iskolai baleset

Általános iskola alsó tagozatos gyermekemet egy iskolatársa - a mintegy 20-25 szemtanú diák egybehangzó állítása szerint - játék közben minden ok nélkül, váratlanul, szándékosan úgy a járdaszegélyhez vágta, hogy a középső foga (végleges csontfog) 2/3-a letörött. (Röpke eszméletvesztése is volt a gyerekemnek.)
A mintegy 20.000 Ft-os orvosi kezelés után (fogépítéssel) esztétikailag ugyan helyreállították a fogát. E fog használati értéke azonban korlátozott: nem haraphat vele, bármikor letörhet, stb. A gyerek kora miatt mintegy 9 év múlva tehetnek be csak olyan megoldást, amivel ismét rendeltetésszerűen használhatja a fogat.
Az elmúlt tanévek során már több szülőtárs és gyerek állította, hogy a fiú mintha néha "bekattanna" és teljesen váratlanul támad rá társaira: Fojtogatás, hajtépés, szemüveg összetörés, ruházat széttépése, stb... írhatóak eddig is a számlájára. A fiú szülei rendszeresen kártérítették anyagilag a szülőket és ezzel az iskola lezártnak tekintette az ügyet.
A mi esetünkben azonban nem "tárgyi" kár, hanem életminőségbeli romlás lépett fel.
Van-e ebben az esetben az iskolának, illetve a károkozó fiú szüleinek felelőssége?

Válaszát előre is köszönöm:

Üdvözlettel:
Gergóné

Általános iskola alsó tagozatos gyermekemet egy iskolatársa – a mintegy 20–25 szemtanú diák egybehangzó állítása szerint – játék közben minden ok nélkül, váratlanul, szándékosan úgy a járdaszegélyhez vágta, hogy a középső foga (végleges csontfog) 2/3-a letörött. (Röpke eszméletvesztése is volt a gyerekemnek.)
A mintegy 20.000 Ft-os orvosi kezelés után (fogépítéssel) esztétikailag ugyan helyreállították a fogát. E fog használati értéke azonban korlátozott: nem haraphat vele, bármikor letörhet, stb. A gyerek kora miatt mintegy 9 év múlva tehetnek be csak olyan megoldást, amivel ismét rendeltetésszerűen használhatja a fogat.
Az elmúlt tanévek során már több szülőtárs és gyerek állította, hogy a fiú mintha néha „bekattanna“ és teljesen váratlanul támad rá társaira: Fojtogatás, hajtépés, szemüveg összetörés, ruházat széttépése, stb… írhatóak eddig is a számlájára. A fiú szülei rendszeresen kártérítették anyagilag a szülőket és ezzel az iskola lezártnak tekintette az ügyet.
A mi esetünkben azonban nem „tárgyi“ kár, hanem életminőségbeli romlás lépett fel.
Van-e ebben az esetben az iskolának, illetve a károkozó fiú szüleinek felelőssége?

Igen, a pedagógus felelőssége felmerülhet a konkrét veszélyhelyzetben, amennyiben a gyerekek közvetlen felügyelete indokolt lett volna és ezt elmulasztotta, illetve a szülőé is, ha a gyerek deviáns viselkedése súlyos nevelési hiba következtében eltorzult személyiségéből fakad. Ennek megítélése nyilván számos olyan körülménytől függ, amire e fórum keretei nem adnak lehetőséget.

Anyagi kártérítésre pedig ott a kötelezö baleset biztosítása melyet az iskoláknak kötelezö kötni

Ha az iskola idő alatt az iskola udvarában, gyerek elesik a jégen,eszméletvesztése volt,kórházba kerül.Ilyen esetben az iskola biztósitó fizet valamit?Ha nem az iskola felelőségre vonható?Nekem nem kis összegebe került a gyeremek kórházba szállitása,kontroll,stb...Mivel az iskola dolga lett volna letakaritani az udvrat nem?

Tudtommal a tanulóbiztosítást nem az iskola fizeti hanem az állambácsi, vagyis senki sincs külön biztosítva, de egy megbízott biztosító baj esetén állja a számlát - az Államkincstárral történő utólagos elszámolásra.

Legalább is ezt olvastam egyszer. Mert közismert hogy az iskolák még a napi létért is küzdenek, nemhogy havi x summát tudnának elkülöníteni az amúgy is szükös gazdálkodásukból.

sziszi77

Az eszméletét vesztett gyermeket bizonyára kórházba vitte a rohammentő, a kontroll vizsgálatokra elmenni meg valószínűleg adott lett volna a tömegközlekedés - bár egy kicsit strapás...

Az kétségtelen hogy az iskolaudvart takarítani kellene, de hol vannak már a pedellusok...

Tisztelt Fórumozók!

Egy iskolai balesettel kapcsolatban szeretnénk tanácshoz jutni.
Az esetből kifolyólag hosszú évek múlva lesznek, akár jelentős, anyagi kiadásaink, az egyéb vonzatokról nem is beszélve.
Lehet-e itt tenni valamit?

Elnézést kérek, ha egy kicsit hosszú lesz, de az esettel kapcsolatosan már két levélváltás volt az önkormányzat oktatási szervezetével, de megegyezést nem tudtunk elérni, a válaszok elutasítóak:

Idézet az 1. levelünkre adott válasz lényegéből:

"Az intézményvezető-helyettes beszámolója szerint, valamint a balesetről készült baleseti jegyzőkönyv tanúsága szerint gyermeke a délutáni napközis szabadidős foglalkozás keretében, a napközis nevelő felügyelete mellett az udvaron tartózkodott társaival együtt. A pedagógus elmondása alapján mindössze háromlépésnyire állt a váratlanul megbotló tanulótól, akinek a közelében egy tanulótársa sem tartózkodott, s akinek az esését senki nem tudta volna megakadályozni."

Idézet a 2. válaszlevelünkből:

„Baleseti jegyzőkönyvről nincs tudomásunk. Az iskola a baleset történte után telefonon értesített, mely szerint fiam elesett és arczúzódást szenvedett, menjek érte.
Az iskolába érve, első pillantásra megkönnyebbültem, mert a zúzódás minimális volt, de a második pillantásra azonnal észrevettem a hiányos fogakat. Az ezt követő számonkérés során az iskola vezetői és közvetlenül érintett napközis nevelő a történéseket elkendőző, kicsinyítő, ill. kitérő magatartást tanúsítottak, ezért került sor az Önhöz is eljuttatott levél megírására.”

„A balesetet megelőzően 4 - 5 első osztályos tanuló tartózkodott a lebetonozott területet körül övező épületek egyik sarkában, közülük 1-2 fő, egy ablakban lévő cserepes virágot, "piszkált", a többiek pedig figyelték, közöttük az én fiam is. Közben egyszer csak, az ablakhoz tartozó helyiségből, ajtónyitódás-csapódás hallatszott. A gyerekek, gondolván, hogy miattuk jön valaki, rohanásba, menekülésbe kezdtek. A fiam éppen egy negyedikes tanuló mellett akart elfutni, amikor ő, tudomásunk szerint egy vétlen mozdulat következtében, "összerúgta" a lábait, és elesett. A felügyeletet végző pedagógusok, ezen idő alatt, az udvar egy pontján csoportosulva, padon ülve, az eseményeknek háttal, egymással elmélyülten beszélgettek. Olyannyira, hogy sem a balesetet, sem a gyereksírást, sem a csoportosulást gyermekem körül nem észlelték. Az esés helyszínének közelében tartózkodó 4. osztályos másik gyermekünk szaladt oda a pedagógusokhoz, és szólt nekik, hogy jönni kellene.

Szeretném megemlíteni, hogy az első levelemben sem azt kifogásoltam, hogy miért nem akadályozták meg az esést, hanem feltételeztem, hogy a baleset bekövetkeztét gondatlanság okozta, melyet az azóta ismerté vált történések vissza is igazolnak. Kifejezetten a gyerekek testi épségének megőrzése érdekében kijelölt, felkészített, felelős pedagógusok tartózkodtak a helyszínen, akik tevékenységükért anyagi ellenszolgáltatást kapnak munkaszerződés és munkaköri leírás szerint. A munkaköri leírásban szereplő feladataikat viszont nem látták el.
(Már a virágcserép "borogató?" gyerekekre rá kellett volna szólni, ha ténylegesen felügyelik a gyerekek tevékenységét.)

Továbbra is fenn tartom véleményem, miszerint:

Ha a gyerekek, szervezett, pedagógus által irányított tevékenységgel vagy szabadfoglalkozás esetén, a pedagógus a gyerekeket maga köré gyűjtve (1. osztályosok), tevékenységüket folyamatosan figyelemmel kísérve, szükség esetén beavatkozva töltik el az idejüket a tanórákig, akkor nem következett volna be a baleset.

Jelentős szerepet játszott a baleset kimenetelében a betonozott udvar helyszínül választása, melynek területén egyébként a szintből kiemelkedő, éles betonperemmel rendelkező virágágyások vannak. Mindezekből és az esés körülményeiből (futás közben "összeakasztott lábak") akár egy súlyos koponyasérülés is származhatott volna, amellett, hogy az iskola rendelkezik füves területtel is, melynek használatát az időjárás sem gátolta.

Nyilván nem hibáztatható az iskola a lebetonozott udvarért, hiszen szilárd burkolatú udvarra minden iskolának szüksége lehet, de az ott folyó tevékenység szabályozása, és végrehajtása az iskola teljes körű felelőssége.

Az iskolaudvar balesetveszélyességének feltárására, és megszüntetésére hozott intézkedés tervezettel kapcsolatos válaszát elfogadom, de a fent említett ellentmondásokra vonatkozóan egy újabb vizsgálat lefolytatására kérem.”

A második levelünkkel kapcsolatban az iskola újból vizsgálatot folytatott le, de a kártérítési felelősség megállapítása nem történt meg, gyakorlatilag elutasító választ kaptunk. 7 éves gyermekünk egyik metszőfoga vízszintesen kb. a felénél a másik haránt irányban letörött. Még teljesen ki sem fejlődött csontfogakról van szó.
Jelenleg ideiglenes pótlás került felhelyezésre, a tartósabb állapotot rekonstruáló kezelések csak 10-15 év múlva kezdődhetnek el és a költségek jelentősebb része is akkortól fog jelentkezni. Azt, hogy ez nekünk mennyibe kerülhet pontosan, nem tudjuk, csak becsléseink vannak, nem beszélve a rendszeres fogászati kezelések nyűgjeiről. Mindezeken felül és nem utolsó sorban, nem tudjuk pontosan, hogy gyermekünk, hogy fogja viselni, hogy évekig nem haraphat almába, vagy szendvicsbe és hasonló dolgokba, mert esetleg utána fogászatra kell mennie, mivel a megfeszülő pótlás leesik, amire azóta volt is már példa.

A fentiek figyelembevételével, úgy gondolom, hogy jogos a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, de úgy tűnik ezt már csak bírósági úton, lehetne érvényesíteni.
A kérdésem az lenne, hogy a jogos – e a követelésünk, vagy jogszerű az elutasító álláspont.

Szerintem meg lehet ítélni, arra tekintettel, hogy semmilyen pedagógusi felügyelet nem volt. De az évekkel később felmerülő költségeket most még nem.

Fut a gyerek, elesik -> kártérités, milliókra. Ugyan már.

Mindennapos eset.

Nekem otthon tört ki a fogam az udvaron egy eséstől,azért ki fizet kártéritést.

Te már tudsz vigyázni magadra (elvileg). A 6 éves gyerek mellé meg felügyelet kell. Erre meg a pedagógus lenne köteles.

Tisztelt Fórumozók, köszönöm a hozzászólásokat!

Ügyvéd Úr, mail ment!

Obudafan

Elfelejtettem irni hogy mindez 8 éves koromban történt.

A véleményed olyan szempontból helyes, hogy ne legyenek bandaháboruk a suliban, de minden rohangáló gyerek mellé nem lehet felügyelőt állitani.

MajorDomus

Természetesen nem lehet minden gyerek mellé nevelőt állítani, de az iskola által kötelezően előírt foglakozási időben, ha már nem foglalkoznak a gyerekkel, az a minimum hogy kövessék és szabályozzák a tevékenységüket.Ez nem történt meg. 6-8 éves gyerek, még nem rendelkezik kellő veszélyérzettel. Természetesen mindez a szülők tudomása nélkül történt, és olyan felelősségi körben, amiért fizetés jár.

Üdvözletem!
Nem is tudom hol kezdjem.
Belevágok inkább a közepébe.
Szóval gyermekem az általános iskolában tornaórán elesett,nagyon fájlalta a térdét és a kezét.
A tornatanár "jólmegnézte" majd "semmi komoly" kíséretében felültette egy padra.
Részéről ennyi volt a "történet".
Az osztálytársak szaladtak osztályfőnökhöz,megmondani,hogy mi történt.
Az osztfő pedig megszervezte,hogy "elég lesz két osztálytárs aki hazakíséri".
Haza is kísérték (Kétoldalról lógatták a vállukról).
Az iskola nem értesített,sem telefonon sem szóban...sehogy az ég világon.Még csak azt sem mondták,hogy menjek el érte autóval,vagy akármi.
Rögtön bevittem a kórházba,onnan rövid vizsgálat után már vitte is a mentő a megyei baleseti osztályra (vákuumágyban).
Két napja műtötték a térdét...kb 4,5 órás műtét volt.
(Szépen telik a karácsonyunk)

Nagy vonalakban ennyi lenne,tulajdonképp nem is tudom mi a kérdésem.
Önök szerintem tapasztaltabbak mit lehet,és mit nem ilyen esetben.
Üdvözlettel.

Mit szeretnél? Mert ha az iskolától kártérítést, akkor ebből a leírásból nem derül ki, hogy az jár-e. Túl azon, hogy kérdés, van-e kár, nem tudjuk, felelős volt-e valaki magáért a balesetért, illetve ha elvárható lett volna az adott esetben, hogy azonnal kórházba küldjék, akkor a késedelem rontott-e bármit az állapotán.

Az említett két tanár közül egyik sem gyaníthatta, hogy komoly a baj, a gyerekek az iskolában- a tornaórán el szoktak esni... A maguk napi szakmai rutinjuk alapján az üldögélés- netán a hazakisérés után a fájás általában csillapodik, múlik.

Megkockáztatom: miközben az osztálytársak kisérték/cipelték haza a gyermekedet útközben csak találkoztak más felnőttekkel is, tehát mások sem gyanították, hogy "intézkedni" kellene - pl. a szülőt értesíteni.

Sajnálatos a súlyos traumatológiai eset, de törésre stb. "az utca embere" nem gondolhatott.

Gondolom a baleseti jegyzőkönyvet utólag is fel lehet venni.

• laikus hozzászóló

Üdv.
Köszönöm a válaszokat.
Mit szeretnék?
Azt mondanám "Igazságot" de ez a szó manapság...:-)

Én ebből indultam ki:"A baleset után...

Az iskolai balesetet követően a pedagógusnak azonnal mérlegelnie kell, hogy szükséges-e egészségügyi ellátás, amennyiben igen haladéktalanul értesítenie kell a mentőt. Az egészségügyi ellátás szükségességétől függetlenül az iskola köteles értesíteni a szülő(ke)t, tájékoztatni a baleset körülményeiről, a gyermek állapotáról és az intézkedésekről.

Amennyiben a pedagógus elmulasztja a szakszerű segítség igénybevételét munkaügyi és/vagy kártérítési per indítható ellene."

Innen az idézet:http://elsosegely.blog.hu/…_jegyzokonyv

Persze,az sikola nem tehet arról,hogy egy gyerek elesik...miért is tehetne.
Viszont a fent említett lépéseket meg kellett volna tennie,ezt még az előtt is "éreztem" hogy nem olvastam utána.

Monalisa.
Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Tehát járókelőknek kellett volna megállapítaniuk,hogy elég nagy-é a baj...?:-)
Netán orvoshoz vinni?
(Te jártadban,keltedben mindíg felméred az aktuális szembejövők egészségügyi állapotát,és ha úgy ítéled meg intézkedsz?:-)

Lehet,hogy a tanároknak napi rutin egy esés.
Lehet pont ezért lanyhult a figyelmük.

A szülők értesítését pedig nem "gyanítani" kellett volna,hanem megtenni.
Az se "kerek" számomra,hogy miként lehet két hasonló korú gyerekkel hazaküldeni egy harmadik gyereket.
(Szerintem bátor a tanár...)
Vagy rutinos.

Visszatérve arra,hogy mit szeretnék.
Ezek után már tényleg magam sem tudom.
Azt hittem,konkrét leírásra konkrét lehetőségek vannak.
(Ezek szerint hiányosan fogalmaztam)
Mennyire kellene pontosítanom,hogy el lehessen dönteni,perelhető-e az iskola?
(Mielőtt azt hinné bárki,magas lóról beszélek...nem.Komolyan kérdezem.

Az eddigieket köszönöm!

T. Appa!
Teljesen megértem, hogy mit akar érzékeltetni és még ha konkrétan kimondatlanul is, de mi az, amire választ, vagy válaszokat várna.
Ilyen helyzetben a szülővel szinte magától történnek a dolgok, s csak akkor lesz először ideje elgondolkodni, mikor a gyereke már kikerült a műtőből, már fölébredt, már túl van a hányásokon, a gyötrődéseken, s már valamiképpen képes beletörődni az adódott helyzetébe és valamelyest meg is nyugodott. Mikor a balesetes gyerek már tud aludni, s a szülő ott ül mellette az ágyánál, hogy ha majd kinyitja a szemét, lássa az anyut, vagy az aput, mert fontos neki ilyen helyzetben, hogy nincs egyedül.
A szülő pedig a sokadik 24 órát átvészelve ilyenkor a csöndben először kezd el gondolkozni, hogy mi is történt valójában és mi okból és mi lett volna, ha...
ha valaki nem azt tette volna, amit tett, hanem valami egészen mást.

"Nagy vonalakban ennyi lenne,tulajdonképp nem is tudom mi a kérdésem"

• Egy ilyen eset után az a jó, ha így is marad a dolog és soha nem kell megfogalmaznia, hogy mi is a kérdése.

Hozhatja viszont másképpen is a sors (a gyereke sorsa) ezért az nem árthat, ha amint teheti, összeszedi a tényeket, az esetleges bizonyítékként használható dolgokat, mert soha nem tudhatja, mit hoz a holnap. A gyereke holnapja.
Legalább annyit tegyen meg, amit megtehet felnőttként, szülőként, a balesetet szenvedett gyereke legközelebbi hozzátartozójaként.
Mivel egy gyerek erre ugye nem képes sem a kora, sem az állapota miatt.
Lehet, hogy fölöslegesnek bizonyul, adja Isten, hogy úgy legyen.
Arra a kérdésre választ, hogy: "Mit szeretnél?...kártérítést..." most érdemben úgysem lehet válaszolni, ehhez túl friss a dolog és nincs meg a megfelelő információ sem.
Lehet, hogy semmit, de lehet, hogy nem semmit.
Ezt a jövő dönti el, nem egy gyerekéért aggódó szerető szülő, aki épphogy föllélegzett a gyereke műtétje után.

Érdekes kérdésfeltevés, hogy nem tudjuk, hogy egy iskolai tornaórán felelős volt-e valaki a balesetért...
Hát persze, hogy az. Iskolába kötelező járatni a gyereket, s amíg a gyerek ott van, addig az iskola felel érte, mivel hivatalosan került ki a szülő fennhatósága és felelőssége alól.
Ha nem így lenne, a szülőnek nem lenne kötelessége iskolába küldeni.

"ha elvárható lett volna az adott esetben, hogy azonnal kórházba küldjék,"

• Nincs ha... Persze, hogy elvárható lett volna, hogy azonnal diagnosztizálják a gyerek állapotát. Ha nem is kapásból kórházzal, de megvan ennek az elvárható menete. Minden iskolában kell lenni legalább egy felnőttnek, aki az alapvető elsősegélynyújtással tisztában van és ki is van rá tanítva. Annak azonnal tudnia kellett volna a helyzetfelmérésből, hogy a dolog túlhaladt az ő kompetenciáján és orvost, vagy mentőt kell hívni (az ilyen döntetlen, vagy látható sérülés nélküli helyzetekben pont ebben a sorrendben) a pontos diagnosztizálás végett, de főleg azért, hogy kizárják azt, ami kizárható. Ha meg nem zárható ki, a doki hivatalból hívja a mentőt, a tanár pedig ilyenkor már hivatalból köteles a lehető legrövidebb módon értesíteni a szülőt.

Szóval ha ennek az esetnek ilyen műtét lett a vége, igen, tutira elvárható lett volna, hogy azonnal kórházba küldjék. Vagy már azonnal a mentőt hívva, vagy az orvos közbeiktatásával, s annak döntése aalapján.
Vagyis valaki baromi durván hibázott, mert nem ezt az elvárható utat járta végig az iskola.
Amennyiben a tanár döntött úgy, hogy a gyereknek haza kell menni, de egyedül nem mehet/nem tud, s ezt gyerek kísérőkkel "oldatta meg", ez nonszensz.
Ilyent csak negatív orvosi, vagy mentőorvosi vizsgálat/szakvélemény után tehetett volna meg a tanár, miszerint nincs szervi baja, sérülése a gyereknek, de még fájhat neki egy darabig és ezért segít neki két társa.

Amíg a gyereke fölépül, lesz ideje alaposan és részletesen végiggondolni mindazt, amire van rálátása.
A többinek meg érdemes utánajárni még addig, amíg lehet.
Minden együttérzésem az Öné.
A gyerekének pedig mielőbbi gyógyulást kívánok.

"Az említett két tanár közül egyik sem gyaníthatta, hogy komoly a baj"

• Valóban nem gyaníthatták.

De AZT miből gyanították vajon, HOGY NINCS KOMOLY BAJ?

Nincs kompetenciájuk arra, hogy orvosi szakvéleményt gyanítsanak, ha nem orvosok, hanem tanárok.
Főleg akkor, ha a gyerek mondja, hogy fáj.

Nem volt vér, nem látszott törés, a gyermek nem üvöltött a fájdalomtól - bár kétségtelen fájt. Valószínűleg a gyalog/vállon hazaút rontott a helyzeten., mire végre nyugalomba tehette a lábát addigra "odabent" sok rossz történhetett. Nem hiszem hogy az iskola- a két pedagógus hibáztatható lenne. / A gyerekek az udvaron-, a folyosón- vagy a tornaórán néha nagyon "be tudnak indulni", mindenki mellett nem lehet ott a felvigyázó tanár.

Hogy miért nem hívott senki mentőt - lásd az első mondatot.

Tisztelt "Tollasposta".
Köszönöm.
Tegnap reagáltam én is,de még nem jelent meg(Új regisztrált vagyok)

Van egy olyan érzésem,hogy azon kívül amit ön elmondott nincs is hozzáfűznivalóm.
Tökéletesen leírta a helyzetet.

Mégegyszer köszönöm!

A segítség lehet: Kárbejelentés az állami tanuló baleset biztosításra és a csoportos tanuló baleset biztosításra (ha kötöttek az iskolában). Térítés a baleset súlyosságától függően, ha az biztosítási eseménynek minősül.

Csak jelzem, hogy az iskola felelőssége objektív (felróhatóságtól független).