Házasságtörés

Fórum → öröklés és családjog
újabb elöl     új hozzászólás

Zoltán György # 2006.02.12. 13:19

Kiskocka!

Szintén névvel válalom magam, és tapasztalatból is beszélek. Nem a bosszú hajt, főleg olyan nő tekintetében akit nem is ismerek. A megbocsájtásban elfogadom az álláspontod; Mindennek van határa!

Korábban feltétel nélkül, és többször is megbocsájtottam az exemnek, aki mindíg visszaélt vele!
Látom, TE azért higgadtabb, és józanabb vagy nálam.

Sajnos az anyapárti, bíróságok miatt kevés az esélyed. Nem a joggal van a gond, hanem a jogalkalmazókkal!

Sok idő van még nyárig. Húzd, ameddig tudod és június elején, amikor kezdődik a nyár menjetek a gyerekeddel nyaralni egy hónapra.
Feleséged addigra remélhetőleg a gyermeke apjánál lesz:-)))

A bíróság ideiglenes és azonnali intézkedéséig mindenképp maradjon nálad, akkortájt fog szülni az exed, így nem kavar be...

pappa # 2006.02.12. 13:36

Valamennyire kapcsolódik ehhez a témához a saját és a környezetemben is gyakran látott tapasztalatom hogy a nők egy része nehezen viseli a gyerekkel otthon töltött 3évet.Egyedül érzik magukat és unatkoznak és ezt mindenféle lelki és házassági problémává variálják át .A férfi ilyenkor nehéz helyzetben van,mert hazamegy munka után és egy bőgő gyereket és egy kikészült anyát talál. Kiderül hogy egész nap nem bírtak egymással.Anyának egész nap semire sem volt ideje a gyerek "hisztijétől".Anya azt várja apától hogy mindent oldjon meg,az ő lelki zavarát is. Ez nehéz,sőt lehetetlen,bár a férfi a gyerekét is meg a feleségét is sajnálja. Egy önmagában bizonytalan nőt kellene nap mint nap arról meggyőzni, hogy csudajó anya, ezt várja el.Ebben az időszakban szoktak kezdődni a viták és veszekedések és az érzelmi hiány következtében esetleg felbukkan valamelyik életében egy irreális szerelem. És kész,a családnak annyi.

pappa # 2006.02.12. 14:00

Zoltán György, neked nagyon sok erőt és kitartást kivánok!

kiskocka # 2006.02.12. 16:49

Kösz a valaszokat, a helyzet egyenlore valtozatlan, csak en lettem bizonytalanabb. Eloszor mindenkepp beszelni fogok a felesegemmel az o elkepzeleseirol. Ugy latom kezd egy kicsit felengedni. Ma mar beszeltunk semleges dolgokrol, evett a foztombol, meg nekiallt vasalni. Ezek nala a bekules biztos jelei, ezek utan par hettel mar erdemben szoktunk tudni beszelni osszezordulesek eseten. Ezt most megprobalom leroviditeni. Mondtam mar, hogy en vagyok a vilag legturelmesebb embere? Ez is lehetett a gondok egyik forrasa. 12 éve vagyok vele, ezt nem akarom egy-ket nap alatt eldobni.
Egyenlore ennyit, altatas utan majd meg irok, addig is megprobalom Derill valaszat megemeszteni.

Pappa megkerdezhetem, hogy Te milyen oldalrol vagy erintett a kerdesben?

pappa # 2006.02.12. 17:42

Kiskocka,a válást akkor mondták ki amikor a fiunk 4 éves volt. Most 8. Anyjánál helyezték el.A fő probléma az utóbbi 4 évben az volt hogy volt feleségem hangulatától - idegállapotától függően hol ragaszkodott a birói határozatban foglalt láthatási idő betartásához,ami igen kevés, hol nem.Ha jól volt, sokat lehettem a gyerekkel,ha nem, akkor még akkor sem amikorra a határozat szólt. Volt feleségem nemrégen beteg lett még sokáig kórházban lesz. A gyerek nálam van és volt feleségem felgyógyulása után is nálam marad úgy,hogy a gyerekkel töltött időt nagyjából felezni fogjuk.
Ha te vagy a világ legtürelmesebb embere akkor én vagyok a második.

kiskocka # 2006.02.12. 22:22

Hát, neked sem lehet konnyu.
Igaz, amit Derill ir, hogy nekem kell dontenem egyedul, de jol esik, hogy valaki valaszai mibdig kozel allnak az en elkepzelesemhez.

Sikerult vele beszelnem egy kicsit a lenyegrol, azt hiszem meg barmi megtortenhet. Egyenlore nem teszek semmit, biztos vagyok benne, hogy O sem keszul semmire.

PS. Volt regebben egy vicc, amit nagyon birtam, de most mar nem igazan tudok rajta nevetni:

  • Igaz, hogy valni akar a feleseged? De hát miert?
  • Azt mondta, hogy nem figyelek ra elegge, vagy valami ilyesmit.
pappa # 2006.02.12. 23:27

Dönteni nyilván neked kell. De minden eshetőségre készülj fel legyen tehát A, B, C terved azzal kapcsolatban hogy a gyerek mindenképpen nálad maradhasson. Álmomban sem gondoltam volna hogy egy békés megegyezéses válás után cirkuszolni fog a volt nejem és mivel nem bír magára találni és nem tudja mit is akar, a gyereket és engem fog gyötörni.A gyerek nagyon sokat szenvedett a 4 év alatt az anyukája kiszámíthatatlanságától. És eközben ő egy aranyos kedves és jóindulatú, légynek sem ártó nő!!! Utólag könnyű okosnak lenni, most már másképpen csinálnám és olyan helyzetbe biztosan nem kerülnék hogy zsarolható legyek a gyerekkel. Már nem ugranék be lelki problémáknak és érzelmi viharoknak és annak sem,hogy "nem figyelsz rám eléggé". Én ugyanis mást sem csináltam,csak ráfigyeltem, hogy éppen mibaja és közben kerestem lakásra megélhetésre, elláttam a gyereket,sétálgattam vele éjszakákat ha beteg volt vagy éjszaka dolgoztam hogy nappal otthon lehessek és kéznél legyek minden pillanatban.Nagyon szerettem a volt feleségemet még a válás idején is és nagyon rossz megoldásnak tartottam akkor a válást.Az iránta érzett szeretetem akkor szűnt meg, amikor a gyereket elkezdte elzárni tőlem.
A vicc nagyon jó, nem ismertem!

Zoltán György # 2006.02.13. 10:13

Türelemről annyit, hogy egy volt katonatiszt mondta rólam;
"Hozzád képest a bírka is kapkodó idegbeteg!"

Ezt azóta többen megerősítették!

Kiskocka!

Nálunk is békülni látszott az ex, én pedig, mint a marha tettem a dolgom és segítettem.
Aztán lelépett. Gyönyörű éveink voltak, nem tagadom utólag sem! Csakhogy amit a gyerekekkel művel az kritikátlan. Ott történt a törés nálunk is!

pappa # 2006.02.13. 10:37

A nagy hibát ott követtem el, hogy nem én maradtam otthon a gyerekkel már csecsemőkorában.Anyagilag nagyon nehéz lett volna de el kellett volna érnem hogy a volt nejem legalább félállásban dolgozzon.Nem számoltam azzal hogy nem fogja bírni a gyerekkel való foglalkozást és az otthonlétet.Persze bennem az volt hogy aki anya annak ez nem probléma hiszen az én anyám is boldogan nevelt 6 geyreket jól szervezve mindent közben még pénzt is keresett mert szüksége volt rá a családnak.Ha egy nő nincs rendben mint anya akkor úgy érzi hogy összedőlt a világ és mindent megtesz azért hogy a külvilágnak bebizonyítsa: ő a legcsodásabb anya. És a külvilág hisz neki és pillanatig sem merül fel senkiben hogy ez csak az anya önvédelmi színjátéka és tulajdonképpen mindegy az anyának hogy a gyerekkel mi van testileg lelkileg.
A volt feleségemnek volt egy korszaka amikor azzal vádolt hogy én "kiveszem a kezéből a gyereket" és "nem engedem hogy anyaságában kiteljesedjen". Csak hát azt a gyereket meg kellett fürdetni hiszti nélkül amire ő képtelen volt és türelmesen és jókedvben meg kellett etetni amire szintén képtelen volt és órákat kellett vele ülni a játszótéren amire szintén képtelen volt stb.

kiskocka # 2006.02.13. 10:52

Tudod, ha en itt panaszkodni szeretnek, szinte szo szerint ismetelhetnem a hozzaszolasod masodik felet.

pappa # 2006.02.13. 10:55

Természetesen nagyon szereti anyuka a fiunkat. Nálunk ott van a probléma hogy valamiért nem tudja a gyerek érdekét a saját érdeke elé helyezni.Lelkileg semmiképpen.Azt hiszi ami neki jó az automatikusan jó a gyereknek.Észérvekkel sosem mentem semmire.

pappa # 2006.02.13. 11:01

Legyél nagyon óvatos mert az ilyen problémákkal küzdő nők mindenre képesek hogy ne derüljön ki a defektjük /aminek biztosan megvan az oka, de megtudni és bevallani nem akarják, nem tudják tehát az okot megszüntetni sem lehet/. A volt feleségem járt pszichológusokhoz is amitől csak rosszabb lett a helyzet mert megtanulta a divatos "szakkifejezéseket" a saját védelmére és egyre jobban belezavarodott a saját bajába.Nyilván rossz pszichológusok voltak de jót nem találtunk.

Zoltán György # 2006.02.13. 11:12

Kiskocka!

Pappa jól látja a dolgokat, nincs miért hazudnia, nem űzi bosszú (hisz nála van a gyermeke), és csak segítő szándék motiválja.

Amit leírtatok abban nekem is volt részem (a szokott módon), mint bárkinek.

Légy óvatos és figyelj oda!

pappa # 2006.02.13. 11:29

Az egyik nyálas fickó egy pszichológus évekkel ezelőtt előadást tartott nekem arról hogy az anyát anyaságában meg kell erősíteni, az az apa dolga. Persze igaza is van valahol és mindig is próbálkoztam ezzel.De szerintem a pszichológusnak meg az lett volna a dolga hogy a valódi okokat tárja fel, akkor lett volna megoldás.Nem, ehelyett az egész problémát rámtolták és már sokkal több gondom volt az anyával mint a gyerekkel.
A válás után pedig a volt feleségemre egyáltalán nem jellemző gonoszkodás kezdődött. Õ tényleg kivételesen jólelkű és rendes nő.

Zoltán György persze szó sincs bosszúról. Nekem "szerencsém" van egy szerencsétlen betegség által hogy a gyerekem sorsát kézbevehessem és nagyon rossz a lelkiismeretem amiatt hogy már előbb nem tettem meg érte mindent /ha egyáltalán esélyem lett volna rá, ami nagyon kétséges ismerve a hatóságok szokásait - de ez nem mentség számomra/. Hát igyekszem rendbehozni amit magam is elbaltáztam. Megy is! Nyolc éves fiam hetek óta nem pisil be nyugodt és vidám!

pappa # 2006.02.13. 11:57

Én egyébként soha még megjegyzést sem tettem nem hogy bármit számonkértem volna a gyerekkel kapcsolatban a volt nejemtől.Mégis úgy lettem beállítva mintha naphosszat szidtam volna mindenért.Védekeznem kellett állandóan olyasmi miatt amit nem tettem és nem is gondoltam.Tény,hogy anélkül az állandó szóbeli terror nélkül jobb az életem és visszatekintve nem is tudom hogy bírtam.A gyerek miatt bírtam és azért mert nagyon szerettem az anyját és reméltem hogy valahogy elmúlik a lelki baja es magára talál. Õ akart mindenképpen válni azzal az indokkal hogy "én elszívom az ő erejét és nélkülem kell megpróbálnia". Hát megpróbálta és a gyerekünk rendesen kikészült. Csapdahelyzet volt és nem lett volna szabad belesétálnom.

pappa # 2006.02.13. 12:17

Nem egészen ide tartozik mert rajtunk már nem segít, de talán fiataloknak igen. A párválasztásnál érdemes mindenki véleményét meghallgatni és elgondolkodni a negatív véleményeken is.Az idősebbek gyakorlatiasabbak mint a házasulandó fiatalok.És azt hiszem nem jó olyan nővel családot alapítani akinek sok gyűlölködés, egymással nem beszélés ilyesmi van a családjában még akkor sem ha ő egészen más lányként.És ha egy nő olyan hogyha nem alussza ki magát rendesen akkor egész nap rongy és rosszkedvű akkor nagy problémákra lehet számítani a gyerekkel való foglalkozásban.Én mindezeket nem vettem figyelembe.

kiskocka # 2006.02.13. 12:54

Pappa, ha en ezt a Topikot megmutatanam a felesegemnek, azt mondana, hogy 2 nick-kel sajat magammal beszelgetek. kerne gyorsan egy szakvelemenyt rolam, aztan mehetnek is vilagga.
Szoval, ezek a dolgok ugyanigy megvoltak, de en sem panaszkodtam. vartam, hogy megvaltozik. Aztan elertem oda, hogy nem volt idom az otthoni munkaimra, amiket szepen elveszitettem. Utana meg persze mar az is problema volt, hogy miert nincs annyi penz. Persze en is mondhattam volna neki, hogy probaljon meg pszihologussal elbeszelgetni, tetszett is volna neki, merthat mennyivel jobb delutanonkent leulni egy kanapera, mint a filmekben, ahelyett, hogy egy kicsit osszeszedne magat. Ahelyett, hogy egyutt jatszott volna velunk, mennyivel egyszerubb TV-t nezni, es ha megkerdezem, hogy miert, csak annyit mondani, hogy ugyis csak velem akar jatszani, mert en ugy nevelem?

pappa # 2006.02.13. 12:56

Kiskocka, nekem sem kenyerem a panaszkodás és a célom nem is az. Magánemberként elég keveset tehetsz azért hogy ebben a társadalomban az apák visszakapják fontos szerepüket.És az sem ártana ha a döntéshozók és mindenki aki gyerekekkel foglalkozik tudnának azokról az esetekről mint például az enyém,hogy egy anya nem mindig és nem minden esetben teszi azt a gyerekkel, ami a gyereknek jó.A köztudatban az van hogy az anya csak jó lehet.Én magam sok nőt ismerek aki a gyeses évek alatt tönkrevágta a házasságot "gyesbetegség" okán hű és maximálisan segítőkész férj mellett.Nehezen kezelhető egy férfi számára az a mindennapos helyzet amikor délután kuplerájra megy haza és anyuka azzal fogadja: "tudom, bűntudatot akarsz bennem kelteni". Pedig fickó még meg sem szólalt,táskája még a kezében és már az örvendező kiskölyök is.

pappa # 2006.02.13. 13:11

Kiskocka bevallom őszintén én még családterápiára is mentem vele.Ott egy idegbeteg kinézetű leányzó arra akart rávenni hogy ha mérges vagyok a feleségemre akkor kiabáljak vele és kaptunk egy feladatot, hogy X napon 1 órát kiabáljunk egymással. Jó. Hát én azonnal elröhögtem magam és felhívtam a pszichológusnőt és megmondtam,bocs, nem bírok hinni a tudományában, köszönöm szépen. A volt nejem meg járt még sokáig egyedül családterápiazni ami abból állt hogy szidták a fickókat együtt és nagyon feldühödve ért haza mindig esetleg sértett hallgatásba burkolózott a következő szeánszig. Kabaré volt és jó drága.
Pszihológusozásba nem érdemes belemenni tapasztalatom szerint.

pappa # 2006.02.13. 13:52

„es ha megkerdezem, hogy miert, csak annyit mondani, hogy ugyis csak velem akar jatszani, mert en ugy nevelem? ”
Időközben biztosan rájöttél már hogy nem érdemes semmit sem kérdezni mert csak vádaskodó választ kapsz. /Nálunk ez a sok pszichológus meg pszichológiai olvasmány hatására úgy hangzott,hogy "feminin alkat vagy".Ezen is nevettem,mert sok minden lehetnék de nőies biztosan nem a 2 méteremmel és a szakállammal akkor sem ha a gyerekemet boldogan pelenkáztam./
A gyerekre kell koncentrálni ellátni és békében lefektetni stb. anyukája csináljon amit akar, nézzen tévét és bármit.Egy embert akinek nincs a vérében a gyerekkel való normális törődés,sehogy nemtudod rávezetni a gyerekkel való foglalkozás örömére akár férfi akár nő.

pappa # 2006.02.13. 14:58

Azon ne aggódj hogy a fiad hiányt szenved bármiben is.Nem az a lényeg a gyereknek hogy úgy kapja meg a szükséges törődést anyjától - apjától ahogy a nagykönyvben meg van írva. /Klasszikus apa mosdik anya főz - re gondolok./ Lényeg az hogy megkapja valamelyiktől.Biztosan vannak olyan dolgok ha jól átszitálod a mindennapi történéseket amiket csak az anyja csinál vele.Lényeg az hogy a gyerek jól ismeri az anyját is és bizonyára szeretik is egymást.A gyerek ragaszkodása a gondozás során alakul ki miközben etetjük meg altatjuk és viszont is így van, mi meg attól szeretjük meg hogy vele vagyunk. A gyereknek mindig az a lényeg hogy legyen kihez ragaszkodnia és legalább az egyik szülője kiszámítható és megbízható legyen akkor nem lesz baja.

pappa # 2006.02.13. 15:45

Még egy történet ami nálunk óriási probléma volt. A fiunk kicsi korában amolyan egyszálbél asztmás /azóta kinőtte/ gyerek volt. Sokat volt beteg és rá jobban kellett vigyázni mint a többiekre.Például egy betegségkor hallottam hogy anyja korholja a gyereket: "látod mert nem vetted föl a dzsekit amikor mondtam". Mindez 3 nappal azelőtt lehetett és egy három éves arra persze már nem emlékszik, és nyilván nem ő tehet arról hogy megfázott. Mert anyukája képtelen volt ráadni a gyerekre a dzsekit. Milliószor el is mondta hogy "képtelenség" felöltöztetni stb. Nekem ilyen problémám sosem volt a gyerekkel. Ennek ahelyett hogy örült volna és a technikáimat elleste volna, inkább bennem keresett mindenféle hibát.Sokszor elmondta hogy "nulla empátiával" rendelkezem. Azt hiszem ha igy lenne nem tudnék egy nyügös gyerekre balhé nélkül dzsekit varázsolni...

kiskocka # 2006.02.13. 20:48

Na , lefektettem, meg elmosogattam (kozben Metallicat halgattam, hogy ne legyek tul noies)

Milyen meglepo, de nalunk is vannak hasonlo problemak. fiamnak tobbfajta etelallergiaja van, raadasul eleg valogatos, ez eleg sok problemat okoz. Olyan nagypapa, vagy nagymama sincs meg a csaladban, aki mar otthon lenne, es vigyazhatna ra, ha van valami.
Kulonben nem azt mondom, hogy a felesegem nem akarna vele annyit foglalkozni, mint en, csak egyszeruen nem szokott osszejonni a dolog. Vagy tul faradt, es nincs hozza ereje, vagy osszevesznek valamin, es akkor mind a ketten megsertodnek a masikra, en meg probalom oket kibekiteni, keves sikerrel. Oneki hamar szetment a csaladja, anyukajat kb 14 eves kora ota nem latta, amiota otthagyta oket. Gondolom egy pszihologus erre olyasmit mondana, hogy nem volt elotte megfelelo anyamodell, es most nem tudja hogyan viselkedjen.

Probaltam vele ma is egy kicsit beszelgetni arrol, hogy mi lesz, de azt mondta, hogy muszaly, hogy mindig ez legyen a tema?

pappa # 2006.02.13. 21:39

Gyerek válogatósságával kapcsolatban én azt szoktam csinálni hogy akár hetekig is adtam neki ugyanazt amit éppen szívesen eszik, például volt sült krumpli korszak, meggyleves korszak, sajtos hus korszak, soha nem szívóztam vele evés ügyben. Most már ilyen probléma nincs.Gyümölcsöt kapott mindig apróra vágva keksz helyett vagy vegyesen,észre se vette, úgy ette meg. (Na most lebuktam mint feminin, üsse kő :)
Lelkileg valami ilyen anyamodelles dolog állhat a háttérben, de hiába mondja a pszichológus, attól nem fog megváltozni a dolog. Bár lehet, hogy léteznek jó pszichológusok is, de nem tudom hol.
Az én volt feleségem is mindig akart a gyerekkel foglalkozni csak különböző okokból nem tudott. Õ is összeveszett a gyerekkel rendszeresen. Szerintem ne próbáld őket békíteni, az az ő dolguk mit csinálnak. Látod, úgysem sikerül. Hadd ismerjék ki egymást, ketten többre mennek.
Tehát kedves feleséged nincs beszédes kedvében éppen, részvétem.

balazs01 # 2006.02.14. 07:49

Kedves Apukák!
Folyamatosan nyomon követtem az írásaitokat és most én is szeretnék Nektek néhány dolgot mondani.
Nő vagyok, válófélben. Az én "segítségkéréseimmel" is lehetett találkozni itt a fórumon, régebben. Derill a mai napig sokat is segített.
Nagyon tisztelem Bennetek a jó apát és le a kalappal a gyerekhez való hozzáállásotok előtt!
Egyvalamit azért meg kellene értenetek. A legtöbb nő jó anya. Kérdés, mi az, hogy valaki "jó anya". Minden nő szereti a gyerekét és minden apa is. Egy nő és egy férfi is, nem attól lesz jó anya és apa, hogy gyereke születik. Hanem a gyerekről való gondoskodástól.
Ezt valamelyikőtök le is írta, ha jól emlékszem. Ha egy nő nem tud megfelelő anya lenni, abba azért vastagon benne van a férje hozzáállása is. Pl. ha az anya következetesebb és az apa engedékenyebb - ami azért jellemző -, akkor a gyerek természetes módon az apa társaságának örül jobban. Főleg, ha az apa még partner is abban, hogyan lehet kijátszani anyát.
Ha törelmetlen a gyerekhez annak is leginkább az az oka, hogy kicsit "szélmalomharcot" vív rendszeresen az apa engedékenységével szemben.
Én nem állítom, hogy nálatok ez van. De kicsit olyan nekem, mintha a Ti feleségetek eleve semmit nem csinálna jól.
Ha nincs megfeleő "anyaminta" egy nő előtt, az nagyon szomorú. De az anyaság tanulható. Ebben Nektek is partnernek kell lennetek.
Aztán eszembe jutott még egy dolog. Ha egy nő nem érzi jól magát otthon a társával, akkor nyilván türelmetlenebb. Hiányzik neki valami, amit Tőletek nem kap meg. Írjátok, hogy mindketten figyeltetek rá és nagyon szerettétek. Biztos vagyok benne, hogy így van, de valahogyan mégsem jól csináltátok.
Elég sok példát leírtatok, miért nem jó anya a volt nejetek, de higgyétek el, ebben Ti is hibásak vagytok.
Az, hogy nem egyforma egy anya és egy apa nevelési elve még nem baj. A gyerek nagyszerűen tud alkalmazkodni mindenkihez. Nagyon pici korban megtanulja, hogy kitől mit várhat el, kitől mit kap meg könnyebben. És nagyszerűen tudja ezt kezelni. A hiba ott van, hogy valamelyik szülő erre "rátesz egy lapáttal" és eleve azt mondja a gyereknek, hogy "ezt ne várd anyától (vagy apától)mert ezt csak én tudom jól csinálni veled!" Miért nem lehet bevonni az anyát is a közös játékba?
Én nem akarlak Titeket bántani, de minden 2 emberen múlik.
Nálunk 7 éves gyerek van és volt pszichológiai vizsgálat is. A vizsgálat előtt 3 hónapig a férjem magához vette a gyereket, nem is láthattam. El is mondta a gyerek a pszichológusnak szépen, hogy "engem anya is apa is szokott gondozni, de apa jobban". Hát persze, mivel előtte ő volt vele. Ezzel semmi probléma nincs is. Csak aztán a vizsgálat gyönyörúen kimutatta, hogy a gyereknek igen nagy lelki tarumát okoz, hogy megfeleljen az apjának és ki se merje ejteni a száján, hogy "anya nagyon hiányzik". Ez lejött a rajzaiból is tökéletesen. A gyereknek 2 szülőre van szüksége.
Ti nagyszerűen ellátjátok a gyereket és - szerintem - a legtöbb apa alkalmas is gyereknevelésre. Ha valamelyik szülőhöz elhelyezik a gyereket, az azért van, mert ketté nem szakítható. De nem azért, mert az egyik vagy másik alkalmasabb gyerenevelésre. Hangsúlyozom, legtöbb esetben és nem a kirívó - alkoholista, agresszív- példákról beszélek.
A nevelő szülőnek meg az lenne a dolga, hogy erősítse a nem nevelő szülő iránti szeretet a gyerekben.
Tudom, ez nagyon sok esetben nem így van. Egy válás rengeteg indulatot kihoz az emberekből, hiszen valahol egy hatalmas kudarc, hogy nem tudunk megfelelni a másiknak. De hiszem, hogy ezt egyedül a legritkább esetben lehet elrontani.
Nálunk a bíróság ezután leszabályozta kapcsolattartást mindkettőnkkel. De nem önkényesen, hanem - nagyon helyesen- olyan helyzetbe hozott minket, hogy nekünk kellett kimondani, hogyan is legyen. Magyarul, rákényszerítette a leendő exemet, hogy kimondja: velem is annyit lehet a gyerek, mint vele. Nagyon súlyosnak ítélte a bíróság a gyerek elzárását. Döntés a jövő héten, első fokon.
Bocsánat, hogy "beleszóltam" a levelezésetekbe.
Csak azt szerettem volna értésetekre adni, hogy lehettek nagyon jó apák - és vagytok is - de a gyerekben erősíteni kell azt, hogy "anya a legjobb anya" a világon. Nektek el fogja hinni. És nem is hiszem, hogy olyan rosszak lennének.
A gyerek nem birtok, ezért nem is a birtoklásáról kell hogy szóljon a történet. Nagyon visszaüt ez később.
Kívánok Nektek nagyon sok erőt és szeretet a gyerekhez. De anya és apa is csak egy lehet mindenkinek. Hiba nélkül pedig nincs ember.
Mégegyszer bocs, egyáltalán nem akartam bántani senkit.