis kárörömet vagy nem is tudom mit éreztem, de lehet hogy nem pont ezt a mondatot kellett volna kiragadnom abból amit írtál. A többi dologgal meg teljesen egyetértek erkölcsi meg mindenféle oldalról természetesen mint minden jóérzésű ember, ezért nem is akartam tovább rágcsálni a dolgot. Csak éppen ezekről a gusztustalan emberi játszmákról akartam néhány szót írni. Az a mondat amit nem értessz, hogy hogyan jött ide, csak egy ötlet volt, aki akar rajta meditálni az meditáljon, aki nem az felejtse el. És képzeld! Legutóbb még a fekete macskát is hagytam inkább szépen átsétálni a kocsi előtt békésen várakozva, meg is lepődött a nem forgatókönyv szerinti helyzeten:)

Egyetértek vzoli-val,bár én még joghallgató vagyok,szüleim 8 éven át tartó válása inspirált erre a pályára,s természetesen szeretnék később válóperes ügyekkel foglalkozni!
Egy gyermek nem tehet róla,hogy megszületett,de ha már világra jött,a szülők kötelessége,hogy felneveljék,s óriási felelősséget viselnek magukon..
Annak idején apukám sem fizetett gyerektartást anyukámnak,amit később megbánt,így most finanszírozza a Bölcsész+Jogi Egyetememet...

Kissember! Azt írod: "Szerintem felvilágosultabb világot élünk a szex terén ... nyilván ha egy pár gyermeket akar akkor csakis közös megegyezéssel kellene vállalni." Itt éppenhogy nem erről a szituációról van szó. Vagyis vagy az egyik fél nem akarta, vagy egyik fél sem akarta; és mégis úton van a gyerek. (És nemcsak úton, hanem - sajnos - útban is.)

Most lehet arról esszéket írni, hogy mi lenne az ideális. Nyilván az, ha a gyereket mindenki akarja, még a szomszéd is, és apuka és anyuka felhőtlen boldogságban élnek 120 éves korukig. No, ez az, ami ritkán szokott történni. A gyerek az esetek nagy részében akkor jön, amikor vagy egyáltalán nem kellene neki jönnie, vagy - pl. a karrierjüket éppen most kezdő friss házasoknál - esetleg egy picivel később.

Ha jön a gyerek, akkor viszont nem lehet azt mondani neki, hogy "-Már pedig maradj bent!" Az anyát nem lehet abortuszra kötelezni azzal, hogy "-Most pedig terhesség-megszakításra mész, mert az apuka nem akarja a gyereket, és punktum!" A terhesség-megszakítások egy jelentős részének az a következménye, hogy a fellépő szövődmények miatt a nőnek soha többé nem lehet gyereke. És akkor attól az óriási lelki tehertől még el is tekintettem, amit a benne növekvő kis élet elpusztítása jelent a nő számára. (Minden, valamennyire is egészségesen gondolkodó nő számára.)

Ha a gyerek megszületett, és az is bebizonyosodott, hogy ki az apa: a gyerek szempontjából teljesen mindegy, hogy ő milyen szituációban fogant; hogy az együttlétet egy kósza numerának szánták-e, vagy a sírig tartó felhőtlen szerelem megkoronázásának.

Kissember! Ezt a "válófélben vannak, de még hivatalosan házasok és mondjuk a férjnek ezalatt lesz másvalakitől egy gyereke, ... közös szerzemény, .. a gyerektartás felét a régi feleségnek kellene fizetnie" - dolgot meg abszolúte nem értem, hogy hogyan kapcsolódik akár ahhoz amit írtam, akár a topik témájához. A házassági vagyonközösség mint jogintézmény kifigurázására, poénnak jó, de nem értem, hogy milyen erkölcsi vagy logikai tanulsága van.

A tartásdíj a gyerek megélhetését, a gyerek tartását hivatott biztosítani. Amikor azt kell megállapítani, hogy kire terhelik: az releváns tény, hogy ki az apa, de az már a legkevésbé sem, hogy akarta vagy nem akarta, hogy csak azért nem védekezett mert úgy gondolta, hogy a nő azt megteszi, stb, stb, stb. Ezek utólagos, felesleges magyarázkodások. Mint amikor az emberöléssel vádolt azzal védekezik: "-De hát bírónő, én csak késsel a kezemben megbotlottam a lépcsőfordulóban, a Gazsi meg szembejött!" "-És akkor hogyan keletkezett a 6 szúrt seb?" "-Hát úgy, hogy véletlenül 6-szor botlottam meg!"

Az biztos, hogy a nők (és a férfiak) is nagyon leleményesek tudnak lenni, amikor arról van szó, hogy hogyan tartsanak meg (vagy hogyan "pattintsanak le") valakit.

És bizony, sokszor úgy van, hogy olyan emberek kerülnek szembe a "jön a gyerek" - szituációval, akik nemhogy egy másik, védtelen kis emberi élet, de a saját nyomorult kis sorsuk felett sem tudnak felelősséget vállalni. Mert jogosítványhoz, orvosi tevékenységhez, ügyvédi praktizáláshoz előfeltételként komoly vizsgák szükségesek; gyereket csinálni viszont nemhogy jogosítvány, hanem mindenféle erkölcsi megfontolás nélkül lehet. Aztán utána meg lehet magyarázkodni.

A férfinak tudnia kell, hogy milyen kockázattal jár a szeretkezés. Az meg, hogy mit mond a nő (utálja a gumit, szedi a gyógyszert, stb.) : édesmindegy abból a szempontból, hogy ilyenkor a férfi felvállalja azt a kockázatot, hogy a teherbeesés esélye nagyobb. Akkor is, ha abban az adott pillanatban nem éppen a fejével, hanem valamely más testrészével gondolkodik. Mindig van döntési lehetőség. Otthagyhatja a nőt; senki nem kényszeríti, hogy szeretkezzen vele. Puskát nem tart senki a fejéhez!

Én úgy vagyok vele, hogy az ember igyekezzen a tőle elvárható legnagyobb gondossággal kezelni azokat a kényes szituációkat, amelyekben őt a sors egyébként is oly' gyakran részesíti. Ha pl. látok egy idős embert, gyereket (de úgy általában: bárkit) az út szélén téblábolni magam előtt 150 m-rel amikor kocsival megyek: okvetlenül lelassítok, igyekszem kikerülni, amennyire csak tudom.

Az élet különböző szituációihoz az azok súlyának megfelelő felelősséggel kell viszonyulni. (Egy felnőtt, normális gondolkodású ember legalábbis ez alapján próbálja irányítani az életét.)

A gyerek nemzése a legnagyobb felelősségel járó dolgok közé tartozik, mert nem mindegy, hogy hol, mikor, milyen körülmények között jön világra és kell felcseperednie. És bármely szeretkezésből lehet gyerek, hacsak nem meddő valamelyik fél (vagy mindkettő).

Egy nőt sem lehet abortuszra kötelezni. Ha a gyerek megszületett: az apa dolga őt - legalábbis részben - eltartani. Az, meg hogy akarta vagy nem akarta, vagy hogy a nő azt mondta neki, hogy gyógyszert szed, vagy hogy nem szereti a gumit: teljesen irreleváns.

De ezt szerintem minden egészségesen gondolkodó ember tudja.

Csak néha sikerül saját magunkkal is elhitetni azt, hogy meg tudjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant.

Moamma az azt jelenti, hogy a férj még nem látta elérkezettnek az időt a gyerekvállalásra, az most mindegy hogy miért nem. Mondjuk ha egy Nő ha el akarja érni hogy teherbeessen, akkor el tudja érni. Mondok pár példát: "nem bírom a gyógyszert, mert teljesen felborul a szervezetem tőle..", "... tudod hogy utálom a gumit, majd vigyázol jó...?" Vagy ne adj Isten: "... csak nem gondolod hogy nem szedem a gyógyszert...?" Aztán kiderül hogy mégsem. Vagy szerinted önmegtartóztatásban kellene élni csak azért mert nem mindig a teherbeesés a cél? Mindig eszembe jut ilyenkor az a vicc, hogy a mama utazik a buszon és jön az ellenőr. A mama elővesz 2 db lukasztott jegyet ellenőrzésre, mire kérdezi az ellenőr: Mama miért lukasztott 2 jegyet? Mondja a mama: azért, mert ha az egyiket elvesztem akkor még mindig itt a másik. Erre az ellenőr cinkosan megkérdezi: és ha azt is elveszti? Erre a mama: akkor itt a bérletem:)

Kisember, mit jelent az „hogy egy Nő már házasságban annak ellenére hogy a férj nem akarta, mégis addig manipulált amíg gyerek nem lett. ”A gólya hozta, vagy a káposztafölön találták?

vzoli ne haragudj, de nem adok Neked igazat teljesen. Szerintem felvilágosultabb világot élünk a szex terén a mai kis világunkban, mint ahogyan azt sugallni próbálod, nyilván ha egy pár gyermeket akar akkor csakis közös megegyezéssel kellene vállalni. És ha nem mindegyik fél akarja vállalni, akkor közösen kellene védekezniük. "... ha ezután 18 évig nem fogja élvezni a fizetésének 20..." ez a mondat meg nem lopta be magát a szívembe:( Képzeld el azt a szitut, hogy válófélben vannak, de még hivatalosan házasok és mondjuk a férjnek ezalatt lesz másvalakitől egy gyereke. Ugye furcsa lenne, ha a férj azt mondaná, hogy ez közös szerzemény, amit a házasság alatt "szereztek" és a gyerektartás felét a régi feleségnek kellene fizetnie, függetlenül attól, hogy ebből a kapcsolatból lesz e majd valami. Nem lehet elintézni minden dolgot annyival, hogy hüle volt a pasi mert nem védekezett, mert ugyanolyan hüle volt a csaj is hogy nem védekezett, hiszen joga lett volna azt mondani hogy így nem akarja. Arról nem is beszélve, hallottam egy Nő szájából már azt a mondatot, "hogy nem akarnék tőle semmit, de ha gyerekem lenne tőle, akkor tuti megtartanám...". Arról is hallottam, hogy egy Nő már házasságban annak ellenére hogy a férj nem akarta, mégis addig manipulált amíg gyerek nem lett. Aztán persze elváltak, a gyerektartást böcsülettel fizeti az ex, szegény gyerek lóg a levegőbe igazi apa nélkül és akkor lehet meditálni azon, hogy mé nem váltak el ha nem is akartak mindketten gyerteket, mé nem akart a pasi, mé akarta ennek ellenére a csaj stb stb. Csupa vacak emberi sors emberek hülesége miatt. Persze lehetne sorolni ezer példát még a női és férfi nem találmányairól, hogy miként lehet egy gyereket már megszületése előtt , no meg utána, no meg válás után a saját kis fegyverünkként bevetni a női oldalról, aztán a férfi oldaláról utána ezt mélyen letojni.... A Nőknek is gondolkodni kellene, meg a férfiaknak is, mert a lényeg, hogy gyerek is van, meg tartásdíj is van, életünk is van, de az már nem mindegy, hogy a saját hüleségünk miatt ki és milyen mértékben fog szenvedni..

Egyetértek vzolival, nincs olyan, hogy egyik oldal, másik oldal. Ilyen alapon a nők is ki lehetnének szolgáltatva az őket megtermékenyítő férfiaknak. A szülő felelősségvállalás kizárólag annak a két embernek, az apának és az anyának a feladata, még az extrém helyzetekben is.

Meszi99! Nem hiszem, hogy a férfiak ki lennének szolgáltatva a nőknek ilyen esetekben. Azt írod, ismered a másik oldalt, de szerintem csak a másik oldalt ismered. Nyilván a férjed álláspontját helyesled, neki adsz igazat, és ez természetes is, mert ő a férjed. Egyébként, ha elolvasod az első (hosszabbik hsz-od) : hasonló magyarázkodásos-mentegetőzéses-ellentmondásos kifejezéseket fedezhetsz fel benne, mint amelyek totilacinál is megtalálhatóak. "Véletlenül összehozott egy gyereket", majd: "nem ismerte el a gyereket", majd: "olyan harag van benne a gyerek anyja iránt, ami miatt nem hiszem, hogy bármikor is sajátjaként tudna tekinteni arra a gyerekre". Mivel te alapvetően a férjeden keresztül kerültél ebbe a helyzetbe, rajta keresztül látod a szituációt: feltételezem, hogy ő is hasonló kifejezéseket használ. Ebből viszont számomra az derül ki, hogy igazából ő maga sem kételkedik abban, hogy a gyerek az övé; viszont nem akarta ezt a gyereket, az anyát - főleg a szituáció miatt - meggyűlölte, és - sajnálatos módon - ezt a gyűlöletet vetíti ki a gyerekre is.

Nekem viszont meggyőződésem az, hogy itt nincs olyan, hogy egyik oldal - másik oldal. Illetve nyilván vannak ellenérdekelt felek; de ott van középen a gyerek, és az ő érdeke a legfontosabb. Nem feltétlenül, mindenáron kell "sajátként tekinteni a gyerekre". El kell tartani őt. Mert gyerek, kiszolgáltatott; önmagát eltartani nem tudja.

Ha kétséges, hogy ki az apa, és ez a kétség az apa belső meggyőződésén alapszik, mert a ex-kedves kissé kacér-csapodár teremtés volt már eleve a kapcsolatukban is: abszolút meg tudom érteni, hogy kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy esetleg neki más gyerekét kelljen finanszíroznia-eltartania. Ez természetes. Senkit nem lehet kötelezni arra, hogy a világ összes gyerekét eltartsa; azon nőkét is, akikkel mondjuk csak valaha is kezet fogott.

Nem vagyok jogász, és így nyilván nincsenek velejéig pontos információim az apaság megállapítása iránti perrel kapcsolatban; de azért leírnám, hogy mit gondolok róla (ha nem jól írok valamit: derill, vagy más jogász majd kijavít). Úgy gondolom, hogy először is van egy vélelem, hogy ki lehet az apa. Gondolom, hogy azt vélelmezik apának, aki az anyával a fogamzás feltételezett időpontjában szexuális kapcsolatban állt, és az egyéb körülmények figyelembevételével arra lehet következtetni, hogy a gyerek ebből az szexuális kapcsolatból származik. Aztán kétség esetén az apaság megállapítására vannak különböző módszerek, melyeknek a bizonyító ereje nem egyforma. (Vérvizsgálat, antropológiai vizsgálat, kromoszóma-vizsgálat, DNS-vizsgálat; gondolom én.) A vérvizsgálattal biztosan ki lehet zárni az apát, de egyértelműen apának megállapítani nem lehet. A kromoszóma- és DNS-vizsgálat viszont már olyan eredményt hoz, ami elhanyagolható hibaaránnyal 100%-osnak tekinthető. Szerintem mindenkinek lehetősége van arra, hogy a rendelkezésre álló szakértői eszközöket igénybe vegye; csak ezek egyre többet tesznek hozzá a perköltséghez. Gondolom, hogy egy DNS-vizsgálat nem két fillér. Tehát, akiben igazából nincs olyan túlságosan erős belső kétség, hogy ő e az apa, csak ki akar bújni a felelősség alól: az nem fogja forszírozni azon eszközök igénybevételét, amelyekről tudja, hogy őt nagy valószínűséggel úgyis apának fogják kimutatni, és pénztárcája súlyát (a megállapított tartásdíjon felül) jelentős mértékben csökkentik.

Azt nem tudom, hogy az apaság vélelmének fennállása esetén is igénybe lehet-e venni ezen eszközöket, de feltételezem, hogy igen. Tehát ha a férfi - akár csak kis mértékben is - valószínűsíteni tudja, hogy nem ő az apa: azért vannak a törvény által biztosított eszközei, hogy ezt bebizonyítsa. Azt meg nem hiszem, hogy egy, a DNS-vizsgálat eredményéről számot adó igazságügyi (orvos)szakértőnek érdeke lenne az, hogy őt bármi áron - akár az eredmény meghamisításával is - apának tüntesse fel.

Az életben nem a nemzés az egyetlen olyan dolog, ami felelősséggel jár. Ha valaki részegen vezet és összetöri magát meg a kocsiját, és esetleg még egy épületben is kárt okoz, mert belehajtott: fizethet. Ha úgy okoz balesetet, hogy ez más halálával is együtt jár: számíthat rá, hogy ha fel is gyógyul: ezután jópár évig rácsos-mozgáshiányos-egyhelybenmaradásos állapotba fog kerülni valamely jól őrzött műintézetünkben.

A gépkocsivezetés veszélyes üzem. A darukezelés is. Ja, meg a szeretkezés is. Gyerek lehet belőle.

Ha egy férfi nem akar gyereket, két lehetősége van: Ad1) csatlakozik valamely szerzetesrendhez, és ezután már hivatalból nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznia; Ad2) gumit használ. Ha még mindig bizonytalan: 2 gumit egyszerre. Mert ha egy férfi nem akar gyereket, és a védekezést kizárólag a nőre bízza, akkor az annyira buta férfi, hogy valami miatt nem tudom sajnálni, ha ezután 18 évig nem tudja élvezni a fizetése mondjuk 20%-át.

Van egy durva mondás, miszerint "aki lüke, haljon meg!" Így működik az élet. Ha a munkahelyemen hibát követek el, akkor annak súlyától függően ejnye-bejnyét kapok, jól letolnak, visszarangsorolnak, esetleg a fizetésemet is jól visszametszik, kirúgnak; sőt, akár még azután is fizethetek, hogy repültem. A nemi élet ugyanígy felelősségteljes dolog. Miért lenne másképp?! Mert kellemes dolog? Valóban. De gyerek lehet az eredménye. Aki ezt nem látja előre, az vagy saját maga is gyerek még, vagy azt hiszi, hogy az élet csupa csinnadratta meg tüzijáték. Persze, úgy egyébként, szerintem ahhoz, hogy az élet valóban csinnadratta és tüzijáték legyen: a gyerek létfontosságú dolog. Persze, ehhez az kell, hogy akarják is. Ha egy gyereket nem akartak: ez előbb-utóbb úgyis kiderül a számára, amikor 2-3-4 éves korában felfigyel arra, hogy másoknak van apjuk, neki meg nincs. Ezt már eleve úgy éli meg, hogy ez egy olyan büntetés számára, amelyről ő tehet. És akkor ezt még tetézzük azzal, hogy a kedves jó apa, aki őt nem akarta, még az összes felelősség alól is mentesüljön ami a gyerek eltartását illeti?! Hát nem!

Biztos meglepő lesz amit most írok, de én azt a férfit, aki az anyával a fogamzás feltételezett időpontjában nemileg érintkezett, ha ő maga ugyan bizonyítottan nem is az apa, de más férfit a gyerek eltartására kötelezni nem lehet: akkor is eltartási kötelezettséggel terhelnék, ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ő nem lehet a biológiai apa. Miért tennék így? Mert a gyerek érdeke az elsődleges; ő az, aki a legkiszolgáltatottabb ebben a szerencsétlen helyzetben.

Meszi99! Azt írod: "A végén az a nő jár jól, aki tönkretette két ember életét (a gyerekét és az apjáét)." És a kedves apuka? Annak - gondolom - ez alapján semmi köze nem volt a szituáció létrejöttéhez. Akkor ez amolyan Szűz Mária - szituáció (elnézést a vallásos fórumozóktól).

Nemcsak a szeretkezés kellemes dolog; én pl. az autóvezetést is nagyon élvezem. (No, persze nem annyira.) Lehet, hogy részegen még jobban élvezném. Mégsem ülök részegen kocsiba, mert tudom, hogy így nemcsak saját magamat, hanem másokat is megölhetek. És az utóbbi: a másokért érzett felelősség inkább visszatart. Miért kellene ennek a nemzésnél másképp működnie?! Ha nem akarok meghalni és másokat megölni: részegen nem vezetek. Ha nem akarok gyereket: nem szeretkezek gumi nélkül. Ennyi. Az élet egy sor kockázattal jár, és aki nem szereti a kockázatokat: az tegyen ellene; szorítsa azokat a minimális szintre.

Viszont ha bekövetkezett az, ami a kockázat nem megfelelő kezelése miatt előállt: a férfi vállalja a következményeket, mert ettől férfi a férfi! Ha részegen vezetve valaki halálát okozta: vonuljon börtönbe, és vezekeljen! Ha gyereket csinált (teljesen mellékes az, hogy nem akarta) : gondoskodjon annak eltartásáról. Minimum arról. Attól férfi a férfi, hogy felvállalja a tette következményeit. Mert ha nem: mások szemében azt a minimális tiszteletet is elveszti, ami emberré teszi az embert.

Még valami:
Egész máshogy látja az ember a dolgokat érett felnőttként (mondjuk 35 éves kor után), mint 23 évesen. A legtöbb pasi ilyenkor még nem érett a gyerekvállalásra. Lehet, hogy ha totilaci-nak később felesége és gyerekei lesznek, más megvilágításba kerülnek a dolgok. Megértem, hogy most nem keresi a kapcsolatot, mert ez egyben azt is jelentené, hogy azzal a nővel is kapcsolatba kerülne, aki becsapta...

Derill, vzoli, megértem az álláspontotokat, bizonyos szempontból igazatok van, ha már egyszer megszületett az a gyerek, nincs mit tenni, fel kell nevelni valahogy.
De nem gondoljátok, hogy a férfiak nagyon ki vannak szolgáltatva a nőknek ilyen esetekben? Én ismerem a másik oldalt is és megértem totilaci haragját. A volt férjem még megismerkedésünk előtt véletlenül összehozott egy gyereket. Bár ott nem szándékos volt a lány részéről, mégis úgy döntött, hogy megtartja a gyereket az exem teljes tiltakozása ellenére. Természetesen utána apasági per volt és bár nem ismerte el a gyereket, azóta is vonják a 20% tartásdíjat. Így csak olyan helyen tud dolgozni, ahol minimálbérre van bejelentve, mivel a lehető legkevesebb pénzt akar fizetni. A gyereket egyszer látta csak, a bírósági tárgyaláson, soha nem akart vele kapcsolatba kerülni. Egyszerűen olyan harag van benne a gyerek anyja iránt, ami miatt nem hiszem, hogy bármikor is sajátjaként tudna tekinteni arra a gyerekre.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy lehetne ezt törvényesen megoldani, mármint hogy a férfi nem akarja a gyereket, mégsem szólhat bele a döntésbe. Sajnos nincs rá megoldás, mert ha ki lehetne bújni a tartásdíj alól, akkor nyilván rengetegen visszaélnének vele. És persze semmit nem lehet bizonyítani... Így sok férfi a saját bőrén tanulja meg, hogy ne bízzon senkiben. Ezek után hogy tudna megbízni egy nőben is? És a végén az a nő jár jól, aki tönkretette két ember életét (a gyerekét és az apjáét). Azért szomorú, hogy ez így működik.

Nem gondolnám, hogy ebben a mai világban szivtelennek kellene lenni. Én eljutottam életem során egy olyan pontig, amikor beteg lettem, és a halálra készültem, mert a környezetemben ebbe a betegségbe eddig tudomásom szerint mindenki belehalt.

Ekkor tudtam meg igazán, hogy ki az igaz barát, és ki az aki csak annak látszik. Ekkor jöttem rá (amit már korábban is sejtettem), hogy minden vagyonnál, csillogásnál fontosabbak az emberi érzelmek (a család, és azok az emberek, akiknek fontos vagyok). Ezektől a barátoktól olyan segitséget kaptam, aminek következtében felépültem, úgy gondolom, hogy a családomnak, és a barátaimnak (na meg a fórumnak) köszönhetem, hogy élek, sőt, gyökeresen megváltozott az életem.

Ha te az életben hasonló helyzetbe kerülsz, egyedül maradsz (vzolinak igaza van, ami a halálos ágyat illeti).

Az, hogy "Ami meg a kisbaba eltartását illeti meg lett mondva nekik h ha megtartották neveljék is fel.", ez senkit sem érdekel, ugyanis nem megmondani kellett volna, hanem tenni az ellen, hogy legyen, ha egyszer nem akartad. Te a kényelmes megoldást választottad, nem védekeztél, ezzel felvállaltad, hogy a nő terhes is lehet, és abból gyerek is születhet, ha pedig született, igenis a Te felelősséged is, és neked is kötelességed a gyermek tartásából kivenni a részedet. Akkor is, ha ez nem tetszik. Vagy belekezdhetsz a "lemondási" ceremóniába, de ettől még nem leszel jobb ember mások szemében. Én abból amit leirtál, igenis azt vettem ki, hogy megpróbálsz a felelősség alól kibujni, és ahogy vzoli irta minden felelősséget az exbarátnődre háritani.

Félreértés ne essék nem akarok kibújni a felelősség alól, és nem azért irtam le azokat a dolgokat h diákhitel meg munkanélküliség...stb h kibújjak csak arra voltam kiváncsi h ezek figyelembevételével milyen összegre lehet számitanom. Mert olvastam ezeket a 15-20%-a a bérnek a gyerektartás meg h mininmum 10ezerFt. Csak kiváncsi voltam h ebben az esetben is ekkora e? Bár tudom h ez sok mástól is függ. Ami meg a kisbaba eltartását illeti meg lett mondva nekik h ha megtartották neveljék is fel. Én nem akartam megtartani az az ő döntésük volt. Sajnos ebbe nem volt beleszolásom. Bár ez se érdekel senkit azt is tudom. Tudom h szivtelen vagyok de a mai világban sajnos muszály annak lenni. De azért köszönöm a hsz-eket meg az infokat. Remélem meggondolják magukat és nem inditványozzák ezt az egészet.

Már tegnap szerettem volna totilaci hsz-ára reagálni, de gondoltam, megvárom, amíg egy jogász válaszol; én nem vagyok az. A problémát sokkal inkább erkölcsinek érzem, mint pusztán joginak; no, nem mintha a kettő kizárná egymást. Kioktatni soha senkit nem akarok, csak legfeljebb a véleményemet elmondani. Ezért fórum ez a hely. Egy óriási ellentmondást érzek totilaci hsz-ában. Abban nem kételkedsz, hogy a gyerek a tiéd, de az összes felelősséget az exbarátnődre hárítod. Magadnak megmagyarázhatod, hogy szerinted ki a felelős és ki nem, de ez a gyerek szempontjából édesmindegy. És ha a gyerek a tied: a gyerekkel kapcsolatos felelősséged szempontjából is. És egyetem, meg 23 éves kor, meg munkanélküliség, meg jelzálog meg diákhitel: ez csak körítés és mellébeszélés. A gyereknek ennie kell, laknia kell, öltöznie kell, tanulnia kell, miegymás, és ez legalább felerészt a te felelősséged. Először magadba kell nézned, hogy a gyerek a tied-e, magadénak érzed-e. Ha biztos vagy benne, hogy mástól van: megindíthatsz egy eljárást az apaság megállapítására, és ha igazad van: a vér- vagy DNS-vizsgálatnál úgyis kiderül. Ha csak kételkedsz az apaságodban: egyben mérlegelned kell, hogy ha nincs igazad, az eljárás akár a költségei, akár a következményei, kihatásai vonatkozásában mennyibe kerülhet neked; és nemcsak pénzben. (Erről tud neked egy jogász beszámolni, vagy legalábbis vázolni a kockázat mértékét.) A harmadik lehetőség, hogy biztos vagy abban, hogy a gyerek a tiéd. Ekkor lehet kapálódzni, különböző gyenge indokokra hivatkozni, a felelősség alóli kibújás különböző útjait keresni, de amikor majd egy kicsit idősebb leszel, rájössz arra, hogy életed legnagyobb baklövését követted el. Elvégezheted az egyetemet, befuthatsz egy remek karriert, lehet sok-sok milliód; de a halálos ágyadon mélységesen bánni fogod, hogy eldobtad magadtól a gyereked. Mert ha ez nem így van, akkor a sok-sok iskola egy fabatkát sem ért, mert csak csupa felesleges dolgot tanultál.

Ebben Te is jócskán hunyó vagy, ugyanis ha ugy gondolod, hogy Te tuti nem akarsz gyereket, akkor óvszert kellett volna használnod. Azonban most már késő.

Az, hogy egyetemre jársz, nem indok arra, hogy ne fizess tartásdijat. A tartásdijról lemondani nem lehet, tehát bármikor kérhető. Ha Te nem vagy képes fizetni (bár ösztöndijat valószinüleg kapsz), akkor helyetted a szüleid kötelesek tartásra.

Azok után, hogy az édesanyád sem rendelkezik jövedelemmel, elképzelhető, hogy a bíróság a minimálbér alapján állapít meg tartásdijat, és majd a végrehajtási eljárás fogja megmutatni, hogy van-e miből behajtani.

A bíróságot nem érdekli, hogy átvertek-e vagy sem, egyrészt mert ezt Te állítod, de mint emlitettem Te magad is hunyó vagy, másrészt mert a gyerek szempontjából lényegtelen, ő létezik, és ennie kell.

Javaslom, hogy a teljesitőképességednek megfelelően vállalj valami tartásdij összeget, és próbáld meg a pénzt akár alkalmi munkákból is, előteremteni. Ez a Te gyermeked, próbálj vele kapcsolatot keresni, kialakitani, akkor talán kialakul az az érzelmi kapcsolat, aminek következtében már gondoskodni is akarsz róla.

A másik esélyed, ha az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül lemondasz róla (feltéve, hogy egészséges), a Csjt. 48. §-a alapján. Ez elvileg véleményem szerint lehetséges, ezt a nézetet nem mindenki osztja. Szörfözz a családjogban, és gyermekről lemondás témakörben megtalálod.

Hello mindenkinek! Hát akkor szépn elkezdem leirni az én történetemet. 23 éves egyetemista vagyok és van egy kis problémám. 4 évvel ezelött volt egy barátnőm 4 hónapig aki össze vissza hazudott nekem legelsősorban abban hogy fogamzásgátlót szed. Sajnos teherbe esett (nem olyan régen megtudtam hogy DIREKT!!! hogy maga mellet tartson). Persze ezt h teherbe esett csak azután mondta meg miután szakitottam vel annak reményében hátha visszamegyek hozzá. Megprobáltam rábeszélni h vettesse el de hajthatatlan volt. Miután megszületett 3éve a kislány megálaapodtunk h nem kérnek tartásdiját felejtsük el egymást!! Csakhogy én naiv fejemmel nem irattam velük erről papirt. Most gyerektartási pert akarnak inditani. Én megmondtam nekik h én nem tudok miből fizetni mert egyetemista vagyok még 2 évem van vissza az iskolából nyakamon van már 1millió forintos diákhitel,anyukámmal élek aki egyedül tart el engem meg öcsémet a lakásunkon jelzálog van nincs bejelentett munkahelye se. Az volna a kérdésem ilyen esetben mire számithatok. Ha igy átvertek és még pénzt is akarnak? Vagy a bíróságot ezek a dolgok nem érdeklik?

Az, hogy minimálbérre van bejelentve, egy dolog, tanúkkal lehet igazolni, hogy többet keres, vagy esetleg csak azt, hogy egész jó vagyona van. Ugyanakkor az rontja a pozíciódat, hogy újabb gyermek is van, ugyanakkor a 10 e Ft , mint a minimális összeg valóban ma már a minimálbér körüli keresetek esetén jön csak szóba. A gyermektartás felemelése iránt költségmentesen lehet pert indítani.

Másik probléma, ha nem fizet. Vállalkozó esetén - akár egyéni, akár társas - nehezebb a dolog, mint munkavállaló esetén, de tekintettel arra, hogy a tartás elmulasztása bűncselekmény, könyörögni felesleges. Más kérdés, hogy ha a vádirat benyújtásáig fizet, akkor megszűnik az eljárás ellene, de hátha a továbbiakban kicsit pontosabb lesz. Ez persze tényleg csak egy végső megoldás.

Valaki segítsen nekem. 1997-ben váltam el a házasságból született 2 fiúgyermek velem maradt. A bíróság 10-10 ezer Ft gyermektartásdíjat állapított meg. Ennyit kapok a mai napig, de nem 1-jén nem is tizedikén, hanem, amikor a kedve tartja, hosszas könyörgések után. Az új házasságából most született egy gyermek. Kérhetem-e a tartásdíj felemelését, mert két kamasz gyerek nevelése nem két forint, én lakáshitelt fizetek, míg ő új házat épített és milliós autókkal jár. Már említettem, hogy bírósághoz fogok fordulni, azt mondta nyugodtan minimálbéren van bejelentve, ugyanis vállalkozó, így még annyit sem fogok kapni, amennyit eddig. Mit csináljak?

Természetesen nem, hiszen már nagykoruak. azzal az indokkal kérhetik, hogy tartásra szorulnak.