A többszörös károsodások együttes értékelésére szolgál az ún. kombinált értéktáblázat.
Mint az az ORSZI irányelveiben olvasható, a módszer lényege, hogy a nagyság szerint sorba állított károsodások értékét kombinálja a következô módon:
A legnagyobb fokú károsodás (A) értékéhez hozzá kell adni a megmaradt értéknek (1–A) a rangsorban második helyen szereplô károsodás (B) arányának megfelelô értékét, a következô képlet szerint:
A+(1–A)B = C
ahol
A: a legnagyobb fokú károsodás értéke,
B: a rangsorban második károsodás értéke,
(1–A): a legnagyobb fokú károsodás után fennmaradó funkcióhányad,
C: a legnagyobb fokú és a rangsorban második helyen levô károsodásokból származott érték.
A továbbiakban a két legsúlyosabb károsodás (A, B) kombinált értéke (C) képezi az alapot, melyet a rangsorban a harmadik helyen álló károsodással (D) kombinálunk, értékelünk együtt:
C+(1–C)D = E.
A továbbiakban az értékelést ennek megfelelôen ismételjük meg, illetve folytatjuk.
A kombinálás eredményeképpen a többszörös
károsodások összesítése (nem összeadása!) nyomán
az össz-szervezeti egészségkárosodás sosem éri el a 100%-ot.
Ami pedig az "A", a "B", a "C" stb. betűkkel jelölt egyes részkártipusok értékelését illeti, az ORSZI a következőképpen értékel:
1. Nincs probléma, illetve ha van, nem jelentôs 0 – 4 %
2. Enyhe (csekély, kismértékû) probléma 5 – 24 %3. Mérsékelt (közepes, meglehetôs) probléma 25 – 49 % 4. Súlyos (nagymértékû, jelentôs) probléma 50 – 95 %5. Teljes probléma 96 – 100 %
A fentiekből látható, hogy az egyes részkártipusok értékelésének hibahatára 0 - 4 % között mozog!
A minôsítés alapegységei pedig a károsodások kritériumai, melyek részletesen le vannak írva az említett Irányelvekben.
