Tisztelt Tagok!
Érdeklődni szeretnék egy olyan munkajogi helyzetről mely nagyon sok embert érint és vélhetően hátrányos helyzetet teremt, azzal ami benne foglaltatik, egyben a törvényi elírásoknak sem felel meg az alábbiak alapján.
Adott egy kamionsofőr akit felvesz a CÉG és bejelenti 8 órás munkaviszonyba és alapesetben a külföldön töltött időszakra vonatkozóan napidíjat fizet kb. 30-60€ között. Ebből adódóan egy 30 napos hónap alapján az alábbi példával élve alakul a sofőr fizetése:
Napi 8 óra munka mely legfeljebb heti 40 óra *4= 160 óra melynek a nettó bére: 120.000 Ft
Napidíj melynek mértéke a könnyebb számolás érdekében 50€ *30 = 1.500€ cca.: 450.000 Ft
Ebből adódóan az alapbér 120.000 Ft + a napidíj 450.000 Ft összesen: 570.000 Ft lesz, melyet a sofőr 30 nap külföldön töltött időszakért és a 160 óráért kap.
AZONBAN! A szakma jellegéből adódóan az 561/2006/EK vagy épp a harmonizált lényegi tartalmában egyező AETR szerint a sofőr napi vezetési ideje alap esetben 9 óra, mely lehet több is de most maradjuk az alap esetnél.
Tehát 9 óra szigorúan 5 munkanapra vetítve egy hónapban már: 180 óra mely az AETR szabályai szerinti a 2 heti maximum 90 órás vezetési időt le is fedi és ki is tölti maximálisan. Azonban ez mellett a sofőrnek van egyéb munkaideje is melyet a rakodásokkal, iratozással, egyéb a munkával összefüggő feladatként lát el. Erre számoljunk napi 2 órát, ami jóval kevesebb mint ami a valóságban van de legyen kettő, vagyis a 20 munkanap alatt ebben az esetben 40 óra plusz munkaidő keletkezik így a sofőr a 180 óra vezetéssel (kormánykerék) és a plusz 40 óra egyéb munkával (kalapács) már 220 óra munkánál jár a Tachográf szerint. A menetíró készülék vagy más néven tachográf nyomógombjaival esemény-szerűen kell, hogy vezesse a sofőr a napi tevékenységét, vagyis vezetés közben a készülék kormánykeréken van, az egyéb munka alkalmával kalapácson. Van még a készenlét és az ágy mint pihenő de azzal most ne foglalkozzunk.
Tehát a sofőr mint munkavállaló dolgozik egy hónapban 20 munkanapot ami alatt a munkaideje 220 óra azonban a munkáltató csak és kizárólag 180 órát hajlandó a munkaszerződés alapján elszámolni. Ebből adódóan jogos -e az a feltételezés miszerint a munkavállalót (sofőrt) megkárosítja a ki nem fizetett munkabérével vagyis a fenti példából adódó (120.000 Ft / 160 = 750 Ft (nettó órabér)) *40 = 30.000 Ft-al?
Ez nem tűnik soknak azonban ez egy évben 360.000 Ft amit a munkáltató nem fizet ki mivel ő ragaszkodik ahhoz, hogy a munkavállalója napi 8 és heti maximum 40 órában dolgozik ebből adódóan a plusz munkaidőt minek fizetné ki. Ez helyes álláspont? Ez helyes munkaügyi elszámolás?
„Mert ha igen, akkor a menetíró készüléken (tachográf) ezek szerint csak díszből kapott helyet a módválasztó gomb és annak működtetése teljesen felesleges? Biztosan nem, mivel mint az 561/2006/EK rendelet is és az AETR is kimondja ez alapján kell a munkavállaló munkaidejét elszámolni…”
Ebből adódóan akkor miért akarja nagyon sok munkáltató úgy bemagyarázni a sofőröknek, hogy van az alapbéred, ami FIX és van a napidíj amiért igazából dolgozol. Ez nincs így, a napidíj nem a munkáért hanem a külföldi kiküldetésért jár ebből adódóan 2017-ben 60€-ig adómentes is maradhat, egyben nem is kötelezően adandó juttatás, ahogy legtöbb esetben amikor a sofőr az országon belül végez munkát jellemzően nem is jár, mivel itthon a munkabér kerül ekkor előtérbe.
Bízok abban, hogy érthető voltam és a példákban sem vétettem hibát, amennyiben igen elnézést kérek és egyben előre is köszönöm a segítő javaslatokat, válaszokat, iránymutatásokat a fentiekből keletkezett munkabér elszámolásának rendjével, törvényességével kapcsolatban.
