Bűnöző gyermekek - A fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályozás problematikája

2020.08. 5. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

12 éves kortól büntetendővé válnak a pedagógusok sérelmére elkövetett bűncselekmények - egy, az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat alapján. „Hiszen még gyerekek!”- szisszennek fel sokan a hír hallatán. A "tanárverő felvételek" tanúsága szerint a gyermek és a fiatalkorú is képes súlyos bűncselekményt elkövetni. De vajon alkalmas-e a büntetőjog a „megbotlott” fiatal helyes irányba terelésére? Egyáltalán, mit tehetne értük a jog?

A közelmúltban volt a 20 éves évfordulója a rendszerváltozást követő legfelkavaróbb hazai gyermekgyilkossági ügynek, amikor két tízes éveinek elején járó fiatal brutális kegyetlenséggel megölte a náluk nem sokkal fiatalabb iskolatársukat, Kocsis Franciskát. A fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekményeknek mindig nagyobb a (sajtó)visszhangja, ilyenkor felmerül a szabályozás megreformálásának kérdése, felerősödnek a szigorúbb fellépést sürgető hangok is.

A fiatalkorú terheltekkel szemben a büntetőjog a felnőtt elkövetőkhöz képest több vonatkozásban eltérő szabályokat (nemcsak anyagi jogit, hanem eljárás- és büntetés-végrehajtási jogit is) állapít meg, ugyanis a fiatalkorú erkölcsi értékrendje, értelmi fejlettsége még ebben az életszakaszban is alakul, változik, csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye következményeit.

Az eltérő büntetőjogi szabályozás gyökerei a XIX. század második felére alakult ki, ekkor vált a gyermekvédelem a kriminálpolitika egyik legfontosabb kérdésévé. A szabályozás a nevelési eszmét állította a középpontba, előtérbe helyezvén a megelőzést, valamint intézményi szinten a felnőtt bűnelkövetőktől való elkülönítést. Azóta számos nemzetközi egyezmény – az ún. „Pekingi szabályok”, az Európa Tanács dokumentumai, stb. – került elfogadásra a fiatalkorúak büntetőjogi felelősségre vonására vonatkozóan, melyek olyan elvi tételeket fogalmaznak meg, mint a minimális beavatkozás követelménye, a büntetés helyett nevelés gondolatának érvényesítése, a resztoratív (helyreállító) szemlélet. Fiatalkorúak esetében a jogkövetkezmények a felnőttekéhez képest enyhébbek, velük szemben szabadságelvonással járó szankció csak ultima ratio jelleggel kerülhetnek alkalmazásra. Egyre nagyobb jelentőséget kapnak a diverziós, a büntetőeljárás lefolytatásától eltekintő megoldások, a tettes-áldozat kiegyezése, a jóvátételre kötelezés.

Angliát a ’90-es évek elején sokként érte a két éves James Bulgert meggyilkolása. Az áldozatot két tízéves – előre kitervelve – elrabolta, megkínozta, majd megölte. A szigetország – a hírek szerint – a mai napig nem tudott napirendre térni e szörnyű bűncselekmény felett, a közvélemény örökre rácsok mögé zárta volna az elkövetőket, attól függetlenül, hogy kiskorúak voltak.

A büntethetőség alsó korhatára büntetőpolitikai szakkérdés, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő nemes egyszerűséggel úgy jellemezte, hogy az az elmúlt évtizedekben a büntetőjog Szent Gráljává vált. Európában a büntethetőség alsó korhatárának meghatározása nem esik egységes megítélés alá, pl. Angliában ez a 10-dik életév, azonban az megállapítható, hogy azt a legtöbb országban a 14-dik életévben állapították meg. Erre az életkorra tehető az az időszak, amikor a gyermek megszerzi azokat a társadalmi tapasztalatokat, amelynek birtokában képes morálisan értékelni a cselekedeteit, s ennek felismerése alapján tudatosan dönteni. A hazai Büntető Törvénykönyv (is) a fiatalkor kezdetét főszabály szerint a 14-dik életévben határozza meg, azonban kivételes esetben, meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén – mint az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás –, a 12-dik életévet betöltött gyermeket is büntetni rendeli. Abban az esetben büntethető a 12-dik életévet betöltő, ha az elkövetéskor rendelkezett a cselekménye következményeinek a felismeréséhez szükséges belátással. A fiatalkorú beszámítási és belátási képességének vizsgálatára szakértő (pl. igazságügyi elmeorvos szakértő) kirendelésével, valamint a szakértői vizsgálathoz környezettanulmány, pedagógiai és iskolai jellemzés, stb. készítésével kerül sor. A fiatalkorúságnak a bűncselekmény elkövetése időpontjában kell fennállnia, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság nem befolyásolja a büntetőjogi speciális jogalanyiságot. A fiatalkor felső határa a 18-dik életév, e napon az elkövető még fiatalkorúnak számít, nagykorúsága a következő nappal kezdődik.

Európában a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerének két irányzata ismert: a nevelési (pl. Belgium) és az igazságszolgáltatási modell (pl. Anglia). Előbbi az elkövető személyiségére koncentrál, célja annak átnevelése, rehabilitációja. Utóbbi középpontjában a tett áll, nem a tettes, ebből következően a büntetés nem a rehabilitációra koncentrál, hanem az elkövető társadalomba reintegrálására. A legtöbb európai országban a modellek keveredését találjuk, Gyurkó szerint a szabályozás egyfajta „kiegyensúlyozott igazságszolgáltatási” modell irányába mutat, szociális és terápiás elgondolásokkal. Mindezt Lévay Miklós, volt alkotmánybíró, a fiatalkorúak büntetőjogának elismert szakértője úgy illusztrálta, hogy egy 15 éves gyerek esetében, aki életében először követ el lopást, nem szabad kizárólag a tettarányoság elvének érvényesülnie, kiemelt szerepet kell tulajdonítani a speciális prevenciónak és a nevelési szempontoknak is. Újvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetője megerősíti a fentieket, a gyakorlati tapasztalati alapján azok a fiatalkorúak, akik csak egyszer botlanak meg, jó eséllyel válhatnak a társadalom hasznos tagjává.

A hazai fiatalkorúak büntetőjogában – a felnőttkorúakéhoz hasonlóan – a dualista szankciórendszer (büntetés, intézkedés) érvényesül, azonban fiatalkorúval szemben büntetés csak akkor szabható ki, ha a 14-dik életévét betöltötte és az intézkedés alkalmazása nem célravezető. A Btk. a fiatalkorúval kapcsolatos szankciók célját, a fiatalok helyes irányú fejlődésének, a társadalom hasznos tagjává válásának az elősegítésében határozza meg.

Az Európa Tanács 11. számú ajánlásában foglaltakra tekintettel, fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó büntetést vagy intézkedést csak akkor lehet kiszabni, ha azok célja más módon nem érhető el. Ugyanis nagyon fiatal személyekről van szó, így a jellemfejlődésükre kifejezetten károsan hathat, ha ideje korán ki kell járniuk a „börtöniskolát”, képzett bűnözővé válhatnak a büntetés évei alatt, ahogyan Újvári, fiatalok ügyeire szakosodott büntetőbíró megfogalmazta a szabadságelvonással kapcsolatos aggályát.

A Legfelsőbb Bíróság 4/2007. BK véleménye szerint a nevelési célból kiindulva döntendő el, hogy a konkrét esetben szükség van-e személyi szabadság elvonására, azaz javítóintézeti nevelés alkalmazására, vagy büntetés kiszabásával a törvényi cél jobban elérhető. A bevezetőben említett Kocsi Franciska-ügyben az a döntés született az egyik elkövető esetében, hogy speciális rendelkezések mellett a szüleivel élhet tovább, mivel a szakértők úgy ítélték meg, ha javítóintézetbe kerülne, „ott a fiú időzített bombaként működne”.

Fiatalkorúakkal szemben azok a büntetések és intézkedések alkalmazhatóak, amelyek a felnőttekkel szemben is kiszabhatók, azonban a szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű és jóvátételi munka, a pénzbüntetés, a kitiltás, a próbára bocsátás és a pátfogó felügyelet szabályai tartalmaznak rájuk sajátos, kiegészítő rendelkezéseket. Például fiatalkorúval szemben életfogytig tartó szabadságvesztés nem szabható ki, próbára bocsátásnak bármely bűncselekmény esetén helye van. Van egy speciális, csak a fiatalkorúakkal szemben elrendelhető intézkedés: a javítóintézeti nevelés. E szabadságelvonással járó szankció akkor kerül alkalmazásra, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében a környezetéből való kiemelése szükséges. Javítóintézeti nevelés – melynek tartama 1 évtől 4 évig terjedhet – nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor a 20. életévét betöltötte.

A Bebukottak – már kultikussá vált – dokumentumfilm kíméletlenül mutatta be a fiatalkorúak börtönének világát.

Áltathatja magát az ember, hogy „már nem úgy mennek a dolgok”, azonban a Káin gyermekei után – a film 30 évvel később mutatja be, hogy mi történt a ’85-ös kultfilm főszereplőivel – mindenképpen elgondolkodtató, hogy az elkövető későbbi életére lehet-e determináló hatása a fiatalkorban elkövetett bűncselekményeknek, a lefolytatott büntetőeljárásnak, majd a kiszabott büntetés végrehajtásának.

A film megerősítheti a szakértők többségének azon véleményét, hogy a büntetőjog a legkevésbé alkalmas a „megbotlott” fiatalkorú helyes irányba terelésére, helyette a család, a megelőzés, a megfelelő intézményrendszer kiépítésének fontosságát hangsúlyozzák, hogy a jövőben minél kisebb számban kövessenek el a fiatalkorúak bűncselekményeket.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
BŰNMEGELŐZÉS