Sherlock barátunk megtisztelő válasza kissé felületes, és valószínűleg azonkívül még elfogult is.
Ez a "kis cég" több mint 5000 m2 beépített parkosított térkővel burkolt közművesített terület,korszerű szerviz műhelyekkel és berendezésekkel,külön karosszéria, fényező műhelyekkel, emeletes autószalonnal.
Ahol csak a legutolsó beruházásra fordított összeg meghaladta a 100.millió ft. összeget.
(mellesleg 22 főnek munkatársnak biztosított munkahelyet a cég.)
Másrészt a hitelfelvétel a cég részéről történt, nem magánszemély részéről.
És kifejezetten a cég raktárkészletének a finanszírozását szolgálta. Ami történetesen 60 db Suzuki gépkocsi esetében egy két és félmmillió ft. os nagyker árat tekintve, kapásból is 150.Millió ft.
A kérdés továbbra is az, hogy a cég csődje mért terhelhető rá a tulajdonosra mint magánszemélyre.
Másrészt a kényszerítés ténye fennáll, hisz egy folyamatosan működő márkakereskedés csak akkor kap a beszállítójától autót, ha a szállítást követően egy bank meghitelezi azt a kereskedő részére.
Tehát a készletfinanszírozási hitel, az alapvető követelmény a kereskedő felé.
Feltehető a kérdés, akkor mért írja alá a kereskedő, a számára fenyegető szerződést.
Mert nem tud mást tenni!
Ha valaki egy évtizeden keresztül mindenét a kereskedésébe fektette, akkor nincs visszaút, kedves Sherlock barátunk.
Szívélyes üdvözlettel.
3503.