Munakerő-kölcsönzés

Az Mt. 193/G. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kölcsönvevő minősül munkáltatónak (...) a munkaidőre és pihenőidőre, ill. ezek nyilvántartására vonatkozóan. Cégem néhány alkalmazottja a tv. munkaidőn túlmenően is vállalná (idényjelleggel) a munkát (természetesen nekem is jobb lenne az ő hely- és szakismeretük). Álláspontom szerint ezt a kérdést - a szervezeten belül - már nem tudnám úgy rendezni, hogy ne sértsek jogszabályt (a jelenleg keretjelleggel alkalmazott napi 12 órán túli munkavégzésen felüli munkáról lenne szó, amit már semmilyen Mt. rendelkezés nem tesz lehetővé, s KSZ-t nem tudok, akarok alkalmazni). Vagy, pl. ha megbízási szerződéssel rendezném a kérdést, felvetődne a bújtatott munkaviszony. Amennyiben egy ismerősöm munkaerő-kölcsönző cége adná kölcsönbe ugyanezen dolgozókat, ez már egy munkaügyi ellenőrzés során nem jelentene problémát? Az idézett Mt. rendelkezést hogyan kell érteni? Kétszer jelenik meg ugyanannak a neve a nyilvántartásomban. Ez nem sugallja (jelenti) a jogok rendeltetésellenes gyakorlását? (Remélem nem voltam túl bonyolult!)

Ez mindenképpen törvénysértés lenne, és bármilyen egyéb jogviszonnyal is kívánnád rendezni, az színlelt szerződés lenne, aminek célja a túlmunkára vonatkozó rendelkezések kijátszása.

A számból vetted ki a szót " Nagy Macska". Én még azt is akartam írni, hogy a MT úgy van megszerkesztve, hogy kibúvó nincs. Egyébként sem kölcsönözhető a saját munkavállaló.
Meghát lássuk be mit ér az a munkaerő amelyik napi 16 órát bujtyizik.