Tapasztalataim

Albacs: nem konkrét Rád gondoltam, sok ilyen eset van. Sajnos ezek a nők teljes mértékben alkalmatlanok a gyerek nevelésére, azonban mivel képesek gondozni (mosni, főzni) a hivatalok, biróságok azt hiszik, ez elég. Közben a gyerek tönkremegy a személyiségét tönkreteszi az anyja. Én ha biró lennék, tuti elvenném az ilyen nőktől a gyereket, sőt az sem ártana, ha kezeltetni lehetne őket, mert biztos, hogy nem normálisak. Normális ember ugyanis ilyet nem tesz a gyerekével. Ez egy személyiségzavar, amiben azt gondolja a nő, hogy attól, hogy a gyerek jól érzi magát az apjával is, attól, hogy mást is szeret, őt már nem szereti. Ez a tipikus, ha az enyém nem lehet, ne legyen senkié.

Pappa: „figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában sűrűn előforduló válásokat és a kibogozhatatlan okú ellenségeskedéseket.” Ha valaki ilyen családban nő fel, jó esélye van arra, hogy ő is ilyen, hisz ezt tanulta. Persze lehet, hogy ő más, azonban szerintem voltak jelei annak, hogy ilyen, csak Te nem vetted észre, vagy nem akartad észrevenni.

Salimar: „hány asszony és gyermek lett halálos áldozata a családon belüli erőszaknak” - Te is nézz szét, hogy ennek mi az oka. Olyan esetet nem találsz, ahol a nő az ártatlan bárány, a pasi meg a farkas. A nőn is mulik, hogy családon belüli erőszak áldozata lesz-e vagy sem. A gyerek viszont erről nem tehet, és a gyerek sürübben lesz a családon belüli erőszak áldozata az anya magatartásától, mint az apa magatartásától. A pasik igen ritkán teszik ki a gyereket évekig tartó lelki terrornak, annak, amit épp Te is leirtál, amit annyira preferálsz. Ez ugyanis jobban árt a gyereknek, mint a fizikális erőszak. Egy pofonra 5 perc mulva nem is emlékszik, de a megaláztatásokra igen. Évekig. Belevésődik a lelkébe, soha nem felejti el, és amint teheti, az ellen fordul, aki terrorizálja. Tegnap volt az ATV-n a Lukács ügy, ha nézted, hallhattad. A már felnőtt fiu kicsi korára visszaemlékszik, ahogy édesanyja mézesmázos hangon közölte vele, hogy "megdöglesz". Sosem fogja elfelejteni.
Ráadásul az a családon belüli erőszak, amiről Te beszélsz, általában kimondottan a nő személyisége miatt alakul ki. Képtelen egy családot összefogni, képtelen tartani a száját amikor kellene, és a legbirkább türelmü pasit is kihozza a sodrából a türhetetlen természete miatt.

Ezeket az erőszakos cselekményeket általában a nők provokálják, kivéve, amikor eleve erőszakos pasit választanak társul, de az ilyen nőkön viszont senki nem tud segiteni. Ezek ezt élvezik, különben nem választanának ilyen pasit - és ahányszor elválnak, mindig ilyet választanak - és nem h agynák évekig, hogy verjék őket. Te miért választottad, miért hagytad?

„Minden esetben gyermekem érdekeit fogom szem előtt tartani. ” Abból amit leirsz kizárólag a saját érdekeidet nézted. Ha egy agressziv tipusu pasitól gyereket szültél akkor azért, ha pedig nem volt agressziv amikor gyereket szültél, akkor melletted vált azzá. Mindez azonban még mindig nem indok arra, hogy megfoszd a gyerekedet az apjától, és eltiltsd. Azokból, amiket irsz, biztos vagyok benne, hogy a helyzet miatt Te legalább 50 százalékban hibás vagy.

„kívülről egy nagyon rendes családnak látszottunk. Én őriztem a látszatot” - minek? Ha tényleg bántotta a gyereket, miért tetted ki évekig annak, hogy bántalmazza őt és téged? Eleve miért szültél egy ilyen embertől gyereket?

„A gyereknek már nem annyira fontos az apja.” - ezt eléggé kétlem. A gyerek apját senki nem pótolhatja, még akkor sem, ha Te ugy gondolod.

Ezeket csak azért irom le, hogy lásd, Te ugyanugy felelős vagy azért ami történt, és ahogy történt. A gyerek érdekében más megoldást kellett volna keresned, az eltiltás nem volt jó megoldás. A cél ugyanis az lett volna, hogy jó kapcsolata legyen az apjával, ez eltiltással nem müködik, jelenleg nincs kapcsolata. Egyébként a távoltartás intézményével egyáltalán nem értek egyet. Nem távoltartani kellene, hiszen azért, mert mondjuk az apa elveri az anyát, a gyerek még szereti, és ő is a gyereket. Tehát ilyen esetekben nem távoltartanám a szülőt, hanem pszichológushoz küldeném. Ez ugyanis ugyanugy betegség, mint az eltiltás. Normális ember nem tesz ilyet.

Derill, nincs köztünk vita: valóban, mint irtam is, figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában előforduló jelenségeket. Úgy is lehet mondani: nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni.
Salimar történetéhez: ha bárki megverné a gyerekemet, még ha nem is olyan kegyetlenül, mint ahogy azt Salimar gyerekének apja tette, bizony én egészen addig, amig biztosítékom nincs arra, hogy ez nem fordulhat elő soha többé, bizony nem engedném meg, hogy a gyerekem felügyelet és védelem nélkül találkozzon az illetővel. Az az ember, aki egy hároméves gyereket ilyen módon bánt, az ki merem mondani, nem normális. Nem normális emberre pedig nem lehet gyereket bízni.
Mivel a gyerek apjáról van szó, aki semmiképpen sem kiiktatható a gyerek életéből, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az apából normális ember legyen, hogy olyanná váljon, akire nyugodtan rá lehet bízni a gyereket - de mi az, amit ennek érdekében tenni lehet a gyakorlatban? Hova fordul az ember ilyen esetben? Kik és hol segítenek?
Ugyanez a kérdés: mit lehet tenni, hol lehet segítséget kapni akkor, amikor az anya terrorizálja lelkileg a gyereket?

Derill: Salimarnak adott válaszodból, mit a családon belüli erőszakról irsz, számomra egyértelmű, hogy Te magad, még sosem élted át sem a lelki sem a fizikai terror pillanatait. Azért ez nem olyan egyszerű! Azt írod a nő is tehet róla, ha áldozat. Hagy kérdezzem meg miért? Mert esetleg elmondja véleményét (te azt írod: nem tudja tartani a száját), vagy mert a fű zöld, vagy mert a labda kerek? Ugyanis ilyen, vagy efféle mondvacsinált indokok elegendőek az erőszak bármely formájának megvalósulásához.
Írod, hogy a nő képtelen összetartani a családot: nos az összetartás csak akkor valósítható meg, ha abban mindenki partner. Egy zsarolt, vagy önmagát fenyegetve érző nő vagy férfi, hogyan legyen partner? Vajon magától, vagy más kényszerítő körülménytől kell, hogy odatartozónak érezze magát? Vajon partenernek nevezhetem e magam, ha be kell, hogy fogjam a szám, ha valamiről más a véleményem? Vajon partner e az olyan ember, aki nem tiszteletben tartja, és nem a közös nevezőt keresi, hanem üt, vagy zsarol...?

Nem tudod, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor szikrát kap, és legfőképp nem tudod, hogy miért. Mindegy, hogy ártatlan bárány vagy, vagy farkas... Személyiségbeli kérdés, és nem nemiségi. Azt nem vitatom, hogy mi nők a férfiakat provokáljuk, és tudjuk is provokálni, de nem gondolod komolyan, hogy abból a célból, hogy megüssön, vagy fenyegessen? És, hogy mi nők is hibásak vagyunk azt is aláírom, de egyetlen magyarázatra: azért mert hagyjuk. És mert semmit nem tudunk, vagy nem tehetünk az ügyben. (Volt eset, mikor látleletem volt, tanukat tudtam volna állítani, de azt mondta az ügyvéd, hogy felesleges elindítani a pert....) Nincs, mert nem lehet kapcsolatod a külvilággal. Ha van, az csakis a terrorban tartó fél mellett. Amikor is nem mondhatod el, hogy ő bánt engem, vagy a gyereket, mert akkor utána kapsz! És hidd el, nem keveset! Fenntartod a látszatát a szép és jól működő családnak az előbb leírtak okán, vagy mert azért, mert te szégyelled magad.

Szóval ez nem nemiségi kérdés, ezt továbbra is fenntartom. Vannak nők és vannak férfiak is, hibás, eltorzult személyiséggel, mik lehet, hogy egy-két év együttélés ideje alatt nem érzékelhetőek pontosan, aztán egyszer csak hirtelen minden megváltozik.
No, száz szónak is egy a vége: ez nagyon bonyolult kérdés szerintem. Sőt azt is megkockáztatom, hogy nagy általánosságban nem lehet róla beszélni, mint ahogy annyi mindenről, mert teljesen egyedi minden ügy.

Salimar: egy picit egyetértek viszont abban derillel, hogy érzek benned agresszivitást, ezzel a csakazértis hozzáállassal, illetve bennem is felmerült a kérdés, hogy nem szól e jobban rólad, a te akaratodról az ügyed, semmint a gyerek és az apa kapcsolatáról. Én sem látom jó ötletnek az eltiltást! Sőt nagyon rossznak látom, viszont az is tény, hogy egyedül sem engedném a babámat (ahogy pappa írta). De mindenképpen tiszteletre tanítanám a gyerekemet az apja iránt, és ezt az apjától is megkövetelném. Beszélgetnék vele négyszemközt, sokszor, sokat. Biztosan megpróbálnám, hisz jelen fennálló helyzetben Te önhatalmúlag kiszakítottad őket egymás életéből. Egyik féltől, sem a gyerekedtől, sem az apjától nem várhatsz ezügyben türelmet, megértést, hisz joguk van egymáshoz. Tényleg rossz lépés volt, olyan, mi szítja a már amúgy is meglévő tüzet. És azt se felejtsd el, hogy a gyereked előtt ez példaként él! A fejedhez fogja -jogosan- vágni, hogy miért nem a korrekt megoldást választottad. Így azon is gondolkodj el, hogy amikor hívtátok, miért nem jött?

Kérdezőné: igazad van, tényleg nem éltem át, és nem is fogom. Nem lennék hajlandó egy percig sem olyan emberrel lenni, aki terrorban akar tartani engem, de főleg olyan emberrel, aki a gyerekemet akarná terrorban tartani. Nem egy partnerkapcsolatom volt, de soha nem volt erőszakos, agressziv tipusu pasi közte, és főleg ilyen pasitól (azon felül, hogy soha nem lettem volna hajlandó ilyen pasival mégcsak járni sem) gyereket semmiképp sem szültem volna tőle, mert nem vagyok hajlandó a gyerekemet kitenni egy erőszakos pasinak, nem vagyok hajlandó a gyerekem részére erőszakos apát választani. Ez ilyen egyszerü.
Salimar nem ezt tette. Megismerkedett egy erőszakos pasival, és az még hagyján, hogy saját magát odadobta neki, de még gyereket is tőle vállalt. Ez megbocsáthatatlan bün, és semmiképp sem indok arra, hogy elzárják a gyereket az apától. Én is azt irom, amit irt pappa, hogy az az ember beteg, de az is beteg, aki ilyen embertől gyereket vállalt, mert normális ember megválassza, hogy kitől szül gyereket.
A nem tudja tartani a száját egészen mást jelent, mint amit Te gondolsz. Láttam nem egy veszekedést, amit a pasi már rég befejezett volna, de a nő nem, tovább szekálta a pasit, értelme sem volt már rég az egésznek, de a nő csak mondta, mondta, mondta. A legjámborabb pasi is kiborul ilyenkor, és két megoldás között választ - elrohan, vagy üt.

Szerinted miért van az, hogy én valahány partnerkapcsolatom volt, sosem voltam áldozat, sosem volt probléma az összetartás, sosem voltam zsarolva, fenyegetve? Ugyanakkor vannak nők, akik mindig áldozatok, mindig gond az összetartás, mindig zsarolva, fenyegetve érzik magukat?

Ez kizárólag személyiség kérdés. Rosszul választ, és ő maga is jelentősen hozzájárul a helyzet kialakulásához, sőt, azt kell mondanom, nem is 50 százalékban, hanem 70-80 százalékban.

Évszázadok óta a nő feladata volt a család összetartása, és egy nő igenis képes összetartani, de szétzilálni is egy kapcsolatot, egy házasságot.

A saját házasságomban is tudom, hogy ha a kapcsolatunk szikrát kapott, azért mindig én voltam a felelős, nem a férjem. És mindig rajtam mulott, hogy rendbehoztam-e és még az is, hogy milyen időtartam alatt.
Én épp azt irom, amit Te: „Mindegy, hogy ártatlan bárány vagy, vagy farkas... Személyiségbeli kérdés, és nem nemiségi”.
Jelen esetben Salimar személyisége olyan, ami miatt ez a helyzet kialakult, de nincs joga ezért a gyerekét büntetni. A gyereknek az apja, és az is marad, Salimar a hibás abban, hogy nem kellett volna ilyen apát választania a leendő gyereke számára.

„Amikor is nem mondhatod el, hogy ő bánt engem, vagy a gyereket, mert akkor utána kapsz! ” - ezzel meg aztán végképp nem értek egyet. Szerintem tök mindegy, hogy azért kapok, mert elmondom a külvilágnak, vagy azért, mert olyanja van. Akkor inkább azért kapjak, mert elmondom azoknak az embereknek, akik közel állnak hozzá, akik tudnak rá hatni. Azonban mint mondtam, ilyen helyzet elő sem fordulhat, mert ilyen pasival szóba sem állok, nemhogy gyereket szüljek tőle.

Nem fogadom el, hogy a személyiség egy-két év alatt változik olyan jelentősen, hogy ezek akkor derülnek ki. Az alapszemélyiség adott, az, hogy valaki agressziv tipus-e vagy sem. Ezen nagy változások már nem történnek. Nem véletlenül mondják az idősekk, hogy mielőtt hozzámész a pasihoz, itasd le. Ha akkor agressziv, jobb, ha nem mész hozzá, mert ez az agresszivitás alaptulajdonsága, amit ittasan nem tud kontrollálni. Ezen felül érdemes megnézni, hogy az előző kapcsolatai hogyan értek véget, illetve a családjában mi a konfliktusmegoldás módja, milyen sürün fordulnak elő konfliktusok, milyen a pasi más gyerekekhez való hozzáállása.

Ez szintén az amit irtam Salimarról. Nem a gyereke érdekeit nézte amikor párt választott, hanem a sajátját (tetszik a pasi, szereti, lila köd, és hozzámegy, sőt,, még gyereket is szül, nem gondolva a leendő gyerekére, hogy vajon a pasi apának is megfelelő-e).

A lényege az egésznek, hogy Salimar ezt választotta, most már ezzel kell főznie, akár tetszik neki, akár nem. A kérdés csak az, hogy megtanul-e ezzel főzni vagy nem, és ezzel a saját élete mellett tönkrevágja a gyereke életét is.

Nos derill: én vagyok az élő példa arra, hogy kb másfél év után lett az első szikra, a gyermekünk megszületése után, minek pofon lett a vége.... Előtte, halovány jelét sem. Megbeszéltünk mindent, egyességeket kötöttünk stb. Így azt a mondatod is vitatom, hogy egyetlen percig sem lennék olyan emberrel, aki..., és, hogy nem szülnék neki gyereket..... Hittem benne, hogy nem lesz így többé, ahogy biztosan salimar is tette. Próbáltam beszélni vele, ahogy előtte a problémákról, de már nem lehetetlen volt. A te értelmezésed szerint én is beteg vagyok, de akkor most betegségnek nevezed azt, ha valaki hisz, ha valaki bízik, mert alapja van rá, hisz a múlt képezi az alapot....
Azt nem pontosan tudom, hogy a jól működő, mégis végetért partnerkapcsolataidban hogy nem lehettél áldozat, hogy tudtad összetartani, ha egyszer szétesett. Ha szétesett a kapcsolat nyilván oka volt, és valszeg személyiségbeli, összeférhetetlenségi válasszal, mi az idők menésével derült ki. Ugyanúgy ahogy salimar, vagy az én esetemben. Hogy mi az ami ki fog derülni, senki nem vállal garanciát. Lehet, hogy az, hogy terrorban fog tartani, de, lehet, hogy az, túlszeret...stb.

ÉS mégvalami: ha Te egy hétfői zöld fű miatti lila foltos verés miatt be mersz vállalni egy másnapi veserugdosást, azért mert elmondod másoknak, hogy mi a helyzet, és tudod azt is, hogy nem fogsz tudni elmenekülni, mert az ajtót rádzárja, ja és nincs is hová menned... hát csak gratula!

Hidd el, hogy mi akik ezt "túléltük", nem osztjuk a véleményed, mert a gyakorlat más, mint az elmélet, vagy, mint a vélekedések.

Kérdezőné Neked is igazad van. Meg Derillnek is. Én is ismerek olyan Nőt több éve, akinek van egy férje aki bekattan néha. Fiatal korában is lement egy kicsit verekedni a kocsmába ha rájött. De a csajnak tetszett, hogy megismerkedésükkör rendett tett a családban az ottani szintén néhanapján agresszív apával szemben. Aztán feleségül ment hozzá, mert nagy volt a szerelem. Lett nekik 2 gyerekük. Aztán amikor a szerelem elmúlt, a férj néha a feleségen tölti ki a kocsma helyett amikor rájön az ötperc. A feleség persze már menne mindenfelé, de egyszerűen nem mer, mert ott komolyan fennáll a veszély, hogyha elválik akkor akár hirtelen felindulásból össze-vissza verik. Nagyon sajnálom ezt a Nőt. Úgyhogy csak úgy megkérdezném kedves kérdezőné és Derill, hogy ilyenkor ki hibázott amikor létrejött ez a házasság...?

Sajna annyi a mindenféle, fizikai és lelki agresszió kishazánkban, és az alkoholizmus olyannyira elterjedt, hogy ha az agresszív természetű emberekkel senki sem házasodna, alig-alig születne gyermek.
A problémához nem nőttünk fel, nem tudjuk kezelni a bajokat, baj esetén nincs hova fordulni /lásd a gyermekjóléti szolgálatok hatékonyságát/.

pappa: "A problémához nem nőttünk fel, nem tudjuk kezelni a bajokat, baj esetén nincs hova fordulni /lásd a gyermekjóléti szolgálatok hatékonyságát/" No ez a legigazabb mondat! Sokat, sokáig lehetne filozofálni erről a kérdéskörről, ok-okozati összefüggésekről, a hibás kereséséről. Se eleje-se vége nem lenne, hisz nem lehetne nagy általánosságokról beszélni, mert minden ügy egyedi, mindamellett, hogy párhuzamot imitt-amott azért lehetne vonni. Hibás az állam, a jog, a jogalkalmazók, a törvényhozók, az alperes és a felperes, csak a gyerekek nem. De mikor felnőnek a példákból látva... mire lehet számítani?

kissember: nem keresnék hibást. Szerintem teljesen normális dolog, ha két ember összeházasodik, és az is, ha időközben úgy alakul, hogy mégsem okés a dolog. Ezt beismerve, és levetkőzve a félelmeket a megoldáson kell gondolkodni.
Az ismerősödnek pedig: az én megoldásom az volt, hogy igaz, hogy sokáig tartott -fél év-, míg megszerveztem titokban a szökésem, költözésem, és az azutáni védelmem, de megcsináltam. Ez volt az egyetlen megoldás, hogy életben maradjak, maradjunk. Nagyon nehéz volt átvészelni, túllépni a sérelmeken és fájdalmakon, és az első időszakon, amikor is mindenhova "testőrrel" mentem.... Muszály volt végigcsinálni! És hidd el derill: nem így akartam, és nem ezt akartam!!!!!

Tudod derill szerintem ezért volt sok kapcsolatod mert egyet sem tudtál megtartani. De nehogy azt hidd, hogy személyeskedni akarok!!!
Én mostmár több mint 3 éve boldog kapcsolatban élek. Nem volt sok kapcsolatom csak néhány. A házasságomat is beleértve.
talán ha összesen 5-6. Mindíg is az értéket kerestem a páromban. Mindíg bennem volt a bizalom.
Azzal kell főznöm amim van?? derill kezdem azt hinni, hogy valami oknál fogva szerinted mindíg a nő a hibás. Miért?? A nő az eredendő rossz??? A nő az Éva aki rosszra csábította Ádámot?
Sajnálom, minden tiszteletem a Tiéd. Tisztelem és elfogadom az érveidet viszont őszintén kimondom: (Ha jól tudom ügyvéd vagy) Soha nem bíznám Rád semmilyen ügyem intézését. Nem vagy objektív. Tele vagy előítéletekkel és egyéb szetereotípiákkal. Nincs széleskörű tapasztalatod az emberi sorsokat tekintve.
Bocsáss meg ezért nekem.
Mindenesetre mint embertársamat messzemenően tisztellek a továbbiakban is.

Kedves Többiek.
Félreértettetek :)))
Leírtam én valahol is, hogy a férjem alkoholista volt??
Nem :)) Nem is volt az. Józan bolond volt :DD
Értsétek már meg végre: neki csak azért kellettünk, hogy valakikből megéljen. Azért küzdött értünk aztán, mert bántotta az önérzetét, hogy kicsúsztunk a kezei közül. Aztán már azért nem keresett minket, illetve a gyermekét mert nem volt belőle haszna.
Dehogy van bennem agresszió. Csupán értetlenségeiteket akartam feloszlatni végre.
További minden jókat.

Kedves Hozzászólók!
Én úgy látom, hogy a hatóságoktól, gyermekvédelmi szervektől várni a "rend csinálást" nem túl reális lehetőség. Természetesen szükség van a fenti társadalmi kontrollt is szolgáló testületekre.

Viszont én abban látom a legfőbb hibát, hogy az emberek túlságosan elrugaszkodtak Istentől és az ő tanácsaitól...

Kedves Bovary!
Ez aranyos volt, kösz! :)

Kérdezőné: a partnerkapcsolataim szüntek meg, de nem azért, mert nem tudtam volna őket összetartani, hanem mert nem akartam, vagy ő nem akarta folytatni.

Viszont nem szültem gyereket addig, amig nem találtam olyan férfit, akivel együtt tudok élni évekig problémamentesen. 3 évi élettársi kapcsolat után mentem férjhez és szültem gyereket, amikor már elmondhattam, hogy ismerem eléggé a férfit ahhoz, hogy gyereket vállaljak tőle.

Azt én is tudom, hogy vannak érzések, amik elmulnak, vagy megváltoznak, de ez nem azonos azzal, hogy nekiállok háboruzni a volt barátommal. Mindegyikkel jó a viszonyom, barátok vagyunk, függetlenül attól, hogy nem szültem nekik (sem tőlük magamnak) gyereket.
A kapcsolataim jól müködtek abban az értelemben, hogy nem vitáztunk, nem verekedtünk, hanem mindent megbeszéltünk. Azt is, hogy vége, és nincs tovább, és tudomásul vettem én is ha a partnerem mondta, és ő is, ha én mondtam, mert mindig olyan partnert választottam, aki elég kulturált ahhoz, hogy normálisan rendezzük a problémákat.

„ha Te egy hétfői zöld fű miatti lila foltos verés miatt be mersz vállalni egy másnapi veserugdosást, azért mert elmondod másoknak, hogy mi a helyzet, és tudod azt is, hogy nem fogsz tudni elmenekülni, mert az ajtót rádzárja, ja és nincs is hová menned... hát csak gratula!” - nem mindegy, hogy azért vállalod be, mert elmondod, vagy azért rugdos vesén, mert épp olyanja van? Szerintem tök mindegy, és ha hagyod, akkor ismét rugdosni fog, és valahogy nem is tudom azokat sajnálni, akiket nap mint nap rugdosnak. Nyilvánvalóan igényük van rá, különben tennének ellene. Nyilvánvalóan igényük van rá, különben nem választanának legközelebb is ilyen partnert.

„Szerintem teljesen normális dolog, ha két ember összeházasodik, és az is, ha időközben úgy alakul, hogy mégsem okés a dolog. ”

Ez igy igaz. Ez a normális dolog, és nem az, hogy hagyom magam évekig verni, mert kiderül, hogy a pasi agressziv. Sőt, még szülök is egy halom gyereket, hogy ha én nem vagyok otthon, legyen valaki, akit verhet. Ugye ezt nem gondolod komolyan?

Én pont ezt tettem, kizárólag olyan férfitől szültem, akiről tudtam, hogy nemhogy verni nem fog sem engem, sem a fiamat, de ha szükségem van rá, számithatok rá.

kissember: természetesen a nő hibázott. Tudta, hogy ilyen a pasi. Mégis hozzáment. Mégis szült neki gyereket. Miért gondolta volna, hogy majd érte, az ő kedvéért megváltozik. Egyébiránt meg ha időnként ugyis megveri, akkor mindegy, hogy azért veri meg, mert otthagyja, vagy azért, mert időnként ilyen kedve van. Ha otthagyja, akkor legalább vége a verésnek, ha marad, akkor sosem lesz vége, mert ez jobb nem lesz. A rossz tulajdonságok a kor előrehaladtával csak rosszabbak lesznek. Ennek a nőnek tetszett az, hogy a pasi ugy mond "férfias". Csakhogy annyi esze lehetett volna, hogy nyilván vele is az lesz.

Salimar: 23 éve élek boldog házasságban. Előtte azért voltak kapcsolataim, mert kerestem azt a férfit, akit alkalmasnak tartok arra, hogy gyereket vállaljak Tőle, hiszen ő ezek után akár megfelel nekem akár nem, a gyermekem apja lesz egy életre. Nem lehet lecserélni, nem tudom kiiktatni az életemből, tehát erre kellett terveznem.

Nem értetted meg ugy látom. Nem a nő az eredendő rossz, de mivel ő szüli a gyereket, neki kell megválasztania, hogy kit tesz gyereke apjává. Ezért ebben mindenképpen ő a felelős (leszámitva azt a pár esetet, amikor megerőszakolnak egy nőt és ugy lesz terhes, és nincs lehetősége elvetetni a nem kivánt terhességet). Tehát nem azért hibás a nő, mert megverik, mert nem tud valakivel élni, hanem azért, mert olyan személyt tesz a gyereke apjává, aki esetleg apának is alkalmatlan, mert agressziv tipus.

Igen széleskörű tapasztalatom van ezekben, hiszen 17 évig dolgoztam gyámhatóságon. Ez alatt mindenféle esettel találkoztam, de mindig az jött ki belőle, hogy a nő választott olyan partnert, aki aztán alkalmatlan volt férjnek, és ez egy dolog. De az, hogy egy ilyen férfitől még gyereket is szül, amellett már nem lehet elmenni, és sokszor a nők maguk is agresszivek a pasival, a gyerekkel szemben is. A gond az, hogy a családon belüli erőszakot mindenki ugy próbálja beállitani - és ezért sokan ugy képzelik -, hogy egy pasi veri a családját.

A családon belüli erőszak nem erről szól. Ez szerintem igen ritka, és azokra a mazo-dependens beállitottságu nőkre vonatkozik, akik élvezik ezt a helyzetet, különben kilépnének belőle.

A családon belüli erőszak véleményem szerint kizárólag a gyerek esetében értelmezhető, amikor verik (anya és apa, vagy csak az egyik), amikor lelkileg terrorizálják, éspedig azért, mert ő az egyetlen, aki ebből nem tud kilépni.

Kedves Derill!

Nem gondolkoztál még a könyvíráson?
Ki kéne adni ingyenesen minden nőnek.

Egyetértek azzal ,hogy mindig a nő kezében a döntés, ehhez viszont nem árt némi tapasztalat ami viszont nincs.

Egy okos nőt nem ütnek meg max egyszer.

Erőszakos férfiakkal , nőkkel nem szabad hosszú távú kapcsolatot tervezni, tartani, pláne nem közös gyereket vállalni.

Erősen elgondolkodtam. Elgondolkodtam, hogy vajon mitől van az, hogy 10 nőből 6 tűri a megaláztatást. Verést és hosszú ideig nem válik el az agresszív férjétől. Elkezdtem beszélgetni nőkkel, férfiakkal ez ügyben mert nagyon is érdekel.
A következő következtetést vontam le nagyon is egyenes válaszukból.
Nők részéről: A házasság kezdetén a felek kölcsönösen megértették, szerették és tisztelték egymást. A nő gyakran a gyereknevelés mellett dolgozik. Tehát anyagilag független. Ezt a férjeik nehezen viselik és agresszióval, a gyerekkel, a rokonok és barátok eltávolításával szépen eltávolítják a nőt mindenkitől. Olyannyira, hogy lassan nem lesz senki akihez a bajban forduljon. Megfélemlítik, verik, jutalmazzák, verik. Bocsánatért esedeznek. Jutalmaznak. szép napok jönnek aztán egy újabb ellent mondásnál szépen kezdődik az idomítás.
Néhány hónap, év alatt a nő elhiszi, hogy ő a hibás. Neki kötelessége ellátni a férjét és szót fogadni neki. beszél a szüleivel. Ha eléggé felvilágosultak akkor segítenek és a nő kimászik a bajból. Ha konzervatívak akkor rábeszélik a nőt, hogy próbáljon békét teremteni. Mit is tenne egyedül a gyerekkel? Ott a lakás, kocsi, stb, a vagyon.Majd lehiggad a férje. meg hát őt választotta hát ki kell tartani.
Derill szeretnélek felvilágosítani, hogy a pszihiáterek nagyon is jól ismerik ezt a szitut. van rá egy szakszó is. Kifejezetten neked be fogom ide írni.
Ez ugyanis betegség. A megfélemlítő pontosan tudja mit csinál és a megfélemlített retteg a 22 csapdájától de nem tudd mit tenni.

Férfiak részéről: Az asszony, a feleségük a tulajdonuk attól kezdve, hogy elvették. nehogy már egy nő mondja meg mi történjen a családban. A nő hely a konyhában van, a gyerekek mellett. És az ura parancsol neki.
A nő gyengébb agyilag, fizikailag. A nő nem alkalmas eldönteni, hogy mi jó neki vagy a családjának.
A férfiak nagy része ki is mondja ezt. De vannak akik nem. Aki burkoltan rombolnak.
Kívülről minden okésnak látszik. Sőt még engedik is, hogy a bántalmazott feleségük néhány rokon vagy ismerős előtt csináljon hisztit, előttük akadjon ki.
A barátok rokonok döbbenten merednek kettejükre. A férj előadja, hogy csak kicsit összekaptak. A nejétől nyilvánosan kér bocsánatot. Dédelgeti, babusgatja aztán...otthon...kettesben...csak a folytott sikolyok, puffanások.
Ennyi
Kis magyar körkép.
Csak a gyerek ellen elkövetett dolgokat lehet a családon belüli erőszak kategóriába sorolni?
Hmmm
Én derill 13 évig voltam egy férfi felesége aki a fent leírt dolgokat is gyakorolta. Egy orvos figyelmeztetett mi ez.
Gyámügyis voltál?? Azt hiszem itt a forumon sokan, sok helyen leírták már előttem, hogy a gyámügy és a családsegítő szolgálat mire való. Semmire. Annyit nem értenek a dolgokhoz mint tyúk az ábc-hez. Ezt ma egy volt gyámügyis, ma már rendőrnyomozó barátnőm meg is erősítette.
Sajnálom de ez van.
A betegség nevét kikeresem és beírom ide.

Ezt javaslom elolvasni.
remélem deril kicsit változik a véleményed:
http://grafolizis.hu/terror.htm

A nők elleni erőszak

AZ ENSZ meghatározása szerint:

"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"

(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)

Valamint:

A nők ellen elkövetett erőszakok fajtái:

Gazdasági erőszak

Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven levő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás

http://www.nane.hu/…k/index.html

Azt hiszem derill kicsit pimasz dolog lenne azt mondani ezek után, hogy a nő a hibás az ellene elkövetett erőszakért.
Ezeken az oldalakon nagy sok, a témához tartozó szakirodalmat találsz valamit hozzáértő emberek írásait olvashatod.

Magánvéleményem:
Kedves férfiak: kelletek, veletek kerek a világ.

Annyira elgondolkodtató amiket sokan írnak arról, hogy milyen nehéz a kapcsolattartás a gyerekével. Hogy sokszor problémás az átadás mert a másik szülő próbál keresztbe tenni.
Van néhány ötletem.
Ha már a láthatás valamiképp szabályozva van és azt azért betartja a másik szülő akkor a következők jöhetnek szóba, hogy a dolgok rendbe jöhessenek.
Ha a gyerek az anyánál van akkor néhány kedves gesztus a nő felé akit valaha szerettél.Pld: egy kis bonbon, egy szál virág. Meghívás, hogy töltsön veletek pár órát. Nem kell azt nézni ilyenkor, hogy fintorog vagy ellenkezik. Csak mosolyogj rá. Néhány ilyen eset után Õ is változni fog. Említsd meg, hogy valaha jól kijöttetek, szeretnél vele most is jó kapcsolatban lenni. Menjetek együtt fagyizni a gyerekkel, vagy kérdezd meg, hogy lenne e kedve eljönni és segíteni kiválasztani egy játékot vagy pólót amit a gyereknek akarsz venni.
Érdemes hallgatni a javaslatára ha a vásárlás bejön.

Kedves Salimar!

Érdekes, hogy hogy tudsz ilyen abszurd hülyeségeket írni. (Ebből is látszik,hogy nem egy életszerű nő vagy.)

Gondolkozz már el egy kicsit, mielőtt ilyen marhaságokat írsz le. Gondold már végig, hogy abban az esetben, amit írtál, mit szól ehhez a jelenlegi feleség?!!
Az hogy egy ex (nő) 5 éven keresztül ellenséges hangnemben tárgyalt a volt férjével, szerinted egy bonbon 90 fokot tud fordítani? Ez oltári hülyeség!
A jelenlegi feleség meg mit gondol magában? Azt hogy a férje vissza akar menni a régi kapcsolatába? (bonbon? virág? néhány óra együtt? mosolyogni? visszaemlékezni vele együtt a múltra? együtt fagyizni? Szerinted ez normáis és mindent megold,elfelejtve egyik napról a másikra a múltat?)
Sajnos ez a nőtípus hajlamos arra,hogy egy ilyen békülős periódus után ugyanúgy folytatja a hátbatámadást,mint előtte.

Ha egy ex (nő) a válás idején is NORMÁLIS és a két fél meg tudnak békésen egyezni mindenben, minden veszekedés nélkül és szem előtt tartják a gyermek érdekeit, akkor nincs szükség bonbonra sem.
De ez 1000-ből 1 eset! (Hallottam már ilyenről, és a két nő barátnők lettek.)

Amúgy sokmindenben nem értek veled egyet. Igenis a nőkön múlik nagyrészt a család összetartó ereje (vagy a széthullása).
Ehhez feltétel,hogy a férj normális életvitelt folytasson (pl. ne igyon,ne játékgépezzen,...stb.)

"Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése.."

• Na ez egy nagy hülyeség (bárki is írta)

Egy férj jogosan megköveteli, hogy a feleség is dolgozzon. (Eltiltás? Húú!)
Ugyanis ne csak az egyik fél teremtse elő a megélhetéshez szükséges pénzt. Egy férj boldog (de nem követeli meg),ha a feleség biztos egzisztenciával sok pénzt keres.
Sajnos ismertem olyan nőt,aki nem adta haza a fizetését,hanem magára költötte.

"Kedves férfiak: kelletek, veletek kerek a világ."

Köszönjük!
Az én véleményem:
Kedves nők: értetek és a gyerekekért dolgozunk sokkal többet,mint ideális lenne.(többek között ezért is éltek ti nők tovább)
Nekünk nagyobb a felelősségünk,hogy mindenre legyen pénz akkor is,amikor ti otthon vagytok gyesen.Ez mellett minden elismerésem,hogy otthoni dolgokban ezerszer többet dolgoztok,mint mi férfiak.
Szükség van rátok,de ha már méltónak tartottatok valamikor arra,hogy tőlünk legyen gyereketek,akkor később is hagyjatok érvényesülni az apa szerepben.Ne tiltsatok el attól,akit még néha nálatok is jobban szeret(t)ünk.
(Tisztelet a kivételeknek.)

Salimar, az ötleteid nagyon jók. Sokan alkalmazzák is őket több-kevesebb sikerrel. Én például mindig nagyon békésen közelítettem volt feleségemhez. Mindaddig működött is a kommunikáció, amig tudomást nem szerzett arról, hogy másvalakivel élek együtt és nősülni fogok.Akkor kezdődött az igazi baj,a gyereket felhasználva próbált büntetni engem azért, mert mással merészelek élni. Semmi más nem volt már a fejében,mint hogy valahogyan megakadályozza a gyerek és mostani feleségem kapcsolatát./Egyébként nem tudom,mi lehetett az elképzelése,talán hogy a maradék életemben egyedül maradok és sosem nézek őutána más nőre./ A keresztbetevések mögött féltékenység és gyűlölködés van, nehéz egy férfinak ezeket a nem normális érzelmeket pár szál virággal stb.lecsendesíteni.Ezekben az esetekben a nőknek kell magukba nézniük és meg kell tanulniuk az indulataikat fékezni.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatban pedig az a véleményem,hogy igenis, ki kell építeni egy olyan hálózatot,rendszert, ahol mindenki,akit bántalmaznak, segítséget kap,mégpedig azonnal, legyen az gyermek, nő vagy férfi.
De az nem áll és nem igaz,hogy az erőszakos cselekedeteket csakis férfiak követik el.A nők sokszor nem értik meg a férjeiket,követelőznek, folyamatosan provokálják őket, az otthon nem otthon,hanem hadszíntér, ahol a férfi nem pihenhet,hanem hallgathatja az asszonyt szünet nélkül. Az anyák nagyon nagy számban verik a gyerekeiket, nézz csak körül és úgy beszélnek velük,mint a kutyával sem. Mindenfajta erőszak, amit nők követnek el, bocsánatos bűn egyelőre.
Nem olyan egyszerű ez az egész,mint ahogy a nane egyesület beállítani próbálja. Szerintem ők is a gyerekek ellen dolgoznak, hiszen a nemeket próbálják szembeállítani: anyákat apák ellen stb., nem pedig az együttműködést szorgalmazzák.

Jajj nem akarok nagy hüleségeket mondani az erőszakkal kapcsolatban de azért a férfiak ősidőktől fogva öltek. Vagy állatot, vagy embert. Tették ötven évvel ezelőtt is, ami nem volt nagyon régen. Csak régebben még kőlándzsával, ma már "kifinomultabb" módszerekkel. Magukért, egy eszméért, földért, vagyonért, Nőkért, gyerekekért. Ismerek olyat, aki kétszer fordult Nő ellen agresszív eszközökkel, de nem lenne baj, ha mindenki keresné az okokat is és nemcsak a tényt nézné.

Azt is kellene egy Nőnek fontolgatni, mielőtt le akarja rombolni az apát a gyerekekkel kapcsolatban, ha esetleg vele történik valami, vajon ki fogja felnevelni a gyerekeit. Talán a 65 éves édesanyja, vagy talán az aktuális pasija?

Ez a bonbon meg a virág nagyszerű ötlet, majd kipróbálom és elmesélem mi történt:)

Még egy gondolat: az erőszak elítélendő, a lelki terror még jobban. Csomó beteg agyú ember él a földön aki soha nem kapott az apjától egy pofont és csomó normális ember van aki kapott.

Még egyszer elmondom a kedvenc szövegemet: elnőiesednek szép lassan a férfiak és elférfiasodnak a Nők. Jó lenne már, ha mindenki tisztában lenne az identitásával, mert ez a legfőbb bajok okozója.
Remélem nem lesz durva a vicc. Férj mondja a feleségnek: told ki a talicskát, addig én megszoptatom a gyereket:)

Abacs...
Ne haragudj, de ki kell, hogy nevesselek.
Olvasd már el légyszíves kik írták a nők ellen elkövetett általam említett dolgokat.
Olyanok akik ezzel foglalkoznak nap mint nap.
Másrészt pedig a nyilvános sértegetésed mutatja, hogy mennyi erőszak van Benned. Nem adsz tiszteletet egy számodra ismeretlen embernek. Valószínűleg ezt négyszemközt sem tennéd meg. Ahogy írásodból kiveszem Te vagy az "erősebbik" nem otthon is. Te vagy a család ura.
Hmmm
Hülyeség amit írok? 5 év harc után nem lehet békülni? Jóban lenni?
Dehogynem!
Nem haragudhatunk örökre. Az elveszi az energiánkat. Megkeserítheti az életünket. Felesleges pazarlás.
A megbocsátás a legjobb dolog az életben.
"Az egyik szemem látja az Õ hibáit, a másik szemem becsukom előtte, a szívem közepe pedig megbocsát"
Nem életszerű nő? :DDDDD
Ugyanmár! Szerintem jobb ha ilyen vagyok mint egy meghunyászkodó, nyafogó, a férjét cseléd módjára kiszolgáló nő-féleség.
Boldog párkapcsolatban élek. Társ vagyok és nem cseléd. Társ vagyok és nem elnyomott, megalázott "gyengébb" nem.
Majd akkor leszel Te az "erősebb" nem Abacs ha értelmesebben gondolkodsz!
Egyébként köszönöm a hozzászólásodat. Biztosan mindannyiónk számára épületes volt.
Bár remélem nem követendő példa!

Kissember, bármilyen, akár fizikai, akár lelki erőszakkal kapcsolatban csak azt mondhatom, amit az Édesapám: gyengébbet sose bánts!
Hatan vagyunk testvérek, minket soha meg nem ütöttek. Sőt nálunk szigorúan tilos volt bántani a másikat. Apám igen erős ember még most is, nyolcvanon felül.A szülőfalunkban nagy tekintélye volt ezért is.Ha úgy hozta az élet,bizony verekedett, nem egy történetet hallottunk róla.A bátyámat egyszer megütötte egy utcabeli valami csínytevés miatt,apám rettentően ellátta a baját annak a szintén sokgyerekes illetőnek,ha feljelentik bizonyára börtönbe is kerül.
A szüleimnek igen sok gondjuk volt és mindannyian emlékszünk rá,hogy sokszor hajnalig beszélgettek. Arra is jól emlékszünk, amikor Édesanyánk vagy Édesapánk csendre intett azzal,hogy a másik szülőnk éppen fáradt.
A faluban különleges gyerekeknek számitottunk,"bolond családnak",ahol nincs verés. Az iskolában is rendszeres volt a verés ám bennünket egyetlen tanitó nem mert bántani.
Nagyon jó volt igy gyereknek lenni,két egyetértő,a szekeret mindig egyfele húzó ember gyerekeként élni.

Kedves Salimar,

Ki kell,hogy ábrándítsalak.Boldog párkapcsolatban élek és tisztelem a felségemet,ráadásul egyenlő rangban vagyunk a házasságban.Még olyan dolgokban is segítem lelkileg,amikről fogalmad sem lehet.

Nevessük ki egymást,de ezzel nem tettük helyre a dolgokat. Te írsz zagyvaságokat a neten,én pedig szabad vélemény nyilvánítás alapján leírtam,hogy nem értek vele egyet. (Nyilvános sértegetés? Nem ez volt a cél,csupán vélemény a hozzászólásodról.)

5 év harc? Igen. Pappa első bekezdését olvasd el mégegyszer kérlek. Ezeket a sorokat én is írhattam volna.
Képzeld el,hogy én olyan ember vagyok (ezt sokan tanúsíthatják),hogy nem tudok haragudni senkire 2 percnél tovább.A volt feleségem viszont sűrűn előidézte, hogy haragudjak rá.Megkeserítette az 5 év alatt az életünket. (nem csak az enyémet)

Az a baj,hogy leírod amit gondolsz,mielőtt elgondolkodnál rajta....

.

Sziasztok,
Én most 32 éves leszek, nő vagyok. Engem vert a nevelőapám, (akit apának tekintettem, mivel az édes le se szart), kérdezzetek nyugodtan. Derill, nem igaz, hogy a pofonokra nem emlékszünk. A folyosón rúgdosott végig, véresre verte a fejemet, de az anyám minden alkalommal megbocsájtott neki, egészen addig, amíg fel nem nőttem és az energiáimmal nem tudtam őt segíteni a válásban. Persze amikor megtaláltam életem párját (3 gyereket hagyott ott, nem miattam, meg egy elmebajos nőt, mindegy, sztori ismert) anyám meg húgom is ott kötött belém ahol tudott, mert mindig is én voltam a családban a katalizátor, persze velem sosem foglakoztak, hogy úmond visszatöltsenek energia ügyileg. Most itt ez az ember mellettem, akitől életemben először KAPOK én is, mindegy is ez, csak kitérő volt, szóval ha kérdésetek van gyerekveréssel kapcsolatban, nyugodtan feltehetitek, de előre megmondom: ha a nevelőapám a pocsolyában feküdne arccal lefelé fuldokolva asszem rálépnék a fejére, hát ezt eredményezte a hozzáállás, meg azt, hogy az anyámat, soha az életben igazán nem fogom szeretni, sem tisztelni, mert addig kellett neki a köcsög, amíg pénzügyileg nem bírt megállni a saját meg a mi lábunkon.
Hát ennyi.