iskolai baleset

Azért ne essetek át a ló túloldalára.
A szülő elég egyértelműen leírta, hogy a gyerekének összeakadtak a lábai. A baleset a kisfiú topasága miatt következett be. Meglehetett volna előzni a balesetet? Nem hiszem.
Appa gyermekének balesete komolyabb. Nem akarom a testnevelő tanárt védeni, de sokszor még az ügyeletes orvos sem tudja megállapítani a helyzet súlyosságát. Legalább a szülőt kellett volna hívnia a testnevelő tanárnak, hogy ő döntsön a továbbiakról. De a baleset, hogy egy gyermek elesik a tesi órán, bármikor megtörténhet.
A hivatkozott jogszabály hatálytalan.

Egyébként hasonló véleményen vagyok, mint Monalisa1. Egy troll ismét visszatért, és én nem fogom etetni.

Előzőekben volt itt a fórumon néhány problémás arc, ha egyike vagy közülük akkor aki időközben nich nevet cserélt és saját örömére visszatért, nos én a továbbiakban tőled távol maradok.

Appa!

Az iskolának a 3 napon túl gyógyuló tanuló- és gyermekbalesetről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet határidőre továbbítani kell és el kell juttatni a tanulónak, illetve helyette a szülőnek, vagyis Önnek.

Ezt a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 2. sz. melléklete szerint kell megtenni.

Ha már tudja, hogy ebbe mit írtak bele, aszerint tudni fogja azt is, hogy benne van-e a valóság, vagy sem.

Ezek után mint a gyerekéért felelős szülő, szerintem tudni fogja, hogy mit lépjen.

Olvassa el a Btk. 166. § (1) (3) bekezdéseit és szintén ott keressen rá a foglalkozáskörben elkövetett veszélyeztetésre is, nem tudom, melyik paragrafus.
A beteg gyereke mellett vélem, hogy sajnos lesz ideje rákeresgetni.

Azt tartsa szem előtt, hogy sajnos az ilyen és ehhez hasonló végtagműtéteknek sokszor hónapokkal, évekkel később jönnek elő "hozományai", főleg egy gyors növésben lévő gyerek esetében.

Akárhogy dönt, nem árt, ha a papírokat, jegyzőkönyveket elteszi.

"nagyon nehéz laikusként, felelős pedagógusként eldönteni, hogy mikor kell orvosi segítség"

• Egyáltalán nem nehéz. Pont azért, mert az orvosi esetekben laikus pedagógus nem mérlegelhet!

Tudniuk kellene, melyek azok az esetek, amik magukban hordozzák a belső sérülések lehetőségét.
Itt nem a felületi sebekre értem, amikor belevág a gyerek ollóval a kezébe és az eü.helyen az elsősegélydobozból fertőtlenítik és bekötik, vagy hasonlók.
Minden iskola tartozik egy orvoshoz, egy ügyelethez, illetve ott a mentőszolgálat. Nehogymár ne tudja egy felnőtt, főleg gyerekekkel foglalkozó tanár, hogy mikor kell azonnal orvosi segítség!
Maguk a gyerekek is ráéreznek a bajra szinte mindig, jelen esetben is ezért mentek az ofőhöz, mert leérezték, hogy a társuk nem szimulál.
A gyerekek szinte mindig tökéletes jelzőrendszer az ilyenre (is), ha a tanárok sík hülyék és érzéketlenek, elég lenne csak a gyerekeket figyelni és hallgatni a megérzéseikre.

"monalisának abban tökéletesen igaza van, hogy nem állhat minden gyermek mellett egy felvigyázó pedagógus,"

• Nem is kell minden gyerek mellé és nem is írta ezt senki. Nem véletlenül van meghatározva az osztálylétszám nagyságrendje, ami a tanórákra vonatkoztatva ideális egy fő tanárhoz arra, hogy a gyerekek ülő testhelyzetben hallgatják a tanárt, írnak, olvasnak, stb.

Az sem véletlen, hogy az iskola,az udvar, stb. építészeti adottságai szerint pedig meg van határozva, hogy szünetben, szabadidőben egyes területeken (folyosók, udvarrészek, előterek, stb.)
hány gyerekre mennyi felügyelő nevelő kell, hogy ott legyen. Ált. iskoláról lévén szó.
Appa leírása szerint a baleset tornaórán történt, ahol a tanár instrukciói szerint mozognak, "rohangálnak" a gyerekek.

"tényleg megtörténhet a baj akkor is, ha egy lépésre van az ember, mert a pillanat törtrésze elegendő a bajhoz;"

• Ez sajnos megeshet bármikor, bárkivel. Nem írta senki, hogy ezt ki lehet védeni.

A történet viszont nem erről szól, ne beszélj mellé.
A dolog arról szól, hogy ha sajnálatosan megtörtént a baleset, akkor a gyerekekre foglalkozáskörében felügyelő tanár, nevelő tudja, hogy mit tehet, mit nem tehet, mettől meddig ér a kompetenciája, mi a kötelessége és ezek szerint cselekedjen, döntsön azonnal, mert lehet, hogy minden perc számíthat.
Ő ugyanis a felelős, hogy a gyermek késedelem nélkül megkapja az elvárható segítséget, ami jelen esetben az lett volna, hogy a tornatanár (látva az esetet?), meghallgatva a gyereket, gondolkodás nélkül és azonnal, onnan a gyerek mellől mobilon hívta volna az iskolaorvost, vagy az ügyeletes orvost, vagy a mentőket. A történetben ugyanis a kisgyerek végtagproblémáin kívül ott volt annak is a veszélye, hogy "rosszul" esett.

Vajon ugyanezek a pedagógusok mit tennének vajon, ha egy ilyen eset fordítva történne meg?
Reggel úgy érkezne a szülő által küldve iskolába egy gyerek, hogy a járókelők hozzák be az osztályba a vállukon, mert a gyerek a sérülései miatt nem tud mozogni...
Vajon akkor tudnák-e, hogy mit kell csinálniuk?...

Ha egy szülő veszélyezteti a gyerekét azzal, hogy nem viszi el orvoshoz, nem adatja be neki az oltást, stb,
akkor keményen megállapítják ellene, hogy mit követ el. Tudja a pedagógus, a gyámügy, a rendőrség, a bíróság.

Ha egy autós nem áll meg egy balesetnél vadidegeneknek segíteni mert úgy ítéli meg, hogy nincs nagy baj, bűncselekményt követ el.

A tanár meg a kisgyerekre ránéz és eldönti, hogy nincs semmi baja, majd hárítva magáról a felelősséget másik két kisgyerekre, tetézve ezzel minden addigi cselekményét?...
:(

Mivel ez egy nyílvános fórum akadálya nincs, hogy leírd a véleményedet, de amiket írsz...
Javaslom fogd vissza magad.

"Nem volt vér, nem látszott törés, a gyermek nem üvöltött a fájdalomtól"

• Ez a mondat nem lehet komoly...

Ha egy gyerek elesik, főként ha nem szőnyegen, füvön, homokon, ráadásul még hiányos a ruházata is, ami tompíthatná a kemény felületen való esést, illetve még nagyon fáj is neki egy-egy testrésze, MINDIG!!! gondolni kell arra, hogy történhetett esetleg komolyabb sérülése is. Akkor is, ha nem folyik vér, ha nem látszik törés és nem üvölt. Egy kisgyerek esés közben a fejét is beütheti az aljzatba, padba, akármibe úgy, hogy az utána nem fáj sőt nem is emlékszik rá, hogy koppant, miközben "láthatatlan" agyrázkódása, sérülése van.
(sajnálatos időszerű példa a német f1-es, aki tegnap vélhetően nem volt se véres, se láthatóan törött, s nem is üvöltött...)

A gyerek felügyeletét ellátó felnőtt nem mérlegelhet olyan esetben, amit Appa leírt.

"Nem hiszem hogy az iskola- a két pedagógus hibáztatható lenne."

• Pedig igen. Elsősorban ők hibáztathatók.

A tornatanár túlment a munkaköri vétségen és amit tett, az kimeríti a foglalkozáskörében elkövetett kiskorú veszélyeztetését, amit pedig szándékosan nem tett meg, azzal a segítségnyújtás elmulasztását ráadásul úgy, hogy ő a segítségnyújtásra egyébként is köteles lett volna, illetve nem kizárható az sem, hogy mindazt éppen ő idézte elő.
Ezek bűncselekmények. Ráadásul KISKORÚ GYEREK ellen, foglalkozáskörben szándékosan elkövetett.
Az osztályfőnök ugyanezeknek legalább a felét szintén elkövette.
Amelyik gyermekintézményben ilyen "tanárok" dolgoznak és mutatnak ilyen példát a gyerekeknek, ott alapvető gondok lehetnek.

"A gyerekek az udvaron-, a folyosón- vagy a tornaórán néha nagyon "be tudnak indulni", mindenki mellett nem lehet ott a felvigyázó tanár."

• Minden iskolában van házirend, amit a gyerekektől megkövetelnek a tanárok, mert ez az együttlét minimum alapja. Ha valaki vét a házirend ellen, azt fegyelmezik szóban, írásban, különböző fokozatokban.

Ha a gyerekkel ennek ellenére "nem bírnak" a tanárok, akkor a tanár nem végzi jól a munkáját.
Ilyen esetekre megoldás a speciális osztály,- iskola, ahol eleve a nehezen kezelhető, vagy alacsonyabb értelmi képességű gyerekekre vannak szakosodva a hozzáértő tanárok és osztálylétszámok.
Illetve van a másik iskolába, közösségbe való átirányítás.
Amelyik iskolában nagyon "be tudnak indulni" a gyerekek, ott a tanárok nincsenek a helyzetük magaslatán, nem végzik a dolgukat, s ezzel a nem beindulós gyerekeknek okoznak kárt.

"Hogy miért nem hívott senki mentőt - lásd az első mondatot...Nem volt vér..."

• Ez a felfogás félelmetes!

Az jogos. Akkor viszont el lehet gondolkodni egy kártérítési igényen.

Csak jelzem, hogy az iskola felelőssége objektív (felróhatóságtól független).

A segítség lehet: Kárbejelentés az állami tanuló baleset biztosításra és a csoportos tanuló baleset biztosításra (ha kötöttek az iskolában). Térítés a baleset súlyosságától függően, ha az biztosítási eseménynek minősül.

Tisztelt "Tollasposta".
Köszönöm.
Tegnap reagáltam én is,de még nem jelent meg(Új regisztrált vagyok)

Van egy olyan érzésem,hogy azon kívül amit ön elmondott nincs is hozzáfűznivalóm.
Tökéletesen leírta a helyzetet.

Mégegyszer köszönöm!

Nem volt vér, nem látszott törés, a gyermek nem üvöltött a fájdalomtól - bár kétségtelen fájt. Valószínűleg a gyalog/vállon hazaút rontott a helyzeten., mire végre nyugalomba tehette a lábát addigra "odabent" sok rossz történhetett. Nem hiszem hogy az iskola- a két pedagógus hibáztatható lenne. / A gyerekek az udvaron-, a folyosón- vagy a tornaórán néha nagyon "be tudnak indulni", mindenki mellett nem lehet ott a felvigyázó tanár.

Hogy miért nem hívott senki mentőt - lásd az első mondatot.

"Az említett két tanár közül egyik sem gyaníthatta, hogy komoly a baj"

• Valóban nem gyaníthatták.

De AZT miből gyanították vajon, HOGY NINCS KOMOLY BAJ?

Nincs kompetenciájuk arra, hogy orvosi szakvéleményt gyanítsanak, ha nem orvosok, hanem tanárok.
Főleg akkor, ha a gyerek mondja, hogy fáj.

T. Appa!
Teljesen megértem, hogy mit akar érzékeltetni és még ha konkrétan kimondatlanul is, de mi az, amire választ, vagy válaszokat várna.
Ilyen helyzetben a szülővel szinte magától történnek a dolgok, s csak akkor lesz először ideje elgondolkodni, mikor a gyereke már kikerült a műtőből, már fölébredt, már túl van a hányásokon, a gyötrődéseken, s már valamiképpen képes beletörődni az adódott helyzetébe és valamelyest meg is nyugodott. Mikor a balesetes gyerek már tud aludni, s a szülő ott ül mellette az ágyánál, hogy ha majd kinyitja a szemét, lássa az anyut, vagy az aput, mert fontos neki ilyen helyzetben, hogy nincs egyedül.
A szülő pedig a sokadik 24 órát átvészelve ilyenkor a csöndben először kezd el gondolkozni, hogy mi is történt valójában és mi okból és mi lett volna, ha...
ha valaki nem azt tette volna, amit tett, hanem valami egészen mást.

"Nagy vonalakban ennyi lenne,tulajdonképp nem is tudom mi a kérdésem"

• Egy ilyen eset után az a jó, ha így is marad a dolog és soha nem kell megfogalmaznia, hogy mi is a kérdése.

Hozhatja viszont másképpen is a sors (a gyereke sorsa) ezért az nem árthat, ha amint teheti, összeszedi a tényeket, az esetleges bizonyítékként használható dolgokat, mert soha nem tudhatja, mit hoz a holnap. A gyereke holnapja.
Legalább annyit tegyen meg, amit megtehet felnőttként, szülőként, a balesetet szenvedett gyereke legközelebbi hozzátartozójaként.
Mivel egy gyerek erre ugye nem képes sem a kora, sem az állapota miatt.
Lehet, hogy fölöslegesnek bizonyul, adja Isten, hogy úgy legyen.
Arra a kérdésre választ, hogy: "Mit szeretnél?...kártérítést..." most érdemben úgysem lehet válaszolni, ehhez túl friss a dolog és nincs meg a megfelelő információ sem.
Lehet, hogy semmit, de lehet, hogy nem semmit.
Ezt a jövő dönti el, nem egy gyerekéért aggódó szerető szülő, aki épphogy föllélegzett a gyereke műtétje után.

Érdekes kérdésfeltevés, hogy nem tudjuk, hogy egy iskolai tornaórán felelős volt-e valaki a balesetért...
Hát persze, hogy az. Iskolába kötelező járatni a gyereket, s amíg a gyerek ott van, addig az iskola felel érte, mivel hivatalosan került ki a szülő fennhatósága és felelőssége alól.
Ha nem így lenne, a szülőnek nem lenne kötelessége iskolába küldeni.

"ha elvárható lett volna az adott esetben, hogy azonnal kórházba küldjék,"

• Nincs ha... Persze, hogy elvárható lett volna, hogy azonnal diagnosztizálják a gyerek állapotát. Ha nem is kapásból kórházzal, de megvan ennek az elvárható menete. Minden iskolában kell lenni legalább egy felnőttnek, aki az alapvető elsősegélynyújtással tisztában van és ki is van rá tanítva. Annak azonnal tudnia kellett volna a helyzetfelmérésből, hogy a dolog túlhaladt az ő kompetenciáján és orvost, vagy mentőt kell hívni (az ilyen döntetlen, vagy látható sérülés nélküli helyzetekben pont ebben a sorrendben) a pontos diagnosztizálás végett, de főleg azért, hogy kizárják azt, ami kizárható. Ha meg nem zárható ki, a doki hivatalból hívja a mentőt, a tanár pedig ilyenkor már hivatalból köteles a lehető legrövidebb módon értesíteni a szülőt.

Szóval ha ennek az esetnek ilyen műtét lett a vége, igen, tutira elvárható lett volna, hogy azonnal kórházba küldjék. Vagy már azonnal a mentőt hívva, vagy az orvos közbeiktatásával, s annak döntése aalapján.
Vagyis valaki baromi durván hibázott, mert nem ezt az elvárható utat járta végig az iskola.
Amennyiben a tanár döntött úgy, hogy a gyereknek haza kell menni, de egyedül nem mehet/nem tud, s ezt gyerek kísérőkkel "oldatta meg", ez nonszensz.
Ilyent csak negatív orvosi, vagy mentőorvosi vizsgálat/szakvélemény után tehetett volna meg a tanár, miszerint nincs szervi baja, sérülése a gyereknek, de még fájhat neki egy darabig és ezért segít neki két társa.

Amíg a gyereke fölépül, lesz ideje alaposan és részletesen végiggondolni mindazt, amire van rálátása.
A többinek meg érdemes utánajárni még addig, amíg lehet.
Minden együttérzésem az Öné.
A gyerekének pedig mielőbbi gyógyulást kívánok.

Üdv.
Köszönöm a válaszokat.
Mit szeretnék?
Azt mondanám "Igazságot" de ez a szó manapság...:-)

Én ebből indultam ki:"A baleset után...

Az iskolai balesetet követően a pedagógusnak azonnal mérlegelnie kell, hogy szükséges-e egészségügyi ellátás, amennyiben igen haladéktalanul értesítenie kell a mentőt. Az egészségügyi ellátás szükségességétől függetlenül az iskola köteles értesíteni a szülő(ke)t, tájékoztatni a baleset körülményeiről, a gyermek állapotáról és az intézkedésekről.

Amennyiben a pedagógus elmulasztja a szakszerű segítség igénybevételét munkaügyi és/vagy kártérítési per indítható ellene."

Innen az idézet:http://elsosegely.blog.hu/…_jegyzokonyv

Persze,az sikola nem tehet arról,hogy egy gyerek elesik...miért is tehetne.
Viszont a fent említett lépéseket meg kellett volna tennie,ezt még az előtt is "éreztem" hogy nem olvastam utána.

Monalisa.
Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Tehát járókelőknek kellett volna megállapítaniuk,hogy elég nagy-é a baj...?:-)
Netán orvoshoz vinni?
(Te jártadban,keltedben mindíg felméred az aktuális szembejövők egészségügyi állapotát,és ha úgy ítéled meg intézkedsz?:-)

Lehet,hogy a tanároknak napi rutin egy esés.
Lehet pont ezért lanyhult a figyelmük.

A szülők értesítését pedig nem "gyanítani" kellett volna,hanem megtenni.
Az se "kerek" számomra,hogy miként lehet két hasonló korú gyerekkel hazaküldeni egy harmadik gyereket.
(Szerintem bátor a tanár...)
Vagy rutinos.

Visszatérve arra,hogy mit szeretnék.
Ezek után már tényleg magam sem tudom.
Azt hittem,konkrét leírásra konkrét lehetőségek vannak.
(Ezek szerint hiányosan fogalmaztam)
Mennyire kellene pontosítanom,hogy el lehessen dönteni,perelhető-e az iskola?
(Mielőtt azt hinné bárki,magas lóról beszélek...nem.Komolyan kérdezem.

Az eddigieket köszönöm!

Az említett két tanár közül egyik sem gyaníthatta, hogy komoly a baj, a gyerekek az iskolában- a tornaórán el szoktak esni... A maguk napi szakmai rutinjuk alapján az üldögélés- netán a hazakisérés után a fájás általában csillapodik, múlik.

Megkockáztatom: miközben az osztálytársak kisérték/cipelték haza a gyermekedet útközben csak találkoztak más felnőttekkel is, tehát mások sem gyanították, hogy "intézkedni" kellene - pl. a szülőt értesíteni.

Sajnálatos a súlyos traumatológiai eset, de törésre stb. "az utca embere" nem gondolhatott.

Gondolom a baleseti jegyzőkönyvet utólag is fel lehet venni.

• laikus hozzászóló

Mit szeretnél? Mert ha az iskolától kártérítést, akkor ebből a leírásból nem derül ki, hogy az jár-e. Túl azon, hogy kérdés, van-e kár, nem tudjuk, felelős volt-e valaki magáért a balesetért, illetve ha elvárható lett volna az adott esetben, hogy azonnal kórházba küldjék, akkor a késedelem rontott-e bármit az állapotán.

Üdvözletem!
Nem is tudom hol kezdjem.
Belevágok inkább a közepébe.
Szóval gyermekem az általános iskolában tornaórán elesett,nagyon fájlalta a térdét és a kezét.
A tornatanár "jólmegnézte" majd "semmi komoly" kíséretében felültette egy padra.
Részéről ennyi volt a "történet".
Az osztálytársak szaladtak osztályfőnökhöz,megmondani,hogy mi történt.
Az osztfő pedig megszervezte,hogy "elég lesz két osztálytárs aki hazakíséri".
Haza is kísérték (Kétoldalról lógatták a vállukról).
Az iskola nem értesített,sem telefonon sem szóban...sehogy az ég világon.Még csak azt sem mondták,hogy menjek el érte autóval,vagy akármi.
Rögtön bevittem a kórházba,onnan rövid vizsgálat után már vitte is a mentő a megyei baleseti osztályra (vákuumágyban).
Két napja műtötték a térdét...kb 4,5 órás műtét volt.
(Szépen telik a karácsonyunk)

Nagy vonalakban ennyi lenne,tulajdonképp nem is tudom mi a kérdésem.
Önök szerintem tapasztaltabbak mit lehet,és mit nem ilyen esetben.
Üdvözlettel.

MajorDomus

Természetesen nem lehet minden gyerek mellé nevelőt állítani, de az iskola által kötelezően előírt foglakozási időben, ha már nem foglalkoznak a gyerekkel, az a minimum hogy kövessék és szabályozzák a tevékenységüket.Ez nem történt meg. 6-8 éves gyerek, még nem rendelkezik kellő veszélyérzettel. Természetesen mindez a szülők tudomása nélkül történt, és olyan felelősségi körben, amiért fizetés jár.

Obudafan

Elfelejtettem irni hogy mindez 8 éves koromban történt.

A véleményed olyan szempontból helyes, hogy ne legyenek bandaháboruk a suliban, de minden rohangáló gyerek mellé nem lehet felügyelőt állitani.

Tisztelt Fórumozók, köszönöm a hozzászólásokat!

Ügyvéd Úr, mail ment!

Te már tudsz vigyázni magadra (elvileg). A 6 éves gyerek mellé meg felügyelet kell. Erre meg a pedagógus lenne köteles.

Mindennapos eset.

Nekem otthon tört ki a fogam az udvaron egy eséstől,azért ki fizet kártéritést.

Fut a gyerek, elesik -> kártérités, milliókra. Ugyan már.

Szerintem meg lehet ítélni, arra tekintettel, hogy semmilyen pedagógusi felügyelet nem volt. De az évekkel később felmerülő költségeket most még nem.

Tisztelt Fórumozók!

Egy iskolai balesettel kapcsolatban szeretnénk tanácshoz jutni.
Az esetből kifolyólag hosszú évek múlva lesznek, akár jelentős, anyagi kiadásaink, az egyéb vonzatokról nem is beszélve.
Lehet-e itt tenni valamit?

Elnézést kérek, ha egy kicsit hosszú lesz, de az esettel kapcsolatosan már két levélváltás volt az önkormányzat oktatási szervezetével, de megegyezést nem tudtunk elérni, a válaszok elutasítóak:

Idézet az 1. levelünkre adott válasz lényegéből:

"Az intézményvezető-helyettes beszámolója szerint, valamint a balesetről készült baleseti jegyzőkönyv tanúsága szerint gyermeke a délutáni napközis szabadidős foglalkozás keretében, a napközis nevelő felügyelete mellett az udvaron tartózkodott társaival együtt. A pedagógus elmondása alapján mindössze háromlépésnyire állt a váratlanul megbotló tanulótól, akinek a közelében egy tanulótársa sem tartózkodott, s akinek az esését senki nem tudta volna megakadályozni."

Idézet a 2. válaszlevelünkből:

„Baleseti jegyzőkönyvről nincs tudomásunk. Az iskola a baleset történte után telefonon értesített, mely szerint fiam elesett és arczúzódást szenvedett, menjek érte.
Az iskolába érve, első pillantásra megkönnyebbültem, mert a zúzódás minimális volt, de a második pillantásra azonnal észrevettem a hiányos fogakat. Az ezt követő számonkérés során az iskola vezetői és közvetlenül érintett napközis nevelő a történéseket elkendőző, kicsinyítő, ill. kitérő magatartást tanúsítottak, ezért került sor az Önhöz is eljuttatott levél megírására.”

„A balesetet megelőzően 4 - 5 első osztályos tanuló tartózkodott a lebetonozott területet körül övező épületek egyik sarkában, közülük 1-2 fő, egy ablakban lévő cserepes virágot, "piszkált", a többiek pedig figyelték, közöttük az én fiam is. Közben egyszer csak, az ablakhoz tartozó helyiségből, ajtónyitódás-csapódás hallatszott. A gyerekek, gondolván, hogy miattuk jön valaki, rohanásba, menekülésbe kezdtek. A fiam éppen egy negyedikes tanuló mellett akart elfutni, amikor ő, tudomásunk szerint egy vétlen mozdulat következtében, "összerúgta" a lábait, és elesett. A felügyeletet végző pedagógusok, ezen idő alatt, az udvar egy pontján csoportosulva, padon ülve, az eseményeknek háttal, egymással elmélyülten beszélgettek. Olyannyira, hogy sem a balesetet, sem a gyereksírást, sem a csoportosulást gyermekem körül nem észlelték. Az esés helyszínének közelében tartózkodó 4. osztályos másik gyermekünk szaladt oda a pedagógusokhoz, és szólt nekik, hogy jönni kellene.

Szeretném megemlíteni, hogy az első levelemben sem azt kifogásoltam, hogy miért nem akadályozták meg az esést, hanem feltételeztem, hogy a baleset bekövetkeztét gondatlanság okozta, melyet az azóta ismerté vált történések vissza is igazolnak. Kifejezetten a gyerekek testi épségének megőrzése érdekében kijelölt, felkészített, felelős pedagógusok tartózkodtak a helyszínen, akik tevékenységükért anyagi ellenszolgáltatást kapnak munkaszerződés és munkaköri leírás szerint. A munkaköri leírásban szereplő feladataikat viszont nem látták el.
(Már a virágcserép "borogató?" gyerekekre rá kellett volna szólni, ha ténylegesen felügyelik a gyerekek tevékenységét.)

Továbbra is fenn tartom véleményem, miszerint:

Ha a gyerekek, szervezett, pedagógus által irányított tevékenységgel vagy szabadfoglalkozás esetén, a pedagógus a gyerekeket maga köré gyűjtve (1. osztályosok), tevékenységüket folyamatosan figyelemmel kísérve, szükség esetén beavatkozva töltik el az idejüket a tanórákig, akkor nem következett volna be a baleset.

Jelentős szerepet játszott a baleset kimenetelében a betonozott udvar helyszínül választása, melynek területén egyébként a szintből kiemelkedő, éles betonperemmel rendelkező virágágyások vannak. Mindezekből és az esés körülményeiből (futás közben "összeakasztott lábak") akár egy súlyos koponyasérülés is származhatott volna, amellett, hogy az iskola rendelkezik füves területtel is, melynek használatát az időjárás sem gátolta.

Nyilván nem hibáztatható az iskola a lebetonozott udvarért, hiszen szilárd burkolatú udvarra minden iskolának szüksége lehet, de az ott folyó tevékenység szabályozása, és végrehajtása az iskola teljes körű felelőssége.

Az iskolaudvar balesetveszélyességének feltárására, és megszüntetésére hozott intézkedés tervezettel kapcsolatos válaszát elfogadom, de a fent említett ellentmondásokra vonatkozóan egy újabb vizsgálat lefolytatására kérem.”

A második levelünkkel kapcsolatban az iskola újból vizsgálatot folytatott le, de a kártérítési felelősség megállapítása nem történt meg, gyakorlatilag elutasító választ kaptunk. 7 éves gyermekünk egyik metszőfoga vízszintesen kb. a felénél a másik haránt irányban letörött. Még teljesen ki sem fejlődött csontfogakról van szó.
Jelenleg ideiglenes pótlás került felhelyezésre, a tartósabb állapotot rekonstruáló kezelések csak 10-15 év múlva kezdődhetnek el és a költségek jelentősebb része is akkortól fog jelentkezni. Azt, hogy ez nekünk mennyibe kerülhet pontosan, nem tudjuk, csak becsléseink vannak, nem beszélve a rendszeres fogászati kezelések nyűgjeiről. Mindezeken felül és nem utolsó sorban, nem tudjuk pontosan, hogy gyermekünk, hogy fogja viselni, hogy évekig nem haraphat almába, vagy szendvicsbe és hasonló dolgokba, mert esetleg utána fogászatra kell mennie, mivel a megfeszülő pótlás leesik, amire azóta volt is már példa.

A fentiek figyelembevételével, úgy gondolom, hogy jogos a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, de úgy tűnik ezt már csak bírósági úton, lehetne érvényesíteni.
A kérdésem az lenne, hogy a jogos – e a követelésünk, vagy jogszerű az elutasító álláspont.