Öröklésröl való lemondatás!

A végrendelet szabályai csak alaki szempontból alkalmazandóak az öröklési szerződésre - egyebekben, így a létrejöttét illetően is a szerződések általános szabályai vonatkoznak rá. Ergo: nem érvényességi feltétel, hogy a felek egy idődben, egy helyen írjanak alá.

(Mellesleg teszem hozzá: szerintem éppenséggel végrendeletként nem állna meg, mivel a végrendeleti örökös közreműködött a létrejöttében. Mi az hogy?! Nagyon is!)

kedves kollégák!
2 kollégám ellentétes álláspontja a következő: öröklési szerződésnél - van 2 tanú is - ugye alakilag a más által írt végrendelet szabályait kell alkalmazni. igen ám, de a két szerződő fél nem volt egyszerre jelen, nem egymás jelenlétében írták alá a szerződést. a 2 tanú mindkét esetben ugyanazon személyek voltak, előttük mindkét fél külön-külön aláírt. a dokumentumban benne van, hogy ez az örökhagyó végakarata-tehát legrosszabb esetben végrendeletként megáll. A kérdés: érvényességi kellék-e a szerződő felek együttes jelenléte öröklési szerződésnél - más szerződés nyugodtan köthető e nélkül, akár postán is, meg elektronikus aláírással, stb... - vagy nem. Hol találok bizonyítékot bármelyikre is, amit látva a kolléga - bármelyik is - elhiszi, hogy álláspontja hibás. Köszi

Meg hogy az itéletekre mennyire befolyással van az elkövetés országa, és a társadalomra való veszélyesség adott megitélése.

Egyes Távol-Keleti országban akár már egy gyufásdobozni kábítószerért halálbüntetés jár, nálunk meg legfeljebb azt nézik: kilóra mennyit próbált áthozott a vámon a pasi...

Tegnap olvastam, hogy Kínában egy muksót halálra itéltek adócsalás stb. elkövetéséért - magyar pénzben egy milliárd forintnyi érték nyomta a vállát -, na most akkor a Kulcsár Attila a maga 23 milliárdjával mit ill. mennyit fog majd kapni?!

Azt meg saját magam hallottam egy bírótól: az egyiknek megitélem a másiknak meg nem...

Igen, ki mit tud elfogadtattatni (= bizonyítani) a bíróságon, vagy kinek van esetlegesen "balfék" ügyvédje...

Vagy éppenséggel egy sztár ügyvéd még a gyilkosból is szolid cserkészgyereket tudhat fabrikálni...

Nem mindig az igazság győzedelmeskedik, na.

Tudjuk.

Köszönöm figyelmedet, türelmedet - tényleg adjuk át a helyet másoknak.

Kicsit kidumálunk a témából, de még nem szóltak ránk:)

Egyet ne felejts el: a polgári perekben főszabályként két ellenérdekelt fél van. Amiből következik, hogy az egyik veszít. Tőle nehezen várható el, hogy ne érezze úgy, hogy a bíróság nem az igazságot állapította meg. Már az is jó, ha legalább azt elfogadja, hogy az ítélet a jognak megfelel.
Ugyanígy a büntetőügyekben. Akit elítélnek, az úgy véli, a bíróság nem az igazsággal törődik. Ha felmentik a vádlottat, akkor meg a sértett fogja hirdetni, hogy nincs igazság.
Mindenkinek egyszerre csak a bölcs rabbi szerint lehet igaza.

Jó, akkor az előző beírásom utolsó mondatát tekintsük ott nem lévőnek...

Amúgy, igaz is, a saját személyes tapasztalatom bírósággal szemben mind ez idáig teljesen pozitív!

Bár mások - és akár itt a fórumon is - éppen az ellenkezőjéről adtak információs tájékoztatást.

Bizonyára ők csak egy elenyésző százalék a nagy egészhez- az úgyszintén elégedettek táborához képest.

A bíróság igazságot szolgáltat, s ebben az eszköze a jog. Az más kérdés, hogy polgári ügyekben a felek feladata, hogy ezt az igazságot a bíró előtt kellően feltárják és bizonyítsák.

(U.i.: nem kell minden rossz, liberálisnak mondott dumát elhinni.)

Hát igen...

Csak hát így meg nem igazságos: az egyik semmit sem tett és mégis visz (...), a másiknak jobb híján marad a külön pereskedés - ha megéri egyáltalán?

Szerencsés esetben a kettőjük közti megegyezés.

A bíróság jogot szolgáltat és nem igazságot...

Nem. Az ápolás vagy a szülők tartása nem befolyásolja a tövényes öröklést. Fel lehet lépni az elmaradt tartás miatti igénnyel, de az független a hagyaték elosztásától.
A megegyezés persze, más.

Na megvan az utolsó félmondatod:

Ha a szülőkkel együtt lakó testvér hosszú ideig ápolta/gondozta/felügyelte az idős- beteg szülőket - és mint ilyen bizonyára csak költött is rájuk -, akkor arányosan nagyobb részre tarthat igényt a másik tesó örökölt tulajdoni hányadból.

A "költött" rájuk fogalmába azt is ide kell érteni, hogy ezen idő alatt akár valahol máshol másodállást, mellékfoglalkozást stb. vállalhatott volna - és ezáltal pénzt keres -, de nem tehette, mert a rászoruló szülőket egymaga volt kénytelen pátyolgatni, segíteni.

Az így elesett többletjövedelem kompenzációja lehet az, hogy a másik testvér örökrészéből MOST kéri megtériteni magának azt ami a munkája ellentételezéséért járhat.

Ma már a házimunka - és ezen belül pl. a betegápolás - teljes joggal el van ismerve mint ráfordítási arányosság.

Ha csak rövid ideig kellett a szülőket fizikálisan stb. felkarolni, akkor a többletjuttatás is kevesebb.

Végrendelet hiányában egyenlően örökölnek, és ez független attól, hogy az egyik helyben lakott a másik esetleg máshol.

Elvileg mindkettőjüknek azonos mértékben kellett volna az idős- beteg szülőket támogatni., pl. az egyik rendszerességgel pénzt küld, a másik ezt a szülőkre fordítja.

Az egyenlő teherviselés elve, legalább is az egyén lehetőségeihez képest.

A hagyatéki eljárás során a jobban segítő bizonyos mértékben igényt terjeszhet elő a hagyaték nagyobb részére, de ehhez bizonyítania kell tudni, hogy mit- mivel- és mióta segítette jobban a szülőket.

Vélem itt a két testvérnek kell/ene/ tudni egymással megegyezni: nekem ennyi jár neked meg csak emennyi.

Volt már arra is példa, hogy a soha semmiben nem segítő gálánsan lemondott az örökségről a szülőkért mindig is sokat tevő testvére javára.

Az utolsó félmondatodat nem tudom értemezni.

Én csak egy laikus hozzászóló vagyok, ObudaFan ha ideér és ráér, egész biztosan konkrétumokkal megválaszol majd.

Tisztelt ObudaFan, nagyon szépen köszönöm korábbi válaszát.
Lenne még egy kérdésem. Hogyan itéli meg a jog öröklés szempontjából az olyan esetet ha az egyik gyerek a szülök házában marad s ott él a szülök haláláig a másik pedig távol a szölöktöl?
Milyen arányban oszlik fel az örökség (például a szülöi ház) végrendelet hiányában a két testvér között?
Minden eset egyedileg lesz-e elbirálva vagy vannak általános szabályok?
Milyen a felosztási arány ha például a szölök hosszantartó apolásra szorulnak, illetve ha aránylag korán elhunynak?

Rendelkezni a várt örökségről csak leszármazók rendelkezhetnek érvényesen. Ugyanakkor ő és az édesanyja írhatnak szerződést a lemondásról.

Köszönöm szépen a kimerítő válaszát. Viszont felmerült ennek kapcsán még egy-két kérdésem: Mivel bizonyítható ha megszerzett ingatlan 50-50%-os tulajdoni hányaddá válik?
Mivel párom tulajdonában van egy másik lakás ahol a fia jelenleg is él, lehet-e egy olyan lemondó nyilatkozatot írni, melyben ő lemond a közös lakásunk köteles és öröklés során megszerezhető részéről annak fejében, hogy én nem kívánom özvegyi ( feltételezzük, hogy összeházasodtunk ) haszonélvezeti jogomat érvényesíteni arra a másik lakásra?
Szives válaszát újfent előre is köszönöm.

Az élettárs özvegyi jogon haszonélvezetet nem örököl, de a végrendeletben haszonélvezet biztosítható a számára. Végrendelettel bárkire rá lehet hagyni az ingatlant, de a leszármazónak kötelesrész iránti igénye lesz. Tartási szerződés esetén nem lesz kötelesrész iránti igény sem, viszont csak akkor nem, ha tényleg tartásról van szó, és nem csak egy színlelt ajándékozásról.
Ha az élettársi együttélés során vették az ingatlant, és a folyamatos együttélés során összeházasodnak, az ingatlan a házastársi közös vagyon részévé válhat, így 50-50% tulajdoni hányad alakulhat ki. Házasságkötés esetén egyébként végrendelet nélkül is jár az özvegyi jog.

Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerzôdésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésrôl.
A lemondást a szerzôdési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet.

A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérô kielégítés fejében történt.
A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál.

Az öröklésrôl való lemondás - ellenkezô megállapodás hiányában - a kötelesrészrôl való lemondást is jelenti. A kötelesrészrôl való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
A lemondás ellenkezô megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elô, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.

Bocsánat, a lent felsoroltakból kifelejtettem: Az élettárs is ugyanolyan ( özvegyi ) jogon örököl haszonélvezetet az elhunyt fél ingatlanrészére mint mondjuk házastársak esetén?
Köszönettel.

A párom és én vásárolunk közösen egy lakást melyben ő 3/4 én pedig 1/4 részben leszünk tulajdonosok.
Neki van egy fia. Jelenleg mint élettársak élünk együtt. A kérdésem a következő: a párom halála esetén az ő teljes részét a fia örökli-e? Ha a lakásvásárlás után vesz feleségül akkor én öröklöm-e az ő részének a felét? Esetleg lesz-e haszonélvezeti jogom? Ha lemond a fia a 3/4 részről akkor azt utólag megtámadhatja-e? Hogyan lehetne kiküszöbölni a megtámadást? Egy végrendelet erősebb-e egy lemondó nyilatkozatnál? Mivel a lakásra banki hitel is fel lesz véve a hitelfelvevő halála esetén mi történik a hitel törlesztéssel? Gondolom az nem öröklődik.
Esetleg egy Tartási szerződés is megoldás lehetne? Hogyan lehetne a legbiztosabban megoldani, hogy a közösen megszerzendő lakásra később a törvényes örökös ne tartson igényt? Szives válaszát előre is köszönöm.

Ha nem lenne a lemondás, akkor a hagyaték fele-fele, de a tartásra, gondozásra tekintettel a felek akár saját maguk között is egy tartási szerződéssel lerendezhették volna a dolgot, így a hagyaték kiürült volna. A tanúk együttes jelenléte önmagában nem probléma, de ha a tanúk előtt a szerződés összes aláírója ez után sem közli, hogy az az ő aláírása, akkor nem lesz teljes bizonyító erejű a magánokirat. A lemondó szerződés viszont teljes bizonyító erő nélkül is érvényes.

Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerzôdésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésrôl.
A lemondást a szerzôdési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet.

A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérô kielégítés fejében történt.
A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál.

Az öröklésrôl való lemondás - ellenkezô megállapodás hiányában - a kötelesrészrôl való lemondást is jelenti. A kötelesrészrôl való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
A lemondás ellenkezô megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elô, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.

20 éve szüleim segitségével épitettem fel családi házunkat, a ház 16Mios értékéböl kb. 4Mio az ö segitségük értéke.
Szüleim 30 éve épitették saját házukat (részben nagyszüleim eladott házaból) az ö házuk kb. 20Miot ér.
Hugom, férje + két gyerekük 15 éve laknak szüleim kétszintes házában. Èn régota külföldön dolgozom, s legutobbi hazalátogatásomkor a visszautazás elött fél órával apám arra kért, hogy irjak alá egy elökészitett szerzödést, melyben lemondok szüleim házának rám esö részéröl.
Az indok az volt, hogy egyrészt ök segitettek az én házam felépitésében, másrészt hugom öket fogja majd ápolni öregségükre.
A szerzödést apám, anyám az ügyvéd és annak titkárnöje már korábban aláirta csak az én aláirásom hiányzott. Èn felindult állapotban sajnos aláirtam a szerzödést, de azóta megbántam az ügyet. A szerzödés utolsó mondata a következöképpen szól: „Szerzödö felek jelen szerzödést elolvasás és megértelmezés után, mint akaratukkal mindenben megegyezöt, az együttesen jelenlévö két tanú elött, saját kezüleg irják alá“. Ez a pont nem felelt meg a valóságnak mivel az én aláirásomkor sem az ügyvéd sem a titkárnö sem volt jelen. Apámmal azóta közöltem, hogy nem tartom korrektnek, hogy semmi gondolkozási idöt nem hagyott az aláirásra, s igazságosnak sem tartom a döntésüket. Nemcsak engem segitettek a házépitésben, hugom 15 éve az ö házukban lakik családjával igy öket legalább annyira segitették eddig mint minket.
Szeretném a szerzödést érvényteleniteni, és a problémát az érvényes jogi szabályoknak megfelelöen igazságosan és emberileg korrekten megoldani.
Mennyi örökség járna a jelenleg érvényes jogszabályok szerint hugomnak s nekem?
Válaszokat, tanácsokat elöre is köszönöm.