Köszi Lajos!
Ez a hét sorsdöntő lehet, valóban olyan arcomat kell mutassam amit valójában szeretném ha az enyém lenne, csak zsigerileg eddig nem tudtam előhalászni...
Az hogy mit tudok a mamáról és az egyezkedés közben miket fog hozzámvágni... illetve miben nem akar megegyezni, annak tudatában hogy párhuzamosan 2pasival kavar és a gyerkőcöt meg közben lepasszolja csak h én ne legyek vele, na szóval ilyen kondíciókkal, összeszorított fogakkal kell ezt az arcot mutassam. ha sikerült egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy a lányomnak ilyen módon is biztosítom a normális életet. Mert háborúban fortyogva és legatyásodva ez képtelenség.
Ő már saját céget alapított és ragyogóan keres és fog is, evvel kapcsolatban minden tiszteletem az övé.
Csak egy halom adót járulékot kellett kifizetnie a cégnek miatta amibe ő egy fillért sem rakott be jóideje, ráadásul fizetési kimutatást egy bankfelé persze kikért...én inkább élek egy lakásban amin 5millió jelzálog van, mint sem egy olyan házban amit egy olyan cég segítségével tudtam "megszerezni" amit cserben hagytam. Tudom, nem sokat számít ez a mai világban...
Családsegítő, mediációs segítséget egyik oldalról tanácsoltak erősen, másik oldalról pedig nem látták értelmét, pedig mindkét oldalon tapasztalt szakemberek mondták ezeket. A nagyobb falat a mama erre való rábeszélése meggyőzése lesz, te jóóó ég!!:)
Ezt a kitombolást amit említettél én magamban átfordítottam apakomplexusra, sajnos erre van a legnagyobb esély, mivel 4évesen elszakította őt a mama az apjától és vele csak nyaranta találkozott 1hónapra (más ország) az elmúlt 5évben pedig még ennyire sem, csak pár napra évente...
Kizárólag logikusan tudom ezt a folyamatot átlátni, érzelmileg bár egyszerűnek tűnik szerintem még sem az...
Köszönöm a véleményedet!
Üdvözlettel,
Genome