Valódi paradigmaváltás zajlik napjainkban az angol jogi piacon, amely minden bizonnyal a szigetország határain is túlmutató hatással bír. Magyarországon megkérdőjelezhetetlennek tartjuk, hogy az ügyvédek jogi egyetemi végzettséggel bírnak, ahogy azt is, hogy tudásuk naprakészen tartásához az ügyvédi kamara által hitelesített képzési kreditpontokat gyűjtenek. Nos, ezek az állítások már nem mindenhol képeznek tabut. Angliában az elmúlt években mindkét paradigma megdőlt. A témában Papp Gábor, a DLA Piper Hungary szakmai fejlesztési vezetője és Domján Katalin készített összefoglalót.


Ügyvéd jogi diploma nélkül?

A 2021-től egészen 2032-ig szakaszosan bevezetés alatt álló Solicitors Qualifying Examination rendszer (SQE-rendszer) hatására az ügyvéddé válás útja gyökeres átalakuláson megy keresztül Angliában. Az új rendszer lényege, hogy

a korábban jogi egyetemi végzettséghez kötött bemeneti kötelezettség jelentős kitágításával, lényegében bármely, Angliában elismert egyetemi végzettség megszerzésével megnyílik az út az ügyvéddé válás előtt.

A korábbi angol képzési rendszer: Legal Practice Course

Ahhoz, hogy a korábban irányadó Legal Practice Course (LPC) rendszerben ügyvéddé válhassanak, a leendő jelölteknek először egy egyetemi angol jogi végzettségre kellett szert tenniük, akár közvetlenül alapfokú egyetemi jogi végzettség (JD) szerzésével, vagy – ennek hiányában – minősítő jogi diploma („MA in Law” vagy „Graduate Diploma in Law”) formájában. Ezt követően nyílt meg az út az LPC képesítés megszerzésére, amit kétéves gyakornoki időszak követett, meghatározott gyakorlati helyeken, jellemzően erre teret adó ügyvédi irodákban.

Az LPC legnagyobb hátrányát a szűk bemeneti oldal, a merev képzési feltételek, a szűkös számú gyakornoki helyek, valamint a hosszú, költséges képzési idő jelentette. Mindezek a kontraszelektálódás kockázatát jelenthetik az ügyvédi piacon, veszélyeztetve ezzel a jogkereső közönség kiszolgálását is.

Az ügyvédképzés új kereterendszere: Solicitors Qualifying Examination

Az LPC rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokból kiindulva világos volt a szabályozó célja: nagyobb rugalmasság biztosításán keresztül szélesebb körű hozzáférhetőség biztosítása az ügyvédi piacon.

Az LPC rendszerrel ellentétben az SQE teljesítéséhez nincs egyetlen meghatározott képzési útvonal rögzítve, így akár úgy is el lehet jutni az angol rendszer jogi szakvizsgájának teljesítéséig, hogy valaki egyáltalán nem rendelkezik angol jogi egyetemi végzettséggel. Az angol ügyvédi kvalifikáció feltétele az új rendszerben hármas: (i) bármely szakos egyetemi diploma; (ii) SQE vizsga teljesítése; (iii) szakmai gyakorlat teljesítése.

  • Bármely szakon szerzett egyetemi diploma: A SQE nem ír elő jogi diplomát vagy minősítő jogi diplomát belépési követelményként, elegendő bármely szakos alapfokú egyetemi diplomát igazolni.
  • Az SQE vizsgák sikeres letétele: A hagyományos egyetemi képzés helyett az SQE vizsgára jelentkezők piaci képzési szolgáltatók által kínált felkészítő kurzusokat teljesíthetnek. Noha a jogi képzést nyújtó szolgáltatók és intézmények határozottan szorgalmazzák a felkészítő tanfolyamok elvégzését, a vizsgák letételéhez nem kötelező a tanfolyamokon való részvétel. Így szélsőséges esetben akár úgy is el lehet jutni az angol szakvizsgáig, ha valaki egyáltalán nem vett részt korábban angol jogi képzésben. Kérdés, hogy érdemes-e? Az új rendszerben az angol jogi „szakvizsga” két részből áll. Az SQE1 a jogi ismereteket teszteli feleletválasztós kérdőív formájában. A tesztek széles tananyagot fednek le, és az amerikai egyesült államokbeli szakvizsga rendszer mintájára épülnek, fókuszban a kognitív képességek tesztelésével. Az SQE2 a gyakorlati jogi készségeket méri egy szóbeli és írásbeli vizsgasorozaton keresztül.
  • Minősítő szakmai tapasztalat (Qualifying Work Experience): A korábbi LPC rendszeren túlmutatóan az SQE rendszerben a kötelező kétéves szakmai gyakorlatot immár nemcsak bizonyos ügyvédi irodákban lehet teljesíteni, hanem változatos, akár jogklinikai, pro bono, vagy éppen gyakornoki megbízásokkal is. A pályázóknak két év gyakorlatot kell teljes munkaidőben igazolni, amelyet legfeljebb négy különböző intézménynél szerezhetnek meg. További rugalmasság az új rendszerben, hogy a kötelező gyakorlati időt akár az SQE vizsgák teljesítése előtt is meg lehet szerezni.

A hazánkban is ismert – jogi egyetemi képzésre, majd azt követő szakmai gyakorlatra alapozott, kötött – rendszerrel ellentétben tehát, az SQE rendszer számos útvonalat nyit meg a jogi szakvizsgára való felkészüléshez, szélesebb kör számára hozzáférhetővé téve a jogi pályát.  Egy másik lényeges különbség a szakmai és az elméleti tanulmányok integrációja: míg a kontinentális rendszer lineáris megközelítést követ, addig az SQE lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy már tanulmányaik végzése alatt tapasztalatot szerezzenek, ami sokak szerint a gyakorlati jogi ismeretek erősebb megalapozását eredményezi.

Az új rendszer adta lehetőségek és kihívások

Az ügyvédi praxisengedélyhez szükséges idő- és költségcsökkentés által az ügyvédi pálya elérhetőbbé és vonzóbbá válhat. Emellett az egyetemi képzésről leválasztott SQE vizsgarendszerrel egységes követelmények támaszthatók. Továbbá, a korábban a nagyobb ügyvédi irodákra fókuszáló gyakornoki út helyett több jogterület és ügyvédi működési forma jöhet létre.

Kihívásként azonban felmerülhet a jogi képzési rendszer kiüresedése, hiszen miért vállalna bárki hosszabb és költségesebb egyetemi tanulmányokat, ha az ügyvédi pálya már nem lesz jogi egyetemi diplomához kötve? Bár a kötelező egyetemi képzési feltétel eltörlése látszólag elérhetőbbé teszi a jogi pályát, az eredményes szakvizsgához szükséges tudás ebben az esetben csak költséges, piaci alapon működő SQE felkészítő tanfolyamokon szerezhető meg.  Jelentős kockázatként azonosítható még az ügyvédi kar szakmai és etikai értelemben vett felhígulása is a jogi egyetemi közeg hiánya miatt.

Ügyvédi továbbképzés kreditpontok nélkül?

A magyar ügyvédi törvény 2020-ban vezette be a kötelező ügyvédi továbbképzést és az ahhoz társuló kreditpontszerzés rendszerét. A jelenleg is hatályos rendszerben valamennyi ügyvédnek ötéves képzési ciklusonként 80 kreditpontot kell gyűjtenie, évi legalább 16 kreditpont megszerzése mellett. Ezeket tipikusan konferencián vagy továbbképzésen való részvétellel lehet gyűjteni, amelyek főszabály szerint óránként 1 kreditpontot érnek.

Az előbbiek szerinti kötelező továbbképzési rendszer angolszász mintára, az évtizedes távlatban kialakított folyamatos szakmai fejlesztés („Continuous Professional Development”, vagy CPD) koncepcióján alapul. Csakhogy, mire a CPD alapú rendszert hazánkban bevezettük, addigra Angliában már fordulat követezett be ezen a téren is.

2016-ig az ügyvédeknek Angliában is meghatározott számú kreditpontot kellett gyűjteniük a CPD-követelményeik teljesítéséhez. A pontalapú rendszer azonban számos kritikát kapott: adminisztrációs feladattá alakulása nem bizonyult hatékonynak a célirányos fejlődés mérésében, valamint jelentős különbségek mutatkoztak a valóban értékes tudást nyújtó képzések és az alacsonyabb minőségű, kifejezetten nagyüzemi kreditpont szolgáltató képzések között, torzítva ezzel a jogi képzések piacát. A kreditpontok összesítése és nyilvántartása pedig mind az ügyvédek, ügyvédi irodák, kamarák és képzési szolgáltatók oldalán hatalmas adminisztratív terheket eredményezett.

Az új angol rendszer a meghatározott számú, kötelezően gyűjtendő kreditpont helyett egy évente, az ügyvédek által megújítandó kötelező kompetencianyilatkozatra épül, amely a gyakorlatban az önképzéssel kapcsolatos reflexió – tervezés – cselekvés – értékelés ciklusra bontható le. A személyre szabottabb megközelítéssel az új keretrendszer célja, hogy az ügyvédek nagyobb szabadságot kapjanak tanulási és fejlesztési szükségleteik felett, egyfelől kibővítve a CPD-be számító tevékenységek körét, másfelől hangsúlyozva az ügyvéd felelősségét a saját tudásának fejlesztése iránt. Ez a fajta felelősségvállalás és annak mértéke immár akár az ügyvédi felelősségbiztosítást nyújtó biztosítók termékeiben is árazható, valamint figyelembe vehető valamennyi, az ügyvédet érintő szakmai kifogás értékelésekor.

Milyen változást hozhat az angol minta a magyar piacon?

Az új angol ügyvédi kvalifikációs és továbbképzési rendszer értékelése még korai, tekintve, hogy az átalakulás még jelenleg is zajlik. Feltételezhető azonban, hogy az ügyvédi pálya könnyebb hozzáférhetősége és a kvalifikációs folyamat rugalmassága sokak számára vonzó lehet és egyben talán mintaként szolgálhat más országok számára is a jövőben. Közvetett hatásként nem lenne meglepő az sem, ha a következő néhány évben akár a magyar jogi piacon is jelennének meg angol jogi praxisengedéllyel is rendelkező, de magyar jogi végzettséggel bíró ügyvédek. Hiszen az új rendszernek köszönhetően ehhez bármilyen szakos angol diplomára (akár magyar diplománk elismertetése útján) és az SQE vizsgák abszolválására van csupán szükség.

Magyarázat: A cikk az angol „solicitor” tevékenységére vonatkoznak, amely talán leginkább megfeleltethető a magyar ügyvéd kategóriának. Az összefoglalóban az ügyvédre utalás esetén az angol „solicitor” kategóriát értjük.

Angliában és Wales-ben az ügyvédi pálya hagyományosan „solicitor” és „barrister” szerepekre tagolódik. Némi leegyszerűsítéssel a „solicitor” kategória megfeleltethető a magyar ügyvéd kategóriával, míg a „barrister” leginkább egy olyan speciális ügyvédként írható le, aki jellemzően peres ügyekben, bíróságok előtt jár el, tipikusan egy „solicitor” megbízásából, a „solicitor” ügyfelének képviseletében és érdekében.