Üdvözlök minden kedves Kollégát és érdeklődőt. Azért indítottam ezt a topikot, hogy a hozzám hasonló helyzetben lévő "pályakezdők" ihletet és erőt merítsenek karrierjük alakításához.
Először is saját történetemet mesélném el: Az egyetem elvégzése után "szerencsésnek" mondhattam magam, hiszen 1 hónapon belül elhelyezkedtem ügyvédjelöltként, ahol egy évig dolgoztam, szerettem is a munkám (persze éhbérért), de nem sikerült belopnom magam a főnök szívébe, így mennem kellett. Ezt követően egy éves szünet következett, majd elhelyezkedtem egy kis önkormányzatnál, ami csak a szakmai leépülésemhez járult hozzá, majd egy megyei hatáskörű közigazgatási szervhez mentem, de ez sem jelent számomra szakmai kihívást. Sajnos a jogi szakvizsga és a megélhetés érdekében kénytelen voltam elvállalni ezeket a munkákat, de úgy érzem, több ambíció szorult belém annál, hogy reggel 8tól délután 4ig kávézgassak és mellékesen megírjak 2-3 határozatot. Rengeteg önéletrajzot küldök be különféle állásokra (kizárólag magánszektorba), de válaszra sem méltatnak, elkönyvelnek egy ostoba, naplopó köztisztviselőnek. Így lassan szakvizsgával rendelkező jogászként sem tudom, hogy tudnék kitörni ebből a helyzetből, de úgy érzem a közigazgatásban uralkodó állapotok megfojtanak és mindenképpen lépnem kell. Gondolkoztam saját ügyvédi irodán, de releváns kapcsolati tőke hiányában, félek, hogy az sem lenne egy sikertörténet.
Szeretném kérni az idősebb Kollégák tanácsát, észrevételeit, hogyan lehet kitröni egy ilyen helyzetből, illetve szívesen olvasnék karriertörténeteket, amiből én is, valamint a fórum olvasói tanulhatnának. Nem szeretném sutba vágni a diplomámat, de úgy érzem lassan bezárul a kör. Esetleg milyen szakmákba képzelhető el átjárás, milyen továbbképzésekre érdemes pénzt és energiát áldozni? Tanácsaitokat előre is köszönöm.
Jogász karrier
Ha egyéni ügyvéd akarsz lenni, vagy egyszemélyes irodát nyitnál, akkor legyen kb. félmillió forintod az indulási költségekre, továbbá még egy-másfél millió az első év veszteségének a fedezésére. Ha ez nincs meg, akkor jószerivel felesleges próbálkozni.
Írod, hogy a versenyszférába pályázol. Mi zárja ki, hogy alkalmazott ügyvéd, ügyészségi titkár, bírósági titkár, rendőr legyél?
Kovács_Béla_Sándor
Tisztában vagyok az iroda költségeivel, de az induláshoz szükséges 1,5-2M Ft elég sok pénz ahhoz, hogy elgondolkodjon az ember, más területen nem lenne-e nyereségesebb ez a befektetés.
Alkalmazott ügyvéd esetében körülbelül ugyanaz a probléma, mint a jogtanácsosi állásokkal. Köztisztviselőkkel szóba se állnak, volt ügyvédjelölteket keresnek. Az ügyészi, bírói munka sohasem vonzott, másrészt "oda születni kell", ahogy mondani szokták. Ráadásul ugyanazok az állapotok uralkodnak, mint a közigazgatásban (nem a tényleges teljesítmény határozza meg az előmenetelt, politikai "hátszél" szerepe stb.)
Delaw ez így elég általános. A jogi diplomán kívül mihez értesz?
For God and Ulster
Delaw, már csak egy marad a politikusi pálya. Ogy-i képviselők többsége jogász.
Ha egyszer alkalmazott ügyvédet akarok majd felvenni, nem fog érdekelni, hogy az aspiráns azelőtt ügyvédjelölt volt-e vagy gyámügyi előadó. Nem egyiktől vagy a másiktól lesz jó jogász, azt pedig, amit csak jelöltként tanulhatott meg (ezek többnyire adminisztrációs, ügyviteli dolgok) egy hónap alatt bárki megtanulja. (Sok jelölt sem tanulta meg őket, mert a principálisnál is a titkárnő intézte.)
Szóval szerintem próbálkozz nyugodtan. És ne add föl. Esetleg kereshetsz olyan irodát, ahova betársulhatsz. Úgy az induló és rezsiköltségek értelemszerűen alacsonyabban, és a kockázat is kisebb.
A politika már egy külön történet. A magyar politikából (ami jóformán csak egymás szapulásából és lejáratásából áll), ha lehet inkább kimaradnék. Bár tény, hogy kellően vastag bőrrel az arcon komoly jövedelemre lehet szert tenni.
Kovács_Béla_Sándor: Örülök, hogy te így gondolod, de sajnos a tapasztalatok alapján kevesen vannak ezzel így. De valahol megértem. A közigazgatás és az ügyvédi pálya két teljesen más világ. Pár hozzám hasonló, véletlenül közigazgatásba tévedt emberen kívül, valóban nem egy túl értékes munkaerő a köztisztivselők többsége. Ha választanom kellene én sem olyat választanék.
Azért ez is elég nagy általánosítás. A közigazgatásnak azért vannak olyan ágazatai, amelyek a piacon is versenyképesek (igaz, ez a ritkább) és maga a munka is érdekes. Az tény és való, hogy az olyan munkahelyet, ahol kávézásból áll a munka nagy része hanyagolni kell, mert ott csak leépül az ember (illetve meg kell ezt hagyni azoknak, akik a nyugdíjat akkarják kibekkelni itt...).
„az olyan munkahelyet, ahol kávézásból áll a munka nagy része hanyagolni kell”
28 éve volt az első munkahelyem. Az első húsz évben én is így vélekedtem, de mostmár kipróbálnék egy ilyen "csak kávézunk" munkahelyet. Egyetlen bajom ezzel csak az, hogy nem iszom kávét. Hamár a kávézás sincs, akkor mit csinálnék egész nap?
Delaw, nem hiszem, hogy boldogít, de vannak ennél rosszabb szakmák is. Pl. egy fogorvosnak nem elég 1,5-2 milla idulásnak, egy tizedesvesszőt minimum odébb kell tenni. De akár egy hentes, ha magánvállakozó akar lenni, neki is húzós beruházással kell kezdenie stb.
Rexor
Nyilvánvalóan vannak érdekesebb és piacképesebb területek (pl. NAV végrehajtási osztály, ami jól hasznosítható később workout területen, vagy közbeszerzés) a közigazgatáson belül is. Azonban a közigazgatással inkább az a probléma, hogy elmúlt időszakban teljesen kiszámíthatatlan lett. Kormányváltáskori szinte teljes személycserék, rossz fizetés, előrejutás csak "ánuszkényeztetéssel", ha esetleg magasabb pozícióba kerül az ember bármikor szemet vethet rá egy "illetékes elvtárs" ismerőse. Szóval körülbelül a tényleges teljesítmény köszönő viszonyban sincs a fizetéssel, előrejutással stb. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb vezető pusztán politikai alapon tölti be a pozícióját, erősen kétséges szakmai tudással a háta mögött. Én elsősorban ezért szeretnék kikerülni ebből a mókuskerékből.
Mondjuk én nem éppen a végrehajtási osztályra gondoltam, ha NAVOn belül maradunk, de átfogó ellenőrzés pl. hasznosabb :).
A második rész pedig igencsak magas pozíciókra érvényes csak,és központi közig. szerveknél.
Rexor
Sajnos nem csak magas szinteken, hanem ügyintézőtől fölfelé. Már egy szimpla osztályvezetőre is ezek a játékszabályok vonatkoznak, ami legyünk őszinték, nem egy túl jelentős pozíció.
Kedves Fórumozók!
Érdeklődve olvastam a véleményeket, így én is hozzászólnék. :)
Azt tapasztalom, hogy ma már sajnos nem dúskálunk az állásajánlatokban, így még egy esetleges váltás is rendkívül nehéz. Még egy olyan munkahelyet is elfogadnék, ahol a "kávézás" a legfőbb tevékenység.
Pályakezdő jogászként immár 9 hónapja nem találok állást, pedig Budapestre is pályázom (van szállásom). Ezalatt 14 állásinterjún voltam, ami szerintem egész jó arány ennyi idő alatt. Kezdem már azt hinni, hogy velem van valami probléma... pedig az interjúk úgy érzem, hogy jól sikerülnek. Ráadásul folyamatosan fejlesztem magam (jogosítvány/nyelvtudás/jogszabálytudás frissítése).
Legfőképpen a közszféra érdekel, éppen ezért is kapcsolódtam be a témába. Pályakezdőként örül az ember, ha kap egyáltalán olyan munkát, ahol akárcsak egy kicsit is hasznosíthatja a tudását. Elfogadom azt, hogy hosszútávon természetesen nem jó a "csak kávézgatunk", de egy olyan fiatalnak, aki szeretné csak elkezdeni a karrierjét, az nem teheti meg, hogy "messzire kerülje el" az ilyen helyeket. Bárcsak megtehetné... :)
Hülyeség. No, ez a mentalitás lesz hátrányodra a karrierben, nem az, hogy nem voltál ügyvédjelölt.
peter.toth8408@gmail.com
Sajnos ismerős nélkül kevés az esélyed a sikerre, nem benned van a hiba, hanem a rendszerben. Jó önéletrajz és hatalmas szerencse, ezekkel talán sikerül ismerős nélkül is. Legvégső esetben próbálj meg a helyi polgármesteri hivatalban elhelyezkedni valamilyen közfoglalkoztatás keretében. Tapasztalat és ismerős szerzésre esetleg jó lehet.
Kovács_Béla_Sándor
Ha nekem címezted, én voltam ügyvédjelölt, látom a különbséget. Szerencsére az irodában érdemi munkát végeztem, nem is keveset. Többet tanultam abból az egy évből, mint 3 közigazgatásban eltöltöttből. Persze ez csak egy példa nem általánosítanék. Vannak olyan ügyvédi irodák, ahol tényleg a "kifutófiú-titkárnő" a jelölt munkaköre és vannak olyan közigszervek, ahol szakmailag toppon kell lenni és jó szakembergárda dolgozik. Ezekkel a munkakörökkel nem is lenne gond, ha nem fertőzné meg a már előzőekben leírt "urambátyám" mentalitás.
Másrészt, ha nem okoz gondot a jó nyelvtudás, érdemes akár ügyvédjelöltként kezdened valahol. Az elején nehéz lesz, de onnan sokkal könnyebb kitörni, mint a közszférából. Gondolom te sem azért tanultál kőkeményen 5 éven keresztül, hogy totálisan idióta ügyfelek aktáit tologasd, miközben valamilyen politikai alapon odatett szociálpedagógus géniusz osztja az észt fölötted. Hosszú távon fárasztó lehet hidd el nekem.
A hiba alapvetően ott van, ha valaki csak tanul 5 éven keresztül. Kb. 3. évfolyamtól már helyezkedni kell, és dolgozni.
Rexor
Ez alapvetően így van, de pl. egy vidéki jogi karon erre nem igazán van lehetősége az embernek. Vagy csak jó kapcsolati tőkével, amivel az egyetem után sem lesz probléma az elhelyezkedéssel. Másrészt elég baj, ha egyetem alatt kell dolgozni, hiszen az mindenképpen a tanulás rovására megy. Szóval elég érdekes a rendszer, hogy miközben az egyetemen csak a tanulás fontosságát szajkózzák és terhelik a diákokat a "rendkívül fontos" jogelmélet 15. melléktantárgyával, közben egy gyakornoki munka sokkalta többet érne. De a gyakorlati képzés teljes hiánya a magyar jogi karokon már egy másik elkeserítő téma lenne.
Delaw,
Az azért elég erőteljes túlzás, hogy 5 évet végig kell tanulni a jogon. A vizsgaidőszakban kell tanulni és ott van a hosszú szorgalmi időszak, amikor lehet dolgozni. Egyébként a jogászképzéssel kapcsolatban egyetértek veled, de ezzel meg is kapod a választ a kérdésre miért nincs szükség egy frissen végzett "elméleti" jogászra, akinek mindent meg kell tanítani.
Rexor
Mondjuk úgy, hogy ideáltipikus esetben nem unatkozol szorgalmni időszakban sem. Nálunk az első másfél hónap lazább volt, utána minden héten zh és már jött is a vizsgaidőszak. Emellett persze legtöbb előadáson katalógus stb. Gyakorlatban nyilván lazábbra is lehet venni a dolgot, de a "tanárok által elvárt magatartás" az, hogy csak és kizárólag az egyetemmel foglalkozz, ne dolgozz. Vagy dolgozz, de akkor járj levelező szakra. Szerintem ez egy óriási hiányossága a jelenlegi magyar jogászképzésnek. De már nagyon elkanyarodtunk a fő kérdéstől. Szóval mit lehet ma kezdeni a jogi diplomával? :)
Sziasztok
A 3 éves bojtárkodás mindenkinek kötelező vagy csak akkor kell ha az ügyvédi pályát választom? Elég fontos kérdés de eddig senki nem tudta a választ.Köszönöm a segítséget előre is.
Barbi90
Az egyetem elvégzése után 3 év szakmai gyakolatot kell letöltened valamilyen "jogászi" munkakörben (ez lehet bírósági/ügyészségi fogalmazó, ügyvédjelölt, cégek jogi osztályán végzett munka, közigazgatásban végzett munka) és ezt követően mehetsz szakvizsgázni. Ha ügyvéd, bíró, közjegyző szeretnél lenni, mindenképpen jogi szakvizsgát kell szerezned, ha a közigazgatásban szeretnél dolgozni, akkor elég egy közigazgatási szakvizsga. Ügyvédeknél annyi kikötés van, hogy a kamarai bejegyzéshez legalább 1 évig ügyvédjelöltként/alkalmazott ügyvédként kell dolgoznod.
Delaw
Én is közigben dolgozom már vagy öt éve, de olyan nem volt, hogy magánszektorból ne hallgattak volna meg, ne hívtak volna be állásinterjúra.
Ma is megyek pl állásinterjúra, a vezetőt nem érdekli, hogy közigben dolgoztam e vagy sem csak tudjam azt amira neki szüksége van. Ennyi.
Egy állásinterjú olyan, mint egy színésznek egy előadás, meg kell győzni a közönséget, hogy ő tényleg az a szereplő akit a darabban látni szeretne.
capisca
capisca
Nyilván ez attól is függ, hol dolgozik az ember közigazgatáson belül. Ha pl. közbeszerzésekkel foglalkozik, nyilván ez értékes tudás lesz egy cég számára is. Vagy NAV, GVH, PSZÁF stb stb. is jó szakmai tapasztalatokat nyújt. De pl. egy gyámhatóságnál, önkormányzati szociális osztályon, munkavédelemnél vagy hasonló szerveknél dolgozó kollégának jóformán esélye nincs bekerülni egy multihoz.
Üdvözlet minden fórumozónak!
Mivel nem túl sok külföldön dolgozó jogász van, úgy döntöttem, leírom az én tapasztalataimat, mivel már nagyjából öt éve kint vagyok, hadd okuljanak mások, nekem pedig talán tud valaki véleményt mondani, hogy látjátok az általam leírtakat.
A lényeg: mint másoknál, nálam is a szokásos erasmusutánllm-szcéne működött, amikor államvizsga után visszamentem, igazából kicsit ugrás volt a semmibe.
Nem volt pénzem, nem tudtam, miből fogom finanszírozni a mesterképzést. Mivel nem láttam értelmét egy két féléves képzésnek, ezért négy félévesre voksoltam, hogy valóban legyen rálátásom a jogrendszerre, valamint motivált, hogy ne legyek senkinek a rabszolgája otthon, havi 60-80 nettóért.
Hát nem lettem, lettem viszont gyári munkás, mellette tanultam. Azt mondom Nektek, ez a része megérte, havonta 8-10 napot dolgoztunk, nagyrészt diákok, egy üzemben dobozoltuk az árut, vagy épp szortíroztunk, mikor mit kellett csinálni.
Aztán voltam pincér, pizzaárus (most tessék röhögni) cipőtágítómunkás (tényleg van ilyen! cipőgyártó üzemben az egye modelleket alakítottuk még formálható állapotban ilyen cipőfejeken :) vicces, csak épp szörnyen büdös meló volt) és emellett még el is végeztem a képzést, méghozzá summa cum laude.
Ez jól jött igazán az otthoni egyetemen szerzett 3,48 diplomámhoz, amin azóta is felbaszom magam, hogy majdnem cumlaude, de mindegy).
Közben kezdtem bejárogatni gyakorlatokra, bíróságra, jegyzőségekre, ügyvédi irodáknál, cégeknél, egész jól ment, sokféle szakmát kipróbáltam.
A nyelvtudásomnak is csak jót tett, amúgy az első gyárban igazán felemelő volt dél-amcsi ügyvédekkel és ukrán fogásszal együtt dolgozni, na hiába, mi vagyunk az értelmiségi fehérnerek, jut eszembe, afrikai jogászok is velünk dolgoztak. :) Nagyon jó banda volt, sokat lendített a világnézetemn, a toleranciámon, noha előtte se voltam intoleráns, de főleg az önismeretemnek tett jót ez a kitérő a gyárakban.
Dolgozni akartam, megismerni a rétegeket, hogy miről szólnak az egyes dolgozói rétegeknek a szokásai, hogy működnek ott a dolgok. Nem akartam diploma után elmerülni a f*sban, amit nyújt a magyar jogi karrier (t.k.).
A jogászkarrieri sztori itt kezdett el működni, amikor is bekerültem egy nagymenőnek számító irodába, gyakornoknak mentem, de rendes munkatárs lettem kis idő múlva...ahol nyelvtudás kellett (jól beszélem a franciát, az angolt és a portugált) minden ügyfélnél bevetettek.
Ez jó is volt, csakhogy én tolmácskodás helyett a szakmát akartam volna edzeni magamban, voltak nyilván ügyek is, de erre az első két évben az volt a válasz, hogy ezt én még nem tudhatom, ez nekem még túl bonyolult, de megtanulom majd...nos, asszem, kicsit balfasz voltam, mert lehet hogy itt lépni kellett volna. De úgy voltam vele, hogy inkább ez, mert még mindig jobban a magam ura vagyok, mintha este nyolcig mások ugráltatnának.
Sajnos, a magyar ügyfelek nagyon megbízhatatlanok.
Sorozatban fordult elő, hogy nem jöttek el a lefixált időpontra, odajöttek de nem fizettek, meglógtak. Nyilván nem én voltam a hibás, de azért elképzelhetitek, hogy milyen volt sorozatban azt megélni, hogy már megint az én honfitársaim csinálják a balhét - kirívó eset volt, akik úgy alapítottak céget, hogy még törzstőkéjük sem volt és rajtunk keresztül akartak befektetőket találni, mindezt úgy, hogy még minket is a majdani befektetőkből fizettek volna ki. Amikor ez egyértelművé vált, sajnos jó magyarok módjára, mivel én voltam a cégnél az egyetlen magyarul beszélő, engem kezdtek el sározni...nagyon kemény, lelkileg kikészítő időszak volt. A főnökség a hátam mögött magyar tolmáccsal kutakodott, hogy vajon ki hazudik, persze így már kiderült, hogy nem én voltam a hibás.
Az ügyfelek azóta már a börtönben melegszenek, én pedig még dolgozom ezen a helyemen, de hiába kértek elnézést, ez a dolog úgy gondolom, azóta alapjaiban rendítette meg a bizalmat...ha inkább az ügyfélnek hittek, aki nem fizetett, hazudott, mint nekem, a saját munkatársuknak, akinek az az érdeke, hogy őket segítse és egyébként is jól kijönnek...hát, szóval, külföldön sem egyszerű.
Továbbra sem kapok komolyabb ügyeket, csak ígéreteket. Tudom, hogy ez otthon sincs sokszor másképp, de én szeretem a szakmánkat. Én szeretek jogásznak lenni és szívesen vagyok jogász.
De nekem most nagyon nagy szükségem volna már egy mesterre, nem többre, mint pár hónapra, hogy mindent megtanuljak, hiszen végülis már három éve nyomom itt, de ha a többi gyakorlatokat hozzávesszük, még több, szívesen publikálok, bedolgozom egy főiskolára is, több nyelven szaknyelven vagyok tárgyalóképes. A mentalitásom is más, mint a hazaiak egy részéé, itt megtanultam, hogy kifizetődőbb, ha normálisak vagyunk, a rossz légkör, a fúrás hosszútávon kontraproduktív.
Szeretnék hazamenni, de hogy néz már ki egy 30 éves ügyvédjelölt, vagy épp fogalmazó, vagy akármi, szóval kezdő (akinek ráadásul hirtelen összement a fizetése)?
Egyáltalán, kezdőnek számítanék otthon?
Az itteni tárgyi jogot jól ismerem, az otthonit viszont lassan elfelejtem, noha számos jogterület nagyban fedi egymást.
Alkalmazni szeretném a megtanultakat.
Nem akarok két szék között a pad alá esni, örülnék és megköszönném, ha értékes véleményeket írnátok.
Mit gondoltok az általam leírtakról?
(Izé, francbaküldést kérném mellőzni, ha lehet, akinek ilyen affinitása volna olvasás közben, inkább ne nyilvánuljonmeg, thx.)
Üdvök!
