Tapasztalataim

Salimar, nem vagy kívülálló, elvált nő vagy és nagyon elfogult. A saját tapasztalataidra hagyatkozol, titeket ütött-vert egy "vadállat".
Én most is felteszem magamnak a kérdést, vajon miért csinálja a volt házastársam azt,amit csinál. Tudom a választ. Féltékeny a mostani feleségemre és már sok éve nem képes elfogadni azt hogy közöttünk vége mindennek. (Persze továbbra is támogatom anyagilag,mert egyik betegségből menekül a másikba, jó ideje nem dolgozik, a lakására meg szüksége van.) És nem érti meg,hogy ha a gyereket piszkálja a feleségemről való véleményeivel, ha próbálja a feleségem ellen hangolni,akkor bizony nem engem büntet,hanem a saját gyerekét.
Te azt nem érted meg,hogy senkinek nincs joga a gyerekkel büntetni a másikat. Még akkor sem lenne joga a volt feleségemnek erre,ha én ugyanannyira lennék hibás,mint ő. Évekkel a válás után még mindig azzal foglalkozni,hogy én hogyan és kivel élem az életemet,becsmérelni a gyerek előtt a feleségemet, akit a gyerek nagyon szeret, féltékenységi hisztériákat rendezni, hát hibás lehetek én ebben? Nem.Sajnálom a gyereket, hogy az anyja bolondságaival kell foglalkoznia.A gyerek nem szívesen megy az anyjához,már fél, hogy anya megint sírni fog. Mit gondolsz, talán nekem örökké a gyerekem anyjával kellett volna élnem,azért hogy ő ne féltékenykedjen,ne sírjon,ne csináljon bolond cirkuszokat a gyerek előtt?

Pappa én nem úgy gondolom, hogy hiba lenne bennem attól, hogy kivülállóként azt látom, nagyon nőellenes megnyilvánulások vannak itt a fórumon.
Feltetted már magadnak vagy bárki feltette már magának a kérdést: Vajon miért csinálja azt amit csinál a volt házastársam??
Nem mond már nekem, hogy nem tettél semmit. Szerintem egy kis önkritika nem ártana.
Én pontosan tudom, hogy mit rontottam el és változtattam.
Nagyon is rendbetettem a dolgokat magam körül. Nemnormális egy ember volt a volt férjem de már nem hagyom, hogy bekavarjon bármibe is. Kénytelen volt megérteni. Addig kapta a leckéket amíg megértette.
Már nyugodt életünk van. Nem Õ diktál és nem hagynám soha többé. Valamikor rendes ember volt. Azért mentem hozzá. Azért szültem neki gyereket. Csak nem bírta a nyomást! Nekem bezzeg bírnom kellett. Háztartás, gyerek, munka.
Ti férfiak nagyon önzőek tudtok ám lenni.
Te is hibáztál az exeddel kapcsolatban és most ezért büntet.
Büntetni is fog amíg nem vallod be magadnak sem, hogy legalább annyira hibás vagy mint Õ.

Feltetted a kérdést, vajon miért változnak meg a férfiak, hiszen ők nem szültek. A nők ugye szültek, meghíztak, szülés utáni depresszióban szenvednek /állítólag, de mondom, igen ritka a valódi depresszió/, nyafognak, unatkoznak, otthon vannak, az anyagi helyzet romlik, tehát több pénzt akarnak,nyüstölik a férjet, aki a sok munkája után szeretne egy kis nyugalmat,nem pedig akkor nekiállni mosni. Tehát ugye világos most már, mitől változnak meg a férfiak? A nők kiállhatatlan viselkedésétől - egyértelmű, nem pedig attól, hogy önzőek lennének.
Az sem egészséges dolog, ha egy családban minden a gyerek körül forog és minden a gyerek érdeke alá helyeződik.Attól, hogy szülővé válunk,a saját életünk még nem szűnik meg. Sok nő ezt nem tudja, beleveti magát az anyaságba, úgy tesz, mintha az valami óriási feladat lenne, ami mellett semmi másra és senki másra nem jut idő és energia. Persze rosszul érzi magát az anyai szerepben, és a fejébe veszi,hogy ezért ki más, az apa a hibás, és elkezdi váláson törni a fejét. Aztán meg is valósitja, a család szétmegy, a gyerek pedig apátlanul nő fel.

Normális, egészséges nők össze tudnak egyeztetni többféle szerepet és még boldogok is tudnak lenni. De ez ma nem divat, ma panaszkodni és a másikat vádolni divat.

Salimar, félreérted és félremagyarázod a dolgokat. Igenis, ha egy nő úgy döntött, hogy teherbe esik egy férfitól, akkor ez a döntése arra alapult, hogy alkalmasnak találja az apaságra.
A te férjedet te tartottad alkalmasnak, majd kiderült róla, hogy egy vadállat. Nem hiszem el, hogy ennek nem volt előjele. Nem hiszem, hogy egyszer csak meglepetésszerűen ütni-verni kezdett benneteket.
Nagyon ritka eset az, ha egy nő a szülés után megbetegszik, depressziós lesz. Nem is kell erre a dologra hivatkozni, ez csak divat. Az viszont gyakran előfordul,hogy a nő nem érett személyiség, unatkozik otthon a gyerekkel és a buta női magazinokat olvasgatva kinevezi magát depressziósnak. A nőknek sosem volt olyan jó dolguk mint az utóbbi évtizedekben, 3 évet otthon lehetnek. Érdekes módon,amikor dolgozniuk kellett,eszükbe sem jutott a depresszió. Az én édesanyám hat gyerek mellett dolgozott megszakítás nélkül, mert másként nem éltünk volna meg és nem emlékeszem egyetlen esetre sem, hogy türelmetlen lett volna apánkkal. Nem magával volt elfoglalva,hanem a feladataival,teendőivel, és sosem jutott eszébe,hogy beleszakadna a gyereknevelésbe, na meg az sem,hogy a gyerekek előbbrevalók az apánknál. Mindenkinek megvolt a maga helye.
Ott tévedsz, hogy a nők azt hiszik, ha már nekik nem felel meg a férfi férjként, akkor az vonatkozik a gyerekre is, tehát a gyereknek sem felel meg az apja. Nagyon felháboritó, hogy a nők sokszor képtelenek belátni: a gyerek nem az ő tulajdonuk, akivel azt tesznek, amit akarnak. Ez pedig olyan primitív érzelmi életre vall, ami tényleg kérdésessé teszi a nevelésre való alkalmasságot. Az ilyen nő nem tudja a másik ember érdekeit figyelembe venni, a saját gyerekéét sem. Az ilyen nők azok, akik a saját céljaikra használják fel a gyereket. Több van az ilyenekből, mint hinnéd. Nagyon is jogos, hogy az apák felháborodnak, ha az anya akadályozza a kapcsolattartást. Jusson eszedbe, te mit tennél fordított helyzetben, mit tennél, ha azért kellene küzdened, hogy együtt lehess a gyerekeddel. Képzelj csak el a gyerekednek egy épkézláb, normális apát, aki azt mondaná neked: nem, most nem jöhetsz be, nem, most nem adhatod oda a születésnapi ajándékot – és mindezt csak azért, mert többé nincs rád szüksége mint nőre, mint társra, csak a pénzed érdekli, az viszont érkezzen percnyi pontossággal a számlájára. És képzeld el, ha a jog őt védené, mindenféle szankció nélkül csinálhatná ezt évekig.
Ha te a fórumon leirtakat nőellenességnek érzed, akkor benned van a hiba. Nem érted meg, hogy a nők visszaélnek a helyzetükkel, azzal, hogy a gyereket náluk szokták elhelyezni.Akkor is így történik, ha az apával semmi gond sincs, ugyanúgy képes /lenne/ nevelni a gyereket, mint a nő. Ez óriási hiba, mert emiatt lesz sok gyerek beteg lelkű, nő föl abban, hogy az apa semmi másra nem való, mint hogy pénzt küldjön. Köze a gyerekkel kapcsolatban semmihez sincs, és ha mégis szeretne törődni a gyerekkel és a dolgaival, azt az anyák „zaklatásnak” kiáltják ki, az ő nyugalmuk, egyeduralmuk elleni merényletnek. A gyerekek nagy része úgy nő fel manapság,hogy férfival szinte nem is találkozik.Óvónéni, tanitónéni, ilyen néni, olyan néni, na meg az állandóan ideges egyedülálló anyuka. Nagyon egészségtelen dolog ez, nem csoda, hogy a fiatalokkal sok baj van mindkét nemben.

Sok helyen olvastam a forumban és Te is Kedves Derill írjátok, hogy: Ha az apa megfelelt akkor amikor a nő teherbe esett, ill a nő megválaszthatta volna milyen pasitól szül gyereket...
Azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolatban a felek nagy többsége a legjobb arcát mutatja. A házasságkötés idején is fennáll ez még egy ideig.
Aztán megváltozik minden.
Sok oka lehet ennek. Sok oka lehet, hogy a valamikor kedves férjből vadállat lesz. És annak is van oka ha a valaha kedves feleségből hisztis asszony válik.
A gyermekvállalás nagyon komoly dolog. Ezzel a legtöbben tisztában is vannak.
Vannak esetek viszont amikor az a fél- itt már kénytelen leszek nemeket megjelölni...
Tehát vannak esetek pld amikor megszületett már a gyermek és bizony az anyának egyre több a dolga, fáradt emiatt, türelmetlen is sokszor. Az apuka dolgozik és amikor hazaér azt tapasztalja, hogy a felesége ideges, fáradt, nincs kedve beszélgetni, nncs kedve a korábban teljesen természetesnek tűnő dolgokat elfogadni. Jogosnak tarthatjuk azt a kérést anyaként, hogy a megterhelő, megszaporodott munkából valamit átvegyen a párunk. Férjként talán jogos az a kérés is, hogy maradjon minden a régiben.
Legyen ránk ideje a feleségünknek, jusson mindenre pénz és ne csak gyerekruhára és pelenkára. Tudjunk szórakozni járni, stb ahogy előzőleg.
De ez bizony nem így van.
Mi történik ilyenkor??
A feleség nem akar beleszakadni a gyereknevelésbe és a férje pátyolgatásába aki megérthetné, hogy a gyerek lett az első helyen. A gyerek igényei mindennél fontosabbak lettek.
A férj pedig megköveteli az addigi figyelmet, nem akarja a terheket magára vállalni ami a gyerek körül van. Nem akarja megérteni, hogy a töbletterheket anyagi, fizikai és lelki szempontból egyaránt együtt vállalták amikor vállalták a bébit. Még akkor is közösen vállalták ha ez nem lett kimondva nem lett kőbe vésve.
Vannak olyan nők is akiknél pedig a fordított helyzet áll fenn. Már nem akarják a gyerekkel járó terheket vállalni.
De!! Míg ez a nőknél betegség, ismerhejük, szülési stressz,hiszen megváltozik szinte minden benne és körülötte ez okozza a betegséget, addig mi a helyzet a férfinél????
Nem akarok soviniszta lenni de mi a fenéért változnak meg Õk??
Mitől? Meghíznak? Szülnek Õk is? Nem! Önzőek alapvetően. Megkövetelik általában az osztatlan figyelmet.
Igen, mi érzékenyebbek, sebezhetőbbek leszünk. gyakran előfordul, hogy egy olyan problémát amit azelőtt félkézzel megoldottunk azt most bonyolítjuk. De csak azért mert már nem csak a kettőnk szempontjából mérlegeljük a helyzetet.

Nem jó kérdés szerintem, hogy miért felelt meg a férfi amikor teherbe estünk!!!!
Mert színlelünk, mindketten!!! Mindenki! Alkalmazkodunk egy ideig és csak akkor mutatjuk ki a fogunk fehérjét amikor túl sokszor nem a mi akaratunk érvényesült.
Én állítom, hogy előfordulhat még sok-sok évnyi házasság után is, hogy olyasmi derül ki a párunkról ami fejbe vághat minket.
Ne haragudjatok de ezen a forumon annyira érezhető a nőellenesség, hogy az már sok.
A volt férjek haragszanak a volt feleségükre mert a láthatás nehézkes. Az új asszonykák a párjuk ex feleségére fújnak okkal vagy ok nélkül. Teljesen mindegy milyen nemű az illető, az viszonyt tény, hogy itt nagy a nőellenesség.
Mindenki leírja, hogy a volt felesége illetve a párja exe miket művel.
Azt viszont senki nem írja le Õ mit művelt és művel ma is!
Ártatlan báránykáknak állítjátok be magatokat.
Haragudjatok csak meg. Írjátok megint, hogy jobb ha nem mondom el a véleményemet és nem kíváncsi rá senki. vagy írjátok, hogy sértő vagyok.
Nem számít :))) Attól még igaz amit írtam. És ez bosszant Titeket. :))))
Akinek nem inge az ne vegye magára!
A tükröt pedig néha meg kéne pucolni!

Véleményem szerint a nő megválaszthatta volna, hogy milyen pasitól szül gyereket. Ez a pasi nem most lett ilyen, ilyen volt korábban is. A személyisége ilyen, ezt mutatja a barátnő stilusa is.

Én a nő helyében mihelyt elkezd gunyolódni, megjegyzéseket tenni, mindig figyelmeztetném, hogy ha nem hagyja abba, leteszem, és ha nem hagyja abba letenném a telefont (és persze mindig minden beszélgetést rögzitenék). Ha visszahiv, és normálisan beszél, akkor ugyanugy folytatnám a beszélgetést. Ha nem tud normálisan, ismét letenném.

Ennek folytán nem volna vita, mert nem volna min. Azt, hogy a gyerekek előtt is megjegyzéseket tesz az apa, megpróbálnám vele megbeszélni, és jelezném, ha ez eredménytelen lesz, a gyámhivatalhoz fordulok. Ezután ha még mindig hatástalan, jelezném a gyámhivatalban (a gyerekek gondolom elég nagyok ahhoz, hogy ezt ők is meg tudják erősiteni). Az apát a gyámhivatal figyelmeztetné, esetleg birságolná, akkor meggondolná az apa, hogy mit mond.
A lényeg az, hogy következetesen viselkedjen, és ő ne adjon alapot vitára.

Egyetlen jó döntés van ilyen esetekben, a kommunikáció. Persze van, hogy valakivel nem lehet kommunikálni, ilyenkor van az, hogy amint durvul a játék, kiszállok. Ezt hamar meg fogja tanulni - addig minden szép és jó, beszélgetünk, amig tartja a szabályokat.

Tegnap voltam a NANE családon belüli erőszak elleni továbbképzésén, és ott hasonló problémákról volt szó. Megnéztünk egy filmet, aminek az volt a lényege, hogy két agressziv alaptermészetü ember házasságot köt, a nő folyamatosan provokálja a pasit, a pasi meg képtelen ezt kezelni, és veri a nőt.

Amikor jeleztem ezt, a csoport tagjai (nagyrészt nők) és az előadó Szil Péter, láthatóan nem is értettél miről beszélek, folyton azt hajtogatták, hogy semmi sem jogositja fel a pasit arra, hogy megüsse a nőt. Tényleg nem. De a nőt sem arra, hogy provokálja a pasit. Ha pedig megteszi, akkor ne csodálkozzon a következményen.

Az, ha én átrohanok az autópályán, ez egyetlen autóst sem jogosit fel arra, hogy elüssön, de magamat hibáztathatom csak, ha mégis elütnek. És ebben az esetben nem az autóst fogják lecsukni, hanem engem közuti veszélyeztetés miatt, mivel én azzal, hogy rohangálok az autópályán, a szabályosan közlekedőket veszélyeztetem.

Többször felvetettem már, hogyan lehetséges az, hogy egyes emberek mindig agressziv társat választanak, mások meg soha? Ez személyiség kérdése.

Azt gondolom ráadásul, hogy egy 18 éves élettárstól sem várható, hogy felelősen viselkedjen egy ilyen helyzetben. Az pedig mindenképpen provokativ, ha azt mondom, hogy ő ne szóljon bele, hiszen őt ugyanugy érinti, tehát nem igaz, hogy nem tartozik rá, még akkor sem, ha épp nincs igaza. Tehát Salimar rokona is hibázott. Persze könnyebb innen tanácsokat osztogatni, mint ott élesben jól helytállni.

Ettől függetlenül Salimar rokona ugy látom egész jól kezeli ezt a helyzetet, a gyerekeket sem kell félteni, pontosan tudják, hogy mit gondoljanak, és hogyan rendezzék a problémáikat. Majd felnőnek, és elmondják az apjuknak, hogy mivel és miért nem értenek egyet, vagy mivel értenek egyet.

Tapasztalataim.

Nagyon sok olyan ember van aki kilátástalan vagy legalábbis számára kilátástalan, megoldhatatlannak tűnő helyzettel áll szembe.
Van aki a sarkára áll és megoldja a helyzetet. Jól-rosszul de mindenképpen törekszik a megoldásra. Legtöbbször a jó megoldást keresi. Problémái súlyosságának ellenére törekszik a mindenki számára megnyugtató megoldást megtalálni.
Van aki viszont tudja a megoldást de nem hajlandó megtenni a lépést inkább a sajnálatra, hazugságra épít és agresszivitása miatt amivel a saját törvényei szerint akarja a döntést kicsikarni a saját számára, minden dugába dől körülötte.

Próbáljunk jól dönteni. Mindenki számára jól.

A parázs vita abból lett, hogy a rokonom rászólt a leányra, hogy hagyja abba a csaj kiabálni kezdett az ex meg gúnyolódott. Amúgy kb 5 perc alatt lerendeződött a dolog. A hölgyrokonom eléggé jólnevelt nő. Elköszönés után bontotta a vonalat :)
Az apa amúgy nem engedné, hogy négyszemközt beszéljenek a lánnyal. talán fél, hogy előkerül pár "csontváz a szekrényből".

Derill biztosan kifejti majd a véleményét, addig az enyém:
tehát folyik a válóper, a végén az apának úgyis fizetnie kell visszamenőleg is, ha tetszik, ha nem. Nem tartja be a megállapodást, tehát az anya letiltást fog kérni. Ezzel megoldódik a dolog.
A problémákat a felnőtteknek nem a gyerekek füle hallatára kell megbeszélniük még akkor se, ha az apa rosszmájú megjegyzést tesz. Nem kell rá reagálni és akkor nem keletkezik parázs vita.
Apa primitiv nőt választott élete párjául, de hát ez az ő dolga. Az anya helyében négyszemközt megkérdezném a kis hölgyet,neki hogyan esne, ha az édesanyját szidná valaki.Megmagyaráznám neki, hogy ne csináljon ilyet, nem jó ez a gyerekeknek. De semmiesetre sem veszekednék vele a gyerekek előtt. Az nagyon jó, ha a gyerekek panaszkodnak otthon, bizalmuk van az anyjukban.
Az ilyen dolgokat teljesen nem lehet kivédeni, nem is kell az egésszel túl sokat foglalkozni.

Derill kíváncsi vagyok a véleményedre egy üggyel kapcsolatban.
Talán emlékszel rá, hogy írtam egy rokonomról aki éppen válik a férjétől. A gyerekek nála vannak. Menekültek az apától mert verte őket. Az anyuka mégis megpróbált rendesen állni a dolgokhoz, engedte láthatásra a gyerekeket. Kéthetente hétvége.Telefonos kapcsolattartás stb. A férje nem fizet egy fityinget sem a gyerekek után hiába állapodtak meg. Szent meggyőződése, hogy nem kötelessége fizetni.
Van egy 18 éves barátnője és kijelentette az anyukának, hogy a leányzó teljesen alkalmas lenne felnevelni a gyerekeit.
A gyerekek kedvelik, az anyának sincs nagyon kifogása ellene, szerinte amúgy sincs köze ahhoz a férje kivel él miután külön vannak. Viszont a gyerekek annak ellenére, hogy kedvelik a leányt panaszkodnak is, hogy hisztizik ha ott vannak. Többször előfordult, hogy ellentmondásos helyzetbe kerültek miatta a gyerekek. Megengedett valamit aztán letagadta és panaszkodott az apának aki azután megbüntette a gyerekeket és csúnyán beszélt velük.
Előfordult, hogy (fültanúja voltam) telefonon beszélt az apa a gyerekekkel, ki volt hangosítva a telefon, hogy mindegyik gyerek hallja és beszélhessen. A gyerekek elujságolták, hogy milyen ruhákat, játékokat kaptak abban a hónapban. Az apa megjegyezte milyen jól megy nekik (eléggé rosszmájúan) a gyerekek közölték, hogy anya jól keres. Az apa erre megkérdezte, hogy akkor meg minek pattog a gyerektartásért? Az anya nyugodtan közölte, hogy azt nem neki fizeti hanem a gyerekeknek jár és azért jó lenne ha végre teljesítené a kötelezettségeit. Erre a leányzó közbeszólt, hogy "-Ez nem normális!!!!" Az anyuka megkérte, hogy ugyan fogja már be a száját mert semmi köze ehhez. Az apa szerint abba szól bele a csaj amibe csak akar.
parázs vita lett. Az anyuka jelezte, hogy a gyerekeinek nem kell ezt hallgatnia és ha a lány nem tud viselkedni akkor le fogja tenni a telefont. Majd kétszer annyi idős mint a lány és nem kötelessége végighallgatni a sértegetéseit és, hogy a gyerekei előtt alázza le.
Mi erről a véleményed?
Az ilyen dolgokat, hogy lehetne kivédeni? A gyerekek elmesélték, hogy gyakran nevezi az ő fülük hallatára az anyjukat a lány mindenféle hülyének, ku..-nak. Szidja őket ha csintalankodnak, hogy mert az a hülye anyátok nem tud megnevelni! Egyébként a gyerekek jó magaviseletűek, jólneveltek.Elevenek de jóérzésű kisgyerekek.

Ezek a gondolatok most nagyon tetszettek:)

Ha az vigasztal, nem is fogsz. Nemhogy örülne a nő, hogy eggyel többen szeretik a gyerekét. Ha meg az uj feleség nem szeretné, az lenne a baj, tehát nem az uj feleséggel van a gond, hanem saját magával, nem tudja elviselni, hogy más boldoggá tudja tenni azt a férfit, akit ő nem tudott, illetve más meg tudja tartani azt a férfit, akit ő nem tudott.

Ritka az a nő is,aki nem gyerekmegvonással bünteti az apát azért mert az apának új kapcsolata van.Itt a fórumon is van jópár eset és látom-hallom a fiam iskolájában az elvált anyukáktól, mennyire nem birják elviselni az apa új feleségét. Bevetik magukat, mint nagyszerű,védelmező anyák, eljátsszák a nőstény oroszlánt mintha a gyereküket valamilyen veszély fenyegetné.
Többeknek mondtam már, hogy mi történne, ha mint nálunk is, a gyerek hirtelen az apjához és az új feleséghez kerülne. Kérdeztem,miért jó a gyereknek, hogy összezavarják és piszkálódnak a másik nő ellen. Értelmes választ persze még egyszer sem kaptam.

Hát ez igaz:)

„Érteni csak azt nem értem, hogy miért jó ez az egész sok nőnek, hiszen a saját életét is megkeseriti, tönkreteszi ezzel a hozzáállással. Mennyivel egyszerübb lenne, ha azt mondaná, hogy menjen, vigye, amikor kedve van, felhivná, amikor szüksége van rá, hogy vigyázzanak a gyerekre, normális baráti kapcsolatban maradnának?” - irod Derill.
Én azt hiszem, értem, miért jó ez sok nőnek. Azért, mert igy menekül meg attól,hogy szembenézzen önmagával és be kelljen vallania magának, hogy kudarcot vallott a párválasztás és az anyaság területén. Könnyebb az apát szidni, meg az anya természetadta előnyeivel plusz előnyöket szerezni, meg a gyerekre ráülni, meg az elvált apa életében kurkászni, mint átgondolni a gyerek szempontjából mindent és engedni szabadon azt a gyereket az apjával. Ezek a kudarcos nők az egész életüket arra teszik,hogy a kudarcuk ki ne derüljön még a saját számukra se.Életprogrammá válik ez náluk és eszükbe sem jut más megoldás.Ritka az a nő, aki nem kicsinyes és sértett és képes bevallani ha hibázott.

Egyetértünk:)

Vannak nagyon normális anyák, például a sajátom,aki hat gyereket tudott fölnevelni békében úgy,hogy egy erőszakos, ellentmondást nehezen tűrő,lobbanékony és robbanékony, az igazságérzete miatt vakmerőségeket elkövető,szóval néha még a család biztonságát is veszélyeztető embert választott a gyerekei apjának,és tényleg Édesanyánk választása volt,mert világszép leányként sok kérője volt. Sosem azt hangsúlyozta,hogy ő micsoda jó anya,hanem azt,hogy apánk micsoda jó apa!

Amikor egy nő rákezd,hogy ő a világ legjobb anyája és ő tud mindent a legjobban, akkor ott nagy baj van az anya személyiségével.Eleve kudarcot vallott,ha fényeznie kell magát.

A baj ebben az, hogy ezt sok anya olyan mértékben tartja helyesnek, hogy ugy gondolja, hogy ő a világ legjobb anyája, aki megvédi a gyerekét az apától ezzel. És ebben biztos is. Aztán találkozom olyan anyákkal, akik megkeresnek, hogy a gyerekük 16 évesen pszichés fulladásos zavarokkal küzd, mert szeretné, ha az apja lenne bejegyezve vér szerinti apának a gyámhivatal pedig azt mondja, hogy már rendezett a gyerek családi jogállása, nem lehet (ami persze nem igaz, lehet).

Azok tudják igazán, mennyi kárt okoz ez az egész, akik ezen keresztülmentek, akik megsinylették.

A gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, akkor is, ha ez valakinek nem tetszik. Amikor ráadásul a szülők különmennek, a különélő szülő az egyetlen, aki igazán ellensulyozhatja a gondozó szülő gyermekkel kapcsolatos esetleges visszaéléseit, hiszen ő biztosan látja, neki a gyerek elmondja, ő az egyetlen adott esetben, akihez a gyerek tényleg fordulhat segitségért.

Ha pedig a gondozó szülő esetleg meghal, a különélőhöz kerül a gyerek, tehát méginkább az az érdeke, hogy vele jó kapcsolata legyen.

Érteni csak azt nem értem, hogy miért jó ez az egész sok nőnek, hiszen a saját életét is megkeseriti, tönkreteszi ezzel a hozzáállással. Mennyivel egyszerübb lenne, ha azt mondaná, hogy menjen, vigye, amikor kedve van, felhivná, amikor szüksége van rá, hogy vigyázzanak a gyerekre, normális baráti kapcsolatban maradnának? De nem kell nekem mindent érteni.

Derill, igazad van! Tipikus helyzet: anya csak akkor engedi apának látni a gyereket, ha muszáj, ha a biróság majd rákényszeriti. Ez az "apróság" elkerülte a figyelmemet.

pappa: azt a verset olvasd el még egyszer. A papa nem lelépett. Anya azt mondta, eljön, ha véget ér a per. Nem mondhatja a gyereknek, hogy addig nem adlak oda, amig a biróság rá nem kényszerit. A többi jogos arról amit irsz a verssel kapcsolatban. És a gyerek tényleg nem igy érezne, ha tudná, nem miatta válnak, nem ő a hibás, és akkor láthatná a szüleit, amikor szüksége van rájuk (bármikor).

Macaroon: látod? Ez a tipikus esete a szülőkkel való szembefordulásnak. Én nem az ilyen mélységü verésekre gondolok. Nyilván, ezt senki nem felejti el. Engem apám egyszer "vert" meg, 9 éves voltam, a combomra csapott egyszer. Sosem felejtettem el. Nem tudom miért kaptam, már nem emlékszem, de anyuval vitáztam, csak nem tudom miről. Azt hiszem azért emlékszem rá ilyen élénken, mert engem nem szoktak bántani. De azt gondolom az érzelmi bántalmazás sokkal mélyebb sebeket üt, mint a fizikális.

„A családon belüli erőszakkal kapcsolatban pedig az a véleményem,hogy igenis, ki kell építeni egy olyan hálózatot,rendszert, ahol mindenki,akit bántalmaznak, segítséget kap,mégpedig azonnal, legyen az gyermek, nő vagy férfi.
De az nem áll és nem igaz,hogy az erőszakos cselekedeteket csakis férfiak követik el.A nők sokszor nem értik meg a férjeiket,követelőznek, folyamatosan provokálják őket, az otthon nem otthon,hanem hadszíntér, ahol a férfi nem pihenhet,hanem hallgathatja az asszonyt szünet nélkül. Az anyák nagyon nagy számban verik a gyerekeiket, nézz csak körül és úgy beszélnek velük,mint a kutyával sem. Mindenfajta erőszak, amit nők követnek el, bocsánatos bűn egyelőre.
Nem olyan egyszerű ez az egész,mint ahogy a nane egyesület beállítani próbálja. Szerintem ők is a gyerekek ellen dolgoznak, hiszen a nemeket próbálják szembeállítani: anyákat apák ellen stb., nem pedig az együttműködést szorgalmazzák.”

Ezzel tökéletesen egyetértek. Pár hónapja találtam valami jelentkezési lapot a családon belüli erőszakkal kapcsolatos továbbképzésre (sejtésem szerint a NANE szervezésében).

Jelentkeztem, kiváncsi vagyok ugyanis, hogy mit csinálnak pontosan. Volt kérdőiv, ki kellett tölteni, természetesen válaszoltam rá és mivel hosszu ideig nem kaptam választ, ugy gondoltam nem is fogok már. De kaptam, mult héten volt az első találkozó. Érdekes volt. Volt például egy kiadvány, aminek az volt a lényege, hogy a családon belüli erőszak áldozatai kizárólag nők és gyerekek, és persze kizárólag a férfiak bántalmazzák őket.

Próbálok rájönni, hogy ha már felállit valaki egy ilyen szervezetet, miért nem általában a jogsértetteket, a bántalmazottakat védi függetlenül attól, hogy az férfi vagy nő (hisz mindkettőnek a gyerek issza a levét), miért próbálja az emberekbe belesujkolni, hogy a nők az ártatlan sértettek, ezzel arra ösztönözni a nőket, hogy ha semmilyen konkrét indokot nem találnak a gyerekük apja ellen, akkor ehhez az eszközhöz folyamodjanak akkor is, ha mint anyák ők maguk mondtak csődöt? Mi ebből a hasznuk?

Ha majd rájövök, jelzem. Az tény, hogy összesen két pasi van ezen az összejövetelen, az egyik az, aki tartja. Kb. 25-30-an lehetünk egyébként.

Z. Gy kísértetiesen hasonlít egymásra az ügyünk, szinte mindenben.

Salimar!

Köszönöm, jól látod. Felajánlottem egy házat az elején, mindent elkövettem (érzésem szerint), hogy problémamentesen vészeljük át ezt az időszakot.
Most pedig, hogy normalizálódjon a dolog...

Köszönöm, még egyszer!

Megint olvasgattam kicsit a forumot.
Nagyon megkedveltelek itt ismeretlenül is Titeket. Olvasva az írásaitokat együttérzek Veletek. Sok esetben bosszant, hogy valami amit akartatok nem sikerült, vagy nem úgy ahogy szerettétek volna.
Viszont őszinte leszek Veletek.

Zoltán György: Tudom, mennyire szeretnéd megkapni a gyerekeidet. Honnan tudom? Onnan amiket írsz.
De sokszor Te is olyan lüke dolgokat művelsz, hogy az már a butasággal egyenlő. Lehet, hogy megértél egy kis fejbe kólintásra.
Kérlek csapj már a homlokodra!
A volt nejed nem egy piskóta az biztos, az anyósod sem.
De lehetetlen nincs csak tehetetlen!!
Ugye ismered a mondást??
Két választásod van:
1.)Folytatod ezt a harcot így. (sok-sok butasággal és biztos, hogy vesztesz)
2.)Változtatsz a harcmodoron és nyersz.
Nem biztos, hogy az lesz nyeremény ha a gyerekek Nálad lesznek. Lehet, hogy az exeddel való normális emberi viszony is nyeremény lesz.
Gondolkodj el ezen kicsit.
És amikor eszedbe jut pár kifogás akkor a fenti mondást idézd fel újra!!!

Többek között ezért is pártolom annyira az inkábbválást, mint a gyerekek feje fölött csészealj röptetést.
Megtetézem azzal, hogy sok esetben még jót is tesz, mert a gyerek talpraesetebbé válik, többet lát az életből, nem nevelkedik burokban. Mint egy látszarszemét kapcsolatban, ahol minden hitét elveszíti.

pappa egyetértek Veled. Nem szabad bántani a gyengébbet. Főleg nem a saját gyermekünket.
Nincs rosszabb amikor egy kisgyermek szemében kihuny a bizalom.
Macaroonsajnos sok Hozzád hasonlóan felnőtt ember van. Mi tehetünk annak érdekében, hogy a mi gyerekeink ne így nőjenek fel.
Nagyon örülök, hogy a topikom ennyi tapasztalatot, életrészletet tartalmaz.
Sosem tudhatjuk kinek tudunk ezekkel a kis szikrákkal segíteni egy-egy probléma megoldásában.