A túlvett / túladott szabadság visszafizetése

Egy kérdés merült fel bennem, mi van, amikor a munkavállaló év közben munkahelyet vált.
Az új munkáltatónak nincs rálátása, az előző helyen mennyi szabdságot vett ki, eddig nem is volt kérdés, hiszen "nullázva" érkezett, így az időarányos szabi járt.

Előfordulhat, hogy az első munkahelyen túlveszi a szabadságot, amit nem kell megtérítenie, a következő helyen pedig automatikusan az időarányost veszik figyelembe, így ő majd abban az évben több szabadságot tud érvényesíteni, mintha egy helyen dolgozna?

efi, kénytelen vagyok megkövetni, és bevallani, nem olvastam el hozzászólásod.
Ebből is látszik, előfordul, hogy egyezik véleményünk, egyre gondolunk.

Én is tapasztaltam, hogy ezt kijátszották munkáltatók.

wers
a 7:57-es hsz-od plágium, az én 2013.07.24. 21:01 hsz-om 2. felének palizálása. :)
Sőt már 2 éve folyamatosan hangoztatom (hogy fizetetlen szabi), bár mindig le lettem hurrogva, hogy nem is az, pedig a gyakorlatban dehogynem.

igen is és nem is, mert ha a dolgozó maga kéri a szabit, és utána ő mond fel, akkor szerintem térítse meg. Jó lenne ha ezt részletesebben szabályoznák, és egyértelműen, ebben egyetértek veled, hogy ez hibája a törvénynek, ne kelljen már ilyenekért a bíróságot terhelni.

Ezzel én is egyetértek és azok felé húzok, akik úgy vélekednek, hogy nem kötelezhető a dolgozó a túlvett szabadság visszafizetésére. De majd a Kúria néhány év múlva megmondja a frankót és akkor már okosabbak leszünk.

Azzal csak egyetérteni tudok, hogy kikerült, hogy az időarányosan túlvett/kiadott szabadságot munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak meg kell téríteni.

Sok esetben előfordult, a munkáltató, mivel ő rendelkezik a szabaszágnapok többségével, rendelések hiányában szabadságra küldte a dolgozóját, majd később felmondott neki, és leszámoláskor az időarányos feletti kivett szabadságot levonta, azaz fizetésnélküli szabadság volt, amire egyébként nem lett volna lehetősége. (ha lesz rendelés megtartom, ha nem, erre az időszakra nem kell fizetnem)

Kismaci, ennek neki tudnál futni még egyszer?!

Pardon?

Igazából, erre az lenne a legpraktikusabb megoldás, ha fel kellene/lehetne tüntetni, hány napot vett ki a munkavállaló kilépéséig az igazoláson. Így ha túlvette, nem érzem úgy, hogy túl fizettem, annyi nem járt neki, de a munkavállaló se jut plusz szabinaphoz, ami amúgy nem illetné meg (ugye most időarányosan belépéskor szabit meg kell állapítani, és nem vesszük figyelembe korábban mennyit vett ki).

Ha idézel, ne a szövegkörnyezetből kiragadva idézz!
Én ugyanis azt írtam, hogy:

"Tényleg szuper, hogy ezeket a kérdéseket nem sikerült teljesen egyértelműen beleírni az Mt-be, legalább a ráérő jogászok elüthetik üres óráikat azzal, hogy ilyeneken vitatkoznak...:))"

Azaz - kétségtelenül némi iróniával - pont arra céloztam amire te, azaz ha sikerült volna ezt egyértelműen, vitát nem engedő módon beleírni az Mt. ezt a kérdést, akkor a jogászoknak nem kellene ezen vitatkozni, az Mt-t értelmezni.

"...legalább a ráérő jogászok elüthetik üres óráikat azzal, hogy ilyeneken vitatkoznak." (Egyjogász)

Nem hiszem, hogy ráérő jogászok ütik el üres óráikat ezzel a kérdéssel. Nálunk a cégnél és sok más munkáltatónál (HR-es kollégákkal beszélek rendszeresen) ez egy létező és komoly probléma. Nagyon nem mindegy, hogy munkáltatóként augusztusban nekiállok erősködni és visszakövetelem a túlvett szabadság ellenértékét a kirúgott dolgozótól, vagy az egészet hagyom a francba. Mindkettőnek van kockázata a munkáltató számára. Ha hagyom, de később egyszer kiderül (3-5 év múlva a Kúrián), hogy visszakérhettem volna, akkor milliókat is bebukok addig egy több száz, vagy akár 1-2 ezer főt foglalkoztató cégként. Ha nem hagyom, visszakövetelem, de kiderül majd egyszer, hogy nem tehettem volna, akkor tonna számra megyek szembe a kártérítési perekkel, amiket jó eséllyel el is fogok bukni munkáltatóként, tehát újabb 10 vagy akár 100 milliók repülnek ki az ablakon az elkövetkezendő 3-5 évben. Ez a kérdés napi szinten foglalkoztat minket (HR-eseket) és nem örülünk annak, hogy a tapasztalt munkajogászok, de még a bírók sem értenek egyet ebben a kérdésben.

Na tessék, erre kiderül, hogy pont mást akart a jogalkotó, újabb meleg gratuláció.
Szerintem meg semmi nem írja elő, hogy az év X-edik napjáig nekem a szabadságnak csak időarányos (X/365) * sz része jár (nem is írhatja elő, mert fizikailag is lehetetlen volna teljesíteni ezt folyamatában mindenki felé), így teljesen felesleges azon rugózni, hogy többet sikerült-e esetleg kiadni. Pláne, hogy alapvetően a munkáltatótól függ elméletben és gyakorlatban is, hogy mikor ad szabit, tehát a munkavállaló nem tehet róla. A munkáltató gondolkodjon előre. Kifizette, elköltötték, volt, nincs, hogyan fizessen valaki utólag vissza akár több, mint 100 000 Ft-ot, úgy, hogy abban a hónapban még kevesebbet is dolgozott, tehát eleve a megamaradó bére is kevesebb lesz? A munkamenet sem szenvedett csorbát, hiszen akkor nem is engedte volna szabira, ha nem tudja megoldani.

Úgy látom a titkár hölgy nagyon termékeny szerző, pár napja egy elemzés a terhesség bejelentésének kérdéseiről, most meg egy másik a túlvett szabadságról...:)

Egyébként az Mt. kidolgozásában részt vevő neves munkajogász azt mondta egy fejtágítón, nem azért került ki a visszakövetelhetőségre vonatkozó mondat, mert az volt a szándék, hogy a túlvett szabadágra járó díjazást nem lehet visszakövetelni, csak szerintük ezt fölösleges volt külön is kimondani annak kapcsán, mert az általános szabályok szerint is visszakövetelhető.

Tényleg szuper, hogy ezeket a kérdéseket nem sikerült teljesen egyértelműen beleírni az Mt-be, legalább a ráérő jogászok elüthetik üres óráikat azzal, hogy ilyeneken vitatkoznak...:))

Én is így gondolom.

Azért én nem tartottam volna túl nagy luxusnak, ha odaírja 1 sorban, hogy nem követelhető vissza. Mint látható, igény az lett volna rá.

Tegyük félre, hogy úgy általában mit gondolunk a jelenkori kodifikáció színvonaláról, és legalább addig feltételezzük, hogy a jogalkotó szándékosan hoz ilyen vagy olyan szabályt, amíg be nem igazolódik az ellenkezője.
A visszakövetelés lehetőségének explicit eltörlése pedig, ha szándékos, akkor azért történt, mert meg akarták szüntetni a lehetőséget.
Az ellenkező értelmezés erőltetett.

Számomra egyértelmű, hogy azért került ki, mert ezentúl másként van. (Ha ugyanúgy maradna, nyilván hülyeség törölni egy meglévő szabályozást. Persze ezúton sem mulasztom el azt, hogy ünnepélyesen gratuláljak a jogalkotónak, hogy sikerült újfent olyan szabályozást hegeszteni, hogy utána még munkajogászok sem értenek egyet egymással az értelmezés terén.)
Máskülönben meg: a régi szabályozás amúgy is aggályos volt. Ha munkáltatónak "tervei" voltak a munkavállalóval mondjuk pár hónap múlva, kinyomott neki annyi szabit, amennyit csak szabályosan ki bírt (elég sokat ki lehet), aztán szépen visszafizettette vele. Ily módon a munkavállaló a kirúgása előtt nem kívánt kvázi fizetetlen szabit "élvezett", a munkáltató meg további kb 1 havi bért spórolt rajta.

A cikk írója arra keresi a választ, hogy kifejezett törvényi előírás hiányában a munkavállaló oldaláról a visszafizetés kötelezettsége, munkáltató oldaláról a visszakövetelés lehetősége teljesen megszűnt-e.

Cikk: http://munkajogportal.hu/…sei-alapjan/

Úgy tűnik a szakmában ellentétesek az álláspontok, sőt a bírók körében sincs egyetértés. Nektek mi a véleményetek?