Kedves Mindenki!
Azért fordulok a fórumozókhoz, hogy hátha tud valaki tanácsokkal segíteni a helyzetemben.
Röviden összefoglalva a „történetem”:
A feleségemmel külön élünk másfél éve, van egy csodálatos kisfiunk, aki 2 éves, az édesanyjával él.
A házasságunk nem működött, jelen pillanatban, folyamatban van a válóperünk (ezt én adtam be) ill. a gyermek-elhelyezési/kapcsolattartási per, ezt a feleségem adta be.
A kisfiammal való kapcsolattartás tekintetében teljes mértékben ki vagyok szolgáltatva a feleségem kénye-kedvének.
Elkeseredésemben az elmúlt év őszén a gyámhivatalhoz fordultam, akik megpróbáltak közvetíteni (mediálni) a feleségem ebben nem volt partner, a mediálás során kijelentette, hogy ő beadta a gyermek-elhelyezési/kapcsolattartási indítványt a bíróságon és elzárkózott mindennemű megegyezéstől a kapcsolattartást illetően.
Addig is és azóta is mindenben együtt működtem, soha nem vittem el a gyermeket az akarata ellenére, a beleegyezése nélkül.
Csak az ő lakásán lehettem/lehetek vele, heti 2 délután, vagy ha úgy volt „kedve” akkor még ennyit sem.
A bírósági ügymenetnek „köszönhetően” nem vonták össze a 2 ügyet, a kapcsolattartási per 1. tárgyalása márciusban volt, minden eredmény nélkül, a következő tárgyalás májusban, a bíró elrendelte az én lakóhelyemen a környezettanulmányt, amire a gyámhivatal elmondása alapján is csak akkor lenne szükség, ha én azt szeretném, hogy a gyermeket nálam helyezzék el.
Én azt szeretném, hogy a gyermek az édesanyjával éljen, csak szeretném végre gyakorolni az apai jogaimat, nyugalomban tölteni azt a kevés időt, amit vele tölthetek.
Sajnos az elmúlt hónapok idegőrlő történései között rá kellett eszmélnem, hogy nem szabad abban hinni, hogy ha én mindent betartok, mindenben együttműködök, a gyermek érdekeit nézem akkor ezt pl. a bíróságon értékelik és szintén azt nézik hogy mi a legjobb a gyermeknek… egy akta az ügy és semmi más...
Amig nincsen kimondva gyermekelhelyezés, én is nevelhetném a kisfiam. De én úgy gondolom, hogy ebben a korban az édesanyjára van nagyobb szüksége…
Ki tudja hogy mikor kerül pont az ügy végére a bírságon… amikor a gyámhivatal azt mondja, hogy fogjam, vigyem el a gyermeket, mert megtehetném… akkor én azt mondom, hogy nem teszem, mert azzal nem használok senkinek, főképpen a kisfiamnak.
Egy ilyen helyzetben, amikor a másik fél szinte eszközként „használja” a gyermeket, miben bízhatom???
Azt szeretném kérdezni a kapcsolattartás szabályozásánál, amennyiben az édesanyja kijelenti, hogy az előre megbeszélt időpont számukra nem megfelelő, akkor ő megteheti, hogy önkényesen kijelöl 1 alkalmat a pótlásra vagy ilyen esetben az én általam megjelölt időpontban történik a pótlás, mivel én nem tehetek róla, hogy nem jön létre?
Van erre valamilyen jogszabály, ami az ilyen helyzetet leszabályozza?
Mindez úgy történik, hogy nincsen kimondva gyermekelhelyezés stb….
Köszönöm!
