„Anyuka most is baromi jól él (Marokkó, Dunai, hajó utak, céges autók stb.), de igyekszik mindent úgy csinálni, hogy semmi ne legyen a nevén.”
Azért azokat a külföldi utakat csak nem tudja letagadni, az irodákban csak ott a nyoma a szerződésen, amit írtak.
„A szülőtartás azért merült fel bennem, mert "anyuka" többször kijelentette, hogy csak adósságot fog rámhagyni. A cselekedetei után ki is nézem belőle, ahogy azt is, hogy előtte még le akar húzni.”
Egy hátsó fali infarktus „előtt” nem hinném, hogy lenne ideje bármire. Az hirtelen jön, váratlanul, és sok esetben mire összecsuklik a földre, már nem él. Egy ilyen esetben nem hinném, hogy lesz ideje bármire „előtte”.
"Anyuka" bosszúja akkor indult be, amikor nem sikerült a kislányával végrendeletet íratni, hogy ha idő előtt meghal a lány, akkor senki sem örökölhet utána, csak "anyuka„.
Nálunk anyukám öröklési szerződést írt, hogy a testvérem ne tudjon utána semmit se örökölni, mert gyakorlatilag kizárta az életéből. Ezek után mikor a legnagyobb unoka odaköltözött hozzám anyukám lakásába, egyszer azt kezdte el forszírozni, hogy ha én meghalnék, gyakorlatilag a testvérem mindent simán ”örökölhetne, mivel nekem nincs saját családom, párom és gyermekeim, és tenni kéne ez ellen valamit, hogy anyukám akarata még akkor is teljesülve maradjon. Pontosan arra akart rávenni, hogy írjak 50 évesen végrendeletet és hagyjak rá mindent. Az összes ismerősöm arra figyelmeztetett, hogy meg ne próbáljam, mert onnan kezdve egy lyukas garast se fog érni az életem, szinte minden pillanatban veszélyben leszek. Szerencsére erre magamtól is rájöttem és helyből diszkréten elhárítottam a kérését.
Később gondolkodtam azért rajta - igaz nem az ő kedvezményezetti státuszával - de az elmúlt pár év történései rádöbbentettek, hogy jó párszor át kellett volna írni azt a végrendeletet. Így inkább rábízom a sorsra, hogy az történjen majd, aminek történnie kell.
