Hát ehhez nem kell különösebb jogi tudás.
Ismerni kell a nyelvet, a köznyelvet és a magyar valóságot.
Régen, nagyon régen a lakások, a házak meg általában a javak többsége magántulajdonban volt / De volt azért köztulajdon is /. A lakásokat a tulaj lakta vagy bérbe adta. Az egészet vagy csak egy részét. Ezeket a rész bérleteket nevezték szobabérletnek , hónapos szobának stb.
Aztán ha a bérlő úgy ítélte, hogy nagy neki a bérleti díj, nagy lakás, akkor felmondta a bérletet és tovább állt.
Vagy ha érzelmileg kötődött a lakáshoz, ingatlanhoz, akkor annak egy részér bérbe adta annak akinek a rész is elég volt. Természetesen mindig a tulajdonos hozzájárulásával.
Aztán jöttek a dicső szociálista idők, amiknek a fő jellemzője volt a rablás, így házakat, lakásokat is elrabolták a korábbi tulajdonosaiktól és bérbe adták. jellemzően igen alacsony lakbérért. De . De a javakból mindig hiány volt, így mindenkinek nem jutott, akik bent laktak élvezték az alacsony lakbért és körömszakadtáig ragaszkodtak a bérleti jogukhoz / Nanaá /. Ha véletlenül nem volt szükségük az egész bérletre annak egy részét kiadták albérletebe. A tulajt (mert az személytelen volt) nem kérdezték. Ez az albérleti díj jellemzően lényegesen magasabb volt mint az egész bérletidíja. Ehhez a jogviszonyhoz sok hátrány, előítélet tapad és általában majd mindig magánszemélyek adták ki az általuk bérelt lakás egy részét így mára minden magánszemély által bérbeadott lakást albérletnek nevez a köznyelv. Jellemzően magasak a bérleti díjak /vélik sokan / - mert még mindig a sima bérletet nevetségesen alacsonynak vél , hisz kíván a lakosság többsége. Pedig ingyen ebéd itt sincs.
Potyázok természetesen akadnak a maradék közösségi bérlakások területén is. Ezeket a lakásokat amiknek többségük alaposan lelakott általában szerény jövedelmű emberek bérlik, a jobbakat meg a kivételezettek, a szerencsések.
Akik általában bizonyos idő után a piaci ár töredékéért, nevetséges összegekért megvásárolják az általuk lakott lakásokat.
Ez a jelenség jellemző mindenszinű politikai formációra csak a hívők általában színvakok.
