pappa
2006.02.14. 08:19
Balázs, kösz hogy irtál, ahogy lesz időm válaszolok.
Házasságtörés
kiskocka
#
2006.02.14. 09:38
Szia Balázs
Orulok, hogy a masik oldal is megszolalt. Pappaval valo beszelgetesunk egyaltalan nem az anyak leszolasarol szolt, csak egy kicsit jolesett sajnaltatni magunkat.
Nekunk a felesegemmel reszben sikerult is ezeket a dolgokat tisztaznunk, biztunk benne, hogy mind a ketten meg tudunk valtozni, es en jo eselyt is adtam volna ennek.
Csakhat most itt van ez a terhesseg...
Vannak ujabb fejlemenyek is, de mar eddig is kicsit szegyelltem magamat, hogy kiteregetem itt a dolgait, neki biztosan rosszul esne.
gasko
#
2006.02.14. 10:56
Sziasztok! balazs01-hez hasonlóan én is régóta olvaslak titeket.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek,
és nem is szeretnék igazságot osztani, viszont még egy dolgot hozzáfűznék balazs mondandójához.
A kisgyerekkel ha az anyukája tölt több időt, akkor az anyuka feladata, hogy bizonyos megtanítsa bizonyos keretek között mozogni (nem öntjük ki az italt, nem kenjük a falra a kaját...). Ez persze nem pozitív feladat, és elvárható, hogy mindezt mosolyogva, bábozva tegye meg, hiszen egy jó anya jól szervezetten, örömmel kell, hogy ezeket megtegye, mert egy baba ezzel jár.
De azt azért Ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy ha nem így teszi, akkor rossz anya.
Kiskocka! Ha úgy látod, van esély helyrehozni a dolgokat, akkor próbáld egy kicsit erről az oldalról is vizsgálni a dolgot, igenis meg kell próbálni megérteni, ha belefárad a "bábozásba".
Nyilván az is segítség, ha Te pelenkázol, de akármennyire is hangzik hülyén, az embernek szüksége van arra, hogy erősítsék. Nyilván mások vagyunk, de egy olyan szerepben, amire nem volt lehetőségünk próbálni, fontos a dícséret.
gasko
#
2006.02.14. 11:01
Véletlenül elküldtem, bocs...
Szóval talán könnyebb alternatív megoldásokat találni, ha a gyerek örül neked, amikor hazamész, hogy veled is elidőzhet stb.
És még valami! Mindezt csak azért mertem leírni, mert nekem ugyan nincs gyerekem, de az élettársam 8 éves gyerekének az életébe is beléptem. Bizony szükség van arra, hogy tudjam, jól teszem-e amit teszek.
pappa
#
2006.02.14. 21:53
Természetesen csak a saját nevemben beszélhetek. Kiskocka és az én helyzetem lényegesen különbözik.Én már 4 éve elváltam békében,megegyezve mindenben.A gyereket a bíróság elhelyezte az anyánál és nekem a "szokásos" hétvégi és szünidei láthatások jártak. Alább már leírtam hogy sok probléma volt a láthatással.Az is előfordult hogy a volt nejem nem engedte el velem a gyereket több mint másfél hónapon át.Ekkor jutottam el ide és kértem tanácsot Derilltől.
Nagyon sajnálom ami a te gyerekeddel történt és nagyon lesújtó véleményem van az apjáról aki elzárta tőled. Bárki aki ilyet tesz, ahogy jogilag fogalmazzák súlyosan veszélyezteti a gyereket akár férfi az illető, akár nő.
Egyetértek veled, a legtöbb nő jó anya.Az én gyerekem anyja is jó anya, a gyerekemnek ő a legjobb és soha nem mondtam olyat, hogy nem lenne az. Soha szemrehányást semmiért nem tettem neki, igyekeztem megérteni a problémáit és igyekeztem neki segíteni.Lehet erről bármit gondolni, én pontosan tudom, hogy ez így volt.Sem dicséretet sem köszönetet nem érdemlek érte, egyszerűen tettem a dolgomat mint szülő és mint családfenntartó egy állandóan lelki problémákkal, bizonytalansággal, óriási hangulati kilengésekkel küzdő asszonnyal, aki mióta megszületett a gyerek nem volt a társam, hanem szép lassan az ellenségemmé vált úgy, hogy a saját problémáinak az okát csak bennem látta, magában soha. Ehhez még hozzájárult hogy egy időben irreális anyagi igényei lettek, mert abban a tévedésben volt hogy a saját rossz érzéseinek az oka az, hogy nekünk nincs olyasmink /pl. jobb autó/ mint másnak és nincs lehetőségünk rendszeresen a tengerhez menni. Ha megfeszültem akkor sem tudtam többet keresni úgy hogy gyakorlatilag én vittem a háztartást és a lehető több időt töltöttem a gyerekkel, hogy őt tehermentesítsem, amit nagyon is igényelt, nagyon is elvárt tőlem.
Olyan korszak is volt hogy fizetett segítséget kellett alkalmaznom anyuka mellé mert nem tudott meglenni az akkor másfél éves gyerekkel egymaga napközben és nekem muszáj volt dolgoznom bent a cégnél hogy az egyik munkámat ne veszítsem el. És olyan korszak is volt hogy idős édesanyám járt fel naponta vidékről azért hogy a gyerek levegőre kerüljön, elvigye sétálni mert egy időben volt feleségem egész nap képtelen volt a gyereket kivinni.
Később tudom csak folytatni elnézést.
pappa
#
2006.02.14. 23:35
Mikor a dolgok jobban mentek otthon akkoor énvelem madarat lehetett fogatni.Sajnos azok a napok képezték az elenyésző kissebséget amikor békére és nyugalomra értem haza.Kedves jelenlévő asszonyok ne higgyétek hogy amolyan rendmániás fickó lennék.Minden nő aki háztartást vezet pontosan tudja milyen hazaérni munka után arra hogy minden a fejetetején áll.Az eggyüttélésnek ez is rettenetes fontos eleme.Nem vagyok az a típus aki az asztalt csapkodja ha nem tálalnak elé melegételt és nincs tiszta inge.Amilyen problémákkal azokban az években én küzdöttem azok sajnos klasszikus női problémák voltak.Sajnos, mondom,mert sajnálok minden nőt aki nap mint nap csatatérre megy haza és abból nap mint nap otthont próbál varázsolni.
Visszatérve Balázs irására: „Ha egy nő nem tud megfelelő anya lenni, abba azért vastagon benne van a férje hozzáállása is. Pl. ha az anya következetesebb és az apa engedékenyebb - ami azért jellemző -, akkor a gyerek természetes módon az apa társaságának örül jobban. Főleg, ha az apa még partner is abban, hogyan lehet kijátszani anyát.
Ha törelmetlen a gyerekhez annak is leginkább az az oka, hogy kicsit szélmalomharcot vív rendszeresen az apa engedékenységével szemben.”
Itt félreértés van. Nálunk szó sem volt arról hogy én engedékenyebb lennék mint anyuka. Éppen fordítva.A gyerek nem azért örült a társaságomnak,mert én engedékeny lennék,hanem pont azért, mert én voltam és vagyok a mai napig is a kiszámítható a gyerek számára.Kicsi kora óta tudja hogy nálam hol a határ és meddig lehet elmenni.Ettől érzi magát velem biztonságban és ezért van az hogy nekem nincs szükségem arra hogy "veszekedjek" vele.A gyerek úgy fejlődik hogy kipróbál mindent az égvilágon és ezt a lehtő legtágabb határok között engedni is kell neki.Kortól függően más és más igényei vannak amit muszáj kielégítenie.Egy két – három évesnek például muszáj kipróbálnia mi történik ha kiöntünk vagy a falra kenünk valamit.Így hát a nevelőjének az a dolga hogy ezt az igényét kielégítse mégpedig a maga helyén.Kiönteni és maszatolni a homokozóban lehet, az asztalnál pedig nem.A falra nem kenünk ennivalót hanem csomagolópapírra festünk például.Amikor gyerek maszatolni kezdene az ennivalóval lehet közben vele beszélgetni arról hogy ugye milyen jó volt festeni ? És ez a téma kitart addig amig megeszi a vacsoráját.Igy le lehet szerelni minden gyereket.Ahogy nálunk ment például hogy volt feleségem kirakott a hütőböl minden ennivalót a kisgyerek elé és lefeküdt olvasni úgy sajnos nem lesz normális evés sem pedig türhető konyhai viszonyok. Az eredmény láttán pedig a gyerekkel kiabálásnak sem volt semmi értelme. Mindez nehéz volt, ám most sem gondolom azt hogy a volt feleségem nem jó anya.Õ ilyen anya.Mindig igyekeztem lelkileg is támogatni,próbáltam megérteni mi ennek a viselkedésnek az oka.Biztosan igazad van Balázs,mert te nő vagy és mások a tapasztalataid,hogy az anyák viselkedésében benne van a férj hozzáállása.Nem gondolom hogy tökéletes lennék de azt hiszem az én esetemben nem az én hozzáállásomban volt a hiba. A nyüglődések, lelki bajok az állandó fáradtság valódi okát kellett volna feltárni vagy legalábbis akarni feltárni,nem pedig rám a kéznél levő bűnbakra és az anyaság nehézségeire ráhúzni mindent.
A váláskor éppen négy éves gyerekkel kapcsolatban pedig azt gondoltam hogy eléggé önálló már és jól tudja kezelni az anyját és úgyis eléri nála amire szüksége van. Öt évesen már ő kelt a vekerre és keltette az anyját már felöltözve. A gyerekek sokmindenre képesek ha az élet ugy hozza és nem szabad félteni őket ha valami eltér a szokásostól. Bárhol ahol a fiam büszkén mesélte hogy ő kel fel korábban felháborodtak az emberek.Én nem.Ettől ugyanis nem lesz baja, csak előbb tanulta meg mint mások amit úgyis meg kell tanulnia.
/Ezért is irtam Kiskockának hogy hagyja őket békében akárha veszekszenek,mert kell hogy megtanulják kezelni egymást. Egy apának muszáj tudni kimaradni is bizonyos dolgokból./
De azt álmomban sem gondoltam volna hogy a válás után ritkán láthatom a fiamat..Arra akkor nem gondoltam hogy hamarosan megtörténhet, volt feleségem a gyerekkel zsarolni fog.
Szeretném ha mindenki aki illetékes gyerekek ügyében tudjon az olyan esetekről is mint az enyém. Lehet hogy egy válás vagy gyerekelhelyezés hátterében ilyen problémák állnak és az ilyesmi ritkán kerül napvilágra mert a férfiak nem szoktak sem panaszkodni sem sokat mesélni a privát dolgokról.A mi kulturánkban azt tanuljuk hogy az anya mindig mindent jól csinál a gyerekével és minden városban találunk szobrokat : Anya gyermekével. De a valóság nem mindig olyan szép mint azt hinni szeretnénk.
pappa
#
2006.02.14. 23:54
Gasko, szerintem a szülői szerepre sok lehetőségünk volt próbálni.Játszottunk papást - mamást, a lányok babáztak, gyerekként mindig meglátogattuk illedelmesen az újszülötteket a rokonságban,nekünk például mert hatan voltunk a kissebekre kellett vigyázni nem úgy,hogy ránk bízták őket hanem türelmesen és vigyázva kellett velük bánni és láttuk mások hogyan bánnak a gyerekeikkel és abból is sokat tanultunk hogyan bántak velünk.
Még annyit hogy a nők amikor férjhez mennek elkezdenek nagyon érdeklődni a gyerekek iránt és állandóan látogatják a gyerekes barátnőiket - próbálnak ezzel is.
pappa
#
2006.02.15. 00:47
Balázs, kifelejtettem hogy szerintem alapelv hogy az ember úgy neveli a gyerekét hogy a másik embert becsülje meg annak a munkáját és mindent.Szó sincs arról hogy bármikor olyat tettem vagy mondtam volna ami sértő vagy lebecslő vagy akárhogy negatív lenne anyára.És egyáltalán nem tartom sikernek,sőt éppen a saját kudarcomnak is tartom hogy a gyerek velem érzi magát jobban és biztonságban és jobban ragaszkodik hozzám.Ez így alakult ami elég sajnálatos.Az lenne a jó ha mindkettőnkben ugyanolyan bizalma lehetne.Ha számára mindketten kiszámíthatóak és biztosak lennénk.Jobb lenne,de igy sincs nagy baj.Ismer mindkettőnket nagyon jól,az a lényeg.
Nekem szerencsére nincs szükségem arra hogy pszichológus állapítsa meg min ment keresztül a gyerek azokban az időkben amikor el volt tőlem zárva.Épp elég hogy én tudom,hogy folyt az élete akkor.Eszköz volt - tárgy volt egy értelmetlen bosszú tárgya.Mint már irtam a volt feleségem egyébként nagyon rendes nő és szerencsére nem rafinált és nem is következetes így nem tudta sokáig vívni az ő kis harcát ellenem fegyverként használva a gyereket.
pappa
#
2006.02.15. 00:52
Értelmesebben: Eszköz volt - tárgy volt, egy értelmetlen bosszú eszköze.
balazs01
#
2006.02.15. 07:16
Pappa!
Hihetetlenül örülök, hogy nem vetted támadásnak, amiket írtam, hiszen nem is annak szántam!!
Nálatok elég érdekes helyzet alakult ki. Ha jól értem, most anya betegsége miatt van Veled a kisfiad, ami nagyon helyes is.
Olyan sok gyerekét egyedül nevelő szülő ezt a helyzetet nem így oldaná meg! Hanem pl. a nagyszülőkre bízná addig, míg beteg, Csakazértse legyen a különélő szülővel! Tehát ez így nagyon helyes!
Amiket írtam azokat még mindig fenntartom. Tehát, hogy egy nőnek segíteni kell abban, hogy megfeleljen az anyaság szerepében. Biztosan vannak jó és "kevésbé jó" anyatipusok, hiszen elég gyakran halljuk a Tv-ben, hogy egy anya ezt és azt tett a gyerekeivel.
Az apaság tanulása megintcsak egy folyamat, amire meg kell érni. Lehet, hogy Te hamarabb nőttél fel a feladathoz, mint az exed. Ez sem baj.
Írásod alapján Te igen sokat tettél anyáért, biztosan így is van. De én hiszem, hogy mindig két embert kell meghallgatni.
Õ valószínűleg meg elmondaná, hogy nem segítetted, nem támogattad.
De ezt is csak feltételezni tudom. Lehet, hogy ő tényleg a "kevésbé jó" anyatipus.
Na, ezt jól kifejtettem!:) Nem tudom érthető voltam-e.
A lényeg, legyél továbbra is ilyen apa amilyen vagy és segítsd a gyereked jó apává válni. (úgy emlékszem, kisfiad van, de most nincs időm utánanézni:)
kiábrándult
#
2006.02.15. 07:55
Az anyák szülés utáni lelki problémája valóban nagyon nagy gond. Jó tudni, hogy a szülések jóval több, mint fele után jelentkezik a probléma hosszabb-rövidebb ideig. Magát a civilizációval egyidős természetes jelenséget a mai "fogyassz és szórakozz, attól leszel boldog" világnézet sújosbítja össztársadalmi betegséggé.
Sok esetben magától rendbe jön az anyuka, egyszerűen túljut a kritikus szakaszon úgy, hogy semmi jóvátehetetlen nem történik. De ha az állapota eljut arra a pontra, ahol már torzul a valóságlátása, akkor válik igazi betegséggé, amiből szakszerű segítség nélkül nem nagyon lehet kimászni.
Egyik fő gond ezzel a betegséggel, hogy a beteg családtagjai lustaságnak, nyavalygásnak, hisztinek, luxusproblémának minősítik. Aki már volt benne, csak az tudja, hogy esetenként a pánikrohamokat olyan elemi erejű fizikai fájdalom kísérheti, ami vetekszik a vajúdás fájdalmával. A másik fő gond, hogy valójában nem kezelhető gyógyszerrel, csak a tünetek enyhíthetők hosszabb-rövidebb időre. Ha a betegnek szerencséje van, ezt az enyhébb időszakot ki tudja használni arra, hogy rendbe tegye magát. Mivel a jelenlegi eü. ellátórendszerben nem talál olyan szakembert, aki tudna neki bármilyen valós kezelést, terápiát nyújtani neki. Ha talál egy idősebb nőt, vagy szerencsés, gyógyult sorstársat, azok tapasztalatai segíthetnek talán.
Kedves Pappa, valójában még szerencsésnek mondhatod magad. Egyik ismerősöm a teljes családi (férj, szülők, testvérek) támogatás és orvosi kezelés ellenére öngyilkosságot kísérelt meg. A Te gyermekednek legalább még él az anyukája.
kiábrándult
#
2006.02.15. 08:26
Biztosan furcsának találjátok az előzőekben a torzult valóságlátást: minden depressziós kórkép legrosszabb része. Amikor olvastam Pappa leírását a felesége számára érthetetlen viselkedéséről, egy kép ugrott be: amikor a férjem vállalkozása tönkrement, az anyósom szólt, hogy kevesebbet kéne veszekednem a fiával. Csodálkoztam ezen egy kicsit, mert az adott időszakban szinte nem is tudtunk a férjemmel szót váltani sem, mert a rengeteg munka miatt (hogy mentse, ami menthető) csak evett, fürdött (és néha aludt) otthon. Kb. hetente egyszer megkérdeztem tőle, szerinte mikor kerülnek az ügyei és Õ maga is olyan állapotba, hogy beszélhetnénk pár szót a család dolgairól is.
Nagyon megértem Pappa idegenkedését a felesége terapeutáival szemben, mivel a szakemberek nagy része sémákban, klisékben gondolkodik, a pácienseit bedobozolja egy nagy könyv előírásai szerint, így aztán nem is tud segíteni, csak jelmondatokat ismételget. Világos, hogy családterápiára nem járhattak Pappáék olyan terapeutához, aki nem hiteles a pár bármelyik tagja előtt. Csakhogy nem az lett volna a megoldás, hogy akkor az egészet elutasítják. Bizony másik szakembert kellett volna keresni, mivel a feleség Pappa kimaradását a kezelésből cserbenhagyásként értékelte, így hiába kapott Tőle annyi segítséget más vonalon.
Bármennnyire nevetséges is a felszólítás, hogy otthon ordibáljanak egymással, valójában nagyon árulkodó jel. Amit Pappa türelemes viselkedésnek írt le, azt a felesége konfliktuskerülésnek értékelhette: vagyis hogy Pappának igenis, nagyon nem tetszik a helyzet, és nagyon elégedetlen, esetleg haragos, vagy sértett, annyira, hogy nem hajlandó beszélni se róla. Mivel a beteg valóságlátása sérült, akkor is fenntarthatja ezt a meggyőződését, ha Pappa tényleg egyszerűen türelmes volt, és a panaszolt indulatoknak még az árnyéka sem fordult meg a fejében. Sok esetben azokat az indulatokat tulajdonítják a másiknak, amit ők éreznének a helyében.Ezért kellene ilyenkor egy pártatlan külső szemlélő, akiben mindketten bíznak, és aki rávilágíthatna az ilyen tévedésekre. a. ilyen segítőt nem nagyon lehet ma találni.
Elnézést kérek minden böngészőtől, elvégre ez egy jogi fórum, nem lélektani, de talán valaki errejárónak még hasznos lehet.
kiábrándult
#
2006.02.15. 08:27
bocs: csebenhagyásként értékelhette.....
pappa
#
2006.02.15. 09:02
Kiábrándult, nagyon örülök annak amit leírtál.Nagyon jó hogy az én töténetemben megláttad a lényeget.Tudatosan kerültem hogy én magam irjam le,bizony a probléma egy betegség mégpedig olyan amit a manapság uralkodó ego - világ teljesen elfed és a kezelésére szakembert nagyon nehezen találni. Nekem nagyon rosszak a tapasztalataim e téren és hozzáértő orvos csak akkor került a képbe amikor a baj már nagyon súlyossá vált.A baj lényegéhez hozzátartozik az is hogy nincs betegségtudat és a szenvedő ember mindent megtesz azért hogy a problémája lényegéről elterelje a figyelmet.És sajnos a "szakemberek" partnerek az eltereléshez akár éveken át. Pedig riasztó és komoly figyelmeztető tünet már az is ha valaki vádaskodóvá válik és mindig csak a másikban keresi a hibát.
A történetem talán azért hasznos mások számára, mert szerintem minden esetben, ahol az egyik szülő elzárja a másiktól a gyereket és nem képes megérteni - belátni hogy ezzel a saját gyerekének árt, kellene gondolni arra, hogy pszichés bajok lehettek az előzményekben illetve ennek a gyerek számára káros viselkedésnek valamilyen lelki baj az oka.Mert bizony, ahogy írod - torzult a valóságlátása annak a szülőnek, aki a másikat akárcsak megpróbálja kizárni a gyerek életéből.
balazs01
#
2006.02.15. 09:30
Nagyon érdekes amiket írtok. Komolyan elgondolkodtat! Lehet, hogy a leendő exemnek is ilyesmi baja van?? De a pszichológus nem írt ilyesmit róla! Azért érdekeseket igen!:)
A "torzult világlátás"-sal nagyon egyet tudok érteni! Meg azzal is, hogy a gyerek nem eszköz!!!
pappa
#
2006.02.15. 09:34
Az én esetemben szósem volt arról hogy "lustaságnak" vettem volna a helyzetet és még az sem fordult elő hogy azt mondtam voltna a volt nejemnek,"szedd már össze magad".Azt már az elején éreztem hogy a dolog nem olyan egyszerű hogy igy elintézhető lett volna,hiszen ismertem jól gyerekem anyját sok éve és tudtam róla hogy sem nem lusta sem nem az akaratával van gond.De ha csak célzást tettem arra hogy komolyan utána kellene már járni,mi is van vele azt mindig elutasította és csak olyan szakembereket választott kiváló biztos érzékkel,akik segítettek neki elterelni a lényegről a figyelmet.Előttem egyik sem volt hiteles és pontosan láttam ahogy a volt feleségem játszik velük mint macska az egérrel és elhiteti velük hogy mindenki mással baj van,természetesen főleg velem,ő pedig áldozat.Félreértés ne essék,nem betegség áldozata,hanem más emberek áldozata. Ha valakire ebben az életben nagyon haragszom,az a pszichológus,az életvezetési tanácsadó, a családterapeuta - mind az ego - világ terméke, manapság jó pénzkereseti lehetőség igazi felkészültség és valódi képzettség nélkül úgynevezett segítő szakmákat művelni.
pappa
#
2006.02.15. 09:57
Balázs,ne próbálj messzemenő következtetéseket levonni abból amit a pszichológus leirt az apáról.A bíróságnak készülő vizsgálatot nem szabad összetéveszteni egy olyan lelettel ami komoly körültekintő, részletes vizsgálat alapján készült.
balazs01
#
2006.02.15. 10:13
Dehogy vonok le messzemenő következtetést!
Csak elgondolkodtam! Nála különben sincsenek olyan tünetek, mint az exednél! Vele egy igazi baj van, hogy birtokolja a gyereket és nemigazán nevelni akarja! Nem látja be, hogy ezzel nem nekem árt, hanem a srácnak!!
pappa
#
2006.02.15. 10:47
Jól mondod tényleg igazi baj ha valaki egy gyereket birtokolni akar.Talán ez enyhülni fog ha lezárul a peretek és egyenlő időt tölthettek a gyereketekkel. Én éppen ezért nem helyeznék el gyereket se anyánál se apánál, mert akkor egyiknek se jutna eszébe birtokolni a gyereket.Most a jog, ha a törvény nem is, lehetőséget ad erre és én ezt óriási hibának tartom.
pappa
#
2006.02.15. 11:31
Kiábrándult, még annyit hogy nagyon tetszik a példád amivel megvilágítod, miként működik a bajban lévő ember.A férjed nehéz helyzetében úgy érezte hogy te állandóan veszekszel vele annak ellenére hogy hetente egyszer szólaltál meg.Te megértetted nyilván az ő érzéseit mint ahogy én is megértettem a volt feleségem ilyen érzéseit. De tehetetlen voltam a minden alapot nélkülöző,nem tényeken tehát nem a valóságból fakadt érzésein alapuló helyzetben.Ez átmenetileg eltűrhető és megérthető és kezelhető is.De amikor a dolog állandósul akkor már nem vállalható a szerep amit a gondokkal küzdő házastárs a másiknak kioszt.A határtalan megértéssel nem segít az ember sőt, inkább maga is árt. A másik tényként és valóságként előadott érzései ellen védekezni éveken át nem lehetséges.Az is szempont hogy az embernek vigyáznia kell a saját egészségére is hiszen ott a gyerek akiről valakinek a sok fölösleges, "szakemberek" által is támogatott cirkuszolás és mellébeszélés közben gondoskodni kell.
kissember
#
2006.02.15. 11:34
Amiket írtatok, az elgondolkodtató. Nálunk is ugyanígy kezdődött, szülés-hangulatzavar-depresszió-pszichiáter-pszichoszomatikus betegség-betegállomány-rokkantosítás- válás-gyerek apától való elzárása... mi is jön még?
A jogot ezek a problémák nem érdeklik. Hogy mi is történt a házasságban az sem érdekli. Meghallgatják a tanúkat. Bekérik a pszichológus véleményét ami 1 óra után már érdekes módon ki is alakul benne, mindegy hogy jól látja vagy nem jól látja, neki ez egy munka. De sietni kell, mert jön a következő páciens. Az ügyvédnek is sietni kell, mert jön a következő ügyfél. Az Õ praxisába is bele fog férni egy vesztett ügy. A bírónak meg sietni kell, mert jön a következő ügy. Be van táblázva szegény, legközelebb majd csak 5 hónap múlva kerülünk sorra tárgyalásra.
Itt a fórumon kesereghetünk és vitatkozhatunk és elmondhatjuk azt amit igazából senki nem akart hallani azok közül akik döntenek majd a gyerekeink és a mi sorsunk felett.
De nem hiszem hogy ettől még bárkinek is meg fog változni a szemlélete.
De ha látott valaki ide a fórumra írni egy pszichológust, vagy egy bírót, akkor szóljon.
Zoltán György
#
2006.02.15. 11:38
Jól látjátok a dolgokat mindkét oldalról:-)))!
Ez pozitív, én is tapasztaltam belőlük. Nem sírni szeretnék, azon már túl vagyok rég, de elég sokat ártanak azzal, amikor a "gondozó szülőnek" a kezébe teszik a fegyvert, azzal hogy eszközként a gyermeket használja.
Mivel itt remekül és kultúráltan lehet érveket ütköztetni, javaslom, hogy mindenki vegye rá az ex-ét egy kis olvasgatásra!
Nekem időlegesen bejött, csak elmaradoztunk innen...
pappa
#
2006.02.15. 12:00
Amúgy sokat gondolkodom azon, mezei apaként mit tehetnék a szemléletváltozásért.Szivesen fordítanék rá időt és energiát.
Zoltán György
#
2006.02.15. 12:08
Írj TE is könyvet:-)))!
Van, akinek bejött...
pappa
#
2006.02.15. 12:11
Nem rossz ötlet, lektorálod? :)
