Kegyelem a magyar jogban - Amit a jogintézményről tudni érdemes!

2020.06.24. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A COVID-19 járvány miatt több állam is úgy döntött, hogy a börtöneikből elítélteket bocsát szabadon, mivel zárt térben a vírus könnyebben terjed. A marokkói király 5600 elítéltet részesített kegyelemben. New York állam kormányzója 1100 elítélt szabadon engedéséről döntött, a hírek szerint nehézsúlyú bűnözök, és gyermekek elleni szexuális bűncselekményt elkövetők is szabadlábra kerültek. De hogyan szabályozza a magyar jog a kegyelem intézményét? Ki és mikor alkalmazhatja, milyen típusai vannak?

A kegyelmezési jog, mely intézményt a római jog is ismert, hazánk államfőit már az államalapítástól kezdve megillette. Szalay László az 1843. évi büntető törvényjavaslat vitája során azzal érvelt a kegyelmezési jog mellett, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a bíró kénytelen valakit – holott a „rendkívüli” körülmények miatt felmentést érdemelne – elítélni, mert a törvényt kell alkalmaznia, és ezt a helyzetet csak a kegyelem képes orvosolni. Azonban a visszaélések okán a történelem folyamán többen ellenezték e jog biztosítását:  Beccaria szerint a kegyelem akadályozza az igazságszolgáltatás rendes menetét, Kant véleménye szerint pedig veszélyezteti a jogegyenlőséget.

Kegyelem esetén az állam intézményeinek olyan rendelkezéséről van szó, amellyel egészben vagy részben, rendkívüli méltányolható ok miatt lemond büntetőhatalmi igényéről, ideértve nemcsak a kiszabott büntetés eltörlését, hanem a felelősségre vonásról, azaz a büntetőeljárásról való lemondást is (Hadházi Dávid: A kegyelem, mint büntethetőségi akadály létjogosultsága). Ilyen méltányolható okként értékelte Göncz Árpád a ’90-es évek elején, amikor Binder Györgyi quasi eutanáziát alkalmazva megölte a szörnyű kínok között élő 11 éves lányát, ezért kegyelemben részesítette a „gyilkos” anyát, méltányolva, hogy az anya a gyógyíthatatlan beteg gyermekét nem akarta tovább szenvedni hagyni.

A kegyelem típusait aszerint különböztetjük meg, hogy a büntetőeljárás mely fázisában részesítenek valakit kegyelemben. E szerint ismert az eljárási- és a végrehajtási kegyelem, illetve a kegyelmi mentesítés. Az eljárási kegyelem esetén, amely a Büntető Törvénykönyv szerint büntethetőséget megszüntető ok, az elkövetővel szemben a már megindult büntetőeljárás kerül megszüntetésre, azaz az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása marad el. Ezzel szemben a végrehajtási kegyelem esetén – amely a kegyelem legismertebb variánsa (Hadházi) – a lefolytatott és jogerősen lezárt büntetőeljárást nem követi a kiszabott büntetés, intézkedés (próbára bocsátás, jóvátételi munka, javítóintézeti nevelés) végrehajtása, vagy arra mérsékelve kerül sor. Végrehajtási kegyelem kizárólag még végre nem hajtott büntetésre vagy intézkedésre vonatkozhat. Kegyelmi mentesítéskor a kegyelmi jogkör gyakorlója egyrészt csökkentheti a büntetlen előélet beálltához szükséges várakozási időt, másrészt el is engedheti azt.

A kegyelem valamennyi típusa lehet egyéni vagy általános jellegű. Az egyéni kegyelem gyakorlására a köztársasági elnök jogosult, aki e jogát méltányossági alapon, a kegyelmi kérelemben megjelöltekre figyelemmel, indokolás nélkül gyakorolhatja, azzal, hogy döntéséhez az igazságügyért felelős miniszteri ellenjegyzése is szükséges. Az eljárási kegyelem szabályai a büntetőeljárásról, a végrehajtási kegyelem és a kegyelmi mentesítés szabályai a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések, és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényben kerültek meghatározásra.

Áder János köztársasági elnök 2019-ben 8 főt részesített kegyelemben, a hozzá érkezett esetek 1,57%-ában élt e kivételes jogintézménnyel.

Általános kegyelemről akkor beszélünk, ha az Országgyűlés törvényt alkot, melyben közkegyelmet (amnesztiát) gyakorol. A közkegyelem a törvényhozónak elsősorban humanitárius célokat szolgáló közhatalmi aktusa, amelyet szabad belátása szerint gyakorol, de a közkegyelem feltételeinek megállapításánál nem sértheti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát. Az Országgyűlés a rendszerváltozást követően négy alkalommal alkotott a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt. Ilyen volt az ún. taxisblokád miatt megalkotott törvény, amelyet az Országgyűlés „az ország előtt álló nehéz feladatok megoldásához szükséges társadalmi béke biztosítása érdekében” alkotott. A törvény alapján – többek között – nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás azzal szemben, aki az 1990. október 25-étől 28-áig terjedő időszakban az ország életét megbénító útlezárásokkal összefüggésben személyi szabadság megsértése, közérdekű üzem megzavarása, stb. bűncselekményt követett el. Azonban a törvény biztosította a kegyelemben részesítettek számára, hogy kérhessék a büntetőeljárás folytatását, tehát, hogy bűnösségükről – amelyet a törvény tényként kezel – bíróság határozzon.

A magyar jogrendszer része az ún. kötelező kegyelmi eljárás is. A különleges, hivatalból induló kegyelmi eljárás az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Magyar kontra Magyarország ügyben hozott ítéletére tekintettel került bevezetésre, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt, életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt személyek esetében (TÉSZ) alkalmazandó. Az eljárás azt hivatott vizsgálni, amennyiben az elítélt a szabadságvesztésből 40 évet kitöltött, hogy a bezárva tartásának a büntetőpolitika indokai továbbra is fennállnak-e.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
JÁRVÁNYÜGY