anya és méhmagzat

Kedves derill, ha nem haragsol egyikőnk sem propagálja itt azt, hogy a nők akaratuk ellenére fogajanak meg, nem propagálunk valamiféle megerőszakoló gépezetet. Amit propagálunk, nők és férfiak közösen, az az, hogyha már egy magzat megfogant, akkor a foganatatásért feleős szeméylek viseljék ezt a felelősségüket.

Kedves illuzió, mitől lenen a borzalom növekvő, ha a legális abortuszt megszüntetnék? Nyilván az ilegális abortuszok száma nőne, de az abortuszok öszsesen nem nőnéke, ahnem csökkennének. Számomra ez egyáltalán nem borzalom. az meg hogy azokat, akik illegális abortuszon vesznek részt, hátrámyok érnék, attól tartok természetes. a mainál ahelyzet nem lehet rosszabb.

Kedves Csaba, a történelem során az utolsó 50 évet kivéve a Földön mindenfelé oylan társadalmak léteztek, és ma is a Föld egy jelentős részén oylanok léteznek, akiknek nem okoz nehézséget azonosulni egy átlagos normális erkölcsi színvonnalal, és nem lesűllyedni oda, ahonnan derill kiabálja azt, hogy mivel kénylemetlen, ezért bárki nyugodtan ölje meg a magzatát.

Revideáltam magam: - Tehát ha az arányok pozitívan változnának, mondjuk 1/10 vegetál, 1/10 úgy él ahogy tud, a többi ahogy szeretne, akkor elgondolkoznék azon, hogy legyen e abortusz elleni törvény. Talán meg is szavaznám, mert meglehetne reményeim szerint oldani, hogy a társadalom 8/10 lakosából a 2/10 problémát emberhez méltóan megoldja. - akkor sem szavaznék az abortuszra, mégsem hiszem, hogy a 8/10 képeslenne létrehozni azokat a körülményeket amik oda vezetnének, hogy nem is lenne szükség az abortusz törvényre. Köszönöm a végleges értékrendem kialakulásához nyújtott segítséget dr Zákány Csabának és alorincnek és a témában hasonló szemléletű hozzászolóknak.
Mert ugyebár akik akarják és minden körülmények ellenére megszülik gyermeküket, (mert van rá módjuk és akár érzelmi, anyagi, erkölcsi tartalékuk, belső akaratuk) lásd fogyatékkal élők azokkal mi is történik a mi társadalmunkban? MAGYARORSZÁGON NINCSENEK ÁRVAHÁZAK!!!!
*alorinc Te tudod mit írtál? " És aki az árvaházakban maradt árvákról ír: nem 10 évesen kell beadni, hanem mikor megszületik, sokan fogadnák örökbe!" - na majd Én is írok ha voltál árvaházban vagy örökbe fogadó szülőnél! Igyekszem majd a történeted alatt jól felháborodni, mint aki még soha nem halott volna olyan történetet amit Te mesélsz!

Vigyázz, utolsó mondatoddal könnyű visszaélniük az abortuszelleneseknek, hiszen önként adódik, a magzat sem akarja, hogy az életéről más döntsön helyette, hiszen ők - ha nem is döntésképesnek - jogképesnek tekintik a magzatot - szerintem azért, mert -legalábbis tudat alatt - úgy gondolják "má' beléje van kőtözve a lélek".
Abban nem értek egyet Veled, hogy egyedül a terhes nőnek van joga a döntésre, mert szerintem csak jobb híján van ez így, mivel abból még nagyobb baj lenne, ha a nemző apa, a férj a tisztiorvos, a család többi tagja stb. is beleszólhatna ebbe. Különben igazad van.

„Csak egy olyan nő vagyok, aki ha teherbe esne, muszáj lenne elvetetni a gyermeket. Mert nem élek olyan körülmények között, hogy megtarthassam - nincs lakásom, nincsenek szüleim, nincs hátterem. És annak ellenére, hogy rám akarnák kényszeríteni, hogy megtartsam a nem kívánt gyermeket, megtalálnám a módját, hogy elvetessem.”

Nem értem, mi a jó bánatért kell elvetned, add örökbe, komolyan nem értem az ilyen embereket.Ne takarózz ezzel!

És aki az árvaházakban maradt árvákról ír: nem 10 évesen kell beadni, hanem mikor megszületik, sokan fogadnák örökbe!

MEgyek, majd írok még ha nagyon sikerül magam felmérgesíteni :-)

Régóta olvasgatom ezt a topicot, és meg vagyok döbbenve a szélsőséges megnyilvánulásokon.
Előre mondom, hogy nem vagyok jogász, a dolog jogi oldalához nem értek. Csak egy olyan nő vagyok, aki ha teherbe esne, muszáj lenne elvetetni a gyermeket. Mert nem élek olyan körülmények között, hogy megtarthassam - nincs lakásom, nincsenek szüleim, nincs hátterem. És annak ellenére, hogy rám akarnák kényszeríteni, hogy megtartsam a nem kívánt gyermeket, megtalálnám a módját, hogy elvetessem. Persze lehet, hogy én is belepusztulnék - mint ahogy volt is erre példa, amikor abortusztilalom volt -, de legalább nem kellene egy életen át nyomorognom és nyomorban felnevelnem a gyerekemet... És végignézni azt, hogy nem tudok neki megadni nemhogy mindent, de jóformán semmit. Hogy nem tudom taníttatni és csak újratermelem a saját szegénységemet.
Derill, a hozzászólásaid alapján aboszolut egyetértek veled. Tény, hogy néha igen szélsőségesen fogalmazol, de ez szerintem betudható az állandóan érkező támadásoknak is. Hiszen máshogy reagálni nem is lehet. Dolgoztam én is gyámügyön - igaz, hogy csak gyakornokként egy pár hónapot -, tudom, hogy sokszor a nőnek az abortuszról igennel dönteni a legnehezebb. Ezt azok az emberek, akik jómódban és biztonságban éltek és élnek, soha nem fogják felfogni és megérteni. És az a baj, hogy legtöbbször ezek az emberek kerülnek döntéshelyzetbe és határoznak olyan dolgokról, amire nincs rálátásuk...
És egyetértek illúzióval is - az abortusztilalom sokkal nagyobb problémákat hívna életre és erősítene meg, mint az, hogy a nem kívánt, "véletlen" terhességeket megszakítják.
Az abortuszról igenis az azt elviselő nőnek egyedül van joga dönteni. Abba beleszólása senki másnak - még az apának - sincs. Mert a gyereket megszülni nem az apának kell. Õ leléphet bármikor, anélkül, hogy egy szót is szólna és az állam v. akárki ez ellen tenne valamit. A nőnek kell utána egyedülállóként felnevelnie a gyereket úgy, hogy nem kap munkát - hiszen kisgyerekes nőknek ugye nem szívesen adnak -, vagy csak kevesebbért... Úgy hogy egyszerre legyen anya, apa, dolgozó nő, stb...
Szerintem senki nem akarja, hogy az életéről más döntsön helyette.

Ma társadalmunkban 1/4 részt úgy él az ember ahogy szeretne, 2/4 úgy ahogy tud, 1/4 vegetál. A két utóbbi azért iszonyú, mert még egymást is ostorozzák a jobb létminőségért.
Tehát ha az arányok pozitívan változnának, mondjuk 1/10 vegetál, 1/10 úgy él ahogy tud, a többi ahogy szeretne, akkor elgondolkoznék azon, hogy legyen e abortusz elleni törvény. Talán meg is szavaznám, mert meglehetne reményeim szerint oldani, hogy a társadalom 8/10 lakosából a 2/10 problémát emberhez méltóan megoldja.

Azok akik csak a saját gondolatukat, szemléletüket halják és nem tudnak együtt jól gondolkoni mondjuk elérhetnék, nyomásra, hogy estleg megszülessen az abortusz elleni törvény azonnal.
Szülés WC-ben- gyermek megölése, kukában gyerek, államigondozottak növekvő létszáma, családon belüli erőszak, büncselekmények stb., és ennek mérhetetlen növekedését nem akarnám mint ördögöt a falra festeni.
De kérdezem Én, éreznék e annak felelősségét a törvény kierőszakolói, hogy ennek a növekvő borzalomnak ök a kiváltó okai, és lenne e olyan bíróság aki ezért arra kötelezné öket, hogy tegyenek jóvá mindent ami miattuk történt.
Szerintem ebben az összefüggésben csak akkor tudnánk gondolkodni, ha pl. the big chet legalább egy évig utcai, vagy a hajléktalanok szociálismunkása lennél.
Mégegyszer mondom abortusz ellenes vagyok, de az értelmes, emberhez méltó életért való küzdelem szerintem az, amiért elsősorban ki kell állni.

Tényleg nem. Arról szól, hogy ne erőszakkal akarják elérni, hogy a nő gyereket szüljön. Márpedig Big és a többiek ugy akarják. Ráeröltetni, akár tetszik neki, akár nem.

Ez tetszett:))

már megint letelt az írási időm ...

„Ön ugyanis nem tudná megmondani, hogy mit tegyen egy nő, aki válságos helyzetbe kerül, egyszerüen azt irná neki, hogy tartsa meg. De azt, hogy hogyan nevelje majd fel, hogyan táplálja, hogyan járjon dolgozni, arra már ötlete sem lenne.”

Ne haragudj, de hozzászólásaid alapján Te azt mondanád az ilyen helyzetben lévőnek, hogy vetesse el!

(természetesen elhiszem, hogy ha gyerekes anya jön segítséget kérni, annak tudsz, hisz ez a Hivatásod, de a vita nem erről szólt)

K. Big Cat.!
Sajnos nemcsak olyan társadalom nem fog kialakulni, melyben a gyermekek nagyobb része ideális körülmények közé érkezik, hanem olyan sem melyben az emberek töbsége azonosulni tudna magas erkölcsi szinvonalatokkal, mely az abortusz elvetését követeli, mely szerint az élethez való jog abszolut, mely szerint a kötelesség és felelősségvállalás elsődleges az örömmel és a lusta önzéssel szemben. Ennél számomra csak egy esztétikusabb álláspont van - ezt vallom én is:
Az én erkölcsi érzékem oly magasrendű, hogy azt mások úgysem tudnák követni, ezért nem is próbálom meg rájuk erőltetni.

Köszönöm Ildikó. Tényleg van gyermekem. Terveztük a születését, akartuk őt és ő a legdrágább számomra. Szülésnél kis hiján elveszitettem, a szülés utáni napon agyvérzést kapott. Aztán azt mondták soha nem fog tudni járni. Most telesen egészséges. Tényleg voltak nehézségek a terhességgel, de egyáltalán nem éreztem tehernek. Viszont át tudom érezni azon nők helyzetét, akik annak érzik a nem kivánt terhességet. Tudom, hogy milyen örömet jelent egy kivánt terhesség, és tapasztaltam, hogy milyen terhet egy nem kivánt. Tapasztaltam, amikor gyermekotthon vezetője mondott le a gyermekéről. És tapasztaltam, hogy a lemondás sem megoldás, hisz a nő, aki lemondott a gyermekéről soha többet nem lett boldog. Mindig nyomasztotta a lemondás ténye, főleg amikor uj családot alapitott, és őrizte magában a számára szörnyü titkot. És tapasztaltam azt is, hogy milyen gyorsan pokollá tette az életét az, amikor egyszercsak kiderült a dolog az uj család számára is, merthogy a gyermeknek joga van megismerni a származását.

Mikud: nem reagálok mindenre, mert amit ir, annak nagy része üres szólamokból áll, mögötte semmi tapasztalat nincs, ilyenformán abszolut nem releváns az ügyben. Ön ugy, és olyan megalapozottsággal ir az abortuszkérdésről, mintha én irnék az atomfizikáról, amihez egyáltalán nem értek.

Amit eddig sem, és ezek után sem fog megérteni az az, hogy egy nő számára, aki nem akar gyereket igenis teher a gyermek kihordása. Egy olyan nő számára, aki meg akar, öröm.

Én épp azért tudok objektiv maradni, mert mindkét oldalt tudom értékelni, és meg tudom érteni. Egy birónál ez pedig igen fontos követelmény, hogy ne csak azt legyen képes elfogadni, ami neki szimpatikus adott esetben,
Ön viszont erre képtelen, mivel látatlanban olyan dolgokért itéli el azt a nőt, aki abortuszt szeretne, amit Ön soha nem élt át, soha nem is fog, és még a körülményeket sem tapasztalta meg soha. (Ezt hivják a Pp-ben elfogultságnak.) Ön tehát eleve elfogult lenne egy olyan nővel szemben, aki abortuszon vesz, vett részt, vagy szeretne résztvenni.

Önzés itt kizárólag az Ön részéről tapasztalható, mert Ön kizárólag a saját érdekeit nézi, a nő érdekeit soha egyetlen pillanatra sem vette figyelembe, sőt, nem is áll szándékában.

"Nem meglepő, hiszen maga minden írásában tanúságot tesz arról a kihívóan üres, fogódzók nélküli értékrendről(?), amelyet kizárólag az önzés és a felelőtlenné válás célja tölt ki. " Szerencsére ezt csak Ön látja igy - sőt igazából még Ön sem, de hát valamit mégiscsak irnia kell, hogy megpróbáljon visszavágni egy vélt sérelemért.

A forum más olvasói viszont nem véletlenül kérnek tőlem tanácsokat és nem Öntől, holott Ön is megfordult egy párszor a forumon. Ön ugyanis nem tudná megmondani, hogy mit tegyen egy nő, aki válságos helyzetbe kerül, egyszerüen azt irná neki, hogy tartsa meg. De azt, hogy hogyan nevelje majd fel, hogyan táplálja, hogyan járjon dolgozni, arra már ötlete sem lenne.

A piacgazdaság ugyanis sajnos nem tolerálja a terhes nőket. Ön csak a saját kis védett burkában tud gondolkodni, de dolgoznak nők a fizikai munka területén is. Ha egy nő például közértben dolgozik és terhes lesz, nem tud ládákat emelgetni, hajolgatni stb. Hivatalosan persze azért, mert terhes, nem küldhetik el, de pokollá tehetik az életét.

Ha pedig vállalkozóként lesz terhes és nem tudja müködtetni a vállalkozását pár hónapon keresztül a terhessége miatt, akkor a vállalkozásnak vége, könyörtelenül elfoglalja a helyét más vállalkozás és egy piacot nagyon nehéz visszaszerezni, főleg egy vállalkozást ujrainditani. De Ön ezt soha nem fogja megérteni, mert világ életében anyagi biztonságban élt, az elvei is ezt tükrözik.

Mutatja ezt az is, hogy egyszerüen csirkefogónak titulál azért, mert leirtam, hogy milyen körülmények közt élnek emberek. Önre a továbbiakban nem pazarlom az időmet, mert nem érdemes rá. Nem kivánok olyanokkal vitatkozni, akik csak fujják a magukét, viszont fogalmuk nincs a háttérről, a tényekről.

Big: reméltem megérted amit irok, de tévedtem, nyilván rosszul fogalmaztam. A lényege az, hogy most igy gondolod, de a dolgok néha változnak akkor is, ha nem akarjuk, ezzel pedig a nézetek is változnak.

Gyerekölésről szót nem irtam, itt kizárólag a nő abortuszáról volt szó. A gyermekek megölését én is büntetném. A magzat pedig mint tudjuk nem az, tehát nem igazán értem mit akartál irni.

Illuzioval tökéletesen egyetértek, tehát ezt a részt nem ragozom.

Az abortusz azért nem fordult elő korábban, mert nem állt az orvostudomány olyan szinten, hogy a nő sérelme nélkül megoldhassa a kérdést.

Tényleg legalább annyi közöd van más abortuszához, mint nekem, tehát semmi. A sajátodéhoz van, ezen kivül senki máséhoz, mint ahogy nekem sincs semmi közöm máséhoz. Mindazonáltal, ha megsértettelek, sajnálom, nem állt szándékomban, viszont ennél a résznél azt vettem ki, hogy nagyon megharagudtál rám, bár nem tudom miért. Sejtésem van csak: dohányzol.

Továbbra is azt látom az irásaidból, hogy kizárólag azért, mert nem Neked kell a felelőséget viselned és vállalnod, más kontójára nagy mellénnyel höbörögsz a felelősség kérdésén. Te aztán vállalod a felelősséget! Viszont a nőnek kell kihordania a nem kivánt terhességet, és neki kell felnevelnie a gyermeket, ha megszületik, miközben az ő élete megy tönkre, nem a Tied. Könnyü más kontojára felelősséget vállalni szavakkal.

Érdekelne viszont, hogy hány esetben segitettél ténylegesen. Hány nőt juttattál lakáshoz, munkához, hogy megszülhesse a magzatot, és felnevelhesse a gyermeket.

Ha tényleg tenni akarsz a kérdésben, akkor hozz létre egy alapitványt, amivel biztositod, hogy azok a nők, akik egyébként nem tartanák meg a terhességet anyagi okok miatt, ezen ok miatt ne kelljen abortuszra menniük. Akkor már csak az a pár nő menne, akik a karrierjük miatt nem szeretnék megtartani a terhességet.

Gyilkolásról pedig még mindig szó nincs, gyilkolni csak embert lehet, ezt is tisztáztuk már.

Egyébiránt nem ártana, ha végigolvasnád mindazt, amiket irtam. Ha megtennéd, rájönnél, hogy nincs ellenemre az sem, ha betiltják az abortuszt, amennyiben megoldják azt, hogy a nőnek ne kelljen teherbe esnie, ha nem akar, és ne kelljen szülnie, ha nem akar. Tehát nem a magzattal van bajom, hanem azzal a nálad is tapasztalható erőszakkal, amivel rá akarják kényszeriteni emberek másokra a saját akaratukat, de természetesen ugy, hogy kizárólag ezek a mások viselik a következményeket. Köszönöm, de ebből az erőszakból nem kérek.

Kizárólag a saját kontódra erőszakoskodj, tehát ha mégis el akarod érni, hogy a magzat ne pusztuljon el, támogasd az orvostudományt, hogy amikor szükséges, 0-9 hónapos korig, élve, egészségesen el lehessen távolitani a nőből, és más nőbe be lehessen ültetni. Ez ellen semmi kifogásom.

Kedves igen?!

Nem hiszem, hogy a mesterséges megtermékenyítés a jelen topic témájához kapcsolódna! Úgy gondolom, hogy akik ilyen eljárásnak kénytelenek alávetni magukat, nem hiszem, hogy a megfogant magzat elvetetéséről gondolkoznának.

Egyébként a karikatúra műfaját az művelje, aki ért is hozzá. Egyébként nem szándékozom beléd kötni, nem szokásom a kötekedés.

derill véleményével teljes egészében csak egyet érteni tudok. Az ilyen megértő, azonosan gondolkodó párokból lesznek a halálos ellenségek a bíróságokon a válopereken.
És még valami: senkinek, de senkinek az ég adta egy világon nincs joga beleszólni abba, hogy a gyermekét megtartsa vagy elvetesse. Ezt mindenkinek saját magának kell eldönteni.

kedves mikud: derillnek van gyermeke, szerintem nem érezte tehernek a kihordását, ami nem jelenti azt, hogy ne okozott volna a terhesség problémákat. úgy gondolom, az hogy valaki nem abszolút abortusz ellenes még nem jelenti azt, hogy gyerekgyűlőlő, és egyáltalán ne akarna gyereket!

Kedves illuzio,

Véleméynem szerint az anya döntési joga bármilyen körülmények között éljen is abban áll, hogy vállalja-e a védekezéssel vagy védekezés nélkül élt nemi élet kockázatáért a felelősséget vagy nem. A fogantatással az anya döntési joga megszűnt a magzat élete fölött.

És persze lehet a XXI- századra meg még sok okos, és legtöbbször demagóg szólamra hivatkozva nem tudomást venni a realitásokról, de a realitás akkro is az, hogy még a XXI. sz eleljén Európában is, csak a gyerekek tört része születik ideális körülmények közés, és ez örökre így is fog maradni. Tehát én pontosan tisztéban vagyok vele, hogy az esetek többségében csak rossz vagy rosszabb körülmények között választhatnak. Csak ezt nem tartom érvenek az abortusz mellett. Jól látható, hogy abortusz csak a fejletetbb társadalmakban van súlyos problémaként jelent, tehát a fő probléma egyáltalán nem a nyomor, hanem a relazív helyzet.

És természetesen nem ezért támogatom a születést, hanem ezért tartom a másik fél érveit hazugnak. A születést azért támogatom, mert szerintem a magzatot megölni megölni bűn, egynelő a gyilkossággal, és olyan jogi szabályozást szeretnék, ami ezt elismeri.

És egyetértek, az állami gondozottakkal, az állami gondozás intézményivel is foglalkozni kellen, sőt a bajba került anyáknak kellene sokkal komolyabb, minőségileg mást nyújtó gondoskodási rendszert kiépíteni, és az örökbeadás intézmenyeit ugy változtatni, hogy az elhagyott gyermekek közül minél több családba kerüljön, de ez akkor sem változtat azon, hogy agyilkolást most azonnal be kellene szüntetni.

Derillnek üzenem a következőket:

„Mikud: igenis kényelmetlen megszülni egy magzatot, de még kihordani is. Ön biztos nem vállalkozna rá. Plusz több kilót kell naponta cipelned, naponta több alkalommal van rosszul, a hányinger pedig nem válogatja meg, hogy épp tárgyaláson van-e vagy sem. Eközben persze az üzleti partnerei ugranak adott esetben, mert a piacgazdaság nem tolerálja a hányingerrel, rosszulléttel küszködő üzleti partnert.”

Én nem tudom, hogy magának vannak-e gyerekei. (Került-e egyáltalán ilyen kényelmetlen helyzetbe?) Nem tudom, hogy szívesen hordta-e őket, ha vannak. (Csak bízni merek abban, hogy ha véletlen nem tette volna szívesen, soha nem vallja be gyerekeinek.)
Azt is csak remélni merem, hogy amikor az édesanyja magát hordta a szíve alatt, némileg emberségesebben tekintett magzatára és ha nehezen is, de végül is mégis csak örömmel hozta meg azt az áldozatot, amely a maga megszületéséhez és a felneveléséhez volt szükséges.
Ha nem is akar róla tudomást venni, akkor is így van időtlen idők óta: azt az áldozatot, amelyet értünk hoznak, akként tudjuk meghálálni, hogy mi is meghozzuk másért, azaz tovább adjuk a feladatot.
Egyébként pedig tudja, a piacgazdaság tolerál…, mégpedig pontosan annyira tolerál, amennyire az egyes emberek, a piacgazdaság résztvevői toleránsak egymással szemben. Tudja, a piacgazság toleranciájához a maga toleranciájára, belátására is szükség van….
Ha megengedi, hogy személyes legyek, magam mint „vadkapitalista” kifejezetten örömmel veszem, amikor az alkalmazottaim gyereket várnak, még akkor is, ha fizethetem utánuk a táppénzt… Hangzatosan mondhatnám: most magán a sor…

”Tehát igenis kényelmetlen, mint ahogy az abortusz is az, csak az abortusszal hamarabb ér véget a szenvedés, nem kell még hónapokon keresztül kibirni.”

Amikor ezt a mondatot olvastam, elmerengtem azon, hogy maga, mint gyámügyi előadó, vajon képes-e objektíven közelíteni egy várandós anya problémájához, ha egy ilyen ügy kerül az asztalára…
Halkan jegyzem meg, hogy egy bírót egy ehhez mérten elfogult kijelentésért kizárnának az adott ügy tárgyalásából…

”Ez nem felelőtlenség kérdése, és semmi köze a szeméthez. Megjegyzem én gyülölöm a környezetszennyezést, legfőképpen pedig a dohányosokat, mivel mind bunkó, függetlenül attól, hogy mit tart magáról. Egyetlen kulturált dohányossal sem találkoztam még, csak olyannal, aki saját magát tartja annak, azonban ott gyujt rá, ahol eszébe jut, és ott dobja el a csikket, ahol megunta tartani. Mindezt teszi azért, mert szerinte joga van hozzá, holott másoknak joguk van a tiszta levegőre, és a dohányos pont azt szennyezi. De ebbe sincs sajnos beleszólásom, mint ahogy a férfiaknak nincs beleszólásuk az abortuszba, holott a dohányzással az én egészségemet is rombolják, mig az abortusz kizárólag a nő egészségét rombolhatja.”

Olybá tűnik, hogy amit az önzésről, a mértéktelen és esztelen fogyasztásról írtam, az nem jutott el a tudatáig. Eszem ágában sem volt a dohányosokat bántani, még csak nem is a környezetszennyezésről, a szemétről írtam. Tudja, egy picit nehéz magának bármit is írni, ha egyszerűen nem érti a mondataimat. Nem meglepő, hiszen maga minden írásában tanúságot tesz arról a kihívóan üres, fogódzók nélküli értékrendről(?), amelyet kizárólag az önzés és a felelőtlenné válás célja tölt ki.
Arról írtam, hogy az a társadalom, amelyben intézményesült technikái vannak annak, hogy miképpen legyünk felelőtlenek a tetteinkért, és miképpen tudjuk kizárólag a saját érdekeinket szem előtt tartani, katasztrófát okozhat és ezért életképtelen. Ha az adott pillanatban nem látszik annak, előbb-utóbb azzá válik és erre maga a társadalom is ráébred.
Érdemes ebből a megközelítésből a közelmúlt, mondjuk a hatvanas évektől a napjainkig terjedő időszak amerikai társadalomfejlődési trendeket szemügyre venni. A szexuális forradalom, a hippi mozgalom őshazájában, pár hónapja a hivatalban lévő elnök azzal nyert választást, hogy nyíltan kiállt családok egysége mellett, a melegek házassága ellen, a az abortusz liberalizálása ellen stb. Pedig sem gazdaságilag, sem pedig katonailag nem tudott túl sokat felmutatni…

„A "majd akkor akarok gyereket" témát talán nem Önnek kellene feszegetnie, mivel Önnek fogalma nincs milyen az, amikor valaki nem megfelelő körülmények közé szüli a gyermekét. Fogalma nincs mit jelent egy utcányira vizért járni a XXI. században. Pedig élnek emberek ilyen körülmények között is. Fogalma nincs milyen az, amikor a gyermeket fürdetni kellene, de nincs elegendő pénze arra, hogy télen megfelelő hőmérsékletü lakást biztositson ehhez.
Igy ebben a kérdésben csak a saját véleményét mondhatja el, mely üres vélemény, nem tapasztalatokon alapul.”

Tudja hogy, amit most írt le, az a legnagyobb csirkefogók nézete? (Szeretnék bízni benne, hogy nem gondolt bele mindabba, amit a fenti súlyos szavakkal állít….)
A fenti mondataival maga azt állítja, hogy aki elesett, aki szegény, aki a társadalom peremére szorult, annak nem kell önönmagától mindazt elvárni, mint amit a többiektől elvárunk. Szentül hiszem azt, hogy nincsen nagyobb bűn annál, mint amikor az aki rendelkezik egy helyzetben a szükséges belátási képességgel, félrevezeti azt a kicsit, gyengét, aki nem rendelkezik ezzel a belátási képességgel és ezáltal erkölcsileg őt megalázza.
Olvasott maga valamit is a világirodalomból? Ha olvasott volna valamit, megértette, amit olvasott?
Tudja, ha megengedjük magunknak azt a förtelmes tettet, hogy a társadalom elesettjeinek ne példát mutassunk, hanem a nyomorúságuk mutogatására bíztassuk őket, ha elhitetjük nehéz helyzetű embertársainkkal, hogy nekik nem kell komolyan venni az élet értékeit, saját magukat, a jövőjüket, méltóságukat, hogy az ő nehéz helyzetükben higgyék csak el, hogy nem érték az élet akként, ahogy boldogabb embertársaiknál már annak mondhatjuk, szóval ha minderre vetemedünk, akkor erkölcsileg kb. ott vagyunk, mint az összes valóságshow, kibeszélőshow stb. atyjai, … a pokol belső köreiben…,- hogy irodalmi képpel éljek…

Az utolsó mondatához pedig nem fűzök kommentárt, tanult barátom Big helytállóan már megtette….

the big cat
Örülnék ha valóban léteznének olyan szervezetek akik visszaélés nélkül támogatnák az abortusz elleni harcot és a megszületett gyermekek, legalább emberhez méltó körülmények között növekedhetnének. Azt is gondolom, hogy más nyomorára nagy felelősség, felelősséget vállalni. Egyben azt is gondolom, hogy az abortusz ellenes kampány mellett letéve a voksom, azért tárgyilagosan néha az államigondozottak létszámát is figyelemmel kellene kísérni. A XXI. sz. hajnalán nem lehet csak azért támogatni a mindenképpeni születést mert mindig volt nyomor a világon és mégis itt vagyunk. Talán ha éveken kersztül ebben a szociális körben mozognának néha az emberek, azt is belátnák, hogy bizonyos helyzetekben csak rossz és mégrosszabb között kénytelen dönteni egy anya.

derill, hogy az egyébként nyivánvaló választ megadja m a kérdésedre, amit egy kisegítő iskolai tanuló is tudna, az abortusz azért kényelmes, mert utána nem kell 20 évig egy gyereket fölnevelni.

Továbbá jobb lenne, ha te nem tudnád, hogy mások mire vállakoznának és mire nem, és főleg nem olyasmikkel dobálóznál, amik fizikai képtelenségek.

Én örömmel nem avatkoznék más testének a kérdésébe, ha az a más sem avatkozna be azéba, aki volt olyan szerencsétlen és az ő testében fogant meg.

Még ha esetleg el is válna bármeliykőnk is, fogalmam sincs hogy smájlistól az milyen relevanciával bír az adot kérédésben, vagy az, hogy esetleg hozzád fordulnánk segítségért? Mit akartál ezzel mondani? Hogy nem segítenél, csak ha abortuszpártiak leszünk, vagy mégis mit?

Gondold meg miylen iszonyú kényelmetlen a magzatnak amikor megölik. amikor nem éleheti le a neki járó életet. Ezt6 hasonlíts a kényelmetlenséghez, amit te emlegetsz. egyszerűen nem tudom, meddig vagy képes még süllyedni, amikor iyleneket merzs álítani. És most már komolyan fogalmam sincs, hogy iylen hozzááálással hoygan kaphattál állást a gyámügyön. ha a7z anyának kényelmetlen akkor öljük meg a gyereket. Ezt mikor fogod nekünk kifejteni?

Mégis mi a véleményed a kockázatokról, és azokkal járó felelősségről? ehhez nem kívánsz valamit hozzáfűzni? Ez nem felelősség kérédése? Hát akkor minek a kérdése, mégis?

A többi demagóg maszlagot a körülményekről meg felejtsd már el végre! Soha, ismétlem soha nem lesz oylan társadalom, és soha nem is volt, ami akár csak a tagajai többségének az elvárt színvonalat lett volna képes nyújtani körülményekben, mégis érdekes módodn az abortusz csak az utóbbi 50 év rákfenéje, előtte alig fordult elő, és ez nem azért volt, mert illegális volt, hanem mert az emberek sokkal rosszabb körülméynek között is sokkal több felelősséggel viseltetettek egymás iránt.

És mostmár mindenki nevében kikérem magamnak azt arrogánsan pofátlan ismételt kijelentésed, hogy akinek szerinted nincs köze ehhez a témához az ne szóljon bele. Először is, legalább annyi közöm van minden egyes abortuszhoz, mint neked, kivéve te sajátodat, másrészt ha eddig nem tűnt volna fel, a közös felelősségvállalás sokal tehet ebben az ügyben (is), mint a hozzád hasonlók. Ugyanis veled ellentétben mi készek vagyunk felelősséget vállalni mind a saját tetteinkért, mind az álláspontunk társadalmi következményeiért.

Egyébként köszönöm, hogy a stílusoddal, a véleményeddel, és kifejtési módjával valamint azzal, hogy álláspontodat a legkevésbé sem tudtad alátámasztani, valamint kiderült, a pro-choice mozgalom egyetlen érve a mélyésges erkölcsi nihil, meggyőztél arról, hogy ez ügyben sokkal aktívabb tevékenységet kell folytatnom, és az informális meggyőzésen túl, valamiféle szervezett fellépést kell fontolhgatni, hogy a társadalmi élet egyik központi kérdésévé emeljük az abortusz tilalmát.

Kedves igen? alorinc és Big. A ti párotok is ilyen, és reméljük, hogy pár év multán nem levelezünk a családjog rovatban, mint kapcsolattartásra jogosult, ám azzal élni nem tudó apukákkal, akik tanácsot szeretnének, mit tegyenek, hogy végre láthassák a gyermeküket. Ha mégis, akkor majd gondoljatok rám:)

Ezen felül véleményem szerint amennyiben majd teherbe estek, senki sem fog kötelezni arra, hogy abortusznak vessétek magatokat alá, mert az a Ti testetek.

Viszont ne avatkozzatok bele más testének a kérdésébe.

Big - még mindig nem irtad meg, hogy mi a kényelmes szerinted egy abortuszban. Javaslom, menj el egyszer egyre, és nézd végig milyen szenvedéssel jár. Akkor talán elmulnak az ilyen elmebeteg ötleteid.

Mikud: igenis kényelmetlen megszülni egy magzatot, de még kihordani is. Ön biztos nem vállalkozna rá. Plusz több kilót kell naponta cipelned, naponta több alkalommal van rosszul, a hányinger pedig nem válogatja meg, hogy épp tárgyaláson van-e vagy sem. Eközben persze az üzleti partnerei ugranak adott esetben, mert a piacgazdaság nem tolerálja a hányingerrel, rosszulléttel küszködő üzleti partnert.

Tehát igenis kényelmetlen, mint ahogy az abortusz is az, csak az abortusszal hamarabb ér véget a szenvedés, nem kell még hónapokon keresztül kibirni.

Ez nem felelőtlenség kérdése, és semmi köze a szeméthez. Megjegyzem én gyülölöm a környezetszennyezést, legfőképpen pedig a dohányosokat, mivel mind bunkó, függetlenül attól, hogy mit tart magáról. Egyetlen kulturált dohányossal sem találkoztam még, csak olyannal, aki saját magát tartja annak, azonban ott gyujt rá, ahol eszébe jut, és ott dobja el a csikket, ahol megunta tartani. Mindezt teszi azért, mert szerinte joga van hozzá, holott másoknak joguk van a tiszta levegőre, és a dohányos pont azt szennyezi. De ebbe sincs sajnos beleszólásom, mint ahogy a férfiaknak nincs beleszólásuk az abortuszba, holott a dohányzással az én egészségemet is rombolják, mig az abortusz kizárólag a nő egészségét rombolhatja.

A "majd akkor akarok gyereket" témát talán nem Önnek kellene feszegetnie, mivel Önnek fogalma nincs milyen az, amikor valaki nem megfelelő körülmények közé szüli a gyermekét. Fogalma nincs mit jelent egy utcányira vizért járni a XXI. században. Pedig élnek emberek ilyen körülmények között is. Fogalma nincs milyen az, amikor a gyermeket fürdetni kellene, de nincs elegendő pénze arra, hogy télen megfelelő hőmérsékletü lakást biztositson ehhez.
Igy ebben a kérdésben csak a saját véleményét mondhatja el, mely üres vélemény, nem tapasztalatokon alapul.

A többi üres mellébeszélés volt az Ön részéről, a lényeg továbbra is az, hogy olyanba szól bele, amihez semmi köze. A nő számára pedig igenis daganat, ha egyszer nem akarja kihordani.

Hölgyeim, Uraim!

Korábban, miután néhány hozzászóló előbb rendkívül demagóg, majd pedig nem kevéssé kirekesztő hangot ütött meg észrevételeim vonatkozásában, megfogadtam, hogy nem szólok hozzá a jövőben ehhez a kérdéskörhöz. Noha a topicot mindvégig figyelemmel kísértem.

Megtörve fogadalmam, engedtessék meg, hogy a jogi érvektől elrugaszkodva néhány dologra felhívjam a figyelmet.

Leegyszerűsítve: mindazok álláspontjából, akik azt állítják, hogy kényelmetlen egy gyereket megszülni, mert veszélyezteti az érintett nő karrierjét, vagy mert éppen nem akarták szerencsétlen magzatot, pontosan azt a felelőtlenséget, azt a mértéktelen önzést lehet kiolvasni, amely a Földünket és a fejlett világ valamennyi társadalmát leginkább veszélyezteti.
Ha közhely is, de mégis állítom: Az a hozzáállás, miszerint egy gyermek jövője, megszületése kényelmi kérdés, szorosan összefügg azzal a súlyosan felelőtlen és mértéktelen pazarlással, szükségtelen és esztelen fogyasztással, amely környezeti katasztrófa szélére sodorhatja a világunkat.
Ugyancsak egyenes az összefüggés a család, mint intézmény nivellálódása, a családi „fészek” kihűlése, mint világjelenség és azon felfogás között, hogy majd akkor akarok gyereket, ha már mindent elértem, amit lehetett, ha már éppen semmi más nem hiányzik az életemből. (Addig, meg ha megfogan, hát elvetetem.)

Úgy vélem, hogy a fenti mentalistással közös felelősségünk szembe szállni.

Abortuszellenzőknek kár áltatnunk magunkat, de ugyanúgy kár áltatniuk magukat a pro abortuszosoknak is: senki, de senki nem mondja komolyan az abortuszt pártolók közül, hogy elvi –akár világnézetileg igazolható – alapja van annak, hogy elveteti gyerekét, illetve teszi ezt másvalaki. (Eltekintve az orvosilag vagy etikai okokból szükségessé vált terhesség-megszakításoktól.) Az itt olvasott pro-argumentumok logikai ellentmondásai, inkoherens jellege kifejezetten erről győz meg.
Nem találtam egyetlen olyan gondolatot sem az abortuszt pártolók hozzászólási között, amely egy picit is konzekvensen állítana olyan érveket, amelyek helytálló ténybeli alapon nyugodnák és amelyek végül ne kerülnénk ellentmondásba egy korábban állított érvvel. Bizonyos élettani folyamatokra való téves utalások tömkelegét olvashattuk, téziseket a nők önrendelkezési jogáról, döntési szabadságáról, amelyek igazolását meg sem kísérelték az ezt állítok, stb. A legegyszerűbb érv – sematikusan fogalmazva - valahogy így hangzott: hadd döntse már el a szülő nő, hiszen az ő testében van az a „daganat”…..

Leírtam már azt, hogy álláspontom szerint mik a kérdés megvitatásának a módszertani keretei, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket egy következetes érvelési logikát követve fel lehet tenni és melyek irrelevánsak.

Azt gondolom, az a bölcs iránya a vitának, amely éppen a mai nap bontakozott ki: kizárólag ideológiai alapon célszerű állítani az abortusz embertelenségét, mérhetetlen súlyos bűn jellegét az emberiséggel, a természeti törvénnyel, mi több a természetjoggal szemben.

Úgy vélem, nekünk, az abortuszt ellenzőknek kár a témában okszerű érveléssel igazunkat bizonyítani. Ez ugyanis lehetetlen azok szemében, akik az abortusz és még jó pár, erkölcsileg hasonlóan kifogásolható intézmény legalizálása mellett végső soron azért szállnak síkra, hogy önzésüknek, deklarált felelőtlenségüknek teret követeljenek.

Mondhatják a topicot olvasók, illetve a hozzászólók közül azok, akik pro érvelnek, hogy micsoda arrogáns álláspont az enyém az ő meggyőződésüket illetően. Tegyék azonban a szívükre a kezüket: nem erről van szó, amikor arról beszélnek, hogy éppen nem jókor jönne a gyermekáldás, vagy éppen arról, hogy egyedül a nőnek joga dönteni, másnak köze sincsen hozzá és ezért igazolható az abortusz?

Üdv,

• Udvarhelyi-

PS.: Ildikónak üzenem - micsoda szép neve van…J -, nem alorinc kedvese az egyedüli, aki így gondolkozik, hál Istennek.
Látom többen vagyunk itt felszerelve "megfelelő" asszonyokkal....

daját = saját

Nekünk is pont az a véleményünk mint the big catnek, természetesen daját véleményünk :-) és örülök, hogy mindenki rátalált élete párjára.

Platonnak volt egy írása, hogy az emberek 4 lábbal, 4 karral és 2 fejjel születtek majd kettészakadtak és azért vagyunk a világon, hogy megtaláljuk elveszett párunkat. Nekem ez sikerült. (A történetet levédtem :-)

Mellesleg engem meglehetősen hidegen hagy, hogy egyik, vagy másik egyház mit gondol az abortuszról, van saját véleményem, és ha bármelyik egyház megváltoztaná a véleményét, az enyémen nem változtatna.

Kedevs igen!, Bocs valóban félreértettelek.