Tapasztalataim

Abacs azért írtam le mert nálam működött a dolog. Én férfiaknak írtam javaslatot. Magam pedig nőként nyujtottam békejobbot volt férjemnek. pappa ismeri életem pár részletét és azok is akik olvassák írásaimat.
Nálunk a párom viszi láthatásra a gyerekünket és jól kijönnek a volt férjemmel. Igaz nem sokszor jön a gyerekért de akkor a mi asztalunknál kávézunk és bizony voltunk hármasban sőt négyesben néhány órát együtt a gyerekkel. Első pár alkalommal kicsit feszült volt a dolog de aztán feloldódtunk. Nem csak a gyereknek volt ez jó. Nekünk is az volt. Félretenni a múlt sérelmeit és emberként továbblépni.

És egyébként tipikus példája vagyok az ilyen családban felnőtt gyerekeknek. Magam is türelmetlenné, agresszívvá, sokszor összeférhetetlenné váltam, ahogy a hsz is mutatja. Viszont nem is szültem gyereket!!! Saját döntésből!!! Exünk azonban lepotyogtatott hármat hasonló háttérrel, most meg szuperül követelőzik, hogy minden az övé. Csoda, hogy csak 3-at szült (szegény gyerekek), ha rajta múlik már 7!!!!!! lenne...az ilyenektől is kiver a víz többek között.

Kisfiunk kb. egy éves volt,amikor anyja a kezére csapott mert valami szobanövényt piszkált. Nagyon nyomatékosan megkértem volt feleségemet,hogy soha többé meg ne üsse a gyereket.Nagy vitánk volt belőle,szerinte az ilyesmi nem árt a gyereknek, őt is verték, mégis felnőtt, na meg őneki nincs mindig türelme a gyerekhez. Persze sikerült meggyőznöm. Az anyósom szintén egyszer tett ilyet, őt könnyebb volt meggyőznöm, mert azt mondtam neki, hogy addig ne jöjjön a gyerek közelébe, amig úgy nem érzi, hogy képes a gyerekkel csapkodás nélkül foglalkozni. Anyós eltűnt vagy egy hónapra,de ő sem nyúlt többet a fiamhoz.
Könnyű belátni,mi sem éreznénk jól magunkat,ha nálunk háromszor-négyszer hatalmasabb lények üthetnének bennünket bármikor,ha valami nem tetszik nekik.

Teljesen egyet értek, kinek melyik a fájdalamasabb, de mindkettő az.

Derill gyakran idézi Ranschburg Jenő versét, ami igy kezdődik:

„Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.”

Kérdem én, válófélben lévő apukának miért kellett megvernie a gyereket és miért kellett sarokba állítania mégpedig úgy,mint egy automata, hiszen közben ásított, nem érdekelte az egész, csak úgy érzelemmentesen tette "apai dolgát". /Elképzelem a képet és szerintem nem normális ember az,aki ásítva gyereket ver - mindenféle indulat nélkül./

A vers végén pedig kiderül, hogy apa lelépett és szegény kiskölök bűntudatot érez amiatt, hogy teljesen jogosan gyűlölte az apját,mert megverte,sarokba állította ásítva. A gyerek azt hiszi, ő tüntette el az apját. Pedig nem, a válóper tüntette el és nyilván az anyuka,aki várja azt a bizonyos jogerős papírt, mely szerint "oda kell adnia" a gyereket az apának.
De kérdem én, igy érezne az a szerencsétlen gyerek akkor is, ha az apja nem verte volna és ha a két szülője normális emberi módon elmondta volna neki, hogy mi történik?

Teljesen feleslegesnek tartom a lelki és a fizikai erőszakot összehasonlítani, az egyik rosszabb dolog mint a másik, mindkettő rettenetesen ártalmas és örökre megsebzi a gyereket.

Macaroon, a gyerekkori barátaim,iskolatársaim közül szinte mindenkit vertek otthon.Mivel sokat járok haza,tudom követni a családi kapcsolatokat.Sokan vannak,akik pontosan úgy viszonyulnak az édesszüleikhez, mint te a nevelőapádhoz na meg anyádhoz. Most már öregek elesettek és a gyerekeiknek elég nehéz dolguk van most,amikor tisztelniük és támogatniuk kell őket.
A fizikai erőszakot sem lehet elfelejteni ugyanúgy nem,mint a lelkit.

Sziasztok,
Én most 32 éves leszek, nő vagyok. Engem vert a nevelőapám, (akit apának tekintettem, mivel az édes le se szart), kérdezzetek nyugodtan. Derill, nem igaz, hogy a pofonokra nem emlékszünk. A folyosón rúgdosott végig, véresre verte a fejemet, de az anyám minden alkalommal megbocsájtott neki, egészen addig, amíg fel nem nőttem és az energiáimmal nem tudtam őt segíteni a válásban. Persze amikor megtaláltam életem párját (3 gyereket hagyott ott, nem miattam, meg egy elmebajos nőt, mindegy, sztori ismert) anyám meg húgom is ott kötött belém ahol tudott, mert mindig is én voltam a családban a katalizátor, persze velem sosem foglakoztak, hogy úmond visszatöltsenek energia ügyileg. Most itt ez az ember mellettem, akitől életemben először KAPOK én is, mindegy is ez, csak kitérő volt, szóval ha kérdésetek van gyerekveréssel kapcsolatban, nyugodtan feltehetitek, de előre megmondom: ha a nevelőapám a pocsolyában feküdne arccal lefelé fuldokolva asszem rálépnék a fejére, hát ezt eredményezte a hozzáállás, meg azt, hogy az anyámat, soha az életben igazán nem fogom szeretni, sem tisztelni, mert addig kellett neki a köcsög, amíg pénzügyileg nem bírt megállni a saját meg a mi lábunkon.
Hát ennyi.

Kedves Salimar,

Ki kell,hogy ábrándítsalak.Boldog párkapcsolatban élek és tisztelem a felségemet,ráadásul egyenlő rangban vagyunk a házasságban.Még olyan dolgokban is segítem lelkileg,amikről fogalmad sem lehet.

Nevessük ki egymást,de ezzel nem tettük helyre a dolgokat. Te írsz zagyvaságokat a neten,én pedig szabad vélemény nyilvánítás alapján leírtam,hogy nem értek vele egyet. (Nyilvános sértegetés? Nem ez volt a cél,csupán vélemény a hozzászólásodról.)

5 év harc? Igen. Pappa első bekezdését olvasd el mégegyszer kérlek. Ezeket a sorokat én is írhattam volna.
Képzeld el,hogy én olyan ember vagyok (ezt sokan tanúsíthatják),hogy nem tudok haragudni senkire 2 percnél tovább.A volt feleségem viszont sűrűn előidézte, hogy haragudjak rá.Megkeserítette az 5 év alatt az életünket. (nem csak az enyémet)

Az a baj,hogy leírod amit gondolsz,mielőtt elgondolkodnál rajta....

.

Kissember, bármilyen, akár fizikai, akár lelki erőszakkal kapcsolatban csak azt mondhatom, amit az Édesapám: gyengébbet sose bánts!
Hatan vagyunk testvérek, minket soha meg nem ütöttek. Sőt nálunk szigorúan tilos volt bántani a másikat. Apám igen erős ember még most is, nyolcvanon felül.A szülőfalunkban nagy tekintélye volt ezért is.Ha úgy hozta az élet,bizony verekedett, nem egy történetet hallottunk róla.A bátyámat egyszer megütötte egy utcabeli valami csínytevés miatt,apám rettentően ellátta a baját annak a szintén sokgyerekes illetőnek,ha feljelentik bizonyára börtönbe is kerül.
A szüleimnek igen sok gondjuk volt és mindannyian emlékszünk rá,hogy sokszor hajnalig beszélgettek. Arra is jól emlékszünk, amikor Édesanyánk vagy Édesapánk csendre intett azzal,hogy a másik szülőnk éppen fáradt.
A faluban különleges gyerekeknek számitottunk,"bolond családnak",ahol nincs verés. Az iskolában is rendszeres volt a verés ám bennünket egyetlen tanitó nem mert bántani.
Nagyon jó volt igy gyereknek lenni,két egyetértő,a szekeret mindig egyfele húzó ember gyerekeként élni.

Abacs...
Ne haragudj, de ki kell, hogy nevesselek.
Olvasd már el légyszíves kik írták a nők ellen elkövetett általam említett dolgokat.
Olyanok akik ezzel foglalkoznak nap mint nap.
Másrészt pedig a nyilvános sértegetésed mutatja, hogy mennyi erőszak van Benned. Nem adsz tiszteletet egy számodra ismeretlen embernek. Valószínűleg ezt négyszemközt sem tennéd meg. Ahogy írásodból kiveszem Te vagy az "erősebbik" nem otthon is. Te vagy a család ura.
Hmmm
Hülyeség amit írok? 5 év harc után nem lehet békülni? Jóban lenni?
Dehogynem!
Nem haragudhatunk örökre. Az elveszi az energiánkat. Megkeserítheti az életünket. Felesleges pazarlás.
A megbocsátás a legjobb dolog az életben.
"Az egyik szemem látja az Õ hibáit, a másik szemem becsukom előtte, a szívem közepe pedig megbocsát"
Nem életszerű nő? :DDDDD
Ugyanmár! Szerintem jobb ha ilyen vagyok mint egy meghunyászkodó, nyafogó, a férjét cseléd módjára kiszolgáló nő-féleség.
Boldog párkapcsolatban élek. Társ vagyok és nem cseléd. Társ vagyok és nem elnyomott, megalázott "gyengébb" nem.
Majd akkor leszel Te az "erősebb" nem Abacs ha értelmesebben gondolkodsz!
Egyébként köszönöm a hozzászólásodat. Biztosan mindannyiónk számára épületes volt.
Bár remélem nem követendő példa!

Jajj nem akarok nagy hüleségeket mondani az erőszakkal kapcsolatban de azért a férfiak ősidőktől fogva öltek. Vagy állatot, vagy embert. Tették ötven évvel ezelőtt is, ami nem volt nagyon régen. Csak régebben még kőlándzsával, ma már "kifinomultabb" módszerekkel. Magukért, egy eszméért, földért, vagyonért, Nőkért, gyerekekért. Ismerek olyat, aki kétszer fordult Nő ellen agresszív eszközökkel, de nem lenne baj, ha mindenki keresné az okokat is és nemcsak a tényt nézné.

Azt is kellene egy Nőnek fontolgatni, mielőtt le akarja rombolni az apát a gyerekekkel kapcsolatban, ha esetleg vele történik valami, vajon ki fogja felnevelni a gyerekeit. Talán a 65 éves édesanyja, vagy talán az aktuális pasija?

Ez a bonbon meg a virág nagyszerű ötlet, majd kipróbálom és elmesélem mi történt:)

Még egy gondolat: az erőszak elítélendő, a lelki terror még jobban. Csomó beteg agyú ember él a földön aki soha nem kapott az apjától egy pofont és csomó normális ember van aki kapott.

Még egyszer elmondom a kedvenc szövegemet: elnőiesednek szép lassan a férfiak és elférfiasodnak a Nők. Jó lenne már, ha mindenki tisztában lenne az identitásával, mert ez a legfőbb bajok okozója.
Remélem nem lesz durva a vicc. Férj mondja a feleségnek: told ki a talicskát, addig én megszoptatom a gyereket:)

Salimar, az ötleteid nagyon jók. Sokan alkalmazzák is őket több-kevesebb sikerrel. Én például mindig nagyon békésen közelítettem volt feleségemhez. Mindaddig működött is a kommunikáció, amig tudomást nem szerzett arról, hogy másvalakivel élek együtt és nősülni fogok.Akkor kezdődött az igazi baj,a gyereket felhasználva próbált büntetni engem azért, mert mással merészelek élni. Semmi más nem volt már a fejében,mint hogy valahogyan megakadályozza a gyerek és mostani feleségem kapcsolatát./Egyébként nem tudom,mi lehetett az elképzelése,talán hogy a maradék életemben egyedül maradok és sosem nézek őutána más nőre./ A keresztbetevések mögött féltékenység és gyűlölködés van, nehéz egy férfinak ezeket a nem normális érzelmeket pár szál virággal stb.lecsendesíteni.Ezekben az esetekben a nőknek kell magukba nézniük és meg kell tanulniuk az indulataikat fékezni.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatban pedig az a véleményem,hogy igenis, ki kell építeni egy olyan hálózatot,rendszert, ahol mindenki,akit bántalmaznak, segítséget kap,mégpedig azonnal, legyen az gyermek, nő vagy férfi.
De az nem áll és nem igaz,hogy az erőszakos cselekedeteket csakis férfiak követik el.A nők sokszor nem értik meg a férjeiket,követelőznek, folyamatosan provokálják őket, az otthon nem otthon,hanem hadszíntér, ahol a férfi nem pihenhet,hanem hallgathatja az asszonyt szünet nélkül. Az anyák nagyon nagy számban verik a gyerekeiket, nézz csak körül és úgy beszélnek velük,mint a kutyával sem. Mindenfajta erőszak, amit nők követnek el, bocsánatos bűn egyelőre.
Nem olyan egyszerű ez az egész,mint ahogy a nane egyesület beállítani próbálja. Szerintem ők is a gyerekek ellen dolgoznak, hiszen a nemeket próbálják szembeállítani: anyákat apák ellen stb., nem pedig az együttműködést szorgalmazzák.

Kedves Salimar!

Érdekes, hogy hogy tudsz ilyen abszurd hülyeségeket írni. (Ebből is látszik,hogy nem egy életszerű nő vagy.)

Gondolkozz már el egy kicsit, mielőtt ilyen marhaságokat írsz le. Gondold már végig, hogy abban az esetben, amit írtál, mit szól ehhez a jelenlegi feleség?!!
Az hogy egy ex (nő) 5 éven keresztül ellenséges hangnemben tárgyalt a volt férjével, szerinted egy bonbon 90 fokot tud fordítani? Ez oltári hülyeség!
A jelenlegi feleség meg mit gondol magában? Azt hogy a férje vissza akar menni a régi kapcsolatába? (bonbon? virág? néhány óra együtt? mosolyogni? visszaemlékezni vele együtt a múltra? együtt fagyizni? Szerinted ez normáis és mindent megold,elfelejtve egyik napról a másikra a múltat?)
Sajnos ez a nőtípus hajlamos arra,hogy egy ilyen békülős periódus után ugyanúgy folytatja a hátbatámadást,mint előtte.

Ha egy ex (nő) a válás idején is NORMÁLIS és a két fél meg tudnak békésen egyezni mindenben, minden veszekedés nélkül és szem előtt tartják a gyermek érdekeit, akkor nincs szükség bonbonra sem.
De ez 1000-ből 1 eset! (Hallottam már ilyenről, és a két nő barátnők lettek.)

Amúgy sokmindenben nem értek veled egyet. Igenis a nőkön múlik nagyrészt a család összetartó ereje (vagy a széthullása).
Ehhez feltétel,hogy a férj normális életvitelt folytasson (pl. ne igyon,ne játékgépezzen,...stb.)

"Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése.."

• Na ez egy nagy hülyeség (bárki is írta)

Egy férj jogosan megköveteli, hogy a feleség is dolgozzon. (Eltiltás? Húú!)
Ugyanis ne csak az egyik fél teremtse elő a megélhetéshez szükséges pénzt. Egy férj boldog (de nem követeli meg),ha a feleség biztos egzisztenciával sok pénzt keres.
Sajnos ismertem olyan nőt,aki nem adta haza a fizetését,hanem magára költötte.

"Kedves férfiak: kelletek, veletek kerek a világ."

Köszönjük!
Az én véleményem:
Kedves nők: értetek és a gyerekekért dolgozunk sokkal többet,mint ideális lenne.(többek között ezért is éltek ti nők tovább)
Nekünk nagyobb a felelősségünk,hogy mindenre legyen pénz akkor is,amikor ti otthon vagytok gyesen.Ez mellett minden elismerésem,hogy otthoni dolgokban ezerszer többet dolgoztok,mint mi férfiak.
Szükség van rátok,de ha már méltónak tartottatok valamikor arra,hogy tőlünk legyen gyereketek,akkor később is hagyjatok érvényesülni az apa szerepben.Ne tiltsatok el attól,akit még néha nálatok is jobban szeret(t)ünk.
(Tisztelet a kivételeknek.)

Annyira elgondolkodtató amiket sokan írnak arról, hogy milyen nehéz a kapcsolattartás a gyerekével. Hogy sokszor problémás az átadás mert a másik szülő próbál keresztbe tenni.
Van néhány ötletem.
Ha már a láthatás valamiképp szabályozva van és azt azért betartja a másik szülő akkor a következők jöhetnek szóba, hogy a dolgok rendbe jöhessenek.
Ha a gyerek az anyánál van akkor néhány kedves gesztus a nő felé akit valaha szerettél.Pld: egy kis bonbon, egy szál virág. Meghívás, hogy töltsön veletek pár órát. Nem kell azt nézni ilyenkor, hogy fintorog vagy ellenkezik. Csak mosolyogj rá. Néhány ilyen eset után Õ is változni fog. Említsd meg, hogy valaha jól kijöttetek, szeretnél vele most is jó kapcsolatban lenni. Menjetek együtt fagyizni a gyerekkel, vagy kérdezd meg, hogy lenne e kedve eljönni és segíteni kiválasztani egy játékot vagy pólót amit a gyereknek akarsz venni.
Érdemes hallgatni a javaslatára ha a vásárlás bejön.

Ezt javaslom elolvasni.
remélem deril kicsit változik a véleményed:
http://grafolizis.hu/terror.htm

A nők elleni erőszak

AZ ENSZ meghatározása szerint:

"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"

(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)

Valamint:

A nők ellen elkövetett erőszakok fajtái:

Gazdasági erőszak

Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven levő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás

http://www.nane.hu/…k/index.html

Azt hiszem derill kicsit pimasz dolog lenne azt mondani ezek után, hogy a nő a hibás az ellene elkövetett erőszakért.
Ezeken az oldalakon nagy sok, a témához tartozó szakirodalmat találsz valamit hozzáértő emberek írásait olvashatod.

Magánvéleményem:
Kedves férfiak: kelletek, veletek kerek a világ.

Erősen elgondolkodtam. Elgondolkodtam, hogy vajon mitől van az, hogy 10 nőből 6 tűri a megaláztatást. Verést és hosszú ideig nem válik el az agresszív férjétől. Elkezdtem beszélgetni nőkkel, férfiakkal ez ügyben mert nagyon is érdekel.
A következő következtetést vontam le nagyon is egyenes válaszukból.
Nők részéről: A házasság kezdetén a felek kölcsönösen megértették, szerették és tisztelték egymást. A nő gyakran a gyereknevelés mellett dolgozik. Tehát anyagilag független. Ezt a férjeik nehezen viselik és agresszióval, a gyerekkel, a rokonok és barátok eltávolításával szépen eltávolítják a nőt mindenkitől. Olyannyira, hogy lassan nem lesz senki akihez a bajban forduljon. Megfélemlítik, verik, jutalmazzák, verik. Bocsánatért esedeznek. Jutalmaznak. szép napok jönnek aztán egy újabb ellent mondásnál szépen kezdődik az idomítás.
Néhány hónap, év alatt a nő elhiszi, hogy ő a hibás. Neki kötelessége ellátni a férjét és szót fogadni neki. beszél a szüleivel. Ha eléggé felvilágosultak akkor segítenek és a nő kimászik a bajból. Ha konzervatívak akkor rábeszélik a nőt, hogy próbáljon békét teremteni. Mit is tenne egyedül a gyerekkel? Ott a lakás, kocsi, stb, a vagyon.Majd lehiggad a férje. meg hát őt választotta hát ki kell tartani.
Derill szeretnélek felvilágosítani, hogy a pszihiáterek nagyon is jól ismerik ezt a szitut. van rá egy szakszó is. Kifejezetten neked be fogom ide írni.
Ez ugyanis betegség. A megfélemlítő pontosan tudja mit csinál és a megfélemlített retteg a 22 csapdájától de nem tudd mit tenni.

Férfiak részéről: Az asszony, a feleségük a tulajdonuk attól kezdve, hogy elvették. nehogy már egy nő mondja meg mi történjen a családban. A nő hely a konyhában van, a gyerekek mellett. És az ura parancsol neki.
A nő gyengébb agyilag, fizikailag. A nő nem alkalmas eldönteni, hogy mi jó neki vagy a családjának.
A férfiak nagy része ki is mondja ezt. De vannak akik nem. Aki burkoltan rombolnak.
Kívülről minden okésnak látszik. Sőt még engedik is, hogy a bántalmazott feleségük néhány rokon vagy ismerős előtt csináljon hisztit, előttük akadjon ki.
A barátok rokonok döbbenten merednek kettejükre. A férj előadja, hogy csak kicsit összekaptak. A nejétől nyilvánosan kér bocsánatot. Dédelgeti, babusgatja aztán...otthon...kettesben...csak a folytott sikolyok, puffanások.
Ennyi
Kis magyar körkép.
Csak a gyerek ellen elkövetett dolgokat lehet a családon belüli erőszak kategóriába sorolni?
Hmmm
Én derill 13 évig voltam egy férfi felesége aki a fent leírt dolgokat is gyakorolta. Egy orvos figyelmeztetett mi ez.
Gyámügyis voltál?? Azt hiszem itt a forumon sokan, sok helyen leírták már előttem, hogy a gyámügy és a családsegítő szolgálat mire való. Semmire. Annyit nem értenek a dolgokhoz mint tyúk az ábc-hez. Ezt ma egy volt gyámügyis, ma már rendőrnyomozó barátnőm meg is erősítette.
Sajnálom de ez van.
A betegség nevét kikeresem és beírom ide.

Kedves Derill!

Nem gondolkoztál még a könyvíráson?
Ki kéne adni ingyenesen minden nőnek.

Egyetértek azzal ,hogy mindig a nő kezében a döntés, ehhez viszont nem árt némi tapasztalat ami viszont nincs.

Egy okos nőt nem ütnek meg max egyszer.

Erőszakos férfiakkal , nőkkel nem szabad hosszú távú kapcsolatot tervezni, tartani, pláne nem közös gyereket vállalni.

Kérdezőné: a partnerkapcsolataim szüntek meg, de nem azért, mert nem tudtam volna őket összetartani, hanem mert nem akartam, vagy ő nem akarta folytatni.

Viszont nem szültem gyereket addig, amig nem találtam olyan férfit, akivel együtt tudok élni évekig problémamentesen. 3 évi élettársi kapcsolat után mentem férjhez és szültem gyereket, amikor már elmondhattam, hogy ismerem eléggé a férfit ahhoz, hogy gyereket vállaljak tőle.

Azt én is tudom, hogy vannak érzések, amik elmulnak, vagy megváltoznak, de ez nem azonos azzal, hogy nekiállok háboruzni a volt barátommal. Mindegyikkel jó a viszonyom, barátok vagyunk, függetlenül attól, hogy nem szültem nekik (sem tőlük magamnak) gyereket.
A kapcsolataim jól müködtek abban az értelemben, hogy nem vitáztunk, nem verekedtünk, hanem mindent megbeszéltünk. Azt is, hogy vége, és nincs tovább, és tudomásul vettem én is ha a partnerem mondta, és ő is, ha én mondtam, mert mindig olyan partnert választottam, aki elég kulturált ahhoz, hogy normálisan rendezzük a problémákat.

„ha Te egy hétfői zöld fű miatti lila foltos verés miatt be mersz vállalni egy másnapi veserugdosást, azért mert elmondod másoknak, hogy mi a helyzet, és tudod azt is, hogy nem fogsz tudni elmenekülni, mert az ajtót rádzárja, ja és nincs is hová menned... hát csak gratula!” - nem mindegy, hogy azért vállalod be, mert elmondod, vagy azért rugdos vesén, mert épp olyanja van? Szerintem tök mindegy, és ha hagyod, akkor ismét rugdosni fog, és valahogy nem is tudom azokat sajnálni, akiket nap mint nap rugdosnak. Nyilvánvalóan igényük van rá, különben tennének ellene. Nyilvánvalóan igényük van rá, különben nem választanának legközelebb is ilyen partnert.

„Szerintem teljesen normális dolog, ha két ember összeházasodik, és az is, ha időközben úgy alakul, hogy mégsem okés a dolog. ”

Ez igy igaz. Ez a normális dolog, és nem az, hogy hagyom magam évekig verni, mert kiderül, hogy a pasi agressziv. Sőt, még szülök is egy halom gyereket, hogy ha én nem vagyok otthon, legyen valaki, akit verhet. Ugye ezt nem gondolod komolyan?

Én pont ezt tettem, kizárólag olyan férfitől szültem, akiről tudtam, hogy nemhogy verni nem fog sem engem, sem a fiamat, de ha szükségem van rá, számithatok rá.

kissember: természetesen a nő hibázott. Tudta, hogy ilyen a pasi. Mégis hozzáment. Mégis szült neki gyereket. Miért gondolta volna, hogy majd érte, az ő kedvéért megváltozik. Egyébiránt meg ha időnként ugyis megveri, akkor mindegy, hogy azért veri meg, mert otthagyja, vagy azért, mert időnként ilyen kedve van. Ha otthagyja, akkor legalább vége a verésnek, ha marad, akkor sosem lesz vége, mert ez jobb nem lesz. A rossz tulajdonságok a kor előrehaladtával csak rosszabbak lesznek. Ennek a nőnek tetszett az, hogy a pasi ugy mond "férfias". Csakhogy annyi esze lehetett volna, hogy nyilván vele is az lesz.

Salimar: 23 éve élek boldog házasságban. Előtte azért voltak kapcsolataim, mert kerestem azt a férfit, akit alkalmasnak tartok arra, hogy gyereket vállaljak Tőle, hiszen ő ezek után akár megfelel nekem akár nem, a gyermekem apja lesz egy életre. Nem lehet lecserélni, nem tudom kiiktatni az életemből, tehát erre kellett terveznem.

Nem értetted meg ugy látom. Nem a nő az eredendő rossz, de mivel ő szüli a gyereket, neki kell megválasztania, hogy kit tesz gyereke apjává. Ezért ebben mindenképpen ő a felelős (leszámitva azt a pár esetet, amikor megerőszakolnak egy nőt és ugy lesz terhes, és nincs lehetősége elvetetni a nem kivánt terhességet). Tehát nem azért hibás a nő, mert megverik, mert nem tud valakivel élni, hanem azért, mert olyan személyt tesz a gyereke apjává, aki esetleg apának is alkalmatlan, mert agressziv tipus.

Igen széleskörű tapasztalatom van ezekben, hiszen 17 évig dolgoztam gyámhatóságon. Ez alatt mindenféle esettel találkoztam, de mindig az jött ki belőle, hogy a nő választott olyan partnert, aki aztán alkalmatlan volt férjnek, és ez egy dolog. De az, hogy egy ilyen férfitől még gyereket is szül, amellett már nem lehet elmenni, és sokszor a nők maguk is agresszivek a pasival, a gyerekkel szemben is. A gond az, hogy a családon belüli erőszakot mindenki ugy próbálja beállitani - és ezért sokan ugy képzelik -, hogy egy pasi veri a családját.

A családon belüli erőszak nem erről szól. Ez szerintem igen ritka, és azokra a mazo-dependens beállitottságu nőkre vonatkozik, akik élvezik ezt a helyzetet, különben kilépnének belőle.

A családon belüli erőszak véleményem szerint kizárólag a gyerek esetében értelmezhető, amikor verik (anya és apa, vagy csak az egyik), amikor lelkileg terrorizálják, éspedig azért, mert ő az egyetlen, aki ebből nem tud kilépni.

Kedves Bovary!
Ez aranyos volt, kösz! :)

Kedves Hozzászólók!
Én úgy látom, hogy a hatóságoktól, gyermekvédelmi szervektől várni a "rend csinálást" nem túl reális lehetőség. Természetesen szükség van a fenti társadalmi kontrollt is szolgáló testületekre.

Viszont én abban látom a legfőbb hibát, hogy az emberek túlságosan elrugaszkodtak Istentől és az ő tanácsaitól...

Kedves Többiek.
Félreértettetek :)))
Leírtam én valahol is, hogy a férjem alkoholista volt??
Nem :)) Nem is volt az. Józan bolond volt :DD
Értsétek már meg végre: neki csak azért kellettünk, hogy valakikből megéljen. Azért küzdött értünk aztán, mert bántotta az önérzetét, hogy kicsúsztunk a kezei közül. Aztán már azért nem keresett minket, illetve a gyermekét mert nem volt belőle haszna.
Dehogy van bennem agresszió. Csupán értetlenségeiteket akartam feloszlatni végre.
További minden jókat.

Tudod derill szerintem ezért volt sok kapcsolatod mert egyet sem tudtál megtartani. De nehogy azt hidd, hogy személyeskedni akarok!!!
Én mostmár több mint 3 éve boldog kapcsolatban élek. Nem volt sok kapcsolatom csak néhány. A házasságomat is beleértve.
talán ha összesen 5-6. Mindíg is az értéket kerestem a páromban. Mindíg bennem volt a bizalom.
Azzal kell főznöm amim van?? derill kezdem azt hinni, hogy valami oknál fogva szerinted mindíg a nő a hibás. Miért?? A nő az eredendő rossz??? A nő az Éva aki rosszra csábította Ádámot?
Sajnálom, minden tiszteletem a Tiéd. Tisztelem és elfogadom az érveidet viszont őszintén kimondom: (Ha jól tudom ügyvéd vagy) Soha nem bíznám Rád semmilyen ügyem intézését. Nem vagy objektív. Tele vagy előítéletekkel és egyéb szetereotípiákkal. Nincs széleskörű tapasztalatod az emberi sorsokat tekintve.
Bocsáss meg ezért nekem.
Mindenesetre mint embertársamat messzemenően tisztellek a továbbiakban is.

pappa: "A problémához nem nőttünk fel, nem tudjuk kezelni a bajokat, baj esetén nincs hova fordulni /lásd a gyermekjóléti szolgálatok hatékonyságát/" No ez a legigazabb mondat! Sokat, sokáig lehetne filozofálni erről a kérdéskörről, ok-okozati összefüggésekről, a hibás kereséséről. Se eleje-se vége nem lenne, hisz nem lehetne nagy általánosságokról beszélni, mert minden ügy egyedi, mindamellett, hogy párhuzamot imitt-amott azért lehetne vonni. Hibás az állam, a jog, a jogalkalmazók, a törvényhozók, az alperes és a felperes, csak a gyerekek nem. De mikor felnőnek a példákból látva... mire lehet számítani?

kissember: nem keresnék hibást. Szerintem teljesen normális dolog, ha két ember összeházasodik, és az is, ha időközben úgy alakul, hogy mégsem okés a dolog. Ezt beismerve, és levetkőzve a félelmeket a megoldáson kell gondolkodni.
Az ismerősödnek pedig: az én megoldásom az volt, hogy igaz, hogy sokáig tartott -fél év-, míg megszerveztem titokban a szökésem, költözésem, és az azutáni védelmem, de megcsináltam. Ez volt az egyetlen megoldás, hogy életben maradjak, maradjunk. Nagyon nehéz volt átvészelni, túllépni a sérelmeken és fájdalmakon, és az első időszakon, amikor is mindenhova "testőrrel" mentem.... Muszály volt végigcsinálni! És hidd el derill: nem így akartam, és nem ezt akartam!!!!!

Sajna annyi a mindenféle, fizikai és lelki agresszió kishazánkban, és az alkoholizmus olyannyira elterjedt, hogy ha az agresszív természetű emberekkel senki sem házasodna, alig-alig születne gyermek.
A problémához nem nőttünk fel, nem tudjuk kezelni a bajokat, baj esetén nincs hova fordulni /lásd a gyermekjóléti szolgálatok hatékonyságát/.

Kérdezőné Neked is igazad van. Meg Derillnek is. Én is ismerek olyan Nőt több éve, akinek van egy férje aki bekattan néha. Fiatal korában is lement egy kicsit verekedni a kocsmába ha rájött. De a csajnak tetszett, hogy megismerkedésükkör rendett tett a családban az ottani szintén néhanapján agresszív apával szemben. Aztán feleségül ment hozzá, mert nagy volt a szerelem. Lett nekik 2 gyerekük. Aztán amikor a szerelem elmúlt, a férj néha a feleségen tölti ki a kocsma helyett amikor rájön az ötperc. A feleség persze már menne mindenfelé, de egyszerűen nem mer, mert ott komolyan fennáll a veszély, hogyha elválik akkor akár hirtelen felindulásból össze-vissza verik. Nagyon sajnálom ezt a Nőt. Úgyhogy csak úgy megkérdezném kedves kérdezőné és Derill, hogy ilyenkor ki hibázott amikor létrejött ez a házasság...?