Lenyúlták az ingatlanomat!!!

Ebben igazad van, viszont a polgári jog szabályai szerint csak tulajdonostól lehet szerezni. Tehát a polgári jog szabálya szerint a bejegyzett vevő nem szerez tulajdonjogot. Eszerint két polgári jogi szabály üti egymást. Még mindig azt mondom, hogy sajnálom mindkét felet, de ha már igy alakult, olyan szabályozást vezetnék be, amely egyrészt a jóhiszemű (eredeti) tulajdonost is védi, másrészt amely ilyen esetben nem azt teszi, hogy egyiktől elvesz mindent és a másiknak adja, hanem minimum kármegosztást alkalmaz.

Abban ugyanis igazad van, hogy a jóhiszemű vevő nem tehet róla. Viszont a jóhiszemű tulajdonos sem.

Azt mondja? Nem ezt irja. Azt irja, hogy törlési keresetet nem lehet inditani. Azt nem irta, hogy törölni sem lehet (hacsak máshol nem, még nem volt időm megnézni). A törlés és a törlési kereset nem ugyanaz.

(Bocsi Attila, de épp azért kötözködök, mert ha a tulaj ügyvédje lennék, ezekre a dolgokra hivatkoznék. Ha a vevő ügyvédje lennék, akkor meg azokra, amiket Te mondtál. Az ilyen ügyekből lehet a legtöbbet tanulni.)

egyezzünk meg abban, ogy a polgári jog nem egyenlő a ptk-val. A polgári jog értelmezésem szerint azt mondja, hogy a bejegyzett vevő tulajdonjogát három év után nem lehet vitatni (törölni), azaz a bejegyzett vevő tulajdonjogot szerez akkor is, ha a korábbi eladó nem volt tulajdonos. Ez pedig a nemo plus iuris elvének áttörése - olyan eset, amikor az általad levezett lánc nem releváns ...

nem szerncsés, hogy ezt az Inytv tartalmazza (mint az elején írtam), de az is pont ugyanolyan tv, mint a Ptk, vagy más polgári jogra vonatkozó szabály

Hát nem egészen, mert az uj tulaj a Ptk. szerint nem szerzett tulajdonjogot, ugyanis nem tulajdonostól szerzett. Tehát az uj tulajnak nincs tulajdonjoga, még akkor sem, ha azt bejegyezték. Nem attól lesz ugyanis valaki tulajdonos, hogy bejegyzik, hanem attól, hogy tulajdonostól szerez. Tehát abban tökéletesen igazad van, hogy a polgári jog szabályai adják meg a választ arra, hogy ki a tulaj. A polgári jog pedig azt mondja, hogy aki nem tulajdonostól szerez, az nem lesz tulaj.

Nézzük a logikát. Van egy ingatlanom, amit valaki elad. Aki eladja, nem tulaj, tehát aki megveszi, az sem lesz tulaj. Emiatt aki tőle megveszi az sem, lesz tulaj, és sorolhatnám.

Mindenesetre megkérdeztem. A lényeg az, hogy elvileg az Alkotmányba ütközhet (ugy fogalmazott akitől kérdeztem, hogy aggályos). Ha ilyen helyzetbe kerülnék, én mindenképp az Alkotmánybirósághoz fordulnék az Inyt. ezen rendelkezése ellen, és ha az nem elég, akkor a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz is, mivelhogy az is rögziti a tulajdon védelmét.

Mivel a közhiteles nyilvántartást viszont kizárólag az Inyt. törvény védi, az Alkotmány és az Emberjogi Egyezmény pedig ennél kissé magasabban áll a jogforrási hierarchiában, szerintem max az Inyt. ezen rendelkezése semmisithető meg.

Ez a logika sehova se vezet... én is mondhatnám, hogy a Ptk sérti az alkotmányt, amikor lehetővé teszi, hogy az Inytv rendelkezése ellenére a volt tulajdonos a nemo plus irisra hivatkozva vitassa 3 év után a bejegyzett tulajdonomat ... semmit mást nem kell tenni, csak abból kiindulni, hogy a jelenlegi bejegyzett ember a tulajdonos - és aki a tulajdonjogára pályázik valamely jogszabály alapján, az alkotnmányellenes lenne, mert ha bebizonyosodna, hogy mégis a volt tulaj a tulaj, akkor ezzel korlátozva lenne a mostani tulaj tulajdonjoga ... ez szerintem butaság. Pedig az érvelésednek pont ez a lényege, csak az alaphelyzete az, hogy a volt tulajt tekinted tulajnak, és emiatt az a szabály alkotmáénssértő, amire a mostani tulaj hivatkozik :-)

ezért mondtam, hogy azt kell először eldönteni, hogy ki a tulaj - mert csak annak a jogát védheti az Alkotmány, aki tulajdonos... szerintem ez kristálytiszta

ami meg a kisajátítást illeti: ez az állammal szemben állít fel korlátozást, és a lényege: önkényesen ne lehessen elvenni senkitől semmit. Ennek szerintem semmi köze nincs a mi esetünkhöz - bár ez is alkotmányjog, az kétségtelen

Hello szajbertattila.

Az alkotmányjogi eszmefuttatásod nagyon hasonlít az egyetemi alkotmányjogi oktatóm pap gábor "veretes" nem túlbonyolított érveléséhez. Szerintem a tulajdonjog mint alkotmányos védelmét sérti az Inytv alapelvi szintü szabálya. Hiszen nem valósul meg azzal az alkotmányos védelem, hogy az Inytv lehetövé teszi azt a helyzetet hogy a tulajdonjog megsértésével keletkezteshessen ingatlannyilvántartási bejegyzést. Ez egyértelmü tulajdonjogi korlátozás. Vagy szerinted nem? nézd meg a vonatkozó ab határozatokat mind kimondják, hogy a tulajdonjog csak kivételesen indokolt esetben és kártalanítás esetén korlátozható...
megfogom nézni vékásnak az új ptk koncepcióval kapcsolatos publikációit

rendben van, védjük a tulajdonjogot - de kiét? ki itt a tulajdonos: a korábban bejegyzett vagy az utóbb bejegyzett ember? és ezt mi alapján lehet eldönteni - az Alkotmány alapján? vagy a polgári jog mondja meg, hogy mik a tulajdonszerzés sikerfeltételei? szerintem erre a polgári jog szabályai adják meg a választ - nem az alkotmány.

A felek egymás közötti vitájában a kártérítés fel sem merült. Elég érdekes felfogása a problémának, hogy egymásnak okoztak kárt, mert az egyik nem volt ott, amikor eladták, a másik meg jóhiszeműen megvette valakitől. Ebből az következne, hogy kármegosztást kell alkalmazni? szerintem nem.

Azt viszont kimondja, hogy védi a tulajdonhoz füződő jogot, sőt, ezt még az Emberjogi Egyezmény is kimondja. Mivel viszont a bejegyzési jogot (közhitelességet) az Alkotmány nem védi, ezért itt lehet a megoldás.

Igy most, hogy felvetetted, ezek szerint viszont az Inyt. az Alkotmányba ütközik, tehát meg lehet támadni. Ma rákérdezek nálam okosabbtól.

Én is erre gondoltam. Ha már mindkettőnek kára volt, ne az egyik veszitse el az egészet, hanem legyen kármegosztás (fele-fele, ez közös tulajdon).

egyébként meg aki nem ért egyet a fenztiekkel olvasson Vékás Lajost, lehet, hogy ő egyértelműbben vezeti le, hogy merre halad a kodifikáció

attól, hogy más nevet adunk egy dolognak, a lényege még nem változik meg ...
és akkor sem, ha ugyanazt a dolgot két néven emlegetik - mindenki a maga eljárása szempontjából kerezsteli el valahogy...

egyébként az alkotmányos magassságokig ez a probléma nem jut el ... itt nem az a kérdés, hogy a tulajdonjog alkotmányosan védett -e, hanem az, hogy ki tekinthető tulajdonosnak valamelyik elv alapján... (akit aztán alkotmányosan védeni kell majd). Azt nem mondja ki az Alkotmány, hogy védi a nemo plus iuris elvét ...

ha egyszer a tv kimondja, hogy 3 éven től nem lehet a bejegyzett ember tulajdonjogát törölni - akkor hogy rendelkezhet úgy az ítélet, hogy töröljék a tulajdonjogot? ha valakit be akarsz jegyzeni az ing nyba, ahhoz ezzel egyidejúleg törölni akell az épp aktuális tulajdonjogát. Aki látott már földhivatali bejegyző határozatot, az tudja, hogy a határozat úgy szól: korábbi tulaj jogát törlöm, új emberét bejegyzem. Úgy sose szólt még, hogy a korábbiéval nem csinálok semmit, csak az új emberét bejegyzem.

Ugyanarra a dologra egyszerre nem állhat fenn két embernek a tulajdonjoga (kiv. közös tulajdon)

Épp ez, hogy más a neve, és a jogszabály csak törlési perről beszél, a tulajdoni igényper pedig más jogcim.

A törlési per csak arra irányul, töröljék az utolsó (vagy nem utolsó) bejegyzést, mivel az valamiért érvénytelen, vagy semmis.

Az igényper viszont arra, hogy az én tulajdonjogomat jegyezzék be.

Ez egy jogi csürcsavar, és amikor a jogalkotó csak az egyik lehetőséget zárja ki, mert a másikra nem gondolt, akkor a másik még lehetséges.

Több helyen van ilyenhez hasonló joghézag a jogban és ki is használják.

Sziasztok
Látom megoszlanak a vélemények ami szerintem örvendetes.
Hozzátenném hogy az Inytv az alapelvi szinten is foglaklkozik a törléssel :
"5 §. (5) bekezdés Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető."

Azonban szerintem derillnek ennek ellenére igaza van hiszen egy igényperben szerintem egy új bírói határozattal fogják törölni a bejegyzést és kvázi a nem jogos "tulajok" bejegyzéseit változatlanul hagyják és az ítélettel újra bejegyzik a tulajt. Egyébként mint mondtam a közelmultban így döntött az egyik bíróság másodfokon. /persze ez nem mérvadó és ebben a kérdésben mindkét álláspont védhetö/ legfelsöbb bírósági állásfoglalást nem találtam az ügyre nézve.
Mégvalami szerintem a nemo plus iuris elve azért magasabbfokú mint az Inytv-s elv mivel az szerintem a tulajdonjog védelmének alkotmányban rögzített elvébQl fakad.nézzétek meg a tulajdonjog korlátozásával kapcsolatos ab határozatokat. is

az igényper lényege, hogy állapítsd meg a tulajdonjogom, és jegyzezz be engem a nyilvántartásba. A törlési per meg ugynaez, csak másképp fogalmazva: töröld a másik a tulajdonjogát, és jegyzz be engem a nyilvántartásba...

szerinted mi a különbség a kettő között?

a törlési pernek az a lényege, hogy a bejegyzés érvénytelen, és jegyezzék vissza a nyilvántartűásba az eredeti tulajt.

A tulajdoni pernek meg az a lényege, hogy a tulajdonszerzés érvénytelen, emiatt a bejegyzés is az, és jegyezzék vissza az eredti tulajt.

Ha elfogadjuk, hogy a tulajdonszerzéshez érvényes bejegyzés szükséges, akkor érvényes tulajszerzés és az érvényes tulajdonjogbejegyzés ugyanazt jelenti...

továbbá ha elfogadjuk, hogy az eredeti tualj visszajegyzéséhez a mostani tulajdonjogát törölni kell, viszont azt törölni a jogszabály alapján nem lehet, akkor az pont azt fogja jelenteni, hogy a mostani tulaj tulajdonjogát nem lehet kétségessé tenni innentől kezdve...

egyébként tegyük fel, hogy valóban fennáll az a különbség a kétféle per között, amit állítasz, és mondjuk a tulajdonjogot jogerősen bejegyzték, a fellebbezési határuidő eltelt, a bejegyzést államigazgatási úton támadni nem lehet. Mi értelme van szerinted a 3 éves határidőnek ebben a helyzetben? Sőt egyáltalán mi értelme van ennek a rendelkezésnek?

Igen, ez nagyjából jogos is.

Azt nem tartom jogosnak, hogy valaki azért veszitse el az ingatlanát, mert mondjuk önhibáján kivül külföldön volt, közben meg valaki eladta.

Az Inyt.-t azért nem tartom az ügyben irányadónak, mert bár spec jogszabály, és későbbi is, mint a Ptk, azonban nem arról szól, hogy nem lehet tulajdoni igénypert inditani, csak azt mondja, hogy törlésit nem lehet.

A kettő meg szerintem nem ugyanaz, tehát törlésit nem indithat, de tulajdonit igen, és ha megállapitja a biróság, hogy ő nem adta el, akkor övé az ingatlan.

A bíróság pedig ilyenkor arról rendelkezik, hogy az eredeti tulajt jegyezzék be tulajdonosként, ennek kapcsán pedig a volt tulajdonost töröljék. De nem törlési per eredményeképp, hanem tulajdoni igényper eredményeképp. Azt pedig nem mondja ki az Inyt, hogy törölni sem lehet 3 év elteltével, csak azt, hogy törlési pert nem lehet inditani.

Szerintem ez igy reális és logikus. Persze ettől még lehet neked igazad, mert a birói gyakorlat sokszor nem szó szerint nézi a jogszabályt, ez viszont szintén szubjektivvé teszi a döntést és eredményeképp össze-vissza döntések születhetnek. De hát ilyen a jog, hogy lehessen kiskapukat találni.

És az sem vigasz, hogy a jogtalan eladóval szemben kártéritési pert indithat, hiszen az ilyenkor általában már sehol sincs. Igaz, az sem jogos, hogy valaki vesz valakitől valamit, és kiderül, hogy mégsem vett. Tényleg egyedi ügyenként kellene vizsgálni, vagy legalább kármegosztásos módszerrel (fele-fele?).

Nézd meg, végig törlési keresetről beszél, és nem törlésről. Azt tehát nem mondja ki, hogy törölni sem lehet 3 év után (igaz, most nem olvastam végig ujra a jogszabály, tehát máshol leirhatja, csak azt néztem, amit rite bemásolt, de nem emlékszem, hogy lenne benne törlés).

Inytv. 63. §
“(1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.”

egyébként erősödik a közhiteles nyilvántartás ereje még egy területen, a többszöri eladás esetében is. Jelenleg az kérheti többszöri eladás esetén tulajdonjogának bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen bitokba lépett, és csak ha ilyen nincs, akkor jöhet az, aki korábban beadta a kérelmét a földhivatalhoz ... az új Ptk-ban fordítva lesz: az nyer, aki hamarabb adja be a földhivatalba a papírt - és a közhitelű nyilvántartáson (és nem pusztán birtoklással, amelynek jogcíme ezer féle lehet) keresztül jelzi a külvilágnak, hogy övé a cucc ...

és hogy ennek mi köze a nemohoz? ház az, hogy a nemo szerint egyszerre csak egynek lehet eladni, viszont ha a második vevő hamarabb kér bejegyzést, akkoris ő nyer, ha formailag a tulaj már nem is adhatta el neki a dolgot, mert előtte 20 perccel eladta másnak

szia Derill,

értem az álláspontod, és nem is lenne vele semmi baj, ha az Inytv-ben nem lenne egy jogvesztő határidő. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nemo plus iuris elve nem érvényesül akkor, ha jóhiszemű személy tulajdonjogát bejegyzeték (a kérelem beadásának időpontjára visszaható hatállyal), és ahhoz az időponthoz képest, amikortől ő a bejegyzés szerint tulajdonossá vált, nos ehhez az idponthoz képest több, mint 3 év mulva indít pert a régi tulaj ...

szóval van elegendő idő arra, hogy cselekedjen, és ezen időszakon belül még él a nemo plus iuris elve... nem számít a három éves idő, ha még az ven bejegyzve, aki a volt tulajjtól közvetlenül szerezte (azaz nem egy további szerző)... és akkor sem számít a három év, ha sikerül bizonyítani, hogy a mostani bejegyzett vevő rosszhiszemű volt, azaz lehűzásról van szó ...

és azt is vegyük figyelembe, hogy ha elveszti a volt tulaj a tulajdonjogot, akkor kártérítési igénye még fennmarad a jogtalanul eladóval szemben

egyébként ha a volt tulaj jönne három éven túl, azt mondanám neki, hogy kártérítési igénye van az eladóval szemben, és ez sajnos sokkal rosszabb, mintha tulajdoni igénye lenne... ha meg a vevő jönne 3 éven túl, hogy beperelték, akkor meg azt mondanám, hogy szerintem ő a tulajdonos ...

egyébként azért az esetek igen nagy többségében az a tulajdonos, aki be van jegyezve, és az ügyletek java része érvényes - igazából szélsőséges esetekről vitázunk most, de hát valakinek a javára a jogszabálynak döntenie kell ... perzse lehetne azt is mondani, hogy döntsön a bíró esetenként, de akkor meg az lenne a baj, hogy a bíróságok össze-vissza ítélkeznek, és nem tudni, ki mire számíthat, nincs jogbiztonság ... szerintem a szabélyozás megfelelően árnyalt, és nem tartom rövidnek a 3 éves határidőt sem. És ha belegondolunk, hogy azt nem az első eladástól, hanem az éppen tulajdonos tulajdonszerzésétől kell számítani, akkor a 3 év akár több is lehet...

Ezek szerint Te azt mondod, hogy az eredeti tulajdonos ilyenkor elvesziti a lakását és mehet a sóhivatalba?

Az általam vázolt jogeset szerint most birtokon belül is van ráadásul, és ő nem adta el a lakását (kórházban volt, vagy pl. kiküldetésben). És eszébe nincs bárkinek eladni.

Mint tudjuk, a vevő (aki nyaralni volt) kérhet birtokvédelmet, ami perré fog alakulni. Szerintetek egy ilyen ügyben milyen döntés születne?

huhh eza fórum nagyon pörög. Én visszatérnék az eredeti témához és ismételten a magam és szajbertattila álláspontját osztom. A nemo plus juris ma már csak kisegítő elv. Ha teljesen erre kellen bízni magunkat a közhitelű nyilvántartások funkciójukat vesztenék és ezt szajberta. elég keményen ilusztrálta. Azonkívül pedig Ptk. nem áll magasabban a jogforrási hierarchiában az Inytv.nél, még akkor sem ha végsősoron a Ptk a magánjog bibliája. A nemo plus iurusría ott az a biz. 3 év. Utána lőttek neki. nem voltak hülyék azok akik a közhiteles nyilvántartást bevezették. Lassan több mint 150éve.

Attila: bocs, kimaradtam, mert nem voltam gépközelben.

Nézzük az eredeti ügyet. A tulaj nem tud róla, eladják az ingatlanát. A szerződés semmis. Semmis szerződésre határidő nélkül lehet hivatkozni, tehát a bejegyző határozatnak nincs joghatása, mert semmis szerződésen alapul. Ez azt jelenti, hogy a vevők nem tulajdonostól szereztek, tehát nem szeerztek tulajdonjogot. A nem tulajdonos ezután eladja az ingatlant, tehát az uj vevő sem tulajdonostól szerez...stb.

Amit irtál, azzal én is egyetértek ugyan, de az eredeti tulajdonos érdekeit is figyelembe kell venni. Nyilvánvalóan ő is hunyó, hiszen eltünt, ugyanakkor az uj vevők, akik tényleg jóhiszemüek, és az egészről sejtelmük sincs, nem hunyók.

De mi van azokban az esetekben, amikor az eredeti tulaj nem hunyó. Tegyük fel még benne is lakik az ingatlanban, csak épp kórházban van huzamosabb ideig, vagy külföldön dolgozik, eladják az ingatlanát és nem is tud róla. Menne haza, és már a 3. 4. "tulajdonos" lakik az ingatlanban. Nyilvánvaló ugyan a csalás, de neki joga van a saját ingatlanához, sőt, hazamegy, látja, hogy le van cserélve a zár a lakásán, feltöri, hisz az ő lakása és nem tudja mit keres rajta egy olyan zár, amit nem tett fel. Lecseréli a zárt ujra és beköltözik. Az uj tulaj pedig hazajön pl. a nyaralásról.... szóval ragozhatnám.

Erre milyen megoldást találnál az egyik és milyen megoldást a másik ügyvédjeként?

doloressa,

azt szinte biztosra veszem, hogy a jelenlegi tulajok maradnak majd az ingatlanban, és nem lesz eredeti állapot helyreállítása ebben az ügyben, sokkal inkább közös tulajdon megszüntetése ...

a dolog úgy nézhet majd ki, hogy ha a megállapítják a közös tulajdont, akkor a mostani tulajoknak kell kifizetniük a férjet, és innentől van érdekes helyzet, ugyanis a saját eladójuktól az adásvételi szerződés alapján legfeljebb csak az általuk fizetett vételár felét és annak a kamatait kérhetik, hiszen az eladó csak fél ingatlant tudott átruházni ... legfeljebb a fél pénzt tartozik visszaadni az adásvételi szerződés alapján. a megváltásként fizetendő összeg és a vételár fele közötti különbözettet pedig kártérítésként kérhetik attól, aki felelős azért, hogy nem tudták az egész ingatlant megszerezni - ez lehet az eladójuk, a végrehajtó, vagy akár a feleség is, feltéve ha bizonyítást nyer, hogy tudtak az árverés szabálytalanságáról...

persze jó lenne kitalálni egy olyan megoldást, hogy a mostani tulajdok maradjanak tulajok, és ne ők fizessék ki a volt férjet, hanem a felesége - azonban egy ilyen megállapodást egyébként is, de innen a fórumról meg különösen is nehéz lenne összehozni...

csak azt tudom mondani ebben az ügyben is, hogy forduljanak ügyvédhez minél előbb, és hozzák ki az ügyből, amit ki lehet ... nem lesz könnyű feladat az tuti...

Kedves Órácska,

nem lehet, hogy tartási szerződést kötöttél a nővel? mert csak úgy haszonélvezetet adni egy idegennek, hogy ne kerüljön az utcára, ha veled történne valami, majd venni neki lakást - elég szokatlan ...

És mi lehet az oka annak, hogy ki akarom tenni az utcára a jótevőmet, aki lakást vesz nekem, és haszonélvezetet is ad? ... ezek eléggé érdekes dolgok...

ha hálatlan lett az egyetemista lány, akkor

1.
visszakérheted az ajándékot tőle, amit adtál neki, a körölményektől függően vagy a tulajdonjogot vagy a pénzt, amiből lakást vehetett

2.
Biztosan jó neked, ha megszabadulsz most a többi ingatlanaidtól, csakhogy megváltsd a haszonélvezeti jogot? Azt mondod, hogy az egész ér 14 milliót, és mennyit ér most a haszonélvezet értéke? és a lakás mennyi?

A legjobb az lenne, ha felkeresnél egy ügyvédet, és közösen találnátok megoldást a problémádra, mert ez így nagyon nem jó eredményre vezetett ... és a lakást nehogy elhagyd addig is, és egy fillért se fizess... és írd meg, hogy az ajánlatod visszavonod ... kik vannak a telek birtokában? és a másik lakásban ki lakik?

Kedves Fórum!
Ismerősöm kérését szeretném tolmácsolni:
MANÓ JELIGÉRE:
Jogi segítséget kérek!
Adott 1 db 68 nm-es lakótelepi lakás, egy másik ugyanakkora, és egy frekventált helyen lévő 216 nöles nyaraló 40 nm-es faházzal. Problémám a következő:Agyvelőgyulladásomból felépülve, albérletből befogadtam 60 nm-es lakásomba egy egyetemista nőt. 91-ben vettem egy 68 nm-es lakást, amelynek a haszonélvezetét ráírattam erre a leányzóra, hogyha velem valami történik, ne kerüljön utcára. 92-ben vettünk úgy egy ugyanolyan lakást a számára úgy, hogy 1/3 tulajdonjoga az enyém. 92 nyarán elcseréltem 60 nm-es lakásomat a frekventált közös ½-1/2 arányban, kölcsönös haszonélvezettel.A kapcsolat megromlott. Felajánlottam, hogy 1/3 tulajdoni részemet cseréljük el a haszonélvezetre, de nem volt hajlandó. Perre került a sor, kiderült, hogy a haszonélvezet nagyon erős, így az az ítélet született, hogy 15 napon belül hagyjam el a tulajdonomat képező lakást. Felkínáltam a közös telekben lévő ½ tulajdonomat, a lakásában lévő 1/3 tulajdonomat kb. 14 millió értékben. Válasz a mai napig érkezett. Albérletre nem telik, én őt soha nem bántottam, sőt..! Mit tehetek még?
Értékes javaslatokat előre is köszönök!

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

szerencsére az ember tulajdoni hányada a répítés miatt sokkal kevesebb lesz, mint 1/2, úgyhogy kevesebb pénz jár neki. Szerintem megegyezéssel pontot lehetne tenni a végére - kivéve, ha túl sokat kér, mert akkor érdemes kivárni, hogy mennyi tulajdoni hányadot állapítanak meg neki a végső elszámolásban ...

a szabály úgy szól, hogy a jelenlegi tulajok tulajdonjogának bejegyzésétől számított 3 éven túl nem lehet vitatni a tulajdonjogukat, eddig az időpontig nemo plus iuris van ... különösen ha az árverésen való tulajdonszerzés is megdőlt.

egyébként nekem itt a férj lehúzásának gyanúja erősen bejátszik - valamit csinálni kellett a bejegyzett tulajdonjogával, és távol is volt: jó alap volt arra, hogy egy gyors eljárásban, gyerektartásdíjjal gyorsan követelést szerezzünk ellene, majd végrehajtással meg a saját részem eladásával lépjek ki a történetből - ez frappáns megoldása lett volna a helyzetnek, csak sajnos hamar jött a férj.

Itt az a nagyon nagy baj, hogy az árverés megdőlt, és a férj még időben van ...