Hiányos a szabálysértésekről szóló törvény kártalanításra vonatkozó rendelkezéseinek Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma – mondja ki az Alkotmánybíróság IV/1205/2022. számú, jogalkotói mulasztást megállapító határozatában.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem szabályozta az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése szerinti kár megtérítésének szabályait abban az esetben, ha a szabálysértésekről, szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) szerinti elzárásra a jogerős bírósági döntésben foglalt és végrehajtott büntetést követően alaptalanul kerül sor.

Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2023. december 31-ig tegyen eleget.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozóra az ellene indult szabálysértési hatósági eljárásban pénzbírságot szabtak ki, amelyet harminc napon belül kellett megfizetnie. A határozat rendelkező része alapján a pénzbírság megváltható közérdekű munkavégzéssel, ehhez az indítványozónak a fizetési határidő lejártát követő nyolc napon belül kell a munkaügyi központnál jelentkeznie. Amennyiben egyiknek sem tesz eleget, a pénzbírságot elzárásra változtatja az illetékes járásbíróság. Az indítványozó a számára kiszabott közérdekű munkát elvégezte, a munkavégzés elvégzéséről szóló igazolást azonban adminisztratív mulasztás miatt nem továbbították a szabálysértési hatóságnak. Ennek megfelelően az illetékes szabálysértési hatóság a pénzbírságot tizenkét nap szabálysértési elzárásra átváltoztatta. Az indítványozó a szabálysértési elzárást letöltötte. Ezt követően értesítette az illetékes járási hivatal a szabálysértési hatóságot, hogy megtalálták a munkavégzésről szóló igazolást. Ennek eredményeként az eljáró szabálysértési bíróság az átváltoztatásról szóló végzést hatályon kívül helyezte, és az átváltoztatást mellőzte.

Az indítványozó szabálysértési kártalanítás címén keresetet indított, a bíróság azonban a keresetet elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a kártérítéshez való jogát, valamint a diszkrimináció tilalmába ütköznek.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy

a károk megtérítése iránti igény alapjogi szintű védelméből az következik, hogy a jogalkotó olyan szabályokat köteles kialakítani, illetve a jogalkalmazás során ezeket a szabályokat úgy kell értelmezni, hogy a kártalanítás, mint a személyi szabadsághoz való alapjogban eljárási kényszercselekménnyel okozott jogsérelem orvoslására szolgáló eszköz, erre a célra alkalmas legyen, és ténylegesen érvényesüljön.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a Szabs. tv. kártalanításra vonatkozó differenciálatlan szabályozása következtében a vele szemben végrehajtott alaptalan szabadságkorlátozásért nem tudott kártalanítási igényt érvényesíteni. Figyelemmel a Szabs. tv. bagatell büntetőjogi természetére, valamint az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdésének alapjogi tartalmára és korlátozásával szembeni alkotmányos követelményekre, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy

a Szabs. tv. kártalanításra vonatkozó rendelkezéseinek Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmány-ellenességet állapított meg, aminek megszüntetésére határidő tűzésével hívta fel az Országgyűlést.