Mozgáskorlátozott nagypapámnak (90 éves)napközbeni ápolásra lenne szüksége. Szerinte az egyetlen erre alkalmas személy egy történetesen ukrán állampolgárságú, magyar nemzetiségű hölgy. Édesapám vállalta (mivel szüleim eltartási szerződést kötöttek a nagypapával), hogy a hölgyet szabályosan alkalmazza, mint háztartási alkalmazottat, a nagypapa háztartásának vezetésére. A munkavállalási engedélyt megtagadták tőlük, mivel a munkaadó pesti édesapám lett volna, a munkavégzés helye pedig nagyapám vidéki háza. Kérdésem ez: jogosan tagadják meg az engedélyt? A nagypapa nem tudja a házát elhagyni, mivel nagyon nehezen jár, és pénze sincs a munkabérre, pont ezért kötött eltartási szerződést. Nem értem, miért nem fogadhatok fel ápolót ilyen közeli rokon mellé.
munkavállalási engedély
nem lehet, hogy csak azért tagadták meg, mert a budapesten adták be, holott a munkavégzés helye szerinti munkaügyi központ lett volna az illetékes? egyébként ha ez lenne a helyzet, akkor át kellett volna tenni az Ae alapján a hatáskörrel, illetékességgel rendelekző központhoz.
érthetelne számomra az eset: miért ne foglalkoztathatná édesapád, mint munkaadó a vidéken a gondozót? önmagában ez nem lehet elutasítési ok szerintem - biztos, hogy ezért utasították el?
A nagypapa lakhelye szerinti kirendeltségnél adtuk be az igénylést, és kétszer utasították el azzal az indokkal, hogy nem a munkaadó háztartásában van a munkavégzés helye, hanem másik városban. Ráadásul szerintünk nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az a vidéki ház nem "saját háztartás", mivel a nagypapával eltartási szerződést kötöttek a szüleim.
