Közszereplő - e egy közszolgáltató vezetője?

T. Fórum!
Közszereplő-e a polgármester?
Közszereplő-e az önkormányzati képviselő?
Közszereplő-e a jegyző?

Közszereplő-e az az ember, akiről egy országos televízió félórás portréfilmet készít és lead?
A film témája kifejezetten az illető személye, személyisége és tevékenysége.

Hálásan köszönöm a véleményeteket és ha valaki még
tv.-t, vagy jogszabályt is tud, azzal nagyon sokat segítene, mivel én úgy tudom, hogy a törvény nem definiálja pontosan a közszereplők körét, inkább meghagyja ezt a bíróknak.

Ki minősül közszereplőnek?
Állítólag ezt a törvény nem definiálja pontosan sehol.
A bírókra bízzák, hogy alkalomadtán döntsék el ők.
A dolognak viszont van egy olyan oldala is, hogy aki társadalmi beosztásából, rangjából, helyzetéből stb. adódóan közismert személy a tágabb környezetében, vagy akár szélesebb körben is, annak ezzel elvárandó magatartásbeli, embertárs és törvénytisztelő kötelezettsége is van, lehet, vagy kellene, hogy legyen.

Kérdésem lenne a fórumhoz, hogy szerintetek ebbe beletartozik-e a polgármester, az önkormányzati képviselő, a jegyző?
Közülük ki minősül közszereplőnek?
Közülük kitől várható el eleve az, hogy - mint helyi
társadalmi vezető, vagy hatósági személy - példás és törvénytisztelő magatartást tanúsítson legalább közösségi eseményeken illetve közterületeken?
Egyáltalán joggal várhatja el a vezetőktől az egyszerű ember, hogy a látható cselekedetei ne legyenek szabályszegők és törvénytelenek?

Abban is kérném a segítségeteket, a véleményeteket, hogy szerintetek ha valakiről egy országos TV-csatorna készített és leadott egy félórás, személyéről, személyiségéről és a tevékenységéről szóló portréfilmet, ezzel közismert embernek mondható-e?

Véleményeteket, netalán az esetleges konkrét tv.-t, stb. hálás köszönettel veszem.

Az rendben van, de egy önkormányzati szolgáltató társaság nem hatóság és nem is gyakorol közhatalmat. Ezen mit sem változtat, hogy ki a tulajdonosa.

A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat értelmében alkotmányos követelmény, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által alkotmányosan védett, így nem büntethetô véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel és intézményekkel, valamint a közszereplô politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb legyen, mint más személyeknél.
A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplô politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minôségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejezô véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethetô; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethetô, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelô, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.
Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külsô korlátja lehet, és ezek védelmében a büntetôjogi felelôsség érvényesítése sem tekinthetô - általánosságban - aránytalannak, így alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, mûködésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértô értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvetô alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A demokrácia intézményrendszerének kiépülése és megszilárdulása idején - amikor még nem gyökeresedett meg a közügyek kulturált megvitatása - sincs olyan alkotmányos érdek, amely indokolná az értékítéletek közlésének korlátozását a hatóságok és a hivatalos személyek védelmében. A társadalom békéjének, demokratikus fejlôdésének védelme nem igényli a büntetôjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, mûködésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértô, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg. Jelen esetben is érvényes a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban elfoglalt azon álláspont, miszerint paternalista hozzáállás büntetôjogi büntetésekkel formálni a közvéleményt és a politikai stílust (ABH 1992., 180.).
A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tôle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelôs gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenôen a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelôsséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerûen részt vevô személyek esetében.
A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanakkor kiterjed a becsületsértésre alkalmas, valóságnak megfelelô tények, információk közlésére is, amely szabadságnak az emberi méltóság, a becsület és a jóhírnév védelme külsô korlátja lehet. Ezen alkotmányos alapjogok védelmében a büntetôjog eszközeinek alkalmazása azonban szükségtelen és aránytalan a közhatalmat gyakorló intézmények és hivatalos személyek esetében. Az e minôségre tekintet nélkül tett kijelentések vonatkozásában azonban ugyanolyan védelem illeti meg ôket, mint a magánszemélyeket.

A BH2000. 285. sz. eseti döntés szerint a rágalmazás esetén büntethetôséget kizáró ok valósul meg, ha a közérdekbôl vagy a méltányolható magánérdekbôl tett tényállítás valónak bizonyul, mely abban az esetben is megállapítható, ha a társadalom egyes közösségeinek a szûkebb körét érinti.

A sajtó termetes zöldségeket képes leírni egy-egy ügyről. És a bírók is tévednek időnként.
De a szolgáltató társaság még akkor sem lesz közszereplő, ha egyébként elismernénk, hogy ennek a kategóriának jogi személyre vonatkoztatva van értelme.

A személyiségi jogok megsértése miatti polgári per nem aznos a rágalmazás vagy becsületsértés miatti büntető eljárással.

Egyáltalán nem akarom kétségbevonni az abszurditását. Ennek ellenére találtam valami érdekeset:

"2004. nagy figyelmet keltett, amikor Legfőbb Ügyészség személyiségi jogainak miatt eljárást kezdeményezett Szabó Zoltán országgyűlési képviselő ellen. A keresetet a bíróság elutasította mondván a Legfőbb Ügyészség közszereplő"

forrás: http://mek.oszk.hu/…45/03845.pdf

Engemet perpillanat egy jogi személy (is) perel személyiségi jogainak megsértése miatt, ezért nem mellékes a kérdés.

Jogi személlyel kapcsolatban már a kérdés felvetése is abszurd.

Most egy újabb kérdést tennék fel, némileg hasonlít az előzőhöz, ezért nem nyitok új témát:
Közszereplő-e egy kizárólagos önkormányzati tulajdonban lévő közszolgáltató?

Köszönöm a gyors választ, ugyanakkor az indoklásnak is örültem volna.
Ptk. kommentárja szerint „közszereplésnek az a megnyilvánulás minősül, amely befolyásolja a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását."
Tehát attól még hogy közszereplést végez valaki rendszeresen nem válik közszereplővé?

Idézet: Törő Károly: A személyiség jogi védelme. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.

Nem közszereplő, tehát a biróság nem fog helyt adni a valóságbizonyitásnak.

(Nem felejtettem el helyesen irni, csajók szervizben van a géprm, és ezen a laptopon meg nem találom a hosszú i-t.)

Közszereplő-e egy közszolgáltató vezetője?
"Közszereplő az aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja"

Folyamatban lévő peremben merült fel ez a kérdés. Rágalmazással vádolnak, és az ítélet nagyban függ attól, hogy a felperest a bíró közszereplőnek nyilvánítja-e, ugyanis abban az esetben ha ez megtörténne kedvezőbb helyzetben lennék.
A felperes egy közszolgáltató vezetője, kizárólagos önkormányzati cégé, és gyakran fényképezkedik politikusokkal, viszont kimondottan olyan nyilatkozatát nem találtam ami XY-ra szavazásra buzdítana.
Viszont a nyilatkozatai, amelyeket közösen tesznek egy-egy polgármesterrel, önkormányzati képvselővel, szerintem egyértelműen befolyásolják a választói akaratot.
Kérem a fórumozók segítségét a kérdés megválaszolásához.