nagymama - unoka láthatás

A gyámhivatalhoz kell fordulni a nagyszülői láthatásért. Havonta egy-két napot (délutánt) lehet kérni.
Az anyuka nem tudja nevelni a gyermeket, mert akkor ő is megpróbálhatja "visszakapni"?

T.Jogi Fórum!

Nem pereskedem (még), de szeretném megismerni a jogaim.
Nagymama vagyok.A fiam jelenleg olyan helyen tartózkodik, ahol nem tudja érvényesíteni jogait..Én szeretném az unokámat látni, amit immár két éve megtilt tőlem a "másik" nagymama, aki jelenleg gyámja az unokámnak.
Megfelelőek a körülményeim , igaz, hogy " csak" albérlet és nem tulajdon, de megfelelő.Imádjuk az unokát.Pici-baba korában (amikor még nem a "másik nagymama volt a gyám)rengeteget vigyáztam rá, mi több volt egy egész hónap, amikor én felügyeltem.
A "másik" nagymama azonban épp két éve ,megtiltotta a láthatását, mivel tartozásunk van felé, aminek megadásától nem zárkózunk el, de az elmúlt két évben nem nem volt módunk arra, hogy megadjuk az összeget.
A "menyem" azonban minden alkalommal értesít bennünket, ha nála van z unokám, s így igaz, hogy titokban, szinte rettegve a következményektől láthatjuk.Az unokámnak minden alkalom élmény az édesanyjával és velünk.Nem tudunk neki csili-vili és méregdrága játékokat venni, de a szeretetünk az valós és igazi ,amit a gyermek is érez!Ez odáig vezetett, hogy mind az édesanya után, mind utánunk keservesen sír és emleget a "másik nagymamának" ,sőt minden alkalommal magától,( hisz a gyermek előtt sohasem beszélünk a helyzetről ) kéri, hogy hadd lakhasson, hadd élhessen velünk.Négy éves.Csak négy éves. A "másik nagymama" pszichiáterhez vitte a gyermeket ,amiről semmit sem tudunk, azt sem, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, ...de a "másik nagymama" az édesanya láthatási jogát kívánja korlátozni, mert nem tudja elviselni, hogy a kisgyermek ennyire ragaszkodik hozzá, sír utána ...
Ezt így meg is mondta a menyemnek.
A"másik nagyi" a menyem kitette a lakásából, amint betöltötte tizennyolcadik életévét és a kisbabát úgymond bekebelezte.Majd volt egy gyámügyi hercehurca , ahol is megkapta a gyámságot.Bár jó és működő nagyi kontra nagyi kapcsolatunk volt, mára már semmivé foszlott. Hirtelen ennyi szakadt ki belőlem , nem kicsit fájdalmasan, mert valóban szeretnénk mi nagyszülők többet és törvényes keretek közt látni az unokánk, nem beszélve az édesanyáról.

Várom kedves válaszukat, hogy ügyvédhez forduljak-e, vagy a Gyámügyhöz, vagy hova, kihez.Nem értem ezt a kizárólagos birtoklási vágyat, nem értem a fent írt probléma miatti láthatási megtagadást.

Köszönettel.

Hambörzsör

A perben minden benne van, ami perelhető: örökség-örökrész nagysága, meg az én "befektetésem" visszaszerzése, valamint a megítélendő tulajdoni részre valami bérleti díj, de ezt nem igazán értem, vagy ha úgy tetszik a majdnem teljes anyagi része a dolognak.
A két gyerek mint örökös, én meg mint "jóhiszemű adakozó" vagyok felperes.
(bocsánat, de nem tudom a szakkifejezést)

Ami még "hiányzik", az pl. a rezsi elosztása (víz, telefon, fűtés...), a láthatás, a kártérítés azért, mert sok mindent újra meg kellett vennem, amihez nem fértem hozzá (ruhák, téli gumi, fűnyíró), és még rengeteg apróság, ami összességében milliós, de inkább lemondok róla, csakhogy már használhassam ami az enyém...

Nem annyira. Ebből amit most leirtál az derül ki, hogy nem az a per folyik, amit gondoltam az előzőek alapján. Tulajdonjogi igény iránti per folyik azért, mert Te is tettél bele pénzt, munkát stb. Ezzel egy időben meg kellene inditanod a másik tulajdonjog bejegyzés iránti igénypert is, ami az após, illetve a halála miatti öröklésre vonatkozóan a feleséged, továbbá a feleséged halála miatti öröklés miatt a gyermekeid tulajdonjogának bejegyzése iránt kellene, hogy induljon. De ott lesz az anyósnak haszonélvezeti joga (özvegyi jog). Viszont ha a Te tulajdonjogodat bejegyzik azért, mert Te gyarapitottad az ingatlant, akkor arra a részre nem lesz.

Azt már látom, hogy a gyerekek miatt is megy valamilyen tulajdonjog bejegyzési igényper, de nem látom tisztán, hogy pontosan milyen indokkal, milyen követeléssel. Ha az, amit most fentebb leirtam, akkor stimm, csak számomra nem volt egyértelmü.

Nem. Én, illetve a család ott élt, meg az anyósék. Két független lakás, egy épület. A mi lakásunkhoz nekem/nekünk volt kulcsunk. Aztán a sógor egyszer csak közölte, hogy takarodjak, mert be akar költözni. Abban a lakásban mindig is mi - az én családom lakott (mi fejeztük be, tettük lakássá). Aztán az anyós lezárta a telket, hogy bemenni se tudjak, és birtokháborítás címszóval elvette a lakáskulcsot. Utána meg felmondta a szívességi lakáshasználatot, hogy a sógor mégis elfoglalhassa a lakásunkat. Mivel mindezidáig nem vittem ki a lakásból az ingóságokat nem tudott beköltözni.

Vagyis a feleségem halála után minimum szívességi lakáshasználó voltam, nem zárhatott volna ki, de mostmár arról megy a per, hogy tulajdonrészem van nekem is, a gyerekeknek is. Haszonélvezetről egyenlőre nincs szó, mert nincs örökölt "dolog".

Így már jobb?

Hát azért elég cifra dolog, hogy mindenki kizárt már mindenkit a lakásból! Nem azért mondta fel a szívességi lakáshasználatot, mert Te korábban kizártad a jogos tulajdonából?

Szerintem próbáld a birtokháboritást. Ha az nem megy, csak a perrel.

Bevallom, egy kicsit elvesztettem a fonalat.
Ha adott nekem egy papírt, miszerint felmondja a szívességi lakáshasználatot, akkor ugye bizonyított, hogy ott laktam. Habár az a bejelentett lakcímem is, amit persze annakidején alá kellett írnia (ha jól emlékszem). Viszont ha van örökrész, akkor nem szívességi lakáshasználat. De talán ez most mindegy.

De hogy izgalmasabb legyen a dolog: egy éve még ő indított birtokháborítási eljárást ellenem, mert nem engedtem be a saját tulajdonába (ez még a lakáshasználat felmondása és a per előtt volt). Akkor az a döntés született, hogy be kell őt engednem, illetve ő akkor enged be engem, amikor kedve tartja, és vigyáz a tulajdonomra.

Szóval mit csináljak, hogy jussak vissza a lakásba - miközben folyik a tulajdonjogi per?

Na mindjárt elönt az önmagát becsületesnek érző, munkáját jól végző jegyzők rohama:))))), ugy tudom több mint 3600 település van, ha a körjegyzőségeket is beszámitom, mondjuk 3 ezer jegyző.

Jók az emlékeid, ez azt jelenti, hogy ha azt mondja valaki, hogy birtokot háboritottál, és bizonyitod is, hogy ott laktál"elhiszi" neked a jegyző, és azt nem firtatja, hogy Te jogszerüen tartózkodtál-e birtokon belül, mielőtt kizártak.

Ha ez nem tetszik a birtokháboritónak, birósághoz fordulhat, hogy állapitsa meg a biróság, hogy nem követett el birtokháboritást, jogszerüen zárta ki a lakásából a jogcim nélkül ott tartózkodót. Ilyen és hasonló esetekre vonatkozik amit irtál.

Tehát ha anyós ellen megindul a birtokháboritási eljárás, jegyző elrendeli, hogy engedjen vissza a lakásba, ha tudod bizonyitani, hogy voltál birtokon belül is valamikor.

Ezután ha anyósnak ez nem tetszik, birósághoz fordulhat azzal az indokkal, hogy jogcim nélkül laktál ott, sem tulajdonjogod, sem más jogcimed (bérlet stb.) nincs az ottlakásra.

Ez a jogkérdési része: tehát jogszerüen voltál-e valamikor birtokon belül. Ha igen, jogellenesen tett ki. Ha nem, akkor jogszerüen.

PTK 191. § (1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(2)
(3) A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is.
(4) A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani.
192. § (1) Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
(2) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
(3) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
Ptké. 26. § (1) A birtokvita eldöntésére a községi, városi, fővárosi kerületi jegyző (a továbbiakban: jegyző) illetékes.
(2) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát annak meghozatalától számított legkésőbb három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított. A határozat végrehajtásáról a jegyző gondoskodik.
Ptké. 28. § (1) A jegyző határozatát meghozatala után haladéktalanul írásban közölni kell.
(2) A határozatot sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indíthat keresetet. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye; az igazolás felől a bíróság dönt.
(3) A keresetlevelet akár a jegyzőnél, akár e szerv székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál be lehet nyújtani. A jegyző a keresetlevelet az ügyre vonatkozó iratokkal együtt három napon belül köteles a helyi bírósághoz áttenni.
A jegyző nem utasíthatja el a kérelmet, hiszen nem nyilvánvaló alaptalanságról van szó, gondok ott lakott és kizárták. Mindenképpen határozatot kell hoznia. Valami olyanra emlékszem azonban, hogy a jegyző tényállapot alapján ítél (vagyis a birtokon belül lévőt védi elsősorban), és jogkérdést nem vizsgál. A bíróság vizsgál jogkérdést. Ez utóbbi gondolataimat valami tankönyvi emlék nyomán írtam, de az előző bekezdések törvényből valók, azok biztosak!
Remélem, hogy végre találunk ebben az országban olyan jegyzőt, aki intézkedik!!! (A becsületesen dolgozó jegyzőktől elnézést kérek, jelenkezésüket várom...)

Azt, hogy az anyós vette, irtad valahol. Ha kizárt, birtokháboritási eljárást indithatsz a jegyzőnél, attól függően, hogy mennyi idő telt el azóta. Ugy emlékszem 30 napon belül, de valaki azt irta itt 1 év, lehet, hogy én emlékszem rosszul.
Add be azonnal a kérelmet a jegyzőhöz, és ha elutasitják, akkor biróság.

De birósági per ugyis indul, ott a tulajdonjog bejegyzés miatt. Sajna a haszonélvezeti jog gyakorlásánál tök mindegy, hogy fenn tudja-e tartani - max bérbeadja, ehhez sajna joga van.

Bocs, nem kiköltöztem, kizártak: egyik napról a másikra nem volt víz, villany a lakásban, aztán már a kertbe sem tudtam bejutni - már ha ez számít bármit is.
Az anyós egyedül nem bírja fenntartani sem az ingatlant, télen pl. több a fűtés, mint a nyugdíja.
Ami kimaradt:
Az anyós a saját esküvője előtt vette a telket.
Most egy vályogházban élünk, ahova szívességből beengedtek, a bútoraink (ingóságok) nagy része még mindig ott van, nincs hova tenni-vinni

Indithatsz pert a gyerekek jogán azért, hogy az elhunyt após tulajdonjogát jegyezzék be a földhivatali nyilvántartásba azzal, hogy ő tulajdonostárs volt. Ha őt bejegyzik, akkor törvényes öröklés jogán a feleséged örökli, illetve utána a gyermekeid az ingatlan felerészének felét (azért a felét, mert a másik felét a bátyja, tehát a leszármazók örökölnek az elhunyt után, de az elhunyté csak az ingatlan fele volt, mert a másik fele az anyósé volt).

Te már kiköltöztél a lakásból ha jól vettem ki, az anyóst meg ugy látom nem nagyon érdekli a teher. Ráadásul nem kell neki használnia, hiszen a haszonélvezeti jog azt is jelenti, hogy bérbeadhatja, vagy átengedheti ingyenesen a használatot a fiának például.

A haszonélvezeti jog: ha bejegyzik a tulajdonjogát az apósnak, akkor amit nem a felesége örökölt (tehát az anyósod) azon holtig tartó haszonélvezeti joga lesz. Ez egy előbb bejegyzett igény, mint a Tied (ami a feleséged után illetne meg Téged). A biróság természetesen korlátozhatja, és a haszonélvezeti jog meg is váltható, tehát a többi már attól függ, hogy mit lép erre az anyósod. Ugy vettem ki az irásodból, hogy már folyik a per. Ha még nem, akkor kezd el minél előbb - ajánlom, hogy ehhez azért keress ügyvédet.

Az elidegenitésnek vannak jelei, ezt egy jó pszichológiai vizsgálat ki is mutathatja. Ha van rá módod, szerezd meg a Népszabadság 22-i számát, abban van egy cikkem róla.

Nos valóban igen nehéz belülről tárgyilagosnak lenni, valamint igen nehéz kívülről igazságosnak lenni.

Gőzöm nincs, hogy lehet bizonyítani - illetve mit lehet kezdeni azzal, hogy az anyósom azt magyarázta a lányomnak, hogy kurvákhoz járok és utáltam az anyját (a feleségemet).
Gőzöm sincs, hogy hogy lehet normális kapcsolatot kiépíteni azzal, aki kizárt a lakásomból, elzárt a saját tulajdonomtól, csak mert a fiát jobban szereti - valamint ... de hadd ne folytassam. (Tehát tényleg most már nem élünk egy házban)

Én mégsem akarom őt bántani, nem akarom elvenni semmijét, nem a földbe tiprás a lényeg. Hanem hogy fel tudjam nevelni azokat a gyerekeket, akiket én vállaltam tudatosan (és nem ő). Hogy rosszindulat-e, vagy védekezés az anyós elzárása az unokáktól, ez persze nézőpont kérdése. De erősen kétlem, hogy van olyan módszer, ami szerint egy gyereket úgy kell nevelni, hogy a szüleit sárba tiporják - még ha igaz is lenne!

Ha számít - és hihető - én nem utálom őt, talán még meg is értem, hogy ennyire ragaszkodik az egyszülött fiához, csak a fia egy olyan alak, aki az anyja háta mögül akarja elvenni tőlem azt, ami a keze ügyébe kerül. Mindössze dühös vagyok rá, hogy ennyire hagyja magát befolyásolni egy ilyen semmirekellő alak miatt.

A célom is az, hogy megmutassam az anyósnak: a törvény az én oldalamon áll, ha akarnám eltilthatnám az unokáitól. Hátha végre felfogja, hogy mit csinál(t)!

A haszonélvezet is csak látszólag egyszerű!
De persze ha valaki tudja a választ, azért megírhatná:

1. A "mi" lakásunkban soha nem élt az anyós és családja, azt mi fejeztük be.
2. Nekünk komoly életszínvonalbeli esést jelent a kiköltözést, neki teher a +150 négyzetméter.
3. A jog csak akkor él, ha van mire, de az anyós szerint nincs örökség sem, nemhogy azon haszonélvezeti jog! (nincs is bejegyezve)
4. Van az ingatlannak egy része, ami az enyém, illetve a gyerekeké (a feleségem után), amire nekem lenne haszonélvezeti jogom. Onnan aztán végképp nem zárhat ki!
5. Nem tudom, hogy a rosszindulatú hozzáállás befolyásolja-e a haszonélvezetet?
6. ???

Ja és még egy apróság derill: Én nem akartam támadni, elnézést, ha rosszul fogalmaztam! Viszont köszönöm a kritikát, semmiképpen sem szeretnék elhamarkodottan lépni (és valóban mindenkinek jó megoldást szeretnék találni)

Az öt éves gyerek még nincs itélőképessége birtokában a kapcsolattartás vonatkozásában, tehát a gyámhivatal nem fogja meghallgatni.

Viszont szakvéleményt minden személynél készittet, ha a kapcsolattartás kérdésében nem tudtok megegyezni.

Itt érezhető, hogy nemcsak az anyós utálja gondok-ot, hanem forditva is igaz. Ugy gondolom, hogy a vagyonjogi pertől függetlenül ha ilyen rossz a viszony az anyós és gondok között, jogos az anyós részéről, hogy őt nem, csak az unokákat akarja beengedni. Azt pedig, hogy egyedül (felügyelet nélkül) hagyná a gyerekeket bizonyitani kell - pl. pszichológiai szakvizsgálattal (nem képes ellátni a felügyeletüket), tanukkal (hogy történt már ilyen).

Nem biztos, hogy az anyós a gyerekeket gondok ellen hangolja, lehet, hogy egyáltalán semmit nem mond rá. Ez egyébként forditva is felmerül, gondok mit mond az anyósra a gyerekek előtt? Szerintem semmi szépet.

Egyébként nem siklottam el a kérdés felett, azzal kezdtem: "Csak azzal az indokkal, hogy kizárta őket az öröklésből, nem lehet a kapcsolattartási jogot megvonni, tehát a nagymamának kapcsolattartási joga van, de ezt ő nem tudja perben érvényesiteni, a gyámhivatalhoz fordulhat azzal, hogy szabályozzák a kapcsolattartást."

Viszont olyan kevés információt adtál, hogy abból csak ennyi választ lehetett biztonsággal adni.

A kérdésed még az volt, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Ezt is leirtam, normális kapcsolatot kialakitani az anyóssal, vagy tudomásul venni, hogy nem tudsz, és a gyerekeket elengedni hozzá. Arra hiába kérsz tanácsot, hogyan tiltsd el a nagymamát a kapcsolattartási jogának gyakorlásától, ha ez volt a célod, eleve rossz szándéku vagy, és ilyenhez nem adok ötleteket.

Az, hogy Te hogy szeretnéd vagy nem szeretnéd a láthatást, az a Te magánügyed. Nyilvánvalóan a másik fél meghallgatása után a gyámhivatal fog dönteni, ugyanis ez elég egyoldalu előadás itt a neten, és épp azért nem garantálnak eredményt az itt adott válaszok, mert a kérdésnek csak egyik oldalát - a kérdező által előadott verziót és nézőpontot ismerjük.

Sokszor a valóság messze áll ettől, hisz a kérdező csak a saját szempontjából látja - sokszor rosszul - a helyzetet, saját hibáit pedig nem veszi észre.

Az utóbbi irásodból az derül ki, hogy egy házban éltetek, tehát már nem éltek egy házban. A saját esküvője előtt vette, aztán férjhez ment és közösen az elhunyt apóssal (az ő férjével) épitkeztek rá. Emiatt az após halála után a fele rész a feleségedé, de mivel papiron végig az anyós nevén volt, ezért az após tulajdonjoga nem volt bejegyezve, emiatt öröklés sem volt. Emiatt folyik most a per, hogy az após tulajdonjoga be legyen jegyezve,és a hagyatéki eljárás lefolytatható legyen.

Öröklésben nem vagyok tul jó, szajbertattilát kellene kérdezned, de ugy tudom, hogy mindenre, amit nem az anyósod örököl, holtig tartó haszonélvezeti joga lesz, tehát nem sokat érsz majd a tulajdonjog bejegyzéssel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy amig az anyósod él, csak az mehet be az ingatlanba, akit ő beenged. Tehát Te sem, ha ő nem enged be. A haszonélvezeti jog ugyanis sokkal erősebb, mint a tulajdonjog. Ha pedig a haszonélvező nem engedi be a tulaj apját, akkor az nem is mehet be.

Még mindig annyi kérdés merül fel bennem, hogy ezt az ügyet képtelenség ezen a fórumon megoldani, szerintem keress meg egy ügyvédet.
pl. Kinek az esküvője előtt vette az anyós a telket? Az övé előtt? Vagy elgépelted?
Most hol laktok?
A gyerekeknek mi a véleménye? Vigyázat, az 5 éves gyerek még eléggé hajlítható különböző nézetekre!
A fentiek a láthatás korlátozására szerintem úgy elegendőek, ha bizonyítod, hogy ellened hangolja a gyerekeket. Amint már leírtam, a gyámhatóság előtt kell ezt bizonyítanod első körben, és legékesebb bizonyíték, hogy Téged be sem enged. Ha valaki ennyire haragszik valakire, akkor nem valószínű, hogy jókat mond róla, de még ha tartja is a száját, a gyerekben milyen érzéseket kelt ez? Választás elé állítani a gyereket: ez érzelmi zsarolás!
Egyelőre úgy próbálj meg segíteni magadon, hogy ha Te nem mehetsz oda, a láthatást azzal engeded meg, hogy jöjjön el Hozzátok, és ott látogassa meg az unokáit. Ehhez kérd a gyámhatósági jóváhagyást. És vigyázz: ha beengedi a gyerekeket az ingatlanba, csak Téged nem, nehogy ő bizonyítsa, hogy eltiltod a gyerekeket a nagymamától azzal, hogy ha Te nem jöhetsz, hát ők se mehetnek!
Azt is tisztázd az ügyvéddel, hogy mit jelent a közös szerzemény, amit írtál. Te már résztvettél az építkezésben? Ha igen, nemcsak a feleségednek van benne tulajdonrésze, hanem Neked is!
Nagyon sok sikert és főként: kitartást!

Ez jó, hogy még tartásdíjat is fizessek neki!

Az történt, hogy 95-ben meghalt az após, 2002-ben a feleségem. Egy házban éltünk, ahol papíron még mindig az anyós a tulaj (mert éppen az esküvője előtt vette a telket), de az épület már közös szerzemény. A sógor (a feleségem testvére) azt hiszi, hogy az övé az egész, és az anyós inkább neki is adná, mint nekünk (kb 15 millió).
A gyerekek elvileg mehetnének, csak én nem. A mama egyszerűen a fiának kedvez - még amikor élt is a lánya így volt. Engem meg nemes egyszerűséggel leradírozna, ha tehetné.
A két gyerek 5 és 12 évesek, de már az 5 éves is azt csinál amit akar - nem tud "fegyelmezni", pár óra után ott is hagyja őket, ahol éppen vannak - mert megy a saját dolga után.

Elegendő, tehát mindez a láthatás korlátozására - vagy megszüntetésére?

Főszabály szerint jogosult az unokáival önállóan, a szülő jelenléte nélkül találkozni. Ezt a kapcsolattartási főszabályt a gyámhatóság módosíthatja - csak a szülő jelenlétében találkozhat velük - vagy meg is szüntetheti a kapcsolattartást. Ehhez kell a derill által említett környezettanulmány vagy pszichológiai tanulmány, ami megmutatja: valóban ellene hangolja-e a nagymama az unokákat a tényleges eltartójuk, az apjuk ellen.
Egyébként nem értem: a gyerekek az 1/4 tulajdonrészükben álló ingatlanba nem mehetnek be? Miért? Mert ott a mama az úr és úgy tartja úri kedve, vagy mert menne velük az apukájuk is? Előbbi esetben a mama rosszhiszeműsége bizonyított, hiszen jogos tulajdonukkal kapcsolatos jogaikat nem engedi gyakorolni. Utóbbi pedig egyértelműen bizonyítja, hogy az apa ellen hangolja az unokákat!
Másrészt: hogy értetted, hogy az unokák a fejére nőttek régen? Hány évesek a gyerekeid?
A mama esetleg a családi pótlékra meg az árvaellátásra hajt? Neked anyagi szempontból is rosszul jönne a dolog: nemcsak ezektől esnél el, hanem fizethetnél tartásdíjat is a "kedves mamának".

Köszönöm a hozzászolást, de azt hiszem a válasz valahol elsiklott:

Van-e alapja a láthatás korlátozásának, ha a nagymama ténylegesen kizárta a saját unokáit a már létező örökrészből?

Én sem gondolom, hogy ez a normális megoldás, de szeretném tudni, hogy egy ilyen eljárás „milyen eredményekkel kecsegtet”.

És egy másik mellékág:
Létezik-e ez a feltétel - jogilag:
„Szeretném látni az unokáimat, de az apjuk nélkül”? Avagy a nagyszülő a saját láthatási jogán elszakíthatja-e az unokákat a szülőktől-gondviselőktől (akár ideiglenesen is), vagy kénytelen elviselni a jelenlétüket?

Nem. A nagyszülőnek mindig van láthatási joga. (149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 28. §) Persze ez ugyanugy korlátozható, megvonható stb, ha van rá indok, mint a szülőé.

Előfordul ugyanis, hogy a szülők kirekesztik a nagyszülőket, vagy a testvért a kapcsolattartásból.

Mondok példát. A szülők elválnak - vagy nem, de rossz a viszony köztük és szüleik közt. A nagyszülő viszont szeretne az unokájával kapcsolatot tartani. Ha nem tud a szülőkkel megegyezni ebben, akkor a gyámhivatal dönt.

Kapcsolattartási joga egyébként nemcsak a nagyszülőnek, hanem a nagykoru testvérnek is van. Pl. Nagykoruvá válik, és rossz a viszonya a szüleivel, elköltözik otthonról, de a testvérével szeretne találkozni. Ilyenkor szintén a gyámhivatal szabályozza.

A gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult kapcsolattartásra, de ők már csak abban az esetben, ha a szülő és nagyszülő nem él, vagy tartósan akadályoztatva van, ill. kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja.

Ezt a kört egyébként indokolt lenne bőviteni, ugyanis előfordulhat, hogy a gyermeknek ezen a körön kivül eső körből van személyes kapcsolata, például keresztszülővel, vagy más, távolabbi rokonnal. Egy válás következtében sokszor a szülő megpróbálja lehetetlenné tenni a kapcsolattartást nemcsak az elvált féllel, hanem annak rokonságával is.

Viszont a gyermeknek már kialakult, jó kapcsolata van a családdal, tehát nem áll érdekében, hogy ez a kapcsolat megszakadjon, ugyanis a gondozó szülő esetleges halálával lehet, hogy éppen ennek a személynek a gondozására szorulna, aki azt vállalná is - feltéve, hogy a kapcsolat fennmarad közte és a gyermek közt, tehát a gyermek nem idegenedik el tőle. A jelenlegi szabályozás mellett ilyen lehetőség sajnos nincs.

Nincs továbbá arra sem lehetőség, hogy ha nevelőszülő nevelte évekig a gyermeket (pl. szülő házastársa, majd elváltak), ő kérhesse a kapcsolattartás szabályozását, pedig ez is indokolt lenne. Hiszen a jelenlegi szabályozás szerint csak a szülő házastársa jogosult (ha elváltak már nem házastárs) az is csak akkor, ha a szülő és nagyszülő nem él, vagy akadályoztatva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja. Belátható, hogy a szülő miatt, akitől elvált, és aki a gyermeket gondozza, nem esik ebbe a körbe, holott lehet, hogy pici korától évekig gondozta, nevelte a gyermeket a nevelőszülő.

A nagymamának van láthatási joga? Nem a szülői felügyeleti jogokkal rendelkezők döntenek a gyermek sorsáról?

Köszönöm a választ!
A dolog úgy néz ki, hogy az anyós utál engem annyira, hogy nem tudok bejutni abba a lakásba, ahol 13 évig éltünk (és persze az unokák sem). A feleségem tüdőembóliában halt meg, akkor kezdődött az egész cirkusz, mert az anyós inkább a fiának segít, aki egyszerűen csak bele akar ülni a más vagyonába (após is meghalt, az unokáké az ingatlan negyede, de ezt sem ismeri el, a per már folyik ellene)
Itt nem öröklésről, hanem a már létező örökrészről van szó. A következő lépés pedig az lesz, hogy még a gyerekeimet is megpróbálja elvetetni tőlem, merthogy szerinte én képtelen vagyok, neki meg kötelező lenne felnevelnie őket. És időközben lehetetlenné is tesz/tett, merthogy kizárt a saját lakásunkból. Amúgy pedig képtelen rá, a gyerekek már rég a fejére nőttek.
Az utálat másik oldala az, hogy az anyós hívő (?) katolikus, én meg nem.

Õszintén szólva értetlenül állok a dolog előtt, nem hittem, hogy idáig fog fajulni. Azt sem tudom, hogy mentsem-e a gyerekeket, vagy próbáljak egyezkedni (vajon miről?)

Csak azzal az indokkal, hogy kizárta őket az öröklésből, nem lehet a kapcsolattartási jogot megvonni, tehát a nagymamának kapcsolattartási joga van, de ezt ő nem tudja perben érvényesiteni, a gyámhivatalhoz fordulhat azzal, hogy szabályozzák a kapcsolattartást.

Amig a gyámhivatal nem szabályozza, addig nem kell odaadnia a gyermekeket a nagymamának, a gyámhivatal pedig valószinüleg pszichológiai szakvizsgálatot is el fog rendelni a kapcsolattartás szabályozásához, mely vizsgálaton a nagymama, az apa, és a gyermekek is részt fognak venni.
Azt gondolom a gyerekeknek a nagyanyjukra is szükségük van, ha már anyjuk nincs.

Talán jobb lenne normalizálni az anyóssal a helyzetet, mert előfordulhat, hogy a gyermekeknek szükségük lesz rá (Önnel is történhet baleset).

Javaslom, hogy üljön le az anyóssal, és beszéljék meg a kérdést. Ha ez nem megy, akkor várja meg, amig az anyós lép, és kéri a kapcsolattartás szabályozását.

Az elidegenités bizonyitása nehéz dolog. Nem tudom, hogyan halt meg az anya, de javaslom, hogy próbálja tisztázni a helyzetet az anyóssal. A tipikus ilyen esetekben az, hogy a szülő az életben maradt házastársat hibáztatja gyermeke haláláért. Tisztázni kellene, hogy miért utálja Önt, és persze Önnek saját magában azt, hogy Ön miért utálja az anyóst.

Ez a "kizárta az unokáit az örökrészükből" egyébként nem tiszta számomra. Arról van szó, hogy a gyermekek az anyjuk után örököltek volna, és a nagymama nem adja ki az örökölt tárgyakat? Vagy arról, hogy amit örököltek, annak egy része a nagymamáé is (ingatlan), használja, emiatt nem tudja kiadni? Mert nem mindegy. Azt is érdemes átgondolni, hogy a nagymama mit miért tesz. Amig ugyanis a nagymama él, a gyermekek nagymamája lesz, és a gyermekeknek fontos lenne, hogy szerető nagymamájuk legyen.

Javaslom, hogy esetleg vegyen igénybe egy külső személyt, aki közvetit Önök közt az egymás közti megbeszélés során - mediátor.

Kizárható-e a láthatásból az a nagymama, aki kizárta az unokáit az örökrészükből (amit peres úton kell visszaszerezni)?
Ha nem, akkor mit lehet tenni, és hogyan?
(Jelenleg ő fenyegetőzik, hogy beperel, mert nem engedem az unokáit - a gyerekeimet - az ő - anyósom - közelébe) (a feleségem meghalt)
Hogyan bizonyítható - ha lehetséges, hogy ellenem hangolta a gyerekeket?