gyermekláthatás

Tiszteletem!
Lala001.
Nem tisztem véleményt mondani senkiről sem.Ne haragudj.
Szerintem próbáljatok meg leülni és megbeszélni azt,hogy milyen dolgokra van szüksége Nálad a gyermeknek.
Az alvósa szerintem elég érdekes,mert az Én "nagy" fiam a mai napig a egy bizonyos állattal hajlandó aludni már 7 éve és természetes,hogy viszi magával.Erre külön oda is figyelünk,hogy az sem itthon,sem apukánál ne maradjon.
Pelenka kérdésben nem tudok konkrétan nyilatkozni,hisz elméletileg a gyermek Nálad van és arra az időszakra Te gondoskodsz a szükségleteiről.
Ezért ne fordulj gyámügyhöz,mert sajna olvashatod itt sok topikban,hogy nem igazán fogsz düllőre jutni,illetve lassú az ügyintézés.

Ha nem akar hozzájárulni a gyermekek utazási költségeihez -amivel nem csak neked tesz keresztbe-, fordulj bírósághoz és kérd hogy kötelezzék az utazási költségek megfizetésére., anno ő költözött el a gyermekkel az ők valamikori lakhelyéről!

A bíróság majd mérlegel és dönt, a jelenlegi helyzettel szemben rád nézve valószínűleg kedvezően.

Közös gyermekek, mindmáig közösek a velük kapcsolatos költségek.

A gyermekekkel elköltözöttkülönélő szülő ha akarja/tudja akkor felezheti ezt a költséget is, 15 év után tessék ujra megállapodásra jutni, és azt írásba foglalni.

A diákigazolvánnyal bármikor, bárhová 50% kedvezménnyel lehet utazni.

2fiúanyukája: ez azt jelenti, hogy ha szükséges, akkor pelenkát is adjon? Azért ez már túlzás lenne, nem? (Legalábbis szerintem bele kell férnie, hogy a különélő szülő vesz pelenkát.)

Egyébként az "alvókás" kérdésre azt válaszolta az anyuka, hogy "a gyerek édesapja vagy, oldd meg..." azt hiszem, ez nem épp egy együttműködő hozzáállás.

Akkor mehetek emiatt a gyámhivatalhoz.

Tiszteletem!
Lala001!
a láthatás idejére a gyermek minden szükségleteit kielégítő dolgait oda kell adni.Értsd ez alatt a váltó ruhát,pizsamát,az alvós játékát.Elméletileg a tisztálkodó szereket is,hisz nem biztos,hogy ezt beszerzi a külön élő szülő.Ha állandó gyógyszert szed és folyamatosan akkor azt is.Ha messzebb vagytok egymástól akkor az útra készíteni kell élelmet,innivalót.
A TAJ kártya másolata is elég, ezt késöbb már magadnál tarhatod,vagy a tajszáma a gyermeknek,ha esetleg orvosi segítségre lesz szüksége is meglegyen a külön élő szülőnél.

Tulajdonképpen igen.

Olvastam, hogy a gyereket fizikailag és lelkileg is fel kell készítenie a gondozó szülőnek. Ebbe bele tartozik az is, hogy a láthatásra a gyermekkel adják a gyermek "alvókáját" illetve a TAJ-kártyáját?

Köszi

Tiszteletem!
monalisa!
Valóban nem könnyű ideáig eljutni a saját magam példája is ezt mutatja!De ha szeretjük a gyerekeinket azt nem önző modón kell tennünk.
Kedves
Csilla1975!
Írhatom a saját példám,hátha segít majd Önnek is!Én itt nagyon sok hasznos információt kaptam és irányelveket melyeket érdemes átgondolni és megfogadni!
Mi szintén átmentünk ezeken amiken Ön,napi zaklatás,fenyegetések.Költözés 200 kilométerre a nyugalomért új élet reményében!
Mindenkinek nehéz volt,még is azt írom megérte!
A volt férjemmel a kommunikációnk egyenlő a nullával,de közvetítők segítségével ez is megoldható!Higgye el csak akarni kell!
Sok sikert Önnek!

Kedves 2 fiuanyukája!

A férjemmel nem tudok értelmesen beszélni. Én szívesen elmennék akár mediátorhoz is, de tudom,ő nem jönne el.
A sérelmeit ő nem képes feledni, és bosszút esküszik.,a zaklatásait letagadja, azt írta a bíróságnak,hogy az én agyam kihagy,és hallucinálok., holott nem csak én látom, tanúja volt már a lányom is,a kollegáim is, a bolt biztonsági őre. A lányom szembesítette ezzel,azt mondta neki, elfigyelt,és azért jött arra.A barátjának pedig azt mondja, én vagyok az,aki nem vagyok hajlandó elválni.
Rossz kimondani,de szerintem beteg.,és újra elkezdtem félni,mert bejött a boltba-ok,bárki bejöhet- mögém állt,belémkötött, nem válaszoltam,elkérte a vásárlók könyvét, el is vette, matatott benne valamit,aztán elment, nagy gúnyosan elköszönt,hogy akkor viszonlátásra!
Ez így megy másfél éve,már több is.Szóval volt már itt több kisérlet arra,hogy jobb belátásra bírjuk őt.

Egyetértek, jól van a probléma megválaszolva. Csak nem mindenki képes ekként gondolkodni...

Tiszteletem!
Kedves csilla1975!

Saját példámon okulva írom le Önnek mindezt.
Az,hogy amit szeretne a gyermek 11 évesen a mai jog szerint nincs döntés joga!Mert lássuk be a gondozó szülő véletlen is tehet olyan megjegyzést a külön élő szülőre,amely nem jó hatást gyakorol a gyermek itélő képességére!
Lehet sőt talán írhatom azt is,hogy biztos,hogy tudat alatt a gyermek mindig a gondozó szülőnek szeretne megfelelni.Mi pedig azt gondoljuk helyesen cselekszünk ha "megóvjuk" azáltal,hogy elfogadjuk a döntését és ha nem akar menni akkor nem megy.
A gyermekek nagyon rafinált kis lények és ez nem bántás.Ne tudhatja Ön sem,hogy éppen mit mond apának mikor ott van.
Azt kell bennük erősíteni-ami tudom nem egyszerű-,hogy elmegy az apukához és milyen jó lesz ott neki.
Önnek meg meg kell próbálni beszélni apukával,hogy ebben Ő maga is részt vegyen és érje el saját maga viselkedési moráljával,hogy a gyermek örömmel várja a láthatásokat.Ön ebben támogatja.
Mi közel egy év után jutottunk oda,ha egyenlőre csak pár óra erejéig is de menjenek el vele a gyerekek.
Nehéz csata ez,de érdemes a saját magunk sérelmein átlépni és az nézni,a gyermeknek mindkét szülőre szüksége van az egészséges szellemi,lelki fejlődéshez.
Sok sikert kívánok Önnek!

Kedves 2fiúanyukája!

Köszönöm,hogy írt.

Engem az érdekelne ,a törvényekre hivatkozás nélkül,hogy kinek jó az,ha a gyerek nem akar menni az apjával/ anyjával de MENNIE KELL!Milyen apa az,aki erővel tudja maga mellett tartani a gyereket órára,vagy napra? Ez mért nem működhet érzelmi alapon? Mért van az rendjén,hogy az apukának nincs más eszköz a kezében,mint a jog?
Nem az a legjobb mindkettőjüknek,ha a gyerek várja,szívesen ,szeretettel megy?
Mondtam a kicsinek,menni kell. Azt kérdezte,na de,ha nem akarok?
És az apukának mért nincs annyi belátása,hogy nem "törvénykezik" a gyerek felett,hanem ha az kinyilvánítja,hogy nem akar vele találkozni,akkor azt mondja,hogy rendben, kivárom,amig megnyugszik mindneki,azon vagyok, és aztán közeledek a gyerekhez.
Vagy messzebbre megyek:amikor beadtam a válópert, a gyerekek kérték,ne cirkuszoljon velük,ne rángassa el őket szakértőhöz, egyezzen bele. Mért nem mondta azt az apa,hogy gyerekek,elválunk,de rám bármikor számíthattok, bármikor jöhettek hozzám,ÉS ASZERINT IS VISELKEDIK.
Az hogy vág össze,hogy egyik nap még megfigyeli a gyereket iskolába menet, rá 2 napra menjenek kapcsolattartásra? Hogy van ez?
Ki hozta ezt a törvényt,és mért nem jutott még eszébe valakinek ezt felülvizsgálni?????
A gyerek ne azért találkozzon az apjával,emrt a törvény kötelezi,hanem mert jó együtt!!!

Tiszteletem!
Kedves Csilla1975!
Hasonló problémával küzködtünk Mi magunk is.Megértem az álláspontját és el is tudom fogadni!
De most jön ami sajnos nem fog tetszeni Önnek sem,mint ahogyan Nekem sem tetszett.
Az apának ugyan olyan joga van a gyermekéhez,mint az anyának mert lássuk be Önök ketten alkották meg ezt a csodát.
A láthatásra Önnek kell a gyermeket felkészíteni,testileg és lelkileg egyaránt.Egy 11 éves gyermeknek a mai magyar jogban semmilyen joga nincs!Nem hozhat döntést mit szeretne.Hiába gondolja Ön úgy,hogy "megvédi" és ezáltal elfogadja a gyermek döntését,hogy ha nem akar menni nem megy!
Mennie kell!!
Az,hogy a láthatás után hogyan rendezik a gyermekkel a lelki nyugalmát éppen az más kérdés.
Kérjenek szaksegítséget ennyit tehet jelenleg
Próbáljon meg átlépni a saját magának okozott sérelmeken mert ez csak így működik!
Tapasztalatból írom mind ezeket.
Sok sikert kívánok Önnek.

Kedves Grád András!!

Köszönöm a véleményét!
Ettől függetlenül valamit nem jól fogalmazhattam..Ön szerint az,hogy a férjem így viselkedik,ami a társadalmi normákat jelentősen feszegeti, szaladozik az utcán,leselkedik utánunk, utánunk jön, aztán eltűnik stb, ehez társul egy nem is tudom megfogalmazni,csak érzem,látom, menekül előre,közben forog hátrafelé.,tegnap a munkahelyemre is bejött,provokált.Hihetetlen harag,bosszú dolgozik benne. Ez így volt,amig együtt éltünk is. A zaklatás,követés neki eszköze, hányszor mondta, "sosem tudhatod hol bukkanok föl"Mért kérdőjelezi meg,hogy ettől a magatartástól a gyerek nem riadhat meg?
egyébként pszichológus,aki ismeri őt is,mert korábban jártunk nála a paranoid skizofréniát "ráaggatta".Benne a bosszu dolgozik, mert meg mertem tenni,hogy 17 évi terror után elhagytam, a nagyobb gyerekem,akit jobban megviselt a válás ,ő is elfordult tőle most már.,a viselkedése miatt.Nem azért,mert én beléjük sulykolom.
Egy ideig találkoztak az apjukkal, aztán ahogy elfajultak a dolgok,nem mentek.
Kérték ,hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel, mindent letagadott, meghazudtolta a gyereket,aki a saját bőrén tapasztalta,hogy az apja meglesi, majd elé áll az utcán,úgy,hogy nem tud kiérni.
volt időszak,amikor jó volt a kapcsolattartás,akkor is zaklatott engem is,ha a kicsivel voltam,utánunk lépett.
Aztán letagadja.
Ilyenkor nem szól,hogy "szia kisfiam, mi újság..." bámul, és elmegy mellettünk,vagy jön velünk párhuzamosan az utcán.
Ön szerint mért nem elfogadható,ha egy 11 éves gyermek azt mondja,hogy nem akar menni?
Nekem is mond nemet, formál véleményt,és azt mért ne fogadhatnám el? Csak mert 11 éves?
Egy "normális" szülő esetében tényleg elvátható,hogy a másik fél ne akadályozza a láthatást, jogos,ha ez ellen a törvény fellép.
De ebben az esetben másról van szó és ez senkit nem érdekel.
Sajnálom,hogy az általánosítás még tartja magát,hogy az a nya tiltja a gyereket az apjától, bosszúból.
ezeket a háttereket nem ártana vizsgálni.
na ,és milyen apa az,aki pszichológus szakértő előtt kijelenti,papir van róla,hogy ő nem akarta,hogy ez a gyermek megszülessen?

Kedves Csilla1975!

Mindjárt az elején oszlassunk el egy félreértést: A 11 éves gyermeknek nagyjából 0 (nulla) befolyása van arra, hogy elmegy-e az édesapjával, vagyis semmiféle "rá van bízva a gyerekre" dolog eleve szóba se kerül. A kapcsolattartás éppolyan kötelezettsége Önnek (és a gyermeknek), mint a másik félnek a tartásdíj. Vagy őt is választás illeti meg Ön szerint, hogy akar-e fizetni?

A másik fél részéről a zaklatás természetesen nem fogadható el, viszont a gyermeknek a kapcsolattartásra kutya kötelessége elmenni, mivel az édesapja pontosan ugyanannyira a szülője, mint Ön. A gyermek nagyjából 100%-ban azt a mintát követi, amit Ön - akár tudattalanul - elvár tőle. Vagyis amíg Önnek olyan, mintha hájjal kenegetnék, ha a gyermek azt mondja, hogy nem akar elmenni az apjával, a gyermek ezt fogja mondani Önnek. Ezért ha nem akar elmenni az apjával, elsősorban Önben kell keresni a hibát - a bíróság is ezt fogja tenni. Vagyis a legjobb amit tehet, hogy a saját érdekében megbarátkozik a gondolattal, hogy a kapcsolattartást nem szavakban kell támogatni, hanem be kell tartani, máskülönben nem mellékesen a gyámügy rövidesen elkezdi Önt bírságolni. Ezt az "apuka igazából ártani akar a gyermeknek" című csacsiságot másoddiplomás pszichológusként nagyjából naponta 20-szor hallom, és tudja, a legérdekesebb, hogy az illetők annyit ismételgetik, hogy a végén már saját maguk is elhiszik - de ettől persze az még az esetek 99%-ában nem lesz igaz. Úgyhogy a "zaklatások" elleni ingyenes és hatákonyabb orvosság: oda kell adni a gyereket! Üdv:

Kedves Fórumozók!

Kérnék egy kis segítséget!!

A kisfiam 11 éves elmúlt, az apának a bíróság ideiglenesen megítélte a láthatást.
A gyerekekre volt bízva eddig is,szeretnének-e kapcsolatot tartani az apjukkal.
Én azt szeretném,ha a válás ellenére lehetne jó kapcsolat,akár köztünk is. Viszont, az apuka másfél éve,amióta külön költöztünk folyamatosan zaklat, a munkahelyemen is, utcán jön utánunk,bámul, szidalmazza a gyereket,mert nem veszi fel a telefont...bejár a lépcsőházba., félelemben tart minket, emiatt nem kívánnak vele kapcsolatot tartani.
A rendőrséghez is tettem feljelentést, de nem veszik igazán komolyan,mert a lelki erőszakot nem bünteti törvény.
Az a kérdésem,hogy mit tehetek ha nem akar elmenni a gyerek az apjával?
Van,aki ajánlotta, hogy két tanú írja alá a papírt,ha jön az apuka,hogy nem akart a gyerek az apjával elmenni.Mi ennek a módja?
És mit tudok még tenni a zaklatások ellen?
Teljesen ki fogunk készülni., ezt tudja az apuka is,pont ezért akar ártani.
A bíró azt mondta gyerekes csínytevés,amit az apuka csinál, majd megoldódik,ha elválunk, de ő nem hajlandó válni.

Tiszteletem!

Rég jártam erre,de látom nem sok minden változott.
Leírom a fejleményeket és már látom előre majd a rosszindulatú,keserű megjegyzéseket.
kaméleon,monalisa,saggit jó irányba terelték a gondolkodás menetem,így jó magam kezdeményeztem,hogy apa legyen olyan kedves és egyenlőre ideglenes láthatási megállapodás szerint a kapcsolatot tartani a gyermekeivel.Amennyiben jól működik a dolog és ismét összerázódnak marad a régi bevált módszer,melyet még a válóper során rözitettünk.
Kértem jelezze,ha nem jön,mert ez eddig nem működött.
Bízom abban,hogy rájött már nem Mi felnöttek acsarkodása a lényeges és a kicsinyes bosszú,hanem a gyermekeink testi,lelki épsége és ennek megóvása.
Sok anyának kívánom lépjen át a vélt vagy valós sérelmein,mert ez csak így működik!
Annyit még megemlítenék,hogy ehhez is mindig két fél kell.

Kedves Vscsi:

Kérlek gondold végig: Anyuka megkapja az államtól már sokszorosan a gyerekek támogatását (csp, adójóváírás, stb)+ én rendszeresen a fizetésem 40%-át. Ebben én letudom a hozzájárulást szerintem ezen téren. De ha még nekem otthonra mégegyszer ki kell ezeket fizetnem akkor szép az egész! Az a gyerek betegen is az enyém NE gondold hogy csak azért mert férfi vagyok képtelen is a gondoskodásra. talán még jobban ellátom őket.

Vacsinak!

Nem olvastad végig vagy legalábbis nem figyelmesen olvastad el azokat amiket írtam!
Amikor én megkaptam a Fiúkat…“ csak tájékoztatnálak, hogy nem Te kaptad meg őket, hanem az apjuk!

...én az Apukával kaptam a gyerekeket aki már közel 10 éve nevelte a srácokat egyedül, anyuka nélkül aki a szomszéd házban élt!
A díszkivilágítást NEM én hagytam a gyerekre hanem a nagyszülők akiknél éjszaka voltak a srácok hiszen Apa dolgozott minden éjszaka. Igazat adok abban, hogy a ezt nem lett volna szabad hagyni, ahogy én vele éltem azonnal cselekedtem, folyamatosan és nem drasztikusan...de leszoktattam erről. 14 éves volt ekkor!
Szerinted felesleges a pszichológus és a pszichiáter? Szerintem meg nem!!!!!! Akármennyire szeretem, akármennyire vagyok türelmes és megértő én nem vagyok szakember és nem tudom Őt a helyes útra terelni. Lehetek én aranyból én akkor sem tudom az ő lelkében dúló viharokat megszüntetni, ehhez már szakember segítsége kell. Közel három éve hordom Őt pszichiáterhez és pszichológushoz. Persze mi is járunk Apával, hogy megértsük a Gyerköcöt.
Szerintem az anyával való kapcsolattartásban jó az eddigi módszer, sokkal emberibb, mint bíróság által rögzített időpontokban találkozni! Ha a gyerekek nagyobban lesznek, nyilván ők is keresik majd az anyjukat, ez csak Neked kényelmetlen!

Valamit tisztázzunk le! Abban mi a jó ha az anya úgy mászkál és úgy ugráltat minket ahogy neki kedve van? Emberibb az, hogy ő gondol egyet pld szombat délelőtt,hogy fél óra múlva menjenek a gyerekek hozzá és nagy kegyesen egy órát ott lehetnek? Tényleg ez a jó megoldás? Nem a semmiért kértük azt, hogy legyenek fix időpontok. Mert így mi is tudjuk mihez tartani magunkat és ő is. Tudjuk, hogy ekkor jöhet a srácokért, neki meg tudnia kellene azt, hogy ez az időpont az amikor KELLENE a fiúkért jelentkezni. Ha nagyobbak lesznek a gyerekek? Könyörgöm! 16 és 13 évesek! 10 éve élnek úgy, hogy az anyjuk nem vesz részt az életükben! Mert ez normális, ugye?
Újra....NEM az ellen van kifogásom ha ő szól, hogy figyu....elmennék a gyerekekért, elvinném őket, hanem ő gondol egyet és akkor jönne, menne a mi életünkbe amikor neki jól esik! Ezt nem így játszák! A nagyobbik srácnak akivel a legtöbb probléma van neki rendszer kell. Neki a lelkét fel kell készíteni arra, hogy esetleg jön érte az anyja, hogy esetleg elviszi. Nekem nem az a kényelmetlen, hogy jön értük!!! Már ugye csak azért sem mint olvashattad két éve nem jön értük! Nekem az a kellemetlen, hogy a gyerekek várják az anyjukat a lefixált ídőben és nem jön értük. De nem is jelentkezik. Nem mondja, nem szól, hogy nem jön értük.
Nekem az a kellemetlen amikor a gyerek megint szembesül azzal, hogy nem jött érte az anyja, és az a kellemetlen,hogy a dühöngő gyereket lefogjam, hogy ne tegyen kárt magában, a testvérében, és bennem.
Ez a kellemetlen!
Szerethetem őket, akkor sem leszek az édesanyjuk. Nem is erre vágyom hanem arra, hogy normális keretek között tudjunk élni! Amig viszont anyuka nem veszi a fáradságot és nem veszi észre, hogy szenved ez a gyerek addig én nem tehetek mást csak tűrök, és próbálom a gyerek lelkét ápolni, és gyógyíttatni.
Nem kell támadni. Azt hiszem kicsit átértékelhetnéd a leírtakat.:)

A fizikai és érzelmi felkészítésről még egy történet:
Apuka hordja hozzám a jegyzőkönyveit, gyhivatalai irományait, hogy segítsek. Gyermekjóléti jegyzőkönyvében leírva, hogy anyuka és a kamaszlány összeírt listával vonultak be az előírt beszélgetésre, majd ott kijelentették, hajlandóak a kapcsolattartásra, amennyiben apa teljesíti a gyermek teljesen természetes kívánságait:
A kéthetente két napra elektromos fogkefét biztosít. A hajmosáshoz nem jó az ottani cucc, XY márkájú sampon és balzsam csak az elfogadható. A kapcsolattartások alatt, apa vagy teniszezni, vagy aqua-parkba, vagy moziba viszi minden alkalommal a lányt, mert más nem érdekli, különben az unatkozik, és különben azt nyilatkozza, hogy „önálló és befolyásmentes akaratából” nem óhajt kapcsolatot tartani. Apa kérdésére, hogy anya hány alkalommal vitte már aqua-parkba, a válasz: mi köze hozzá. Apa nem kérhet a gyermektől házimunkát, ugyanis, a gyermek nem szolga. Stb., stb. Le van írva!
Apa és a gyermekjólétis is azt válaszolta, hogy ha a gyermeknek ilyen extra igényei vannak, akkor csomagolja be, és hozza magával. Az elektromos fogkefe és az adott márkájú sampon nem foglal nagy helyet. Erre az anya panaszt írt a gyámhivatalnak, és kifogásolta, hogy miért kellene neki biztosítania a gyermek ellátását az apa időszakában is? Valamint, az az apa, aki a gyermekét csak látni akarja, de „költeni nem szeretne rá”, az nem érdemli meg a láthatást. (gytartásdíj extra magas, és pontosan fizetve)
És ez a gyámhivatal pl., még nem lát anyai önhibát.

„A kapcsolattartásra kötelezett (a gyermeket gondozó) szülők a gyámhivatal eljárási bírságot kiszabó határozatait általában azért kifogásolják, mert véleményük szerint a gyermeket a kapcsolattartásra megfelelően felkészítik, ha felöltöztetve, kétnapi váltóruhával ellátva kiállítják az ajtóba. A bírságolt szülők azzal védekeznek, hogy az önhibájukat kizárja, ha a gyermek (aki sok esetben csak óvodás vagy kisiskolás korú) saját, „önálló, befolyásolástól mentes akaratából” nem megy el a másik szülővel. A gyermek csomagként való átadásának meghiúsulásáról nemegyszer videofelvétel vagy írásos dokumentum készül.”

Ezt ezt egy ombudsman jelentésből idéztem. Tehát, vannak gyhivatalok, akik már nem is csupán tudják, hogy nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is köteles a gondozó szülő a gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, hanem, ha az mégsem megy, úgy veszik, hogy vagy nem történt meg az érzelmi felkészítés, vagy, ami még sokkal sajnálatosabb, negatív irányban történt. Na és végre bírságolnak emiatt is. Persze, én sem bírok ilyet kifogni, de legalább reménykedem, és nem adom fel. (Igaz, könnyű nekem, nem az én gyermekeimmel szórakoznak.)
A gondozó szülő az, aki a gyermek szükségletei kielégítéséhez megkapja a különélő szülőtől, és az államtól is a tartáshoz szükséges anyagi hozzájárulásokat. (Hogy kinek mennyi, és mennyi nem elég, abba itt nem megyünk bele. Ahogy abba sem, hogy ha hetekig a különélőnél van a gyermek, miért fizet arra az időre is tartásdíjat.) A gondozó szülő tehát, a fizikai felkészítés keretében, ellátja a gyermeket szépen a szükséges ruházattal, és az esetleges gyógyszereivel, amire igény lehet a másiknál. Kötelezően. Ha nem, akkor a gyhnál panasz.
Ha másképp nem megy, akkor írásban kell kérni, mivel az a feladatuk, segítsék elő a ZAVARTALAN kapcsolattartás megvalósulását. Nemcsak az időpontok vizsgálata tartozik rájuk. Ha nem akarják, elutasítanak, akkor panasz az illetékes kormányhivatal szociális és gyámhivatalához. Újra és újra. Míg meg nem mozdulnak. Erő az kell hozzá, nem mondom, mert többnyire olyan falakba és hivatali asztal mögül sugárzó utálatba ütközik az ember, hogy inkább futna. Ez van.

Krisztina69!
"Amikor én megkaptam a Fiúkat..." csak tájékoztatnálak, hogy nem Te kaptad meg őket, hanem az apjuk!
Ami a díszkivilágítást illet alváskor: nekem 4 gyerekem van, akiket együtt neveltünk, békében, boldogságban. Ennek ellenére a gyereke soha nem aludtak besötétített szobában, nem oltottuk le nekik a villanyt, este az ágyban még beszélgethettek, amelyik elálmosodott, elaludt. Felesleges lett volna sokkolni őket a sötéttel, és a szigorral!
Pszichológushoz sem kell vinni a gyerekeket, ha a kellő szeretetet megkapják!
Szerintem az anyával való kapcsolattartásban jó az eddigi módszer, sokkal emberibb, mint bíróság által rögzített időpontokban találkozni! Ha a gyerekek nagyobban lesznek, nyilván ők is keresik majd az anyjukat, ez csak Neked kényelmetlen!
Egyet soha ne feledj:
a legrosszabb édesanya is jobb, mint a legjobb mostoha!

sagit!
Férjem gyerekeit kicsi koruktól kezdve m
hétvégenként elhoztuk magunkhoz, de soha nem "költöztettük". Őket is egy szál ruhában hoztuk el, hiszen nem táborba mentek, hanem az apjukhoz, bár az anyjuk "felkészítette" volna őket. Mi ezt nem igényeltük, pont a gyerekek miatt.
Az okmány érdekes, közülük a TAJ-kártya és a diákigazolvány mindenképpen kell, hiszen ha a gyereket baj éri, nem árt, ha ezek nála vannak. Gyógyszert nem is kell adni, hacsak olyan baja nincs, ami folyamatos gyógyszerezést igényel. Beteg gyereket nem célszerű elvinni sehova, előbb gyógyuljon meg!
Egyébként gyerekeink már felnőttek, már az unokák jönnek hozzánk, szóval, nem rossz tanácsot adok!

Csak érdekességként:
Az én exem már 6 éve ruha és minden nélkül (csak az utcai, iskolai ruhában) adja a gyerekeket nem ad sem okmányt, gyógyszert, semmit. A bíróságot nem érdekelte egyszerűen átléptek felette mikor gyeremekelhelyezés volt. A gyámügyet szintén ennyire érdekli az ügy az mondják hát miért nem veszek én is otthonra ruhát miért ba..gatom az anyukát. Pedig ugye köteles lenne a törvény szerint "felkészíteni a gyermeket a láthatásokra". És még sorolhatnám de ez felesleges lenne ez csak egy kis érdekesség ... :-)