Nagymamám 3 éve meghalt, elhambvasztás után hamvai a testvéremhez kerültek. Különböző okok miatt a temetésre egyáltalán nem volt pénzünk, illetve sajnos anyukám, aki semmit nem intéz el soha, nem biztos benne, hogy megvan-e a halotti bizonyítvány. Egyébként lenne helye a nagypapám mellett, aki már korábban meghalt. Van nagymamámnak egy testvére, aki Németországban él 25 éve, és most írt egy felháborodott e-mailt, hogy mivel mi nem temettük el, ő felhívta a temetőt, és megszervezett valamit, ha jól értettem, azt, hogy odaadja az "intézőnek" a hamvakat, aki "majd elhelyezi" a nagypapa mellé. Na most én is sajnos küföldön élek és csak a testvérem él otthon, most szembesültem vele, hogy ezt úgy időzítette - de nekem nem is szólt, a testvéremtől tudtam meg -, hogy én nem tudok magyarországon lenni aznap. De én szerettem volna néhány hónapon belül eltemettetni a nagymamámat, de az nem tetszik, hogy valami intéző odateszi a hamvakat, mikor ott se vagyunk. A nagynénink most felháborodottan követeli a hamvakat és a halotti bizonyítványt. Mikor kérdezem, pontosan melyik napra szervezte ezt a dolgot, nem hajlandó megírni (szándékosan ignorálja a kérdést). Joga van ehhez az egészhez?
Ki temettethet?
Én mindenesetre elsősorban azt nézném, hogy ha a nagymama élne: halálára vonatkozóan mi lenne az akarata a földi maradványaival kapcsolatban.
Valószínűleg az, hogy minél előbb békében nyugodjon a férje mellett; és nem az, hogy a családtagjai bőszen civakodjanak a hamvai felett.
A nagymama iránti tiszteletet bárhol és bármikor le lehet róni. Nem hinném, hogy az lenne a lényeges, hogy az ember mások előtt demonstrálni tudja azt.
Egyébként én a magam részéről meggyőződéssel vallom, hogy egy másik ember iránti tiszteletet őszintén csak és kizárólag annak életében lehet gyakorolni. Ha erre már csak halála után van lehetőségünk: ez csak elkésett lelkiismeret-furdalásból fakadó "rongyrázás", aminek már nem sok köze van az igazi tisztelethez és tiszteletadáshoz.
Van valaki, aki erkölcsi példabeszéd helyett esetleg jogi tanácsot is tud adni?
Az előző két hozzászólónak kívánom, hogy sose kerüljenek ilyen helyzetbe, mint mi - és ennek hosszú történetet van.. sőt, senkinek sem kívánom -, de ha már belekerültek, ne kioktatásban részesüljenek segítség helyett. De látom, nem sok kérdést tettek fel amúgy sem, hogy miért is történt így, egyből megvolt a verdikt. A "herce-hurca" (amit hercehurcának írunk) arról szól, hogy a temetés, az urna elhelyezése számomra jelentőséggel bír, még ha a hozzászóló számára nem is. Tehát arra lennék kíváncsi, az elhunyt testvére elintézheti-e ezt az unokák beleegyezése nélkül. Köszönöm.
20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:
- aki a temetést szerződésben vállalta;
- akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
- végintézkedés hiányában elhunyt temetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa;
- az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a törvényes öröklés rendje szerint.
(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere - jogszabályban meghatározott határidőn belül - gondoskodik.
egy kis plusz, mivel a közelibb hozzátartozó kérdése már gondolom nem vitás erre az esetre:
Az urna kiadása
Az eltemettető - vagy az eltemettető egyetértésével más hozzátartozó - kívánságára az urnát ki kell adni az urna átvételének igazolásával. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti kívánalmak biztosíthatók. Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges.
Az ingatlanon elhelyezett urnát az eltemettető (örököse) kívánságára - a halottvizsgálati bizonyítvánnyal vagy a halotti anyakönyvi kivonattal való igazolás mellett - az ingatlan helye szerinti köztemető tulajdonosa (üzemeltetője) az irányadó használati időig köteles visszafogadni és elhelyezni, illetve a hamvak bármely más temetőben is elhelyezhetők.
Ha jól értettem, akkor a kérdező édesanyja - az elhunyt gyermeke - él. Tehát az elhunyt testvérének nincs joga intézkedni a temetésről. Ezért nem foglalkoztam a technikai részletekkel.
(Megjegyzem, ha tévednék, a kérdező akkor is él - hacsak nincs nethozzáférés a túlvilágon -, és ő is egyenásági leszármazó; fontoskodó rokonnak tehát ekkor is coki.)
Egy az egyben erre szavazok én is, (és így is tennék)!!
Szeretnék választ kapni egy kérdésemre, amennyiben lehetőség van rá!
Halálom esetén olyan kérésem lenne a családom felé, hogy hamvasztásom után szórják szét a hamvaimat a hozzánk közel lévő folyóba! A családom azt mondja, hogy erre biztos nem ad az ANTSZ engedélyt.
Tud-e Valaki erre vonatkozó jogszabályt, vagy mi a teendő ilyen esetben, honnan kell ehhez engedélyt kérni a családnak, vagy még életemben rendelkezhetek-e efelől?
Válaszukat köszönöm.
Valóban nem ad rá engedélyt. A hamvakat szétszórni a temetők erre kijelölt parcelláiban lehet.
Ugyanakkor senki nem fogja ellenőrizni, hogy a hazavitt urnában a hamvak - sőt, maga az urna - megvan-e még, vagy elkallódott.
Köszönöm a válaszokat,
nekem nem volt egyértelmű, hogy az elhunyt édestestvérének - tehát a mi "nagynagynénénknek" - kevesebb joga lenne esetleg, mint nekünk.
A helyzetet bonyolítja, hogy az édesanyám egy szociális intézményben él, és nemigen vesz részt aktívan semmiben, mind anyagi, mind hát pszichés okok miatt, viszont az én testvérem kicsit bizonytalan abban, hogy mit is csináljon most. Mindenesetre a hamvak őnála vannak, és bármennyire nem szeretném úgy elhelyeztetni, hogy nem vagyok ott, ha a testvérem úgy dönt, hogy odaadja a nagynénémnek, akkor én nyilván nem tudok semmit csinálni. Jogilag bizonyára lehetne azon csatározni, hogy mi van, ha mi ketten mást akarunk, de a testvéremmel nem szándékozom összeveszni (a nagynéném más téma, ő minősíthetetlenül viselkedik, és nem tárgyal velünk). Hát köszönöm.
