Média hatalom?

A rendkívül értelmes jogi műsorokról meg annyit, hogy a királyi tv "jogi műsorát" egy olyan újságíró vezeti, aki legfeljebb vádlottként került közel a joghoz, a rendszeresen a műsorban megjelenő "sztárügyvéd" pedig részben baromságokat, részben lózungokat mond.

A magyar újságírás pedog így működik, a sajtó-helyreigazítás nem tölti be a funkcióját. Ha megnyersz egy helyreig. pert, akkor lehozzák végül a helyreigazítást, de kifejtik a nem éppen kedvező véleményüket, ami ellen semmit sem tudsz tenni. A büntetőeljárás már hatékonyabb fegyver.

Ezen is elgondolkodhatna az ügyfeled. És akkor esetleg másféle riportokba is bekerülne - mondjuk egy minőségdíj átadása alkalmából. A média nem csak negatív üzenetekre alkalmas!

• Én egy olyan cégnél dolgozom, amelyik 12 éve kisvállalkozásként indult, most már közepes méretű cég. Nem sok peres ügyünk volt, ügyfelünkkel egy sem, és ha jól emlékszem, az sem fordult elő, hogy a jogi képviselők leveleztek volna egymással bármilyen vitás ügyben! Pedig megesett, hogy a vevők nem fizettek, volt hogy indokolatlanul szerződést bontottak stb. Mindig megegyeztünk azzal a képviselőjükkel aki a a megrendelést adta, a jogász pedig csak díszkiséretnek volt ott a tárgyalásokon, de leginkább még úgy sem. Igen, buktunk ezzel súlyos pénzeket, de a mindkét fél számára elfogadható megoldás keresése mindennél fontosabb volt. Nem garantált, hogy a jövőben sem kényszerülünk jogi megoldásokra, de ez csak a végső eset lehet. És többször nyilatkozott a cégvezetőnk a TV-ben és a rádióban, de meglepő módon soha nem arról kérdezték, hogyan és miről vitatkozik az ügyfeleivel. Így is lehet működni...

Kérésed szerint megosztottam a gondolataimat Veled. Remélem, nem vagy felháborodva, hogy én nem vagyok felháborodva az eseten ; )

Szerintem:

• Az csak egy bemondás, hogy ha valaki nem nyilatkozik, akkor automatikusan rossz hírét kelti a riport. Nyilván ezzel próbálja a média szóra bírni a másik felet és növelni a saját fontosságának látszatát. Az ügyfeled dolga eldönteni, hogy nyilatkozik-e és mit. Számos cég jobban tette volna, ha csöndben marad, mert a megnyilvánulásaik néha szánalmasak bírnak lenni. Másrészt, ha ügyfeled úgy gondolja, igaza van a vevőjével szemben, nyugodtan elmondhatja az álláspontját, bár ez nyilván nem kötelező.
• Időnként nagyon hasznos a média szerepe a szemét cégek elleni fellépésben. De ez csak a durva esetekre igaz szerintem, a kisebb vagy nem egyértelmű ügyek nem is biztos, hogy adásba kerülnek és ha mégis, elfelejtik őket az emberek.

Õszintén, Két Lotti, hány hasonló témájú riportra emlékszel két hétnél régebbről (cégnévvel együtt)? És ezek közül hány befolyásolt jelentősen a vásárlásban?
Szvsz az ügyfelednek ez a fajta nyilvánosság csak akkor lehet veszélyes, ha a közvélemény szerint nagyon szemét módon viselkedett (mindegy, hogy ezen belül jogszerűen vagy nem), vagy ha a nézők többször fognak találkozni a nevével hasonló ügyek kapcsán. Ezekben az esetekben pedig meg is érdemli, hogy negatív kép alakuljon ki róla.

• Hogy még egy kicsit "magasztaljam" a médiát: egyszer sikerült ezt a média-hatást kihasználni, amikor egy családtagom egy ideig nem volt otthon, ez alatt a szomszédjában építkezést kezdtek, ebből az alkalomból leszedték a kapuját, lerombolták a kerítését, szétdúlták a kertjét. Mikor reklamált, még őt hibáztatta az építtető, hogy miért nem volt otthon, és miért nem hagyott elérhetőséget a szomszédoknál. Erre egy másik családtag rádióriporternek adta ki magát, megjelent egy kocsirakomány "stábbal" a károsult orra alá nyomta a magnót a kertben, a segédei meg elkezdtek a helyszínen fényképezni. Az építtetőhöz át sem kellett menni "riportra", azonnal jött a bocsánatkérés és az írásos kötelezettségvállalás, hogy az építkezés után mindent helyreállítanak, és kárpótlásul még a házán (amelyet nem ért kár) is elvégeznek bizonyos munkálatokat.

Ennél gyorsabb megoldás nem hiszem, hogy lett volna. Meg ne sértődj, Két Lotti, hogy bántom a szakmádat, de ha mondjuk egy ügyvédre bízzuk a dolgot, lehet, hogy semmit nem érünk el azon kívül, hogy kiadunk egy csomó pénzt. De ha mégis, az évekbe került volna.

"a jogvita megoldásának helyszíne nem egy tv show, hanem a magyar királyi bíróság",
"Ez a polgári jogi igény érvényeítésének megengedett módja?"

• Ez a médiás módszer lehet, hogy Neked nem szimpatikus, meg nem is mindig igazságos, de legalább néha a megegyezés irányába kényszeríti az ügyet. Az ügyvéd megbízása, bíróságra szaladgálás általában nem működik. Szerencsére személyes tapasztalatom nincsen, de az ismeretségi körömből aki próbálta, általában azt mondta, soha többet. Teljesen egyértelmű esetekben is évekig elhúzódnak a perek, és pénzt általában csak az ügyvédek láttak a végén. Marad még a megegyezéses módszer (általában hatásosabb, mint a jogi út) és a verőemberek (ez persze kockázatos).

Az természetesen nem normális, hogy a TV hatékonyabb eszköz lehet, mint a bíróság, de erről talán nem a média tehet, hanem az impotens jogrendszerünk. (Melyet egyébként tudtommal az EU is számtalanszor elmarasztalt a lassúsága miatt.)

• A sajtószabadság nem korlátlan és ha megalapozatlanul megsértik az ügyfeled jó hírnevét, akkor tudtommal nem csak helyreigazítást, hanem kártérítést is kérhet (újabb pénzkereseti lehetőség az ügyvédjének, azaz Neked).

De nem látom be, miért ne közölhetné a TV csatorna az egyik fél (akár egyoldalú) álláspontját, ha a másik fél is megkapja a lehetőséget, hogy elmondja a sajátját. Ha a másik fél nem él a lehetőséggel, az legyen ő baja. Ezt nem látom sem törvénytelennek, sem igazságtalannak : a bíróságon is, de bármilyen más fórumon is hátrányba kerül az, aki nem hajlandó képviseltetni magát.

• Feltételezem, hogy a vevőnek nem az a hobbija és szórakozása, hogy egyes cégeket igazságtalanul meghurcoljon a tévében. Biztos vannak ilyenek is, de valószínűbb, hogy a vevő valóban úgy érzi, sérelem érte, és ezt el akarja mondani országnak-világnak. Ehhez joga van, és ha talál olyan médiát, amelyik az ügyet kellően érdekesnek, közérdekűnek tartja -vagy ahol kapcsolatai vannak, nyugodtan tegye is meg. (Sajtószabadság.) A konkrét ügyet nem ismerve nehéz nyilatkozni, de szerintem az a a szolgáltató, aki hagyja, hogy a jogászok levelezzenek az elégedetlen ügyfeleivel, sok mindent megérdemel. Talán az ügyfélszolgálatának, területi képviselőjének stb. meg kellett volna próbálnia megállapodni a vevővel.

Ha ez megtörtént, és a vevőnek nyilvánvalóan nincs igaza, akkor pedig a szolgáltató szvsz ne féljen nyilatkozni akárhol. (Persze erre nem kötelezhető.)

• Az elég éles kijelentés a szerkesztőtől, hogy nem érdekli, kinek van igaza, de lehet, hogy eltúlozta az állítást. Ha végignézi a műsort, nyilván neki is lesz véleménye, mint minden embernek (ez a vélemény sokféle lehet, az is belefér, hogy egyikőtöknek sem ad igazat). Az viszont nem baj, ha nem elfogult a szerkesztő egyik irányban sem. Döntsön a néző, hiszen neki szól az adás. Cirkusz? Talán azért jobb egy ilyen téma, mint a Megasztár meg a Győzike. Ha több értelmes téma (pl. jogi eset, fogyasztóvédelmi riport), lenne a TV-ben, lehet, hogy én sem ezen a fórumon koslatnék, hanem néha TV-t is néznék. Ha néha nézek ilyen témát (pl. Juszt műsor), csak elkeseredek, mi mindent meg lehet csinálni ebben az országban, és megerősít abban, hogy akármilyen vita megoldásának helyszíne nem a magyar bíróság vagy egyéb hatóságok (kivéve ha valaki mazochista alkat).
• Abban egyáltalán nem értek egyet Veled, hogy ez csak egy "polgári jogi igény". A jogász szempontjából persze az, de az ügyfeled szempontjából ez egy vevői reklamáció is. Nem állíthatom, hogy a vevőnek feltétlenül igaza van, de lehet, hogy nem ok nélkül elégedetlen. Felmérések szerint az elégedetlen ügyfelek kb. 90%-a nem reklamál. Ha ez a szóban forgó ügyfeledre is igaz (ami persze nem garantált), akkor minden ilyen ügyre jut kb. kilenc, ahol a vevőnek szintén volna szavatossági igénye, de nemhogy a TV-t, rádiót, újságot nem hívja ki, még csak nem is szól a szolgáltatónak, hogy baj van, inkább nyel és legközelebb talán máshol rendel. Ezen is elgondolkodhatna az ügyfeled. És akkor esetleg másféle riportokba is bekerülne - mondjuk egy minőségdíj átadása alkalmából. A média ne

Szeretném, ha megosztanátok velem a következőkről a gondolataitokat.

Tényállás:
megbízó képviseletében régóta jogvitában álllok (egyelőre jogi képviselővel való levezés szintjén) egy vevővel, akinek szavatossági igénye van az én megbízómmal, az eladóval. Egyeztetés, levelezés stb.

Egyszer csak bejelentkezik egy ismert tv-s műsor szerkesztője az ügyfelemnél, hogy legyen szíves az ügyben nyilatkozni.

Én felhívom a szerkesztőt, és elmondom neki, hogy az ügyfelem nem szeretne nyilatkozni, mivel a jogvita megoldásának helyszíne nem egy tv show, hanem a magyar királyi bíróság.

Erre a szerkesztő a következőket közli velem:

• az eladónak mindenképp nyilatkoznia kéne, mert különben a riport nagyon rossz hírét fogja kelteni,
• ha erre a nem nyilatkozó fél sajtóhelyreigazítási pert indít, akkor úgysem fogja megnyerni, mert a szerkesztőség nyeri ezen perek 90 %-át, ha mégis nyerne véletlen, akkor ugyan kit érdekel, hogy másfél év múlva esetleg 20 másodperben bemondják, hogy a szerkesztőség jogot sértett,
• az eladónak be kéne látnia, hogy ez egy remek marketing lehetőség, , és egyébként is őt a konkrét ügy egyáltalán nem érdekli, az sem hogy kinek van igaza (sic!), csak a nézettség, ő csak egy tv műsort akar csinálni!!!

Magyarul: cirkusz kell a népnek mindenáron! Ezt már én teszem hozzá.

Kérdéseim:
Szerintetek ez sajtószabadság? EZ A SAJTÓSZABADSGÁG?
Ez a polgári jogi igény érvényeítésének megengedett módja? Vagy a média már tényleg negyedik hatalmi ág olyan szinten, hogy hatékonyabban lehet az igényeket érvényesíteni mint a bíróság előtt? És ez normális?

Én nem rejtem véka alá, hogy eléggé fel vagyok háborodva.