Hanyag nem körültekintő birósági döntések!

Tisztelt Mindenki!

Kérlek benneteket segitsetek!
Hogy maradhat ilyen biró a prakxisban!?
Mit tehetünk az ilyen birók ellen!?
Hova lehet fordulnunk!?
12-éve váltam el és abból a házasságból van egy 13-éves lányom!
Az apját soha nem érdekelte hogy mi van a gyerekkel,tud e enni vagy ruházkodni.Mindig is én neveltem gondoztam és minden fontos pillanatban kizárolag én voltam vele.A gyermektartást is csak hosszú pereskedés után volt hajlandó fizetni.És akkor is a 250-ezres fizetéséböl, mindössze csak 10-ezer forittal támogatta lányát havonta.
Fél éve felviharzott az apukában a gyermeke utáni szeretett és kislányunkat olyan szinten befolyásolta, hogy a gyermek ellenem fordult és mindenáron el akart költözni.
De mivel én tudtam, hogy csak érdekből viszi el a gyermeket nem engedtem.
Erre Õ beperelt gyermekelhelyezéssel és a biró abszolut egyoldalulag az apukának hitt az ő tanuit hallgatta meg!
Engem nem engedet szóhoz jutni ,alig tett nekem fel néhány kérdést és a tárgyalás eleje ugy zajlott hogy MÁSFÉL ÓRÁN KERESZTÜL KIABÁLT VELEM A BIRÓ HOGY MONDJAK LE A GYEREKRÕL!
Persze én ennek nem tettem eleget és mindent mondott rám!
Hogy én csak rabólom az ö idejét és az állám pénzét!
Az apuka valótlan ,brutáli és felháboritó állitásait a biró nem vizsgálta ki!
pl:-verem minden nap a gyereket
-elzárom elöle az ételt és nem adok neki enni,éhezik a gyerek
-az élettársam szíjjal veri STB..........
Persze ez nem felel meg az igazságnak!
Abszolut RÉSZRE HAJLÓ VOLT!
A gyereket hatórás tárgyalás után azonnal az apukához itélte mert én ugyan 13-évig még a biróság elött is megfeleltem a gyermek gondozására,de most egy majdhogynem "gyerekgyilkos vagyok".
HANGSULYOZOM!HOGY A BIRÓ AZ APUKA ÁLLITÁSAIT NEM VIZSGÁLTA KI !NEM KÉRT PSZICHOLOGIAI SZAKVÉLEMÉNYT ÉS NEM KÉRT MÉG EGY JELLEMZÉST SEM AZ ISKOLÁBÓL!
Teljesen jógellenesen odaitélte a gyerekemet ,és még azt sem vizsgálta meg hogy milyen körülmények közé viszi az apuka,csak annyit tudunk, hogy egy 43-nm es lakásba vitte 6.-ik személynek.
Én a gyermeket erömön felül rendesen elláttam,és ezt mind a gyámhivatal minta z iskolai tanárok mint pedig a családom és ismeröseim igazolni tudják!
Most az ügyvédem fellebezet másodfokon!
Remélem ök reállisan megfogják vizsgálni ezt az ügyet!

De most mondjátok meg hogy döntehet a biró ilyen felelötlenül nem odatekintöen.
Hogy dönthetnek igy emberek sorsáról!
És a legsúlyosabb dolognak azt tartom,hogy
senki nem ellenörzi a Birákat, hogy hogyan és milyen körülmények között tartják tárgyalásaikat!
Persze az ember teljesen ki van szolgáltatva nekik!
Ilyenkor mit lehet tenni még ezen felül?

aa.

Szia!

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Úgy vélem, hogy nem kell elkeseredned, mert idáig semmi olyasmi nem történt, ami véglegesnek lenne tekinthető. Az igazságszolgáltatási rendszer azért többszintű, hogy az egyik szinten esetlegesen előforduló anomáliákat a másik szinten ki tudják küszöbölni.

Megmondom nyíltan és őszintén, hogy én - laikusként - azt furcsállom, hogy ha mindez valóban megtörtént - és miért is kételkednék benne -, az ügyvéded miért nem tette szóvá a bíró viselkedését, akár olyan formában is, hogy jegyzőkönyvezteti a szavait.

Nem értek hozzá, de feltételezem, hogy az ügyvédnek (illetve akár az alperesnek, akár a felperesnek) joga van kérni a tárgyaláson elhangzottak közül a véleménye szerint - akár az ügy későbbi szakasza, a másodfok szempontjából - jelentősnek, vagy úgy általában az ügyfele érdekei szempontjából fontosnak tartottak jegyzőkönyvezését.

Ha én ügyvéd lennék, és egy bíró azzal kezdi a tárgyalást, hogy az ügyfelemet másfél órán keresztül kiabálva arra kapacitálja, hogy "mondjon le a gyerekéről", akkor nem hinném, hogy azzal tenném a dolgomat, hogy ülök ott magamban mint egy néma csuka.

Pláne, hogy - mint írtad - a bíró állítólag nem volt hajlandó meghallgatni a te oldaladon felszólaló tanúkat. Szerintem egy ügyvéd ezt is jegyzőkönyveztetheti.

Ha mindez valóban így történt - bár én ilyesmiről még nem hallottam - : minimálisnak tartom az esélyt arra, hogy egy ilyen jellegű eljárás megismétlődhet másodfokon is.

Szia!
Köszönöm hogy hozzá szóltál!
Nehezen hihető el de megtörtént!
Tudod az ügyvédem sem tudott mit tenni, hiszen neki is azt kell csinálnia amit a biró mond.Volt ugy hogy szó nélkül beleszolt az ügyvédem a tárgyalásba és félbeszakitotta nem engedte hogy elmondja amit szeretett volna!
Volt olyan is amikor az ügyvédem kb: 10-percet állt és nem engedte szóhoz!
Tovább beszélgetett a felperessel!
Egyett tudni kell a tárgyaláson a BIRÓ A FÖNÖK!
A határozatott megkaptuk és abban is nagyon sok minden máshogy lett leirva mint ahogy valójában a tárgyaláson történt, elhangzott vagy ahogy a jegyzőkönyvbe akkor annó rögzitve lett!De azt is tényx hogy nem lehet egy hat órás tárgyalás minden szavára emlékezni,
ezért is irtam, hogy nagyon sajnálatos dolog az, hogy egy tárgyaláson nincsenek "felügyelök" akik a birók tisztaságát felügyelnék!

Hidd el mi mindent meg tettünk hiszen volt olyan is hogy már nem birtam tovább és visszakiabáltam a birónak, hogy én is szertetnék kérni egy pár szót!És nem adott!

Persze semmi sem végleges, de sajnos itt minden nap számit hiszen mióta a gyermekem nála lakik még rosszabbul tanul egy hónap alatt öt tantárgyból rontott és nagyon nagy lábon él!
Persze egy 13-éves gyereknek ez tetszik!

A párom mindvégig kint volt a tárgyalásos alatt a folyóson hiszen ő is be volt idéztetve és be sem hivta a birónő!

Nagyon sajnálom,hogy ezek a dolgok igy mennek itt, és még azt mondják hogy a Biróknak kell példát statuálniuk!

Söt mondok még neked valamit!
Mert hogy kétségeid vannak afelöl hogy tényleg igy történt e!
Bent voltam a kerületi Gyámhivatalnál és felháborodásukkal vették tudomásul, hogy hogy tehetett olyat ez a biró hogy az azzonnali határozatott nem irta meg rögtön az ideglenes elhelyezésröl,hiszen szóban ott kihirdette hogy a gyereket azonnal át kell adnom,de dokumentum sehol csak most jött meg egy napja!
Mindezt hiányolták az iskolában is hiszen papiron még mindig én voltam a gondozó szülő!
Sőt a gyámhivatalban még azt sem montam hogy miért jöttem és már rá is kérdeztek a biró nevére mert nagyon rossz hire van!

Na csak ennyit erről!
És hidd el nem inditottam volna ezt a topicot, ha nem lenne igaz!
Éppen azért inditottam mert az eljárási modszer felháboritó!

De hogy lázsd miröl is van szó!
Ha megirod ide a topicba az email cimedet akkor én nagyon szivesen átküldöm neked a fellebezés piszkozatomat!
Abból világosan kitünik a biró egyoldalú viselkedése!

aa

Ahol a problémád megfoghatóvá válik az az a pont, hogy a Pp. alapján a bíróság az ítélet indokolásában köteles kitérni arra, hogy

• a lefolytatott bizonyítást hogyan értékelte, ÉS
• a felajánlott bizonyítást miért mellőzte.

Ha ez az ítéletből hiányzik, máris hivatkozási alap.
Egyébként kértél másolatot a jegyzőkönyvből? Mert ha a jegyzőkönyv és az ítélet megállapításai ellntmondanak egymásnak, azt szintén felhasználhatod.

Még amikor a gyakorlatomat töltöttem egyetem alatt, meg voltam döbbenve, hogy szakmai és emberi szempontból is mekkora különbségek vannak bírák között! Egyébként vidéken történt az eset?

Drukkolok neked!

Szia Tutyi!

Az ügyed valóban elég kemény!Sőt!
Nekem az lenne a legjobb tanácsom a számodra, hogy keress fel 1 új ügyvédet!!!
A bíró a tárgyalás vezetője, de az "ügy urai" a peres felek!Lehet h régen büntetőzött a bíród és még megmaradtak nála a régi beidegződések!De tény, hogy az ügyvéd azért van a tárgyaláson, hogy a Te érdekedet képviselje!
Ebben a szélsőséges helyzetben is lett volna rá tucatnyi lehetősége...Pl.:elfogultsági kifogás",folyamatos jegyzőkönyvbe foglalási kérelem, ha már ilyen sokáig elhúzódott a tárgyalás, akkor igazán eszébe juthatott volna h hangfelvételt készít arról a 1,5 órás győzködésről(a legtöbb mobiltelefonnal ez már kivitelezhető), a bíróság vezetőjénél panasz előterjesztése...Szóval sztem ne Magadat ostorozd, hanem kérdezd meg az ügyvédedtől, h ezekkel az eszközökkel miért nem élt...Amúgy az ilyen tárgyalásokon az beszél, akinek nagyob a hangja...

Sziasztok!

Bizonyitás nem is volt!
A biró nem kért pszichologus véleményt sem nem kért iskolai véleményt sem,nem hallgatta meg a tanuimat!Pedig az ellenkeresetben kértük!Volt akit be sem idéztetett!
De aki be is volt idézve azt sem hallgatta meg!
A döntését arra alapozta amit az apuka az apuka felesége és amit a 13-éves lányom elmondott!
De az apuka sem bizonyitotta az elmondásait!
PL:mikor azt állitotta hogy én ütöm verem a gyereket,akkor az ügyvédem megkérdezte tölle hogy, vitte e a gyereket látleletre,vagy tett-e feljelentést ellenem ?!Õ azt válaszolta hogy nem és megindokolni nem tudta miért nem!
De a biró erre is azt irta hogy apuka bizonyitotta!Csak azt nem tudom mivel!
Példálul mikor azt szerettem olna bizonyitani, hogy a gyermekemet kizárolag egyedül neveltem az apuka soha semmilyen formában a 13-év alatt nem vett részt a neveltetésében,benyujtottam egy még régebbi bölcsödei naplot ahol az apuka neve soha nem szerepelt egy egy ovodait is és a biró bele sem nézet!
Mindvégig azt hangoztatta hogy lopom az állam pénzét és ő nem fog belenézni egy olyan füzetbe amibe csak azt olvassa, hogy babázik a gyerek!
Pedig le van benne irva hogy az apuka soha semmilyen körülmények között nem törödött vele!

Képzeljétek el egy korábbi 2001-es gyermektartási peremet is ö kapta és egy akkori jogerös végzésben leirtakat a mostani határozatban teljesen máshogy irt le!
Ugyanaz a történet kétféle képpen van leirva egy jogerös végzésben meg a mostani határozatban!

A jegyzökönyvet nem láttam de most jöt meg a határozat és készülök bemenni a biróságra!

Ez Pesten a Markó utcában történt!

Az hogy új ügyvédet keresek az már nekem is eszembe jutott,de nem ismerek egy olyat sem aki tényleg igazán jó!
Már nem bizom senkiben sem!
Minden bizalom elment!

A hanfelvételre már most utolag én is gondoltam!De hogy valamit fogok csinálni az biztos!

Ki tud tuti gyerekelhelyezésben jártas ÜGYVÉDET!?
Aki OROSZLÁN?

Én már jártam egynél de azt válaszolta hogy más álltal elrontott dolgot nagyon nehéz helyrehozni!
Ráadásul nem válalta el hiszen nem tudott igérni semmit!

Tanácstalan vagyok és legszivesebben feljelenteném a birót ha volna rá lehetőségem!

Egyébként köszönöm a válaszotokat!

Megint sziasztok!

A határozat négy oldalból áll és mindvégig abból áll, hogy a biró elött az apuka egy isten, hogy milyen tökéletes apuka! Én mint alperes nem is szerepelek a határozatban !!

Talán lehet nem is voltam jelen???

A biró az ö saját szempontjai alapján értékelte az apuka elmondásait!
És a felajánlott én álltalam beadott bizonyitásokat teljes mértékben mellözte,a tárgyaláson elutasitotta, de erröl a határozatban emlitést sem tesz!

Én mondom mégegyszer nem is szerepelek a határozatban mindenesetben csak az apa!Mindösszesen rólam ennyi van irva:

"az alperesnek élettársától gyermeke született, bölcsödés korú"

Ez a biró szuper biró!

Mindent meg tudott állapitani!
Még azt is hogy az apa soha nem tanusitott eröszakos önkéntes szülői magatartást!
Ha az hogy három évesen elopta agyerekemet az óvodából az nem, az akkor szerinte az mi?
Állitolag az elözményes per kapcsán ezt igazolta!

Hát ezt nem értem! Hiszen elözményes per az a gyermektartásdij felemelése volt és nem is volt tanu!

A kislányomnak meg szuper emlékező tehetsége van a biró szerint.

• apuka azt állitotta hogy 1995-96-ban ö nevelte a kislányt és azt az én lányom megerösitette.

Ezt nem értem, hogy emlékezhet a most 13-éves lányom arra hogy mi volt két évesen vele.
De ezen felül azt sem értem hogy ha 1995-96 ban az apuka nevelte akkor a kedves apuka miért fizetett nekem tartásdijat a nála lakó gyermeke után. Mint ahogy ezt egy korábbi jógerös végzés is megerösitette.

Ez a biró szerintem azt sem tudja mikor mit mond és mikor mit ir le!
Egy biztos POFÁTLANUL jött be a biró a tárgyalásra mert azt sem tudta miröl van szó!
Engem egrecéroztatott hogy miért nem fizetek gyerektartást a gyerek után, mikor én nevelem a gyereket!

Na szóval erröl ennyít!

De még sorolhatmám hogy milyen ellentmondások vannak amostani határozatban amiket jogerös itélettel tudok igazolni!
De az is megdöbbentő hogy amit már egyszer megitélt az most a határozatában máshogy irta le!

Az eszem megáll!

De tudjátok velem már ennél rosszabb nem történhet ebben a történetben mint hogy eveszika gyerekemet, még annak ellenére hogy a lányom szeretett volna menni!
Tudom egyszer még meg fogja bánni!

Amint van idöm még irok!

Avita: sajnos igazad van, és sajnos sokszor előfordul az is - tapasztalat - hogy az, ami a tárgyaláson elhangzik, köszönőviszonyban sincs a bírósági jegyzőkönyvvel. A legtöbb bíróság retteg attól, hogy az ügyfél esetleg rögziti a tárgyalást, emiatt semmiféle hangrögzítő berendezést nem engednek be, például a Szentendrei Városi Bíróságon még a mobiltelefonokat is elveszik, illetve ki kell kapcsolni, még a folyosón sem lehet bekapcsolt állapotban, még az ügyvédnél sem. Pedig ha az eljárás tisztességes, akkor a bíróságnak nincs mitől félnie. Ily módon viszont érthetetlen az egész eljárás, ugyanis ráadásul semmi sem tiltja, hogy a tárgyaláson elhangzottakat az ügyfél rögzítse. Egyet nem tehet, nem élhet vissza a felvétellel, tehát hozhatja nyilvánosságra, nem mutogathatja senkinek, de bizonyítékként felhasználhatja, és erről épp a Pp. tartalmaz egy BH-t (a kapcsolódó anyagos verzió) a 2001. évi 110-es BH-t.

Viszont: itt nincs ítélet még. Ideiglenes intézkedés van, és tutyi ezt nem érti. Ennek mások az eljárási szabályai, mint az ítéletnek. Annak az eljárása még csak most kezdődött.

Tehát most született ugyan döntés, de a döntést a pillanatnyi helyzet döntötte el, bizonyításnak itt nagyon nincs helye, az majd az eljárás során lesz. Az ideiglenes intézkedéshez valószínűsíteni is elegendő (és kötelező) azt, hogy ellenkező esetben súlyos, helyrehozhatatlan kár érné a gyereket, vagy a feleket. Kérdés, hogy az ideiglenes intézkedés végzése mit tartalmaz indokolásként, mi az a veszélyhelyzet, ami az ideiglenes intézkedés meghozatalát lehetővé tette?

Az is igaz, hogy az ügy urai a peres felek, azonban a tárgyalást a bíró vezeti. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben nem ad szót valakinek - akár a fél ügyvédjének - és az annak ellenére mondja amit szeretne, megbirságolhatja. Tudok olyan bíróról, aki a pasi ügyvédjét, illetve a pasit szinte mindíg birságolja vagy legalább bírsággal fenyegeti, ugyanakkor a nőt és a nő ügyvédjét soha. Igen nehéz ilyen bírónál megtalálni a megfelelő viselkedést annak érdekében, hogy elérd a célodat, de van ilyen lehetőség. Ez pedig az írásos beadvány. Ha nem tudod szóban elmondani, leírod. Azonban az sem megoldás, hogy a bírót kizáratod, merthogy igen ritkán zárják ki a bírót, ezek után tehát ha beadtad a kizárási kérelmed és elutasítják, ezzel a bíróval kell tovább dolgoznod, ami akkor is nehéz, ha a bíró tényleg elfogulatlan, csak Te érzed ugy, hogy elfogult.

Más által elrontott dolgot tényleg nehéz helyrehozni, de ez még nem indok arra, hogy ne vállalja el valaki az ügyet. Igérni viszont tényleg nem tud egyetlen ügyvéd sem semmit. Az ügyvédi tevékenység nem eredménykötelem, tehát nem tudja garantálni az eredményt. A vizvezetékszerelő munkája eredménykötelem, mert csak rajta mulik, hogy összerakja-e a csapot vagy sem. A jogban más a helyzet. Két fél, két ügyvéd, mindkettő nem nyerheti meg a pert, ráadásul még ott van a bíró és a felek is. Tehát az ügyvéd csak azt tudja vállalni, hogy mindent megtesz, ami tőle telik. Az megint más kérdés, hogy melyik ügyvédtől mi telik.

Önmagában az, hogy az ügyvéd nem ordibálja le a bíró és a jelenlévők fejét, nem jelenti azt, hogy rosszul végzi a dolgát. Néha a csendes, visszahuzódó magatartás sokkal eredményesebb. Egy pasi oldalán például nem nagyon tanácsos "agressziven" viselkedni, és olyan oldalán sem, akit agresszivitással vádolnak, mert rögtön az lesz a benyomás, hogy "lám még az ügyvédje is agressziv". Ráadásul annak aki ordibál, egyáltalán nem biztos, hogy igaza is van.

Tény, hogy az ordibálás hatásos is lehet.

Tutyi: „Ha az hogy három évesen elopta agyerekemet az óvodából az nem, az akkor szerinte az mi?” - ha a gyerek három éves korában még nem volt elhelyezés, akkor nem lopta el, hanem gyakorolta a szülői felügyeleti jogát. Márpedig abból amit irsz, az derül ki, hogy nem volt akkor még elhelyezés, ha lett volna, akkor büntetőeljárás indult volna az apa ellen.

Nehéz igy itélni. Küldd el az anyagot, megnézem.

Derill:

Nem adtam be kizárási kérelmet mindössze a határozat ellen egy fellebezést!

De mindenképpen elküldöm neked a rendelkezésemre álló anyagot!

Én tisztában vagyok azzal hogy ez ideiglenes intézkedés!
Nekem a biró hozzáállásával van a kizárólagos problémám!
És azzal is tisztában vagyok hogy annak ellenére hogy a határozat ellen most fellebeztem a továbbiakban is ő fogja lefolytatni az eljárást!

De nehogy már egy olyan apa elmondása valószinüsitse a biró határozott döntését aki 13-évböl csak az elmult talán 5-hónapban foglalkozott a gyermekével.

A következőt irta le a biró!:

"A biróság ideiglennesen határozott a gyermekelhelyezése megválltoztatásáról a Pp.156§.(1) bekezdése alapján, a kérelem sürgős szükségét indokoltnak találta, mert megállapitotta, hogy a harmonikus családi légkör , a gyermek felperesi apához füzödő érzelmi kapcsolata, a hasonló korú féltestvérével kialakitott zavartalan testvérkapcsolat és...........kialakult jó érzelmi kapcsolat, a szeretetteljes környezet elengedhetetlenül szükséges a kamasz korú gyermek zavartalan személyiségfejlödéséhez.
E feltételeket pedig az alperesi családban nem látja biztositottnak.Erre utal az a tény is, hogy a gyermek tanulmányi eredménye meglehetősen kivánni valót hagy maga után.

Na én erre a részletre csak azt reagálnám!
Tény hogy az apuka 13-évenkeresztül alig tartotta a kapcsolatott gyermekével. Soha semmilyen körülmények között nem érdeklödött az iskolában és soha nem vett részt egyetlen egy iskolai eseményen sem!
soha nem érdekelte hogy tudd e enni vagy inni!
STB.....................

A lányomnak nincs is egy hasonló korú féltestvére.

Akiröl talán beszélhet a biró az a volt férjem jelenlegi párjának az első házasságából született gyereke. Másodsorban meg a gyermek mindig is kicsi kora óta tanulási nehézségekkel küzdött és örültem annak ha egy hármas átlagot tartani tudott.
Még gyógypedagogus is foglalkozott vele és ezt a biró is jól tudja hiszen a gyermektartásdij felemelési perben erröl nyilatkoznia kellett a tanító tanárnak hiszen ez is pénzembe került!
A gyermeknek meg az ellenörzöje alapján a tanulási eredménye láthatóan akkortól vált még rosszabbá mikortól az apuka oltogatta az amugyis befolyásolható kislányt!

Várom az iratokat.

Derill!

Elküldtem az iratokat!

Várom a válaszodat!

Átnéztem. őszintén szólva formailag vannak benne kivetnivaló hiányosságok, de tartalmilag korrek. Én is ilyen döntést hoztam volna ennyi adat alapján.

A helyedben egyébként örülnék is a döntésnek, ugyanis az ideiglenes intézkedés miatt a per végéig legalább kiderül, hogy a gyerek tényleg az apukánál akar-e élni, apuka tényleg képes lesz-e gondozni, tényleg az érdekében áll-e. Amennyiben ugyanis az apa tényleg képes rá, és a gyerek tényleg ott akar élni, Te ugysem lennél képes meggyőzni a gyereket az ellenkezőjéről. Egy 13 éves gyerekre ugyanis nem lehet rákényszeriteni azt amit nem akar. Évek alatt tényleg sok olyan történhetett, ami a gyerekben felgyülemlett. Nem érezte jól magát a Te családodban. Volt egy mondat, amit a biró beleirt, miszerint a gyerek ott csak volt, de igazán egy kivülálló családot érzékelt, a mibe ő nem tartozott bele. Az mindegy, hogy Te hogyan gondolod ezt, a lényeg az, hogy ő hogyan érezte, és ő ezek szerint igy érezte. Nem akar veled élni, teljesen felesleges erre kényszeriteni, ez ugyanis nem róla szólna, hanem Rólad.

Amennyiben pedig tényleg jól érzi majd magát az apánál, neki jobb lesz igy, neked annyiban nehezebb, ha tényleg a lányod vigyázott mindig a kicsire, ő gondoskodott róla, akkor most neked kell. Amennyiben viszont ez nem igy volt, akkor jelenleg levették azt a terhet a válladról, hogy a lányod problémáit (tanulmányok) neked kelljen megoldani.

Ez arra is jó, hogy megtapasztalod a "vasárnapiszülő" pozicióját, és talán kicsit másképp látod majd az apuka eddigi helyzetét. Látni fogod mennyire nem egyszerü mindig időben ott lenni, mindig időben visszaérni, amennyiben az apa ehhez ragaszkodik (bár abból amit olvastam, szerintem nem fog, szerintem akkor tarthatsz kapcsolatot a kislánnyal, amikor akarsz, és nem fog kiakadni, ha kicsit később viszed, vagy rugalmasabb vagy.

Szerintem gondold át ujra a gyerek szempontjából.

Kedves Derill!

MEGDÖBBENÉSSEL OLVASTAM A HOZZÁSZÓLÁSODAT!

ÖSZINTÉN SZÓLVA AZ A GYANUM HOGY MEGKÉRDÖJELEZED AZ IGAZMONDÁSOMAT AZ EGYENESEN FELHÁBORIT!

Hiszen az ember nem játékból indit topicot!

Elöre szolgáltatom, hogy az adat több,csak hogy vagy a biróságon van vagy a biró nem fogadta el!

A hozzászolásod elejével, hogy a gyermek rájön ez idő alatt hogy érzi magát az apukánál , ezzel én is egyett értek,hiszen abban bizom hogy talán egyszer rájön hogy apuka milyen!

Föként az eljárással van a problémám az eljárás milyenségével!

Hát tulajdonképpen nem is tudom miért nem érezte jól magát az én családomban ,ha azért mert én alapjáraton két dolgot kértem tölle!
Tanuljon és csináljon rendet a szobájában!
Egyébként mindig és mindenhova el volt engedve!És mindent megkapott!
Gyönyörű berendezett szóba,mindenféle müszaki cikk,szép ruhák, nyaranta 2-3-om táborba való befizetés, STB..........

Na de úgy érzem irhatok én neked bármit.

Érdekes hogy a tanárok akik jól ismernek bennünket, akik nem a családhoz tartoznak Õk is ugy látják, hogy ez egy helytelen döntés volt mert nem a gyerek érdekét szólgálja!
Apuka ez év végén a most hetedikes gyereket még a mostani iskolájából is kiveszi ami egyenesen hátrány a gyermek számára!

Én mindig a gyermeket tartottam és tartom szem elött!
Nagyon sok fontos kérdésben még a lányom véleményét is kikértem!

És talán azért érezhette rosszul magát mert én odafigyelek rá nálam azért nem lehetett akárhova csavarogni!
Apukánál meg teljesen szabad élet van!

A KISEBBIK GYERMEKEMRÖL NEM Õ GONDOSKODOTT!

Igaz volt olyan, hogy mig a kicsi aludt megkértem hogy vigyázzon rá hogy ne kelljen felkeltenem és lementem vásárolni egy fél órára vagy igaz volt olyan hogy megkértem hogy ne hüljön ki a meleg viz akádban csak rakja be a gyereket és megyek már is ilyen volt!
De nem hiszem hogy olyan kritikusan nagy gond hiszen egyfajta bizalmat adtam ezzel is lányomnak!És mint szülő ezzel is az életre való felelösségteljes nevelést probáltam irányadónak adni!
És ugy gondolom szülöként hogy ha a gyerek 13-évesen elmegy császkálni a belvárosba a barátnöivel akkor ahoz sem kislány hogy besegitsen egyszer-kétszer!

Dühitőnek tartom hogy 13-évig kizárolag én gondoskodtam a gyerekemröl és ennek elenére leirtad az utolsó bekezdésedet!

Az én volt férjem nem is gyakorolta a vasárnapi apuka szerepét hiszen alig tartotta az apuka a lányával a kapcsolatott
Az első három évben miután külön váltunk nem is jött egyáltalán a lányához!
Még a kórházba sem mikor két évesen nagyon beteg volt!

Soha nem tartotta utána sem rendszeresen csak hanyagul, rendszertelenül mikor neki kedve volt a kapcsolatott!

Két évvel ezelött egész nyáron el sem vitte és fel nem hivta az apuka a gyerekét!
És még sorolhatnám!

Akkor ne beszéljünk itt az apuka vasárnapi helyzetéröl!

Én már jól átgondoltam a gyerek miatt!
Én soha nem magamat részesitettem elönybe hanem a gyerekeimet!
És aki ismer az tudja is!

És tudom hogy hosszú távon a gyereknek nem lenne jó az apukánál.

ÉN TÖBBET VÁRTAM TÖLLED JOGILAG!

NEM PEDIG PSZICHOLOGIÁT!

Én elfogadom a jót , a rosszat, a kritikát, de ezt soknak tartom!
Ráadásul ugy hogy minden iratot átküldtem neked és a fellebezéseimböl egyértelmüen kiderül hogy milyen vagyok én és milyen apuka! Ráadásul a határozat fellebezését jónak és alaposnak tartom! És talán azon is elkellene gondolkodni hogy egy kamasz lány LÁZAD MINDENBEN AMI KÖTELEZÕ SZÁMÁRA!-mint az a tény is hogy tanulni kell meg takaratinai a saját szobáját!

Kedves Tutyi!

Szerintem alapvetően az a probléma, a visszásság ezzel a topikkal, hogy te úgy érzed, hogy igazságtalanság történt veled az igazságszolgáltatás folyamatában; megbántva, kisemmizve érzed magad, és egyúttal igazságot és önigazolást keresel itt.

Ez viszont csak egy fórum, semmi több. Akik itt hozzászólnak - jogászok és nem jogászok -, maximum a véleményüket tudják kifejteni minimális információk alapján.

Bárki szól is hozzá: az nem volt ott, nem hallott téged, nem hallotta a tanúkat, és ha iratokat küldesz is neki e-mailben: a tárgyalás során keletkezett, illetve annak alapjául szolgáló teljes iratanyagot így sem látja.

Azt írod, hogy többet vártál Derill-től jogilag és nem pedig pszichológiát. Amit Derill ír: azáltal csak a - hosszú évek során felgyülemlett - saját tapasztalatait próbálja megosztani veled, és mellette nyilván hozzáfűzi a saját véleményét, gondolatait, ... meg nyilván azon elképzeléseit is, amelyek tapasztalati-logikai úton a minimális információk kiegészítésére szolgálnak számára, és úgy véli, hogy talán hasznosak lehetnek számodra is.

Az interneten mindenki hasonló módon alkot véleményt. Egy jogász miért lenne kivétel? Teljesen szükségtelen megdöbbenned. Az inteneten egy jogi fórumon egy-egy jogász sokszor inkább pszichológusként viselkedik; és vannak nem jogászok, akik meg jogászként. És ezzel szerintem nincs is semmi probléma.

Mindenki annyit profitál egy-egy jó tanácsból, amennyi őt gondolkodásra, változtatásra, alternatívák keresésére sarkallja.

Itt neked senki nem fog tudni igazságot szolgáltatni, és hidd el, hogy egy idő után attól sem éreznéd jobban magad, ha csak és kizárólag egyetértő, helyeslő, neked mindenben igazat adó hozzászólásokat olvashatnál.

Egy jogi fórumon leírt problémák mindig a való életben keletkeznek, és ott is kell megoldani őket. Itt kapsz néhány útjelző táblát: az egyik erre mutat, a másik arra, a harmadik amarra; de hogy merrefelé indulsz el, az már a saját döntésed és a saját felelősséged, amivel kapcsolatban sem a döntést, sem a felelősséget másra átruházni nem tudod. Mérges is legfeljebb csak magadra lehetsz, ha nem jófele indulsz el.

Mindez nem azt jelenti, hogy én egyetértenék Derillel, mert például az én véleményem szerint egy 13 éves gyerekre sokszor - a saját érdekében - igenis rá kell kényszeríteni azt, amit nem akar. Azt hiszem, Derill egyrészt egy kicsit túl sok érzelmi-akarati önállóságot feltételez egy - nyilván serdülőkori lázadással is megáldott vagy megvert - 13 éves gyerekembernél, másrészt meg azért azt tudni kell Derillről - legalábbis amit én idáig leszűrtem a tanácsaiból -, hogy ő valószínűleg nem osztja azt a nézetemet, miszerint a jó és rossz tulajdonságok nagyjából egyenlő arányban vannak elosztva a világon a két nemhez tartozók között; akkor is, ha éppen a házasság megromlásához vezető okokat, a válás utáni helyzetet, az ex-szel való kapcsolatot, viselkedést, vagy éppen a gyerekkel kapcsolatos döntésekhez való felelősségteljes, a gyerek érdekeit szem előtt tartó viszonyulást tekintjük egy férfinál vagy egy nőnél. Azt hiszem, Derill szerint a nők a férfiaknál egy kicsit kevesebbet kapának mindezen jóból, amikor az Úr áldást osztó kezéből ezen mennyei tulajdonságok az Földre hullának vala. ;-)

Minden eset egyéni, és nincsenek általános receptek. Csak sajnos itt általában éppen azt a részt nem tudjuk pontosan megítélni, hogy - a bennünk élő sztereotípiákhoz képest - az adott eset miben egyéni. Nincs személyes kontaktus, nincs reális információ, nincs rálátás.

Ha jogász ad tanácsot, az alapvetően kétféle módon viselkedik: 1) Abszolút tartózkodik a személyes véleménye, bírálata elmondásától (mint pl. Obudafan), és csak a jogi tényekkel kapcsolatban ad jogi tanácsot; vagy 2) Miként Derill: ezt kiegészíti a saját tapasztalatai megosztásával, a véleményével, a bírálatával, a pszichológiai jellegű fejtegetéseivel.

Véleményem szerint egyik fajta jogászi hozzáállás sem magasabbrendű a másiknál, mert az ember sosem tudhatja, hogy az adott ügyben éppen kitől kapja a helyes irányba mutató útjelzőtáblát. Lehet, hogy éppen több embertől. Vagy lehet, hogy éppen egy nem jogász laikustól.

Vannak ügyek, ahol nem is lehet csak és kizárólag "száraz" jogi tanácsot adni. Ha megnézed a nyitó-hozzászólásodat: az egyetlen hosszú felháborodás, amivel kapcsolatban - szerintem - nagyon kevés olyan tény emelhető ki, hogy mindezek alapján neked egyértelmű és hatékony jogi "távsegítséget" lehetne adni. Tehát nem értem, hogy miért kifogásolod a "pszichologizálást", amikor a leírásodban többnyire magad is "pszichologizálsz". Akár csak ha pl. a bíró hozzáállását is tekintjük a leírásodban.

Én személy szerint úgy gondolom - és ezt laikusként mondom -, hogy egyrészt olyan hiteles és lehetőleg elfogulatlannak tekinthető embereket (tanúkat) kell keresned, akiknek valós rálátása volt a családodra, a gyerekeddel való kapcsolatodra, a te és a gyereked viselkedésére; mert biztos vagyok benne,hogy ha idáig a te véleményedet alátámasztók meghallgatására nem került sor, akkor az eljárás egy későbbi szakaszában erre okvetlenül sor fog kerülni. Az ügyvédeddel ki kell dolgoznod egyfajta stratégiát, és egyúttal felül kell vizsgálnod, hogy az ügyvéded képes-e a véleményed szerinti maximális hatékonysággal képviselni az ügyedet; az első "fordulóból" is leszűrt tapasztalatok alapján. Mert ha nem: nyilván keresned kell valaki mást.

A gyerekkel kapcsolatban meg nekem az a véleményem, hogy a gyerekért mindenféleképpen harcolni kell. Harcolni kell azért, hogy ő érezze azt, hogy aki küzd érte, annak ő fontos; harcolni kell azért, hogy a bíró érezze azt, hogy a döntésének súlya van és szó sincs valamiféle hallgatólagos megegyezésről; és harcolni kell legfőképp azért, mert a gyerek nincs olyan értelmi-érzelmi-akarati helyzetben, ezen képességek olyan birtokában, amelyek őt arra predesztinálnák, hogy a saját helyzetében a saját érdekeit reálisan mérlegelő döntést tudna hozni. Egy gyerek csak gyerek, nem valamiféle igazmondó juhász.

Derill soraiból egyfajta fatalista szemléletet olvasok ki, amely túlságosan nagy teret enged a gyerek személyiségének, amely mögött pedig nagyon sokszor csak a józan belátást nélkülöző csakazértis lázadás és ellenkezés van. Válás után pl. nyilván mindig az a hibás, aki a gyerekkel együttél, mert az indulatok vele szemben halmozódnak fel, ő a hibás azért, mert "megfosztotta" a gyereket a másik szülőjétől (hiszen a távollévőt nem lehet és nincs is értelme hibáztatni); másrészt meg ilyen korban mindig az a szülő a jobb a gyerek szempontjából, aki a gyereket elkényezteti, aki végtelen mozgás- és cselekvési szabadságot engedélyez számára mindenféle kontroll nélkül; a másik szülő meg, aki nevelni, rendre szoktatni próbálja - nyilván korlátozásokkal-megvonásokkal is - : az "természetesen" csak gonosz és rossz lehet a gyerek számára. Holott 10-20-30 év múlva - ha egy csepp esze is van - valószínűleg éppen azt fogja értékelni, hogy őt anno nem engedték szabadjára: hogy pl. tanulásra kényszerítették akkor, amikor tanulnia kellett.

Mint mondtam: Derill szemléletmódját egy kissé fatalistának tartom. Fatalista azért, mert egyfajta "minden menjen a maga útján, a gyerek akaratával szemben cselekedni úgysem lehet" - dolgot érzek ki belőle. Pedig egy gyereknevelés (és a gyerekkel való küszködés; vagy mint adott esetben: a gyerekért való küzdés) sokszor bizony éppen arról szól, hogy - a gyerek érdekében - a gyerek akaratával szemben kell haladni. Mert ő még nem képes belátni azt, hogy hosszútávon (de akár rövidtávon is) mi az igazán jó neki.

Kedves vzoli!

Köszönöm hogy irtál!

Én is hassonloképpen látom amiket leirtál!
És meg is erösitettél nagyon sok mindenben!

A pszichologizálást Derill részéröl úgy értettem, hogy mint ügyvédtöl többet vártam! Tölle valami mást, valami jogi formát ,segitséget, elindulási irányt vártam!
Hiszen akik nem ügyvédként szólnak eme témához, azok nyilvánvalóan inkább a dolog pszichologiai oldala felöl tudják megközeliteni a dolgot!
Természetesen ugy gondolom, hogy egyfajta pszichologizálás is kell hiszen ez is bele tartozik!
Egykor én is tanultam pszichológiát éppen ezért tudom, hogy elengedhetettlen.

Én tölle inkább jogász oldalról vártam volna segitséget, hogy esetlegesen az elkövetkezendökben mire, hogya, és miként figyeljek, mire készüljek fel, mire számithatok.Szóval valami ilyesmit.
Vagy hogy esetleg tanácsolná e nekem az ügyvéd váltást.Vagy bármi mást, nem pedig amiket leirt, hogy pl.:milyen a vasárnapi szülő poziciója!-majd megismerem cimszóval!

Én nem várok igazságszolgáltatást csak némi segitséget, hogy hogyan lehetne tovább menni!

Az én célom továbbra is hogy a gyermekemet megvédjem, mert mint már irtam nem hiszem hogy egy 13-éves gyermek tisztában van azzal, hogy mit miért tesz, hiszen ahogy te is irtad -még csak egy gyerek-.
Hogyan is lehetne egy kamaszodó lány tisztábban azzal hogy mikor csinál jót és mikor csinál rosszat . Megrészegitik az apuka felelötlen és könnyelmű igéretei ,nade melyik ilyen korú gyermeket nem vinné másfele!
Hiszen mi szülök,felnöttek is sokszor nem tudjuk mi a helyes megoldás!
Akkor miért pont egy kamasz lányzó tudná eldönteni!

Bennem nagyon sok félelem van a jövöre nézve!
Régebben az apuka sajnos bünöző volt,amiért megkapta a méltó büntetését,de ettöl függetlenül félek hogy mit formál a lányából, mi válik belöle.

Már most a kislány ellenségesen viselkedik,de sajnos nem csak velem hanem az egész családommal.
Ugy veszem észre hogy rajtam kivül édesapámat (a nagypapát) rettenetesen megviseli ez a dolog mert a minden az unokája.-ez csak egy példa arra nézve hogy mennyire meglehet zabolázni egy ilyen korú gyereket.
Holott soha senki nem bántotta Õt semmilyen körülmények között,még azután sem , hogy elköltözött töllem!

tutyi: alapjáraton nem lehet egy 13 éves gyereket büntetések közepette nevelni. Annak ugyanis - főleg, ha külön él a másik szülőtől - egyenes következménye, hogy a másik szülőhöz vágyik (ez egyébként a bírósági iratokból nagyon egyértelműen kiderül), aki viszont nem bünteti. Egyébként is a büntetés szerintem még soha eredményre nem vezetett, főleg az olyan büntetés, ami huzamosabb ideig tart, emiatt aztán betarthatatlan. Egyszer az egyik főnököm mesélte, hogy két hétre eltiltotta a gyereket a tv-től valamiért. Megkérdeztem minek? Ez ugyanis betarthatatlan büntetés. A gyerek biztos, hogy nem fog szót fogadni, mert két hétik képtelenség mindent jól csinálni, főleg, amikor az emberben csak a hibát akarják meglátni. Tehát ennek semmi értelme. Nálad ugyanezt olvastam. Büntetés büntetés hátán, és csodálkozol, hogy a gyerek nem akar maradni.

Nem gondolom, hogy hátrány lenne a gyereknek eljönni abból az iskolából, ahol nem volt tul jó tanuló. Egy iskolaváltás igen sokat javithat a helyzetén - igaz ronthat is, tehát remélhetőleg apuka megválasztja, hova viszi. Gondolom nem egymás mellett laktok, és azért vált iskolát, hogy ne kelljen a gyereknek átutaznia a városon-országon.

„És ugy gondolom szülöként hogy ha a gyerek 13-évesen elmegy császkálni a belvárosba a barátnöivel akkor ahoz sem kislány hogy besegitsen egyszer-kétszer!” - én meg úgy gondolom, hogy ez kizárólag nevelés kérdése - mármint az, hogy a gyerek 13 évesen elmegy-e császkálni a barátnőivel a belvárosba. A fiam 18 éves koráig egyáltalán nem császkált sem a belvárosban, sem máshol, mostanában, felnőttként jár csak el, azt is attól függően, hogy mennyi tanulnivalója van. És ehhez soha nem volt megbűntetve, mindíg elegendő volt a bűntetés kilátásba helyezése, ha valami olyat tett, amit nem kellett volna. Erre is kizárólag 10 éves koráig volt szükség, ami azt jelentette, hogy mondjuk nem nézhette volna az esti mese első 5 percét, vagy 10 perccel később mehetett volna a számítógépbe. Mindig elmagyaráztam neki mit miért kell tennie, és mindig megértette.

Azt hiszem Te igen keveset beszélgettél a lányoddal. Parancsok voltak és büntetések. Lekötötte az idődet a kicsi és a lányodnak ez rosszul esett, ugy érezte, ő felesleges, Te pedig nem vetted ezt észre. Ennyi történt.

Könnyű hibáztatni magadat vagy engem vagy bárki mást, csak felesleges. Azt gondolom, hogy jelenleg - bármilyen nehéz is - el kell fogadnod ezt a helyzetet, és ha tényleg nevelni szeretnéd a lányodat, magadnak kell megváltoznod, ne őt akard megváltoztatni. Ha Te változol, ő is fog, és attól függ, hogy milyen lesz, hogy Te milyen irányba változol.

„Dühitőnek tartom hogy 13-évig kizárolag én gondoskodtam a gyerekemröl és ennek elenére leirtad az utolsó bekezdésedet!”

Ez még mindig Rólad szól, nem a gyerekről. Nem látom, hogy a gyerek érzelmei érdekelnének, hogy az ő szempontjából mérlegelnél. Csak a Te szempontjaidat látom: te mennyit dolgoztál, mennyit áldoztál, mennyit tettél érte, ő mit nem tett cserébe.

Nem igaz, hogy egy kamasz automatikusan lázad. A fiam soha nem lázadt, és a barátai sem. A lázadást ki kell váltani valahogy, magától nem megy.

Vzoli: „A gyerekkel kapcsolatban meg nekem az a véleményem, hogy a gyerekért mindenféleképpen harcolni kell. ” - ez igaz. De harcolni sokféleképpen lehet. Néha pedig az a leghatékonyabb, ha hagyjuk, hogy a gyerek megtapasztalja azt, amire annyira vágyott. Az esetek többségében ugyanis már nem is akarja utána annyira. Amig tiltjuk, tiltott gyümölcs, tehát nagyon kívánatos. A bíró ezt is látta, ezért is döntött így és szerintem nagyon helyesen.

Nem azért helyesen, mert tutyi annyira rossz anya lenne, hanem mert csak igy lehet megtudni, vajon a gyereknek ez lenne-e a jó döntés.

tutyi: jogi tanácsként nem nagyon tudok mondani semmit. Van egy ügyvéded, formai hibákba beleköthet persze, de nem biztos, hogy az eredményes lesz. Vzoli-nak igaza van, fel kell építeni a stratégiát - már ha háboruzni akarsz. Én a helyedben megbeszéltem volna már az elején az apával, hogy vigye a gyereket egy fél évre, aztán térjünk vissza a dologra. Akkor még megtehetted volna, Te voltál pozicióelőnyben, hiszen nálad volt a gyerek. Tuti az apa belement volna. Most rosszabb helyzetben vagy, mert most tényleg bizonyítanod kell, tanúkat kell keresned - akik nem biztos, hogy szeretni fognak Téged azért, mert biróságra kell rohangálniuk.

Nem tudom megmondani mire figyelj, mire számíts, mire készülj, hacsak azt nem, hogy ha tulságosan harcolsz, a gyerek menekülőre foghatja, és végképp elveszítheted. Minél jobban nyomsz egy falat, annál jobban nyom vissza.

Tehát ezzel óvatosabban kell bánni.

A vasárnapi szülő pozicióját nem véletlenül irtam le.
Két eset lehetséges: te maradsz vasárnapi szülő, vagy az apa lesz az. Bármelyik helyzet is áll elő, azzal, hogy lesz ilyen tapasztalatod, már másképp fogsz hozzáállni. Sosem leszel már olyan, mint korábban, hisz csináltad már. Lehet, hogy még tetszeni is fog, de az is lehet, hogy soha többet nem akarsz ebbe a helyzetbe kerülni.

Szerintem megvédeni a legjobban ugy tudnád a gyermekedet, ha nem háboruznál, hanem leülnél az apjával beszélni. Próbálj megegyezni vele, hogy mondjuk a gyerek lakjon nála, de Te felügyelnéd a tanulmányait és abban legyen partner. Vagy valami hasonló. A pasik ilyesmikre kaphatóak és a gyereknek az lenne a legjobb, ha minél többet kommunikálnátok egymással Róla, Vele. Ha nem érezné magát feleslegesnek, hanem tudná, hogy fontos számotokra, és nem csak hangoztatjátok ezt, hanem tényleg tesztek is érte.

Ha nem veszekedést tapasztalna a jelenlétében, hanem azt, hogy örültök neki és egymásnak. Õ ott van két tüz közt és neki a legrosszabb, ezért rossz a tanulmányi eredménye is. Képtelenség ilyen helyzetben jól tanulni.

Mondok egy példát: Amikor beteg lettem, elkezdtem a családomat főzni, mosni tanitani. Ennek az lett az eredménye, hogy időnként összevesztek és a végén mindig elbőgtem magam - ha most igy veszekszenek, mi lesz, ha meghalok? Õk ezeket az érzéseket nem is gondolták át, megdöbbentek, amikor elmeséltem nekik. A veszekedés közben nem érezték, hogy ilyen fájdalmat okoznak nekem (a veszekedés mindig nagyon komoly dolgokon folyt, pl. hogyan kell fogni a tányért mosogatás közben, meg ilyenek).

Ezek után ugy döntöttem, nem halok meg, hogy ők ne veszekedjenek.

Tudom morbid a történet, de gondold át, mit élt végig a lányod. Van két szülő, akiket szeret, akiket viszont sosem láthat együtt boldogan. Akik nem viszik el állatkertbe, bábszinházba, moziba - mig más gyerekeket a szüleik elviszik. Akik egymásra ugy néznek, hogy a pillantásuk is ölni tudna.

Vzoli: biztosan igazad van, tényleg sokszor magamból indulok ki, és ugy gondolom, hogy megfelelő nevelés mellett a gyerek tényleg képes önállóan sok mindent eldönteni. Megfelelő nevelés mellett. Csakhogy ezt sajnos sehol sem tanítják, és nehéz jól eltalálni elsőre. Ezért igyekszem erre vonatkozóan tanácsokat adni, amit nem mindenki tolerál. Pedig senkit sem akarok bántani, csak elgondolkodtatni. Az ugyanis többet segit, mint az összes jogi tanács együttvéve.

Kedves Derill!

Akkor vegyük sorjában!

Nem neveltem a lányomat büntetések kellös közepette. A 13-év alatt mindössze kétszer büntettem meg az is tavaly decemberben volt a tanulmányai miatt. Egyszer elvettem a Cd-jét és azt mondtam neki hogy ha javit akkor visszakaphatja. Aztán mikor nem javitott akkor nem fizettem be a táborba. Mindezek után felhivta a lányom az apját, és mindez meghiusult,mert apuka bevitte a cd-másolatot és befize tte a táborba (persze ilyet elötte soha nem csinált)
De apuka azt sem tette meg, hogy felhivott volna hogy miért tettem vagy gondoltam ezt!
Én ezt a két büntetést nem tartottam főbenjáró bünnek és azt gondolom, hogy legalább lett volna cél miért jobban tanulni!
Holott apukával már többször beszéltem,hogy beszélgessen a gyerekkel hiszen nem jól tanul és arra gondoltam, hogy talán segithetne a agyereknek is meg nekem is.De a bizalmammal visszaélt, hiszen hátbatámadott!
Én nyilt voltam vele Õ meg sunyi!

Az iskolaváltásról csak annyit hátha sikerül téged meggyözni, hogy mikor a jelenlegi lakásomba költöztünk, akkor a gyerek szeretett volna iskolát váltani a közelség miatt,de pár honap mulva sirva jött haza hogy intézzem el neki hogy vissza mehessen a régi iskolába mert nem birja tovább!
Nem tudott beilleszkedni egy már meglevő közösségbe és persze azért ehez az is hozzá járult, hogy a tanárok sem segitették.
Persze mindent megtettem és a gyereket visszavették!
És láss csodát a gyerek rettenetesen jól tanult, és nagyon szorgalmas volt.Nagyon meg voltam vele elégedve.
És aproblémák vele csak a következő tanév szeptember végétől kezdödtek amikortól is apuka elkezdte vele tartani folyamatosan a kapcsolatot!
Elötte a gyerek és mi köztünk teljesen normális kapcsolat volt mint bármelyik más gyerek és szülő között.

Számomra nem meglepő hogy egy gyerek 13-évesen szeret császkálni.És nem lehet összehasonlitani két gyereket,mint ahogy két felnötett sem és mint ahogy két ügyiratot sem!-szerintem!
és szerintem az is tény hogy manapság már mások a mai fiatalok mint régebben !Sokkal érettebbek sokszor a koruktól eltekintve,de szerintem ezt az élet is hozza magával!

Szerintem te rosszul látod! Nálunk nincsenek parancsok és nincsenek követelözések!Nálunk kérések vannak! "légyszives,kérlek"
És mi nindig kértünk a gyerektől nem utasitottuk!
A beszéletéssel sem volt semmi baj nyár végéig,igaz sokszor mikor bántotta valami ,akkor kellet pár nap mig elmondta mi bántja,de soha nem faggattam! Ugy voltam vele, hogy ugy is elmondja és el is mondta, hiszen ha baj volt esetleg akkor csak ugy tudtam neki segiteni, hogy ha öszinte velem.

Erröl nem szeretek beszélni, de volt egy időszak mikor kiderült hogy nagyon beteg vagyok! (daganatos)-a betegségem a mai napig fenáll.
De mikor kiderült akkor is mindig Õt tartottam a legfontosabbnak és senki mást!És mindig is öszinte voltam vele soha nem kergettem neki állom világot nem ugy mint apuka!
Nos mikor beteg lettem azt hittem soha nem lesz vége,pedig volt ugy hogy hosszú hetekig nem tudtam kikelni az ágyból,de ő tartotta bennem a lelket és ugy viszont az összhang nagyon meg volt!
Ebböl kifolyolag én nem is reméletem hogy valaha még szülhetek!
De mikor a lányom megtudta hogy kistestvére lesz elsirta magát!
Nagyon várta hogy megszülessen és igen nem tagadom volt az elején féltékenység de öszintén szinte mint két barátnő leültünk és megbeszéltünk mindent és ez utána már nem volt kérdés köztünk!

Az apuka hozzá állása a következő volt!
Mikor a lányom elémállt, hogy szeretne elköltözni akkor több napi beszélgetés után apukát felhivtam,mert hogy én probaidőben benne lettem volna. Mire apuka teljes mértékben elzárkozott, hiszen hova és mit képzel a gyerek jelszóval. Mignem teltek a napok és a gyerek azzal jött haza, hogy apuka az igérte neki hogy ha odaköltözik akkor a bevételt neki adja zsebpénz gyanánt! (családi potlék,tartásdij, segélyek) Hát mi ez ha nem felelötlen oltogatás?
Miután teltek a napok akkor felhiovott apuka és közölte velem, hogy mégis csak jöhet a gyerek,de listát irt mit vigyen. Na ez volt az a pont mikor azt mondtam,bemegyek a gyámügyre. Hiszen érdekből és mindenféle fondorlattal ne vigye a gyereket.Most ha nekem ha kell a gyerek akkor azt szeretettből vigyem ne érdekből.És ott javasolták, hogy szó sem lehet hogy a gyereket elvigye.
Talán ha az apuka is segitőkészebb és kompetensebb lett volna sok mindenben akkor lehet most nem tartunk itt!
Én az apukát is sok mindenben hibáztatom hiszen az ügyvédje is megmondta, hogy ő probálta rábeszélni az egyeszségre hogy ne legyen belőle per de az apuka hajthatatlan volt!

a barátaimnak nem fáradtság, hogy segitenek nekem a rossz mellett örömmel teszik hiszen Õk is szivükön viselik és szeretik a lányomat!
A barátaim között volt olyan aki 3-om évet lakott melletem egy házban és soha az évek alatt nem látta apukát kivéve gyszer mikor december 23-án becvsöngetett és benyujtotta az akkor nyolc éves gyereknek a karácsonyi ajándékát!

Persze ezek az apró nüanszok nincsenek benne a birósági papirban!

Derill!Én jól tolerálom a kritikát is ha kell.
De szerintem a biró akkor is jobban körülnézhetett volna hogy hova viszi az apuka a lányomat!
Állitolag a kislány azt mondja hogy a mostoha mamával és a kistestvérével alszik egy amerikai konyhás (egylégterű) szobában egy ágyban!
Szerinted ez egészséges?

Magamat hagytam utoljára!
Tudom én sem vagyok tökéletes!
Egykor orvosnak tanultam és én is tanultam pszichologiát, de mindig probáltam a helyes utat választani több kevesebb sikerrel.
Soha nem magamat helyeztem elötérbe,soha nem magamat néztem!
Amikor ott maradtam a kislányommal egyedül akkor még mindössze 20-éves sem voltam és nem dobtam el a kicsit magamtól , mint ahogy esetleg azt más teszi hanem felneveltem,igaz segitséggel,mert a szüleimre mindig is számithattam,de FELNEVELTEM!
Sok lemondás és áldozat árán,de tudd soha nem vettem a szemére.
Gondold végig!Mivel beteg vagyok azon lennék, hogy a maradék kis idömet azzal tölcsem, hogy elkergessem a lányomat?
Nem NEM !
És hidd el a lányom ha magától is szeretett volna menni tudom egyszer megfoga bánni!
Hiszen aki ismeri az én vagyok!

És hidd el elgondolokodtattál!

Derill!

Én is örülök, hogy mostanában megint hallatod a hangodat! Ezek szerint újra teljesen jól vagy! Tényleg örülök!!
A Tutyival folytatott vitátokra reagálnék néhány mondatban. nagyon sokmindenben egyetértek veled, de azért nem mindenben. Egyszer, régebben leírtad, hogy a bíróság nem ítéli abbab az esetben a másik szülőnek a gyereket, ha az csak azért választja a másik szülőt, mert nála nem kell teljesíteni, űgymond "könnyebb" élete lehet.
Én nem olvastam - nyilván - a Tutyi papírjait, de amiket most leírt, azokból nagyon ez tűnik ki.
Nálam egyébként hasonló a helyzet. biztosan emlékszel, elküldtem a pszichológiai vizsgálatunkat a gyerekekről és rólunk is. Ott a gyerekek állítottak olyan dolgokat, ami nem volt igaz. Õk szintén a kisebb ellenállás felé hajlottak, hiszen apuka engedékenyebb, plussz sokkal jobban áll anyagilag, aminek nyilván érzékelik a hasznát is. Ki is használják rendesen.
Õket is meghallgatta a bíróság és egyértelműen azt nyilatkozták, hogy nála akarnak maradni. Nem is pereltem értük.
Márciusban mondták ki első fokon, hogy a kicsit nálam, a nagyokat az apjuknál helyezik el.
Tudom, érzem a döntésük okát. Azt is tudtam, hogy az idő engem fog igazolni. Másfél évig tartott a per, hiszen apuka mindhárom gyereket magánál kérte elhelyezni.
Most van másodfokon, hiszen nem fogadta el a döntést, ezt is megírtam nemrégen itt a fórumban. Csütörtökön lesz a tárgyalás.
Az idő, már sokmindenben most engem igazol.
A középső gyerekemmel ugyanolyan jó lett a kapcsolatom, mióta kikerült az apai befolyás alól, hiszen nagyon messzire tanul. Most ott tartunk, hogy már segítséget is tőlem kér és gyakrabban találkozom vele, mint az apja. Pedig az ő szüleinél lakik.
Mindig is tudtam, hogy így lesz. Ezt Neked is üzenem Tutyi! A gyerekben bízni kell! 15 éves a középső fiam és lám, 1 év elég volt, hogy belássa, annyira nem döntött jól, amikor - apai befolyásra - elment tanulni.
Viszont jól megy neki a suli nagyon is. Elmondtam neki, hogy tiszteletben tartom a döntését, nem perelem. Akkor tenném, ha nem tanulna jól. mert akkor már az lenne az érdeke!
Tutyi!
Azáltal, hogy az apjánál helyeznek el egy ilyen korú gyereket, még nem jelenti azt, hogy elveszted! Mindig maradj mögötte, mindig számíthasson Rád! Hidd el, nagyon gyorsan rájönnek az igazságra!
Még egy dolog ami szerintem fontos! Soha nem hánytam a gyerekek szemére, hogy miket mondtak rám a bíróságon! Soha nem szembesítettem velük az elmondottakat! Mindketten tudják jól mi az igazság én meg azt, Hogy minden mondatuk apai befolyásolás következménye. Úgy érzem, hálásak is ezért nekem.
Most volt anyák napja. A középső fiam, már reggel küldött sms-t, hiszen haza jönni nem tud hétvégékre.
A nagyfiam 19 éves, róla nem is volt döntés. Vele is alakul a kapcsolat, de dolgoznom kell még az ügyön.
Õ ma is az apával él. Meg is lett az eredménye, újra járja a középsuliban a 3-at. Ugyanis, míg nálam tanulni kellett, apánál semmit nem kell tanulni, szabad élete lehet!
Hogy ezt majd hogyan számolja el a lekiismeretével, azt nem tudom.
Persze ő nem hívott fel anyáknapján. Azt nem is vártam, hogy eljöjjön. Tudom, hogy az apjának akar ezzel is megfeleni.
Mindenesetre ezzel sem szembesítettem, egyszerűen töltöttem a telefonjára pénzt.
Hátha..
Mindegy. Az idő akkor is nekem dolgozik nála is, csak lassabban.
A kicsi 8 éves, elsős. Õ nagyon ragaszkodik mindkettőnkhöz, ami teljesen rendben is van. Viszont őt nem hagyom az apjánál, hiszen képtelen rendesen ellátni egy ilyen korú gyereket. Pl: nemrég vett neki egy farmert ami lányoknak való és az első mosás után 10 cm-t ment össze, ergó nem is jó rá!:)
De ezer példát írhatnék. Sőt! Ezzel ő is teljesen tisztában van, de olyan ügyvéd áll mögötte, aki folyamatosan oltogatja és egyik hülyeséget csinálja a másik után.
Remélem, csütörtökön vége lesz ennek is.
Szóval Tutyi, szerintem is tegyél meg mindent a lányodért, de ne éld meg tragédiaként, ha az apjánál helyezik el. Abban is igazad van, hogy a gyerekek nagyon különbözőek. Ahogy Derillnek nincs gondja a fiával, ugyanúgy lehetne is. Nálam a 3 gyerek is teljesen más karakter, pedig egy az apjuk.:)
Egyet tehetsz, mindig és mindenben érezze, hogy Rád számíthat!!!!

Kedves balazs01!

Köszönöm, hogy hozzászoltál!
Én nem akarom megbántani Derillt és nem is szeretnék vele vitázni,csak probálom őt meggyözni, hogy nem minden a papir!
Más egy gyereknek olyan szülövel aki minden nap vele van, és más az amikor csak talán kéthetente elviszi!
Az esetleges családi problémákal,(pénzhiány, hogyan old meg a gondjaidat,lakásvásárlás és még sok ehez hasonló az élethez hozzátartozó dolgok),olykor naponta együtt kell élni!
Nem ugyan az a két helyzet!
Az apuka aki esetleg valamikor rányitja az ajtót a gyerekre csak a szépet és a jót meg persze a pénzt tudja felmutatni a gyereknek!

És probálom arról is meggyözni, hiszen neki nem könnyű a dolga mert nem élt velünk, hogy én sem vagyok tökéletes ,de apuka belevitte a kicsilányt egy nagyon csúnya játékba,csak azt nem tudni, hogy mi lesz ennek a vége.

Na de mindegy azt hiszem ki kell várnom a végét!
Talán hátha még "időben "rájön a gyerek, hogy nem lesz az igy neki jó!

Hidd el nem azzal van a bajom végsősoron, hogy a gyerek elment, hanem ahogy ez a tárgyalás zajlott!-de ezt már többször hangoztattam.
Ugy érzem teljesen más lett volna a felállás,ha le lehetett volna ülni az apukával és meg lehetett volna beszélni vele mindent. De sajnos nem! A biróságot választotta!
A biró meg szerintem annyit megtehetett volna,hogy 13-évi felügyelet után nem rögtön végighallgatja az anyukára szórt összes rágalmat,pocskondiázást,és anyukát meg sem kérdezi hogy mi a véleménye minderröl,hanem talán egy kicsit pozitivabb hozzáállást vártam volna!
Mondjuk például azt, hogy mivel a gyerek tényleg szeretne menni akkor ideiglenesen pár hónapra menjen oda,de ne fosszon meg minden jogomtól.
A továbbiakban pedig sajnos mostmár miután beadta a keresetett az apuka azért nem tudom ezt megtenni, mert a sok hazug rágalommal szemben én ugy érzem, hogy tisztáznom kell magamat,hiszen szerintem nem mindegy, hogy a gyerek egyszerüen csak oda akar menni vagy pedig szó szerint az anya nem megfelelő magatartása miatt szó szerint elveszik a a gyereket!

Bármannyire is furcsa én nem vagyok egy konok vaskalapos!
Aki ismer az tudja, hogy nagyon nyilt ,érzékeny , és öszinte ember vagyok!Bár nem tagadom a nyiltságomból voltak már problémáim!
Ezzel csak azt akartam, volt mondani, hogy nem ágáltam mikor a gyerek elémállt és azt mondta költözni szeretnék. Igaz rosszul eset,mert elöjele bármennyire furcsa nem volt!

Én is inkább arra gondoltam,hogy az anyagiak ,is nagy szerepet játszanak ebben hiszen jóval többszöröse az apuka jövedelme az enyémhez képest!
Csakkor azt nem értem, és ez a mai napig sem világos,hogy miért nyomorognak 6-an egy 43-nm es lakásban.?
De ott van a szabadabb élet ami szerintem igen vonzó a mai fiatalok számára.
Nekem egyszer a lányom azt mondta még az év végén!-"Ne piszkáljon engem senki, én nem akarok tanulni csak énekesnő akarok lenni!"
Na szerintem ez igy nem helyes!
Szerintem elöbb tanulnia kellene és ha jól tanul, akkor semmi gond nincs a másikkal sem!
Persze apuka közölte velem minek tanulni majd Õ segiti az énekesi pályáját a gyereknek!
Persze hozzá kell tenni a gyerek jó fejű.

Szóval nem értem én ezt!

Derill:
tudom mint anya, és mint pszichologiát végzett ember,hogy van amiben igazad van,és vitázni nem szernék veled,nem lételemem,csak probáltalak rávezetni ,hogy szerintem és nem akarlak megbántani ügyvédként, de pocsék a mai magyarországi törvénykezés!
Igaz tisztelet a kivételnek mert találkoztam már iszonytosan jó Biróval is.
Vagy hamár belekezde egy ügy lefolytatásába akkor legyek korekt és legyek igazságos,ne hadjam, hogy egy 13-évig nevelt gyermek anyukájára minden bizonyitás nélkül füt -fát kiabáljanak.

Én valahogy igy képzeltem és képzelem!
Lehet rosszul képzelem!

Tutyi, a te történetedhez két dolgot mondanék: szerintem a ti gyereketek teljesen egyedül van közöttetek. Te mindig is áldozatnak érezted a gyereknevelést, 13 éven át hoztad a nagy áldozatokat ugy,hogy segítséget kaptál a szüleidtől.A "befektetésedet" pedig vissza akarod kapni a gyerekedtől,pedig az nem jár.
Vagy igaz, vagy nem, hogy az apának mögöttes szándékai vannak. A probléma az,hogy 13 éven át jó volt neked,hogy az apa a szomszédba adja be a karácsonyi ajándékot,eszedbe sem jutott, hogy olyan helyzetet teremts,amiben az apa az ajándékát személyesen adhatja át. Régóta háborúzol és pontszerzésre mész.Neked csupa jó pont, apának csupa rossz.
A másik: nem lehet büntetéssel nevelni. Gondold csak át, a gyereknek tanulási gondjai vannak,te elveszed a cd-jét, attól mi fog változni? Attól bele fog repülni a tananyag a gyerek fejébe? Nem. A tanulás attól javul,ha a gyereknek van rá ideje, nem a kicsire kell vigyáznia, ami egyáltalán nem az ő dolga, hanem a tiéd. Majd attól javul, ha vele tanulsz, ha rájössz, mi nem megy neki és miért. A büntetés nem eszköz, sem az elvevés, eltiltás valamitől, de az a fajta büntetés sem, hogy rosszkedvű vagy a gyerekkel, örömtelen, áldozatos anya. Világos,hogy a gyereknek elege van, én sem akarnék úgy élni,hogy valaki áldozatot hozzon értem és szidjon.

A testvéri kapcsolatok megrontói gyakran maguk a felnőttek azzal,hogy a kicsit rábizzák a nagyra. A nagy gyereknek ez rettenetesen megterhelő és utált feladat,sokszor látom ezt.Nem is neki való, gyereknek soha nem szabad a felnőttek dolgát végeznie.
Ha a gyerek felelősségtudatát akarjuk fejleszteni,ami gyakran hangoztatott érv a kistestvérre vigyázás mellett, inkább vegyünk neki kutyát vagy fehéregeret.
Mi hatan vagyunk testvérek, szüleink mindig azt mondták, amikor a nagyobbak a kisebbeket akarták rendezni: "hagyd csak,majd én nevelem!"

tutyi: abból az anyagból amit küldtél, ez derült ki.

„pár honap mulva sirva jött haza hogy intézzem el neki hogy vissza mehessen a régi iskolába mert nem birja tovább!
Nem tudott beilleszkedni egy már meglevő közösségbe és persze azért ehez az is hozzá járult, hogy a tanárok sem segitették.”- hát ez volt a legrosszabb, amit tehettél, hogy visszavitted. A gyerekek még könnyen illeszkednek be, de mindenképpen könnyebben, mint felnőtt korban. Ha a konfliktusokat mindig azzal oldod meg, hogy kizárod, a gyerek nem fogja megtanulni soha, hogy ő hogyan oldja meg őket. Inkább beszélni kellett volna vele minderről, megtudni, hogy pontosan mi a problémája, iránymutatást adni, hogyan tovább.

Meglátod, a mostani váltással nem lesz problémája, mert az apja másképp oldja meg ezeket - a pasik sok mindent másképp csinálnak mint a nők.

„Számomra nem meglepő hogy egy gyerek 13-évesen szeret császkálni.És nem lehet összehasonlitani két gyereket,mint ahogy két felnötett sem és mint ahogy két ügyiratot sem!-szerintem!
és szerintem az is tény hogy manapság már mások a mai fiatalok mint régebben !Sokkal érettebbek sokszor a koruktól eltekintve,de szerintem ezt az élet is hozza magával!” - nem azt irtam, hogy meglepő. Tudom, hogy igen sokan csavarognak naphosszat a plázákban értelmetlenül, céltalanul. Ez kizárólag nevelés kérdése. Ha nem tudsz a gyerekednek elfogadható programot csinálni, akkor csavarogni fog. tényleg nem lehet két gyereket összehasonlitani, azonban amit én ma a gyerekek közt látok, az néha megrémit, és boldog vagyok, hogy a fiamra odafigyeltem. Igaz, akkor nehéz volt (10 éves koráig kell nagyon odafigyelni, és nagyon következetesnek lenni), de azóta semmi gondom vele.

„Mignem teltek a napok és a gyerek azzal jött haza, hogy apuka az igérte neki hogy ha odaköltözik akkor a bevételt neki adja zsebpénz gyanánt! (családi potlék,tartásdij, segélyek) Hát mi ez ha nem felelötlen oltogatás?
Miután teltek a napok akkor felhiovott apuka és közölte velem, hogy mégis csak jöhet a gyerek,de listát irt mit vigyen. Na ez volt az a pont mikor azt mondtam,bemegyek a gyámügyre. Hiszen érdekből és mindenféle fondorlattal ne vigye a gyereket.” - itt kellett volna azt mondanod, hogy jó, próbáljuk ki, vigye amit akar - hiszen gondolom nem a konyhabutort kérte, hanem a gyerek cuccait. Ez nem érdek, hanem a gyerek nyilván ragaszkodik a dolgaihoz.

„Állitolag a kislány azt mondja hogy a mostoha mamával és a kistestvérével alszik egy amerikai konyhás (egylégterű) szobában egy ágyban!
Szerinted ez egészséges?” - nem értem hogy ezzel mi a bajod. Sokan alszanak másokkal együtt, ha tiszta körülmények között vannak, ebből semmi probléma nem származik. Nem a kutyával alszik a gyerek (bár sok családban kutyával macskával is összefektetik, vagy legalább is lakik a lakásban kutya-macska, egyéb állat is, amivel mélységesen nem értek egyet). Ez a kifogásod is tipikus féltékenység. Miért ne aludhatna a gyereked egy másik gyerekkel és annak az anyjával egy ágyban? Nem szeretkeznek, hanem alszanak.

„És hidd el a lányom ha magától is szeretett volna menni tudom egyszer megfoga bánni” - ne aggódj, akkor majd visszamegy. De visszakényszeriteni nem lehet. Magának kell rájönnie, hogy ez nem jó megoldás, ha tényleg nem jó megoldás.

A fiam kicsi volt, és mindenáron kék szinü fagyit akart. Mondtam neki, hogy rossz izü. Nem hitte el. Vettem neki. Eldobta, mert rossz izü volt. Ilyen kicsi korban is meg kell tapasztalnia, hogy elfogadjon bizonyos dolgokat. Ez pedig már nem fagyi, de sajnos olyan dolog, amiről lebeszélni nem lehet, mert nem láthatóak a veszélyei. El tudod magyarázni neki, hogy a kábitószer nagyon kellemes, de hihetetlenül veszélyes, és akkor azt nem fogja kipróbálni. Azonban ez nem ilyen. El tudod neki magyarázni, hogy a cigaretta büdös, drága, egészségtelen, de sokan szeretnek dohányozni mert azt hiszik ettől látszanak majd felnőttnek, aztán nem tudják hogy szokjanak le róla. Ez esetben valószinüleg sosem fog rászokni. Azonban ez nem olyan. Itt az apjáról van szó, aki nyilván szereti, nyilván jól bánik vele, csak másképp mint TE.

balázs01: köszönöm az aggódásodat. Jól vagyok, csak sok volt a munkám. Tutyi papirjaiból egy kivülálló számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez lenne a helyzet. Ezért is döntött igy a biróság, mert egyébként nem szokott ilyen döntést hozni, ha azt gyanitja, hogy csak ezért akar a gyerek menni. Itt a biróság egyértelmüen ki akarja próbálni, hogy azok a dolgok, amiket a felek felhoztak, mennyiben valóságosak. Erre pedig az ideiglenes elhelyezés tartama tökéletesen megfelel. Ezen időtartam alatt, amennyiben tutyinak van igaza, kiderülnek majd a problémák, és már tud rájuk hivatkozni, ráadásul nem mint elméleti kérdésre, hogy mi lenne ha, hanem bizonyitható módon. Amennyiben nincs igaza, akkor nyilván problémamentes volt a dolog, és marad a gyerek az apánál.

„Az idő, már sokmindenben most engem igazol.
A középső gyerekemmel ugyanolyan jó lett a kapcsolatom, mióta kikerült az apai befolyás alól, hiszen nagyon messzire tanul. Most ott tartunk, hogy már segítséget is tőlem kér és gyakrabban találkozom vele, mint az apja. Pedig az ő szüleinél lakik.” -erről beszéltem, amikor azt irtam, hogy minél jobban nyomod a falat, annál erősebben nyom vissza. Ha hagyod, hogy átgondolja, hogy megtapasztalja, ő magától fog helyes döntést hozni.

„Mindenesetre ezzel sem szembesítettem, egyszerűen töltöttem a telefonjára pénzt.
Hátha..” látod? ezek azok az apró dolgok, amiért vissza fog hozzád menni. Nem bántod. Szereted, akármilyen is. Tudni fogja, csak idő kell neki.

Ne aggódj tutyi, nem bántottál meg, mint ahogy én sem akarok soha senkit sem bántani. Tudom, hogy amiket irtok, az sokszor hirtelen reakció valamire, amit nem igy vártatok. De ha végiggondolod amiket irok, nem véletlenül irom őket. Van, hogy tévedek, de ez is arra jó, hogy a másik fél átgondolja, biztos, hogy igy a jó? Lehet, hogy igazad van abban, hogy a biró elfogult, hogy nem ugy járt el, a hogy elvártad, azonban a Te ügyedben én mindenképpen azt mondom, hogy ez volt a leghelyesebb döntés, amit a biró hozhatott, mert igy nem teszi ki fél év mulva egy döntésnek ugy a gyereket, hogy ki sem próbálta, müködik-e egyáltalán. Minden elismerésem a biróé, ő ugyanis tényleg a gyereket nézi. Ha pedig kiderül számára, hogy nem ez volt a jó megoldás, fél év mulva nem fogja a gyerek elhelyezését megváltoztatni, és a gyerek is belátja, hogy nem jó döntés volt. Igy nem cseszett el a biró semmit és főleg nem cseszte el végérvényesen a gyerek életét.

Megértem, hogy a tárgyalás nem tetszett. Én is voltam már olyan tárgyaláson, ahol nem tetszett a biró stilusa, azonban akkor ott a birónak igaza volt. Voltam olyan tárgyaláson is, ahol hallgatóság voltam ugyanennél a birónál, és hallgatóságként egész másképp láttam a birót, mint fél képviselőjeként. Hidd el nagyon nehéz pontosan, jól eljárni, mindent rögzíteni, mindent ugy, ahogy elhangzott. Én emiatt is levenném a birók válláról ezt a terhet azzal, hogy hangrögzítést rendelnék el. Igaz, kicsit több adminisztráció lenne, és nem 5-6 oldal lenne egy jegyzőkönyv, de megérné.

Sajnos a pappa által leirtak véleményem szerint is állnak az ügyedre. A gyerek személyisége pedig elsősorban a neveléstől függ, nem ad-hoc lesz egy gyerek ilyen vagy olyan, tehát akárhány gyerekem lett volna, mind hasonló lenne személyiségileg, mint ahogy az iskola legrosszabb gyereke is angyal volt mellettem, amikor kirándulni mentünk. A büntetés tényleg nem eszköz a neveléshez. Az eszköz a dicséret. Azért a gyerekek mindenre hajlandóak, és naponta, óránként, percenként igénylik.

Nem tudom, Te hányszor mondtad már a gyermekednek, hogy ügyes vagy, hogy jól csináltad. Én sosem mondom, hogy valamit rosszul csinált, ha rosszul csinálja, akkor is azt mondom, legközelebb még jobb lesz. És igyekszik, hogy még jobb legyen, mert tudja, hogy annak örülök.
Nevelni csak szeretettel lehet.

Nevelni csakis szeretettel és dicsérettel lehet, minden más csak idomítás.
Tutyi most találtam rá ezekre a soraidra:

„Hát tulajdonképpen nem is tudom miért nem érezte jól magát az én családomban ,ha azért mert én alapjáraton két dolgot kértem tölle!
Tanuljon és csináljon rendet a szobájában!
Egyébként mindig és mindenhova el volt engedve!És mindent megkapott!
Gyönyörű berendezett szóba,mindenféle müszaki cikk,szép ruhák, nyaranta 2-3-om táborba való befizetés, STB..........”

Látod, nem érted, mi a baja a gyerekednek. Nem valami szeretetteli dolog egy gyerektől két dolgot kérni és ha azt teljesíti, semmi probléma, cserébe megkapja a tárgyakat és mindenhova el van engedve. Hideg dolog ez. A nevelés ennél sokkal bonyolultabb, sokkal több melegséget és odafigyelést igényel. Tanuljon - na ez sem megy parancsra, ha gond van a tanulással, segiteni kell a gyereket. Csináljon rendet a szobájában - ami az ő szobája, szerencsére olyan körülményeitek vannak, hogy lehet külön szobája a gyereknek, hát akkor miért nem hagytad, hogy ne csináljon rendet benne? És miért engedted el mindig mindenhova? Miért nem csak akkor és oda, amit jónak tartottál számára?
Most együtt lehet egy hasonló korú gyerekkel, alhatnak egy szobában, egy ágyban, vidámak. Lehet, hogy nincs az a szoba gyönyörűen berendezve, nincs benne mindenféle műszaki cikk, nincs talán rend se. De jókedv van, amitől bizony a gyerekek nagyon jól szokták érezni magukat.

Papa:

Csak annyit szólnék hozzá a te álltalad leirtakhoz,hogy elég nehéz lett volna ugy a lányomnak nevelnie a kicsit,hogy reggel elment itthonról fél 7-kor és délután fél 5 fele jött haza mert addig volt suliban,és mire haza jött mi mindennap a kicsivel a téren voltunk!
De erröl nem nyitok vitát,mert te ezt igy elkönyveleted és kész!
És még csak annyit, hogy nem hiszem , hogy a szeretett nélkül lehet 13-évig nevelni egy gyereket!
Az hogy megkapot mindent és volt berendezett szóba az nem azt jelenti hogy nincs szeretett,az egy fajta igény-szerintem,és ha megtehettem akkor miért ne, hiszen szerettem volna én is gyerekkoromban sok mindent kapni de nem kaptam ,mert nem volt rá lehetőség! És a dolgokat többnyire a gyerek szerette volna.

De persze apuka aki húsvétkor nem nem jött el meglocsolni a lányát az biztos szerette és szereti!

Számomra nem elfogadható föleg ebben a kórban a szexuális érdeklödés egyre erősebb kórában, hogy egy nála egy évvel idősebb külőn nemű gyerekkel alszik egy ágyban!
De hát emberek vagyunk és ezen lévén mindenki más mindenkinek mások az igényei!

És hogy apuka beadta az ajándékot!? Nem a szomszédba adta be hanem hozzánk!
Invitálásra nem jött be akkor mit tegyen az ember!?

Mondjuk azért , kértem hogy csináljon rendet mert már a táskájában is szó szerint mászott az úzsonna!
Azt hiszem ennyit már csak kérhetek! Ugyan is azért szerintem lány létére legyen annyi igénye hogy ha még kupi is van de nem az egy hónappal ezelötti kaja mászik ki a táskából.

Igen elengedtem és el is engedném mindenhova, ha tudom mikor hova és kivel megy! Nekem nem adatott meg egy nagyon beteg édesanya mellett és mivel én is beteg vagyok nem akartam soha , hogy ez miatt a gyerekemnek esetleg hátránya legyen!
Talán csak ezért! Vagy talán csak azért hogy jól érezze magát és mert szeretett volna menni!

És még valami!
Nem cserébe kapta at árgyakat mert szeretjük!

Azért hozzá kell tennem hogy én ettöl a fórumtól nem kritikát és nem vádaskodásokat szerettem volna kapni,pedig azokat is elég jól türöm, hanem jógi tanácsot !Biráskodni kivülálóként én is tudok és én is tudok mindenki felett pálcát törni néhány száraz levélből!

De köszönöm jogi segitséget kaptam mástól!

Tutyi!

Nem csináltál Te semmit rosszul, hidd el!
Papa másként látja, mivel jelenleg egy 9 éves gyermeket nevel. Ha megszületik a kicsi is náluk, akkor picit változik majd a véleménye. Nem akar ő rosszat Neked, de mondjuk az vesse rá az első követ egy szülőre, aki még nem kérte meg a nagyobbik gyerekét, hogy pár percre segítsen be a kicsinél!!!!
A nagy ezt rendszerint zokon is veszi - saját tapasztalat -, mivel éppen akkor lenne "fontos" dolga.
Mivel felnőtt korunkban sem azt csinálunk sokszor amit éppen szeretnénk, hát nem baj, ha néha gyakorolja. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb neveli a kisebbet!!
A gyerektől való követelésről is megoszlanak a vélemények, hát még a büntetésről. Meghogy egyáltalán kell-e.
Most annyit tehetsz - szerintem - amit az előzőekben megírtam Neked. Kivársz és ott vagy mindig a háttérben. Hidd el, megéri!!!!