Hanyag nem körültekintő birósági döntések!

Nem hiszem egyébként, hogy túl sok összefüggés lenne az ex foglalkozása és személyisége között. Vannak normális katonák is, akik a családjukat nem nézik seregnek.
Iszonyú nehéz helyzet, ha a másik szülő terrorizálja vagy terrorizálni próbálja az ember gyerekét. Nem tudod elmagyarázni a gyerekednek, hogy ez egyfajta betegség, zavar, és ő, a gyerek csak eszköz. Nem tudsz sehogysem segiteni a gyerekednek, csak azzal, hogy igyekszel normális maradni és nem beleesni abba a hibába, hogy bármi rosszat is mondj a másikra. Ennyit tud az ember könnyíteni a gyerek helyzetén.

Persze, a közlegények tartanak a feljebbvalójuktól. Parancsba kapták, hogy az édesanyjuk rossz, teljesítik a parancsot - amig muszáj. De nem lesz mindig muszáj. Van azokban a nagyfiúkban nyilván belőled is nagyon sok, nem az apjuk kópiái, és te ha hosszú idő után is, de ki merted mondani, most már köszönöm, elég, járom inkább a magam útját akkor is, ha az ex-feljebbvaló ezért a számára megemészthetetlen lépésért örökké büntetni próbál. (Milyen érdekes, épp egy katona nem tud vesziteni? :)
Szerintem a nagyfiaid - próbálom beleképzelni magam kamaszként a helyzetükbe - igazából nem sokat törődhetnek az apjuk szövegeivel. Érzelmileg próbálnak függetlenek maradni, nem szenvedni attól, hogy az anyjuk ellen fordultak. Elfoglalják magukat mással, a tanulmányaikkal. Ugye nem katonának készülnek?Nagyon jól csinálod, hogy nem terheled őket a bánatoddal és nem szembesited őket azokkal a dolgokkal, amiket az apjuk parancsára tettek.
Köszönöm, a fiam tényleg remek gyerek, nyílt és jószivű, ha tehetné, átölelné az egész világot. Szeptemberre várjuk az újabb fiút!

Atyavilág! Te ismered az exemet!:))
Igen, ő hívatásos katona 24 éve. Valahol megértem, mert az egy ilyen rendszer.
Azt is tudom, hogy a srácaim tartanak tőle. A lényeg, hogy én mindig tiszta szívvel és lelkiismerettel nézhetek a szemükbe! Az meg, hogy ki mit gondol, már régen nem érdekel!
Tényleg gratulálok a kisfiadhoz% Remek kis srác! Legyen benne továbbra is nagyon-nagyon sok örömötök!!
És persze a leendőben is! Tudjátok már a nemét?

Balázs, szerintem az egészségesen nevelt gyermek semmilyen korban nem beugratható.
A ti házasságotok lehetett kivülről gyönyörű, a fiaitok gyerekkora is lehetett kivülről nagyon szép. De nálatok óriási feszültségek lehettek, ami csak 18 év után robbant. Az apa uralkodott az egész családon,terrorban éltetek még akkor is, ha hangos szó sosem esett. Nem volt nyíltság nálatok, ennek a következménye, hogy a nagy fiaid "elhiszik", amit az apjuk mond.
Az én kisfiam az ilyesfajta etetésre már most körülbelül igy reagálna: "ugyan, hagyj engem a baromságaiddal, mi közöm ahhoz, ami akkor volt, amikor még meg sem születtem. Ha anya megcsalt, akkor meg minek vetted el."
A gyerekeidet agyonterheli az apjuk a saját zavaros lelki problémáival, terrorizálja őket. Nincsenek szegények abban a helyzetben,hogy kimondhassák: az apjuk dolgaihoz nincs közük. Az apjuk fogvatartja őket. Kifelé a "könnyebbik" utat választják, elitélnek téged olyasmiért, ami meg sem történt, de még ha megtörtént volna, akkor sem érintené őket. Úgy nevelődtek, hogy nem lehet saját véleményük, apa szava szent és megkérdőjelezhetetlen, vitának helye nincs.

Nem értek egyet abban, hogy egy kamasz korú gyerek nem "beugratható". Nagyon is az. Sőt! Abban a korban a leginkább! Ezt saját bőrömön tapasztalom! Amíg a 8 éves kisfiam hiába hallja az apjától a mai napig, hogy anya ilyen-olyan rossz, de ő nem ezt tapasztalja, addig hiába mondja! Viszont a 19 és 15 éves fiaim tökéletesen beugrottak annak, amiket apa mondott! Ilyt pl: én már akkor megcsaltam az apjukat, mikor még meg sem születtek!! Ez úgy baromság ahogy van, sőt az is, hogy megcsaltam, de ez más kérdés! A mai napig nem tudom miért, de elhitték neki! Pedig soha ilyet nem tapasztalhattak nálam! Valahol belül nyilván tudják mi az igazság, ennek köszönhetem, hogy lassan - de biztosan - "visszaszerzem" őket.

Balázs, egyébként téged ismeretlen ismerősként csodállak, milyen nyugalommal viseled azt, hogy az apa manipulálja a gyerekeket és újra meg újra azzal próbálkozik, hogy téged lehetetlenné tegyen. Te az a ritka madár vagy a nők között, akik az apaválasztás döntését komolyan gondolták annak minden következményével. Biztos vagyok benne, hogy a fiaid nagyon szeretnek és becsülnek és remélhetőleg valahonnan majd azt is meg fogják tudni tanulni, hogy az érzéseiket ki is mutassák.

Balázs, igen, igazad van, a kamaszkorban erősödik fel a sok külső hatás, a gyerek mindent kipróbál, keresi a saját helyét a világban, azt, hogy majd felnőttként hova tartozzon stb. Ez a világ legtermészetesebb dolga.
Az viszont nem természetes, ha az elvált szülők gyereke kamaszkorban kezd érdeklődni a különélő szülő iránt. Ott valami baj van, ott valamelyik, vagy mindkét szülő óriási hibát követett el. Ha valamelyik szülő megpróbálja a gyereket a másik ellen hangolni, annak éppen egy kamasz nem fog beugrani. Ha mégis, hát csak időlegesen. Egy egészségesen nevelt gyereket szerintem képtelenség becsapni. Tehát én ezen sem aggódom, mert a kisfiammal születése óta nagyon jóban vagyunk és érzem, hogy ezen soha semmi nem fog változtatni. Édesapámmal is mindig nagyon jó kapcsolatban voltam, drága öregem keményen állta a kamaszkritikát is! :) Miért lenne ez másképp a fiam és köztem?

Pappa!
Igazad van, rosszul fejeztem ki magam!
Persze, hogy van önálló véleménye egy 9 éves gyereknek! Már egészen kis kortól van véleményük sokmindenről! Én arra gondoltam, amikor kamaszkorban alkotnak véleményt és azt milyen benyomásra teszik.
Abban a korban sokszor a barát és a barátnő véleményét tekintik magukénak és az alapján nyilvánulnak meg. Meg persze a külön élő szülő véleménye is valahogy elfogadottabb lesz a számukra. Ezzel sincs semmi baj, ha az nem a másik szülő ellen szól, ami - lássuk be - azért elég gyakori eset. Nem véletlen, hogy az elvált szülők gyereke kamaszkorban kezd érdeklődni az őt nem nevelő szülő iránt.
A gyerekek véleményét ki is kell kérni szerintem sokmindenben, de alakítani is kell.
Az nagyon jó, ha sokat beszélgetünk velük. Erre egy megfelelően nevelt gyereknek igénye is van.
A veszekedés pedig nem divat, hanem intelligencia kérdése.
A kamaszodó fiadnak pedig más meglepetése is lesz majd, nemcsak az új véleménynyilvánítás.

Balázs, én biztos vagyok benne, hogy a fiammal évek múlva is ugyanolyan jó kapcsolatunk lesz, mint most és mivel soha nem volt szokásunk a veszekedés, nálunk évek múlva sem fog divatba jönni.
Sokat tudok a kamaszkorról, hiszen magam is voltam kamasz, a testvéreim is és a szüleim nagyon jól kezelték azokat az időket. Apánk volt a legjobb vitapartnerünk, nagy beszélgetésekre mindig volt ideje.
Az én fiamnak mindig is volt önálló véleménye, amit mindig meghallgatunk és figyelembe veszünk. Nem a kamaszkor meglepetése lesz,hogy a gyereknek más a véleménye valamiről, mint nekem.

Pappa!
Én nagyon dicséretesnek tartom amit a gyereknevelésről vallasz és teszel is. Az ég világon semmi baj nincs vele!
Csak azt kérem Tőled ne állíts olyan dolgokat amik még évek múlva fognak bekövetkezni és még csak sejtésed sem lehet róla, milyen is lesz!
Nagyon-nagyon fontos a családi háttér, de hát Te meg a kisfiad anyukája sem éltek együtt. Egy 9 éves gyerek tökéletesen tud még alkalmazkodni a környezetéhez, de ez nagyon nem mondható el egy kamaszodó gyerekről! Õ keresi önmagát, az "élete értelmét" és hihetetlenül érzékeny és sérülékeny! Második fiú gyermekemnél tapasztalom már a kamaszkor nehéz éveit. pedig hidd el, gyönyörű gyerekkoruk volt, hiszen az apjukkal 18 évig házasok voltunk és csak az utolsó 2 éve volt rossz. És abból a gyerekek vajmi keveset érzékeltek, hidd el!
Persze, ha a szülők feszültek, akkor érzékeli a gyerek is, de nem volt előttük veszekedés, még vita sem nagyon.

Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy akármilyen nyugodt, kiegyensúlyozott is most a kisfiad, azért a kamaszkort észre fogod venni nála. Nem a kiskamaszkorra gondolok, hanem a 13-14 éves korától kezdődő időszakra. Az én fiaimmal sincs alapjában semmi gond! Nem csavarognak, rendes barátaik vannak, de már van önnáló véleményük, ami nehezen befolyásolható, mégha Te majd tudod is, hogy nem egészen helyes.
Én őszintén kívánom, hogy gond nélkül élje meg gyermeked a kistestvér érkezését ! A kamaszkorához meg Neked kívánok sok sikert!

Nem, apuka nem állit itt semmit. Te magad irsz.

És persze azért mert apuka ezt állitja ez már igy is van!?

Az igényes nevelésbe kétségtelenül beletartoznak az anyagiak is, például egy szépen berendezett szoba. Ám az ilyesmi csak másodlagos, a gyerek számára elhanyagolható jelentősége van.
A gyerek számára mindig az az első, hogy szeretettel törődjenek vele nap mint nap, gyakran megdicsérjék, foglalkozzanak vele, otthon ne legyen veszekedés, kiabálás.

NEM TUDHATOD ja és az igényes nevelésbe beletartozik a szépen berendezett szoba!
"bocsi"

„Majd kiváncsi lennék, hogy majd a te akkor majd 13-éves gyereked fogja e engedni , hogy kotorássz a táskájában még az Õ jelenlétében is!” - irtad.
Ilyesmi biztosan nem fog előfordulni nálunk 4 év múlva, de semmikor sem. Nem ilyen viszonyban vagyunk a gyerekkel, nem szoktunk veszekedni és bizalommal vagyunk egymás iránt.
Ha mégis előállna hasonló helyzet, akkor bizony erősen elgondolkodnék rajta, hogy vajon jól, igényesen neveltem-e a gyerekemet, hol hibáztam és a hibámat hogyan javítsam ki.

Papa!

Persze ezt te mind megállapitottad!

Majd kiváncsi lennék, hogy majd a te akkor majd 13-éves gyereked fogja e engedni , hogy kotorássz a táskájában még az Õ jelenlétében is! Nem hiszem!

De nyugodtan degraráj le lehet.

Mit tudsz te rólunk!

Az apát istenited,méghogy én vagyok a hibás, hogy nem teremtettem meg a kapcsolattartást!?
Nem lehet egy olyan apával megteremteni semmit aki évekig rá sem nézet a lányára!

Na de ez szót sem érdemel!

Vitázz,de nélkülem!

Sajnálatos a hozzálásod!

Balázs, hozzáteszem még, hogy én nagyon rossznak tartom azt a szokást, hogy a nagyobb gyereknek a kicsivel kapcsolatban bármilyen feladatot adjon a szülő. Nevelni és a gyerekre vigyázni, őt gondozni mindig a felnőttek dolga, nem pedig a másik kiskorúé. Ez felelősségi kérdés is, ami nem háritható át gyerekre még rövid időre sem.

„A nagy ezt rendszerint zokon is veszi - saját tapasztalat -, mivel éppen akkor lenne "fontos" dolga.” - irod.
Miért ne lehetne egy gyereknek fontos dolga? Neki más a fontos, mint neked. És nyilvánvaló,hogy utálja a feladatot, amire kéred, azért mondja, hogy más, fontos dolga van. Az egészen biztos, hogy mi soha nem fogjuk a nagyot megkérni semmire a kicsi körül, vigyázni sem fog rá, amig boltba szaladunk. Majd ők ketten eldöntik, hogy mikor akarnak együtt lenni és mit akarnak együtt csinálni.

Balázs, valóban nem akarok rosszat. Nem osztom azt a véleményedet, hogy Tutyi semmit sem csinált rosszul. Szerintem senkinek nem segitünk azzal, hogy biztatgatjuk, ó,te mindent jól csináltál.Egyébként is manapság nagy divat azt mondani,hogy az anyák automatikusan mindent jól csinálnak, csak azért mert anyák, és vezeti őket az anyai ösztön. Ez nem igy van, nagyon sok dolgot rosszul csinálnak,éppen a saját gyerekeik kárára. /Apákról most ne beszéljünk, mert azt viszont nem divat hangoztatni,hogy egy apa automatikusan mindent jól csinál./
Szerintem "követelni" sem kell egy gyerektől, hanem jó példával kell elöljárni, tiszteletben kell tartani az érzéseit, az ő saját különbejáratú kapcsolatait, a barátságait, kielégiteni az igényeit úgy, hogy közben tanulja figyelembe venni mások érdekeit is és nagyon sokat kell vele beszélgetni.
Néhány év múlva felnő az a kislány, az egész harc tárgyát veszti, nem lesz jelentősége, hogy most hol lakik éppen, kinek a kakaóját issza reggelente. Amelyik szülőjével bizalmas kapcsolata van, ahhoz fog visszajárni felnőttként. Remélem,hogy Tutyiéknál legalább az egyik szülővel bizalmas kapcsolata alakul ki a gyereknek, de az lenne a legjobb,ha mindkettővel. Ez csak a szülőkön múlik, nem a gyereken.

Tutyi, sajnálom, de minden sorodból süt a gyűlölet az apa iránt. Te nagyon régen elváltál már attól az embertől, de a gyülöleted még mindig hozzáköt. És ezzel ártottál és ártasz a saját gyerekednek. Arra az emberre jót nem mondtál, azt is bizonygatni igyekszel, hogy nem szereti a gyerekét. Abban is téged látlak hibásnak, hogy a kapcsolattartás éveken át nem jól működött. Egy ilyen stilusu volt feleséggel,mint te, nagyon nehéz dolga volt és van az apának.
A gyereked a te gyűlölködésedtől menekül. Nem érted meg, hogy bármi rosszat mondasz az apára, azzal a saját gyereked érzelmeit sérted meg.

„Azt hiszem ennyit már csak kérhetek! Ugyan is azért szerintem lány létére legyen annyi igénye hogy ha még kupi is van de nem az egy hónappal ezelötti kaja mászik ki a táskából.”

Ha egy gyerek normálisan van nevelve, akkor a táskájában nincsenek romlott ennivalók. Normálisan úgy megy, hogy a gyerek hozza a táskáját, mert együtt nézik a leckéjét, kipakol-bepakol és a szülő naponta látja, mit cipel magával.

balazs01

Köszönöm a biztatást!
Abszolut osztom a véleményedet!

Kiváncsi lennék papánál mikor kamaszodik a gyereke ő hogyan oddaná meg a problémákat! Mert hogy lesznek az is biztos de lehet nem ezt elöre kiszámitani nem lehet!

Abszolut igaz a mit leirtál!
És aki mást mondd az hazudik!

De úgy veszem észre itt mindenki minta család!!

Tutyi!

Nem csináltál Te semmit rosszul, hidd el!
Papa másként látja, mivel jelenleg egy 9 éves gyermeket nevel. Ha megszületik a kicsi is náluk, akkor picit változik majd a véleménye. Nem akar ő rosszat Neked, de mondjuk az vesse rá az első követ egy szülőre, aki még nem kérte meg a nagyobbik gyerekét, hogy pár percre segítsen be a kicsinél!!!!
A nagy ezt rendszerint zokon is veszi - saját tapasztalat -, mivel éppen akkor lenne "fontos" dolga.
Mivel felnőtt korunkban sem azt csinálunk sokszor amit éppen szeretnénk, hát nem baj, ha néha gyakorolja. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb neveli a kisebbet!!
A gyerektől való követelésről is megoszlanak a vélemények, hát még a büntetésről. Meghogy egyáltalán kell-e.
Most annyit tehetsz - szerintem - amit az előzőekben megírtam Neked. Kivársz és ott vagy mindig a háttérben. Hidd el, megéri!!!!

Papa:

Csak annyit szólnék hozzá a te álltalad leirtakhoz,hogy elég nehéz lett volna ugy a lányomnak nevelnie a kicsit,hogy reggel elment itthonról fél 7-kor és délután fél 5 fele jött haza mert addig volt suliban,és mire haza jött mi mindennap a kicsivel a téren voltunk!
De erröl nem nyitok vitát,mert te ezt igy elkönyveleted és kész!
És még csak annyit, hogy nem hiszem , hogy a szeretett nélkül lehet 13-évig nevelni egy gyereket!
Az hogy megkapot mindent és volt berendezett szóba az nem azt jelenti hogy nincs szeretett,az egy fajta igény-szerintem,és ha megtehettem akkor miért ne, hiszen szerettem volna én is gyerekkoromban sok mindent kapni de nem kaptam ,mert nem volt rá lehetőség! És a dolgokat többnyire a gyerek szerette volna.

De persze apuka aki húsvétkor nem nem jött el meglocsolni a lányát az biztos szerette és szereti!

Számomra nem elfogadható föleg ebben a kórban a szexuális érdeklödés egyre erősebb kórában, hogy egy nála egy évvel idősebb külőn nemű gyerekkel alszik egy ágyban!
De hát emberek vagyunk és ezen lévén mindenki más mindenkinek mások az igényei!

És hogy apuka beadta az ajándékot!? Nem a szomszédba adta be hanem hozzánk!
Invitálásra nem jött be akkor mit tegyen az ember!?

Mondjuk azért , kértem hogy csináljon rendet mert már a táskájában is szó szerint mászott az úzsonna!
Azt hiszem ennyit már csak kérhetek! Ugyan is azért szerintem lány létére legyen annyi igénye hogy ha még kupi is van de nem az egy hónappal ezelötti kaja mászik ki a táskából.

Igen elengedtem és el is engedném mindenhova, ha tudom mikor hova és kivel megy! Nekem nem adatott meg egy nagyon beteg édesanya mellett és mivel én is beteg vagyok nem akartam soha , hogy ez miatt a gyerekemnek esetleg hátránya legyen!
Talán csak ezért! Vagy talán csak azért hogy jól érezze magát és mert szeretett volna menni!

És még valami!
Nem cserébe kapta at árgyakat mert szeretjük!

Azért hozzá kell tennem hogy én ettöl a fórumtól nem kritikát és nem vádaskodásokat szerettem volna kapni,pedig azokat is elég jól türöm, hanem jógi tanácsot !Biráskodni kivülálóként én is tudok és én is tudok mindenki felett pálcát törni néhány száraz levélből!

De köszönöm jogi segitséget kaptam mástól!

Nevelni csakis szeretettel és dicsérettel lehet, minden más csak idomítás.
Tutyi most találtam rá ezekre a soraidra:

„Hát tulajdonképpen nem is tudom miért nem érezte jól magát az én családomban ,ha azért mert én alapjáraton két dolgot kértem tölle!
Tanuljon és csináljon rendet a szobájában!
Egyébként mindig és mindenhova el volt engedve!És mindent megkapott!
Gyönyörű berendezett szóba,mindenféle müszaki cikk,szép ruhák, nyaranta 2-3-om táborba való befizetés, STB..........”

Látod, nem érted, mi a baja a gyerekednek. Nem valami szeretetteli dolog egy gyerektől két dolgot kérni és ha azt teljesíti, semmi probléma, cserébe megkapja a tárgyakat és mindenhova el van engedve. Hideg dolog ez. A nevelés ennél sokkal bonyolultabb, sokkal több melegséget és odafigyelést igényel. Tanuljon - na ez sem megy parancsra, ha gond van a tanulással, segiteni kell a gyereket. Csináljon rendet a szobájában - ami az ő szobája, szerencsére olyan körülményeitek vannak, hogy lehet külön szobája a gyereknek, hát akkor miért nem hagytad, hogy ne csináljon rendet benne? És miért engedted el mindig mindenhova? Miért nem csak akkor és oda, amit jónak tartottál számára?
Most együtt lehet egy hasonló korú gyerekkel, alhatnak egy szobában, egy ágyban, vidámak. Lehet, hogy nincs az a szoba gyönyörűen berendezve, nincs benne mindenféle műszaki cikk, nincs talán rend se. De jókedv van, amitől bizony a gyerekek nagyon jól szokták érezni magukat.

tutyi: abból az anyagból amit küldtél, ez derült ki.

„pár honap mulva sirva jött haza hogy intézzem el neki hogy vissza mehessen a régi iskolába mert nem birja tovább!
Nem tudott beilleszkedni egy már meglevő közösségbe és persze azért ehez az is hozzá járult, hogy a tanárok sem segitették.”- hát ez volt a legrosszabb, amit tehettél, hogy visszavitted. A gyerekek még könnyen illeszkednek be, de mindenképpen könnyebben, mint felnőtt korban. Ha a konfliktusokat mindig azzal oldod meg, hogy kizárod, a gyerek nem fogja megtanulni soha, hogy ő hogyan oldja meg őket. Inkább beszélni kellett volna vele minderről, megtudni, hogy pontosan mi a problémája, iránymutatást adni, hogyan tovább.

Meglátod, a mostani váltással nem lesz problémája, mert az apja másképp oldja meg ezeket - a pasik sok mindent másképp csinálnak mint a nők.

„Számomra nem meglepő hogy egy gyerek 13-évesen szeret császkálni.És nem lehet összehasonlitani két gyereket,mint ahogy két felnötett sem és mint ahogy két ügyiratot sem!-szerintem!
és szerintem az is tény hogy manapság már mások a mai fiatalok mint régebben !Sokkal érettebbek sokszor a koruktól eltekintve,de szerintem ezt az élet is hozza magával!” - nem azt irtam, hogy meglepő. Tudom, hogy igen sokan csavarognak naphosszat a plázákban értelmetlenül, céltalanul. Ez kizárólag nevelés kérdése. Ha nem tudsz a gyerekednek elfogadható programot csinálni, akkor csavarogni fog. tényleg nem lehet két gyereket összehasonlitani, azonban amit én ma a gyerekek közt látok, az néha megrémit, és boldog vagyok, hogy a fiamra odafigyeltem. Igaz, akkor nehéz volt (10 éves koráig kell nagyon odafigyelni, és nagyon következetesnek lenni), de azóta semmi gondom vele.

„Mignem teltek a napok és a gyerek azzal jött haza, hogy apuka az igérte neki hogy ha odaköltözik akkor a bevételt neki adja zsebpénz gyanánt! (családi potlék,tartásdij, segélyek) Hát mi ez ha nem felelötlen oltogatás?
Miután teltek a napok akkor felhiovott apuka és közölte velem, hogy mégis csak jöhet a gyerek,de listát irt mit vigyen. Na ez volt az a pont mikor azt mondtam,bemegyek a gyámügyre. Hiszen érdekből és mindenféle fondorlattal ne vigye a gyereket.” - itt kellett volna azt mondanod, hogy jó, próbáljuk ki, vigye amit akar - hiszen gondolom nem a konyhabutort kérte, hanem a gyerek cuccait. Ez nem érdek, hanem a gyerek nyilván ragaszkodik a dolgaihoz.

„Állitolag a kislány azt mondja hogy a mostoha mamával és a kistestvérével alszik egy amerikai konyhás (egylégterű) szobában egy ágyban!
Szerinted ez egészséges?” - nem értem hogy ezzel mi a bajod. Sokan alszanak másokkal együtt, ha tiszta körülmények között vannak, ebből semmi probléma nem származik. Nem a kutyával alszik a gyerek (bár sok családban kutyával macskával is összefektetik, vagy legalább is lakik a lakásban kutya-macska, egyéb állat is, amivel mélységesen nem értek egyet). Ez a kifogásod is tipikus féltékenység. Miért ne aludhatna a gyereked egy másik gyerekkel és annak az anyjával egy ágyban? Nem szeretkeznek, hanem alszanak.

„És hidd el a lányom ha magától is szeretett volna menni tudom egyszer megfoga bánni” - ne aggódj, akkor majd visszamegy. De visszakényszeriteni nem lehet. Magának kell rájönnie, hogy ez nem jó megoldás, ha tényleg nem jó megoldás.

A fiam kicsi volt, és mindenáron kék szinü fagyit akart. Mondtam neki, hogy rossz izü. Nem hitte el. Vettem neki. Eldobta, mert rossz izü volt. Ilyen kicsi korban is meg kell tapasztalnia, hogy elfogadjon bizonyos dolgokat. Ez pedig már nem fagyi, de sajnos olyan dolog, amiről lebeszélni nem lehet, mert nem láthatóak a veszélyei. El tudod magyarázni neki, hogy a kábitószer nagyon kellemes, de hihetetlenül veszélyes, és akkor azt nem fogja kipróbálni. Azonban ez nem ilyen. El tudod neki magyarázni, hogy a cigaretta büdös, drága, egészségtelen, de sokan szeretnek dohányozni mert azt hiszik ettől látszanak majd felnőttnek, aztán nem tudják hogy szokjanak le róla. Ez esetben valószinüleg sosem fog rászokni. Azonban ez nem olyan. Itt az apjáról van szó, aki nyilván szereti, nyilván jól bánik vele, csak másképp mint TE.

balázs01: köszönöm az aggódásodat. Jól vagyok, csak sok volt a munkám. Tutyi papirjaiból egy kivülálló számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez lenne a helyzet. Ezért is döntött igy a biróság, mert egyébként nem szokott ilyen döntést hozni, ha azt gyanitja, hogy csak ezért akar a gyerek menni. Itt a biróság egyértelmüen ki akarja próbálni, hogy azok a dolgok, amiket a felek felhoztak, mennyiben valóságosak. Erre pedig az ideiglenes elhelyezés tartama tökéletesen megfelel. Ezen időtartam alatt, amennyiben tutyinak van igaza, kiderülnek majd a problémák, és már tud rájuk hivatkozni, ráadásul nem mint elméleti kérdésre, hogy mi lenne ha, hanem bizonyitható módon. Amennyiben nincs igaza, akkor nyilván problémamentes volt a dolog, és marad a gyerek az apánál.

„Az idő, már sokmindenben most engem igazol.
A középső gyerekemmel ugyanolyan jó lett a kapcsolatom, mióta kikerült az apai befolyás alól, hiszen nagyon messzire tanul. Most ott tartunk, hogy már segítséget is tőlem kér és gyakrabban találkozom vele, mint az apja. Pedig az ő szüleinél lakik.” -erről beszéltem, amikor azt irtam, hogy minél jobban nyomod a falat, annál erősebben nyom vissza. Ha hagyod, hogy átgondolja, hogy megtapasztalja, ő magától fog helyes döntést hozni.

„Mindenesetre ezzel sem szembesítettem, egyszerűen töltöttem a telefonjára pénzt.
Hátha..” látod? ezek azok az apró dolgok, amiért vissza fog hozzád menni. Nem bántod. Szereted, akármilyen is. Tudni fogja, csak idő kell neki.

Ne aggódj tutyi, nem bántottál meg, mint ahogy én sem akarok soha senkit sem bántani. Tudom, hogy amiket irtok, az sokszor hirtelen reakció valamire, amit nem igy vártatok. De ha végiggondolod amiket irok, nem véletlenül irom őket. Van, hogy tévedek, de ez is arra jó, hogy a másik fél átgondolja, biztos, hogy igy a jó? Lehet, hogy igazad van abban, hogy a biró elfogult, hogy nem ugy járt el, a hogy elvártad, azonban a Te ügyedben én mindenképpen azt mondom, hogy ez volt a leghelyesebb döntés, amit a biró hozhatott, mert igy nem teszi ki fél év mulva egy döntésnek ugy a gyereket, hogy ki sem próbálta, müködik-e egyáltalán. Minden elismerésem a biróé, ő ugyanis tényleg a gyereket nézi. Ha pedig kiderül számára, hogy nem ez volt a jó megoldás, fél év mulva nem fogja a gyerek elhelyezését megváltoztatni, és a gyerek is belátja, hogy nem jó döntés volt. Igy nem cseszett el a biró semmit és főleg nem cseszte el végérvényesen a gyerek életét.

Megértem, hogy a tárgyalás nem tetszett. Én is voltam már olyan tárgyaláson, ahol nem tetszett a biró stilusa, azonban akkor ott a birónak igaza volt. Voltam olyan tárgyaláson is, ahol hallgatóság voltam ugyanennél a birónál, és hallgatóságként egész másképp láttam a birót, mint fél képviselőjeként. Hidd el nagyon nehéz pontosan, jól eljárni, mindent rögzíteni, mindent ugy, ahogy elhangzott. Én emiatt is levenném a birók válláról ezt a terhet azzal, hogy hangrögzítést rendelnék el. Igaz, kicsit több adminisztráció lenne, és nem 5-6 oldal lenne egy jegyzőkönyv, de megérné.

Sajnos a pappa által leirtak véleményem szerint is állnak az ügyedre. A gyerek személyisége pedig elsősorban a neveléstől függ, nem ad-hoc lesz egy gyerek ilyen vagy olyan, tehát akárhány gyerekem lett volna, mind hasonló lenne személyiségileg, mint ahogy az iskola legrosszabb gyereke is angyal volt mellettem, amikor kirándulni mentünk. A büntetés tényleg nem eszköz a neveléshez. Az eszköz a dicséret. Azért a gyerekek mindenre hajlandóak, és naponta, óránként, percenként igénylik.

Nem tudom, Te hányszor mondtad már a gyermekednek, hogy ügyes vagy, hogy jól csináltad. Én sosem mondom, hogy valamit rosszul csinált, ha rosszul csinálja, akkor is azt mondom, legközelebb még jobb lesz. És igyekszik, hogy még jobb legyen, mert tudja, hogy annak örülök.
Nevelni csak szeretettel lehet.

A testvéri kapcsolatok megrontói gyakran maguk a felnőttek azzal,hogy a kicsit rábizzák a nagyra. A nagy gyereknek ez rettenetesen megterhelő és utált feladat,sokszor látom ezt.Nem is neki való, gyereknek soha nem szabad a felnőttek dolgát végeznie.
Ha a gyerek felelősségtudatát akarjuk fejleszteni,ami gyakran hangoztatott érv a kistestvérre vigyázás mellett, inkább vegyünk neki kutyát vagy fehéregeret.
Mi hatan vagyunk testvérek, szüleink mindig azt mondták, amikor a nagyobbak a kisebbeket akarták rendezni: "hagyd csak,majd én nevelem!"