A tartásra kötelezett személy és a gyermeket tényleg eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségnek kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.
A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, a leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.
A Csjt. 69/B. §-a úgy rendelkezik, hogy a gyermektartásdíjról a bíróság a szülők megegyezésének hiányában dönt. A Csjt. 69/C. §-a értelmében pedig a gyermektartásdíjat a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, továbbá a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekre és a gyermek saját jövedelmére is tekintettel általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.
A jogszabályok tehát rendelkeznek a tartási kötelezettség mértékéről, ez azonban nem akadálya annak, hogy az érdekeltek e vonatkozásban a jogviszonyukat megállapodással rendezzék. Ez következik abból az előbb említett szabályból, amely szerint a bíróság a gyermektartásdíj összegét megegyezés hiányában állapítja meg, továbbá a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdéséből is, amely szerint a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.
A jogszabályok nem tiltják olyan tartalmú megállapodás létesítését sem, amely szerint a tartásra kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad át a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személynek a gyermek részére. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is.
Ha a felek a megállapodásukat bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének.
Ha a megállapodás peren kívül jön létre, érvényességéhez a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Ha a felek a megállapodásuk jóváhagyását a gyámhatóságtól nem kérték, per esetén a bíróság maga bírálja el, hogy a megállapodás a gyermek érdekének megfelel-e.
A bíróság érvényes megállapodás esetén is kötelezheti a tartásra kötelezett személyt a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.
Tulajdonjog - gyermektartásdíj
Ügyvéd elkészíti az ajándékozási szerződést, miszerint a t.díj ellenében lemond a gyermeke részére a tulajdonrészéről. A gyámhatóság engedélye szükséges az ügylethez.
A bírósághoz kell eljuttatni az okiratot végső jóváhagyás végett.
Mint minden vagyonátruházási szerződés ez is illetékköteles. Az új tulajdonosnak legkésőbb 20 éves koráig meg kell fizetni az illetéket., minél fiatalabb évében történik a befizetés annál nagyobb százalékos engedmény kapható, végső soron akár 70%-ig is bezárólag. (Ezt az ügyvéd v. az adóhivatal majd elmondja.)
Mivel a kiskorú vélhetően tanul és mint ilyen saját önálló jövedelemmel nem rendelkezik, így értelemszerűen a kedves szülő (= anyuka) fizeti be helyette az illetéket., a kislány nevére bankszámlát kell nyítni, a pénzt arra "ajándékozás" jogcímen átutalni, és akkor a juttatás illetékmentes. (Ezt meg a bankban mondják majd el.)
A későbbi évek során, ha az anya a továbbaikban valamely neki nem felróható ok miatt esetleg nem tudná biztosítani a kislány megélhetését, a t.díj feléledése iránt kérelemmel fogulhat a bírósághoz - aztán majd megvizsgálják.
Monalisa
laikus hozzószóló
Tisztelt Fórumozók!
Az alábbi kérdéssel fordulok hozzátok: a férjemmel elváltunk 2 éve, kiskorú lányommal én maradtam az 50-50% tulajdonosi arányú házban. A gyermektartásdíjat az apa rendben fizeti. Az apa most hajlandó lemondani a ház 50%-os tulajdonjogáról a gyermek javára. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem kötelezhető a tartásdíj további fizetésére. Létezik-e ilyen leszabályozás a törvényben, illetve milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a legkisebb anyagi ráfordítást tekintve?
Köszönettel: zolne