Üdvözlök Mindenkit!
Segítséget szeretnék kérni mielőtt a gyámhatósághoz fordulnánk férjemmel.
Férjemet 10 évvel ezelőtt hagyta el a exfelesége. A szomszéd házba költözött két kiskorú fiúkkal együtt a szeretőjéhez. Később ebből persze házasság lett, miután férjem és én összeházasodtunk.
A gyerekek 6 és 3 évesek voltak akkor amikor Anya elvitte őket. Előbb a nagyobbik fiút majd pár hétre rá a kisebbik fiút is elküldte az Apjához egy-egy levéllel és felkiáltással, neveld őket Te! Férjem mindent feláldozott azért,hogy a gyerekeinek mindent megadjon, sokat dolgozott azért,hogy biztosítani tudjon a gyerekeknek mindent.
Mi 3 éve vagyunk együtt, és három csodaszép gyereket nevelünk.
Amikor én megkaptam a Fiúkat a döbbenet volt az első. A nagyobbik fiú aki erősen ragaszkodott az anyjához nagyon nehezen fogadott el. Ez persze azóta megváltozott, nagyon sok türelem, szeretet, megértés kellett hozzá.
Ő csak úgy tudott pld aludni, hogy díszkivilágitásban kellett lennie a szobának. Én persze azonnal kértem szakemberektől segítséget, elvittem őt pszichiáterhez, pszichológushoz ahova azóta is rendszeresen hordom őt.
A láthatások mindig úgy zajlottak,hogy anya gondolt egyet és elvitte fél órára a fiúkat, soha nem volt előzetesen lefixált láthatás. Amikor én képbe kerültem akkor kértem a férjemet,hogy a gyermekjóléti szolgálat segítségével állapodjunk meg a kapcsolattartásban. Már ott elzárkózott az anya. Bár hozzáteszem,hogy munkanélküli volt, és a szomszédban lakott a gyerekekkel hetekig, hónapokig nem találkozott, még egy megindított hívásra sem telt tőle. Bár megegyeztünk papíron a kapcsolattartások soha nem jöttek létre. Ezért a gyámügyhöz fordultunk segítségért. Mivel a fiúk már nem picik ezért kértük,hogy őket is hallgassák meg és hozzanak egy olyan döntést ami mindenkinek megfelel. A döntés értelmében az anya köteles a gyerekeket elvinni minden harmadik hét péntekén 3-6 óráig amikor az élete párja nem tartózkodik otthon. De újra nem jött a gyerekekért, továbbra is az ő jó bevált láthatását szerette volna. Akkor jönni és menni amikor neki jól esik. Mivel mi is egy család vagyunk ezért ezt hagytuk. Volt amikor nekünk programunk volt és ő telefonált,hogy most küldjük át a fiúkat. És mi lettünk a rossz szülők mert nem engedtünk neki, bár nem is voltunk otthon.
Mivel nem jöttek össze a láthatások, a kapcsolattartás felfüggesztését kértük a gyámhatóságtól. Nem jött el a gyámügyre az anya, írt egy lemondó nyilatkozatot, és kérte,hogy őt ne zaklassák. Gyámügy jóváhagyta a kérést és 6 hónapra felfüggesztette a láthatást.
Közben a nagyobbik gyermekkel rengeteg probléma volt, és van.
A rengeteg trauma amit átélt az anyja mellett nyomot hagyott a lelkébe. Tiltakozik minden ellen, Nem eszik, nem iszik. Több alkalommal elájult miatta, kórházba kellett vinni, infúzióra fogták. Mindig kérte,hogy az anyja látogassa meg. Hiába szóltunk, Anya nem jött. Hánytatni kezdte magát. Egyszerüen az anyja figyelmét akarta talán csak felhívni magára. Sikertelenül. Most a gyerek 45 kg és 175 cm magas. Tanulni nem tud és hiába 16 éves a 10 éves szintet sem üti meg. Sajnos.
Most már két év telt el majdnem úgy,hogy abszolut nem jelentkezett a gyerekekért. Időközben mi elköltöztünk, de egy helyen maradtunk, néha napján összefut a gyerekekkel, odadob nekik valami lerágott csontot, ígéri,hogy jön értük. Persze mi tudjuk,hogy nem fog értük jönni, de a nagyobbik fiú várja. Aztán amikor szembesül azzal,hogy az anyja megint hazudott neki akkor jönnek a dührohamok, csapkodások, kiabálások, hánytatások, önsanyargatások.
Most karácsonykor is kórházba kellett vinnünk, mert teljesen kiszáradt. De kérte,hogy az anyját értesítsük. Hiába szóltunk. Nem érdekli. Ő kialakította már a saját életét, ez a két gyerek meg nem tartozik oda..
A kérdésem...kérésem a következő lenne:
mivel eltelt két év a meghiúsult láthatásokkal mit léphetünk? Tudjuk e kényszeríteni az anyát arra,hogy a fiát észrevegye? Mi már nem tudunk neki segíteni, ő meg szerintem soha nem fog neki. 16 évesen nem tudja megérteni, hogy ...sajnálom...nem kell az anyjának.
Ha kényszeríteni nem lehet rá,hogy szeresse és tartsa vele a kapcsolatot akkor a gyámügynél kérhetjük ez azt,hogy a gyerekek közelébe ne mehessen? Hogy ne szólhasson hozzájuk? Tudom,hogy furcsán hangzik, hogy akárhányszor szólt és ígért nekünk annyiszor volt itthon belőle gondunk.
Sajnálom a gyereket. Hiába kértünk, könyörögtünk az anyjának,hogy vigye el, sétáljon vele, pár percet legyen vele. Nem hallja meg. Az anyai nagymamával a gyerek tartja a kapcsolatot. Ott az anya új kapcsolatából született kisgyerek aki most 8 éves megkérdezte a sráctól,hogy ő kicsoda amire az anyja adott választ: EGY ISMERŐS GYEREK.
Akkor jött nekem először a gyerek. Nem kívánom senkinek mindezt amin naponta keresztül megyünk.
Tud valaki segíteni?
Nagyon szépen köszönöm.
Krisztina
