A vagyonadó törvény több eleme alkotmányellenes - Alkotmánybírósághoz fordul az ombudsman

2009.08.25. Jogi Fórum / OBH

Szabó Máté országgyűlési biztos szerint az egyes nagy értékű vagyontárgyak adójáról szóló törvény több eleme felveti az alkotmányellenesség gyanúját. Kérdésesnek látja az adóalap számításának és bevallásának előírását, a nagycsaládosokra vonatkozó rendelkezést, az adófelfüggesztés szabályozásának egyes elemeit és a bevezetés időzítését is.

A biztos szerint problémát okoz a forgalmi értéken alapuló adóalap meghatározásában, hogy a törvény semmilyen fogódzót nem ad sem az adóalany, sem az adóhatóság számára egy adott ingatlan tényleges forgalmi értékének meghatározásához. Ugyanakkor adóbírsággal és késedelmi pótlékkal rendeli szankcionálni, ha a bevallásban az adózó – akár tévedésből is – a forgalmi értéket, ezáltal az adóalapot 10%-ot meghaladó eltéréssel adná meg. Az adóhatóságnak a törvény gyakorlatilag korlátlan mérlegelési jogot biztosít, az adóalap meghatározásának bizonytalan volta ezért súlyosan sérti a jogbiztonság követelményét.

Komoly aggályokat vet fel, hogy az adóalany akkor is köteles bevallást tenni, ha álláspontja szerint lakóingatlanjának tényleges forgalmi értéke nem haladja meg a mentességi határt jelentő 30, illetve 15 millió forintot. A biztos úgy látja, hogy a rendelkezés legalább kétféle módon értelmezhető. Az egyik szerint az adóalany ugyan köteles bevallást tenni, de abban eltérhet a melléklet szerinti számított értéktől. A másik értelmezés szerint a bevallásban a számított értéktől nem lehet eltérni. A rendelkezés félreérthetően van megfogalmazva, ami nem felel meg a normavilágosság követelményének és ezáltal sérti jogállamiság elvét.

Az adó arányosságával kapcsolatban Szabó Máté rámutatott arra, hogy a tulajdonosok adófizetési kötelezettsége a jogalkotó szándéka szerint csak a tulajdoni hányaduk arányában áll fenn, de az elv nem érvényesült a mentességi szabályok megalkotása során. A törvény rendelkezései a mentességet kizárólag az ingatlan értékéhez kötik és nincsenek figyelemmel arra, hogy az adott ingatlannak hány tulajdonosa van, így egy nagyobb értékű ingatlan kisebb arányú résztulajdonosa adófizetésre kötelezett lehet, szemben egy olyan adóalannyal, aki azonos értékű tulajdonnal rendelkezik egy kisebb, már mentességet élvező ingatlanban.

A biztos álláspontja szerint a családokat, különösen a nagycsaládokat közvetlenül hátrányosan érintő diszkriminatív helyzetet teremtett az a szabályozás, amely a kisebb létszámú háztartások kisebb méretű és ezáltal alacsonyabb értékű, de magasabb komfortfokozatú lakóingatlanját mentesíti az adó alól, ugyanakkor a nagyobb család indokolhatóan nagyobb méretű és sok esetben ezért nagyobb forgalmi értékű lakóingatlanját adókötelessé teszi, és neki csak egy jelképes mértékű kedvezményt biztosít.

Az adófelfüggesztést kérő tulajdonos ingatlanára az adóhatóság köteles az adótartozást biztosító jelzálogjogot bejegyeztetni. A biztos szerint azonban ez súlyosan sérti a jogbiztonságot, hiszen sok esetben olyan akadályba ütközhet, amelyet nemegyszer maga az állam gördített az adófelfüggesztés igénybe vétele elé. Nem élhetnek például az adófelfüggesztéssel mindazok, akiknek lakóingatlanára már más okból be van jegyezve az elidegenítési és terhelési tilalom – ilyen lehet azok esete, akik lakáscélú állami támogatást vettek igénybe.

A jogszabályok hatályba lépésével kapcsolatban általános alkotmányos követelmény, hogy a jogalkotó biztosítson megfelelő időt az alkalmazására való felkészülésre. Az esetek döntő részében a korábbi szerződéskötéskor nem ismerték, nem ismerhették és ekként nem is vehették számításba az új adó bevezetéséből fakadó jövőbeli kötelezettségeket azok, akiknek ingatlanát több évtizedes banki kölcsönnel finanszírozták, tartási és életjáradéki szerződéssel idegenítették el, vagy egyéb okból – például lakáscélú állami támogatással, vagy kölcsönfelvétellel összefüggő – elidegenítési tilalom alatt állnak. Ezek a helyzetek és jogviszonyok nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán módosíthatók.

Ma Magyarországon igen sok olyan család van, amely kölcsönfelvétellel finanszírozta nagyobb értékű – mentességet nem élvező – lakóingatlanának megvásárlását, jövedelme, finanszírozási helyzete azonban annyira feszített, hogy nem tud vállalni egy évi közel 100 ezer forintos, vagy azt meghaladó többlet adóterhet. Még nehezebb a helyzete azoknak a nyugdíjasoknak, akik életjáradéki szerződés alapján ruházták át ingatlanjukat egy ezzel foglalkozó vállalkozásra, vagy magánszemélyre. Ők formálisan kérhetnék ugyan az adófelfüggesztést, mégis kénytelenek lesznek az adót megfizetni, mert nem valószínű, hogy az adó összegét az életjáradékot finanszírozó szerződéses partnerük ki kívánná helyettük fizetni.

Mindezek alapján a törvény által biztosított mintegy fél éves felkészülési idő – noha viszonylag hosszúnak tűnik – csak a jogszabályi rendelkezések megismeréséhez elegendő, de a megváltozott adózási környezethez való alkalmazkodáshoz biztosan nem. A szabályozás ilyen gyors hatályba léptetése sérti a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményét – tartalmazza az állampolgári jogok országgyűlési biztosának alkotmánybírósági beadványa.

  • kapcsolódó anyagok
ADÓZÁS
INGATLANJOG
JOGALKOTÁS
OMBUDSMAN