Kedves Averti,
Jó esetben a közös megállapodások haszna az, hogy amit az ember maga vállal, azt biztosabban teljesíti, mint amit kiróttak rá. Ez azért sokszor nem igaz, egyre több külső kontrollossá nevelt embernek hiányzik a szankcióval való fenyegetettség ahhoz, hogy valamit betartson. Tehát, hogy nálatok melyik út lenne a célravezetőbb, azt igazán csak ti tudhatjátok.
Ha a megállapodás bejöhet, de nem biztos, akkor a helyetekben keresnék egy megbízható, értelmes mediátort (lehetőleg olyat, akinek nem túl nagy a mellénye és nem csak 1-2 kapcsolattartási ügyet látott), és a közvetítésével megállapodnék minden lényeges kérdésről. Elhelyezés (1 éves gyereket, akit apa soha nem nevelt, és az anyjánál jó helyen van, nyilvánvalóan esélytelen elvenni), szülői felügyeleti jog gyakorlása, kapcsolattartás, tartásdíj, stb. Ezután jöhet a bíróság, és így a megállapodás már végrehajthatóvá is válik. Érdemes viszont a kapcsolattartás kérdését alaposan körbejárni előbb (ünnepek, óvodai, iskolai szünetek, születésnapok, ünnepségek, ki viszi, ki hozza, értesítési kötelezettségek mikéntje, stb.), mert később nem olyan egyszerű az újraszabályozás.