Válni szeretnék.

Köszönöm!

Kedves balatonibeka,

ez egy nagyon rövid, de érthető összefoglaló a Hágai Egyezményről:
https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/…eli_GYIK.pdf

Ha jól értettem, akkor magyar állampolgár létemre nem tudok hazajönni a gyerekekkel együtt, ha a férjem (szintén magyar állampolgár) nem egyezik ebbe bele? És akkor mit tudok tenni?

„Szeretném kérdezni, hogyha férjem beleegyezése nékül hazaköltöznék a két gyerekkel,”
Ha kérné, rövid időn belül visszavinnék a gyerekeket. (L. Hágai egyezmény)

Szeretnék elválni a férjemtől és hazaköltözni, de ő hallani sem akar erről és közös megegyezésre sem hajlandó. Kértem, hogy menjünk el mediációra, de határozottan és ismételten visszautasítja ezt is. Van két kiskorú gyermekünk (7 és 9 évesek, mindketten enyhe fogyatékossággal / tartós betegséggel élő gyermekek.) Férjem dolgozik és tartja el a családot és én vagyok otthon a két gyermekkel, segitségem nincsen. 9 éve élünk külföldön. Még a kiköltözésünk előtt úgy beszéltük meg, hogyha bármelyikünk nem érzi jól magát kint, akkor hazaköltözünk, és bár én már a kezdetektől kezdve kértem, hogy jöjjünk haza, de ő nem foglalkozik ezzel, mert ő kint szeretne maradni és nem akar egyáltalán hazajönni. Most tervezi a harmadik költözésünket - ismételten több ezer km-re a jelenlegi lakhelyünktől - de én nem szeretnék megint mindent újra kezdeni, hanem haza szeretnék jönni és letelepedni.
Legutolsó közös lakásunk férjem tulajdonában van, anyósom és apósom haszonélvezetével. Már házasságkötésünk előtt a lakás befejezéséhez én is jelentősen hozzájárultam mind anyagilag, mind pedig energiával, de ezt nem tudom bizonyítani és férjem a szemembe nevetve mondja, hogy bizonyítsam be. Jelenleg ez a lakás bérbe van adva anyósom által.

Szeretném kérdezni, hogyha férjem beleegyezése nékül hazaköltöznék a két gyerekkel, az jelentene-e hátrányt a válás során. A közös lakásunkba nem tudnék menni, mert azt anyósom bérbeadta és a férjem tulajdonát képezi és ő nem támogatja a hazajövetelünket.

Szeretném kérdezni azt is, hogy mit javasolnak, mit volna érdemes lépnem.

Köszönöm!

A vagyonközösség megszakadását a különköltözés ugyan kiválthatja, de a megállapításához bírósági döntés - vagy a felek közötti szerződés- szükséges.
A bontóperben célszerű kérni a vagyonmegsoztást is - még akkor is, ha egyébként a felek között egyezség jött létre.

Kedves Fórumozók!
Eljutottunk odáig, hogy elköltöztem a férjemtől. A 20 éves és a 16 éves vele maradt. Megbeszéltük, hogy a folyó költségeket hogyan osztjuk el, és mennyit fizetek gyerektartásként. Még nem adtam be sehová semmilyen papírt. Most az a kérdésem, hogy az elköltözésem megszakítja-e a vagyonközösséget, vagy még külön kell írnom erről egy levelet is neki, ahogy derill javasolta korábban?
A vagyonmegosztáson vitatkozunk egyelőre, mivel én szeretném, ha megegyeznénk, még a válóper előtt. Õ erre egyelőre nem nagyon hajlandó. Beadhatom-e külön a válópert, és a vagyonmegosztást majd később, vagy ezt egy perben dönti el a bíróság?

Ideiglenes intézkedést lehet kérni már az első tágyaláson arra, hogy a másik fél hagyja el a lakást, de ebben az esetben az alkoholista életmódot, ennek veszélyeztető hatását (és lehetőleg azt is, hogy van hova mennie) már az első tágyaláson valószínűsíteni is kell.

Sziasztok!
Jövő héten lesz a válóperes tárgyalásom. Eddig beleegyezett a férjem, hogy az önkormányzati bérlakást elhagyja és a kizárólagos használat a fiamé és az enyém lesz. Kérdésem,, hogy az első tárgyaláson, mivel ugy tudom még egynek kell lennie mert 18 év alatti a gyerek, lehet-e kérni, hogy a bíróság kötelezze a lakás elhagyására még a válás kimondása előtt, mivel alkoholista életmódot folytat és a gyerek tanulását is egyre jobban zavarja, nem tud figyelni és most fog érettségizni, és idegileg egyre jobban kikészülünk. Ha az elsőn nem is, de második tárgyaláson amikor kimondják a válást lehet kérni ugye? Mi minnél előbb szeretnénk ha elmenne és aggódom a fiam miatt mert az idegesség rámegy a tanulására és az egészségére is.

A bíróság a bizonyítékokat saját belátása szerint értékeli. Ha hihetőnek tartja, amit a tanúk mondanak, akkor elfogadja.

Kösz.... és ha a bíró úgy tölti ki tartalommal, akkor nekem annyi. Einsten egy profi volt. Minden relatív, még az igazság is...

Ja, és a vagyonból való eltartás nem feltétlenül a kamatokból való megélést jelenti, vagyontárgyait értékesítheti, eladhatja, bérbeadhatja, stb.

Kissember!
A Csjt vonatkozó szabályai keretjellegűek, azokat a bíró - a felek vagyoni helyzetét felmérve - a konkrét esetre vonatkoztatva tölti ki tartalommal.

Nálam a házastársi tartást azzal az indokkal kérte exfeleség, hogy az általam idézett tanúk azt állították, hogy jó körülmények között élek, valamint önhibáján kívül lett rokkant. Bár a nyugdíjat megkapja, viszont szerinte én lényegesen jobb körülmények között élek.

Házastársi tartás esetén nem alkalmazható az a - kizárólag a kiskorú gyermekre irányadó - szabály, hogy a kötelezett saját szükséges tartása rovására is köteles lenne eltartani. Így tehát ha nincs miből, akkor nem lehet tartásra kötelezni senkit.

Köszönöm a válaszokat.
Van még két pontosító jellegű kérdésem:

1. Önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni - én sem nagyon tudok. A mostani fizetésem még magamnak sem igen elég, nemhogy más eltartására! Így 53 évesen, ugyanannyi (azaz semennyi) esélyem van egy jobban fizető állásra, mint neki, vagy még kevesebb.
2. A vagyonából nem tudja eltartani magát - mekkorának kellene lenni egy vagyonnak, hogy abból eltartsa magát, és főleg mennyi ideig?

Szerintem ma Mo-n nagyon kevés az olyan vagyon, amelyik akkora lenne, hogy a kamataiból valaki élete végéig megéljen!
Bocsi, de ez nekem kicsit homályosnak tűnik. Megnéztem a Csjt-t, ahol szintén nem bővebbek az eligazítások ebben a témában. Talán van valakinek konkrét gyakorlati tapasztalata, hogy mi és mennyi tekinthető magát eltartani képes vagyonnak.

természetesen az önhibáján kívül pontos j, valamint gyermek tartását akartam írni, mindíg el kell olvasni enter előtt az írást :)

Ha a vagyonmegosztás során olyan vagyontárgyak jutnak volt házastársad birtokába, melyek megélhetését biztosítják - akár értékesítés, akár gyümölcsöztetés formájában - nem lesz jogalapja házastársi tartásra.
Ha azonban megélhetése önhibályán kívül nem biztosított (pl. nem tud elhelyezkedni, és vagyonából sem tudja eltartani magát, akkor jogosan igényelheti a tartást. A bíróság azonban csak akkor ítéli meg ezt neki, ha kiskorú gyermeketek terásának rovására nem válik, és a te megélhetésed sem veszélyezteti!

alucard: bocs hogy belekotyogok: "kérni" bármit is lehet, aztán a bíróság majd megvizsgálódik és mérlegelése szerint dönt.

Egy lényegében dologtalan férfi a jelen szituációban nyerő igazából nemigen lehet...

A vagyonmegosztásnál pedig a gyerekre való tekintettel az arány számodra akár kedvezően is alakulhat a perben.

Köszönöm, kedves Kovács_Béla_Sándor!
Milyen jogalapja/jogcímen követelheti a tartást? Vagyis milyen indokkal kérhet tartást, hiszen munkaképes, szakképzett, egészséges? Ha vagyont megosztjuk, az nem elegendő?

Ilyesféle kvázi kártérítési igény a házassági vagyonjogi perben nem érvényesíthető. Viszont tartást követelhet.

Sziasztok!
Ezt nem hiszitek el!! Közben haladt előre a helyzet, és a férjem azt találta ki, hogy ő a gyerekekkel volt és háztartást vezetett, ezzel lehetővé tette, hogy én tanulhassak és karriert csináljak a munkahelyemen.
Õ viszont arra számított, hogy majd nyugdíjas korunkig én eltartom, és még utána is. Ezért nem tudott fejlődni ez alatt az idő alatt, így most nem tud olyan állásba elmenni, mint amilyenbe tudott volna, ha nem "kell" otthon maradnia. Így most igényt tartana tőlem (sok) pénzre, aminek összegét egyelőre nem nevezte meg.
Ehhez csak annyit, hogy a diplomám meg a nyelvtudásom már a férjhezmenetelem előtt is megvolt, ő pedig a házasságunk indeje alatt többek között hivatásos gépjárművezetői, fegyverkezelési-használati és mezőgazdasági technikusi képesítést szerzett. Az, hogy ő marad otthon a gyerekekkel, anno közös döntésünk volt, amiben ő is benne volt és nem volt kifogása ellene. Valamint egész idő alatt kizárólag én dolgoztam és az én keresetemből éltünk, mindenünket abból vettük.
Kérhet-e többet a fenti alapon, mint a közösen szerzett javak fele?

alucard: az hogy fellép-e a férj őt illető tartásdíj iránt az egy dolog, a másik az - ahogy ObudaFan megjegyezte - ezen kérés megalapozottságát a bíróság majd megvizsgálja.

Az elég fura, hogy valaki 50 éves és szerencsére egészséges, azonban elszokott már a munkától...

Tudok olyan férfiról aki 65 éves korában is kénytelenek munkát vállalni, hogy az unoka felsőfokú tanulmányait segiteni tudja.

Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
Ha jól értem, akkor azt javasoljátok, hogy először költözzek el, aztán írjak neki egy levelet, hogy megszüntetem a vagyonközösséget. Ezután adjam be a válópert, és utána próbáljak megegyezni a férjemmel a vagyonmegosztásban.
Azt pedig, hogy tartásdíjat kell-e fizetnem neki, (nem gyermektartási díjra, hanem férjtartásra gondolok), a vagyonmegosztás során fog kiderülni - azaz, hogy fellép-e ilyen követeléssel.

A házasság ideje alatt szerzett vagyon a feleket fele-fele arányban terheli, ugyanígy az ebben az időszakban felvett hitelek is fele-fele terhelik a feleket.