Kiskorú veszélyeztetése

Fórum → büntetőjog
újabb elöl     új hozzászólás

  • 1
  • 2
ObudaFan # 2007.11.20. 17:42

„De hát ObudaFan te helyesled azt, hogy minden szirre-szarra előzetesbe lehessen tenni valakit?”

Nem, és nem is ezt írtam, hanem azt, hogy a büntetőeljárási kényszerintézkedéseknek semmi közük nincs az ártatlanság vélelméhez. Az új Be. pedig éppen azért vezette be a lakhelyelhagyási tilalmat és az óvadékot, hogy legyen enyhébb kényszerítő eszköz.

Ha van ilyen tanulmány, akkor írj forrást is.

Judge Curtis # 2007.11.20. 19:12

Akkor csak annyit kérnék, nézd meg a statisztikákat, ez mindent elárul. Az óvadék egy vicc úgy ahogy van, hiszen melyik esetre ne lehetne ráfogni, hogy valamely különös feltétel is nem áll fenn? Tehát ugrott a dolog.
Megnevezném szívesen a forrást, de ez már nemmostanában volt, hogy olvastam, ne haragudj, fogalmam nincs, de teljesen biztos, hogy tudományos cikk ill. tanulmány volt, merthogy nagyrészt nyilván olyanokat olvasok.
Továbbmennék a gondolattal, az első mondatoddal sem értek egyet, de szerintem hagyjuk. Hogy a frászba ne lenne köze a kényszerintézkedéseknek az ártatlanság vélelméhez? Ugyan .....
De teljesen mindegy, te vagy egy véleményen én meg vagyok egy másikon.
üdv

JuKids # 2007.11.21. 08:37

Ha már a statisztika és a lakhegyelhagyási tilalom is szóba került (2002 novemberében rendelték el ellenem, régi Be. alapján!), érdemes megnézni, hogy jellemzően (mindig?) 20 alatt van azok száma a fővárosban (országosan 30 körül), akikkel szemben ez 181-365 nap között áll fenn, ezen túl meg max. 1-2 delikvens. Nálam az ellendelő bírói végzés ellenére 6 hónapon belül nem bírálták felül a szükségességét, hanem 2003 szeptemberében (10 hónap után) az ügyész valamiért úgy döntött, hogy nem állnak fenn azok a körülmények, amik 2002 novemberében fennáltak, így (önkényesen?) megszüntette a lakhelyelhagyásit. Hogy mi változott 2002 novembere és 2003 szeptembere között, az rejtély. Mindenesetre jó tudni, hogy a 20 legveszélyesebbnek tartott budapesti, 30 legveszélyesebbnek tartott hazai szabadlábon lévő gyanúsított között tartottak számon. Egy köztiszteletben álló, tisztességes munkát végző kisgyermekes apukát! Ez azért szerintem elgondolkoztató...

JuK

Judge Curtis # 2007.11.21. 08:50

Nos valami ilyesmiről próbálok beszélni ....
Általában ne is keress értelmi összefüggést az ilyen döntések között, merthogy nincs! Ez éppen csak azon múlik, mikor melyik ügyész kel fel éppen bal vagy jobb lábbal, és éppen kerül aznap az ügy a kezébe, és gondol egyet, na valamit lépünk az ügyben címszóval meghoz egy újabb döntést.
A statisztika pedig úgy van ahogy mondod, tehát az egésznek az értelme, gyakorlati haszna tulajdonképpen a nullához közeli, de nem baj, lényeg, hogy "közeledünk" az úniós normákhoz. Persze csak olyan magyar módra, miközben meg olyan jókat röhögnek rajtunk, de hát ez van.

ObudaFan # 2007.11.21. 11:30

Ilyen könnyen nem szabadulsz, Judge, írtál egy marhaságot, és egy meg nem jelölhető forrásra hivatkozol, majd amikor kiderül, hogy marhaság, elkezdesz másról beszélni. Nem azt írtam le, hogy a kényszerintézkedések magyar gyakorlatával semmi probléma nincs, hanem , hogy a kérdésnek semmi köze az ártatlanság vélelméhez.

26/1999. (IX. 8.) AB határozat

1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás mint büntetőeljárási kényszerintézkedés nem ellentétes az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében, az alkotmányos alapjogok között szereplő ártatlanság vélelmével, és nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal meghatározott jogállamiságot sem.
Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogállam egyik alapelvének [63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 361, 372.], az alkotmányos büntetőjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni (11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 83.). A Be. felfogásában az ártatlanság vélelme, a büntetőjogi felelősség megállapításának folyamatára vonatkozó alkotmányos alapjog, egyrészt parancs a büntetőügyben eljáró valamennyi hatóság (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) számára, hogy a terheltet mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli, nem kezelheti bűnösként. Módot kell adni számára ahhoz, hogy valamennyi eljárási jogosultságával megfelelően élhessen, az alkalmazott eljárási kényszercselekményeknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük. Függetlenül attól, hogy a felelősségének megállapítása alapjául szolgáló tényeket a hatóságok már feltárták, a bűnösségre vonatkozó meggyőződésüket eljárási aktusokban rögzítették (nyomozás befejezése, vádemelés, első fokú bűnösséget megállapító ítélet), a bűnösség megállapításával együtt járó jogi következmények a terhelt eljárási helyzetét az ítélet jogerőre emelkedéséig nem befolyásolhatják. A bűnösség - kétséget kizáró módon történő - bizonyítása, vagyis az ártatlanság vélelmének megdöntése a büntető ügyekben eljáró állami szerveket terheli, a büntetőjogi felelősségre vonás sikertelensége az állam kockázata. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 70.].
A bűncselekmény alapos gyanújával terhelt, de egyébként bűnösnek nem tekinthető egyén személyi szabadságának a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát megelőző bírói elvonása a legsúlyosabb személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés. Az előzetes letartóztatás azonban fogalmilag nem büntetés, hanem a büntető igény hatékony érvényesítését, a büntetőeljárás sikerének biztosítását és a büntetés esetleges végrehajthatóságát célzó intézkedés, így nem ellentétes az ártatlanság vélelmével.
Ez következik az Alkotmány rendelkezéseinek összevetéséből is. Maga az Alkotmány rendelkezik arról, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy szabadsága miként korlátozható. Az Alkotmány 55. § (2) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni, és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
Hasonló következtetésre lehet jutni az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányossági vizsgálat szempontjából is mércét jelentő két nemzetközi egyezmény, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya) 9. Cikkének és 14. Cikke 2. pontjának, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 5. Cikkének és 6. Cikke 2. pontjának egybevetéséből. E rendelkezések egyrészről a szabadságtól megfosztás lehetséges okairól és garanciális szabályairól, másrészről a bűncselekmény elkövetésével vádolt, illetve bűncselekménnyel gyanúsított személyt megillető ártatlanság vélelméről szólnak. Az előzetes fogva tartás törvényi szabályozására és gyakorlati alkalmazására az ártatlanság vélelméből háramló követelményekkel az Európa Tanács dokumentumai, leghangsúlyosabban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1245/1994. számú Ajánlása foglalkozik. A Be. 92. § (1) bekezdésének alkotmányossági megítélésénél e dokumentumot az Alkotmánybíróság is az egyik értékelési szempontként vette figyelembe.
Az Alkotmánybíróság ugyancsak érintőlegesen, de már korábban is utalt arra, hogy az előzetes letartóztatás intézménye az ártatlanság vélelmével nem ellentétes [1406/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 497, 502.; 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH 1998, 61, 67.].
1.2. Az ártatlanság vélelmének előbb kifejtett tartalmára, valamint arra tekintettel, hogy az előzetes letartóztatás nem büntetőjogi szankció, hanem az eljárás sikerének biztosítását szolgáló, részben preventív jellegű kényszerintézkedés, az előzetes letartóztatásnak a Be. 92. § (1) bekezdés c) pontja három fordulatában meghatározott különös feltételei és az ártatlanság vélelmének alapjoga között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés; a fordulatok megfogalmazása nem jelenti a bűnösség vélelmét.

Judge Curtis # 2007.11.25. 08:49

Ne haragudj, de veled kár belemenni ilyen vitába.
Nagyon egyszerűen csak feltennék egy kérdést:
Ha a hivatkozott AB határozat szerint az előzetes nem sérti az alkotmáényos alapjogokat sem, emberi máéltóságot sem, ártatlanság vélelmét sem,a kkor légyszi csak arra válaszolj, hogy miként élnéd azt meg, ha az említett módon, névtelen levél alapján téged előzetesbe tennének 6-8 hónapra csak, és aztán meg közlik, hogy "bocsi, mégsem", de te ez alatt elvesztetted a munkahelyedet vagy tönkrement a vállalkozáésod vagy sorolhatnám ....

Ja kérem, jogorvoslat az van .. persze .. csak nem nálunk. Napi 300 vagy 350 Ft-okkal el lehet számolni a letöltött napokat? Hahaaha, nagyon vicces egy ország, hű de kártalanítva lettem hallod. Aztán közben lehet, hogy nagyon sok millió úszott el emiatt.
Úgyhogy hozhatsz ide ilysen fantasztikus AB határozatokat és értelmezéseket, nem tudom egyrészt miért feltételezed hogy ezekkel én nem vagyok tisztában, csak éppen a vita ott indult, hogy nem értek velük egyet minden esetben,. mint ahogyan az előzetes esetében sem. Persze nem kötelező egyetértenünk.
Curtis

Kovács_Béla_Sándor # 2007.11.25. 09:00

Micsoda briliáns jogi érvelés: "Hogy élnéd meg..."

Judge Curtis # 2007.11.25. 09:05

Nos, Sándor én éppen arra próbáltam célozgatni, ezek szerint sikertelenül, hogy NEM JOGI ÉRVELÉSSEL akarom az életszerűséget alátámasztani, kvázi jelen esetben is mennyire távol áll az AB jelen határozata a mindennapoktól.
De értsd ahogy gondolod. Eszem ágába nincs belemenni jogi érvelésbe, abból hallok éppen eleget!
Curtis

ObudaFan # 2007.11.25. 09:46

Az a baj, hogy az egészet félreérted. Az előzetes letartóztatás egy sor alkotmányos alapjogot érint, csak éppen az ártatlanság vélelmét nem.

Te pedig pont abból indultál ki, hogy az ártatlanság vélelmét érintené.

A többi, az előzetes által korlátozott alapjog korlátozása pedig azért alkotmányos, mert más alapjogok, illetve különösen az állam alkotmányos kötelezettségei védelmében erre a korlátozásra szükség van. (Amennyiben nyilvánvaló a bűnismétlés veszélye, akkor nem lehet kivárni azt a 3 évet, amíg befejeződik a büntetőeljárás.)

Éppen ezért valóban nem érdemes ezt a vitát folytatni, mert a jogi szabályozás alapjaival nem vagy sajnos tisztában. Ezen pedig a demagógia nem fog segíteni.

Judge Curtis # 2007.11.25. 11:09

te aztán nyilván kiválóan meg tudod ítélni mivel vagyok tisztában és mivel nem, ennek nagyon örülök.
De tényleg nem látom étrtelmét semminek, mivel teljesen két külön vágányon elbeszélünk egymás mellett, te nem akarod azt érteni amit én írok, én pedig értem, hogy te mit írsz, de ezek olan alapdolgok, hogy ezeken túl jutva szerettem volna "vitázni". Nem lehetett. Te leragadsz annál, hogy az AB határozata ..... oké, hát gtatulálok a széleslátókörű gondolkodásodhoz.
Curtis

ObudaFan # 2007.11.25. 12:51

Az AB határozata mindenkire kötelező.
Egyébként sok logika sincs abban, amit mondasz, mert az előzetes letartóztatást elrendelő végzés nem rendelkezik a konkrét büntetőjogi felelősségről, így nem is érintheti az ártatlanság vélelmét. A személyes szabadsághoz való alkotmányos alapjogot korlátozza, és nem az ártatlanság vélelmét.

ObudaFan # 2007.11.25. 13:00

Gubának sem volt jobb a modora, de legalább voltak elgondolkoztató érvei, még ha, szerintem, nem is volt igaza. Visszasírom.

Judge Curtis # 2007.11.26. 08:47

Azt a jó ...... ne haragudj, itt vagy gyengeelméjűség esete forog fenn vagy nem tudom hova tenni a dolgot, még mindig itt tartasz, hogy az "AB határozat szerint".
Hihetetlen, holott másik topicban éppen tőled olvastam, hogy sajnos a joggyakorlat távol áll valamelyik esetben az elmélettől, na jó, én most akkor hadd jelentsem ki, hogy többet eszem ágában nincs neked válaszolni, hiszen semmi értelme. Vagy nem veszed észre vagy szándékosan nem akarod észrevenni amit írok.
Sok sikert!
Curtis

Tamás123 # 2008.11.27. 15:43

Sziasztok!

Feleségem élettársa ellen többek közt kiskorú veszélyeztetése miatt tettem feljelentést.

Van két ügyészségi határozatom, ugyanarról az ügyészségtől, más aláíróval. Kérdésem az lenne, hogy az "A" jelű vagy a "B" jelű a helytálló?

„A” idézet:

„Az a kiskorú nevelésére, gondozására vagy felügyeletére köteles személy, aki a különélő szülő ellen neveli a kiskorú gyermeket, a gyermek édesapját a gyermek jelenlétében rendszeresen bántalmazza, vagy egy alkalommal, de kirívó módon bántalmazza, rendszeresen szidalmazza, elköveti a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét.”

„B” idézet:

„Az a kiskorú nevelésére, gondozására vagy felügyeletére köteles személy, aki a különélő szülő ellen neveli a kiskorú gyermeket, a gyermek édesapját a gyermek jelenlétében bántalmazza, rendszeresen szidalmazza, elköveti a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét.”

Meg tudná valaki mondani, hogy pontosan hol van a helytálló idézet elérhetősége?

Továbbá szerepel a határozatban mégegy idézet, amely a rendszerességet definiálja.

„A kisebb súlyú bántalmazások akkor alkalmasak a bűncselekmény megállapítására, ha azok rendszeresek. A rendszeresség megállapításához egymáshoz közeli időben – három hónapnál nem hosszabb időközönként, - legalább három cselekmény elkövetése szükséges.”

Ezzel kapcsolatban is az lenne a kérdésem, hogy pontosan hol találom ennek az elérhetőségét. Véleményem az, hogy az ügyészség "kifelejtette" azt, hogy ez a rendszeresség milyen jellegű bűncselekmények egymás utáni elkövetésénél definiál rendszerességet.

Nagyon fontos lenne tudnom a fenti kérdésekre a választ, ugyanis ezen idézetekre épül az indoklás.

(a google keresőben nem találtam)

Köszönöm

hanee # 2008.12.12. 09:58

Sziasztok!

Érdeklődni szeretnék egy ismerősömnek segítve.

Megvalósítja-e a kiskorú veszélyeztetését a nagypapa a következő esetben: Együtt él a szülőkkel, és a szülők egyike megkéri, hogy hozza el a gyereket az óvodából (3 és fél éves gyerek) délután, mivel ő dolgozik (az ovi meg ugye fél 6-kor zár). Amikor az anyuka erre megkéri még minden rendben van, viszont a nagypapa közben - valószínűleg a gyerek kíséretében / vagy még mielőtt érte megy - beugrik a kocsmába pár italra is és a szülők azt sem tudják hol vannak (mert közben nem érnek haza időben). Keresik őket kétségbeesve, végül este előkerülnek, a nagypapa részeg.. de nem kicsit.

A szülők tudnak arról, hogy a nagypapa szeret a pohár fenekére nézni, de amikor megkérik, akkor teljesen józan és nem is gondolták hogy ez történik (tehát hogy képes erre hogy a gyerekért úgy megy / vagy pedig viszi a kocsmába).

Ha megvalósítja a kiskorú veszélyeztetését, és más olyan esetet is fel tudnak hozni, amikor otthon veszélyezteti (pl. egyedül van vele és úgy iszik), milyen döntést hozhat adott esetben a bíróság? A szülőt felelősségre vonhatják-e adott esetben, ha jóhiszemű volt és nem számított rá, hogy a nagypapa inni fog? (mostmár persze tudja és nem bízza rá, inkább megoldja máshogy a dolgot, de pl. fél tőle, hogy otthon is valami kárt tesz a gyerekben, vagy a gyerek magában, ha esetleg egyedül hagyja őket).

Köszönöm előre is a választ.

hanee

  • 1
  • 2