Legislator
2008.10.31. 05:51
És persze örülök, hogy lol-nak tartod:-).
Sunshine after the rain.
ALKOTMÁNYJOG - Minden, amit tudni akarsz a...
Legislator
#
2008.10.31. 05:48
Kedves Impiboy:-),
Végül is Kelsent, meg Heideggert sem értette senki, persze, ez nem garancia semmire, mert én egyik sem vagyok.
Sunshine after the rain.
Impossible
#
2008.10.31. 00:44
Kacsa,
elhangzott ütős jogi érv is, max te nem tartod ütős jogi érvnek. Te azt mondod, változtassuk meg a Ptk-t, változtassuk meg a jogot úgy, hogy alkalmazkodjék az eutanázia engedhetőségéhez, a szabályai ne mondjanak ellent egy esetleges eutanázia-legalizációnak. Szerintem pedig valaminek a bevezetéséhez nem szerencsés megváltoztatni minden mást - amivel egyébként ellentétben állna a bevezetés esetén -, mert azzal sokminden más is borul. Ha pl. átírnád a Ptk. 8. szakaszt, az nemcsak lehetőséget kínálna az eutanázia elméleti engedhetőségének, hanem ezzel együtt a jog egyéb intézményeit illetően is változásokat hozna.
És itt nem Rólad meg rólam van szó, hanem az egész társadalomról; ha engednék az eutanáziát, az mindenkit érintene, nézd meg, mi történt akkor, amikor bevett gyakorlat volt az eutanázia, ld. hitleri eutanáziagyakorlat. Számos további kérdés merülne fel, amiben dönteni kellene, határesetek, ahol ismét szabályokat kellene hozni, ugyanis nem lenne annyival elintézve az "ügy", hogy na jól van, akkor engedjük, hanem ki kellene dolgozni a részletszabályait. Ezen a ponton - elméleti szinten - is rendkívül esetleges és önkényes lenne a dolog, másrészt az orvos is visszaélhetne a lehetőséggel, akár a beteg rokonai, hozzátartozói is.
A jog nemcsupán strict szabályok összessége, nemcsak pozitív jog értendő jogon, de a pozitív jogból is következtethető az öngyilkosság elutasítottsága.
Az engedékenység irányába ható szabályok további engedékenységet szülnek. Régebben 120km/h volt a sebességhatár, ma már 130km/h, lehet gyártani mégerősebb, mégjobb autókat, lehet mégengedékenyebb a sebességkorlátozás, és lehet mégtöbb baleset. Nem épp ezt tapasztaljuk? Nem épp ebbe az irányba halad a világ? A világ szabadságról alkotott felfogása, hogy akkor vagyunk szabadok, ha senki sem szól bele abba, amit csinálunk, ha gyorsabban akarok menni, mehetek gyorsabban, ha nem akarok gyereket, zabálhatom a fogamzásgátlót, ha szerintem hülyeség a házasság, akkor az sem kell, mert van az élettársi kapcsolat, persze nem ugyanazokkal a jogokkal rendelkezünk benne, mint házasság esetén, épp ezért jó lenne megszerezni ugyanazokat a jogokat, és ha már itt tartunk, akkor miért is ne lehetne a melegeknek is házasodni, hiszen szegények ki vannak szorítva, tegyük jogilag egyenlővé a melegek házasságát a férfi-nő házasságával, ha összeházasodtunk, akkor pedig ha gyereket is szeretnénk, majd keresünk dajkaanyát vagy majd klónozunk magunknak, és a jog tegye lehetővé ezt is, mert nekünk ez jár stb. Szerinted hova vezet ez? Itt nemcsak egy-egy szabályról van szó, hanem egy egész világnézetről. Egyáltalán nem mindegy, hogy a jog miféle világnézetet szolgál ki, mit enged, és mit nem enged.
Kacsa1111
#
2008.10.30. 23:38
egyébként nem tudom megfigyelted-e, hogy egy darab ütős jogi érv nem hangzott még el...:)
na ezért mondom, hogy ez a kérdés nem a jog területén dől el, vagy kell, hogy eldőljön.
Kacsa11
Kacsa1111
#
2008.10.30. 23:36
szóval a lényeg, hogy indokolatlan fenntartani az euthanázia tiltását, mert te attól még, hogy megengedjük, ugyanúgy nemesítheted magad a gumilepedőben dagonyázással...
de nekem engedtessék meg a másik utat választani...
Kacsa11
Kacsa1111
#
2008.10.30. 23:34
Kedves Impossible,
3)
a jog egy helyen foglalkozik az öngyilkossággal kifejezetten, és ott sem azzal, aki öngyilkol:) hanem aki ebben segédkezik...
én nem látom ebben a kifejezett elutasítást...
(de egyébként is a jog nem elutasít, tiltakozik, elhatárolódik stb. valamitől, hanem enged és tilt - ezért nem nagyon tudom értelmezni azt, hogy a jog elutasítja az öngyilkosságot. tiltja? NEM! nem akarja tiltani és nem is tudja.)
4)
ne haragudj, de ez zöldség. ugyanezzel a hülyeséggel érvelnek azok is, akik az autópályán a sebességhatár emelése ellen szólnak.
"ha most a 130as korlátnál 200zal megy, akkor mennyivel menne, ha 160ra emelnénk a limitet?"
ugyanúgy 200zal, mert nem megy többet a kocsija!
5)
és mégis milyen visszaélésekre? a pártatlan orvos él vissza, vagy a haldokló beteg?
6)
gondolat és véleménynyilvánítási szabadság van. Nem kötelezhetsz senkit arra, hogy ugyanazt gondolja az emberi méltóságról, mint te.
én sem akarom, hogy az emberi méltóságom a szenvedésemben fejeződjön ki.
én el tudom fogadni, hogy te másképpen gondolod. Te miért akarod rám erőltetni a szenvedés vállalásának nemesítő jellegéről való gondolatodat?
mert azzal, hogy azt mondod: ne legyen euthanázia, azt éred el, hogy a te emberi méltóságról alkotott képed érvényesül, míg másoké nem.
ha viszont engednénk, akkor mindkettőnké szabadon érvényesülhetne...
Kacsa11
Impossible
#
2008.10.30. 23:00
Leg,
Ez nagyon lol lett. :D
És annak ellenére, hogy nemegészen világos, miről is hadoválsz, a lényegi mondanivalóval egyetértek. :)
Ez jobb volt még az én "Kelsen-zanzámnál" is. :D
Jól belemelegedtetek a vitába, és sikerült eltérnetek az eutanázia problémájától, viszont ez is érdekes kérdés valóban.
Kacsának azonban válaszolok eutanáziával kapcsolatban.
(Mert megérdemli...:D )
Kacsa,
A 4 pontodra pontonként reagálnék. (Szereted pontokba szedni, azt már észrevettem. :D )
- E ponton - ha jól látom - kiegyezhetünk abban, hogy az eutanázia jogi kérdés IS (persze ez attól függ, mit jelent az, hogy "jogi kérdés"). :)
Egyetértek abban, hogy a jog kifejez társadalmi értékítéletet. Ez viszont nyilvánvaló, természetes, hogy így van, nemis vitattam.
- A Ptk. 8. § IS kifejez egyfajta értékítéletet. Mindent meg lehet változtatni, persze, elvileg bármit tehetnénk, csakhogy a 8. § sem változtatgatható "csak úgy" tetszés szerint, mindentől függetlenül. A jogrend olyan rend - az én felfogásomban (is) -, amely a "sein" világára épül, abból táplálkozik, onnét indul ki, van, amit innen figyelembe vesz, van, amit nem vesz figyelembe, de mindenképpen megjelenik benne egy általános ítélet, egy általánosan kiolvasható és "nagyjában-egészében" (Kelsen :D ) megfelelés a társadalmi jelenségekkel.
- Az öngyilkosság a jogrend által ELUTASÍTOTT. (Az más kérdés, hogy nem büntetendő. Hogy miért nem büntetendő, az számodra is ismert kell legyen, ezért itt ennek leírásától eltekintenék.)
- A "csúszós lejtő" elmélete szerint ha valamit megengedünk, akkor további engedésekre leszünk kénytelenek.
Másrészt ha engedélyeznénk az eutanáziát, az az eutanázia körében visszaélésekre adna lehetőséget, tehát ezért sem mindegy, hogy engedélyezett vagy sem.
Egyébként pedig nem értem, miért gondolják sokan, hogy "az emberhez méltó halál" az, ha az ember nem szenved "feleslegesen". A szenvedés nem felesleges. És itt ismét elérkezünk két gyökeresen eltérő világnézet közt tátongó intellektuális szakadékhoz, amit azonban nem lehetetlenség áthidalni. :)
Szerintem pont a szenvedés válallásában teljesedhet ki, mutatkozhat meg igazán az ember méltósága, a méltósággal tűrt szenvedés pont hogy nem lenézendő, hanem becsülendő.
Legislator
#
2008.10.30. 16:56
Nem vitatható az sem, ha a kettőt együttesen alkalmazzuk, bár a lentebb írt sorrend ésszerű, és néhol szokásos, de nem kötelező (a jogban), tehát azt is el kell fogadni, amit én mondok, mert a jogban az észérv és a tekintélyre hivatkozás nem a formállogikában ismert konnotációban fogandó fel, ugyanis a tekintélyre hivatkozás a jogban nem elítélt jelenség, mint ahogy az eredeti Max Weber-i értelemben leírt bürokrácia fogalma a közigazgatás-tudományban a Lob der Routine-t jelenti, szakértelmet, aktaszerűséget stb., tehát eredendően pozitív fogalom, viszont a szociológiában már teljesen negatív foglomként került be. A tekintélyre hivatkozás a jogban a tanultság jele, ezeket a jogi nyelvet nem beszélők nem is nagyon értik (bár gyakran a jogi nyelvet beszélők sem).
Sunshine after the rain.
Legislator
#
2008.10.30. 15:51
Most olvastam éppen egy olyan büntetőjogászi véleményt, ami Impi álláspontját támasztja alá, ha lesz időm, ideskribálom.
Sunshine after the rain.
guba
#
2008.10.30. 15:48
„A tekintélyérv és az észérv nem egymást kizáró dolgok a jogban.”
Ki mondta, hogy egymást kizáró dolgok lennének. Én azt mondtam, hogy ami logikus, az világosan belátható és nem kell mellé támogatásként, hogy XY is gondolta. Vagy ahogy Kacsa megfogalmazta, a tekintélyérv akkor kerül terítékre, amikor nem elég erős az észérv, illetve, ha nem érti meg a partner.
Legislator
#
2008.10.30. 15:43
Egyébként a jogban inkább tekintélyre hivatkozás a neve.
Kacsa,
megragadt a story bennem, ez ténykérdés. Az ilyesfajta felülvizsgálat sosem árt, (ettől is tudomány), de gondolom a lentebb emlegetett vim vi repellere elvet aligha kívánja bármely vizsgálódó elvetni.
Sunshine after the rain.
Kacsa1111
#
2008.10.30. 15:35
Kedves Legislator,
làtom az inkomis sztori ràd is hatàssal volt, nem csak ràm...:)
ha jól értem azt akarod mondani, hogy a tekintélyérv idöt és energiàt spórol, hiszen nem kell végigjàrna újra és újra a kitaposott ösvényt...
viszont engedd meg, hogy megjegyezzem, hogy az ösvényt nem àrt idöröl-idöre 'karbatartani'.
Kacsa11
Legislator
#
2008.10.30. 15:31
A tekintélyérvek esetében zömmel nem ilyen primitív dolgokról van szó. Akik emögé rossz konnotációt képzelnek, azok nem ismerik a fogalom jogbani értelmét. A tekintélyérv műveltségi gesztus, inkább akadémiai vitákban/elméleti publikációkban fordulhatik elő nagyritkán, semmint mondjuk azon a bírósági tárgyaláson, ahol a T. Bíróság az INCOTERMS szokványok ügyvéd általi emlegetésére 'Hö?' kifejezéssel reagál. A tekintélyérv és az észérv nem egymást kizáró dolgok a jogban.
Sunshine after the rain.
guba
#
2008.10.30. 14:51
Egy észérvnek éppen abban áll a jelentőssége, hogy nincsen szüksége semmilyen tekintélybeli támogatásra, mert belátható. 2X2 nem azért négy, mert sokan ellenőrizték.
Legislator
#
2008.10.30. 12:30
Kedves Kacsa,
Amit írtál, természetes. Azonban pontosan attól tekintélyérv valami, hogy ezen a teszten (sokszor, akár évszázadokon keresztül) átesett. Persze, nem árt, ha mi is elvégezzük az ilyesfajta teszteket. Ugyanis a bukott érv semmiképp sem lehet tekintélyérv. A jogtudományban természetes, néha szükséges a tekintélyre hivatkozás, még ha ritka valami is.
Sunshine after the rain.
Kacsa1111
#
2008.10.30. 12:12
Kedves Legislator,
„Ulpianus szerint Cassius írja, hogy erőszakot erőszakkal szabad visszaverni.“
ez tekintélyérv.
viszont felmerül a kérdés, hogy miért írta ezt?...
ha egyenként felteszed ehhez hasonló apró kérdéseket, akkor két dolog történhet:
- a tekintélyérv àtvedlik logikai gondolatsorrà;
- a tekintélyérv megbukik.
ezért kockàzatos tekintélyérvekre tàmaszkodni...de ha megteszed, tedd fel magadnak elöször az apró kérdéseket és teszteld a gondolatot, mielött a vitapartnered teszi meg.
viszont ha egyszer a végére értél a tesztnek, akkor màr àtvedlett rendesen levezetett érvvé. (amit persze tàmogat a puszta a tény, hogy xy is igy gondolta)
Kacsa11
Legislator
#
2008.10.30. 10:35
Természetesen a nemjogászok véleménye is lehet értékes az egyszerűbb társadalmi kérdésekben (az egyes szűkebb szakjogok, versenyjog, médiajog, bányajog, világűrjog, a PPP közigazgatási jogi, magánjogi (kötelmi jogi) kérdései, infokommunikációs jog stb. esetén valóban vélhetően nehezebb a dolog a nemjogászok számára). És az sem mindegy, hogy ki az a kollega, aki érvel, felkészült-e, át tudja-e helyesen adni a gondolatait, milyen nyelvi-logikai-gondolati egységekben fogalmaz, milyen idegen szavakat használ, és így tovább...
Sunshine after the rain.
Legislator
#
2008.10.30. 10:28
Szerintem a tekintélyérv egyben szükségképpen logikus érv is. Pl.: "Ulpianus szerint Cassius írja, hogy erőszakot erőszakkal szabad visszaverni." Ulpianus az egyik legjelentősebb római remekjogász, tehát tekintély, aki éppen egy tekintélyre hivatkozik. Ez egy kettős tekintélyérv lol.
Sunshine after the rain.
Kacsa1111
#
2008.10.30. 09:31
Kedves impossible,
1)
jogi kérdés...is.
a sollen viszont nem jogi érvek alapjàn döntetik el. te sem jogi érvek alapjàn hoztad meg a döntést. a döntést meghoztad valami alapjàn (pl. vallàsi, hitbeli alapon).
a döntést màr meghoztad neo, most meg kell értened a döntést.:)
erre hasznàlod a jogi érveket.
2)
jogszabàlyhellyel érvelni jelen kérdésben tautológiàhoz vezet, abszurd.
ha azt mondod, hogy a ptk 8 alapjàn tiltani kell az euthanàziàt, akkor egyszerüen vàltoztasd meg a ptk 8at, és akkor màr nem kell tiltani...
3)
ptk.
jogképességröl lemondani szerzödésben nem lehet.
ez viszont nem zàrja ki azt, hogy - szerzödés nélkül:) - bàrmikor megszüntessem a jogképességemet.
az öngyilkossàgot sem a Ptk., sem a Btk. sem az alkotmàny nem tiltja. (hülyén is venné ki magàt, hiszen egy ilyen rendelkezésnek lehetetlenség lenne érvényt szerezni.)
4)
és akkor egy nem jogi érv, hogy miért hülyeség tiltani:
irod, hogy van a konzervativ és liberàlis hozzààllàs.
mennyiben sérül a konzervativok hozzààllàsa akkor, ha engeded az euthanàziàt? ha nem akarsz nem élsz vele! ha a konzervativ úgy gondolja, hogy jó dolog az utolsó hónapjàban minden nap a gumi lepedöbe csinàlni, akkor meg teheti.
ebben az nem akadàlyozza meg, hogy megengeded az euthanàziàt!
Kacsa11
Kacsa1111
#
2008.10.30. 09:21
Kedves monih,
Impossible irta:
"Egyáltalán nem biztos, hogy egy jogász véleménye többet ér egy kérdésben, mint egy nemjogász véleménye, sőt!"
ezzel egyetértek, különösen jelen témàban (versenyjogban pl. azért màr megnézném, ki az a "nemjogàsz"), hiszen ez nem jogi-szakmai, hanem tàrsadalmi kérdés.
de impossible-t megkövetem, valóban a jognak is foglalkoznia kell vele, de...(folyt.köv.)
Kacsa11
Kacsa1111
#
2008.10.30. 09:19
Kedves Legislator,
nem vagyok ellene a tekintélyérveknek, de azért jobb, ha kikezdhetetlen logikus érv...
tekintélyérvvel akkor szoktak élni, ha kifogytak a logikus érvekböl, vagy azok nem értek célt, mert nem fogtàk fel öket...:)
Kacsa11
Legislator
#
2008.10.30. 08:27
Szerintem nyugodtan lehet a jogban tekintélyérvekre hivatkozni, viszont nagyon kevés a tekintélyes (zömében halott) jogtudósok erre alkalmas megállapításainak száma, úgyhogy ez meglehetősen ritkán fordul elő.
Sunshine after the rain.
Impossible
#
2008.10.30. 03:50
monih,
"Üdítőnek,sőt irigylésre méltónak találtam, hogy önök bármikor,szinte bármilyen témában ki tudják zárni az érzelmeket a véleményükből."
LOL
És nyugodtan szólj hozzá! Azért nem írtam Neked választ, mert Kacsának annyit írtam, hogy elfáradtam. :) Egyáltalán nem biztos, hogy egy jogász véleménye többet ér egy kérdésben, mint egy nemjogász véleménye, sőt! A jogászok lehet, hogy kizárják az érzelmeket, de Te beleviheted a témába, így érdekesebbé teheted az egész vitatkozást, beszélgetést, színesebbé, mint amilyen Nélküled lenne. Ezért én - azt hiszem, a többség nevében is - arra buzdítalak, hogy ha van véleményed, ne hallgasd el, szívesen olvasom/olvassuk. :) Azt pedig jobb, ha nem tanulod meg, hogy kizárd az érzelmeket, már épp elegen zárták ki - sajnos.
monih
#
2008.10.30. 00:57
Kedves összes hozzászóló! Ünnepélyesen megígérem, hogy 'egyszerűségemmel' nem zavarom tovább ezt az eszmecserét,bár továbbra is el fogom olvasni a hozzászólásokat. Ennek egyszerű oka, hogy érdekesnek találom a véleményeket,ráadásul úgy gondolom, hogy az ember (lánya) mások véleményének meghallgatásával is fejlődik.Azt azért hadd jegyezzem meg - véletlenül sem lesújtólag értve, hanem inkább csodálkozva - hogy számomra (akinek közeli környezetében sok ugyan a diplomás,de jogász nincsen ) furcsa volt tapasztalni ezt a bizonyos 'jogászi stílust'? -nem jó a kifejezés, de nem jut eszembe a megfelelő. Arra gondolok, hogy szinte minden véleményt, mondatot,gondolatot átitat a jog.Tehát szinte sohasem 'tisztán' az ember véleménye,hanem mindig a 'jogászemberé'.Mégegyszer hangsúlyozom,nem negatívumként értem, hanem érdekesnek találom, lévén, nekem szokatlan. Ebből is kiviláglik, hogy az itt lévők életének szerves és élvezetes részét képezi a jog, nemcsak szakmailag,hanem kikapcsolódásként is.Üdítőnek,sőt irigylésre méltónak találtam, hogy önök bármikor,szinte bármilyen témában ki tudják zárni az érzelmeket a véleményükből.Ezt nagyon szertném megtanulni.További jó eszmecserét kívánok: monih
Impossible
#
2008.10.29. 23:43
Kacsa,
abban látszólag igazad van, hogy az általam idézett "definíciók" nemegészen pontosak, mivel valóban "kimaradt" belőlük, hogy "a beteg kívánságára". Azért csak látszólag van igazad, mert ha kiragadjuk ezeket a "definíciókat" minden kontextusból, akkor tényleg úgy tűnhet, mintha - ahogyan Te is írtad - egy lényegi elem hiányozna belőlük, azaz hogy a beteg kívánságára történik az euthanázia; viszont ha valamiféle kontextusba helyezve nézzük ezeket a "definíciókat" - mint ahogyan a könyv, amelyből idéztem -, vagy csak kellően árnyaltan gondolkodunk - ezutóbbihoz könyvre sincs szükség -, akkor megláthatjuk, hogy ezek a "definíciók" igenis helyesek. És hogy miért? Leírom: Amikor aktív ill. passzív eutanáziáról beszélünk, akkor az eutanázia aktív ill. passzív formáját különböztetjük meg egymástól, ilyenkor tehát implicite beleértendő ezekbe a fogalmakba - ami egyébként eléggé értelemszerű is véleményem szerint -, hogy eutanáziáról van szó. Az eutanázia a genus proximum, az aktív ill. a passzív jelző pedig a differentia specifica. Ami az eutanáziát, mint genus proximumot illeti elmondható, hogy az jó halált/kegyes halált (görög) jelent, kizárólag orvos-beteg viszonyban lehet róla szó (ezért egyébként a "Fekete/Sötét Angyal" hírhedt esete nem eutanázia, hanem emberölés, hiszen nem orvos követte el), az orvos szándékos magatartásával a természetesnél előrébb hozza a haldokló, gyógyíthatatlan, szenvedő beteg halálát, a beteg kívánalmára.
Ezt alapul véve különbség tehető ennek két formája, az aktív és passzív eutanázia között, amely különbségtétel során már csak a különböző elemeket emeljük ki, az egyezőeket felesleges újból megemlíteni. Ezért maradhat ki mostmár a "beteg kívánalmára" kifejezés.
Érted? :)
Aztán ami a hozzászólásod többi részét illeti:
- A büntetőjog körében tárgyalandó az aktív eutanázia, a passzív eutanázia és az ellátás visszautasítása pedig a polgári jog körében.
- Az önrendelkezés joga nem terjed ki az élettel való rendelkezésre, az ember az életével nem rendelkezhet szabadon. Ez következik abból, hogy "A jogképességet korlátozó szerződés vagy nyilatkozat semmis." (Ptk. 8. § (3) bek.) Az öngyilkosságot is elutasítja a hatályos magyar jog, tehát ebből is következik, hogy a jog elveti az ember saját életéről való rendelkezésének megengedhetőségét.
- Az eutanázia jogi kérdés is.
2 országban engedélyezett jelenleg: Hollandiában és Belgiumban. Tehát nálunk sem engedélyezett.
Hogy "mi van", az nem jogi kérdés, az a jogi kérdés, hogy "mi legyen"; a jog a "legyen" világa - Kelsen.
Az eutanázia nem hagyható figyelmen kívül a jog szempontjából sem, a jog sem lehet e kérdés iránt közömbös, és nem is az. Nem értem, miért vitatod, hogy az eutanázia jogi kérdés is, szerintem nincs értelme azon vitatkozni, hogy jogi kérdés-e; világos álláspontra van szükség a jog oldaláról, a jog pedig nyilvánvalóan tükrözi a társadalom értékítéletét és állapotát is, de ez olyan nyilvánvalóság, amit szóba hozni is felesleges a mi vitánkban.
Ha e ponton valamit félreértettem a véleményedet illetően, akkor jelezd. :)
- Idézet Tőled:
"ez utóbbi viszont akkor mennyiben is különbözik az ellátás visszautasításától???"
Válaszom:
Az ellátás visszautasítása egy betegjog, amely a gyógyíthatatlan, szenvedő, haldokló beteget is megilleti, de nemcsak az ilyen beteget illeti meg.
Az ellátás visszautasítása meghatározott feltételek esetén lehetséges, a passzív eutanázia pedig tiltott (Magyarországon).
Tartalmi különbséget illetően mihamarabb utánanézek a kérdésedre adandó válasznak, elgondolkodtató a felvetésed.
Végül, de nem utolsó sorban, ami az érvelést és a keresztény szellemiségtől átitatott álláspontot/álláspontomat illeti:
A Katolikus Egyház tanítása nem önmagáért való légbőlkapott hangzatos szólam.
Az Egyháznak küldetése van, feladata többek között az is, hogy a világ történéseire, az élet fontos kérdéseire választ adjon, reagáljon. Megjegyzendő, hogy igen következetes álláspontot képvisel, ami ésszerűen indokolható, és az ember javára szolgál.
Az eutanáziát illetően két fő irányvonal figyelhető meg a világban. Az egyik "liberális", a másik "konzervatív". Úgy is mondhatnám, hogy "a halál civilizációja" - amely találó kifejezéssel fémjelzi a modern kort, amelyben élünk - küzd az életigenlés eszméjével. Itt gondolhatunk az eutanázián kívül az abortuszra is.
Az eutanázia megengedhetőségének kérdése alapjában függ össze az ember élethez való hozzáállásának és - ezzel összefüggésben, ebből következően is -, a halálról vallott nézeteinek minőségével.
A konzervatívnak nevezhető álláspont ellenzi az eutanáziát. "Eluralkodott az a személet, hogy az élet csak addig jó, amíg élvezetet és jólétet hoz, a halált a modern ember abszurdnak tarja, amely fölött uralkodni akar." (II. János Pál Evangelium Vitae Enciklikája)
Az ettől merőben eltérő liberális nézet pártolói valamiféle rossz dologként tekintenek a halálra és a szenvedésre, nincs megalapozott, szilárd elképzelésük a halál utáni életről, ebből adódóan az életet tartják a legnagyobb értéknek, amelyet a halál véglegesen romba dönt, a szenvedés pedig megnyomorít.
Nem részletezném bővebben, hiszen fórumon nem való oldalnyi szövegeket írni, csupán azt szögezem le, hogy az Egyház álláspontját vallók nem külön "tábort" képeznek eutanázia-kérdés tekintetében sem, hanem véleményük nagyrészt egybeesik az ún. "konzervatív" nézeteket vallókéval. Lehet azon vitatkozni, melyik a helyes: engedélyezni vagy tiltani az eutanáziát, lehet érvelni ellene és mellette is, de véleményem szerint (is) nem igazságok vannak, hanem igazság van, méghozzá olyan, amin emberi okoskodás sohasem talált, és nem is találhat fogást.
