Tisztelt Olvasó!
Az egyik magyarországi város járásbíróságán a személyes ügyemben eljáró egyesbíró első fokon olyan végzést hozott, miszerint én vagyok a per vesztese, mert nem tudom megjelölni a másik tagállamban ismeretlen helyen tartózkodó alperes idézhető lakcímét.
az első fokú végzés lehetőséget biztosított számomra arra, hogy a végzés ellen fellebbezést nyújtsak be a várossal egy megyében található Törvényszéknek címezve 3 példányban.
A benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban a az első fokom eljárt egyesbíró hiánypótlással kapcsolatos végzést hozott.
Azonban az első fokon eljárt olyan egyesbíró a benyújtott fellebbezésemmel kapcsolatban olyan érdemi döntést is belecsempészett a hiánypótlásról szóló végzésbe, amely szerint elutasítja az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését. Ráadásul a fellebbezési jogot nem adta meg a végzéséval kapcsolatban.
Tehát, értelmezhető-e úgy az első fokon eljárt egyesbíró magatartása, hogy ezzel nagy etikai hibát követett el, hiszen a fellebbezés benyújtásával a Törvényszék lett az ügy ura, következésképpen fellebbezéssel kapcsolatban az első fokú bíróság már nem hozhat érdemi döntést?
Azt nem akarom elmagyarázni, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés szerint a végső fokon döntést hozó bíróság köteles az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ha valamelyik fél ezt kéri. Márpedig szerintem a kis értékű követelések Európai eljárásában szerepet játszó 861/2007/EK RENDELETTEL kapcsolatban lehetne előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni.