Sziasztok:
A jogesetem megoldása:
Az ügyfél fellebbezése részben alapos. Az ügyfél kifogása megalapozott a tekintetben,
hogy az eljárási bírság meghatározásakor az elsőfokú hatóság nem jogszerűen járt el. A
bírságösszeg megállapításakor a közigazgatási szerveket mérlegelési jogkör illeti meg. A
108
törvény elég tág – 5.000-től 500.000 Ft-ig terjedő – határokat állapít meg, ezen belül az eljáró
hatóságok döntenek a kötelezettség teljesítésére alkalmas mértékű, konkrét bírságösszegről. A
Ket. 61. § (4) bekezdése szerint az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi:
- a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét,
- az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá
- az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző
bírságolások számát és mértékét.
A mérlegelési jogkörben hozott határozat indokolási részében a mérlegelés szempontjainak, a
döntés meghozatalánál figyelembe vett körülményeknek ki kell derülniük [Ket. 72. § (1)
bekezdés ec) pont]. A mérlegelési szempontok hiánya súlyos jogszabálysértésnek minősül,
másodfokú hatósági eljárás során a tényállás nem deríthető fel, mert az hatáskörelvonást
eredményezne, ezért a végzést meg kell semmisíteni és az első fokon eljárt szervet új eljárás
lefolytatására kell utasítani. Nem megalapozott azonban az ügyfél arra való hivatkozása, hogy
a bontás elrendelése jogszerűtlen volt, mert ezzel az alaphatározat elleni fellebbezési eljárás
során lehetett volna érvelni. A végrehajtási eljárásban a hatóság már csak azt vizsgálhatja,
hogy a határozat jogerős-e, végrehajtható-e, a teljesítési határidő letelt-e, a kötelezettséget
teljesítették-e, illetve a végrehajtáshoz való jog nem évült-e el.
Nekem csak az ügyfél fellebbezését kellett értékelnem.