Házasságtörés

Az egyik nyálas fickó egy pszichológus évekkel ezelőtt előadást tartott nekem arról hogy az anyát anyaságában meg kell erősíteni, az az apa dolga. Persze igaza is van valahol és mindig is próbálkoztam ezzel.De szerintem a pszichológusnak meg az lett volna a dolga hogy a valódi okokat tárja fel, akkor lett volna megoldás.Nem, ehelyett az egész problémát rámtolták és már sokkal több gondom volt az anyával mint a gyerekkel.
A válás után pedig a volt feleségemre egyáltalán nem jellemző gonoszkodás kezdődött. Õ tényleg kivételesen jólelkű és rendes nő.

Zoltán György persze szó sincs bosszúról. Nekem "szerencsém" van egy szerencsétlen betegség által hogy a gyerekem sorsát kézbevehessem és nagyon rossz a lelkiismeretem amiatt hogy már előbb nem tettem meg érte mindent /ha egyáltalán esélyem lett volna rá, ami nagyon kétséges ismerve a hatóságok szokásait - de ez nem mentség számomra/. Hát igyekszem rendbehozni amit magam is elbaltáztam. Megy is! Nyolc éves fiam hetek óta nem pisil be nyugodt és vidám!

Kiskocka!

Pappa jól látja a dolgokat, nincs miért hazudnia, nem űzi bosszú (hisz nála van a gyermeke), és csak segítő szándék motiválja.

Amit leírtatok abban nekem is volt részem (a szokott módon), mint bárkinek.

Légy óvatos és figyelj oda!

Legyél nagyon óvatos mert az ilyen problémákkal küzdő nők mindenre képesek hogy ne derüljön ki a defektjük /aminek biztosan megvan az oka, de megtudni és bevallani nem akarják, nem tudják tehát az okot megszüntetni sem lehet/. A volt feleségem járt pszichológusokhoz is amitől csak rosszabb lett a helyzet mert megtanulta a divatos "szakkifejezéseket" a saját védelmére és egyre jobban belezavarodott a saját bajába.Nyilván rossz pszichológusok voltak de jót nem találtunk.

Természetesen nagyon szereti anyuka a fiunkat. Nálunk ott van a probléma hogy valamiért nem tudja a gyerek érdekét a saját érdeke elé helyezni.Lelkileg semmiképpen.Azt hiszi ami neki jó az automatikusan jó a gyereknek.Észérvekkel sosem mentem semmire.

Tudod, ha en itt panaszkodni szeretnek, szinte szo szerint ismetelhetnem a hozzaszolasod masodik felet.

A nagy hibát ott követtem el, hogy nem én maradtam otthon a gyerekkel már csecsemőkorában.Anyagilag nagyon nehéz lett volna de el kellett volna érnem hogy a volt nejem legalább félállásban dolgozzon.Nem számoltam azzal hogy nem fogja bírni a gyerekkel való foglalkozást és az otthonlétet.Persze bennem az volt hogy aki anya annak ez nem probléma hiszen az én anyám is boldogan nevelt 6 geyreket jól szervezve mindent közben még pénzt is keresett mert szüksége volt rá a családnak.Ha egy nő nincs rendben mint anya akkor úgy érzi hogy összedőlt a világ és mindent megtesz azért hogy a külvilágnak bebizonyítsa: ő a legcsodásabb anya. És a külvilág hisz neki és pillanatig sem merül fel senkiben hogy ez csak az anya önvédelmi színjátéka és tulajdonképpen mindegy az anyának hogy a gyerekkel mi van testileg lelkileg.
A volt feleségemnek volt egy korszaka amikor azzal vádolt hogy én "kiveszem a kezéből a gyereket" és "nem engedem hogy anyaságában kiteljesedjen". Csak hát azt a gyereket meg kellett fürdetni hiszti nélkül amire ő képtelen volt és türelmesen és jókedvben meg kellett etetni amire szintén képtelen volt és órákat kellett vele ülni a játszótéren amire szintén képtelen volt stb.

Türelemről annyit, hogy egy volt katonatiszt mondta rólam;
"Hozzád képest a bírka is kapkodó idegbeteg!"

Ezt azóta többen megerősítették!

Kiskocka!

Nálunk is békülni látszott az ex, én pedig, mint a marha tettem a dolgom és segítettem.
Aztán lelépett. Gyönyörű éveink voltak, nem tagadom utólag sem! Csakhogy amit a gyerekekkel művel az kritikátlan. Ott történt a törés nálunk is!

Dönteni nyilván neked kell. De minden eshetőségre készülj fel legyen tehát A, B, C terved azzal kapcsolatban hogy a gyerek mindenképpen nálad maradhasson. Álmomban sem gondoltam volna hogy egy békés megegyezéses válás után cirkuszolni fog a volt nejem és mivel nem bír magára találni és nem tudja mit is akar, a gyereket és engem fog gyötörni.A gyerek nagyon sokat szenvedett a 4 év alatt az anyukája kiszámíthatatlanságától. És eközben ő egy aranyos kedves és jóindulatú, légynek sem ártó nő!!! Utólag könnyű okosnak lenni, most már másképpen csinálnám és olyan helyzetbe biztosan nem kerülnék hogy zsarolható legyek a gyerekkel. Már nem ugranék be lelki problémáknak és érzelmi viharoknak és annak sem,hogy "nem figyelsz rám eléggé". Én ugyanis mást sem csináltam,csak ráfigyeltem, hogy éppen mibaja és közben kerestem lakásra megélhetésre, elláttam a gyereket,sétálgattam vele éjszakákat ha beteg volt vagy éjszaka dolgoztam hogy nappal otthon lehessek és kéznél legyek minden pillanatban.Nagyon szerettem a volt feleségemet még a válás idején is és nagyon rossz megoldásnak tartottam akkor a válást.Az iránta érzett szeretetem akkor szűnt meg, amikor a gyereket elkezdte elzárni tőlem.
A vicc nagyon jó, nem ismertem!

Hát, neked sem lehet konnyu.
Igaz, amit Derill ir, hogy nekem kell dontenem egyedul, de jol esik, hogy valaki valaszai mibdig kozel allnak az en elkepzelesemhez.

Sikerult vele beszelnem egy kicsit a lenyegrol, azt hiszem meg barmi megtortenhet. Egyenlore nem teszek semmit, biztos vagyok benne, hogy O sem keszul semmire.

PS. Volt regebben egy vicc, amit nagyon birtam, de most mar nem igazan tudok rajta nevetni:

• Igaz, hogy valni akar a feleseged? De hát miert?
• Azt mondta, hogy nem figyelek ra elegge, vagy valami ilyesmit.

Kiskocka,a válást akkor mondták ki amikor a fiunk 4 éves volt. Most 8. Anyjánál helyezték el.A fő probléma az utóbbi 4 évben az volt hogy volt feleségem hangulatától - idegállapotától függően hol ragaszkodott a birói határozatban foglalt láthatási idő betartásához,ami igen kevés, hol nem.Ha jól volt, sokat lehettem a gyerekkel,ha nem, akkor még akkor sem amikorra a határozat szólt. Volt feleségem nemrégen beteg lett még sokáig kórházban lesz. A gyerek nálam van és volt feleségem felgyógyulása után is nálam marad úgy,hogy a gyerekkel töltött időt nagyjából felezni fogjuk.
Ha te vagy a világ legtürelmesebb embere akkor én vagyok a második.

Kösz a valaszokat, a helyzet egyenlore valtozatlan, csak en lettem bizonytalanabb. Eloszor mindenkepp beszelni fogok a felesegemmel az o elkepzeleseirol. Ugy latom kezd egy kicsit felengedni. Ma mar beszeltunk semleges dolgokrol, evett a foztombol, meg nekiallt vasalni. Ezek nala a bekules biztos jelei, ezek utan par hettel mar erdemben szoktunk tudni beszelni osszezordulesek eseten. Ezt most megprobalom leroviditeni. Mondtam mar, hogy en vagyok a vilag legturelmesebb embere? Ez is lehetett a gondok egyik forrasa. 12 éve vagyok vele, ezt nem akarom egy-ket nap alatt eldobni.
Egyenlore ennyit, altatas utan majd meg irok, addig is megprobalom Derill valaszat megemeszteni.

Pappa megkerdezhetem, hogy Te milyen oldalrol vagy erintett a kerdesben?

Zoltán György, neked nagyon sok erőt és kitartást kivánok!

Valamennyire kapcsolódik ehhez a témához a saját és a környezetemben is gyakran látott tapasztalatom hogy a nők egy része nehezen viseli a gyerekkel otthon töltött 3évet.Egyedül érzik magukat és unatkoznak és ezt mindenféle lelki és házassági problémává variálják át .A férfi ilyenkor nehéz helyzetben van,mert hazamegy munka után és egy bőgő gyereket és egy kikészült anyát talál. Kiderül hogy egész nap nem bírtak egymással.Anyának egész nap semire sem volt ideje a gyerek "hisztijétől".Anya azt várja apától hogy mindent oldjon meg,az ő lelki zavarát is. Ez nehéz,sőt lehetetlen,bár a férfi a gyerekét is meg a feleségét is sajnálja. Egy önmagában bizonytalan nőt kellene nap mint nap arról meggyőzni, hogy csudajó anya, ezt várja el.Ebben az időszakban szoktak kezdődni a viták és veszekedések és az érzelmi hiány következtében esetleg felbukkan valamelyik életében egy irreális szerelem. És kész,a családnak annyi.

Kiskocka!

Szintén névvel válalom magam, és tapasztalatból is beszélek. Nem a bosszú hajt, főleg olyan nő tekintetében akit nem is ismerek. A megbocsájtásban elfogadom az álláspontod; Mindennek van határa!

Korábban feltétel nélkül, és többször is megbocsájtottam az exemnek, aki mindíg visszaélt vele!
Látom, TE azért higgadtabb, és józanabb vagy nálam.

Sajnos az anyapárti, bíróságok miatt kevés az esélyed. Nem a joggal van a gond, hanem a jogalkalmazókkal!

Sok idő van még nyárig. Húzd, ameddig tudod és június elején, amikor kezdődik a nyár menjetek a gyerekeddel nyaralni egy hónapra.
Feleséged addigra remélhetőleg a gyermeke apjánál lesz:-)))

A bíróság ideiglenes és azonnali intézkedéséig mindenképp maradjon nálad, akkortájt fog szülni az exed, így nem kavar be...

Nehéz lenne Kiskocka helyett dönteni, ezért jobb, ha senki meg sem próbálja, hiszen a következményeit mindenképpen Kiskocka viseli (és persze a gyermeke).

Lehetséges következmények: Te nem veszed magadhoz a gyermekedet, nem iratod át másik óvodába. Azonban lehet, hogy a feleséged megfogja, elköltözik a szüleihez - neki nem biztos, hogy lelki problémát fog okozni az, hogy kiveszi az óviból - és teljesen elzárja Tőled, amig a biróság nem itéli neki. Ennek abból itélve amit leirtál igen jó esélye van. Sajnos bizalmatlan veled szemben. Ha igazán megoldást keresne, illetve veled keresne megoldást, akkor tudnál a nőgyógyászi dolgokról, meg beszélne minderről veled, és főleg a terveiről.

Másik lehetséges következmény: tényleg keresi a megoldást, csak tul büszke ahhoz, hogy a segitségedet kérje.

Sajnos kétlem, hogy ez a kapcsolat megmenthető. Amikor egy nő terhes lesz egy másik férfitól, és kiderül a férje számára is a dolog, igen kicsi a valószinüsége, hogy együtt tudnak maradni. Ha a nő félrelépett, akkor erre komoly oka volt, nyilvánvalóan a férje nem felelt már meg számára valamilyen szempontból. A félrelépés tehát csak a tünet volt, az okok még fennállnak, meg kell őket keresni.

Ha az ok orvosolható, akkor esetleg van esély a kapcsolat helyreállitására. Sokan próbálnak egy kapcsolatot ugy helyrehozni, hogy szülnek még egy gyermeket (vagy csinálnak). Aztán két gyerekkel bomlik fel a kapcsolat.

Szerintem ülj le a feleségeddel, beszélgess vele minél többet. Ha már lesz elég információd arról, hogy neki mik a tervei, mi volt az oka a félrelépésének, mivel volt elégedetlen, ő lát-e esélyt arra, hogy ez változzon, illetve, hogy együtt maradjatok, ráérsz gondolkozni, hogy ezek alapján Te is látsz-e esélyt.

Az semmiképp sem jó megoldás, ha a gyereket kiragadjátok egymás kezeiből, mert a gyerek biztosan megsinyli. De ha egy gyerek az apjához jobban ragaszkodik, mint az anyjához, igen ritka az a nő, aki ebből nem csinál presztizskérdést, és ennek hatására nem akarja a gyereket elzárni az apjától.

Bovary: lehet nem szeretni a félrelépést, de az, akitől félrelépnek, legalább olyan hibás, mint aki félrelép. Mindig mindennek van oka.

Lilly: nem biztos, hogy az abortusz a legjobb megoldás, és szerintem a kapcsolatot nem mentené meg. Ez a magzat a feleségé is, és ha ő akarja, meg fog születni.

Kiskocka, nekem is az a véleményem, hogy próbáld meg megmenteni a házasságodat valahogyan. Persze, ehhez kell a feleséged is, de próbálj beszélni vele. Nekem nem erősségem a magzatgyilkolás, de lehet, hogy ebben az esetben mindannyian jobban jönnétek ki belőle: a feleséged, a szeretője és te is, és persze ne hagyjuk ki a fiadat sem... Minden házasságban vannak nagyon nagy hullámvölgyek, de nem arra esküdtetek, hogy "jóban-rosszban"? Én tudom, milyen egy rossz párkapcsolat, azt is tudom, milyen, amikor a másik abszolúte ellenáll, de azt is tudom, milyen anélkül az ember nélkül létezni, aki életed párja volt... Nagyon-nagyon nehéz megbocsátani, de meg kell próbálni. Dehát ez persze csak az én véleményem...
Amit kérdeztél, a következőt jelenti: egy apasági vélelem, ami megdönthető. Házasságban született gyermek apja MINDIG a férj, ha a fogamzás idején házasok voltak. A fogamzás napja pedig a születéstől visszaszámított 182-300. nap között van, a határokat is beleszámítva. Tehát, ennek a gyereknek a vélelem szerint te vagy az apja, hogy jogilag ne így legyen, ezt a vélelmet meg kell dönteni, ami polgári perrel megy. A jog többek között ezzel a módszerrel kívánja védeni a családokat és a házasságot.

Kbs, a segíteni akarásod kétségtelen. Én szükségesnek tartom, hogy kiskocka sok gyakorlattal rendelkező, tapasztalt jogásztól is tanácsot kapjon.

OFF
„Ebben a fórumban eddig még nem harapózott el a sértő, kioktató hangnem és jó lenne ha ez a továbbiakban is így maradna. Az "Elég legyen emberek!" nem elfogadható stílus.”

Ehhe, hehhe. Hát ez akkor mi a csuda, pappa?!
Egyébként pedig még finom is voltam, amikor azt kellett látnom, hogy itt egyesek mások családi életével játszanak. Mellesleg te voltál a kivétel, de ha mindenáron magadra akarod venni, hát tedd.
On

Kiskockának egyelőre nem jogász segítségére van szüksége, hanem barátéra, családterapeutáéra talán pszichológuséra is.

Hogy megtartja e a babát az csakis a feleséged döntése lehet és ne felejtsük el hogy nem könnyű döntés.

Szerintem ne nézz bele a telefonjába.Eddig se tettél ilyet most se tegyél.Próbáld megóvni a maradék bizalmat.Nagy szükséged lesz rá hogy normális kommunikáció legyen közöttetek.Türelem.

Sajnos pillanatnyilag ezt teljesen elkepzelhetetlennek tartom.
A megmentest csak ugy tudnam elkepzelni, hogyha a baba nem szuletne meg. Csak nem tudom, hogy ez lehetseges-e.
Most beszelt a nogyogyasszal, de ezt nem mondta el nekem sem.
Bun ilyenkor neha belenezni a telefonjaba?

kiskocka részletesebb ismertetőjét olvasva bennem is felmerült, hogy talán még van mit megmenteni....

DE: óriási felelősség arról dönteni, hogy vállalod a feleséged szeretőjének a gyerekét. Mert, ha csak ambivalensen tudsz felé viszonyulni, azt megérzi MINDKÉT gyerek. És, mivel ők nem tudnak róla, hogy mi a háttér - nem is rájuk tartozik - nagyon mély lelki sérülést okozhat MINDKÉT gyerekben az, ha látják, az egyik kedves a szívednek, a másikhoz meg igyekszel jó képet vágni.

Szóval el kell döntened, hogy elég erős vagy-e ahhoz, hogy egy idegen gyereket is szeretni tudj. Ehhez nem elég, ha a feleségedet szereted.

Kbs, Kiskockának sok gyakorlattal rendelkező, tapasztalt jogász tanácsára van szüksége.
Ebben a fórumban eddig még nem harapózott el a sértő, kioktató hangnem és jó lenne ha ez a továbbiakban is így maradna. Az "Elég legyen emberek!" nem elfogadható stílus.

KBS már ne haragudj, de pont olyan férfiak vannak itt, akik éppenhogy egy női bosszúnak estek áldozatul, velem együtt. Eszünkben sincs a bosszú amit mondassz, mi csak szeretnénk a gyakorlatban is olyan jogokat, ami megilleti az apát is nem csak az anyát.
És mivel itt már többen tudják azt, hogy milyen hibás bírói gyakorlatból helyezik sokszor automatikusan a kevésbé alkalmas szülő mellé a gyereket, jó tanácsokkal már csak lehet szolgálni nem? Senki nem bujtogatta kiskockát, csak kiindult abból amit mondott és próbált segítséget nyújtani hogy mire figyeljen. Idézek pl. Pappa írásából: " ...ha tényleg eldöntötted hogy válni akarsz, akkor először próbálj megegyezéses válást ...." Szerinted mi van ebben kivetnivaló?

Elég legyen emberek! Vált itt már egyáltalán valaki a tanácsadók közül? Pláne gyerekkel? Aki meg vált, azt nem érdekli más, csak a bosszú - mégha szimbolikus is? Hogy a fenébe lehet alapból azzal indulni, hogy a segítségkérő hogyan jöhetne ki legjobban a válásból?!

Figyelj kskocka! Azt javaslom, hogy felejtsd el sürgősen az összes "jótanácsot", amit egyrészt válóperes ügyvédektől, másrészt válásukat a te feleségeden megbosszulni kívánó exférjektől alább kaptál. A leírtakból úgy tűnik, van esély, nem is kicsi a házasságotok megmentésére. Erre törekedj, ez mindannyiótoknak az érdeke. Tudom - fájdalmas tapasztalatból tudom - hogy nehéz dolog megcsalatva lenni, de azt is tudom, hogy egy házasság - egy egyébként jól működő házasság - mennyivel többet ér annál, minthogy holmi félrelépések meg szerelmek miatt felborogassák.
Talán hitelesíti a véleményemet, hogy valódi névvel vállalom; és hidd el, tapasztalatból beszélek. De ezt már inkább emilben.