Válni szeretnék.

természetesen az önhibáján kívül pontos j, valamint gyermek tartását akartam írni, mindíg el kell olvasni enter előtt az írást :)

Köszönöm a válaszokat.
Van még két pontosító jellegű kérdésem:

1. Önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni - én sem nagyon tudok. A mostani fizetésem még magamnak sem igen elég, nemhogy más eltartására! Így 53 évesen, ugyanannyi (azaz semennyi) esélyem van egy jobban fizető állásra, mint neki, vagy még kevesebb.
2. A vagyonából nem tudja eltartani magát - mekkorának kellene lenni egy vagyonnak, hogy abból eltartsa magát, és főleg mennyi ideig?

Szerintem ma Mo-n nagyon kevés az olyan vagyon, amelyik akkora lenne, hogy a kamataiból valaki élete végéig megéljen!
Bocsi, de ez nekem kicsit homályosnak tűnik. Megnéztem a Csjt-t, ahol szintén nem bővebbek az eligazítások ebben a témában. Talán van valakinek konkrét gyakorlati tapasztalata, hogy mi és mennyi tekinthető magát eltartani képes vagyonnak.

Házastársi tartás esetén nem alkalmazható az a - kizárólag a kiskorú gyermekre irányadó - szabály, hogy a kötelezett saját szükséges tartása rovására is köteles lenne eltartani. Így tehát ha nincs miből, akkor nem lehet tartásra kötelezni senkit.

Nálam a házastársi tartást azzal az indokkal kérte exfeleség, hogy az általam idézett tanúk azt állították, hogy jó körülmények között élek, valamint önhibáján kívül lett rokkant. Bár a nyugdíjat megkapja, viszont szerinte én lényegesen jobb körülmények között élek.

Kissember!
A Csjt vonatkozó szabályai keretjellegűek, azokat a bíró - a felek vagyoni helyzetét felmérve - a konkrét esetre vonatkoztatva tölti ki tartalommal.

Ja, és a vagyonból való eltartás nem feltétlenül a kamatokból való megélést jelenti, vagyontárgyait értékesítheti, eladhatja, bérbeadhatja, stb.

Kösz.... és ha a bíró úgy tölti ki tartalommal, akkor nekem annyi. Einsten egy profi volt. Minden relatív, még az igazság is...

A bíróság a bizonyítékokat saját belátása szerint értékeli. Ha hihetőnek tartja, amit a tanúk mondanak, akkor elfogadja.

Sziasztok!
Jövő héten lesz a válóperes tárgyalásom. Eddig beleegyezett a férjem, hogy az önkormányzati bérlakást elhagyja és a kizárólagos használat a fiamé és az enyém lesz. Kérdésem,, hogy az első tárgyaláson, mivel ugy tudom még egynek kell lennie mert 18 év alatti a gyerek, lehet-e kérni, hogy a bíróság kötelezze a lakás elhagyására még a válás kimondása előtt, mivel alkoholista életmódot folytat és a gyerek tanulását is egyre jobban zavarja, nem tud figyelni és most fog érettségizni, és idegileg egyre jobban kikészülünk. Ha az elsőn nem is, de második tárgyaláson amikor kimondják a válást lehet kérni ugye? Mi minnél előbb szeretnénk ha elmenne és aggódom a fiam miatt mert az idegesség rámegy a tanulására és az egészségére is.

Ideiglenes intézkedést lehet kérni már az első tágyaláson arra, hogy a másik fél hagyja el a lakást, de ebben az esetben az alkoholista életmódot, ennek veszélyeztető hatását (és lehetőleg azt is, hogy van hova mennie) már az első tágyaláson valószínűsíteni is kell.

Kedves Fórumozók!
Eljutottunk odáig, hogy elköltöztem a férjemtől. A 20 éves és a 16 éves vele maradt. Megbeszéltük, hogy a folyó költségeket hogyan osztjuk el, és mennyit fizetek gyerektartásként. Még nem adtam be sehová semmilyen papírt. Most az a kérdésem, hogy az elköltözésem megszakítja-e a vagyonközösséget, vagy még külön kell írnom erről egy levelet is neki, ahogy derill javasolta korábban?
A vagyonmegosztáson vitatkozunk egyelőre, mivel én szeretném, ha megegyeznénk, még a válóper előtt. Õ erre egyelőre nem nagyon hajlandó. Beadhatom-e külön a válópert, és a vagyonmegosztást majd később, vagy ezt egy perben dönti el a bíróság?

A vagyonközösség megszakadását a különköltözés ugyan kiválthatja, de a megállapításához bírósági döntés - vagy a felek közötti szerződés- szükséges.
A bontóperben célszerű kérni a vagyonmegsoztást is - még akkor is, ha egyébként a felek között egyezség jött létre.

Szeretnék elválni a férjemtől és hazaköltözni, de ő hallani sem akar erről és közös megegyezésre sem hajlandó. Kértem, hogy menjünk el mediációra, de határozottan és ismételten visszautasítja ezt is. Van két kiskorú gyermekünk (7 és 9 évesek, mindketten enyhe fogyatékossággal / tartós betegséggel élő gyermekek.) Férjem dolgozik és tartja el a családot és én vagyok otthon a két gyermekkel, segitségem nincsen. 9 éve élünk külföldön. Még a kiköltözésünk előtt úgy beszéltük meg, hogyha bármelyikünk nem érzi jól magát kint, akkor hazaköltözünk, és bár én már a kezdetektől kezdve kértem, hogy jöjjünk haza, de ő nem foglalkozik ezzel, mert ő kint szeretne maradni és nem akar egyáltalán hazajönni. Most tervezi a harmadik költözésünket - ismételten több ezer km-re a jelenlegi lakhelyünktől - de én nem szeretnék megint mindent újra kezdeni, hanem haza szeretnék jönni és letelepedni.
Legutolsó közös lakásunk férjem tulajdonában van, anyósom és apósom haszonélvezetével. Már házasságkötésünk előtt a lakás befejezéséhez én is jelentősen hozzájárultam mind anyagilag, mind pedig energiával, de ezt nem tudom bizonyítani és férjem a szemembe nevetve mondja, hogy bizonyítsam be. Jelenleg ez a lakás bérbe van adva anyósom által.

Szeretném kérdezni, hogyha férjem beleegyezése nékül hazaköltöznék a két gyerekkel, az jelentene-e hátrányt a válás során. A közös lakásunkba nem tudnék menni, mert azt anyósom bérbeadta és a férjem tulajdonát képezi és ő nem támogatja a hazajövetelünket.

Szeretném kérdezni azt is, hogy mit javasolnak, mit volna érdemes lépnem.

Köszönöm!

„Szeretném kérdezni, hogyha férjem beleegyezése nékül hazaköltöznék a két gyerekkel,”
Ha kérné, rövid időn belül visszavinnék a gyerekeket. (L. Hágai egyezmény)

Ha jól értettem, akkor magyar állampolgár létemre nem tudok hazajönni a gyerekekkel együtt, ha a férjem (szintén magyar állampolgár) nem egyezik ebbe bele? És akkor mit tudok tenni?

Kedves balatonibeka,

ez egy nagyon rövid, de érthető összefoglaló a Hágai Egyezményről:
https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/…eli_GYIK.pdf

Köszönöm!