Temetés végrendeletben?

Kedves fórumozók kérlek segítsetek ismét! Édesapám néhány napja meghalt, amikor a temetését akartuk intézni a nővéremmel, az élettársa ezt megakadályozta azzal, hogy neki "papírja" van arról, hogy ő intézze. Ezt a kórház elfogadta, és az ő részére kiállították a (nem tudom pontosan mi a neve, de nem a halotti anyakönyvi kivonat) nyomtatványt, minket mint közvetlen hozzátartozókat fel sem tüntetve.
Otthon derült ki, hogy az apám végrendeletet készített (a másolatot mutatta meg az élettárs) amely szerint az élettársnak kell őt eltemettetni (gondolom azért, mert haszonélvezetet hagyott rá).
A kérdéseim:

• ebben az esetben mikortól érvényes a végrendelet?
• ha az élettársnál van a végrendeletből, akkor mi gyermekek miért nem tudhattunk apánk ezen végakaratáról?
• ha az élettárs számára megnyílt a végrendeleti örökség, eltemettetheti, élhet a haszonélvezetével, számunkra miért nem?
• mi van akkor, ha apánk visszavonta a végrendeletét?
• megakadályozhatjuk-e a temetést a hagyatéki tárgyalásig?

Milyen szabályok az irányadók ilyenkor? Természetes azon igény, hogy a temetés mielőbb megtörténjen, de ez a helyzet egy kicsit furcsa számomra. Má egy másik témában írtam e fura végrendeletrő, elnézését kérem annak, akit ez bosszant, de számomra ezek fontos kérdések. Roppantul bosszant, hogy az apánk ilyet tett! A tanácsokat előre is köszike.

Kedves "kissir"! A végrendelet akkortól érvényes, amikor azt érvényesen "rendelték". Hatályos a végrendelkező halálának pillanatától. Arra nincs szabály, hogy ezt meg kellene küldeni bárkinek is. El lehet azt helyezni asztalfiókba, közjegyzőnél, el lehet postázni az örökösnek, annak aki törvényesen örökölne a végrendelet hiányában. A kórházban bizonyára megvizsgálták a végrendeletet és annak ismeretében fogadták el az élettárs temetésre vonatkozó rendelkezését. Egyet tudok tanácsolni, hogy keressék meg az illetékes közjegyzőt. ( Minden városban, fővárosi kerületben meg van határozva, hogy a hét mely napján történt halálesetnél ki az illetékes közjegyző. Mint törvényes örökösök jogosultak a végrendelet megismerésére. A végrendelet ismeretében tudnak törvényes lépéseket tenni.

HA még most halt meg az örökhagyó, akkor egyelőre hiába érdeklődnek a közjegyzőnél, mert még a hagyatéki leltár sem készült el. Mindenesetre itt úgyis hagyatéki tárgaylást kell majd tartani, legkésőbb ott megismered a végrendeletet. Ha tudomásod szerint édesapád érvényesen visszavonta a végrendeletet, ezt neked kell bizonyítanod.
A temetést nem tudjátok megakadályozni a hagyatéki tárgyalásig, azért sem, mert az akár hetek, esetleg egy-két hónap múlva lesz.

Kissir!

Örülj neki, hogy nem téged terhel a temetés költsége. Később viszont benyújtja a számlát a hagyatéki tárgyaláson az élettárs, abban biztos lehetel.

De hát a nő a végrendelet alapján nem kis összegű értékpapírok bírtokába jutott! Abból a pénzből elsősorban nem őneki kellene állni a temetés költségeit?

Csak mint laikus kérdeztem.

Ha nekem meghalna az apám én azon lennék, hogy kapjon egy szép, méltó temetést, nem pedig akadályoznám a dolgot.
Undorítóak az ilyen emberek akik a pénz miatt nem adják meg a végtisztességet a saját apjuknak.
Esetleg beszélni kéne az élettársal és közösen megszervezni a méltó temetést majd utána marakodni a pénzzen.

Pjotr!

Véleményem szerint itt nem erről van szó. Ha egy kicsit belegondolsz: szerintem te is nehezményeznéd, ha egy, édesapád életébe csak néhány hónappal a halála előtt belépett élettárs sajátítana ki a temetésével kapcsolatos minden tennivalót úgy, hogy ezáltal korántsem vagy megbizonyosodva arról, hogy édesapád az őt megillető végtisztességet a maga teljességében megkapja.

Viszont az is igaz, hogy kissir helyében én - ha valóban van egy végrendelet, amely az elhalt szülő azon kifejezett akaratát tartalmazza, hogy a temetéséről élettársa gondoskodjon -, ... szóval kissir helyében én ezesetben hagynék mindent úgy történni, ahogy az a végrendeletben állt, hiszen mindenkinek joga van megválasztani, hogy halála esetén a végtisztességadással kapcsolatos tennivalókat ki végezze.

Beszélni az élettárssal és közösen megszervezni a méltó temetést, jó ötlet; no, de az elméletnek van egy nagy gyakorlati hiányossága: nevezetesen, hogy beszélni csak azzal lehet, aki úgy áll hozzá a dologhoz, aki kész beszélgetni a másikkal. Persze az is lehet, hogy ezesetben van rá esély. Ekkor viszont le kell nyelni azt a békát, amely az élettárssal szemben táplált ellenérzésekből jött létre; és az elhalt szülő megfelelő végtisztességadásának érdekében nem szabad visszariadni attól, hogy az ember maga tegye meg azt a bizonyos nehéz és kellemetlen első lépést.